Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-03 / 233. szám
2 ßSZARMAGYARORSSÄß Péntek, 1958. október 8. As igasi barátságról M' lost nem a diákkor, a fiatal évek barátságáról szól a fáma. Erről is, de többről egyúttal. Azt mondjam: a barátságról általában? Sután, kurtán verődnek a szavak. Mert az értelem kajánkodik kissé. Hogyan? A barátságról cikkezve Áriadne fonalát adni a XX. század második felében? Bátor talán a ha sonlat a fonállal, de csábítja a gon dolatot. Mert nem kell a görög mi thológia labirintjába tévednünk. Itt van az közelebb. Mögöttünk sotétlik. A letűnt kor, a letűnt szokások. Közélet, »közvélemény« és erkölcs Legyen teljes hasonlatunk: a mitho- lógiai szörnyet se feledjük. Költőnk mondta rá: a disznófejű nagyúr. A »nagyúr«, aki mindenüvé odadugta disznófejét és azt mondta: uralkodom. Uralkodott és nem tűrt ellenkezést. Koccant a pohár, összevillanó tekintet és két szó: érted, értem. És frázisaiban, a hazáért, a »fajtánkért« lángoló odaadást, minden áldozatot követelő polgár, a pénzerkölcs és az érdekbarátság szellemében nevelte fiait. Ez az erkölcs szigorú volt és kegyetlen: az ember rab volt, a pénz a gazda, az isten, a tőke. E körül gyűrűzött az élet tánca, hol így, hol úgy. A kegyelteknél így, a kitagadottaknál másként. És az emberség? Emberség sehol, de sehol. s ; De a remény élt az erősek szivében, igazság után vágyódott a gondolat. Az élet haladt a társadalom törvényei szerint. Biztosan, mint bolygók haladnak pályájukon. A szocializmus lett a világ emberségigé- rete és ma a szocializmus valóság. (E bevezető gondolat után magam előtt látom a kispolgárt, a sekélye- sen gondolkodó embert, amint továbblapoz és szenvedélyesen ki is fakad, hogy már megint politika! Hosszul gondolja, polgártárs! Politikáról — amitől ön állítólag csömört kapott a korábbi években, — csak annyiban lesz szó, amennyiben ez minden csömör ellenére hatással van az Ön mindennapjára.) Hazánkban a szocializmus a megvalósulás útján van. És ezzel sok minden jár együtt. Az anyagi élet változásával párhuzamosan új emberideál lép a régi helyébe. Uj értelmet nyernek az emberi kapcsolatok. Emberibb kapcsolatok! Addig még sok mindent kell tennünk. El kell dobnunk minden örökséget, ami visszahúz. Csak azt, ami visszahúz! Régi elveket, erkölcsöt, életeszményt kell összetörnünk, össze kell aprítanunk. Meg kell semmisítenünk. El kell felednünk... így lép majd a régi barátságeszmény helyébe az új. Ez: érdekbarátság helyett eszmei. CZ z a fajta barátság új is, meg nem is. (Gondoljunk itt minden kor forradalmáraira, a 48-as magyar forradalom fiataljaira, Petőfi és Bem atyai-fiúi kapcsolatára, vagy az orosz forradalmi demokratákra, még korábban a francia polgári forradalomban Marat-ra és társaira.) Az új: az eszme, a marxizmus és ami ebből következik, a kollektivitás, a nagy eszmények átvitele a mindennapba. Itt, a mindennapoknál érdemes elidőznünk egy kissé. Hogy is vagyunk munkatársak, elvtársak egymás között? Formáló- dik-e, formáljuk-e egymás kapcsolatában az új barátságeszményt, a kommunista barátságot? Igen, Csak nem mindenhol, nem mindenkor. A múltkoriban egy párttaggyűlésen vettem részt. A napirenden a kollektíva munkaerkölcse, az elvtársak egymásközötti kapcsolata Szerepelt. Mindez azért került napirendre, mert a kollektívában elharapózott a személyeskedés, mindennapos volt az egymás lejáratását célzó pletykálkodás, egymás túlbecsülése, illetve lebecsülése. Két véglet vált gyakorlattá. A kollektíva egyes tagjai összefogtak, azt mondták: te és te az emberem vagy — és viszont. Barátságuk legfőbb elve ez volt: egymásról jót, vagy semmit, másokról — akiket, most mellékes miért, nem sziveitek, — pedig rosszat, vagy semmit. Igazi volt-e ez, az igaznak vélt barátkozás, összefogás? Nem. Elsősorban nem, mert érdekvédelem volt az alap, egymás fedezése* Má- lodsorban nem, mert hiányzott a barátság egyik legalapvetőbb kritériuma: a teljes őszinteség. A barátok tsak egyféleképpen segíthetik egymást; minden takargatás nélkül, ha kell brutális őszinteséggel egymás fejére olvassák hibáikat, mindazt, amin barátunknak, elvtársunknak változtatnia kell ahhoz, hogy továbbfejlődhessen emberségben, jellemben. Kommunisták között *a barátságnak egyetlen célja lehet: elősegíteni, hogy jó kommunistákká fejlődhessünk, hogy tehetségünket, szívünket a legteljesebben adhassuk a célért: a szocializmusért, a kommunizmusért. (Akik erre legyintenek, hogy ez utópia, azok igen messze vannak a marxizmus megértésétől. Egyébként az élet számtalan példát adott az ilyen igazi, kommunista barátságra, de erről majd a későbbiekben.) Előbbi példánk kissé ad abszurdum vitele a következő eset, ami az egyik községben történt. A tanácselnök gyakori vendég volt a földművesszövetkezeiben. Mi tagadás, szerette az itókát. Adjál már egy féldecit — mondta a szövetkezet-vezetőnek, — igaz, hogy nincs nálam pénz, de hiszen, barátok vagyunk. Mindig megkapta a léidéit. Hanem, amikor elszámolásra keiéit sor, gondoltak egy merészet és a köz terhére tintaként számolták el az elfogyasztott féldeciket. Ellenőrzéskor aztán csodálkozhatott a felsőbb szerv, hogy de megemelkedett ebben a faluban a tintafogyasztás. A játék megérdemelt véget ért, a tanácselnök titkárával egyetemben ma vizsgálati fogságban elmélkedik a közterhére irt tintafogyasztásról. De most hoppon maradt a földművesszövetkezetes ‘-barát« is, amennyiben okirathamisításért a felelősségrevonást nem kerüli el. íme, hová vezethet az elvtelen érdekbarátság, a hibák, a bűnök fedezése! De, ha ennek a volt elnöknek mások a barátai, akik nemhogy együtt isznak vele és együtt részesednek a javakban, de a szemébe mondják hibáit, megrendszabá- lyozzák könnyelmű hajlamait, — akkor ma is köztiszteletben, becsületben dolgozhatna a vizsgálati fogság helyett. A kommunista barátságról folytatott eszmecsere közben egy elvtárs saját életéből vett példát mondott el. Mostanáig nagyon jó barátságban volt X. elvtárssal. Most szakítottak. Miért? — kérdeztem. Az ellenforradalom alatt valamilyen hibát követett el a barátja. — Ezért még nem haraptam volna le a fejét — mondta az elbeszélő. Ha őszintén megmondja nekem: Nézd barátom, ezt tettem, Ítélkezz, vagy adj tanácsot. De ő hallgatott. Mástól tudtam meg mit csinált, miben hibázott. Azt mondtam, ha te nem vagy hozzám őszinte, nem tartasz méltónak arra, hogy megoszd velem gondolataidat, vége a barátságnak. — Helyesen tette-e ez az elvtárs? Ugv hisz- szük igen. Mert ha a hibás fél tartotta valamire ezt a barátságot, a szakítás után elgondolkodik és bizonyára helyes következtetésre jut. A pillanatnyi szakítás ha fájt is, ez esetben elkerülhetetlen volt Persze, ebben nem lehet sémát felállítani. Az élet bonyolult. szövevényében nem lehet »sémák után igazodni. Van eset, amikor nincs más választás, mint a szakítás, máskor viszont a segítés a célravezetőbb, de eszmei engedmény nélkül. Az eszmei engedmény rosszul értelmezett megértés és ilyen esetekben feltétlen érdekbarátsággá sekélyesedik az igazi barátság, Az igazi, kommunista barátságra oldalakon át sorolhatnánk példákat. Gondoljunk az illegalitásban dolgozó elvtársakra. A kínzókamrában, a testet, lelket elgyötrő kínzásokra. Életüket kockáztatták. Ha felsorolod, kikkel voltál kapcsolatban szabad lehetsz. — A szabadság ígérete, a derűs napok ígérete, a nyirkos börtön- cellában, a kínzókamrában! Otthon a család, a szeretett asszony, az apjukat váró gyerekek! A kommunisták hallgattak. Nem árulták el barátaikat. Érdekből? Szerették barátaikat, elvtársaikat. Megmaradtak emberség-hitükben. Szilárd kommunisták voltak ... Vagy idézzük Marx és Engels barátságát? Nézzünk szembe őszintén önmagunkkal. Nem árnyékolja-e be olykor barátainkkal, munkatársainkkal való kapcsolatunkat a hiúság? Marx és Engels barátsága nagy alkotóknak, intellektue- leknek való példa, de mindenki okulhat belőle. Jó, ha emlékezünk erre a barátságra, mikor úgy érezzük — ha egyáltalán érzik ezt, akiknek kellene érezniök — hogy a kispolgári pos- vány határán taposunk. Cejtegetéseim ellen vethetnék: " ez mind szép, Marx és Engels barátsága, az illegalitásban egymásért áldozatot hozni, életet áldozni kész elv társak. De a mindennap, a köznap, a ma? Az életeszmények azért eszmények, mert kivételek, mert nem mindennapiak, mert na gyök. Engedjünk a csábításnak? Jó. Ezúttal egy mai esetet, mai vitát re konstruálok az olvasó elé. Véletle nül kerültem közéjük. Fiatal inlel- lektuelek voltak. A „népi” írók életművéről, életútjáról vitatkoztak és Németh Lászlót, a magyar közelmúlt legnagyobb, legvonzóbb gondolkodó jaként említették. — Mivel magyarázod? — így az egyikük —hogy ez a kivételes tehetségű író és gondol kodó mindmostanáig kívülmaradt i marxizmus vonzáskörén? Fogas volt a kérdés erősen, talán válasz nélkül is marad, ha a vita másik részvevője nem lett volna jó ismerője Németh Lászlónak. Gondolkodni látszott. — Csodálom ezt a szellemi erőt — válaszolta és az éleslátást is hozzátette. — Olyan erős vonzás su-. gárzik könyveiből, hogy szinte képtelen ellene tiltakozni az agy, különösen, ha fiatal. Szinte elnyom minden kételyt. Rám mégsem ilyen ha tással \rolt. Valahogy így gondolkod tam: Németh László ideológiák romjain, új ideológiák sarjadzásán egy külön világot épített fel magában Egész élete, munkája raita és annyi akaraterő, szilárdság. Ebből a szilárdságból azonban könnyen együttjárhat a szemellenző is, védekezőn más ideológiák ellen. Itt még a zsenit is megkísérti a középszerűség és marad inkább a túlhaladott, de a sa játja mellett. Először csodálkozni látszott a vitapartner. Még azt is mondta: lehet, hogy a lényeget pedzed. S aztán mindezek után legyintett és igen ki ábrándult arcot vágott. Németh László, fiatal tervek, vágyak — min den re legyintett. Mert ő Pesten akart maradni, tudományos kutatónak ké szült. Itt, Miskolcon nincsen olyan lehetősége a továbbképzésre. Most már semmi sem érdekli. Befejezte tett. Szürke, kispolgár lesz, mint annyian mások. Csak lovagolt vesz szőparipáján és a refrén mindig egy volt: nem érdekli semmi, őt ne is idegesítsék! Mindemellett kiábrándultságát egy sor érvvel próbálta támogatni. Mindent felsorolt, ami kiábrándítót a szürke hétköznapik produkálhatnak. A barátja iróniával optimizmust emlegetett. Sebaj — mondta —, most bosszús vagy és ez természetes. így van megszerkesztve az élet. Az állandó derű egyébként is idegesítő. em használt a rábeszélés és végül a nyugodt barát dühös lett. Azt találta kérdezni, hogy „kommunistának tartod-e még magad?” Csak ez hiányzott! Tartson másnak szemináriumot, ha akad, aki meghallgatja, de ne neki. Felállt, hogy elmegy. Á másik nem engedett. — Emlékezz csak vissza! — mondta. — Ha jól emlékszem, egy februári fehér téli este volt, vagy már éjszaka. Mentünk haza Budára. Nem lehetett veled beszélni. Mindig leintettél. Hagyjalak magadra. Én hagytalak. Izgatott voltál és gondolataidban kapkodó. Határoztál — mondtad. — Kettős életet nem lehet élni. Ma vagy ezen az oldalon van az ember, vagy azon. Aki középen halad, az középszerű is marad. Cél nélkül nem élhet az, aki valamit vár önmagától... (Akkor este fogadta el az egyetemen a taggyűlés tagjelöltségi kérelmed. Én voltam az egvik ajánlód.) És többek között a belső kényszerről beszéltél akkor. Hogyha valaki forradalmárrá lett, hiába a környezet esetleges meg nem értése, a belső kényszer már nem hagyja nyugton. Emlékszem, én erre olyasmit mondtam, hogy igencsak idealistaízű vélemény, de tetszetős... A vita még sokáig tartott. A „vádlott” védekezni kezdett. Hol az egyikük volt dühösebb, hol a másikuk. Mondom, a vita hosszan tar^ tott még, de a végén csak kibotorkáltak a kiábrándulás bűvköréből, mert hozzáfogtak a portréfestészetről tárgyalni. Sajnálták a festőket, hogy hiába az egyéni elképzelés, mindenki szubjektíve értelmez és olykor igencsak csodálkozhat a művész: miket vélnek felfedezni egy- egy képében. A jelen esetben egy Le- nin-portré volt a vita tárgya. A szem, a tekintet mondanivalója. Hogy a maximális koncentráló készséget fejezi-e ki inkább, vagy a ra- vaszkás megértést, vagy méginkább a magabiztosságot?... :..és én úgy vélem, ebben a példában igazi barátok beszélgettek egymással és mintha ma beszélgetnének ... NAGY ZOLTÁN N megfelelő áru, helyiség, tárolási eszköz, munkaerő stb. biztosítására. Úgy tervezi a nagykereskedelem, hogy burgonyából az elmúlt évihez viszonyítva kevesebbet tárol az idén, mert a tavaly tárolt mennyiség is meghaladta az igényeket és értékesítési nehézségeik voltak, helyenkint pedig a romlás is bekövetkezett. A most tervbevett mennyiség pedig biztosítja az ellátást. Ugyancsak elegendő vöröshagyma áll rendelkezésre. A végrehajtó bizottság a tárolási és szállítási nehézségek leküzdése érdekében úgy határozott, hogy tárgyalásokat kezd a MÁV illetékes képviselőivel a szállítás jobb lebonyolítására. Csökkent a ruházati hiánycikkek száma A IV. negyedévi ellátás a ruházati szakmában általában kielégítő. Az elmúlt év hasonló időszakához képest jelentősen csökkent a ruházati hiánycikkek száma, általában minden cikkcsoportban jobb lesz az ellátás. De különösen a gyapjúszövetekből, a női ruhaszövetekből és a férfi kabátszövetekből. Pillanatnyilag a kamgárn-szövetekből rendelkezésre álló mennyiséget kell növelni. Bő választék van felhalmozva gver-* mekkabátokból, leánykaruhákból, sínadrágokból, rövid és kötött árukból. Ugyancsak elegendő mennyiség és választék áll rendelkezésre meleg alsóruházati cikkekből is. Javult a vegyesipari cikkek minősége és összetétele A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint körülbelül 40 százalékkal több mosógép kerül forgalomba, mint a korábbi negyedévben és így ebből, valamint a rádiókészülékekből sem lesz hiány. Hasonló javulás van a hőelektromos áruféleségek szállításában is. Ezen kívül a lakosság kerékpárszükségletének jobb ellátása érdekében igen nagymennyiségű szovjet kerékpárt rendelt a kereskedelem, amely rövid időn belül megérkezik a szakboltokba. Az szükséges — mint erre a végrehajtó bizottság is utalt -r, hogy a kereskedelem biztosítsa ehhez a megfelelő, alkatrészkészletet is... A SálgÓtaV^ftí .^ár jelentése szerint újtípusú tűzhelyek kerülnek forgalomba és a kereskedelem felkészült a füstcsőigények kielégítésére is. Javult az építő- és tüzelőanyagellátás Megállapította a végrehajtó bizottság: megyénk tüzelőanyagellátását zavarta az a körülmény, hogy — egyébként a korábbi évek gyakorlatától eltérően — nagymennyiségű délnógrádi szenet- szállítottak megyénkbe, amelyet borsodi szénnél keverve adtak ki Tüzép-telepeink. Azonban ez a szénfajta a közhasználatú fűtési berendezésekben, kalória értéknek megfelelően nem használható, a lakosság idegenkedik tőle. Ebben az ügyben a Népi Ellenőrzési Bizottság is tárgyalásokat folytatott, amelynek eredményeképpen olyan megállapodásra jutottak, hogy a SZOT-utalványokra főként borsodi szenet szolgáltatnak majd ki. A falu tüzelőellátásának megjavítására pedig nagyobb keretszámot kapnak a szövetkezeti Tüzép-telepek. Egyébként építőanyagokból a cserép, pala és fenyőfűrészáru részleges ’ kivételével minden igényt kielégít a kereskedelem. A végrehajtó bizottság felhívta azonban az illetékesek figyelmét: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a részleges áru korlátozás is lehetőleg minél alőbb megszűnjön. Ezután indítványokról, javaslatokról tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, majd Tóth István alnök elvtárs zárszavával véget ért az ülés. Ónodvári Miklós Ugyancsak a megyei tanács végrehajtó bizottsága hétfőn délelőtt tartott ülése — amelyről korábbi lapszámainkban már beszámoltunk — elé került a kereskedelem téli felkészüléséről írt jelentés, amelyet részletes vita, számos hozzászólás után fogadtak el és emelték határozattá a javaslatot, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a megye kereskedelmi hálózatának megjavítására, a lakosság téli ellátásának fokozottabb mértékű kielégítésére. Amint azt a beszámoló jelentés tartalmazza: megyénk kereskedelmére a következő hónapokban kettős feladat hárul. Éspedig: biztosítaniok kell az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítását, a parasztság iparcikkel való ellátását. A téli időszakra való felkészülés pedig a városok ipartelepek élelmiszerellátásának biztosítását jelenti. Megyénk állami és szövetkezeti kereskedelme, szén: előtt tartva ezeket a követelményeket, már eddig is jelentős munkái végzett. Mindenekelőtt gondoskodtak a nagy- és kiskereskedelem raktárkészleteinek feltöltéséről. Mindezek alapján a múlt év hasonló időszakához képest jelentősen bővült £ raktárak zsír, cukor, liszt, hús- és húskészítmény készlete. Ezekből s cikkekből — a cukor kivételével — a kiskereskedelmi raktárak is négyhetes készlettel rendelkeznek. A cukorgyárak termelésétől függ a cukorellátás további javítása Az utóbbi években jelentősen fellendült az egy főre jutó cukorfogyasztás, a kiskereskedelem boltjai a korábbi évek átlagához képest egyszerannyi mennyiséget adnak el. így a raktárakban ma még nincs annyi készlet, hogy a kereskedelem egész téli szükségletét fedezné, de ez abból adódik, hogy a cukorgyárak termelése lényegében csak most indult meg, az ó-cukorkészletek pedig ielentősen lecsökkentek. Ennek ellenére kockacukorból jelenleg is kielégítő készlettel rendelkezünk, a kereslet inkább a kristálycukor irányába mutatkozik. A cukorgyáraktól szerzett értesülés alapján az idei répatermés begyűjtésének meggyorsításával egy- időben jelentősen emelkedik a nap; termelés és rövitj időn bélül feltöltik a nagykereskedelem raktárkészleteit. Bármilyen cukorféleségből kielégítenek minden igényt. Bővítik a tej- és tejtermék-értékesítő hálózatot A beterjesztett jelentés alapján megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a hús- és húskészítményekből egyelőre a választék és minőség tekintetében vannak kifogások, illetve minőségi kifogások a fagyasztott húsoknál észlelhetők. Éppen ezért felhívta a kereskedelem illetékes képviselőinek figyelmét, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a húsipari vállalattal karöltve és beszéljék meg: mi módon lehet és kell is ezen az észrevételen segíteni. Természetesen a húsellátás elsősorban attól függ, hogy a felvásárló ás értékesítő szervek hogyan szervezik meg a sertés és szarvasmarha felvásárlást —, következésképp az ál- Latforgalmi vállalat tovább szorgalmazza a szerződéses hizlalást és álla tnevelést. Tej- és tejtermékekből kielégítő a helyzet. Napjainkban is megfelelő mennyiség áll a kereskedelem és a fogyasztók rendelkezésére. A kereskedelmi osztály most úgy tervezi, hogy tovább bővíti az értékesítő hálózatot. Megkezdődött a téli tárolásra lekötött zöldségféleségek szállítása Miként az elmúlfT években, most is a tároló és hűtőhelyiségek hiánya Dkozza a legnagyobb problémát. Éppen ezért már szeptember 15-től megkezdték az előkészületeket a-oooNikkeltartaJmu középtermék gyártása a martinkemencékben Az ötvözött acélok gyártásának igen fontos, nélkülözhetetlen kelléke a nikkel. Az ehhez szükséges nikkelmennyiséget külföldről kell behozatnunk drága áron. A szintén importanyagot képviselő albán érc 1 százalék nikkelt tartalmaz. A közelmúltban a Lenin Kohászati Művek acélművében kezdeményezés indult az 1 százalékos nikkeltartalom kivonására. Az első kír Bérleteket jó eredménnyel előbb az egyik elektrokemencében végezték, most ennek tapasztalatai nyomán a martinacélmű 1—2—3-as számú kemencéiben folytatódnak a kísérletek a rendelkezésre álló nagymennyiségű albán vasérc nikkeltartalmának kiválasztására. Á kísérleti gyártás a martinkemencéknél is a várt eredményt hozta s ezzel az eljárással az acélmű lényegesen olcsóbban jut a minőségi acélgyártásnál oly nélkülözhetetlen nikkelhez. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a kísérleti gyártás melléktermékeként jelentkező ún. salak sem vész kárba, hanem frissítő ércként úgy a martinkemencéknél, mint a kohónál betétként kiválóan felhasználható, akkor ezt a kezdeményezést teljes mértékben sikeresnek, gazdaságosnak nevezhetjük. Napirenden: ’-4 A kereskedelem téli felkészülése Második tudósításunk a megyei tanács végrehajtó bizottságának üléséről
