Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

Szombat, 105$. október 18. ÉSZARMAGYARORSZAl. 5 Hogyan terem többet a föld? Sokan nein élnek a vetőmagcserével Pedagógusok a választási munkában A hej ő#za fontalak példát mutatnak MAGA MIÉRT CSERÉL vető­magot M. Tóth barátom?-r- Bolond leinnék, ha nem osarél- ffcéöv, aimikor jól járok. — Hogyhogy? — Több terem utána, mintha az enyémet vetném el. Megéri az a tíz kiló ráfizetés, hiszen húszszorosán kiiizetődik. — Azám! Nagy Kárdynek, Nagy Jenőnek és másoknak más a véle­ményük.-r Az nem lehet. — De lehet, hiszen nem élnek vele, pedig..; — Nem, más nem lehet a vélemé­nyeik, hiszen az idén is két mázsával kevesebb búzájuk termett holdan­ként —, mint nekem. Csak valahogy még mindig akad ember, aki tart attól, ami újszerű. Biztos, hogy ilyenformán alakulna a beszéd, bárki szólítaná meg M. Tóth József, vagy akár ifj. Uza Já­nos 7—7 holdas dolgozó parasztokat Egerlövon. Ilyesformán, mert ez idén is több mint tíz mázsa búzát takarí­tottak be 'holdanként, a tavaly cse­rélt vetőmag után. Mások, akik a sa­ját termelésű magot vetették el, mind minőségileg, mind mennyiségi­leg ■*— 1.5—2 mázsával kevesebbet termeltek holdanként. A jelenség azonban nem egerlövői ritkaság, furcsaság. Megtalálható Szikszón, Mezőkeresztesen, vagy a szerencskömyéki községekben egy­aránt. S a lényeg mindenütt egyfor­ma: az a gazda, aki rendszeresen ki­cseréli vetőmagját, illetve az állam­tól kér fémzárolt magot, az többet termei egy-két mázsával holdanként, mint az, aki sajnálja a tízkilónyi cserekülönbséget. A JÓRA INTŐ KÖZMONDÁSOK közismertek. »Ha adnak — vedd el.« »Hallgass az okosabbrai.« Különösen sokat hallja ezen közmondásokat az ember falun. Mégis, a mindennapi élet, a mindennapi cselekedetek egyike, másika merőben ellentétes ezekkel az igazán jó, igazán igaz közmondásokkal. Példának itt van mindjárt az időszerű probléma: a vetőmagcsere. Kimondani is sok, mennyit áldoz mz állam arra, hogy többet teremjen a föld, olcsóbb legyen az élelmi­szer. Egyik ilyen erőfeszítés, hogy négyévenként egy-egy területen — két-három járásban egyszerre, a mi megyénket tekintve — annyi minő­ségi, fémzárolt vetőmagot bocsájt a falu rendelkezésére, amennyit álta­lában elvetnek. A vetőmagot az ál­lami gazdaságokkal megíermelteti, helybe leszállítja és kér érte cseré­ben 110, azaz egyszáztíz kilogramm nem fajtiszta szokványbúzát a ter­melőktől. S a száztíz kilogramm magért kapott minőségi vetőbúza három-négy éven át holdanként és évenként 15—20 mázsával többet te­rem, mint a termelők által elvetett szokvány, egyáltalán nem fajtiszta mag — ha ilyet vetnék. A csere jó, s elsősorban a % gazdának jó, hiszen ha csak évi 1.5 mázsa többtermést számolunk is, ez holdanként 1320 fo­rintra rúg négy esztendő alatt. Mégis, sok gazda — és főleg 7—8 holdas ^parasztok —- nem él a lehetőség­gel. példának itt van a szerep járás k— bár egerlövői tényekről szól­tunk előbb. — Az őszön a szerencsi járáson a sor, hogy ki-ki lecserélje a vetőmagot, mert négy évnél tovább már nem garantált, élfajul a fém­zárolt kalászos. A járás meg is kapta a maga (talán 70 vagon) mi­nőségi vetőmagját, azonban annak egy része még ma is a raktárakban hever. Hol lehet a hiba? Talán ott, hogy sokan megfeledkeztek erről a négyesztendős terminusról a gazdák közül. Jól termett négy éven át a termáéból vetett mag, gondolják, jól terem jövőre is, azután is. Állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek már nem vetnek nálunk csakis kimondottan tiszta, fémzárolt vetőmagot és azt rendszeresen lecse­rélik. Azonban a kalászostermés egy- részét — és nem jelentéktelen részét — még a kisparaszti gazdaságok ter- meLiik meg. S így egyáltalán nem kö­zömbös, hogy cselekedetükkel a többteanmés mellett vagy ellen »sza- vaznak«-e? Ügy jó az, ha minél több ember a több mellett szavaz és azért cselekszik. (harcsa) r—-OOO* Október 22-én nyílik a TIT zenetörténeti szabadegyeteme A TIT zenetörténeti szabadegyete­mének most induló előadássorozatán 25 hallgató vesz részt. A megnyitás október 22-én, szerdán délután 6 óra­kor lesz az Egressy Béni Állami Ze­neiskolában. A szabadegyetem vezetősége a té­makört a hallgatók kívánságának megfelelően, a legnépszerűbb forma: az opera irodalmából választotta. Az év első felében az olasz operával fog­lalkoznak, a későbbi szemeszterek­ben pedig sorraveszik a más nemze­tek operairodalmát. Az ország más városaiban igen nagy az érdeklődés a mikrobarázdás hanglemezelőadások iránt. Budapes­ten szinte közelharc folyik a bérle­tekért. Városunkban ma még csak egy kis mag van, amely évről-évre visszatér ezekhez az előadásokhoz. Helyes lenne, ha ez a »zenebaráti kör«-nek is nevezhető törzsgárda mindinkább bővülne, a2 érdeklődés növekedne ezen nevelve szórakozta­tó művészeti ág iránt. A szabadegye­tem vezetősége kéri a város lakos­ságát, segítse munkájukat azzal, hogy ötleteinek, kívánságainak közlésével támogassa őket, hogy miként lehet­ne fokozni az érdeklődést az élő és lemezen való szemléltetés, a város összes zenetörténeti előadóinak be­kapcsolása mellett történő zenei ne­velés iránt. Erdélyi Lászlóné TALÄN NINCS a magyar értelmi­ségnek egyetlen olyan csoportja sem, amelynek ténykedése annyira az egész társadalomnak a szeme előtt zajlana le és amelynek ténykedése, életünk mégnyilvónulásaihoz való viszonya oly gyakran képezte volna ankétok, gyűlések, megbeszélések, viták tárgyát, mint a pedagógusoké. Az utóbbi hónapokban ismételten többször került szóba a magyar pe­dagógusok munkája, részben az ifjú­ság erkölcspolitikai nevelése, rész­ben pedig az MSZMP művelődéspoli­tikai irányelveinek végrehajtásában reájuk váró feladatok kapcsán. Az ankétok. megbeszélések, ‘újságcik­kek egyöntetűen megállapították, hogy bár a pedagógusok népes tábo­rában még nagyszámban lelhetők fel olyan elemek, akiknek nevelőmun­kája, népi demokráciánkhoz való vi­szonya kisebb, vagy nagyobb mér­tékben kifogás alá eshet, a pedagó­gusok túlnyomó zöme becsülettel tel­jesíti feladatát, lelkesen vesz részt, az iskolai munkán kívül, területének népművelési és egyéb társadalmi munkájában. Különösen áll ez a tétel a falusi pedagógusok jelentős ré­szére. A nemrégiben megindult választá­si kampány új feladatok elé állította a pedagógusokat. Falusi viszonylat­ban nagyrészt rójuk várt a választá­si előkészületek adminisztrációs munkáinak lebonyolítása és tevé­kenyen kiveszik részüket a választá­si agitációs munkából is. A megye számos községéből nyert értesülés szerint pedagógusaink megértették a választások jelentőségét és teljes energiájukkal, teljes tudásukkal se­gítik annak sikeres előkészítését. Kü­lönösen példát mutatnak a hejősza-- lontai és a tolcsvai pedagógusok. HEJ ÖSZALONTA KIS KÖZSÉG a mezőcsáti járásban. Bár iskolája kettő is van — a két régi felekezeti iskola helyiségeiben elosztva — tan­erőinek létszáma mindössze három fő. Két férfi és egy női tanerő nevel- geti, tanítgatja a legifjabb hejősza- lontai polgárokat, hogy a megfelelő alapismereteket elsajátítva, majdan hasznos polgáraivá váljanak közsé­güknek, egész dolgozó népünknek. Szilágyi Lajos igazgató-tanító még rövid ideje tartózkodik a községben, de máris egyiik leglelkesebb tár­sadalmi mun&á&a e kis falu társadalmának. Igazgató-tanítói munkája mellett ő a községi nép­művelési ügyvezető, a sportkör veze­tője, énekkart vezet, amellett ellátja a Hazafias Népfront helyi szervezete titkárának teendőit. Ebben a sokol­dalú minőségében látott neki a vá­lasztásokat előkészítő munkának is. Pedagógus társaival családlátogatáso­kat szervezett. A családlátogatások során el-elbeszélgetett a szülőkkel, a gyermek nevelésén kívül, a község sok apró ügyes-bajos dolgáról, az iskolai és az otthoni nevelés esetle­ges kettősségéről és természetesen a közelgő választásokról is. A család- látogatások mellett dolgozatot Írat­tak a felsőbbosztályos gyermekekkel a választásokról, ök végezték az összeírás munkáját is és ez mór ele­ve biztosította, hogy a község min­den szavazásra jogosult lakosához el­jussanak, azzal szót váltsanak, érdek­lődését helyes irányba tereljék. SZILÁGYI LAJOS tagja a községi választási bizottságnak is és mint ilyen» azt a megbízatást kapta, hogy a közelmúltban megtartott jelölőgyű­lést vezesse le. A jó előkészítő mun­ka eredményeként, nagy érdeklődés mellett zajlott le a jelölőgyűlés. A hejőszalontalak zsúfolásig töltötték az iskolatermet és érdeklődéssel. hall­gatták Szilágyi Lajos •megnyitóbeszé­dét. A megnyitóbeszédben Szilágyi Lajos először a választások jelentő­ségéről beszélt; emlékeztetett a hejŐ- szalontaiak nehéz múltjára és a fel- szabadulás óta elért eredményekre. Részletes statisztikai adatokkal bi­zonyította az országos jellegű fejlő­dést és azon belül Hejősznlontának a fejlődését. Elmondotta például, hogy míg a felszabadulás előtt Összesen két dolgozó járt miskolci nagyüzem­be rendszeres munkára, ma már tö­megesen lettek ipari munkások, részben miskolc', részben közelebb fekvő új üzemekben. A fel«z«badu- • ás óta másfélkilométer járdát is épí­tettek a községben. A felszabadulás f lőtt bárom rádió volt HejŐszalontán, ma 150 darab van. Motorkerékpár kettő volt, ma kilenc van, s míg egy­szerű kerékpár összesen tíz volt ko­rábban, most 50 darab kerékpár fut­kos Hejőszalonta utcáin. Közéoisko- lába a felszabadulás előtt a község­ből tizenkét gyermek járt, ma 26, fő­iskolára korábban egy, ma öt fő. Ka­tonatiszt a felszabadulás előtt kettő volt a községben. Az egyik a földbir­tokos fia, a másik a községi bíróé. Ma hat dolgozó narasztnak a f5a tel­jesít tiszti szolgálatot a néphadsereg­ben. Korábban könyvtára nem volt a községnek, ma 150 kötetes nép­könyvtára. jól működő sportegvesü- lete van. Beszélt Szilágyi Lajos a Látatlanul is látom. miként állnak esténként szemben a kocsmaajtóval. Állnak — ha ugyan kocsmaközeibe engedik őket egyáltalán — és szo- morkodva, búsongva hallgatják az ajtónyitáskor kiszüremlő, számukra oly megszokott zajt, zenét, károm­kodást. Bele-beleszippantanak, a do­hányfüstös szeszillatba, ahogy el­kapja orruk előtt a szél, s még tán könnyeznek is a betyárok. Azért ne tessék Őket félteni, nem józanon könnyeznek, mert inni Ihatnak kocs­mán kívül annyit, amennyit akar­nak, csak rá ne fizessenek arra fs. Szomorú dolog ügye, így belegondol­ni sorsukba, s csak az a vigasztaló, hogy így kellene tenni azokkal is, akik szerte a megyében, áz ország­ban nem tudják, hol a szeszfogyasz­tás határa. Abaujszántón nagyot alkottak a »duhajkorlátozás« terén, az bizonyos! Űgyannyira, hogy magam sem hit­tem — illetve nem értettem — az első pillanatban, miért sorakozik a kocsmapénztár felett szépen dekorált névsor, tíz-tizenkét me ssztr ekiáltó névvel — Szántó szépei — világosított fel a pénztáros néni. — Egyszerűen ki­tiltottuk őket, persze megfelelő segít­séggel. birtokviszonyok megoszlásáról is, az 1945-ben végrehajtott földosztásnak a hejőszalontaiak életében lemérhe­tő eredményeiről. Részletesen ele­mezte a választásoknak jelentőségét, azoknak kihatását a község életére és fejlődésére, majd megyei tanácstag­nak Kukucska János elvtársat, az MSZMP Borsod megyei bizottságá­nak titkárát, járási tanácstagnak pe­dig Mészáros Kálmán elvtársat, a helyi termelőszövetkezet elnökét ajánlotta. A jelölőgyűlés elfogadta a javaslatokat és több hozzászóló fel­szólalásában csak aláhúzta a Szilá­gyi Lajos bevezető előadásában el­hangzottakat. A HEJÖSZALONTAI JELÖLÖ­GYÜLÉS sikere a helybeli pedagó­gusok jól végzett választási munká­jától tesz bizonyságot. A hejőszalon- tai pedagógusok jó választási mun­kájukkal bebizonyították, hogy egy- gyéforrtak a község népével, terveik, céljaik, vágyaik és érdekeik is azo­nosak a község dolgozóinak érdekei­vel. Ha munkájukról beszélgetünk, szerepüket kisebbíteni igyekeznek, a dicséretet szerényen elhárítják. Egy­szerű, hétköznapi tettnek mondják, amelyet dicséret várása nélkül, lel­kiismereti kötelességükből fakadóan végeznek. Szilágyi Lajos és pedagó­gus társai példát mutatnak a megye más pedagógusainak, más értelmisé­gi dolgozóinak és messzehangzóan bizonyítják, hogy méltók arra a bi­zalomra, amellyel dolgozó népünk a hejősza1ontal és más pedagógusokat körülveszi. Benedek Miklós — Sokat ittak? — Ittak? Nem kifejezés. Öntötték magukba, azután kezdték a duhaj­kodást, verekedést. — No. de most elmennek máshová inni. — Nemigen, mert minden kocsmá­ból száműzettek! Ez, ez az utolsó tett az igazi nagy tett! »Minden kocsmából száműzet­tek!« Ennek már bizonyosan van foganatja. Nem rondítják el öcs- mány viselkedésükkelduhajkodá­sukkal, részeg, visszataszító mozgá­sukkal. modorukkal a kocsma leve­gőjét, környékét. Nem veszélyeztetik a békés kisfröccsözők. sörözők erköl­csi és testi épségét. Duhajkodjanak otthon, ha van kedvük! A név nem érdekes, hiszen hoz­zájuk hasonló ezer és ezer van —■1 sajnos. — Minden községben, város- ban akad néhány, aki rendszeresen megfeledkezik magáról, emberi ml- váltjáról. Meg a társadalomról, csa■* Iádról, holnapról, s csak egynek él: inni, berúgni, azután verekedni, heU venkednl. És íme, Abaujszántón, a bor hazájában már megtették az első helyes lépést: életbeléptették a »duhajzárlatot«. Jó lenne, ha minél szélesebb kör­ben talajra találna e kezdeményezés. Kitiltanák a nyilvános mulatókból. fit évvel ezelőtt alakult meg a ^ Pedagógus Szakszervezet bu­dapesti központi művelődési ottho­nának vörösberényi művésztelepe, ahol sok pedagógus-képzőművész talál kellemes alkotó otthont a nyári szünidő alatt. Október 5-én az itt dolgozó művészek közül egy nagyobb csoport, számszerint tíz festő és gra­fikus Miskolcra jött, hogy kapcso­latba lépjen a diósgyőri munkásság­gal, megismerje a nagyüzemi munka szépségeit, a munkások életét és itt szerzett tapasztalataikat alkotómüvé- szetük gazdagítására használják fel. Tíz napot töltöttek, itt — ennyi fize­téses szabadságot kaptak jutalom­képpen — de e rövid idő alatt is annyi élményt gyűjtöttek, hogy soha­sem felejtik el a diósgyőri napokat. Élményrögzitő vázlatokban, festmé­nyekben egy-egy gazdag kollekció jelzi az itt töltött napokat, de talán még jobban megtermékenyiti majd művészetüket az a közvetlen élmény­tömeg, amelyet szívükben, agyukban elraktározva vittek innen magukkal. A kiránduló művészcsoport tagjai közül Littkey György — akinek egyik nemrégen rendezett gyűjtemé­nyes kiállításáról elismeréssel emlé­kezett meg a fővárosi sajtó — Mis­kolcról indult el sikeres pályájára a 20-as években. Jelenleg a budapesti VI. kerületi Erzsébet leányiskola rajztanára. Ugyancsak régi ismerő­sünk Sárkány Lóránt, a XII. kerü­leti Budai tanítóképző rajztanára, aki valamikor hét esztendőn keresz­tül a miskolci művésztelepen töl­tötte a nyári szünidőket. A csoport többi tagja: Fazekas Pál, Lampért András és hat nő tag, névszerini M. több képzőművészeti kérdés — ki­alakul bennem az a meggyőző való­ságkép, hogy a munkásosztály meny­nyire magáénak érzi a ma művésze­tét, kultúráját és milyen ihlető ha­tást tud gyakorolni az alkotóművé­szeire. — El sem tudom mondani, mit éreztünk sokszor azok között a ha­talmas gépszőrnyek között, amikor azt láttuk, hogy a köztük nyüzsgő apró emberek az urai ezeknek a monstru­moknak, — mondja Mersitz Piroska, az I. kerületi Attila-utcai leányiskola rajztanárnóje, miközben Littkey egyik sokat mondó kompozícióját teregetjük a padlóra. A rajzok, festmények sokasága •1 igazolja, hogy a vendégmű­vészek alig tudtak betelni a látni­valóknak legalább vázlatszerű meg­örökítésével. Két szombat délután és vasárnap esett látogatásuk idejébe. Ezeken a »szüneti napokon« a ven­dégművészek a -vasgyár és Miskolc tájait rajzolták, festették. 20—20—50 vázlat, festmény is lapul egynek- egynek a mappájában, vagy még több is. Ebből is kitűnik, hogy való­sággal lázba hozta a csoport tagjait az a sok friss benyomás, ami Nóga­tásuk rövid tíz napja alatt eléjük tárult, megragadta őket. Bizonyos, hogy képzőművészeti életünkben mély nyoma lesz ennek a tanulmá­nyi kirándulásnak, előnyére válilt szocialista-realista művészetünk fej­lődésének. Igazolja, hogy a párt irányelvei helyes utat mutatnak mű­vészeinknek. amikor arra. serkentik őket, hogy építsenek ki szorosabb kapcsolatot a dolgozó néppel a mun- kdsosztállyal. HAJDÚ BÉLA kocsmákból a duhajokat. Mert ez az i alkoholizmus elleni küzdelem igazi |első felvonása! [ (Barcsa) Puccini-estek a megyében t Az Országos Filharmónia a zene­kultúra mind szélesebb körű ter­jesztése érdekében, a tavaszi Er- * kel-műsorához hasonlóan, Puccini- l műsort szervezett és azt— »A Pillan­gókisasszonytól a Túrandót-ig« cím­Í mel — Borsod megye számos helysé­gében is bemutatja. A Puccini-estek -műsorában a nagy olasz mester leg- •szebb operáiból mutatnak be részle- Jteket neves énekművészek, f A tervek szerint a műsort * 17-én J Sátoraljaújhelyen. 18-án Sárosoa- ■takon. 19-én Szerencsen, 20-án dél­előtt a miskolci iskoláknak, 20-án ;este Kazincbarcikán, 21-én délelőtt [az ózdi iskoláknak. 21-én este az óz* [di felnőtt közönségnek és 22-én dél* [előtt a miskolci iskoláknak mutat* [ják be. Pártoktatás hírei * Értesítjük az alapszervi titkár elv­társakat, hogy megérkezett az orszá­gos és megyei agitátor kézikönyv, amely a választási agitációhoz, a pártoktatáshoz és a napi pártmun- fkához nyújt segítséget. Átvehető a Jmegyei pártbizottságon, földszint 18. ä sz. szobában. Megyei pártbizotf agit.-prop. o* ' Tíz nap a remek emberek között Fővárosi képzőművészek a diósgyőri vasgyárban jatartás, hanem amolyan természe­tes, magától értetődő érdeklődés a művészet iránt - magyarázza Litt­key. — Amikor megtudták, hogy a november 7-én nyíló budapesti kiál­lításra készülünk, lelkünkre kötöt­ték, hogy küldjünk meghívót, még­pedig nemcsak egyet, hanem min­den üzemrésznek külön-külon, mert lel akarnak utazni a kiállításra. Az új élményektől felüdűlt, fel­lelkesült kis művész társaság tagjai egymástól kapkodják a szót, temér­dek apró epizódot mondanak el, kit mi ragadott meg legjobban, miköz­ben a Nevelők Háza klubtermében félkörben ülünk és a földre kitere­getik a Hz nap alatt készült vázla­taikat, kész grafikai műveiket. fest­ményeiket. Egy-egy vázlat láttán rá­böknek Ujjúkkal: milyen érdekes emberke Volt ez a kis furcsa-sapkás, vagy amaz a másik, akit a művész egy kifejező helyzetben, mozdulatban elkapott. A fantasztikus műhelyi sapkák külön festői problémaként kerülnek szőnyegre. Érdekes, hogy ahány ember, annyiféle föveg és a fövegek változatos formái mindig valahogyan az egyéni jellemvonások­nak, az arctipusnak megfelelően ke­retezik a fejeket. Tanulmányt lehet­ne írni erről a sajátos, ösztönös stí­lusérzékről. Ahogy a kiteregetett vázlatokat, képeket szemléljük és a beszélgetést hallgatom miközben felvetődik Kövesi Albl, Gopcsa Paula, Pákay Iza, Sümegi Vera, Kalló Lászlóné és Mersitz Piroska. Mindannyian Buda­pest különböző kerületeinek általános ts kóláiban oktatják a képzőművé­szeti ismereteket. Miskolcon a Neve­lők Házában szállásolták el őket és a vasgyárban kaptak kitűnő ellátást, amit nem győztek dicsérni. De nem győzték dicsérni azt a szereteti, megbecsülést és barátságot sem, amellyel a diósgyőri martinászok, a nagykovácsmühely, a hengerde dol­gozói fogadták és körülvették őket. — Most már szinte fáj, hogy letelt ez a tíz nap —mondja lelkesülten az egyébként higgadt természetű Littkey György, amikor a Nevelők Házában á búcsúzás napján találkozom a cso­port tagjaival. — Remek embereket ismertünk meg! Te! Ha láttad volna azt a közvetlen, keresetlen kedves­séget, azt a figyelmességet, amit irántunk és munkánk iránt tanúsí­tottak, megölelted volna őket. — Már aí első napon otthon érez­tük magunkat — tóidba meg a szót Sárkány Lóri. — Ügy vigyázlak ránk, a holmijainkra, mintha hozzátarto­zóik lettünk volna. — És egyik érdekesebb ember a másiknál — szól a diskurzusba Sü­megi Vera. — Milyen szívesen állt öt-tíz percre modellt, ha valamelyi­küket megkértük erre. — De szereteiük. figyelmességük sohasem volt valami hivalkodó ma­,ST)iduLiK.á*lcdii c&baiijízán tón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents