Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-09 / 238. szám
BSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1958. október 9. Néhány gondolat a termelőszövetkezetek egységéről PÁRTUNK, a Magyar Szocialista ilimkáspárt agrártézisei, a mezőgaz- «Jaság szocialista fejlesztése érdekében komoly feladatként jelöli meg a termelőszövetkezetek szervezeti, politikai, gazdasági egységének megteremtését, illetve megerősítését. És hogy ez mennyire fontos a falu holnapja. jobbléte, az ország gazdasági fejlődése szempontjából, azt a gyakorlati példák alapján nem nehéz bebizonyítani. Hazánkban a termelőszövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi mezőgazda- sági termelés egyre tervszerűbben s e.. mellett rohamosain fejlődik. Az 1956-os ellenforradalom csupán pillanatnyi megtorpanást jelentett. S az elmúlt két esztendő folyaméin az akkor »szétrobbantott« termelőszövetkezetek. nagyrésze már újjászerveződött, sőt megyénkben is; más megyékben is számos új közös gazdaság alakult, illetve van alakulóban. Ez a tény csakis arra engedhet következtetni. hogy egyre több egyéni gazca, kis- és középparaszt tanul meg ésszerűen, ' újszerűén gondolkozni. Mert ha valaki számolgatni, kalkulálni. kezd a gyakorlati példák alapján, akkor nem nehéz kiszámítania, hogy egyéni termelési módszereivel csak ideig-óráig tarthatja fenn gazdaságát. Csak ideig-óráig versenyezhet . és egyre kevesebb sikerrel a nagyüzemi termeléssel. S ez a verseny jelenleg is évről-évre többnyire elvesztett verseny. Mert ma már a termelőszövetkezetek többsége eléri, de legtöbbször felülmúlja a legjobb középparaszt termelési átlagát, akár a növénytermesztésről, akár az állattenyésztésről van szó. És még jobban felülmúlja, ha termelőszövetkezeti gazdaságaink sorról sorra megszüntetik a még meglévő hibákat. Nem könnyű és nem is egyik n arról a másikra, egycsapásra megvalósítható dolog ez. De megvalósítható. Csupán akarat, megértés körültekintő gondolkodás kell hozzá. Ez pedig egyre jellemzőbb tulajdonsága a mi hazánkban minden becsületes mun- kásemibernek. A termelőszövetkezeteinkben ma még itt-ott észlelhető nézeteltérések, egységbontó jelenségek három részre oszthatók, illetve három fajta hibáról beszélhetünk.' Az első: a' közösen gazdálkodó közén- és kisparasztok. illetve volt agrároroletárok közötti gyakori nézeteltérés. SZÁMOS termelőszövetkezetben — egyidőben például a ma erős, hatalmas karcsai Dózsa Termelőszövetkezetiben is — komoly nézeteltérések voltak ,a termelőszövetkezetbe belépett középparasztok és a volt cselédemberek között, ami bizony egy-egy tsiz-tag kilépésével végződött. Abban az időben vita vitát követett, valami osztályellemtét-féle volt ez kicsiben. Amit a középparasztok mondtak, nem. tetszett a volt aerárpro-letárodnak, s amit az utóbbiak tettek, az előbbiek nemh elveslését eredményezte. Megegyezés helyett egyre tovább élesedett az ellentét. Ez pedig természetesen nem erősítette a termelőszövetkezet- egységét. De gazdaságát sem. Mert az összefogás, a . »váll-váll mellett« munka helyett a tsz-tagok inkább egymás ellen áskálódtak. S miért? Csupán a múlt átkos hagyománya miatt. | Magától értetődő dolog — a Horthy-Ma gyár ország t árs ad almi, politikai és gazdasági felépítését ismervén —, hogy akinek több volt csak egy fejőstehénnel, vagy egy köblös földdel is, mint az úgynevezett »felebarátjának«, az valami felsőbb régióban érezte magát. Lenézte a szegényebbet, s arra törekedett, hogy akárhogyan is. de növelje gazdaságát. hogy minél több ember fölé kerekedjen. így volt ez városon s így különösen falun. Mert így követelte meg a feudálburzsoá társadalom. S ez a »ne kíméld a másikat, csak magad nézd«-e^mélet üt vissza még ma is igen sok olyan termelőszövetkezetben, ahol középparasztok és volt cselédek, agrárproletárok szervezkedtek, már az új társadalmi rend jegyében. Nehéz leküzdeni a múlt által beidézett rosszat. Nehéz összeszokni más és más gazdasági és politikai körülmények között élt dolgozott egyéneknek. A volt cselédek nem érthettek az önálló gazdálkodásihoz, a tervezéshez, szervezéshez, hiszen nekik csak a parancs végrehaHáss jutott minden körülmények között. Hanem azt tette — már méhete+t is Vándorolhatott tanyáról tanyára. Ha szólt — különösem a Tanácsköztársaság bukása után —, már csattant arcán a csendőrpofon, s nem kapott kenyeret, ha belepusztult sem, nemhogy szavazati jogot! A középparasztok viszont mint a »maguk gazdái« — mert különösen a harmincas évek elejére emlékezve, csak idézőjelben lehet e kifejezést használni, hiszen minden kis- és középparaszt a tönk szélén állt — valamennyire önállóak, adófizető és »teljesjogú« polgárok voltak. És — nem az ő bűnük elsősorban — bizony lenézték az agrárproletárokat. Ezek a tények ütöttek, sőt ütnek még ma is vissza a falun, de különösen a termelőszövetkezetben. S ez az, amit a boldogulás érdekében elsősorban el kell tüntetni. Igaz, hogy a volt középparasztok. a »maguk gazdái«, jobban értenek a gazdaság szervezéséhez, kialakításához, mint mondjuk a volt cseléd emberek . De az is igaz, hogy ezek á volt elnyomottak, kizsákmányoltak az elmúlt néhány év alatt, már szintén megtanultak élni, gazdálkodni. S a szocialista társadalom, a szocialista falu .k?alakításának az eRő sorokban küzdő harcosai. Bizonyos mértékben — éppen volt osz- tályhelyzetűknél fogva — még keményebb harcosok, mint a magántulajdon-kötötté kis- és középparasztok. A MEZŐGAZDASÁG szocialista fejlesztése, a falu gondtalanabb élete érdekében a megegyezés, és összefogás a volt agrárproletárok, kisparasztok és középparasztok között — az egyik legfontosabb feladat. A termelőszövetkezeti egység megteremtésének másik igen lényeges fékező je. — ami a közös vagyon növekedését gátolva az évi jövedelem alakulását befolyásolja, évről évre hatványozódva — az, hogy nincs egység a termelőszövetkezetekben a gazdaság egyenletes fejlesztését illeAz állam és a református egyház egyezményének és Bereczky Albert püspöki szolgálatának tizedik évfordulója Kédden templomi ünnepélyt rendeztek a Kálvin-téri református templomban Bereczky Albert, a duna- melléki református egyházkerület püspöke, az egyetemes konvent és a zsinat lelkészi elnöke püspöki szolgálatának, valamint a református egyház és az állam közötti egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából. Dr. Esze Tamás, az egyetemes konvent világi' elnökének megnyitóba után dr. Kathona Géza esperes mondott ünnepi beszédet. Rámutatott: Az egyezmény az egyház és az állam közötti jóviszony szilárd alapjának bizonyult, megkötése kedvezően elősegítette a problémák megoldását. A tizedik évforduló alkalmából kedvező tapasztalataink alánján kifejezzük azt a meggyőződésünket —* 1 2 3 4 5 mondotta —, hogy az egyezmény hű b-^artása a jövőben is zálpga lesz az állam és az egyház közötti elmélvülő jó viszonynak. Az együttműködés során az egyház és az állam kölcsönösen támogatja egymást mindazokban a kérdésekben, amelyek egyik részről sem igényelnek világnézeti áldozatot. Az egyház nyíltan és világosan segíti a Hazafias Népfront által képviselt és népünk jólétének emelését szolgáló célok megvalósítását, a szocializmus építését, örömmel vállalja és hivatásával egyezőnek tekinti azt a küzdelmet, amely tartós béke biztosítására s az atomerő háborús célokra való felhasználnának eltiltására irányul. Az állam segítő szándékát bizonyítja az egyházak irányában az is, hogy a jövő évben is változatlan összegben folyósít államsegélyt. A kormány nemcsak szabadságot biztosít az egyház munkájához, hanem anyagilag is biztosítékot nyújt ahhoz, hogy zavartalanul végezhesse szolgálatát. Ezután Győry Elemér, a dunántúli, dr. Darányi Lajos, a tiszáninneni, dr. Bartha Tibor a tiszántúli egyház- kerület püspöke, Papp Géza esperes, a dunamelléki e«vházkeriileti szolgálati időre rangidős esperese mondott üdvözlő beszédet, Horváth János, a Művelődésügyi Minisztérium egyházügyi hivatalának elnöke köszöntötte ezután Bereczky Albertet és méltatta az állam és a református egyház egyezményének jelentőségét, majd Koren Emil, evangélikus esperes püspökhelyettes, dr. Berki Feriz a magyar görögkeleti egyházak adminisztrátora, dr. Kiss Ferenc egyetemi tanár, a szabadegyházak tanácsának elnöke, Sós Endre, a magyar izraeliták országos képviseltének elnöke mondott üdvözlő beszédet. Bereczky Albert az üdvözlésekre válaszolva hangsúlyozta: Az állam és a református egyház egyezményének jelentősége az elmúlt évtizedben bebizonyosodott és a következő évtizedben még inkább megnyilvánul. Továbbiakban hangsúlyozta: Az egyház embereinek elsőrendű hivatásuk. hogy harcoljanak a béke megőrzéséért.-A templomi ünnepélyt dr. Esze Tamás konventi világi elnök zárta be. (MTI) . _ ., tőén. A vilmámyi termelőszövetkezetben például inkább az évi árpatermés szétosztása mellett szavazott a tagság, minthogy az árpa közös értékesítésével fedezzék az aszályokozta hiányt az árutermelési szerződés teljesítését illetően. Pedig ezzel plusz jövedelemhez jutottak volna. Avagy számos termelőszövetkezetben amennyire csak lehet, lefaragja a tagság az évi jövedelemből a vagyonnöveléshez visszahagyott pénz- és terménymennyiséget. Pedig ki veszít e fölösleges »kapzsiságon«? Elsősorban a tagság. Mert az alapvagyo^ növelése, az úiabb befektetések az alapja a bővített újratermelésnek. Az egyik ősszel benthagyott száz-kétszázezer forintos vagyonnövekedés okos ésszerű gazdálkodással egv év alatt felében, vagy — volt rá példa — teli es egészében megtérülhet, mint jövedelem. A közös vagvon állandó növelése, illetve a bővített újratermelés nélkül nem is képzelhető el a termelő- szövetkezet e^enle+es fellövése. Az évről évre bel^ő úi tagok által hozott vagyon: föld. jószág, felszerelés ugyanis e^nyésző, míg az évi jövedelemből visszahatott összeg a kamatos kamatszámítás alapján jövedelmez a tagságnak s mint bővített újratermelés növeli évről évre a tagság .jövedelmét. A tapasztalat azt bizonvíUa. hogy ha a tagságnak — hozzáértő emberek — okosan megmagyarázzák, gyakorlati példák, számítások segír- ségével bemutatják, hogy miért szüksége és jó a vagyon fokozatos növelése — ezt ki-ki megérti és támogatta. Hiszen a naraszt^mber. a földdel gazdálkodó falu általában több évre elő^e gondolkodott, számolt ré gen R S ma — ezt különösen a jól gazdálkodó termelőszövetkezetben, a karcsai Dózsában, a keszr»vé+eni Szabadságban, a m előkeres ztesi Vörös Csillagban tapasztalhatiuk — egyre inkább megtanul előre tervezni előre nézni. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK megerősödését, fokozatos gyarapodását a két — már fent említett — hiányosságon egységben tó jelenségen kívül még egy harmadik igen lényeges hiba gátolja. Számos termelőszövetkezetben nincs egységes vezetés. Pedig határozott, biztoskezű vezetés nélkül nem képzelhető el észszerű munka. Különösen olyan gazdaságban, elvan közösségben nem, ahol a legtébesebb mértékben érvényesülnie kell a demokratizmusnak. Már pedig a termelőszövetkezetinek, mint közös családnak, a legteljesebb egyetértésben kell gazdálkodnia dolgozni. élnie. Ahhoz, persze, hogy mindhárom tényező a gyakorlatiban érvényesüljön, át kell formálódni érzésben, gondolatban a falu egész parasztságának — ami természetesen nem megs'- egvik napról a másikra, főleg zökkenők nélkül nem. Azonban lehet mondani, hogy jónéhány termelős zövetkezetben — egyelőre persze olyan közös gazdaságokban,, ahol vagy teljesen volt agrárproletárok, vagy kimondottan középnarasz- tok szervezkedtek — nincs hiba a demokratikus vezetés, az egységes vezetés körül. Az egységes vezetés kialakításának, megteremtésének első és legalapvetőbb feltétele természetesen, hogy a- tsz-tagság olyan vezetőséget válasszon, amelv mind szakértelemben, mind gazdasági, és politikai erkölcsét tekintve szilárd embereikből tevődik össze. Tehát a tagság minden tekintetben megbízzon az elnökben, a mezőgazdászban, brigádvezetőkben. A gazdasági évben feltétlenül kövesse a veze+őség útmutatását: úgy dolgozzon, ahogy a vezetőség meghatározza —, de ugyanakkor a tagság mindenkor teeve meg észre- vétele;t, ha lényegesebb dologéi van szó. Viszont fordítva: a vezetőség, a? elnök se határozzon lényeges kérdésekben a vezető«écr maid a tagság megkérdezése nélkül. Ahol ibmn vezetőség irányít — t’szakni'ódi {jj Élet Tsz! — ott nines réveteltérés a vDze- tőség és a tagság között, nines, elhamarkodott és téves döntés. É^zerű. mindenkor jövedelmező. a bővített úira term elésen alapuló és néldamu- tató a közös murk«. A tagság elégedett, gazdag minden tekintetben. A FENTI GONDOLATOK kifei- téséhez miaga a gyakorlat adta és adja a példát. Az említett problémák egyike vagy másika, ha nem is °gyütt. de külön-külön szinte minden. közös ga^darcárrKím megtalálható. A hibák kiküszöböléséhez bizonyos emberi tulajdonságok szokások megszüntetésére, átformálására van szükség s ez nem megy egyik nanról a másikra De fokozatosan küzdeni kell e hibák ellen és eredmémre<pp küzdeni, mert a holnap mikéntje- hogyania függ tőle. S mint számos más tekintetben, itt is elsősorban a tanulékony, becsületes emberek segítségére. a kommunisták komoly megfoniólt munkájára van szükség. Í BARCSA SÁNDOR Mennyire futja egy amerikai átlagmunkáa heti keresetéből y addig ember az ember Amerikában, amíg dolgozik. Egy hosszantartó betegség koldusbotra juttatja a legjobban kereső munkást is, hiszen odaát ismeretlen fogalom az SZTK, a nyugdíjrendszer. Semmiféle kereset-kiegészítő társadalmi juttátásban nem részesül az amerikai munkás. A fizetés az egyetlen alap, melyre épülhet egy család jelene és jövője. Aki nem képes félretenni fizetéséből, annak örök rettegés az élete. Az alábbiakban a kanadai Magyar Munkás »Kanadában is minimális heti 90 dollár kereset kellene az átlag családi megélhetésre« című szeptember 11-i cikkét közöljük. A tárgyi lagosabb Amerika-nézők még tár- gyilagosabbá válásához kívánunk segítséget adni ezzel a cikkel, mert az sem egészen igaz, hogy aki dolgozik Amerikában,, annak aztán fenékig tejföl az élete. Nézzük a cikket: Sokakat foglalkoztat az amerikai életszínvonal, kereseti lehetőségek kérdése. A vakbuzgó Amerika-imá- dók meg vannak arról »győződve«, hogy az új világban fenékig tejföl a munkásember élete, gondtalan, polgári jómódban sütkérezik mindenki. Hogy milyen úton-módon győződtek meg erről, csak ők tudják, hiszen nem járták még meg a »korlátlan lehetőségek« hazáját. Ezek az emberek nem akarnak hallani bérharcokról, a munkaadók és munka- vállalók között lezajló parázs szak- szervezeti vitákról, sztrájkokról — semmiről, ami befolyásolhatná illúzióikat, az amerikai életformáról alkotott elképzeléseiket. A tárgyilagosabbak az amerikai jómódot csak azokra vonatkoztatják, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy dolgozhatnak, s ugyanakkor elismerik, hogy az amerikai munkás életét megkeseríti a munka- nélküliségtől való rettegés, mert csak „A munkások jelentős részének a keresete ma sem éri el azt a minimális szintet, ami a tisztességes életszínvonalat biztosítaná egy négytagú család részére. Ezt a következtetést vonja le az AFL-CIO „Collective Bargaining Report” című közlönyének júniusi száma. Az Egyesült Államokban a gyáripari összes termelő munkások heti keresete 1958 áprilisában 81 dollár volt. Ez heti 9—30 dollárral van alatta annak a heti megállapított összegnek, ami szükséges ahhoz, hogy „szerény, de kielégítő életszínvonalaf’ biztosítson 1958-ban. Ez a megállapítás jelentős mérceként szolgál a béremelési tárgyalásokhoz, mutatja ki a jelentés. Mennyi szükséges egy négytagú család tisztességes ellátásához? Erre vonatkozólag több hiteles felbecslés áll rendelkezésre, köztük a következők: 1. Az amerikai munkaügyi minisztérium egy városi munkáscsalád költségét vette számításba, hogy megállapítsa, mennyi szükséges az úgy^ nevezett „szerény, de kielégítő” életszinthez. Az utolsó ilyen számvetést 1951-ben tették. Ez a mostanihoz számítva azt mutatja, hogy egy munkásnak legalább évi 4656 dollár keresetének kell lennie, hogy magát, feleségét és két gyermekét eltarthassa. Ez legalább heti 90 dollárt, 2,25 dollár órabért jelent, feltéve, hogy heti 40 órát és egész éven át a teljes 52 hetet kidolgozza. 2. New Yorkban a városi közjóléti hivatal tett,ilyen számítást a szociális és egészségügyi szervek tájékoztatására. Ez megállapította, 1957 októberére szólóan, hogy évi legkevesebb 4545 dollár keresetre van szükség egy négytagú családnak, hogy „a jelenlegi szintű, kielégítő, olcsó fogyasztást előteremthesse 3. A Californiai Egyetem kutatási osztálya évenként tesz ilyen számvetést, amiben megállapítja, milyen összegre van szükség San Francisco környékén az „általában elfogadott” életszínvonalhoz. Az 1957. évi szeptemberi becslés szerint évi 5882 dollár szükséges egy bérkeresőnek feleségével és két gyermekkel, hogy mindazt, ami az „általánosan elfogadott” életszinthez tartozik, beszerezhesse ezen a vidéken. Erre 112 dollár heti kereset kellene. A jelentés megemlíti, hogy ez a háztartási összeg a minimumot adja, s az életszínvonal értelmében elég szerény. Ebből például egy négytagú családnál napi két kvartnál (egy kvart kb. negyed liter) kevesebb tej' jut, s nem egészen egy tojás személyenként. A ruházkodásra például a családfőnek jut egy gyapjú öltönyre kétévenként, s egy könnyű öltönyre háromévenként. Kis összeg, 85 dollár van csak számítva biztosításokra, megtakarításra pedig semmi. A cikk nem kíván bővebb magyarázatot. A túlbuzgó Nyugat-rajongók úgysem értenek belőle, az ő szemüvegük nem láttatja meg velük a dollármilliárdosok aranyhegyeinek árnyékában az igazi, a statisztika tükrében megvillantott amerikai életet. A tárgyilagos szemlélő azonban okulhat belőle, hogy jobban szeresse ezt a mi még szerény életszínvonalú, de évről-évre többet nyújtó életünket. Miskolci szerző részvétele nemzetközi operapályázaton A nagy zeneműkiadó cégek a zenetörténetben jelentős szerepet játszanak. írók és zeneszerzők levelezései e cégekkel kultúrtörténeti dokumentumként, nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Egy-egy nagy zeneműkiadó emellett a hangjegynyomtatás korszerűsítésében is érdemeket szerzett. A világhírű német zeneműkiadó cégek mellett — mint a Breit- kopf és Hertel. Peters, Schott — az olasz Ricordi cég is európai hírnévre tett szert, különösen operák kiadásával. Most ünnepli ez a íiaevmultú olasz zeneműkiadó vállalat 150 éves fennállását. A jubileummal kapcsolatban operánályázatot írt ki, amelyen résztvehet bármilyen nemzetiségű zeneszerző. Az egyfelvorásos operára kitűzött első cU.j 300.000 líra. A díjnyertes művet bemutatja a világhírű mUánói Scala operaház. A cég ezenkívül bármelyik művet megvásárolhatja. . A pályázati határidő 1958 július 31 volt. Eredményhirdetés 1958 október 31. A pályázat európaszerte érdeklődést keltett. Városunkban élő zeneszerző is résztvett e pályázaton: Hollósy Kornél, a volt Városi Zeneiskola ny. tanára. Hollósy neve már nem ismeretlen az olasz zenészek előtt. Orgona és énekkari műveit kiadták olasz zeneműkiadók. Nagy- zenekari műveit és énekkari kompozíciót nemcsak hazánkban játszották, hanem külföldi adók is sugározták. Népdalfeldolgozásait ezenkívül finn zeneműkiadó is kiadta. Jelen pályázatának címe: Bertalan éj. A cselekmény 1849-ben játszódik. Szövegét Barcsay Szabó Sándor írta. Mindössze 2—3 hét van hátra az eredményhirdetési g; érdeklődéssel várjuk. A siker városunknak is sikert jelentene. V. Zalán Irén A Miskolci Bányaüzem dolgozóinak csatlakozása a Szuliavölgyi Bányaüzem versenykihíváshoz A Miskolci E#iyaüzem dobozéi, párt-, szakszervezeti és műszaki vezetői értesültünk a Szuhavölsryi Bányaüzem versenykihívásáról, melyhez mi is Örömmel csatlakozunk az alábbi szemnontok szerint: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére november 7-re vállaljuk, hogy terven felül 1000 tonna szénnel, november 7-től november 16-ig a tanácsválasztások tiszteletére 500 tonna szénnel termelünk többet. November 16-a után a versenyt tovább folvtatiuk a IV. negyedéves terv határidőelőtti befejezéséért. A versenyfeltételekhez az alábbiak szerint csatlakozunk: 1. Mennyiségi tervünket 102 százalékra teljesítjük. 2. összüzemi teljesítményünket 101.4 százalékra teljesítjük. 3. Önköltségünket 0.6 százalékkal csökkentjük. 4. Minőségi tervünket 100 százalékra teljesítjük. 5. Baleseti gyakorisági számunk 100.000 műszaknál nem haladhatja túl az 1958. augusztus havi tröszti átlagot.
