Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Miskolc város politikai, gazdasági és kulturális fejlődése a felszabadulás éta, a tanácsrendszer alatt Irta: KOVAL PAL SZQKfflßG VfíRÚRSJ'Qn 'JaiSOLjaL Ér ,S portesküvő44 MISKOLC 1920-TÓL komoly gaz­daság és politikai szerepet töltött be &z ország életében. Igazi fejlődését azonban, élve a szovjet hadsereg ál­tal teremtett lehetőségekkel, a kom­munisták vezetésével a felszabadu­lástól érte el. A félszabadulás óta fényes kor­szak nyílt a dolgozó magyar nép tör­ténetében, benne Miskolc város dol­gozóinak történetében is. A legjelentősebb fejlődést az je­lenti, hogy Miskolcon is — mint ha­zánkban mindenütt — a dolgozó pa­rasztsággal. értelmiséggel, kisiparo­sokkal szövetséges munkásosztály képviselői vezetik, irányítják a vá­rost, képviselik ügyes-bajos dolgait. Vannak, akik kétségbevonják, vagy lekicsinyelni igyekeznek azokat az eredményeket, amelyeket Miskolc dolgozói a feLszaba'dulás, a tanácsok fennállása óta elértek. Elég a „Kilá­tódban és más, az 1956-os ellenfor­radalmat eszmeileg előkészítő cik­kekre utalni, melyek tagadták váro­sunk politikai, gazdasági és kulturá­lis fejlődését. Nem kell nagy erőfeszítés ahhoz, hogy e revizionista és egyéb ellen­forradalmi erők nézeteit megcáfol­juk. A tények, akár a Horthy-kor- szak, akár a nyugati „Szabad világ” j, tényei vei” vetjük össze, mindennél világosabban beszélnék. NÉZZÜK MEG EREDMÉNYEIN­KET a politikai, államhatalmi rend­szer, a közigazgatási és választási rendszer, illetve annak gyakorlatát illetően. Hogy milyen fejlett egy ál­lamban a demokratizmus — és ma­radjunk csak a mi városunknál —, nem az dönti el, hogy hány párt kép­viselő tagja a „törvényhatósági bi­zottságnak”, hanem az, hogy kik, mely osztály képviselői gyakorolják ténylegesen a hatalmat. Miskolcon 1938-ban a „törvényhatósági bizott­sági tagok” 50 százaléka a virilisták (legtöbb adófizetők), 20 százaléka magasrangú városi hivatalnokok, 20 százaléka főpapok és magasrangú katonatisztek közül került ki, a meg­maradt 10 százalékot kisiparosok — „magánzók” — és egynéhány olyan munkás képezte, akiket a szakszer­vezet. vagy a párt valamilyen mó­don be tudott küldeni. Többpártrendszer volt-e akkor Magyarországon? Igen. Látszólag többpártrendszer, de lényegében egy volt, mert hiába volt Kisgazda- párt, Nemzeti Egységpárt, Magyar Élet Pártja, vagy esetleg a Szopiál- demokrata Párt jobboldali képvise­lője a városi törvénj'hatósági bizott­ságokban, a lényeg, a cselekvés egy volt: többpártrendszerrel a burzso­ázia érdekeinek megfelelően az ural­kodó osztályok, a feudalisták és a nagytőkések érdekeit védeni. így volt ez országosan, így volt Miskol­con is. Ma a várost a városi tanács irá­nyítja s kifejezi a megváltozott tör­ténelmi, politikai és gazdasági hely­zetet. Ezt legjobban a tanács össze­tétele tükrözi. Ma a várost — városi és kerületi szinten — 303 munkás. 76 dolgozó paraszt. 22 értelmiségi, 16 kisiparos és egyéb foglalkozású sze­mély irányítja. Milyen más kép ez? Kérdezhetné valaki, hiszen most is egy párt, egy osztály érdekében dol­goznak. Igaz ez? Igaz. De milyen másféle igazság ez! A többség, a dolgozók igazsága, amelyet a marxista-leni­nista párt testesít meg. A legdöntőbb fejlődést ezzel már be is mutattuk, »— hogy kinek a kezeibe ment át a hatalom. S mit tett ez a hatalom Mis- kolcért? Jó, ha városunk minden be­csületes dolgozó polgára megtudja, mert a dolgozóknak egyénileg ez a lényeges. NÉZZÜK A MŰVELŐDÉSPOLI­TIKA számait, Nagymiskolc terüle­tét figyelembe véve. A felszabadulás előtt, 1940-ben (konjunktúra tetőfo­ka) általános- és középiskolákban 11 630 tanuló tanult. 1957-ben 21 725. A pedagógusok száma 1941-ben 437. 1957-ben több mint ezer. Óvoda tíz volt, napjainkban 25. Óvónők száma 1941-ben 32. napjainkban 100. Nem említem meg a dolgozók iskolájában és az egyetemen tanulók létszámát. Zeneiskola csak egy volt, ma öt van. Beszéljünk a színházi nézők össze­tételéről? Ma többségében a dolgo­zók látogatják színházaink előadá­sait. Látható, hogy foszlik semmivé a volt uralkodó osztály kulturális monopóliuma, s itt is hogyan nyo­mulnak előre a dolgozók. Volt-e va­laha Miskolcon 15 színjátszó csoport, 10 énekkar, 16 zenekar. 12 táncegyüt­tes, 2 balettcsoport, 6 képzőművészeti csoport, 8 fotó szakcsoport? Beszél­jünk a könyvtárak, képzőművészeti körök, a mozik, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat 842 előadásáról, 42 880 hallgatójáról, a múzeum fej­lődéséről. Beszélnek a számok ön­magukért! Nézzük a sport fejlődését: 1938- ban Nagymiskolc területén egyetlen I. ligabeíi labdarúgócsapat sem ját­szott. Ma az NB. I-ben játszik a DV- TK és az MVSC csapata. 1938-ban 1800 igazolt labdarúgó játékos volt, ma pedig 8100. 1938-ban volt 1150 távbeszélő állo­más, 1958-ban 4463 van. Rádió 1941- ben 8200, napjainkban 30 211 és 25 televízió. HOGYAN TAKARÉKOSKODOTT MISKOLC népe a felszabadulás előtt és után? A felszabadulás előtt a dol­gozók jelentősebb takarékbetéttel nem rendelkeztek, mert munkanél­küliség, létbizonytalanság volt az osztályrészük. A felszabadulás utáni első években még érezhető volt a volt uralkodó osztály monopolizált helyzete városunkban is. Ma a dolgo­zók javára tolódott el a betétállomá­nyok százalékos aránya. A felszaba­dulás előtt a betétek kivétele fel­mondási időhöz volt kötve, ma bár­mikor felmondás nélkül kiveheti be­tétjét a dolgozó, amiért az állam szavatol. Közvetlenül az ellenforra­dalom után komoly visszaesés tör­tént, de ma messze túlszárnyaltuk az ellenforradalom előtti betétállomány összegét. 1957 márciusában 14 millió 31 ezer forinttal szemben 1958 szep­temberében 34 millió 931 ezer forint megtakarított összeget tettek a taka­rékpénztárba Miskolc dolgozói. Ez nem más, mint előzetes bizalom nyil­vánítása a párt, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány iránt. Soroljunk még fel egynéhány dol­got. amit Miskolc város éppen a ta­nácsrendszer alatt ért el: 1954 de­cemberében a Minisztertanács Mis­kolcot önálló megyei jogú várossá nyilvánította. Ezzel Miskolc városi tanácsa teljes gazdája lett területé­nek. A lakosság kezdeményezéseit, javaslatait figyelembe véve készíti el terveit, s a népgazdaságból jutó hiteleket önállóan használja fel, a tanácsi beruházásokat önállóan bo­nyolítja le. MI JELLEMEZTE VÁROSUNKAT az 1949—50-es évekbeli kommunális, művelődési és egészségügyi vonalon? A város közművesítése messze elma­radt a szükségletek mögött. Az egész városnak összesen 93 kilométer víz- vezetékcső-hálózata volt és éves szin­ten 49 millió 800 ezer köbméter vi­zet adott a mintegy 135 ezer főnyi lakosságnak. Ebben már benne volt az üzemek által felhasznált vízmeny- nyiség is. A város beruházásait úgy irányítottuk, hogy 1957-ben a 49 mil­lió köbméter vízhozam helyett jelen­leg 170 millió köbméter vizet adnak feltárt forrásaink. A vízvezeték-cső- hálózatot 71 km-el, a szennyvízcsa­torna-hálózatot 14 km-el növeltük. Ugyanilyen nehéz helyzet volt jel­lemző a gáztermelés és szolgáltatás területén is. 1949—50-es években 618 ezer köbméter gázt tudtunk termel­ni, az 1488 főnyi gázfogyasztónak, a rendelkezésre álló 46 km hosszú gáz­vezetéken. Jelenleg 2 millió 491 ezer köbméter gázt adunk, 3647 gázfo­gyasztónak, a 68 km-es csőhálózaton. Igen komoly problémával kellett küzdenie tanácsunknak a villanyhá­lózat kibővítése területén. A villany- hálózatba bekapcsolt fogyasztók szá­ma 1950-ben 24 518 fő volt, 1957-ben pedig már 38 925-re emelkedett a fo­gyasztók száma. 56 kilométerrel bő­vítettük a hálózat hosszát. Sajnos, igaz volt az az anekdota, melyet 1949 nyarán emlegettek: „Ha sietsz, menj gyalog, ha ráérsz,^ ülj fel a villamosra.” Az egyvágányú villamos végtelenül gátoUa a közle­kedés gyorsítását. Megoldottuk a ket­tős vágány problémáját, kiküszöböl­tük a volt gömöri-sorompót, meg­gyorsítottuk a közlekedést. Komoly mértékben fejlesztettük autóbusz­parkunkat. 1950-ben az utazóközön­ség számára mindössze 5 autóbusz és 38 villamoskocsi állott rendelkezés­re. Éves szinten mindössze 12 millió 889 ezer utast szállított. A Közleke-r dési Vállalat jelenleg 56 autóbusszal és 102 villamoskocsival 61 millió 179 ezer utast szállít. Ugyanakkor meg­kezdtük a Diósgyőrig kiépítendő ket- tősvágányú villamosvasút építését, mintegy 12 millió forintos beruhá­zással, és tervezés alatt áll a tapol­cai kettősvágányú villamosvasút építése is. A KERESKEDELEM TERÜLETÉN igen komoly mértékben javult a bel­kereskedelmi üzlethálózat. Újjáépí­tettük a vásárcsarnokot 870 ezer fo­rintos költséggel. A ruházati boltok fejlesztésére körülbelül 2 millió fo­rintot fordítottunk. Megépítettük a stadion melletti népbüfét. A városnak ma is égető problémá­ja a lakásigények kielégítése. A la­kásépítés csak 1957. év végétől lett a város részére — mint beruházóra — lebonyolítás végett leadva. A vá­rosi tanács igyekezett a rendelkezés­re bocsátott hitelek célszerű felosz­tása mellett a lakáshiányon segíteni ú©’’, hogy a főutcán statikailag felül­vizsgálta azokat az épületeket, me­lyek emelet ráépítést elbírnak. így húztunk emeletet a Széchenyi u. 2. sz. épületre, ahol 4 lakást nyertünk. A lakáshiányon segíteni kíván a párt, a kormány azzal is, hogy a sa­játházépítési akciót hosszúlejáratú kölcsönnel támogatja és a jövőben még nagyobb mértékben kívánja tá­mogatni. A tanács pedig azzal segíti a sajátház-építkezést, hogy a város- rendezési tervnek megfelelően, vá- rosképileg jól ható területeken ház­helyeket alakított és alakít ki. Ezen túlmenően kormányunk a dolgozók kérésére az OTP-n keresztül előlege­zi a társas öröklakások építési költ­ségeit. 1956 OKTÓBERE ELÓTT a tanács nem tudta elmélyíteni a kapcsolatot, mint államhatalmi szerv, a tanács­apparátus, mint végrehajtó szerv a tömegekkel. Nem mutatott rá — ész­lelve az ellenség támadásra való fel­készülését, — hogy mi és miért tör­ténik. Nem tudtuk közérthetően, meggyőzően megértetni, hogy miért szükséges a nehézipar fejlesztése, miért szükséges a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése. Nem mutattunk rá arra, hogy Hóman Bálinték ta­nyai iskolaépítési politikája a kulák- csemeték iskolázási lehetőségeit se­gítette és nem a nagybirtoki cseléd­gyerekek iskolázási lehetőségeit, mert a nagybirtokot nem kötelezték új, egészséges, a modem pedagógiai igényeket kielégítő iskola építésére. De nem igen áldoztak a falusi és városi iskolák fejlesztésére. Nem nyitottuk fel a dolgozók szemét, hogy lássák: az úgynevezett Rockefeller- alapítványból építettek ugyan járási egészségházat és vásárolták egy pár mentőautót, de ugyanakkor a mátra- házai tüdőszanatóriumot csak a dor­bézolásban megbetegedett „urak” használhatták. Vagy szűkebb ha­zánkban a lillafüredi Palota-szállót a dolgozóknak építették-e, vagy a maguk részére? Maguknak, de a költségeket a dolgozók izzadták ki. Rámutattunk-e arra, hogy a régi vármegye-rendszerben a vármegyei és községi pótadókból az államgépe­zet személyi kiadásai és az igazgatás dolgozóinak kiadásai voltak fedezve, és csak kevés jutott karbantartásra, még kevesebb beruházásra? Megér­tettük-e a lakossággal, hogy az ellen­ség által pótadónak minősített köz­ségfejlesztési járulékot nemcsak a dolgozók, hanem az üzemek is fize­tik. Az abból képzett alapból a la­kosságot közvetlenül érintő beruhá­zások valósulnak meg, mint Miskolc város viszonylatában: járdák létesül­nek, a II. kerületben pedig új vásár- csarnok. A Csanyik-völgyben úttörő­tábor épül. S ezen létesítményhez a lakosság tevőlegesen is hozzájárul társadalmi munkával, ugyanakkor segítették a város területén lévő üzemek is. Amikor a felvilágosító munkát 1957-ben megkezdtük, s nyíltan feltártuk a valóságot, tapasz­talhattuk. hogy a dolgozók segítik a fejlődést, nem pedig gátolják. HA NEM IS MINDENT FEL­ÖLELVE, mégis nézzük meg, mit kap Miskolc a hároméves tervben: 1320 kétszobás, összkomfortos lakást. Ez a szám minden valószínűség sze­rint csak emelkedhet. Ezen túlme­nően 24 általános iskola osztály-ter­met, 455 ággyal bővül a gyógyintéze­ti ágyak száma, a szakorvosi napi órák száma 37 órával emelkedik, 4 új orvosi körzet alakul, a diósgyőri kettősvágány 12 millió forintba ke­rül, ebből többmillió forintot a há­roméves tervben ruházunk be. Víz­vezeték építése Tapolcán 7 millió fo­rint, a Nemzeti Színház 11 millió fo­rint, s 1959-ben elkészül. Csatorna­hálózat bővítése 4 millió forint, köz- tisztasági hálózat kiépítése 4 millió forint, bútorgyár épül 5 millió fo­rintos költséggel. 1958-ban Miskolc lakosai 150, 1959-ben 900, 1960-ban 1000 garnitúra bútort kapnak. Még- ebben az évben hozzákezdenek az ostyagyár felépítéséhez, ahol Miskolc asszonyai újabb munkalehetőségek­hez jutnak. Beszélhet a külső és belső ellenség, amit akar, az eredményeket, hazánk, városunk dolgozó népe, a párt, a kor­mány vezetésével, a tanácsrendszer alatt érte és éri el. 1919-ben a vilá­gon másodiknak, a Szovjetunió után a magyar nép vívta ki magának a tanácsrendszert és féltve őrzi. VÁROSUNK DOLGOZÓ NÉPE a haladó történelmi hagyományt való­sítja meg és alkalmazza, amikor majd november 16-án a tanácstagok­ra. a tanácsrendszerre szavaz. Bodnár Ferencnek, a taictaharkányi labdarugó csapat játékosának esküvőjéről készült a felvétel. A sportegyesület vezetői adják át ajándékukat a fiatal párnak. (Martinecz György felv.) Az elmúlt vasárnap megyénk terü­letén olyan események történtek, melyek egyáltalán nem válnak di­csőségére azoknak a renitenskedők- hek, akik a sportpályákat a közép­kor arénáival tévesztik össze és a mérkőzéseket nem sportjátéknak, hanem véres verekedésnek gondol­ják. Sokat írtu. k már a mérkőzések zavartalanságának biztosításáról. Igen sok körlevél ment már a sport­egyesületekhez a rend, a zavartalan sport érdekében. Minden hiábavaló­nak bizonyult. A játékvezetői jelentést olvasva meg kell botránkoznunk azon, ami Borsodnádasdon történt. A második félidőben a játékvezető nem adott a hazaiak javára büntetőt az S. MÁV AC ellen. A közönség betódult a pá­lyára és csak 3 perc után folytató­dott a játék. Ami pedig a mérkőzés végén történt, az a legsötétebb »vad­nyugatot« juttatja eszünkbe. A le­vonulás alkalmával az egyik hazai játékos, Varga Miklós a játékvezetőt szerette volna leütni, de egy-két társa és a vendégcsapat játékosai ebben megakadályozták. Nem tudták azonban azt megakadályozni, hogy az egyik partjelzőt Érsek Emil bor- sodnádasdi játékos össze-vissza rug­dossa, sőt azt sem. hogy a másik partjelzőt a tömeg körülvegye és alaposán megpofözza. ‘ Hogy ' téljfes legyen a kép: a játékvezetőbe még egy követ dobtak, hogy ő se ússza meg »szárazon« a hazaiak haragját. A legszomorúbb az egészben az. hogy a hazai csapat egyik vezetője, Szu- csányi Pál volt a fő hangadó, való­sággal uszította az amúgy is felizga­tott tömeget. A rendőrség erélyes közbelépésének köszönhető, hogy a végén a játékvezetők egyáltalán el tudtak jönni Bocrsödnádasdról. Kazincbarcikán a mérkőzés végén az egyik magáról megfeledkezett néző belerúgott az egyik partjelzőbe. Az ózdi járásban. Szentsámon köz­ségben is megengedhetetlenül visel­kedtek. A legerélyesebben elítéljük a bot­rányokozókat. Elítéljük az egyesületi vezetőket, akik nem képesek bizto­sítani a mérkőzés sportszerű keretek között történő lebonyolítását, de el­ítéljük a magukról megfeledkezett játékosokat is. Felhívjuk az illetéke­sek figyelmét, hogy a legszigorúbb, példamutató büntetést alkalmazzák a szocialista sport tisztaságát sem- mibevevő botrányokozókkal szem­ben! * Kézilabda mérkőzések megzavará­sáról is kaptunk értesítést. Ormos­bányán három alkalommal is besza­ladt a közönség a pályára a mérkő­zés alatt. Perecesen az MMTE—Pe­reces rangadó mérkőzés sem volt »síma« lefolyású. Mérkőzés közben Nemes, az MMTE játékosa kapott egy ütést az egyik nézőtől és a mér­kőzés végén az egyik perecest játé­KÉZILABDA DVTK—B. Vörös Meteor 19:10 (9:4) A diósgyőri csapat ötletes, lendü­letes játékával szemben tehetetlen­nek* bizonyult a tanasztaltabb fővá­rosi együttes. Kemény küzdelmet, jól megszervezett védekezést, színes tá­madásfelépítést és befejezést, régen látott szép gólokat nézhettünk ezen a mérkőzésen. Gó^ö^ők: Pelmeci 4, Tari, Tomorszky 3—3, Vadas 2, Hi- ’óezkv. Kovács. T.ajkó. MVSC—Bp. Építők 12:6 (6:3) A miskolci fiúk gyors lerohaná- sokból szerezték góljaik nagy részét. Végig a helyi csapat tartotta kezé­ben a játék irányítását. Góllövők: Gyöngyösi 3. Héresz I., Héresz II., Lakatos, Zsiros 2—2, Lugosi. MVSC—Goldberger női 7:6 (3:4) A miskolci lányok csak a második félidő végén javultak fel. A mérkőzés nagy részében a vendégcsapat ját­szott tervszerűbben. Góllövők: Ár­kos alaposan megütötte Fazekast, az MMTE játékosát. A kézilabdázóknál is a legszigorúbb felelősségrevonást kell alkalmazni, mert megengedhe­tetlen, hogy sportmérkőzésen ilyen dolgok előforduljanak! * Parasznyán vasárnap. Sajólászló- falva labdarúgói játszottak mérkő­zést. A mérkőzés után megdöbbenés­sel tapasztalták a vendégcsapat játé­kosai, hogy a mérkőzés alatt gálád elemek az öltözőt felnyitva, minden pénzüket elvitték. Igen szomorú, hogy sportvetélk edés közben ilyen eset előfordulhatott. * Vasárnap délelőtt a Népkertben lévő kisméretű labdarúgópályán többnyire az általános iskolások baj­nokságáért folynak a küzdelmek. Nem éppen épületes látványnak voltak tanúi az elmúlt alkalommal a jelenlévők. A Nagyváthy-úti iskola egyik volt tanulója — jelenleg ipari tanuló — a Kossuth-utcaiak kapuja mögött állt és — mint volt kapus —1 tanácsokkal látta el a mérkőzésen védő társát. Valakinek nem tetszett az ipari tanuló ténykedése és egész durva hangon odaszólt neki, hogy tűnjön el azonnal, mert »szájon vwgju«; Egy jót megtermett férfi így képzeli el a nevelés módszerét! —• Amikor a fiú valamit visszaszólt, »hősünk« leviharzott a dombról. Megütni ugyan nem tudta a 16 éves formájú gyereket, de megbotlott és 85 kilójával ráesett. Szerencsére fco-- rnolyabb baja nem történt a fiatal fiúnak, de igen elgondolkoztató & meglett férfi magatartása. Reméljük, érzi és tudja, hogy kiről van szó. Szégyelje magát, hogy nem tud ural­kodni idegein és megbotránkoztatja viselkedésével a többi nézőt. Teljesen fel lehetne számolni az általános isj kolások bajnokságán történő visszás­ságokat, ha a bajnokságot irányítók rendezőkről is gondoskodnának. Biz­tosak vagyunk benne, hogy a KISZ szívesen segítene ebben. * ... Véleményünk szerint a legsür­gősebb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Borsod megyében ne forduljanak elő többet ilyen ebetek. Mi a sajtó hasábjain keresztül el­ítéljük mindazokat. — legyen az sportoló, sportvezető vagy szurkoló, — akik nem hajlandók a sportkpzö'- séggel együtt a szocialista sportot fejleszteni és naggyá tenni. A sport- egvesületek közösítsék ki maguk kö­zül mindazokat, akik nem látják be, hogy a sport nem más, mint játék, szórakozás, ahol az ellenfelek becsü­letesen küzdve, egymást megbe­csülve harcolnak csapatuk győzel­méért és a küzdő csapatok sohasem ellenségként kezelik egymást. Sze­retnénk, ha a vasárnapihoz hasonló botrányos jelenségek téliesen meg­szűnnének Borsod megyében. pádné 3, Furmanné 2, Novak, Kas­sámé. A területi bajnokságban két p'dz- kes eredmény született. A MMTE biztosan győzte otthonában a PTK-t és a bajnokság éléire került: Ormps- bányán vereséget szenvedett a Gyön­gyösi Honvéd.' Eredmények: MMTE —PTK 15:10, Ormosbánya-rrGyon- gyösi Honvéd 10:8 OVTK—Tiszapal- konya női 19:0. KOS ART ABDA DVTK—Bp. VTSÉ női NB L 67:59 (38:30) A kitűnő formában lévő diósgyőri csapat végig fölényben játszott, biz­tosan győzött. Kosárdobók: Káló II. 21, Pappné 16, Káló I. 13. Bp. VTSE—DVTK férfi NB L 66:62 (32:10) A játék nagy részében szoros küz­delem folyt. A fővárosi csapat csak a hajrában tudott felülkerekedni. Legtöbb kosárdobó: Marosi, Kai® 14—14. / Láttuk, hallottuk, szóvátesszük . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents