Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

▼asáraap, 1958. november *. CSZAKMAGTARORSZÁO Rövidesen megkezdik a miskolci Malinovszkij úti új lakótelep bejáratának: a nyoicemelei&s toronyháznak építését Miskolc — az ország második leg­nagyobb városa —• a hároméves terv­ben 1210 lakással gazdagodik. Az új otthonok nagyobb részét a város há­rom új lakótelepén építik fel. Ezek közül jövőre befejezik a Malinov­szkij úti lakótelep építését. A kor­szerű lakótelepen eddig már csak­nem 400 család talált kényelmes ott­honra. A dolgozókról való fokozot­tabb gondoskodást bizonyítja, hogy a lakótelepen a jólfelszerelt üzletek mellett minden igényt kielégítő böl­csőde és tömbmosóda is létesül. Rövidesen hozzáfognak a telep bejáratát képező nyolcemeletes to­ronyház építéséhez is. Az épületben két-háromszobás lakásokat létesíte­nek és a közlekedést felvonóberende­zéssel oldják meg. Az épület föld­szintjén pedig üzleteket rendeznek be. A toronyházzal — amely jövőre készül el — 'befejeződik a lakótelep építése. Perlit a Hegyközben Eddig csak annyit tudtunk a Bor­sod északi részén meghúzódó Hegy­közről, hogy a maga 40 ezer holdnyi erdőrengetegével egyike hazánk leg­szebb, legvadregényesebb tájainak. Gazdasági szempontból csupán faki­termelése érdemelt említést, mivel a hegyoldalakra felfutó kevéske szán­tóföldje még a vidék lakóinak kenye­rét sem tudja biztosítani. * Éppen ezért tulajdonítanak szak­embereink rendkívül nagy jelentősé­get a Hegyközben újabban talált ás­ványkincseknek. Kaolint korábban Hollóházán a Szurok-hegyen, majd pedig Füzérradvány határában ta­lálták. De még ennél is jelentősebbek a Hegyköz perlit-lelőhelyei. Pállháza közelében a Füzérkomlós felé nyúló hegyekben ugyanis a kö­zelmúltban felmérhetetlenül gazdag perlit-telepekre bukkantak a geoló­gusok. Az eddigi adatok szerint több millió tonnára tehető értékes ásványi anyagot rejtenekvaz erdőkoszorúzta hegyek. A perlit újfajta építőanyag. Megőrölve 800—900 fokon hevítik, s ezáltal elveszti víztartalmát. Cement­hez adalékanyagnak használják, ■ s így igen könnyű betont, előregyár­tott épületelemet készítenek belőle. A pálházi telepeken jelenleg fel­táró munkálatokat folytatnak. Az eddigi gazdag eredmények alapján minden remény megvan arra, hogy nemsokára megkezdődhet a Hegy­köz új ásványkincsének, a perlitnek a rendszeres kitermelése. Földgázzal tartottak íűtőpröbát a Lenin Kohászati Művekben A jövő évtől a Benin Kohászati Művek martinkemencéjénél fo­kozatosan_ rátérnek majd az olcsó és magas hatásfokú romániai föld­gáz tüzelésére. A Tiszapalkonyán létesülő vegyikombináttól Diósgyőrig már építik a gázvezetéket, ugyanakkor előkészületek történnek a diós­győri Izohászatban is a földgáz felhasználására. így a martinacélműben ed­dig mar 7 'kemencét építettek át kevert pakura és földgázzal vegyes tüze­lésűre, és készül a földgázt fogadó állomás is. Az egyik új szerkezetű mar­tinkemencét vasúti tartálykocsikon szállított gázzal a 'napokban próbál­ták ki, illetve végezték el a földgázzal az első fűtőpróbát. A próba sike­res volt, most a tökéletesítésére van szükség. Elkészüli az új famintaraktúr az Özdi Kohászati Üzemekben Az Ózdi Kohászati Üzemekben ed­dig raktár hiányában több különböző és nem megfelelő helyen tárolták a fámintákat. A hiányosság megszün­tetésére 3 níilliö főrintos beruházás­sal 3 emeletes, korszerű famintarak- tár építését határozták el. Az új lé­tesítmény már elkészült és hamaro­san átadják rendeltetésének. —^ ^ filmjegy zetek IMWVtflAAríMVVtMtMVUVtftMVVVUVWVWVWU Csendes Don II. rész Kozákok a forradalomban N agy várakozás előzte meg Solohov világhírű regénye filmváltozata II. részének bemutatását. Az első rész alapján nagy érdeklődéssel várta a mozi­N égy család történetét mutatja be az Egy idegen telefonál cí­mű amerikai film, négy, egymástól szinte független, 'kis novellának .a fiLmrevitelével. A négy történetet ér­dekes, amerikai izű keret fogja egy­ségbe. Egy repülőgép kényszerleszál­lást végez és a kényszerű várakozás idejét a gép utasai ismerkedéssel töltik. Négyen nagyon összebarátkoz- nak, elmondják egymásnak élettör­ténetük egy részét, felírják egymás címeit, majd mikor a gép folytatja útját, szerencsétlenség következik be. A gép 21 utasa közül 18 meghal és csak három marad életben. A három életben maradott között találjuk Da­vid Trask ügyvédet, aki egyike volt annaik a négy utasnak, akik nemré­giben kötöttek barátságot.. A baráti négyes másik három tagja a repülő- szerencsétlenség áldozata lett. Trask látogató közönség Grigorij és a Don-menti kozákság sorsának további alakulását. A film második része az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom éveiben játszódik. Grigorij is, mint annyi sok más társa, a fronton van. A kozákok már megcsömörlöttek a vérontástól, min­denki békére, nyugalomra vágyik és mind gyakrabban tör fel a nép hangja, az egyszerű katonák szava, akiknek mar elegük volt a háborúból. A bolsevik párt­tal ellentétben, a fehér kormány a há­ború továbbfolytatása mellett száll síkra. A katonák többsége viszont a kommunis­tákat támogatja. Eleinte Grigorij is a kommunistákkal szimpatizál, szívesen se­gíti munkájukat, de amikor választania kell, hogy otthagyja-e a földjét, vagy ma­radjon, az előítéletek rabja lesz, görcsö­sen ragaszkodik paraszti birtokához és a' fehérek oldalára álL Mint fehér tiszt vesz részt a további harcokban. Később ugyan megbánja tettét, érzi, hogy rossz útra tért, de nincs ereje visszalépni. Bánatát italba fojtja, s időnként még felrfelpisla- ;k<ji benne Akszinya iránti «zerelme is. Ä film második részét az elsővel, össze­vetve, lényeges eltéréseket láthatunk. Míg az első rész tengelyében Grigorij és'Ak­szinya szerelme állott és ennek hátteré­ben láttuk a Don-menti kozákság életét, kitűnő lélekábrázoiásban, addig a máso­dik részben a döntő súlyt a háborús je­lenetek, csataképek ábrázolására helyez­ték, rendkívül sok történést öleltek fel és azoknak hű ábrázolása mögött a léüekábrázolás bizonyos fokig háttérbe szorult. Grigorij nem mindennapi tehetségű, erős akaratú ember, őszintén mélyen és szenvedélyesen érez. Mindez nem tükröző­dik Pjotr Glebov alakításán. Bisztrlckája alakja csak néhány pillanatra tűnik fel a képben, azonban e rövid képek is nagyon emlékezetesek. Geraszimov rendező ebben a részben a tömeg jelenetek monumentalitásával reme­kelt. Elethüek, hitelesek a film háborús jelenetei, a katonagyűlések és a felboly- dult kozákfalu bemutatása. Rapaport ope­ratőr képei, nagyon szépek, aláhúzzák az egyes jelenetek realizmusát. — A Csendes Don második része is nagy élmény. Ér­deklődve várjuk a filmtrilógia harmadik részét. mesen izgalmassá« élvezwt«6é. Kitű­nő színészi alakításit láttunk a Trask ügyvéd szerepét alakító Gary Merrill játékában és örömmel láttuk viszont a vásznon Bette Davis-t, az egyik feleség alakjának kitűnő formálója­ként. A film rendezéséről nem nyilatkoz­hatunk egyértelmű dicsérettel. Bár a cselekmény bonyolítása mindvégig leköt, az első részek túlzsúfoltnak hatnak és fárasztónak találjuk a hosszú dialógusokat. Az Egy idegen telefonál érdekes témája és a kitűnő színészi alakítá­sok sora folytán jó szórakozást nyújt, kellemes emléket hagy at nézőben. — (bm) Vádolnak a halálraítéltek és örökké vádolnak az élők, akik megmenekül­tek a koncentrációs haláltáborokból. Mert felejteni, a sok kínt, vért, meg­aláztatást feledni sohasem lehet. Vádolnak azok is, akik csak elbe­szélésekből ismerik az SS hóhérok rémtetteit, vádol az emberiség, a bé­két akaró világ minden életért küzdő embere. ök meghaltak... Több mint 15 millió ember... S miért? Mi volt a bűnük? Mégis, a gyilkosok közül ma is sokan szabadon folytatják mesterkedéseiket, hogy újra lángba boruljon a föld, a koncentrációs táborok megteljenek emberekkel. Ausztriában SS-találkozót terveztek'a volt SS-vezetők, de a köz­vélemény megakadályozta őket. Tiltakozunk és vádoljuk azokat, akik megcsufolták az embert, s fog­gal, körömmel is védjük békés hol­napunkat! Tizenötmillió halott nevében is azt mondjuk: Soha többé! Nem enged­jük! Lefogjuk a gyilkosok kezét! R ettenetes, szörnyű sorsok, mil­liónyi szenvedő ember képe rul elénk, ha belelapozunk a fasisz- k gaztetteinek eseménykönyvébe, incs olyan szó, nincs olyan jelző, nely hűen kifejezné az auschwitzi, mauthauseni. a dachaui, a buchen- aIdi és a többi haláltáborokban át- t borzalmakat. <Ezekben a koncent- ciós táborokban több mint 15 mil- i ember lett az SS hóhérok mar- léka. Az elhurcoltak közül nagyon kevesen tértek vissza, csupán azok, akiket a szerencsés véletlen mentett meg a pusztulástól. Néhányan közü­lök itt élnek közöttünk Miskolcon, itt dolgoznak. Velük beszélgetünk. Sző nehezen hagyja el ajkukat, megborzongnak még most is, ha a haláltáborokban elszenvedett kínok­ra gondolnak. Mit mondjanak? Mire emlékezzenek? Hiszen mind-mind, ami velük történt, egy irtózatos tra­gédia. A szájak még pillanatig hall­gatnak, de a néma tekintetek annál hangosabban vádolnak. A szemekből az emlékek mély tengere sugárzik, amelyekben viharként kavarognak az átélt kegyetlenségek hullámai. • Igen, ők megismerték a halált, az előcsarnokában töltött, évtizedek szenvedésével felérő hónapokat, éve­ket, noha semmi bűnük ( sem volt. Csupán azért, mert az őseik szerinti hitet követték. Üldözöttek voltak. Az emberi gazság, egy szennyes söpre­dék indulatainak dobták oda őket, akiknek sorsa a gázkamrák gyilkos gyomrában, imperialista érdekekért indított háború aknamezőin, hideg, fagyos föld hátán, tetvekkel, férgek­kel összezárt haláltáborok fullaszló légkörében ért véget. De ne vágjunk a történtek elé. Őrjítő utasás \Q A A december. A Józsefvárosi * pályaudvaron tömött so­rokban ezer és ezer munkaszolgála­tos, férfiak, nők és gyermekek egy­aránt türelmetlenül, szótlanul vár­nak a vezényszóra. Dideregnek, fáz­nak. A fagyos téli szél szilajként nyargalászik végig a tömegen, min­den résen utat talál és fájdalmasan telemar az emberek húsába. A pá­lyaudvart csendőrök, rendőrök és fceretlegények veszik körül. Gono­szak, mostohák, akár az időjárás. Menekülésre nincs mód. Tűrni kell. De meddig? És miért ácsorogtatják itt őket? Hová viszik? Mi a céljuk? Ezt senki sem tudja. Nem közölték velük. Állnak és. várnak. De milyen kínos ez a várakozás! Az óra muta­tója is, mintha megmakacsolta volna magát, lassan, kényelmesen mozdul. Minden perc szinte órának tűnik. Pattanásig feszülnek az idegek, so­kan már nem bírják, nincs erejük. összeesnek és senkisem törődik velük. A vagonok valósággal nyelik áz embereket és a szerelvények egy­másután gördülnek ki a pályaudvar­ról. De még mindig sokan várnak bevagonírozásra. A sorokban ott áll Kormos Sándor, miskolci'műszerész és szerelőmunkás is. Csak egy gon­dolat foglalkoztatja: hová viszik? Az a munkaszolgálatos század, ame­lyikhez tartozott, az október 15-i Horthy-proklamáció napján szétszé­ledt. Az SS-ek azonban összeszedték őket, és az elfogottak egyrészét nyomban ki is végezték. Neki és még több miskolci társának sikerült élet- benmaradni. Ez mindenekelőtt an­nak volt köszönhető, hogy az egyik miniszter felesége részéről akció in­dult el, amely szerint svájci és svéd vöröskeresztes szervek menlevelet biztosítottak az üldözötteknek. így került ő is Budapesten az Aréna úti, majd az Abonyi-utcai zsidótemplom­ba, amely svájci menlevéllel védett ház volt. Az őrséget azonban itt is az SS katonák adták. De nem sokáig, mert november 12-én nyilasok vet­ték át a strázsát. A menlevél is úgy­látszik elavult, mert valamennyiü- ket idevezényelték a pályaudvarra. öreg este lett már, amikor rájuk került a sor. Percek alatt megteltek a vagonok, amelyeket azonnal le­plombáltak. Abba a vagonba, ame­lyikbe ő került, csaknem 100 embert tömtek be. A többiekben sem voltak kevesebben. Kormos Sándor így mondja el a közel 20 napig tartó utazás borzalmait: — A vagonban sem mozogni, sem ülni, sem állni nem lehetett. Mint a heringek nyüzsögtünk összeprése­lődve. Én közvetlen a szögesdróttal befont ablakhoz kerültem. A ke­gyetlen, hideg szél csípte, marta az arcomat. A lezárt kocsiban)azonban mégis alig jutottak a többiek friss levegőhöz. Jelentkezett a légszomj. A szívbajosok és az asztmások hö­rögni kezdtek. A vongt pedig lassan haladt, előttünk ismeretlen célja felé. Álmatlanul telt el a vagonban töltött első éjszakánk. M egvirradt. A szél is elcsen­desedett. A ködös, párás szürkületben nem tudtunk tájéko­zódni. Később aztán, amikor a nap szétoszlatta a földekkel egybeölelkező ködfátyolt, ismeretlen tájak bukkan­tak elő. És ennek az ismeretlen, ide­gen területnek látása, méginkább fokozta bennünk a fájdalmas nosz­talgiát, mely mindúntalan az elha­gyott otthon képét varázsolta elénk. jobban erőt i>ett rajtunk. Egyesek magukat pofozták és a ruhájukat tépdesték. Nehéz percek voltak ezek. Az éhhalál küszöbén álltunk. Éveket öregedtünk. Ijedt, kábult szemek meredtek a semmibe. Az aggodal­mas, rémült tekintetekről beszélni sem érdemes. Magam is 34 kilót fogytam. A jajgatások, a kiáltások egybehangzottak a vonat zakatolásá­val. És a szerelvény vitt, vitt ben­nünket. Nagyobb állomásokon nem álltunk meg, a kisebbeknél pedig mellékvágányokra toltak rninket. ahol órákhosszal várakoztunk. Végre megérkeztünk Prágába. A vonat las­sított és csikorogva áUt meg. Kö­nyörgő tekintettel néztünk ki a szö­gesdrótok mögül. És a cseh vasuta­sok megsajnáltak bennünket. Életük — Az éhség és a szomjúság egyre jobban gyötört bennünket. Táplálé­kot nem kaptunk. Vizet is csak úgy tudtunk szerezni, hogy én magam egy vasfűrésszel (melyet dugva tar­tottam magamnál) kifűrészeltem a rácsot, a kulacsra spárgát kötöttünk és az árkokból merítettük tele. Meg­maradt eledelünkkel takarékoskod­tunk, de aztán az is elfogyott. Ki­ürült minden tartalék. Vagonunk felé napokig sem néztek. Az időseb­bek és a gyengébb szervezetnek nem bírták már erővel. Belázasodtak, megbetegedtek. Segíteni nem tud­tunk rajtuk, gyógyszerünk nem volt. Voltak, akik ott haltak meg közöt­tünk, de öt napig is elkiabálhattunk, míg végül leemelték közülünk. Az amúgy is kibírhatatlan bűz még el­viselhetetlenebbé vált. — Az őrjítő bizonytalanság mind­I kockáztatásával juttattak élelmet ne­künk. Sokan voltunk és ami keveset kaptunk, egy-kettőre elfogyott. Mégis jól esett, enyhített valamit helyzet tünkön. ’ smét többnapos utazás kö­vetkezett. •Karácsony esté­jén értünk Buchenwaldba. Amikor feltépték kocsink ajtaját, valósággal kiszédültünk a vagonból. A legyen■» gültségtől én magam is orr avágód-* tam. De nyomban fel kellett álIni és sorakozni. A táborba való bevonu­lásunkkor 70 tagú katonabanda ját­szott indulót. A pattogó induló tak- tusára ütemesen kellett lépüüidni, miközben az SS őrök ötösével olvas* tak le bennünket. Az első kép. amely elénk tárult, a krematórium épülete volt... (Folytatjuk.) TÖRÖK ALFRÉD Egy idegen telefonál Amerikai film kötelességének érzi, hogy szerencsét­lenül járt útitársaimak hozzátartozó­it telefonon értesítse, majd személye­sen is felkeresse. Ezeken a személyes találkozásokon alakul ki a néző előtt egy-egy amerikai családinak szeren­csétlen kimenetelű élettörténete, de ugyanakkor kialakul a nagyedik is: Trask ügyvéd családjának históriája, amely — ellentétben a másik három­mal — a megpróbáltatások után sze­rencsésen tér vissaa a megnyugodott, mindennapos életbe. A négy családi történet szürke, egyszerű emberek mindennapos gondjait, bajait ábrázolja és nem is annyira az ábrázolt cselekmény, mint a kitűnő színészek remek alakításai teszik á filmtörténetet élővé, kélle-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents