Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAO Szerda, 1958. október 8. Miskolc városrendezési és építési problémái, eredményei Irta: GLÖDY ANDRÁS, a Miskolc városi tanács építési és közlekedési osztályának vezető főmérnöke. II. ITT KELL FOGLALKOZNI a kis­lakások stílusával, megjelenési for­májával, városképbe való beilleszke­désükkel. Sajnos meg kell állapítani, hogy az építésügyi hatóságok állal kibocsátott terveiket az építkezők •legritkább esetben alkalmazzák. Ugyancsak komoly hiba, hogy a für­dőszobák alaprajzi beiktatása, mely a lakáskultúra egyik fokát jelenti, csak névleges, ugyanis a betervezett fürdőszoba helyiségeket más célra használják. Gyakoriak a zsákszobák, abnormális alapterületek stb. Ez arra enged következtetni. , hogy részben nem az engedélyezett1 terv szerinti kivitelezést alkalmazzák, részben pedig hozzá nem értők kezéből fo­gadnak el tervet a kislakásépítők. Az is általános, hogy a belső helyi­ségek lakhatóvá tétele után a külső homlokzat csak egy-két évvel később készül el, ami az illető lakótelep megjelenési formáját, városképi össz­hangját nagymértékben lerontja. Meg keli jegyezni a kerületi építési hatóságok elnéző, liberális magatar­tását is. mert a kellő ellenőrzés hiánya részben hozzájárul az emlí­tett hibák gyakori előfordulásához. Ezen a helyen kell foglalkozni a magánosok igen jelentős problémá­jával. miszerint különböző területe­ken építési engedélyt szerezni nem tudnak, még toldalék építkezésre sem. Sajnos, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a város lakott terü­letének kb. a fele építési tilalom alatt álL Részben a már elkészült részletes rendezési tervek fel nem használhatósága miatt, másrészt azért, mert a város területének nagy- részére nincs elkészítve városrende­zési terv. Meg kell azt is említeni, hogy egyes helyeken a rendelkezésre álló tervek különböző beépítési mó­dokat tartalmaznak. így például a belváros területén csak magasszintű épületek építése lehetséges, ami ter­mészetesen a családi házzal való be­építhetőséget. korlátozza. Ki kell je­lenteni azonban, hogy a város terv­szerű fejlesztése érdekében erről a korlátozásról a jövőben sem kívá­nunk lemondani s a magasbeépítése­ket előíró terveket továbbra is alkal­mazni fogjuk. A városi tanács a helyes város- rendezési és fejlesztési elveknek megfelelően igen komoly anyagi erő­feszítéseket tesz a lakóházak állagá­nak megóvása érdekében. Az a kö­rülmény, hogy 1939-től 1954-ig terv­szerű lakáskarbantartásróí nem be­szélhetünk, azt eredményezte, hogy az elmúlt 15 esztendő alatt a házak állagának romlása lényegesen na­gyobb mérvű volt. mint a karbantar­tás és a felújítás. A kezdeti hibák után ma már tervszerű és helyes pénzfelhasználásról beszélhetünk. A városi tanács, illetve az Ingatlan- kezelő Vállalat kezelésében kfo. 2200 lakóház és ebben 10.300 bérlemény van. Ezekre az épületekre 4 év alatt közel 45 millió forintot fordítottunk karbantartásra és felújításra. így 160 épület került teljes felújításra és több ezerre tehető a karbantartási munkák száma. AZ ÉPÜLETEK állagának meg­óvása érdekében tett erőfeszítések keretében igein komoly figyelmet szentelt a városi tanács a műemlék és műemlék jellegű épületek felújítá­sára. A város területén az elmúlt négy esztendő alatt 25 darab műem­lék felújítása lett elvégezve, köztük a Sötétkapu. Széchenyi-utca 40. sz.. Tanácsháztér 5, 7, 11, 13. sz.. Hu­nyadi-utca 10. sz.. Felszabadítók útja 3. sz. épületek és városi tanácsháza. Jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház teljes átépítése van folyamatban. Ugyanakkor évenkint jelentős ösz- szeggel járul hozzá a tanács a diós­győri vár helyreállításához. Felújí­tásra került még a város műemlékei közül a múzeum, megyei tanács- háza. Déryné-utca 3. sz. Igen helyes kezdeményezés ezüle- tett a lakás-szaporítás terén, ami egyúttal jelentős városképjavító mo­mentumként is szerepel. Ez pedig az emeletráépítés. Kísérletképpen elké­szült a Széchenyi-utca 2. sz. épület emeletráépítése, melynek ugyan költ­ségei a kívánt gazdasági megtakarí­tást^ még nem mutatják, azonban a kívánt esztétikai hatása máris nyil­vánvaló. Ennek a helyes kezdemé­nyezésnek továbbfolytatására a jövő­ben sor kerül s a tanács már több épület emeletráépítési terveit elké­szítette és a közeli megvalósítás stá­diumába helyezte. Ezt a Miskolcról kiindult kezdeményezést az ország sok más városa is átvette és inten­zíven továbbfejlesztette. EGY TERVSZERŰ városépítési politika következetességet és hatá­rozottságot követel. Le kell szögez­nünk, hogy az építkezések olyan módszere ellen következetes harcot folytatunk és a jövőben is folytatni fogunk, mely az ideiglenes jellegű épületek sokaságát eredményezte. Elég csak széjjeltekinteni az ú. n. városközpontban. szembetűnik az esztétikailag és városképileg rend­kívül torz képet mutató felvonulási épületek tömege. Ezen épületek meg­szüntetése már folyamatban van. de a leghatározottabban kijelentjük, hogy a jövőben az érvényes rende­zési tervektől eltérően semmi néven nevezendő ideiglenes jellegű épüle­tek építését nem engedélyezzük, még toldalék formájában sem. Meglévő városokban az egész vá­rosrendezési kérdés súlypontja és alappillére a szanálás. Szanálás nél­kül városokat fejleszteni nem lehet. Különösen fontos jelentősége van ennek Miskolcon, ahol a város köz­pontjában igen értékes közművesí­tett. magas beépítésre használható területek állnak rendelkezésre, azon­ban az elavult épületek és egészség­telen lakások sokasága eddig nem tette lehetővé, ezen területek helyes és gazdaságos felhasználását. Köz­ismert dolog az is. hegy a vállalatok és üzemek eddig kizárólag szanálás- mente»' területeken építkeztek. Ezen gyakorlat következtében csaknem minden üres terület beépült. A sza­nálási nehézségek miatt a beruhá­zók hajlamosak voltak közvetve, vagy közvetlen lényegesen költsége­sebb megoldáshoz folyamodni, fi- gyelmenkívül hagyva, hogy az egyes üzemek ilyen jellegű elhelyezése, vagy fejlesztése városrendezési szempontból milyen hátrányokkal jár. Az elmúlt évek lakásépítési poli­tikájában a szanálásmentes építkezés nyert teret. Az igaz. hogy az építő­ipar számára előnyösebb az akadály- mentes területen való építkezés, azonban ennek következményei a legközelebbi években súlyos anyagi kihatást eredményeznek. Annak ellenére, hogy az átlagosan elfogadott 3 százalékos szanálás le­hetővé tette volna egy helyes szaná­lási elv következetes alkalmazását, de a beruházások lebonyolításának azon módszere, mely szerint külön­böző tárcakeretből finanszírozott be­ruházások épültek, még lakótömbök is, nem eredményezte ezen lehetőség kihasználását. A lakásépítkezéseknél a szanálás 1945 óta az 1 százalékot sem érte el. így történhetett meg, hogy Kilián környéke. Selyemrét, Malinovszki.i háromszög, Glósz-kör- nyéki bérháztömibök építésénél jó­formán szanálásra nem került sor. Tudomásul kell venni, hogy Mis­kolc különleges adottságánál fogva egész rövid időn belül elveszti a sza­nálásmentes területeket és ha ezek elfogynak, akkor vagy radikális sza­nálást kell alkalmazni, vagy pedig a települések határét lényegesen költségesebb módon a környező domboldalakra kell kiszorítani. KÜLÖNBÖZŐ TANULMÁNYOK és tervek már mintegy meghatároz­ták a szanálandó területeket, pl. mesterutcák, Szondy-telep. Vay-telep, Danyivölgy, belvárosi belső tömbök stb., azonban ezek teljes szanálása huzamosabb időt vesz igénybe, de következetes megvalósításukhoz már most intenzíven hozzá kell kezdeni. A MTESZ munkabizottságában, valamint a városrendezési ankéton is felvetődött, az a gondolat, hogy a vá­rosi tanács részére szanálási ala­pot kellene biztosítani, melyből a tanács a városrendezési és fej­lesztési tervének érvényesítését helykijelölési határozatokban vállal­ná. benne a bontandó házak helyeit újak építését, vagy az ú. n. kötelező szanálást kell minden építkezésnél biztosítani. Ez utóbbi megoldás sze­rint minden beruházó függetlenül attól, hogy területén szükséges-e szanálás v§gy sem. beruházási költ­ségének és a városrendezési tervben előirányzott szanálások arányának megfelelő részét lenne köteles a ta­nács részére befizetni. Ezt a mód­szert alkalmazzák széles körben a Szovjetunióban és Budapesten is. Csak ilyen j ellegű megold ácsai lehet a város külterjes fejlődését és a bel­területek egyidejű elavulását meg­akadályozni, és a városi tanács te­hervállalását arányosan csökkenteni. Az eddig felsoroltak rámutatnak azokra a nehézségekre, melyek aka­dályozzák Miskolc város rendezését és fejlesztését. Ugyanakkor szólni kell azokról az intézkedésekről, me­lyet ebben az évben tett a városi tanács és az Építésügyi Miniszté­rium. Örömmel jegyezhetem meg, hogy az általános városrendezési terv megvalósítása érdekében ebben az évben megtörtént az első komoly lépés. Az Építésügyi Minisztérium elrendelte a terv programjának ezévi elkészítését, az Országos Tervhivatal pedig vállalta annak mielőbbi jóvá­hagyatását. E program jóváhagyása fogja megindítani a végleges rende­zési terv készítésének munkáit. A városi tanács ezévben megren­delte az Avas. Lillafüred, Tapolca, Kilián déli terület, Diósgyőr északi része. Hejőcsaba északi része, bel­város keleti része, LÁEV és Lenin­iéi* közötti terület részletes rendezési tervének elkészítését. Ezek a terü­letek okozzák jelenleg a legnagyobb problémát és ennek ezévi elkészítése igen komoly mértékben megnyug­tatja az érintett területek lakosságát. A VÁROS eddigi fejlődésének hiá­nyosságai, problémái, ezen túlmenően a városrendezés főbb irányelvei eléggé ismertek. Nincs a városnak olyan lakója, amely ne lelkesedne azokért az elképzelésekért, melyek a fejlesztést tartalmazzák. A célkitűzé­seink és munkánk a város lakossá­gáért, a város dolgozóiért folyik. A törekvés a lakosságnak tökéletesebb, kulturáltabb, kényelmesebb életét kívánja biztosítani. Ebben az ismer­tetésben talán mintegy számot ad­tunk arról, hogy a hatalom a dolgozó nép kezében milyen erő s milyen nehézségek leküzdését eredményezi a társadalom széles összefogása. Számot adtunk arról és bebizonyítot­tuk itt is, hogy a tanácsrendszer képes feladatainak oly értelmű el­látására, hogy a jólét és kényelem, kultúra és szórakozás sokkal maga­sabb fokú ellátását biztosítsa a ha­talmat gyakorló dolgozó népnek. Azok az eredmények, melyet tanács- rendszerünk az elmúlt nyolc esztendő alatt elért, küzdelmes és áldozatos munkával jöttek létre. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a múlt ránk maradt súlyos öröksége máról-hol­napra nem szüntethető meg. Azt hi­szem. hogy az az erő. mely képes volt hatalmat átvenni és újjáépíteni, képes volt a hatalmat megszilárdí­tani és fejleszteni, képé® lesz arra is, hogy felszámolja a múltat és bizto­sítsa dolgozóinak azt a jelent és fő­leg a jövőt, melyben a dolgozók jó­léte, életszínvonala, kulturáltsága és műveltsége méltó lesz azokhoz, akik azt megvalósítják és megépítik. (Vége.) 649 ezer forintos megtakarítással elsők lettek a takarékossági versenyben A napokban értékelték az Ózdi Kohászati Üzemek KlSZ-fiataljai- nak első féléves takarékossági ver­senyét. Az egyes üzemrészek között ne­mes vetélkedés folyt az elsőbbségért, különösen a tűzállótéglagyár és az acélmű-pódium KISZ-fiataljai kö­zött. A takarékossági versenyben szerepelt: vasgyűjtés, import-anyag­gal való takarékoskodás, fáradtolaj gyűjtés és energia megtakarítás. A versenyben az első félév ered­ményei alapján végül is a tűzálló­téglagyár KISZ-fiataljai lettek az el­sők 649 ezer forintos megtakarítás­sal, melyet főleg az import-anyaggal való takarékossággal értek el. Ezzel elnyerték a Komszomol ván­dorzászlaját és a vállalatvezetőség 700 forintos jutalmát. Nem sokkal maradt mögöttük az acélmű-pódiur KISZ-szervezete sem. melynek fia taljai 609 952 forintot takarította meg importanyagból, valamint vasé színesfém gyűjtéssel. A durvahengerműi gépüzem KISZ fiataljai 158 521 forintos megtakarj tással a harmadik helyet vívták k maguknak. 3000 forint értékben im port-anyagot takarítottak meg. többi pedig vas. színesfém és fáradt olaj összegyűjtéséből adódott. A dur vahengermű gépüzem fiataljai 50 forint jutalmat kaptak az üzemtől. Az évvégi „végelszámolás”-ig mé jó három hónap van hátra. Az üzem részlegek fiataljai között most folyf az igazi harc az elsőbbségért, d nemcsak az anyagtakarékosság. ha nem a tervteljesítés és az önköltség csökkentés terén is. Mikulásra készül a Szerencsi Csokoládégyár A Szerencsi Csokoládégyár meg­kezdte az újfajta bonbon készletek, fcsokol^dé mikulásfigurák, a szaloncu­kor és a cukorfüggelékek gyártását. A gyár tervében — többek között *— szaloncukorból 94 vagon szerepel, fcmelyből 32 vagont már a raktárak­ká szállítottak és három műszakban .%lyamatosan gyártják a még hátra­lévő mennyiséget is, hogy szezonvé­gig, tehát karácsonyig valamennyi, tervben szereplő kötelezettségüknek eleget tegyenek. A továbbiakban a gyár mintegy 250 mázsa mikulásfigurát és 500 mázsá karácsonyi cukorfüggeléket készít. A Szerencsi Cukorgyárbmm A napokban a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta a ke­reskedelem téli felkészülését, a lakosság jobb ellátására irányuló törek­vését. Ezen a megbeszélésen került szóba, hogy a raktárakban pillanat­nyilag (a végrehajtó bizottság ülésének időpontjában) nincs elegendő kristálycukor, minthogy a gyárak lényegében most kezdték meg «»ter­melést. Nincs ok az aggodalomra A bejelentés nyomán ellátogatunk a Szerencsi Cukorgyárba, ffcol nyomban korrigálták a kereskedelem álláspontját. Muraközt Béla élv­társ, a gyár fővegyésze kalauzolt el bennünket a számok, a termelési mu­tatók labirintusában, majd később a hatalmas gépek között a gyárban — és ebből a következőket tudtuk meg: A gyár szeptember 16-án kezdte meg az idei cukorrépatermés össze­gyűjtését és feldolgozását. Azóta csaknem 5000 ragon. nyersanyag futott végig a hatalmas transzportőrökön, szeletelő és lúgozó szerkezeteken, amely cukorban kifejezve mintegy 650 vagont jelent. Kérésünkre és a kereskedelmi szakemberek megnyugtatására azt is kiszámolta Muraközi elvtárs, hogy ennek a mennyiségnek 85—90 százaléka igen jóminőségű kristálycukor, amelyet már elindítottak az állami raktárak felé. Mura­közi elvtárs jól ismeri a többi cukorgyárak termelési eredményeit is és elmondta: máris biztosították azt a mennyiséget, amely a lakosság téli ellátásához szükséges. Az idén jó közepesnek mondható a cukorrépater­més — helyenként pedig egészen kiváló —, úgy, hogy a Szerencsi Cukor­gyár a karácsony előtti napokig még legalább 3000 vagon kocka- és kris­tálycukrot gyárt. Csúcseredmény — a gyár fennállása óta Muraközi elvtárs első szava volt, hogy éppen jókor érkeztünk, mert tegnap — hétfőn — a gyár fennállása óta olyan eredményt értek el, amelyre eddig még nem volt példa. Egy nap alatt 248 vagon cukorrépát dolgoztak fel a tervben szereplő 213 vagon helyett! Amikor megtudta, ő maga is hitetlenkedve szaladt körbe a gyárban, hogy milyen „disznóság’’ árán teljesítették túl ilyen magasan a tervet? Igaz: máskor is volt már 229 vagonos napi átlag, de ilyen tervtúlteljesítést még soha nem értek el... Később aztán megtudta, hogy nem volt ebben sem csalás, sem „disznóság” — hanem: tervszerűen, pontosan ment minden: kezdve a vagoukírakóktól — a csomagoló fehérköpenyes lányokig, mindenki mun­kája és tehetsége legjavát adta. Gondoltak a jövőre is A cukorgyár illetékes osztálya a falusi földművesszövetkezetek köz­reműködésével már megkezdte a jövőévi szerződéskötések lebonyolítását. Megyénkben és a megyén kívül 60 ezer termelő szállít és szállított az idén. Az a cél, hogy ezeket jövőre is foglalkoztassák. Nem egészen pontos adat, de Muraközi elvtárs úgy tudja, hogy ezek fele máris újabb szerző­déskötést irt alá. Itt kell elmondani, hogy a termelők szívesen foglalkoz­nak cukorrépa termeléssel, biztos, jó jövedelmi forrás: előnye, hogy a készpénzen kívül cukor járandóságot, takarmánynak való kilúgozott sze­letet is kapnak, ámde a falusi földmüvesszövetkezetek gyakran figyel­men kívül hagyják ezt a fontos népgazdasági érdeket. Nem egy helyen késve szorgalmazzák az újabb szerződéskötést — késleltetik ezzel a gyár munkáját, következésképp a kereskedelem cukorral való ellátását. Eb­ben — mint Muraközt elvtárs mondja — most előrehaladás tapasztalható. A dolgozó parasztok nagyrésze már a termés átadásakor újabb szerző­dést köt. Az újítás, amely 150 vagon répamegtakarítást eredményez Muraközi elvtárs, ahogy a hatalmas gyárat Járjuk, egy új üzemrész­re (nevezhetjük így, mert valóban az), nagyjelentőségű újításra mutat, amelyben neki is része van. Korábban ugyanis a répafeldolgozás során sok nyersanyag ment veszendőbe, minthogy a letöredezett répavégek, törmelékek elfolytak a mosóvízzel. A műszakiak törték a fejüket, mit kellene csinálni — végül megoldották a kérdést. Egy régi szeszgyári be­rendezést szereztek és építettek át: segítségével összegyűjtik és előké­szítik a letöredező nyersanyaghulladékot. Ma már ez az újítás a gyár szerves része, egyik fontos üzemegysége. Kiszámolták: 150 vagon répa­megtakarítást, 12 vagon cukrot eredményez. Nagyon megérte! TATÁR MIKLÓS , ------1 — T rágyázás, vagy rock and roll kell-e a növényeknek? A Frankfurter Rundschau című német lap közölte az alábbi Írást: »Zeneszó mellett jobban fejlődnek a növények Dr. T. G. N. Singh, a déiindiai Ann a mai a-i egyetem növényfizioló- gus professzora meg­állapította. hogy, a nö­vények reagálnak a ze­nére. Zene hatására gyorsabban növeked­nek és gazdagabb gyü­mölcstermést hoznak. Singh professzor 1950-ben kezdte meg kísérleteit vadontermő növényekkel, díszcser­jékkel. sőt vízinövé­nyekkel is. Utóbbiak­nál a zenei ösztönzést a vízbe mártott elekt­romos hangvillával adta meg. Megállapí­totta. hogy például őszirózsák, petúniák — hogy csak néhány Eu­rópában is ismert vi­rágot említsünk — ma­gasabbra nőnek, gyor­sabban és szebben vi­rágoznak »zenekíséret mellett.-« A kísérleti növények mellé a pro­fesszor zenegépeket helyezett és jobbára klasszikus indiai zene­darabokat játszott. Ugyanolyan körülmé­nyek között tartott kontrollnövények lé­nyegesen elmaradtak a fejlődésben. Különösen meglepő eredmény, hogy még a növények magva! is reagálnak a zenére. így például egy elektromos csengő hangja mellett, órák­kal előbb kezdtek csí­rázni a vetőmagvak. Komoly gyakorlati jelentősége van azok­nak a kísérleteknek, amelyeket Sin-ffh. fes&zor édesburgonyá­val és tápiókával foly­tatott. Megállapításai szerint 40 százalékkal jobb és gyorsabb ered­mény érhető el ezeiknél a növényeknél, ha ze­nei aláfestéssel törté­nik termesztésük. A rizs és a dohány 50 százalékkal gyorsab­ban nőtt egy indiai tánczenekar hangjai­nál. Siogih professzor vé­leménye szerint, a zene ösztönző hatása azzal magyarázható, hogy a hangrezgések mozgásba hozzák a növényi sej­tek falát és ezáltal iri- tálják a protoplazmát és a sejtmagot. Az iri- tációra a sejtmag gyorsabb osztódássál pro- reagál-«. Eddig tart a Frankfurter Rund­schau cikke. Érdemes elgondolkozni Singh professzor felfedezésén, mert valóban komoly gyakorlati jelentő­sége van. Tessék elképzelni, hogy milyen bosszúságot jelentett eddig, ha elültettünk otthon valami dísz­növényt és az csak évek múlva fej­lődött ki, ha el nem száradt már a második héten. Ezentúl csak elő­veszünk egy furulyát és halkan, ér­zelmesen udvarolunk azzal a nö­vénynek, mint Kukorica Jancsi Ilus- kának, vagy pengetünk valami gitár- félét, mint egy trubadúr. A jövőben a háziasszony a kis konyhakertben úgy fogja siettetni a primőrök beérését, hogy az ágyások közé néhány zenegépet helyez, ame­lyek a gyenge kukorica, a retek, vagy az újkrumpli ízlésének leg­inkább megfelelő melódiákat zengik majd a palánták fülébe. Ha pedig száraz, aszályos esztendő követkézJ netán valamelyik falu határára, af kor sincsen semmi baj, mert egyszii- rüen kivezényelik az önkéntes tűz-* oltók rezesbandáját és az pattogó in. dulákkal, valamint szilaj rock and roll harsogásával érleli majd a kalá­szokat. Nem tudjuk, hogy Singh profesz- szor hol tart a kísérletekkel. Minden esetre várunk egy kicsit és a szántó­földekre, mambó és rock and roll helyett, istálló- és műtrágyát hor­dunk ki. E két utóbbi minden vonat­kozásban értékesebb. 'benedekj

Next

/
Thumbnails
Contents