Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

Szerda, 1958. október 8 ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 AZ ELPUSZTULT FALU A süklacsúcs felett két sas ke­ring megittasulva a 'szédítő magasságtól. Valahol messze szarvas- bőfiés hallik, — ilyenkor járnak in- oj a hegyi patakra. Hajnalodik j j . A rengeteg ezer ne­szét hozza a korai szél. Cirmos fé­nyek oszlatják a kodpárát. Tiszta, nagy csend üli meg a tájat. Lábunk alatt roppan egy-egy kavics, — rég kiszáráét patakmeder fehérre mosott kődarabkái. 1 Az út szélesedik. Két oldalán mélyzöld fenyvesek bontakoznak a nya. barnára sült kar simítja végig kedveskedve az almásderest. Aztán feltűnik egy férfi is, hosszú, mint az égigérő fenyő. i Eltűnnek egy kis ház udvarán. A kéményből bodor füstfelhő száll, megeleveníti a halott környéket, be­borítja az ember magasságú gyomot, gazt az elárvult udvarokon. S fele­letül, a túlsó végen is fodrozni kezd egy könnyű füstfelhőc&ke. Friss ke­nyérillatot hoz a szél. Ebben a két házban laknak. Tehát nem csupán az erdés2 él itt eltemet­Romok a régi falu helyén. homályból. Erre közelebb megtörik a zöld. Száz színben pompázik a ter­mészet. Halkan, de a nagy csöndben hangosnak tetsző zizegéssel hull az elsárgult őszi levél. Örök törvény, örök változás... Lenn a völgyben szinte sikolt a csend. Vadul burjánzó tarka mező. Érett gyümölcsét kínáló alma- és diófák. Az elhagyott, pusztulásra ítélt kutak zöld békamyálas vizén meg-megcsillan a fényér.,. És vége a poéziának. Helyette a hi­vatalos próza veszi át a szót. Derenk határéban járunk, amelyet a statisz­tika kiiktatott sorai közül. A csodá­sán gazdag természet csak szembe­tűnőbbé teszi a pusztulást Rom ba­ri ölt házak, kísértetiesen nyikorgó kapuk, égnek meredő üszkös falak és hallgatagon ásító gazdátlan kutak. Ez ma Derenk, amelyhez az utat nem mutatja jelzőtábla és amelynek lakóit felsőbb parancsra telepítették (ki. A történetet, amely ma szinte hi­hetetlennek hangzik, átszövi az em­beri önzés, az úri Önkény, a gyarló­ig. i I ! 1 M em árt, ha emlékezünk, Á pusz­* tuló házak felett fehérfalú, nagy épületen táncol a napfény. Szinte uralja az egész falut. Valami- flvor iskola volt, ma az erdész háza. Az egész terület a környező erdők­kel, a szarvasbőgéssel és a sasokkal egybevéve kincstári koronabirtok volt. Gróf Andrássy vadászterülete, majd Horthy Miklós „őfÖméltóságá­nak'’ (kedves medveölő kirándulóhelye. A közeli erdőben volt a kormányzói medvefarm, a sziléziai, romániai és osztrák hegyekből idetelepített bar­na és szürke bundásokkal. A kör­nyék lakossága félmagyarajkú, felvi­déki nép. Favágók, erdei munkások, •— alkalomadtán hajtok egy-egy nagy ínyencséggel megrendezett vadásza­ton. A föld szegényes, amolyan hegyi talaj, főleg burgonyát termett. Csak gyümölcs volt bőven. Az iskolaépület tövéből belátni az (egész falut. Bizony, szomorú látvány. Csak legalább egyetlen ember hir­detné az életet! Három ló nyerít fel hirtelen, kar­csú alakjukat jól tükrözi a falu kö­zepén tóvá formálódott, felgyülem­lett víztömeg. Hosszú ág nyúlik fe­léjük s jön egyre közelebb. Szinte elvész az ember, aki cipeli. Legény- ke. 15—16 esztendős, nagy. szőke gyerekfejjel. Mögötte asszonyi hang gyöngyöz. Megvillan a világos szok­kezve a hallgató csendben. Három család „uralja’’ a gazdag környéket, a zöld hegyeket, ök takarítják be a gyümölcsfák termését. Senki sem ta­gadhatná, hogy a három ember dió- verésből tért haza egy kis reg&elire. R/| egismerkeöünk. Viszonylag rö- vid idő alatt és kellemes idő­töltés közben, — Mi is segítünk diót verni. ■ I I ( I — Hogy maradtak itt a faluban? A férfiak a fronton voltak, mire visszajöttek, hült helyük az asszo­nyoknak ... De ök hazavágytak. A háború végén vissza is tértek háza­ikba. Talán ők mesélnék el a kihalt udvarok titkát, ők mondanák el. ho­gyan lettek földönfutókká a deren- kiek? • iil( i i ényezték az egész község kitelepí­tését. Pesten kapóra jött a dolog, hi­szen már főtt a fejük a számtalan panasztétel, a mézet dézsmáló, ba­romfit rabló, termést letaroló mac­kók miatt. Az emberek közelsége za­varja a medvéket, — határoztak és azonnal intézkedtek a falu kiürítésé­ről. így aztán mindkét félnek teljese­dett a kívánsága. A rövideböet a fa­lu népe húzta, de ki törődött az ő gondjukkal, bajukkal? Bárhová fordultaik, süket fülekre találtak. Csomagolni kellett, menni idegenbe. Nógrád megyében jelöltek ki számukra egy községet, de a mél- tóságos képviselő úr vétót emelt. — Csaik nem mételyezi meg a megyét holmi jött-ment idegenekkel? Nem maradt más választás, az em­berek a megyén belül széledtek szét. Ernődre, Magyariba, Szögligetre, Aggtelekre... Ki hol talált magának födelet a feje fölé. A nagygazdák jól jártak. Dúsan termő földeket kaptak, jószágot, házat. Jól jártak a pesti urak is. Garázdálkodhattak vidáman a mackók. De a szegényeknek még annyiuk sem maradt, amennyi volt. Pedig az is kevés volt. P itlik ügynök úr bonyolította a költözködést. Borosflaskójával körbejárta a falut és fillérekért vet­te meg magának az utolsó rongyokat is. ö aztán elvezette a népet Kanaán felé. Még a mohó nagygazdák is érez­ték, hogy a településnek ez a része valahogy balul ütött ki. — Magán- vállalkozóra bízni az ilyesmit!... — suttogtak egymás között. De Pitlik úr megneszelle a közhangulatot és igyekezett megszilárdítani már-már kútbaesett tekintélyét néhány akó borral. Öh, de gyűlölte az egész falu! Meg tudták volna ölni egy kanál vízben. Dehót úr volt, méghozzá hivatalos úr. Zokogva hagyták maguk mögött a megszokott kis hajlékot az embe­rek. Keservesen nyikorogtak a sze­kerek és a furcsa karaván egyre messzebb rótta az országutat. Aztán, hogy teljes legyen ez a bar­bár remekmű, zsidó munkaszolgála­tosokat küldött a kormány teher­autókkal, akik széthordták, elbon­tották a még használható építkezési anyagokat. De nem sokáig vadászgatott már itt a kormányzó úr „őfőméltósága”. Utoljára a sztálingrádi vereség után — gyászoló menyével — látogatott Rz újat kerestem Mezőkövesden , tid* v «mH lr Három ház maradt épen. Hosszú történet lenne, ha hűen le akarnánk írni a falu sorsát. Meg az­tán az egyik így emlékszik, a másik úgy. Az öreg Smarkó bácsi, a volt koronabirtok nyugdíjas vadőre és a két „bennszülött” elbeszélése nyo­mán kialakult a múlt. A falu nagygazdái, élükön az erő­szakos, jómódú bíróval gondoltak egyet, és hivatkozva a föld szegény­ségére, meg a kormányzó úr medvé­jének gyakran kellemetlen kimene­telű látogatásaira a faluban, — kér­el a koronabirtoíkra kedves medvéi­hez, amelyek többet értek szemében egy egész falunál. Aztán ő települt ki az országból, az egész nép gyűlö­lete elől. M i történt a medvékkel? Egyet agyonütöttek, egyet meg az Afrikát járó Horthy testvére lőtt agyon. A többi elszéledt. Állítólag útlevél nélkül távoztak Csehszlová­kiába. Urbán Nagy Rozália Van még javítanivaló a gépállomások munkáján A mezőgazdaság terméshozaméinak növelésében óriási szerepe van gép­állomásaink munkájának, hiszen jó­részt a jól végzett gépi munkától függ, hogy mennyivel növelhetjük a termést. Gépállomásaink többsége dicséretesen teljesíti feladatát. Eire legjobb bizonyíték, hogy falun egyre_ másra alakulnak a géphasználati társulások, illetve egyre több dol­gozó paraszt köt szerződést gépi munkára. A kormányrendelet értel­mében jelenleg a földművesszövet­kezetek kötik a szerződést a gépi munkára, mint a gépállomások meg­bízottai. A földművesszövetkezetek szakemberei pedig arra ügyelnek, hogy a traktorosok valóban jó mun­kát végezzenek. Mindennek ellenére azonban még mindig akad hiba, Egyes földművesszövetlkezetek je­lentése szerint van olyan gépállomás, amely nem tesz eleget a szerződés­ben vállalt kötelezettségének, s ezzel kárt okoz a dolgozó parasztoknak, termelőszövetkezeteknek. A tiszalúci cukorrépatermelő szakcsoport pél­dául mintegy 20 vagon répa szállítá­sára kötött szerződést a taktahar- kányi gépállomással. A munkára ki­jelölt vontató meg is kezdte a szállí­tást. azonban mindössze három napig állt helyt, aztán abbahagyta a mun­kát. Ugyancsak Tiszalúcon történt, hogy Papp László dolgozó paraszt földjén néhány fordulót nem szán­tott fel a traktoros. Azt. mondta, hogy ő nem dolgozik tovább, majd a gépállomás egy másik munkatársa folytatja a szántást. Tarealon a Réti- dűlőben is hiába kötöttek mintegy 65 holdra szántási szerződést a gaz­dák. A szerencsi gépállomás dolgozói egyszerűen »nem hajlandók« szán­tani, mondván: nagyon nehéz a talaj. Csobádon még furább eset történt az elmúlt hetekben. Az egyik cséplőgép­kezelő »ivászat« címén két napig szüneteltette az aprómag-cséplést. Ezek a esetek arra következtet­nek. hogy a gépállomások vezetői­nek, felsőbb szerveinek még van tennivalójuk a munkafegyelem terü­letén. Hiszen a traktorosok, illetve egyes gépállomások által elkövetett hibák egyrészt veszélyeztetik a gép­állomások jó hírnevét, másrészt az ilyen munka egyáltalán nem a több- termelést segíti. (Tóth) MEZŐKÖVESD KAPUJÁBAN ott állolt egykor a Coburg herceg biro­dalma, amely elnyomta a falut. A grófot nem ismerték, sose látták az emberek nem is szerették. Mégis szolgálták, mert élniük kellett. A kö- vesdiek, tardiak, szent isIvániak out görnyedeztek a több mint 25.000 hol­das grófi birtokon. Erdeje is annyi volt, hogy amit a szem belátott, mind magáénak vallhatta. Ilyenkor ősszel is a fummások, béresek, nap­számosok egész hada húzta az igát. A grófi birtok melletti földön, odébb egy dűlővel zsellér szántott, vetett. Nagyapa és unoka a keskeny parcellákon hajladozott reggeltől napestig, míg a család másik tagja a grófi birtokon robotolt. Sorsuk azo­nos volt. Különbség semmi: a család egyik tagját szerződés kötötte a föld­höz, a másikat a nyomorúság. A kis parcellákon ősszel ú lobbant a tábortűz, szalonnát sütöttek. Volt ilyen is. De a legtöbben csak üres kenyeret pirítottak, fokhagymával kenegették s elővették a fehér gyolcs­csal bekötött olajos üveget, hogy jobban csússzon a pirítás. A szom­szédos parcelláról ilyenkor odajött a másik »gazda«. Köszönés után megkérdezte: jól esik a pirítás? — A vendéglátó kissé elpirult, s így válaszolt: böjt van... — Nálunk is — mondta amaz —. mert nekem is ezt tett az assszony a tarisznyámba. Kicsi volt a fold, a porta és a sza­lonna. Így lett szóbeszéd tárgya: KÖvesden az isten csak lobogós, in­get. meg a bő gatyát szabta nagyra. Sok igazság volt ebben. Még ma is találunk ilyet, a múltból ittmaradt kicsi görbe utcákat, apró ablakú házakat, kis udvarokat... Sok-sok éven át uralkodott Coburg és hajcsá- rai a falu szegényei fölött. ITT VAN A HIRES Sófutjok hídja. Egykor a sipkás emberek álldogáltak itt naphosszakat, heteket, innen hallgatták a dobszót, amely több mint hétezer embert mozgósított minden évben, hogy máshol keresse meg a mindennapra valót. A Sóhajok-hidja mellett van a földművesszövetkezet áruháza. Olyan szép ez, hogy egy városba is beilletté. A kirakatban televízió, motorkerék­pár és sokszázféle dolog, amit az áruhá2 kínál a vevőknek. A Sóhajok- hidja ma már »üres«, motorkerék­pár, autó, traktor száguld rajta, s néha egy-két bámészkodó. Vasárnap azonban százával sétálnak rajta az emberek. S nem Is akárhogyan, az új divat szerint Öltöznek; úgy érzi itt magát az ember, mintha Miskolc utcáin jártul. Az áruház sem olyan mint régen az egykori Hangya. 1949-ben tették le az alapjait, amikor a két szövet­kezet egyesült. Ma is emlékemben élnek az ünnepi ülés elnökének ak­kor mondott szavai: százezer forint vagyona van a Hangyának, de ez olyan mint egy szép ház, amit a bomba máról-holnapra elpuszliihaí. A földmüvesszövetkezet is olyan mint egy szép ház, de védve van á bomba pusztításától, mert ez a békéi, az újat jelenti. Azóta is soluit változott az élet Kövesden. Áz egykori Hangya száz­ezer forintjából lelt 60 millió forint forgótőke, 80 üzemegység, közel 300 dolgozóval. S kik állnak a pultok mögött? A volt jobbágyok, zsellérek unokái, gyermekei. Micsoda válto­zás ... Minden új ebben a matyó »városban«. Újjáformálódtak az em­berek is. A fiatalok ma már csak az elbeszélésekből ismerik a kenyérhéj­ból főzött teát, melyből egykor itat­ták a tüdőbajra hajlamos gyereke­ket. Az is megtörtént, hogy lefekvés előtt megverték a gyereket, mert enni kért. S amikor a szegény csa­ládoknál megkérdezte a gyerek: mit eszünk ffüstökre édesanyám? — ez volt a válasz: kenyér, haja, bele, három-féle. Ilyen »három fogásos« ebédet gyakran ettek ebben a falu­ban. { Most Kövesden is a választásról, a szavazásról beszélgetnek az embe­rek. Arról, hogy kinek mi jutott ed­dig, hogyan változott az élete, mit kapott a munkáshatalomtól. Ha bár­fait is megkérdeznénk, hogy vissza- wmenne-e a Coburg-bir tokra répát kapálni, sarabolni, gyűjteni, vagy aratni, — mondanunk sem kell, hogy nemmel válaszolna. A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET dolgozói közül százhúszon vállalkoz­tak arra, hogy a közelgő választási munkában szószólói, hirdetői lesznek az újnak. Persze égy-két öregasszony még szívesebben gondol vissza arra az időre, amikor az ő menyasszonyi nyoszolyáját még csengős lovak vit­ték. De az unokájának már teher­autó szállítja a bútort, a rekamlét, a hármasszekrényt, a foteleket. Az egyik öregasszony, amikor meglepe­tést szánt a család valamelyik tagja számára, vásárlás közben ezt kér­dezte Koós üzemágvezetőtől: — Lel­kem, van-e még a 600 forintos szö­vetből? — Most csak 400 forintos van. — Akkor majd visszajövök lel­kem, mikor lesz abból a drágábból? — Az üzletben volt ugyan 200—300 forintos szövet, de Ő a legszebbet, a legjobbat akarta. Igen, ez is az új­hoz, s a megnövekedett igényekhez tartozik. EMLÉKEK ES 1DEZETEK ezek a múltból és a jelenből. S ha esetleg Panni néni, vagy más öregasszony még nem is látja mindezt, de az unokája már benne él. A ml vilá­gunk viszi előre az újabb és szebb, boldogabb élet felé. A földművesszö­vetkezet 120 agitátorának ennél még több van a tarsolyában, amit majd elmondanak agitáció juh közben, a. saját és mások érdekében. BÍRÓ PÉTER ■OoO­Szerződést köthetnek — előleget és felárat kapnék a termelők a jővő évi háza és rozs termésfeleslegükre A Minisztertanács határozata ér­telmében új szerződéskötési lehető­ség nyílt a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok előtt a jövő évi termésfelesleg értékesíté­sét illetően. Az új gazdasági évben Ugyanis már nem csak szőlő és ipari növények, aprómagvak értékesítésé­re, hanem a fölösleges kenyérgabo- naterméa magasabb áron történő hasznosítására is szerződést lehet kötni az állammal. A búza- és rozs­termés értékesítésére kötött szerző­dés nagyobb jövedelmet biztosít a termelőnek. Termelőszövetkezetek és egyéni gazdák egyaránt 10, illetve B forintos felárat kaphatnak mázsán­ként, attól függően, hogy a szerződést ez év december 3l-ig, vagy a jövő év első negyedében kötik meg. Az a gazda, illetve termelőszövetkezet, vagy tsz.-csoport, ha ez év végéig megköti a szerződést, a termény át­adásakor 10 forinttal kap többet mázsánként. A termelőszövetkeze­teket és tsz.-csoportokat bizonyos mennyiségű kenyérgabona átadása esetében megilleti a nagyüzemi fel­ár is, Azok a termelők, akik csak a Jövő évben kötnek szerződést, már csak 5 forint felárat kapnak mázsán­ként. A szerződéskötés alapján a jövő évi termésre a termelők mázsánként 60 forintos kamatmentes előleget kapnak. Az előleg 1959. január 1-től vehető igénybe. Ez az újabb rende­let Ismét könnyít a gazdák dolgán, Ismét új és több forintot jelent azon dolgozó parasztok és termelőszövet­kezetek, tsz. szakcsoportok számára, akik évről-évre értékesítik kenyérga­bona-feleslegüket. Hiszen az új ked­vezmények, a felér, a kamatmentes előleg hasznot jelent minden — a szerződési lehetőséggel élő — termelő részére. A szerződések kötése már megkez­dődött a termény forgalmi vállalatok télepein.-OOO­Ásatások a Hegyalján és a Bodrogközben (Tudósítónk tói.) Nagyjelentőségű ásatások folynak pár hét óta megyénk két, történelmi emlékekben gazdag vidékén: Hegy- alján és a Bodrogközben. Sárazsadány községben a Történel­mi Múzeum régészei kezdték meg az ásatásokat Bognár József né irányí­tásával. Bent a községben egy sírt tártak fel, amelyben egymás mellé temetve egy női- és egy gyermek­csontvázat találtak. Az adatok sze­rint az Árpád-korból valók. Sokkal gazdagabb eredménnyel járt a köz­ség határában, az úgynevezett Akasz- tószer dombon megkezdett munka. Itt egy temető került felszínre, s a csontvázak mellett olyan feayverek- re és használati társakra bukkan­tak. amelyek a csiszolt kőkorszakra engednek következtetni. Ugyancsak a Történelmi Múzeum Patek Erzsébet irányításával a bod­rogközi Alsóbereckibcn is végeztetett ásatásokat, ahol egy kora-bronzkori urnatemetőt tártak fel. A leletek fel­dolgozása és elszállítása most van folyamatban. Újabban Karos község határában Vetett ki az eke szántás közben értékes régészeti tárgyakat, így itt Is minden bizonnyal munkába kezdenek a múzeum munkatársai. (h) — ..- oOo------- ­PAR THÍR Értesítjük az alapszervi titkár elv társakat, hogy az Időszerű kérdése* és a Marxlzmus-leninlzmtis hallga* tők anyagai megérkeztek. Befizetés ellenében átvehető a megyei pártbi­zottság épületében, a fsz. 13. szobi« ban. Agit.-prop. osztás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents