Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-25 / 278. szám

Kedd, 1958. november 25. ÉSZAKMAGYAROR8ZAG s A szomolyai kaptárkő-ügyben 2 Északma gyarországban nem­régiben Takács József aláírás­sal egy kis cikk jelent meg „A szo­molyai kaptárkő” címmel. írója igen helyesen járt el és egyben hasznos mitnkát végzett, mert olyan termé­szeti és elsősorban történelmi emlék érdekében fordult védelemért az Északmagyarország hasábjain, mely Világviszonylatban is páratlan. Sajnos, a szomolyai községi tanács eljárása helyrehozhatatlan kárt oko­zott akkor, amikor az úgynevezett „Király széke” nevezetű kaptárkő- csoportot, — mely egyszersmind a szóban forgó történelmi emlékek legszebbike volt — alaposan tönkre­tette, mert nem talált kőbányának alkalmasabb helyet, mint ezt. A bükki túristák és régészek közül so­kan ismerik a kaptárköveket és az illető falvak lakossága is nevezetes látnivalóként tartja nyilván azokat. most, sajnos tönkretett szomolyai „Királyszéke” volt. A kaptárkövekről behatóan és egy­ben legelőször. Bartalus egri kano­nok, neves régész írt az Archeológi­ái Értesítő 1891. évi 15. számában. A kaptárfülkéket urnatartó fülkék­nek” tartja és keletkezésük idejét a korai vaskorszakra teszi. Bartalus megállapítása a mai na­pig a legelfogadhatóbb, de nem vég­leg alátámasztott, eldöntött dolog. Saját megfigyeléseim alapján is a bronzkor legvégére és a korai vas­korszakra kell tennem a kaptárkö­vek eredetét. A kérdést csak rend­szeres és megfelelő szakember által vezetett és irányított ásatással lehet véglegesen eldönteni. Éppen ezért káros a tudomány szempontjából, ha laikus, önmagulcat régészeknek tar­tó egyének ásatgatnak a kaptárkövek körül, s ez által egy csomó, az exakt szintén riolit tufában. Dr. Minarik György ismerte fel itt régészeti je­lentőségüket. A kaptárkövek kisebb számban bár, de vannak a Dunaszögletben (Budakeszi határában az un. Fogal­maidban és a „Csíki hegyen”), továb­bá Érden (Kutyavár és Ilkamajor körül) és a Bakonyban (Porva körül, Gézaháza mellett). A budakeszi és az érdi csoportra már 1896-ban fel­hívta a figyelmet Halaváts Gyula geológus az Arch. Ért.-ben s az érdi kaptárkövekről fényképet is közölt. Bartalus továbbá említ kaptárköve­ket a Rozsnaki völgyben Heves me­gye területén. Ezzel kb. felsoroltam azokat a te­rületeket, ahol kaptárkövekről tu­dunk. Lehet, hogy akadnak másutt is. A régészet barátai, a természet kedvelői, túristáink akkor szolgál­ják jól a régészeti kutatások van**' Ennek ellenére a magyar régészet­nek régi adóssága annak a bizony­talanságnak eloszlatása, mely ezek­nek a különös emlékeknek eredete és rendeltetése körül lebeg. Miről is van szó tulajdonképpen? A Bükk alján, Kács, Tibolddaróc, Cserépváralja, Bogács, Cserépfalu, Szómolya, Noszvaj, Ostoros, Eger, Egerszalók és Deménd határában ta­lálhatók ezék a különös emlékek. Egyes helyeken kaptárköveknek, másutt ablakosköveknek nevezi a nép. Az egész ősrégészeti irodalom­ban hiába keressük párját. Elhúnyt neves ősrégészünk, dr. Hillebrand Jenő is hiába kért információkat ilyen irányban néhány nyugati ál­lam vezető régészeti intézeteitől. A Balkán és Törökország kitűnő isme­rője, — Fehér Géza — sem tudott analógiát felhozni. Az újabb szovjet ösrégészeti irodalomban sincs tud­tommal olyan közlés, mely a kérdés megfejtésében előrevinné a dolgot. Kaptárkő, az oldalába vájt fülkékkel. Riolit-tufába vájt fülkékről van szó, melynek zöme délre-délkeletre néz, elvétve akad északi fekvésű is. A fülkék néha egészen a talajszint magasságában kezdődnek, de nagy részük több méter magasságban van kivájva, úgy, hogy csak létrával ér­hető el. Átlagos magasságuk 60 cm. Szélességük 30 cm. Mélységük 25—30 cm. Figyelmesebb vizsgálat során két igen fontos dolog derül ki. Az egyik :m, hogy a fülkék nagy része úgy volt kiképezve, hogy annak nyílása- fedőlappal volt eltakarható. A fedő­lapot pedig fúrt lyukakba dugott ékekkel, vagy keresztbe rakott ru­dacskákkal rögzítették annak idején. A másik fontos megfigyelés szerint Ä kaptárkövek mesterségesen kapták kup-alakjukat. Vannak azonban a riolit part oldalába bevájt fülkék is, ahol a kúpok kifaragásával nem fá­radtak. zek a bizonytalan korú és ren­deltetésű emlékek egyes helye­ken monumentálisán hatnak. A Cse­répváralja határában lévő csordás­völgyi nagy kaptárkő 8 méternél ma­gasabb, kifaragott riolit-tufa kúp, számos fülkével. Nagyon szép négy ilyen kúp van majdnem vele szem­ben, a Purgál-völgyben — egy sor­ban. A legmonumentálisabb azonban a kutatás eredményeit zavaró körül­ményt hoznak létre. Tegyük fel, hogy a kaptárkövek­nek az említett halotti kultusszal való összefüggése csak feltevés és esetleg a végleges megoldás más lesz. Elképzelhető pl., hogy a mé­hészkedésnek egy kipusztult, ősi for­májáról van szó. Elképzelhető, hogy a kaptárfülkékbe köpüket illesztet­tek, amint ezt egyes szomolyai em­berek. állították másoknak és nekem is. A lakosság a török időkben sejti a kaptárkövek keletkezését. Bár az utóbbi felfogás az előbbinél valószí­nűtlenebb, a lényegen nem változtat, nevezetesen azon, hogy egy megol­datlan régészeti problémáról van szó és egyúttal világviszonylatban is páratlan formában adódott ez a kér­dés, mert kaptárköveket eddig se­hol az ősrégészeti irodalom nem említ, nem ismer. Egyes népszerűsí­tő cikkekben említett utalások és esz­mefuttatások bizonyos külföldi ana­lógiák terén eddig bebizonyítva nin­csenek. A kaptárkövek legészakibb előfor­dulása Abaujszántó határában van, ha útjaik közben figyelmüket lekötő természeti, vagy régészeti emlékek­ről rövid és tárgyilagos feljegyzést készítenek és azt a múzeumnak el­küldik. A szomolyai kaptárkő szomorú sorsa azonban az illetékes tényezők 'felé is intő példa. Amint a Hazafias Népfront tudomást szerzett az eset­ről, azonnal felvilágosította Szomo- lya község tanácsát arról, hogy mi­iyen helytelen dolgot művelt. Az északmagyarországi intézőbizottság pedig lépéseket tett a Természetvé­delmi Tanácsnál, hogy a Borsod- Abauj-Zemplén megye területén ta­lálható kaptárköveket védetté nyil­vánítsák, megóvásuk érdekében. Vé­leményem szerint az ország összes ilyen emlékeire kiterjesztendő a vé­delem, nemcsak a mi vidékünkön találhatókra. öszönet illeti Takács Józsefet, hogy említett híradásával az Északmagyarországon át a kaptárkö­vek érdekében a szavát felemelte és az Északmagyarországot is, hogy azt leközölte. Dr. Saád Amdor Miskolc A jövő évi tervért \ mákvölgyi bánják f clkészüHek az 1959-e» gazdasági évre Még több mint egy hónap választ el a jövő évtől, de a legtöbb üzemben, bányában már gondolnák a jövő gazdasági évre. Előkészületeket tesznek, intézkedéseket hoznak, hogy zavartalanul menjen a munka az új esztendőben is, A mákvölgyi szénbányák vezetői már kész tervekkel várják az 1959-es évet. Nagy Albert igazgató elmondot­ta, a jövő évre való felkészülésnél figyelembe vették, hogy a mákvölgyi bányáknak naiiontn közét Hz vatjon szén . nel kelt többet rermetwök. Komoly feladat vár .mind a műszaki, mind a fizikai dolgozókra­A tervek, elgondolások, az eddigi intézkedések azt bizonyítják. 1959- ben nem lesz baj a termeléssel a márkvölsyi bánvakban Szó’-' ' "T" -r omérnök tájékoztatása szerint a jö­vő évi termelés biztosítása érdekében • egtöbb bányában igyekeznek új frontokat kiképezni. A rudolftelepi hármas aknában gyors ütemben fo­lyik a pillérfejtésekhez szükséges ?ejtési váeatok kibahása. A rudolftelepi IV-es aknában el- észítettek egv 129 folyósé'cr bor"- iokú frontfejtést, ami a jövő év első •lapjaiban kezdi meg a munkát. Ugyancsak folyik az előkészület to­vábbi két frontfejtés kiképzésére. Az albertíelepi bányában a XVI-os alapvágat két oldalán, a XVII-es üapvágatban és az egyes siklóban képeznek ki frontfejtéseket. A mák völgyi bányák jövő évi terv­ei jesítéséhez hozzájárul majd a szu- hakállói Il-es akna is. amely január­ban, ha m?g nem is teljes kapacitás­sal, de belép a termelésbe. A szu- hakállói II-es akna eevé1*iV'ínf a bor­sodi szénmedence legszebb, legkor­szerűbb bányája lesz. Az új fejtési munkahelyek bizto­sítása mellett más területen is le- lyik a jövő évi felkészülés. A jövőre gondolva korszerűen biztosítják a vázatokat, hogy a későbbi időkben zavartalan legyen a szállítás. A rudolftelepi IV- es akna V-ös telepi főszállító és fő- légvágatát korszerű biztosítással lát­ják el. Ugyancsak korszerű biztosí­tással látják el a szuhakállói Il-es akna vágatait. Már eddig is, de még a jövőben is nagymennyiségű TH- gyűrűket, Moll-íveket építettek be, jelentős vágathosszat pedig kifalaz­tak. Ugyancsak a jövő évi terv biz­tosítása érdekében Alberttelepen — hogy aránylag száraz munkahelyeket tudjanak biztosítani — jelenleg há­rem zsomo munkálatai folyTí-k. A zsompok 80 köbméteresek lesznek. A jövő évi többtermelés biztosítása érdekében igyekeznek biztosítani a zavartalan szállítást Ennek érdeké­ben a szuhokállój IT-es leitősrknában új szállítógépeket helyeznek üzefn- be. Ebben az aknában korszerűsítik a csilleürítést, amellyel nagymérték­ben gyorsul a csillék forgási ideje- Komoly lépéseket tettek és tesznek a bányagépek automatizálása érdeké­ben. A gének automatizálásával je­lentős gépkezelő személyzet szabadul fel, akiket más munkára, főleg pro­duktív munkára lehet irányítani. A tervek, elgondolások között sze­repel a bányaüzemek dolgozóinak át- cscportc-s.’'fása is. Az ©iib«vr*t€<,<>r'’ bá­nyaüzemben és a rudolftelepi IV-es aknában*>a jelenlegi produktív mun­káslétszámot 4-5 százalékkal növelik, elsősorban átcsoportosítással. A mákvö^gyi bányák jövő évre va- Tó felkészülése eredményesnek mond­ható és reális alapot, lehetőséget nyújt a több szénért vívott harchoz. Fodor László Jól választottak a lillafürediek . ... amikor Szederkényi Ferenc gé­pészmérnökre, a DIMÁVAG terve­zési osztályvezetőjére adták szava­zatukat, aki már eddig is aktívan résztvett a közügyek intézésében. Egyik legjelentősebb ténykedése az volt, amit a lillafüredi autóbuszvo­nal meghosszabbítása és az új autó­busz-végállomás kiépítése érdekében kifejtett. Lillafüred közlekedésének megol­dása ugyanis már több éves problé­mája volt, mivel a település köz­pontja — szemben a többi perem­városi településekkel — egy kilomé­terre esett az autóbusz végállomás­tól. Az iskolába járó gyerekeknek két kilométert kellett gyalogolniok az iskoláig, főleg forgalmas ország­úton, ami igen sok veszélyt rejtett magában. E kérdés megoldásának lelkes kez­deményezője és szószólója volt Sze­derkényi elvtárs, akit most Lilla­füred lakossága a III. kerületi ta­nácsba tanácstagnak választott. Az új autóbusz végállomás több vállalat összefogásából jött létre. A Keletbükki Erdőgazdaság átengedte a szükséges területet és elkészítette az átjáráshoz alkalmas vágányokat. Az ÉMÁSZ jó és gyors munkáját dicséri a nagyszerű térvilágítás. A fordulóhely építési munkálatait a Mélyépítő Vállalat végezte el s mind­ehhez a helybeli lakosság is hozzá­járult társadalmi munkával. Az új autóbusz megállót előreláthatólag december 1-én adják át a forgalom­nak. Vida Kálmán Lillafüred-----------o--------­A z NDK repülőgépeket szállít Kínának A Kínai Népköztársaság »IL—14« típusú személyszállító repülőgépeket rendelt a Német Demokratikus Köz­társaságtól. Az első két repülőgépet november 5-én adták át a berlin— schöneféidi repülőtéren a kínai megbízottaknak. A gépek Moszk­ván át repülve tették meg a 8006 km-es utat Pekingig. smertem egy gyárigazgatót. Időnként sorra látogatta a műhelyeket, szóba elegyedett a munkásokkal, meghallgatta őket. De valahogy mindig rá volt írva, hogy ezúttal szigorúan »napirendre iktatott« kötelességszerű látogatást tesz. Akivel találkozott, beszélt, — érezte, hogy az igazgatónak fel volt írva jegyzetfüzetében: ma délelőtt beszélgetés X műhelyben a munká­sokkal. A rhosolygást nem jegyezte be, bár mosolygott, olyan köteles­ség mosollyal, mint egykor a lelen- ces gyerekekre a jó nővérek. Cél­talan volt a mosolya, a szavai üre­sek — S ezt mindenki tudta. Né­melyek védelembe vették, — hogy a. gyár, a sok ember, nehéz dolga lehet, kimerítőek a tárgyalások, le­hetetlen, hogy hosszú értekezések Után még az egyéni életek apró- cseprő gondjait is meghallgassa. Ezek a védelmezők azt mondták: a mi érdekünkben dolgozik, jó fiú ő, együtt kezdte valamikor régen, eb­ből meg ebből a műhelyből. Mi magunk választottúk meg magunk­nak. Egyszóval találtak mentséget számtalant. Elkönyvelték, hogy ez már így van... Csak néha otthon gondolkoztak el rajta, vagy egy-két pohár bor után kis összejöveteleken egymás házánál, amikor a hangulat már . emelkedőben volt és jobban kicsúszott az ember száján az igaz. S hogy volt vele a gyárigazgató? Ö is érezte a helyzet fonákságát. Kötelességének érezte, bemennie az egykor számára, is munkahelyet je­lentő műhelyekbe, gratulálni Tóth Jóskának a 120 százalékhoz, Kiss Ferinek meg az ezüstlakodalomhoz. És semmi többet. De pontosan szá­mon tartott mindent. Csak vala­hogy elformátlanodva jött ki a szá­ján a jókívánság és idegennek érezte magát az egykori cimborák között. Néha ő is mondogatta ma­gában: valamin változtatni kellene. De teltek a hetek, hónapok és min­den maradt a régiben. Sőt, az igaz­gató nem egy volt már a dolgozók közül, hanem a kiemelt, a hatal­mon lévő, aki a legjobb úton haladt az igazgató-úrrá válás felé. Ezek a gondolatok jutottak eszembe a Vasipari Ktsz Arany Já- nos-utcai telepén a főkönyvelő kar­társ apró szobájában. A Vasipari Ktsz néhány éves fennállása óta igen szép eredmé­nyekkel dicsekedhet, termelésük legnagyobb százaléka a tömegszük­ségleti cikkek, bár közvetve már bekapcsolódtak az országos export­ba is. — A váci híradástechnikai vállalat Nyugat-Németországba ex­portálandó garázsainak ők készítik a vázát. JZ őrösi István a ktsz. elnöke. ^ 1952-től és a kétévenként tartott vezetőségi újított ülésen 99 százalékos bizalommal választják mindig újra. A legutóbbi emelke­dett hangulatú gyűlés után vállaik­ra vették és úgy ünnepelték Körösi elnököt, aki mély és meghatott za­varában még csendesebb lett, mint általában. Nagy szó ez. A ktsz. kisiparosok­ból tevődik össze, akik 30—Í0 évig dolgoztak már és mesterei a szak­mának. Körösi közülük választott Közel az emberekhez igazgató. Lakatos. Ügy is kezdte a szövetkezetben. Csak később lett brigádvezető. A legfelsőbb vezetést nem akarta elvállalni. Még most ^ az a véleménye, hogy más jobban megfelelne erre a célra. Talán ne­veket is sorolna fel, ki milyen tulajdonságokkal érdemesültebb nála. De ezt nem. engedik meg, mert nagyon szeretik. És bár­ki más közülük, bármilyen jó tulaj­donságokkal is rendelkezik, egyben elmarad mögötte: Mindennél job­ban szereti a szövetkezetei, az em­bereket, akik létrehozták ezt a kö­zösséget, a műhelyeket, azokat, akik elhozták szerszámaikat és akaratukat a közös cél érdekében. Nem tudok olyannal beszélni, akit ne hallgatott volna meg. akinek ne segített volna. Nagyszerű képesség rejlik benne, — hogyan győzze meg még a jogtalan kérelmezőt is, a pesszimistát, az egoistát — vélt iga­zának helytelenségéről. A végén az ilyen ember úgy búcsúzik tőle, mintha »ajándékot« kapott volna. Még akkor is, ha történetesen a ter­melés érdekébeaz elnök három nappal később engedélyezi a disznó­tort a kérelmezett holnap helyett. De mit engedélyezi! Megbeszéli vele és rávezeti. Ez az egész veze­tésének a titka. Soha nem sajnálja erre az idejét. És nemcsak gratulál a jó teljesítményekhez, hanem előre megszervezi azt. Ismer mindenkit — 5 nem csupán neve után felméri tehetségét, mindig tudja kinek milyen munka jut egy-egy új megrendelésből, sőt egy új munkadarab kiadásánál már azt is tudja, melyik brigád hány napot igényel annak elvégzésére. Mert különbözők az emberek, kü­lönböző munkabírásúik a brigádok. A z én ismerős gyárigazgatóm- ból talán mindezek a tulaj­donságok nem hiányoznak. Ö is úgy, mint Körösi István, a társai közül nőtt ki, tudja ki mennyit ér minden tekintetben. S hány ember gyakorolja a vezetést nála? Har­mincnál több adminisztratív, mű­szaki vezető mellett, minden ügy­ben egyedül ő dönt. Nem bízik sen­kiben. El sem tudja képzelni, hogy más is ért az ügyek intézéséhez rajta kívül. A felgyarapodott számú papírvezetőség pedig naphosszat lebzsel dolgavégezetlenül. Az igaz­gató pedig nagyon sajnálja önma­gát, hogy mennyi dolga van, s gon­dolatban néha lelkiismeretes köte­lességtudásáról dicséretben is ré­szesíti magái. Körösi István négy brigádvezető­vel ossza meg a szövetkezet közvet­len vezetésétf A műszaki vezetést pedig három ember intézi. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Minden bő- nap elején a havi termelési tervet a brigádvezetők személyesen ismer­tetik a dolgozókkal, a következő szempontok szerint: milyen szak­tudású. munkabírású, milyen kvali- fikációjú az illető, aztán jön a a munkabér, a termelési érték, stb. megtárgyalása. S ha a dolgozónak valami kifogása van a rá kiszabott munkadarab ellen? Ilyen általában nincsen. Az évek. olyan tökéletesen megismertették egymással a képes­ségeket, hogy talán jobban ismerik egymást, )nint önmagukat. Ha ne­tán mégis akad olyan, — meghall­gatják és amennyiben ésszerű, még időben változtatnak az előírt pro­gramon. így néz ki tehát a munka Icózvet- len irányítása. Nem, irodai rendel­kezések, hanem az élő szó, a meg­hallgatás, az ismeret és a tanács — ez a Vasipari Ktsz munkastílusa. Tizenhat kommunista van a szö­vetkezetben. És Telepi elvtárs. a párttitkár legnagyobb törekvése, hogy minden brigádban legyen leg­alább egy. Az öttagú vezetőség zöme szintén párttag. Körösi István pártonkivüli. De a kommunisták épp úgy szeretik, mint a szövetkezet többi dolgozója. beszélgetésünk végén a Vas- ipari Ktsz új telepéről esik néhány szó. Hónapok óta rengeteg energiát vesz el az emberektől, de december végére már valószínűleg átköltöznek és a termelés teljes iramban beindul. Az új télep a Jó­zsef Attila úton van, friss festék- szagú termeivel már várja gazdáit. A zsúfolt liangyaboly-szerű udvar helyett, minden részlegnek meglesz a külön tágas helye. Szép irodájb. is lesz az elnöknek. Felvetődött bennem a gondolat: vajon a térbeli széttagozottság nem rontja majd a vezetők és a dolgozók viszonyát? Egyöntetűen hangzik a válasz: nem attól függ az, elvtársnő, hogy hány méterre dolgozunk egymástól... V. 39.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents