Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-27 / 280. szám
csütörtök, 1958. november 27. ÉSZAKMAGVARORSKAG A téli felkészülésről, az egy főre eső termelésről és a jőve évi te rvfeladatokról nyilatkozott Stol Lóránd, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmérnöke Az elmúlt napokban munkatársunk felkereste Stol Lóránd elvtársat, a Borsodi Szénibányászati Tröszt főmérnökét és tájékoztatást ívért a tröszt üzemeinek téli felkészüléséről, az egy főre, egy műszakra eső termelés alakulásáról és az 1959. évi tervíeiladatok előkészítéséről. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és Stol Lóránd elvtárs válaszát. — Milyen munkaügyi és műszaki előkészületeket, illetve intézkedéseket tett a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetősége a téli hónapokra a termelés zavartalan biztosítása érdekében? — A tröszt területén szeptemberben valamennyi üzemnél előkészítették a téli intézkedési terveket. Ebben az üzemvezetőség a párt- és a szakszervezet segítségével meghatározta azokat a feladatokat, amelyek végrehajtása biztosítja a termelést hidegebb idők beállta után is. Az intézkedések két irányban; történtek: az egyik a műszaki, a másik a munkaügyi felkészülés. Az előbbi szükségességét fokozta az, hogy télen kell a nagyobb termelést biztosítani, mert ebben az időszakban emelkedik a fogyasztás a legmagasabb pontra. A nagyoob széntermelés biztosításához szükséges előkészületeket a harmadik negyedév végéin és a negyedik negyedév elején megtettük.. Ebben az időszakban fokozottabb feltárási és elő- vájási tevékenységet folytattak a tröszt összes aknáiban. így biztosítót tnak látjuk -a magasabb követelményekhez a megfelelő számú szén- termelési munkahelyek előkészítését. A külszíni keskeny nyomtávú ■iparvágányokat egyes üzemeiknél — Edelény, Haricabánya — hóvódő sövényekkel látjuk el. Az aknák eljegesedésének megakadályozására üzemeink felkészültek a szellőztetés irányának megváltoztatásával. Ezzel megakadályozhatjuk a behúzó akna eljegesedését, mivel az említett változtatás után a bányában felmelegedett levegő áramlik ki rajta. _ Intézkedéseink.. másik, része műn-: ikaügyi természetű. Célunk: a dolgozók munkahelyre való szállításának biztosítása — figyelembe véve az egészségvédelmi követelményeket. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy a tröszt üzemeibe mintegy 6500 dolgozó jár munkásszállító autóbuszokkal — fogalmait alkothatunk e munka fontosságáról. Az utak hófúvás védelmét az üzemek a tanácsokkal karöltve végzik. Megjavítjuk továbbá a legényszállók berendezéseit, •fűthetőségét, valamint a higiénia lehetőségeit. — Hogyan alakult 1958 eddig eltelt hónapjaiban az egy főre, egy műszakra eső termelés3 mit tettek ennek tervszerű fejlesztésére? 1— Az év eltelt szakaszában a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkáját a tervek előző évekhez viszonyított fejlődése mellett is az 1959— 60-as évekre történő felkészülés jellemezte. Az egy főre, egy műszakra eső termelés az elmúlt évben 787 kilogramm volt, ezzel szemben, 1953 harmadik negyedévében ez a mutató 934 kilogrammot jelzett. Az elmúlt években országszerte — nálunk is — a mindenáron való frontfejtéssel kívánták a többtermelést biztosítani. Ez év elejétől ß vas- tagabfcl széntölieipekben, főleg a IV-es telepben a frontfejtés helyett rátértünk a kamrafej lésekre. Ezzel nemcsak az egy főre eső termelést növeltük, hanem tröszti szinten közel 10 százalékos bányafa megtakarítást értünk el. A frontokból termelt szén mennyisége 1957-ben 41.2 százalék volt, 1958 harmadik negyedévében ez a szám 30.2 százalékra csökkent. A termelés emelkedését a vékony telepekben azonban feltétlenül a frontfejtések növelésével lehet és fogjuk biztosítani. — Milyen tervfeladatok megoldása ismeretes a Borsodi Szénbányászati Tröszt előtt 1959-ben? — A jövő évben napi 10Ü vagonnal — 8.5 százalékkal — emelkedik a tröszt termelése. Erre a termelési felfutásra, az 1958. évi tervekben a feltárási és elővájási munkáknál is felkészültünk, s így biztosítottnak látjuik azt, hogy 1959. évre az aknában megfelelő számú termelő munkahely álljon rendelkezésre. 1959- ben a tervek szerint egyetlen új akna sem lép termelésbe, a régi aknák felfejlesztésével, rekonstrukciós munkákkal és a kapacitás jobb kihasználásával kívánjuk biztosítani a magasabb széntermelést. Az év folyamán 25 kilométerrel növeltük bányáinkban a vágat- hosszt. Ezen belül mintegy 20 százalékkal növeltük a biztosított vágatok hosszát. Különösen a vassal biztosított vágathossz növekedett meg. 1958. évben 11 kilométeres vágat- hosszt építettünk ki vasszerkezettel és három kilométert falazattal. Az 1959. évi tervszámok jóváhagyása nem történt meg. Azonban november 15-ig a tröszt összes aknáinál elkészítették a bányaművelési tervüket és termelési térképeket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az aknák vezetői a jóváhagyásitól függetlenül pontosan ismerik jövő évi feladataikat. A tervszámok jóváhagyása után csak a pontos bérgazdálkodás és önköltség csökkentésének kidolgozása maradt hátra — fejezte be nyilatkozatát Stol Lóránd főmérnök elvtárs. Pawlovits Ágoston Halszüret Harsányban Mégis csak szép Miskolc... Egy fényképpályázat margójára Épül, szépül városunk... — mond- I juk napról napra. Emellett a régi idők emlékeivel, szobrokkal, terek-1 kel, bérházak csoportjaival, bükki tájaink fenségével ismerkedik meg az idegen, ha végigsétál Miskolcon vagy környékén. De valljuk be: mi, miskolciak, még mi sem tudjuk biztosan, mi is az az érték, amellyel városunk rendelkezik. Nincs még ma olyan kiadvány, amely csokorba szedné városunk szépségeit, bemutatná műemlékeink sorozatát, fejlődő szociális intézményeinket; az elmúlt időkből fennmaradó történelmi dokumentációkat és a jelen neonfényes utcáját. r Ennek a hiányosságnak pótlásáról akar gondoskodni a Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya s ennek elősegítésére írt ki ez év szeptemberében fényképpályázatot, amelyen a miskolci amatőr-fényképészek igen szép számban vettek részt. A beérkezett kép mind műalkotás, s nehéz feladat elé állította a zsűri tagjait az elbírálásnál. A pályázati feltételeknek megfelelő sorozatok közül, annak témakörét is figyelem- bevéve, az első díjat: 1 500 forintot IBOS IVAN »Városunk« jeligéjű, — a második díjat: 1 000 forintot LOLLOK LÁSZLÓ ^Ocular« jeligéjű, — a két harmadik díjat: 500—500 forintot PATÖ GÉZA >13« és PÁRÁI GUSZTÁV »Béke« jeligéjű pályamunkájának ítélte’'a bírálóbizottság. Ezen kívül még a pályázaton belül és vásárlásra benyújtott fényképek közül a zsűri a készülő »Miskolc képekben« című kiadvány részére vásárlásokat is eszközölt. Ibos Iván 9, Murai András 2, Párái Gusz táv 2, Jászó Zoltán 1, Lollok László 1, Fülöp László 1, Juhász Miklós 1, Doma István 2, dr. Sidló Gábor 1 és Szentkereszti Béla 1 darab képe volt az, amely az album számára megfelelő témával és kidolgozással rendelkezett, — a beadott több mint 300 felvétel közül. Ez a pályázat — a kitűzött cél, az album megjelenésének elősegítése mellett — bizonyság arra is, hogy városunk amatőréi lelkes művészek, akik a maguk szórakozása mellett segítik a kulturális fejlődést, ko moly törekvéssel dolgoznak a nemes célért, városunk fejlődésének, szép ségének, az elmúlt idők műemlékeinek népszerűsítése, bemutatása érdekében. GÉ — Jaj, de sok hau — Ez még semmi! Jöttek volna délelőtt — mondja Zsíros elvtárs, a klementinái állami gazdaság bükkábrányi üzemegységvezetője — egy húzásra 30 mázsa volt a hálóban. Most örülünk, ha tíz mázsa lesz.., Három halastó van egymás fölött völgyben. A legnagyobb telepről, ahol felvételeink készültek, téli szállásukra, illetve továbbtenyésztésre és piacra küldik a halakat. Hat-nyolc fiatal legény húzza a kerítőhálót a térdig érő vízben (a többit már leengedték), s mi, parton állók, Zsíros elvtárssal egyetemben izgatottan várjuk a fogást. Feljebb, ahonnan már lehúzódott a víz, félig szárazra vetett halak — kilós pontyok — vergődnek az iszapban. Félek, hogy megfulladnak, de Zsíros elvtárs vígasztal: — Csak semmi izgalom. Nem pusztul el azokból egy sem. többféle halat tartanak. Van, amelyet piacra nevelnek, másik csoportot továbbtenyésztésre a telelő tóba szállítják, az öt tóból összesen mintegy száz mázsát várnak és ez minden bizonnyal meg is lesz. Közben a kerítőhálósok partra érnek, rezeg a háló, vergődnek benne a halak — de bizony az is igaz: sok elment. Hajdú János roppant sajnálja, hogy nem mutathatta be nekünk . a harminc mázsás fogást. Legalább a fénykép kedvéért... — Itt most körülbelül öt-hat mázsa lehet, de azt látták volna, amikor a Hortobágyon meghúztuk a hálót. Volt, hogy 350 mázsa hal volt benne. Úgy nyüzsgött, mint égen a csillag. Annyi hal volt, mint a pelyva7 De van ám kecskebéka is! Hej, de mekkorák! — Kár, hogy nincsenek itt az egriek — mondja Zsíros elvtárs —, mert azok bíztok összeszednék. így csak visszahajingálják őket a tóba. Bemutatjuk a Claviettát Akik az utóbibi napokban Harsányt Lászlót, az ismert miskolci zene- tanár-harmonikaművészt a különböző dobogókon zenélni hallották, illetve láttáik, meglepődve figyeltek fel egy új hangszerre, amelyet Harsányt László megszólaltatott. Rövid, mintegy 50 centiméter hosszú, oldalán — a harmonikáéhoz hasonló — fehér és fe- n >'e billentyűk, az egyik .■ én pedig rövid piparész, amelyen keresztül a játszó zeneművész levegővel táplálja a hangszert. Ez a hangszer a Clavietta nevet viseli és hazánkban ezddőszerint még teljesen ismeretlen. Nem túlzottan ismert még más államokban sem. Az elmúlt hónapban kezdett divatba jönni egy-két nyugati államban é© i’övid idő alatt mind a zeneművészek, mind pedig a zeneoktatóik körében, de nem utolsósorban a nagyközönség előtt is nagy siker ért el. Harsányi László összeköttetésiben áll számos külföldi zeneműkiadó és hangszerkereskedelimi céggel. Régebben levelez a Paul Beuscher párizsi zeneműkiadó és hang- szehker eskedélmi vállalkozással is, ahonnan a közelmúlt napokban ajándékképpen kapta a Claviettának ma még egyetlen Magyarországon fellelhető példányát. A Clavietta, mint említettük, fúvóshangszer, amelyen a billentyűk segítségével lehet a levejia, valamint a prospektusokból ismert Hohner- íéle változata: a Meló- dica, jelenleg ugyan még A Clavietta és megszólaltató ja: Harsányi László zenetanár-harmónikamüvész. górnék a különböző sípok- nem tökéletes, zenékar i hoz való jutását szábá- játszásra nem. a legalkal- lyozná, Jelenlegi forrná- masabb, azonban az alsófokú zeneoktatáshoz, kó~ rusmunkához, betanításhoz remekül alkalmazható. Mechanikájánál fogva is, de különösen Ms térfogata folytán, a szakemberek szerint nagy jövő előtt áll ez az új hangszer, mert — bár jelenlegi formájában még gyenge a hangereje és építésénél fog/va fárasztó rajta a hosszas játék — továbbfejlesztése során —, elektromos erősítéssel, hangsainké- velőkkel építve, illetve bővítve — tökéletes hangszerré válik, amely a haimcniikát a zenekarban remekül pótolja, könnyebben kezelhető, fizikailag sem f áraszt ja ki művészét. Harsányi László zenetanár, a Clavietta boldog tulajdonosa . fellépésein már nagyon sok hallgatót ismertetett meg a Claviettávál. Az ismert művész és szalonzenekar-vezető egyébként most — sajnálatosan — zenékar nélkül játszik, s így nincs alkalma nagyobb zenekaron belül bemutatni a közönségnek a Claviettát. Hisz- szüik, hogy az elismert és ióhírmevű Harsány i- zenekar mielőbb újra íalpraáll, és a Clavietta. vagy annak majd égy tökéletesebb változata alkalmazásával, még sok kellemes órát szerez a szép és jó zenét kedvelő miskolci közönségnek. tbm) S valóban: a halak a sekély vízben addig csapkodnak, vergődnek, amíg a nagy csatornába érnek és eltűnnek sorra a szemünk elől. — Majd kijöttök ti is, halacskáim1 — így Hajdú János halászmester és rákiált a hálót húzó gyerekre. — Beljebb, beljebb, komám! Mind kimennek a halak. Nem is olyan egyszerű mesterség a lehalászás. Hozzá nem értő ember azt hinné, hogy egyszerűen leengedik á zsilipen a vizet és a szárazon maradt halakat, mint a csirkéket összeszedik, de Hajdú János — a Az asszonyok, akik a válogató asztalon a halakat osztályozzák, nem félnek tőlük, olyan érzéketlenül löknek arrébb egy-egy jól megtermett példányt, mintha nem is kecskebéka, hanem egy darab kő lenne. Annak ellenére, hogy tavaszi esőzéskor tönkrement két halastavuk és az árvízzel együtt elúszott jópár mázsa haluk is, teljesíti tenyésztési tervét az állami gazdaság. Zsíros elvtárs elégedetten nézi a mérleget: megvan a súlya minden kosárnak. Mennek, mennek a halacskák: utaznak. A piacra a ha1 kedvelő hortobágyi halászember — jót nevet az okfejtésen, mert azt mondja: — akkor semmi nem lenne a tervből. Az üzemegység halastavaiban emberek asztalára, és a továbbié- nyésztő tóba, hogy jövőre kerüljön majd bele a kerítőhálóba. (Ónodvári—Maremeczj
