Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

ßöpsödi lall rßö!'!ö<Li. toli rß&nedi " ßöt'iö-dj. toU. — ßorsodl t&LL MESKÓ BARNA (1892 — 1958) Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték Örök nyugalomra Meskó Barna írót. aki innen, a mi tájékunkról indult el pályafutására. A ci­zellált tollú, haladó szellemű író. kritikus és műfordító 1938-ig jelentékeny szerepet játszott Miskolc irodalmi életében. Az Országos Kamaraszínház és a Miskolci Nemzeti Színház több darabját mutatta be s; keresőn. Egy novellás kötete és egy regénye is meg jelent. Résztvelt a Termés című irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztésében, amelynek főmunkatársa volt. 1938-ban a budapesti Nemzeti Színház lektora lett Szűcs László Sramaturg mellett és évekig itt fej­teit ki - értéke«, tevékenységek A mai miskolci közönség soraiból még sokan em­lékeznek a Szép asszony madara c. operett 1954 má­vázlata jusában történt eredeti bemutatójára. A kedves. régi*T í ffl^fvvr haladó hagyományokat felelevenítő operett szöveg- X *■ L vz; j könyvét ugyancsak Meskó Barna írta Mikszáth Kal-1 >->, ,, mán ..A tanácsúr furfamgja” című kis elbeszélése nyo-S vJ'VOrCíy mán, zenéjét pedig Szöllősy András szerezte. Az em-1 J 1 ékezetes bemutatónak. Orosz György rendezésében * gon szép sikere volt. Akik ismerték az egyenes, tiszta! ellemü. igen kultúrált és szerény Mesikó Barnát, fáj-*-islommal veszik tudomásul a szomorú hírt, amelyet* öa, Gábor, a veszprémi egyetem fiatal tanára gyász- ♦ jelentéséből tudtunk meg. A Magyar Rádió a minap* az ő emlékezetére elevenítette fel a Szép asszony ma- * darát. * Itt közölt novellája a Termés 1937 szeptember 15-1 számában jelent meg. , »««m«*****»m**«*»«««*MM*««*««" MESKÓ BARKA: A JÁTÉKOS A nna Grigorjcvna aggódott fér- ^ je miatt. Eddigi csöndes, mé­gis derűs genfi életük nyomottá, sőt komorrá vált, mióta beállott a vál­tozékony őszi idő. A hosszú séták, meghitt beszélgetések elmaradtak. Fjodor Mihajlovips hallgatag leit és révedező. Most is eljárt ügyen a Quai du Mont Blanc kávéházba, hogy elolvassa az orosz lapolcat, de alig számolt be róla, mit olvasott. Otthon az ablaknál álldogált, min­dig viaszszínű arca a szakáll barna keretében most kemény, lárvaszerü, úgy szemlélte gondola-ttalanul a. Rhone-hidat és lean Jagues Rous­seau szigetét. Ha néha munkába kezdett, láthatóan kínlódott, abba­hagyta.. Anna Grigorjevna ismerte ezt az állapotot. Tudta, hogy a lárva alatt nem üres csend honol, de vajúdva forrong valami, kialakulatlan, kao­tikus erő feszíti pattanásig ezt a ha­talmas lelket és nem tud kikristá­lyosodni, tevékennyé szabadulni. Ha nem történik valami, Fjodor Mihajlopics nem kerüli el az epilep­tikus- rohamot, o,mi aztán hetekre elernyeszti. Pedig Fjodor Mihajlo- vicsnak dolgoznia kell. Anna Grigorjcvna számot vetett magával és nehéz szívvel határozott. Csöndesen szólt: — Nincs kedved átmenni Saxon les Bains-be? Fjodor Mihajlovics felütötte a fe­jét. Saxon les Bains-ben játék folyik. Rulett. Játékszenvedélye lobbot ve­tett: — Gondolod? — Miért ne? Ha kedved van... próbáld meg... — Eljössz velem? — Nem. Én itt maradok. Hiszen visszatérsz néhány nap múlva. Kutatva nézte a férje arcát s az tényleg megenyhült, élet suhant át rajta. De nem kapott a tanácsán, nem válaszolt. Aznap azonban szzm.mel láthatóan ez a gondolat foglalkoztatta. Este Anna Grigorjevna minden pénzüket odatette Fjodor Mihajlo- vfes elé. Csak annyit tartott meg, amennyi, erre a néhány napra ma­gának szűkösen elég. És másnap, a búcsúzáskor úgy ölelte meg, mini anya a beteg gyermekét, akinek szeszélyét teljesíteni kell, hogy meg­gyógyuljon. * A játékasztal körül nagy volt a ^ tolongás. Fjodor Mihajlovics helyet szorított magának, de idege­nül, visszatetszéssel nézte a helyze­tet, az arcokat. Úgy érezte magát, mint a józan, aki egy dáridó felfű­tött hevébe csöppen, vagy mint a süket, aki táncoló tömeget lát, de nem hallja a zenét. Hanem, az ar­cok. mint jelenségek, mégis érde­kelték, s csakhamar két csoportba osztotta őket. A mohó, őszinte arcok s a hideg, hazug arcok csoportjába. Aranyak csillantak meg az aszta­lon, eleinte gyéren, aztán egyre sű­rűbben. ő is odavetette a tétjét, s ettől a pillanattól otthonosabban érezte magát. A krupié fahangja re­csegett: — Rien ne va plus. A gép megperdült és forgásában magára gombolyította — mint lát­hatatlan, egyre, jobban feszülő fona­lat — a játékosok figyelmét. Fjodor Mihajlovics vértelen, fülledt feszült­sége, amely az utóbbi napokban annyira gyötörte, irányt és célt ka­pott s mindjárt nem volt annyira, elviselhetetlen. A golyó rekeszbe pattant, a forgás megállt, Fjodor Mihajlovics elvesz­tette az aranyát, de nem bánta: az első tétet nem jó megnyerni. Űjabb arany — és ezúttal nyert. Otthagy­ta a tétjét és a nyereségét — újból nyert. Könnyű láz borzongatta meg, a pénz felét elvette, a többit otthagy­ta ismét. Nyert. j\T vert, megint nyert, aztán vak­merő volt és egész nyereségét elvesztette egy téten. Csalódás hideg áramlata csapta meg, de elhatározta, Magemlékeztünk _ arról, hogy nemre­# J giben egy fővárosi * * képzőművész csoport « * tíz napi tanulmány ­* . •útra Jött Miskolcra.- Ezidő alatt a Lenin Kohászati Müvekben igen sok rajzot, képe- és vázlatot készítet­tek a gyári munkás­ság életéről, munká­járól. Az in közölt vázlatok is akkor ké­szültek. ?é- ■■ hogy nyugodt lesz és körültekintő. Újból kezdte, feltornázta tétjét az előbbi nyereségig, akkor óvatosan csak egy aranyat hagyott az aszta­lon. Nyert. Bosszantotta, hogy kis­hitű volt. de óvatos maradt. A játélcosok izgalma már termé­szetes volt előtte, de nem engedte, hogy akaratbénitó áramlcörébe sod­ródjék. Figyelte, mérlegelte a sze­rencse érthetetlen, szeszélyes és mégis rendszeres változásait, esé­lyeit. Sivár és rideg volt ez a szá­mító játék, sőt csakhamar unalmas is. Már hatalmas nyereség tornyosult előtte, hirtelen olvasatlanül dobott jó néhány aranyat az asztalra: — Ez az igazi próba — gondolta. — Ha megnyerem, átadhatom magam a szerencsémnek. De vesztett, — hangtalanul fel­szisszent. Világosan érezte, hogy ez a vesztett tét szerencsétlen fordula­tot jelent. Intés. Ha ittmarad, el­úszik minden pénze. Most el kell menni. A keze mintha nem akarna enge­delmeskedni az agyának, már újabb tét után nyúlt. Szinte erőszakkal kellett kira­gadnia magát a játék sodrából; hir­telen besöpörte a pénzét, utat tört, indult. Most nem szabad visszafor­dulni, visszanézni sem. Menekülni... Kint, a hús levegőn, fellélegzett. Menni, járni, minél messzebb eltá­volodni a játékteremtől, A nyerés jó érzése most felduzzadt benne, szí­nes képeket rajzolt elé. Genfi napjai eléggé szűkösek voltak, talán meg­valósíthatják további terveiket. Egy magányos helyen megszámolta a nyereséget: tekintélyes összeg volt. Még egy-két ilyen szerencsés nap és végre elviheti Anna Grigorjewoát Párizsba, színházon, múzeumokba járhat a sztgény asszony, nem kell unatkoznia. Mert hiába tagadja, hiá­ba olyan nyugalmas, derűs, lehetet­len, hogy ne unatkozzék. Mindig kettesben, mindig csak vele, a ter­veivel, gondjaival... \/f ég este is sokáig tervezgetett, míg elaludt. S másnap kemé­nyen legyűrte a türelmetlenségéi, bogy a ruletthez siessen. Nem, csak önuralommal, okosan ... Mikor aztán ismét a játékasztal mellett állott, elemi erővel rátört a tegnapi tervek láza. Erősnek, szeren­csésnek érezte inagát, nyernie kell, Kell! Lám, a játék jól indul, mind­járt megnyerte az első három tétet. Legénykedve nagyobb összeget do­bott az asztalra. A gép forog, meg­áll, nyert. Egy óra múlva szigorúan elhatá­rozta, hogy ma. már csak húsz ara­nyat akar nyerni. Amint meglesz, pihen holnapig. Két-három tét az egész. Az első: tíz arany ... Mi az, mi történt? Elvesztette? Igen, a gereblye viszi a pénzét. Mintha a sors csúfolni akarná ko-‘, moly és derék elhatározását. ; Makacs keserűség sajgott fel ben­ne. Ej, tegnap alázatos szolgája volt a sorsnak, leste a kegyét, tapogatta a szeszélyeit, de ma különb lesz, erősebb. Ma szembeszáll a. gúnyjá- val! Öt arany; veszít. Megint öt arany:, megint veszít. Az ördögbe is, már negyven aranyat kell nyernie, hogy, a kitűzött összeg meglegyen. \ Két arany: nyer. Két arany: újból• nyer. Helyes, most tíz arany: ... ve-] szít. ' Már minden idegszála a rulett for-l gó korongja felé feszül, már gátlás', iiélkül fut át rajta a játék rohanó', árama. És veszít, veszít.. 1 Babonásan érzi, hogy mögötte, fö-\ lőtte, az egész asztal fölött ott su-\ hog, ott ingerkedik, fölényesen és\ kíméletlenül egy titokzatos, maga-’ sabb hatalom. Védekezik, ellensze-', giü, dobálja a pénzét hátha fölé tud’, kerekedni? Nem megy, sehogy sem', megy... Hiába akar az agya bele-', szólni, nincs ideje végiggondolni; egy gondolatot, az engedetlen kéz', KOZMA IMRE: LEONARDO DA VINCI Akkor éltél, mikor a sötétséget szekérébe fogta a vallás. A butaság kötéltáncot járt a föld fölött. Pöttöm zsarnokok hurkot vetettek a jövőnek. Álszent hordák bosszút esküdtek az Ébredő Ember ellen. A szent inkvizíció ostora zúgott új tanok felett. Tömlöc fenekén, máglyán sorvadt a tudás. S a mocsokban Borgiaa pápa vitte a zászlót... Úgy jöttél, mint villám a szurokéjben. Nagy titkok kapuit döngette öklöd. Sejtetted örök az anyag, az élet ott rohan a végtelen atomok árján. Az Első Mozgató Erő az isten. Hitted, a csúszó-mászó ember számyrakél. Nézd: most csillogó fémha-ttyükon eget ostromot, majd távoli útra indul. Holnap miénk a Mars. a Vénusz s csülagmezőkön csatázunk az életért, az emberért. Hazád sose volt. Nem is leheteti. Zsarnokok jászla csak abrakot, de nyugtot nem ad. Békén tűrtél minden mellőzést, végtelen szelíd alázat fészke volt lelked. Dobált a vihar, sodort, mint papirszeletet. Itáliától messze ért a végzet, de a halál sose ér utói. . Hisz ott szunnyad Mona Lisa mosolyában az élet s amire vágyunk: az örök béke. Szerkesztettél te is félelmes harci eszközöket, de nem azért, hogy buja csatákon ordítva üljön véres tort a halál. Hajtott a tudás. Hitted, hogy örök testvér vele a szeretet, csak száműzte őt valami démon. — Azóta soha nem hitt titkok mezejére hágtunk s ma már atommal öljük egymást. Egy őrült mozdulat s mélység fenekén bűzlik a jövő. Arcunkon vad. rettegés gyomja, burjánzik el. Hiába szorul ökölbe kezünk? öngyilkosjelölt ma az emberiség? Hát hitted, hogy idáig aljasul a büszke ember? Csak azért, mert a Nyugat urai a töke, hatalom, erőszak istenét imádják. De én hiszem elülnek a zavaros habok s fellélegzik újra a bélce. Egymásra talál a tudás és szeretet. Polgárjogot Imp az egyetértés s egyetlen szentség lesz: a békés alkotás. ERNYEY GYULA: Korunk mániája? Szöges bakkancsok lepnek .szívemen az öröm piros madarát felrúgva. Ének az éjszakában Háborúra gondolok, puha mezőkre hulló rádióaktív esőkre, vagy csillagokra, melyek lehullnak és felrobbannak. Meleg a szél ablakom alatt, s a város is érzi ezt, figyelnek letört krizantémok, hogy az ősz zöldelni kezd, virágok fakadnak az avaron, és komoly lépések járnak az utcán, mint hangok, és fel­dübörög az ének a házak mögött, miket, nem látok, és ott a betonon, J meleg sötétség takarja be, — csak, hogy van. tudom, tudom. Ez az ének piros, proletáros, élesített acél. vagy mint bőgő hangja óriásin, tompán, megrázón mély, keveredik hagymaszaggal, vagy a kiszáradt nyelvről fut, de olyan torkokból, amelyek nem ismerik az alkut — fehér galambként ágaskodik és méltósága emberi, ömlik a dal. házak között, minden éjemet átsüti. AKÁC JSTVÁN: MEGÚJHODÁS Korunk mániája ez? Nem csodák kellenek, szerelmes sóhaj, mely féltékenységében megfojtja a halál angyalai. Ha a csyggedés szürke sodra csak egy percre is elragad, szívem gyötörten hull a mélj'be. és átkozott a pillanat. Mikor ifjúságom hajóját befonja hínár, árny, iszap a daltalanság bús lidérce nehezül reám, és kacag. Ahogy homálykínozta szemmel botorkálok az év alatt, gigászi korunk drága keblén fénylő virágok nyilának. S e kor emberi fénye melleti vitámon tovább lephetek, s hálatelt. dalokkal köszöntöm a megújító Életeti már mozdul, gépiesen jár, adja az aranyait. Báb ő és báb mindenki, aki itt tolong, hévül. Forog és forog a rulett leorongja, mint egy forgás, benne, a testében a parányok is ke­ringenek, vele kering a föld és a tőiddel a világegyetem. Miért és meddig? És hová sodorja a bábokat? Tudja, hogy a játék már reményte­len, de nem tehet ellene. Csúf, mél­tatlan, megalázó ez, — de jó is, ké­jes is. Jobb. mint a tegnapi hideg unott számítás, nagyképű óvatosko- dás. így, ilyen akaratnélküli meg­adással érezni, szinte tapintani és belélegezni a Sors erejét, ez lesújtó, de mégis nagy élmény. ... Egy óra múltán Fjodor Mihaj­lovics az utolsó aranyát is elvesz­tette. S akkor egyszerre kivetette a forgás, mint hasznavehetetlen hul­ladékot: egyszerre kicsöppent a má­mor bűvköréből. Már megint olyan érthetetlen, idegen volt körülötte minden. Rászakadt nagy szégyenke­zéssel, felindultan és gyűrötten tá- molygott kifelé. Az ajtó előtt orosz pár jött vele szembe. Az asszon*/ meglökte a fér­fi karját: — Nézd... ö az? A férfi szeme a zilált szakálla, ha­lottsápadt fejre tapadt: — Igen, ő ... Dosztojevszkij. És megcsóválta a fejét. * _ ....... ** ~ * . S zerencse, hogy a számláját ^ előve kifizette és vasúti jegye is van vissza, Genf be. Anna Grigorjevnát nem lepte meg a kirándulás kudarca.. Mikor a férfi odaroskadt a. széke elé cs dúlt, bo­zontos fejét a felesége ölébe temet­te, mikor keserű önváddal átkozta szenvedélyét, az asszony szelíden vigasztalta: — Nem baj, kedvesem, nincs semmi baj. Kisegítenek az érték­tárgyaink, tudod, mint Baden-Ba- denben... Elzálogosítjuk, amíg a Ruszkija Vjesztniktől pénzt ka­punk ... Fogsz tudni dolgozni? Fjodor Mihajlovics felemelkedett. Dolgozni! Igen, kikapcsolódni a. világból, az életből, belemerülni a maga belső világába. Vezekelni, megtisztulni, teremteni! Mint a megváltás, kapott benne lángra a munkába temetke­zés parancsoló vágya. Huszonhárom napig az íróasztal rabja volt. Nem látott, hallott, nem élt. percegő tolla alatt ott született a félkegyelmű Myskin herceg törté­nete. Anna Grigorjevna csöndesen fi­gyelte a szoba sarkából. Meg volt magával elégedve. Az ö tétje volt a legmerészebb. De nyert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents