Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-15 / 243. szám

2

fiSZAKMAGYARORSZÄG

Szerda, 1958. Október 15.

■

Miskolc város közműveinek és közlekedésének fejlődése

Irta: GLÓDY ANDRÁS, Miskolc városi tanács építési és közlekedési osztályának vezető főmérnöke.

ELŐZŐ ISMERTETÉSEMBEN rövid képet adtam arról, hogy Miskolc városrendezési és építési területén milyen eredményeket értünk el a felszabadulás óta, és mik azok a tennivalók, amelyek foglalkoztatják egyrészt városunk dolgozóit, másrészt érzékeltetik azokat az erőfeszítéseket, melyeket városunk érdekében a városi tanács és a többi illetékes szervek tesznek. Ezen írásomban szeretnék röviden beszámolni azokról a területekről, amelyek természetesnek tűnnek fel, de hiányukat és az esetleges zavarokat lakosságunk azonnal észreveszi és igen élénken reagál rá.

Ez a témakör Miskolc város közmű- és közlekedési ellátottságával, fejlődésével és eredményével kíván foglalkozni, hogy városunk dolgozói részleteiben megismerjék az e területén elért eredményeinket, valamint azokat a nehézségeket, melyek jelenleg is fennállnak és kiküszöbölésük életszínvonalunk, szociális, kulturális felemelkedésünk további állomásai lesznek.

Legelőször mindennapi életünk, létünk, munkánk legnélikülözhetetle- tnebb alapfeltételéről: a vízellátásról kell beszámolni.

Nem kell külön kihangsúlyozni, hogy az emberi élet, valamint szó- _ cialista iparunk legnélkülözhetetlenebb eleme a víz. A vízkérdés ma egyre erőteljesebben előtérbe kerül, mert dolgozóink életszínvonalának emelésére, iparunk vízigényének kielégítéséről mind fokozottabb mértékben kell gondoskodni.

Ha egy rövid történelmi visszapillantást teszünk a város vízellátásának fejlődésére, előre kell bocsaj- tanunk. több évszázados múltra visz- szatekintő városunk vízellátásáról csak 1910-tol beszélhetünk. Miskolc- Tapolca vízmüvének tervei 1909. évben készültek és 1910-ben kezdődött a városi hálózat kiépítése. A vízellátás 1913-ban indult meg. Ma már furcsának tűnik, ha a jelenlegi sokmilliós köbméter vízfelhasználást összehasonlítjuk az első vízszolgáltatás! év termelésével, mert az az 1913—14-es évben alig érte el a háromnegyed milliót. Az utána eltelt 30 esztendő alatt sem fejlődött a város vízellátása évi 3 millió köbméter fölé. Komoly fejlődésről és az emberi higiénia legelemibb igényeinek fokozottabb kielégítéséiről csak a fel- szabadulást követő években beszélhetünk.

A felszabadulás tette lehetővé, hogy újabb lakóterületek, városnegyedek kapcsolódjanak be a vízellátásba. Talán elég megemlíteni, hogy az első világháború előtt mindössze 470 család lakását kapcsolták be a vízellátásiba.

Feltétlen szükséges összehasonlítást tennünk a felszabadulás előtti pozitívnak semmiképpen nem nevezhető hálózatnövekedés és a felszabadulást követő hálózatfejlesztés között. Míg 1945-ben a városi vízellátás hálózatának hossza 72.7 km volt, s a víztermelés nem érte el a 4 millió köbmétert sem, addig 1957-ben már közel 165 km csőhálózattal rendelkezett a város és a vízfogyasztás 12 millió köbméter volt. Feltétlen szükséges megemlíteni az utóbbi három esztendő alatt történt vízhálózatfejlesztést, mety szerint az 1955. évben kerületi erőforrásokból 4.5 km, 1956. évben közel 7 km, 1957. évben 8.5 km, 1958-ban ezideig mintegy 7 km vízhálózatnövekedést mutat és a három esztendő alatt a lakosság közvetlen céljait szolgáló közkutakból 180 darabot szereltek fel. Szükséges ehhez megemlíteni még azt is, hogy városunk családiházzal rendelkező dolgozói mind nagyobb számmal kapcsolják be lakásukat az ivóvíz- hálózatba. Az utóbbi három esztendő (alatt kb. 700 kislakást kötöttek be. illetve a bekötésük most van folyamatban.

A FENTI ADATOK szemléltetően bizonyítják, hogy a felszabadulás után a csővezeték hossza több mint kétszeresére, a termelt víz mennyisége pedig háromszorosára növekedett.

A város területeinek vízellátása igen kedvező helyzetet mutat. Míg városrendezési szempontból előnytelen, sok nehézséget okoz a város elhelyezkedése, vízellátás szempontjából egyike országunk legszerencsésebb fekvésű településeinek.

A város jelenlegi vízellátását három összefüggő és egy különálló vízrendszer biztosítja. Az első, a legnagyobb víznyerő területünk a tapolcai vízellátó rendszer, mely a város vízszükségletének kb. 80 százalékát adja. Innen kapja ellátását a régi Miskolc (mai I. kerület) Tapolca, Maxtintelep. Hejőcsaba, TJjdiós- ■ győr egészen a Lenim-térig. A másodé övezet, a Lenin-tértől a perecesi

kásvasútig — beleértve a vasgyári lakótelepet —, a diósgyőri taviforrásból kapja vizét. A harmadik a lillafüredi Anna-forrás, melynek vizét gravitációs úton táplálják be a diósgyőri, illetve a vasgyári övezetbe.

Különálló egységet képez a perecesi vízellátó rendszer. Itt feltétlen szükséges megemlíteni, hogy ennek kiépítése előtt a perecesi bányatelep igen komoly vízellátási nehézséggel küzdött. Amíg a gravitációs vezeték nem került megépítésre, addig a felsőforrás vizét csaknem teljes egészében a vasgyári körzet használta fel és így szárazabb időszakokban Pereces vízszükségletének alig egy- harmad részét lehetett biztosítani. Ma már ezek a források a pereces! bányatelepet elégítik ki, így teljes vízszükséglete biztosítva van, sőt a további lakosságnövekedés és erőteljes fejlesztés sem okoz a jövőben vízellátási nehézségeket Pereces lakosságának.

A felszabadulás után a vízműhálózat és víz termelő kapacitásnövekedése erőteljesen 1950. évtől, tehát a tanácsrendszer fennállása óta indult meg. Elég csupán megemlíteni, hogy a jelenlegi vízfogyasztás egynegyedét már tárolókapacitásban tudják biztosítani az újonnan épített avasi és göröghegyi tárolómedencékkel, megépült az energiaigényt ném támasztó gravitációs vezeték, elkészült a felsőforrást és Perecest összekötő gravitációs vezeték, befejezéshez közeledik a 800 mm-es nyomócső építése, mely a korábbi évek tapolcai vízhozamát csaknem kétszeresére engedi fejleszteni. Sorolhatnánk még a kisebb létesítményeket, de tal^n elég megemlíteni, hogy a tanács- rendszer fennállása óta a jelenleg folyamatban lévő hálózatbővítésekkel együtt csaknem 30 millió forintot fordítottunk á vízellátás biztosítására.

Külön ki kell hangsúlyozni kerületi tanácsaink céltudatos és eredményes munkáját, melyet a fertőzésmentes ivóvízzel el nem látott kerületek hálózatbővítése érdekében végeztek. Ma már igen sok azoiknak az utcáknak a száma, amelyek egészséges ivóvízellátása biztosított. Ilyenek az I. kerületben a Kisfa lúd i- utca, Üteg-utca, Dóczi-utca, Telegdi- utca, Zsamai-telep, József Attila- utca és a fonoda, Pacsirta-utca. Be- deghvölgy. Fövényszer, Avas stb., a

II. kerületben a Salétrom-utca, Marx Károly-utca, Schöniherz-utca, Avarutca, Endresz György-utca, Nemzetőr-utca, Gépész-utca stb., a III. kerületben a Pálos-utca, Lankás-utca, Berekalja, István nádor-utca, Móra Ferenc-utca, Bartók Béla-utca stb., a IV. kerületben a Bónis-telep, Gar- bai-utca. Újjáépítés-utca, Göröm,boly, Fenyő-utca. Feltétlen dicsérettel kell szólnunk a kerületi tanácsok vezetőiről, a tanácstagok áldozatkész segítő és szervező munkáiról, valamint a társadalmi munkában résztvevő mindazok dolgozókról, akik fáradságot nem kímélve elősegítették elsősorban a munkáslakta területek egészséges ivóvízzel való ellátását.

AZ EDDIG ELÉRT eredmények még korántsem elegendők. Feltétlen számítani kell vízvezetékhálózatunk továbbfejlesztésével, újabb telepek és utcák hálózatba való bekötésével, ami a városi tanácsot újabb komoly feladatok elé állítja. Szükséges tehát már most lépéseket tenni annak érdekében, hogv a nagyüzemek ipari vízzel való ellátása ne akadályozza a lakosság ivóvízszükségletének kielégítését, s ugyanakkor tovább kívánja tanácsunk építeni a 3. számú f őnyomóesövet, tárolóm edencékkel

együtt, meg kívánja oldani a tapolcai vízhozam növelése érdekében szükséges új gépház építését. A kerületi tanácsok is újabb utcákat, lakótelepeket akarnak a közeli években bekapcsolni az ivóvízhálózatba.

A vízhálózat bővítésével eléri eredményeink után szerényebb fejlődéssel kell beszámolnunk a város szennyvízhálózatának fejlődéséről. A szennyvízhálózat Miskolc város területén a felszabadulás előtt főleg a város belső részén épült. A Nagy- Miskolccá történt átalakulás alkalmával az addig úgymond külterületeknek, vagy perem-területeknek nevezett városrészek közművesítése is a város feladatává vált. A régi főgyűjtőcsatorna a vízfogyasztással együtt emelkedő szennyvízmennyiség növekedését nem tudta levezetni. A szennyvízhálózat nem tartott lépést a vízhálózat növekedésével. Elég talán megemlíteni, hogy a város területén a felszabadulás óta 82.3 km vízvezeték épült, ezzel szemben szennyvízcsatornából csak 22.2 km-t tudtunk e rendelkezésre álló anyagi erőforrásokból megépíteni. 1945-ben a szennyvízhálózat hossza 51.5 km volt, míg 1957. év végén 73.7 km.

Foglalkozni kell a víznyerő területek szennyvízhálózatának állapotával is. Szomorú valóság, hogy Tapolca szennyvízcsatornázása csak ez évben indult meg, ugyanis mint mái’ említettük, Tapolcáról kapja Miskolc vízszükségletének 80 százalékát. Nem szerencsésebb Lillafüred helyzete sem, mert mindössze egy olyan szennyvízcsatornával és derítőberendezéssel rendelkezik, ami a régi Palotaszálló látogatottságának szükségletét elégítette ki. Ma már az a helyzet, hogy a 150—180 főre épült derítő 7—800 ember szennyvizének tisztítását végzi, ami egyáltalán nem nevezhető biológiai tisztításnak és csak kis hatásfokú derítést képes elvégezni. Súlyosabb a helyzet az egész várost figyelembe véve, ugyanis Miskolc város szennyvíztisztító berendezése az 1944. évi bombázás után nem épült újjá és így a teljes szennyvíz- mennyiség déri tét len ül ömlik a Sajóba. Ugyancsak sok fejtörést okozott a Szinva-patak ipari szennyeződése is, mely egyáltalán nem szolgálja városunk hírnevének öregbítését. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy a felszabadulás, előtti kapitalista államgépezet nem tartotta fontosnak a szennyvízhálózat bővítését, valamint az iparvezetés akkor nem fordított keíiő figyelmet az ipari szennyvizek tisztítására.

Ezen súlyos nehézségek ellenére örömmel kell megállapítanunk, hogy az elmúlt nyolc esztendő alatt igen komoly beruházási összegeket fordított népgazdaságunk és a városi tanács szennyvíztisztításra. Tárcaberuházásból az ú. n. C. I. telep megépült, mely bizonyos fokú tisztítást végez, kiépült a műegyetemi főgyűjtőcsatorna, a hejőcsabai városrész szennyvízátemelő berendezése, ezzel egyidejűleg a déli főgyűjtőcsatorna, ugyanakkor elkészült a mintegy 9 km hosszú északi tehermentesítő főgyűjtőcsatorna. Elkészült Miskolc, város új szennyvíz- tisztító berendezésének terve is.

AZ EDDIGI BERUHÁZÁSOK figyelembevételével — beleértve a jelenlegi építés alatt álló tapolcai főgyűjtőcsatornát is, s a már elkészült tervezési munkákat — megállapíthatjuk, hogy kb. 18 millió forintot fordított városunk a szennyvízhálózat fejlesztésére. Negatívumként kell megemlíteni, hogy a kerületi tanácsok a vízhálózat fejlesztésével egyidejűleg nem fordítottak gondot a szennyvízhálózat fejlesztésére. Az elkészült kétéves községfejlesztési terv azonban már lényeges szennyvízcsatorna építéseiket is tartalmaz, mely tervek megvalósítása egyrészt csökkenti a vízhálózat és a szennyvízhálózat jelenleg fennálló rossz arányát és ezzel jelentős területeket fog bekapcsolni az egységes városi szennyvízhálózatba. Ezen felül a közeliövőben a lillafüredi szennyvíz- főgyűjtőcsatorna építése is megindul.

(Folytatjuk.)

Sokan látogalják a mezőkövesdi Matyó-múzeumot

A mezőkövesdi Matyó múzeum látogatottsága szinte napról-napra emelkedik. Rendszeresen felkeresik a környéken járó államférfiak, a különböző IBUSZ-turák utasai, egyéni turisták és nagy számban a hazánkban járó külföldi látogatók. A helyi

lakosság, különösen a tanulóifjúság is gyakori látogatója a múzeumnak, amelynek anyaga a matyó nép ősi kultúrájának bizonyító tanúja, díszítő művészetének, művészeti hagyományainak gazdag tárháza.---------------------------—ooo----------------------------M

iskolcon sorsolják a lottót október 31*én

A lottó 44. heti nyerőszámait újra az októberi hetek közül melyiknek a Miskolcon sorsolják. A sorsolásra szelvényei kerülnek tárgynyeremény október 31-én délelőtt 10 órakor ke- sorsolásra az első novemberi húzáson, rül sor a vasgyári Művelődés Házá- Á sorsolást kilenc órai kezdettel ban. Ugyanakkor sorsolják ki, hogy műsor előzi meg.

Uj gyártmányok exportra

A DIMÁVAG Gépgyár sikeresen fejezte be harmadik negyedéves tervét. A gyár tervének nagy százaléka export s így a külkereskedelemmel kötött szerződésének is eleget tett. A harmadik negyedév kezdetén a DIMÁVAG műszaki kollektívája 2 százalékos export terv-túlteljesítést vállalt. A harmadik negyedév tervteljesítése 106 százalék. Tehát több mint 3 százalékkal gyártottak többet exportra, mint amennyit vállaltak.

Az elmúlt három hónap alatt — mint eddig a hosszú évek során — a világ minden tájára gyártottak gépeket. Jelentőségtel jesebb munka

volt a múlt hónapban a 9/1800-as sodrógép elkészítése, amelyet lengyel megrendelésre készítettek. Egy 7/1800-as monumentális sodrógép pedig Brazíliába került.

A sodrógépeken kívül — úgy is mondhatnánk elsősorban — a kábelgépekről híres a DIMÁVAG. A világ valamennyi országába exportálnak ebből a gépből:

India, Kína, Brazília, Egyiptom, Jugoszlávia, Románia, Bulgária régi és állandó megrendelője a a Diósgyőri Gépgyárnak.

Ezek az országok különösen kábel- gépekből tesznek megrendelést. Húzó-, sodró- és feltekercselő gépek sorozatát szállítják ezeknek az országoknak.

Kábelgépekből a negyedik negyedévben is jelentős mennyiséget gyárt a DIMÁVAG. (Ebből 1962-ig 22 prototípust kell legyártaniok.)

A negyedik negyedévben számtalan prototípus nulla széria és új gépek gyártását kezdik meg. Ezek között szerepel nulla széria gyártásban az SD 25-ös körhagy.ó sajtó, az SD 100-as sajtó, amely prototípus és az MKKS—6—Meg—12—18-as sodrógép (jugoszláv megrendelésre).

Komoly feladat elé állítja a gyár műszaki és szakmunkás gárdáját az OLHN—5-ös hidraulikus lemezolló elkészítése.

A két utóbbi legyártása egyúttal feltétele is az élüzem cím elnyerésének.

A magyar gépipar vállalta a kínai csőgyár legyártását. Bár fővállalkozó a Csepeli Vas- és Fémművek, a csőgyár legyártásának egy jelentős része — pilger hajtómű, ellongá- tor hajtómű, pilger pörgőállvány stb. — a DIMÁVAG feladata lesz. Ez év negyedik negyedévében mintegy négy és fél millió forint értékű munkát végeznek el a kínai exportban. A munkák jelentősebb részére a jövő évben kerül sor, s akkor mintegy 63 millió forint értéket dolgoznak fel.

A DIMÁVAG Gépgyárban az élüzem cím elnyerésének egyik feltétele az exportterv teljesítése. Az

1958-as exporttervről Kocsi János fő- technológus a következőket mondotta:

— Az éves terv összeállításakor a keresletet és az üzem kapacitását figyelembe vettük. A terv reális, teljesíthető. Évközben az idő haladásával együtt a műszaki- és szakmunkásgárda törvényszerűen fejlődik. Ez magával hozza a több és jobb minőségű munkát. Véleményem szerint két-három százalékkal túlteljesíti gyárunk az éves exporttervét.

Az exportterv teljesítése — mint Kocsi elvtárs elmondotta — az él- üzemcím elérésének elmaradhatatlan feltétele. Az első félévben csupán az alaprentabilitás 0,3 százalékos lemaradása fosztotta meg a DIMÁ- VAG-ot az élüzem címtől. Ez a 0,3 százalék vállalati viszonylatban 380 ezer forintot jelent. De a DIMÁ- VAG-ban a rentabilitás feljavítására minden lehetőség meg van.

Az igazgatóság és a műszakos kollektíva tervet dolgozott ki — még a második félév elején — a gátló tényezők megszüntetésére.

Az intézkedési terv végrehajtása folyamatban van.

Az üzem tervteljesítése — benne értve az exporttervet is — a műszaki- és szakmunkás-gárda munkájától függ. A precíz munka komoly műszaki tudást igényel. Ha megnézzük a DIMÁVAG Gépgyár mqszaki kollektíváját, az idős, tapasztalt

mérnökök mellett nagy százalékban fiatal, négy-öt éves gyakorlattal rendelkező mérnököket is találunk. Sok fiatal mérnök komoly műszaki beosztásban dolgozik. A fiatalok a műszaki kollektíva tevékenységében

éppen úgy kiveszik részüket, mint a tapasztaltabb, idős mérnökök. Elismerik szaktudásukat; Szedlacsek Jó- zsef, Terga Gyula és több. fiatal mérnök munkájára mindenkor lehet számítani. Ebben persze nagy részük van a gyár idős mérnökeinek, akik szívesen tanítják a fiatalabbakat.

A DIMÁVAG Gépgyárban nem tapasztalható az a káros „elmélet”, hogy „küzdjön ő is azért, amit én 30 —40 év alatt összeszedtem”. Hogy ez az „elmélet” nem él a DI3VLÁVAG- ban, köszönhető a gyár műszaki kommunistáinak. A Filemile Béla és más kommunista műszaki elvtársak segíteni akaró munkája mindenkor követésre talált. A gyár műszaki kollektívája tudatában van gépgyártásunk fontosságának.

A műszaki gárda jó szakmunkások nélkül egyedül képtelen lett volna mindezt az eredményt elérni. A DIMÁVAG-ban ezzel sincs baj. Olyan szakmunkások dolgoznak itt, mint Neidics István, Fekete János, hadi Sándor, Héti Barna, Szota Sándor.

Ezek az emberek 20—40 éve dolgoznak a vasas szakmában — s nagy részük a DIMÁVAG alapításánál is ott volt. Az idősebb szakmunkások segítik a fiatalokat.

Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a ká bel gépgyártó üzemrész példája. Az üzem nemrég vette fel a „Súgván Endre if júsági üzem” címet. Ennek pedig egyik feltétele, hogy az üzem dolgozóinak 80 százaléka fiatal legyen. Tehát az az üzem, amelynek gyártmányai szinte a világ valamennyi országában ismertek, komoly szakmunkásgárdával kell, hogy rendelkezzen. Már maga ez; a tény is a fiatalok dicsérete mellett szól. De a fiataloknak valakitől tanulni kellett. Ezektől az idős szakmunkásoktól sajátították el, tanulták meg a vasas szakma sokoldalú követelményét.

A gyakorlatban ezt a következőképpen csinálják: 6—8—10 tagú brigádokat szerveznek, a brigád 80—90 százaléka fiatal. 10—20 százaléka gyakorlottabb, iejős szakmunkás. A munka menetét ők irányítják.

így lehetséges az, hogy a DIMÁVAG Gépgyár ma már világszerte ismert és megbecsült gyár. És ezzel egéfsz magyar iparunk dicsőségét és megbecsülését is elősegítik.

BARÁTH LAJOS-oooSZERZŐK - MŰVEIKRŐL

... nem írtam önéletrajzot !

Palotai Erzsi: Szerelem,'fájdalom ...

vésbé érdekes? Miért érdekesebb qz. ami valakivel egyszerűen csak, megesik, annál, amit elképzel, megálmodik, felismer, hozzákölt? Miért éráé* kesebb az, ami megtörtént, mint az, ami megtörténhetett volna? És ha hősnőmben talán akad is olyan vonás, amely rokon velem — hqi aztán? Thomas Mann szerint: Ha egy dologból egyszer mondat lett, mi köze a mondatnak többé a dologhoz?

A múltkoriban kórházban feküd* tem. Egy súlyos műtéten átesett néni feküdt mehettem. Csak a háztartás körüli dolgok érdekelték — morfiym* injekció után azonban egyszerre oliv* zöld emberekről kezdett beszélnU akik bő lebernyegekben suhannak a szobában, letelepszenek az ágya szélére, aztán kiröppennek az abla-» kon... Sose hittem volna erről a kedves néniről ezeket a lágy, oliv-i zöld szavakat...

De hogy nekem sem hiszik el, hogy tudok regényt írni? Meg vagyok sértve! Azt hiszik, életrajzi adatok fecskendője kell nekem, hogy oliv-1 zöld embereket lássak suhanni és szállni az ablakon túlra? ...

Tiltakozom! Nem írtam önéletrajzi regényt. Egyszerűen csak regényt írtam.

Egy lányról, aki szép volt és kedves, mint az ifjúság..,

Mióta felröppent a hír, hogy regényem jelenik meg, ismerősök és isme- retlenek úton-útfélen biztosítanak róla. hogy nagy érdeklődéssel várják »Önéletrajzi« írásomat. Ez az elszánt érdeklődés, ez a fenyegető biztatás megijeszt. Megragadom az alkalmat, hogy minden külön értesítés helyett közöljem: nem írtam önéletrajzot!

Dehát, ha csak puszta regényt írtam, nem valóságos, ellenőrizhető életrajzi adatokkal, nem pletykákat. intimitásokat, szerelmi és karrier- sikereket és kudarcokat, — az ke-