Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-03 / 207. szám

2 RSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 195*. szeptember & R faléról bejáró hommuaisták felelőssége PARTSZERVEZETEINKNEK már régóta nagy gondot okoz a íalun la­kó, de a városban, üzemben, hiva­talban dolgozó kommunisták párt­életbe való bevonása. Az ellenforra­dalom óta gyakran felmerül a kér­dés: mi módon tehetnének többet a faluról bejáró kommunisták a párt­ért, lakóterületük pártszervezetének támogatásáért, a falu előrehaladá­sáért, miként oldjuk meg pártmun­kába való bevonásukat, hogy necsak >,regisztrált” párttagok legyenek, ha­nem aktív pártmunkásokká válja­nak. A megyei párt-végrehajtóbizott­ság e kérdést behatóan tanulmá­nyozta, s a sajátos körülményeket figyelembevéve, határozatban rögzí­tette a tennivalókat. Pártszervezete­ink hozzáláttak ugyan a határozat végrehajtásához — helyenkint sike­resen —, azonban a tapasztalatok arra mutatnak, hogy vontatottan haladnak előre, esetenkint bátorta­lanul nyúlnak a határozatban meg­jelölt feladatok megoldásához. A feladat végrehajtása — a falu­ról bejárók sajátos helyzete miatt — kétségtelenül bonyolult, de hogy végérvényesen kimozduljunk e téren is a holtpontról, huzavona nélküli operatív munkát igényel pártszerve­zeteinktől. A teendők részleteiben való fejtegetését e cikk nem tűzi ki célul, csupán arra szorítkozik, hogy időszerűségénél és fontosságánál fog­va, néhány alapvető gondolatra rá­irányítsa a figyelmet. A FALURÓL BEJÁRÓ kommunis­ták mind nagyobb számú aktivizálá­sának döntő és elsődleges feltétele, hogy körükben jól megalapozott, türelmes politikai nevelőmunkát vér gezzünk. Ehhez pedig nélkülözhetet­lenül fontos az, hogy pártszerveze­teink gondosan tanulmányozzák a faluról bejáró kommunisták helyze­tét. A politikai munka segítségével következetes harcot kell vívni a fa­luról bejáró kommunistáknak a falu élete iránt megnyilvánuló közönyével szemben. Küzdeni kell az ellen a helytelen gyakorlat ellen, hogy a fa­lun lakó, de az üzemben, hivatalban dolgozó kommunisták szinte semmit sem tudnak lakóterületük pártszer­vezetének munkájáról, és még ke­vésbé van arra példa, hogy valami­lyen pártmunkát vállalnának abban. Mint kommunisták, munkahelyük szerint az üzemi, hivatali alapszer­vezethez tartoznak. Egy részük töb- foé-kevésbé él is pártszervezeti életet. Részvesznek az üzem taggyűlésén, ha úgy adódik elmondják vélemé­nyüket, s ha valamilyen pártmegbi- zatást kapnak — bár ilyen ritkán adódik elő — elvégzik. De hazatérve a községbe — mintha megszűntek volna kommunisták lenni! Mint akik légüres térben élnek, távoltartják magukat mindentől. Ha hébe-hóba össze is kerülnek a falu lakóival, ahol ilyenkor szó esik erről is, arról is, ők legtöbbször „kitérnek’' a „ké­nyesének vélt kérdések elől. Mon­dani sem kell: ez a káros gyakorlat abból a helytelen szemléletből táp­lálkozik, hogy „az üzemben elvégez­tem a magamét, ha itthon vagyok, rámfér a pihenés, vagy lefoglal a házkörüli munka, s ezért a község­ben nem avatkozom bele semmibe”. Ezt a káros közömbösséget kell mindenekelőtt leküzdeni. Első fela­datunk ráébreszteni őket arra, hogy: ez a jelszó sohasem volt a kommu­nistáké, nem is lesz, de nem is lehet! A kommunisták nem nyugodhatnak bele az ilyen szemléletbe. A kommu­nisták, amikor eljegyezték magukat a munkásmozgalommal, felelősséget, erkölcsi kötelességet vállaltak, hogy a nap minden órájában támogatják a közös, nagy ügyet. Ebből tehát az is következik, hogy a kommunista kö­telesség. a pártmunka nem szűkül­het le csupán a műszakban eltöltött időre. A FALUN ÉLŐ KOMMUNISTÁK­RA is nehéz munka hárul. Tenniva­lóik megsokszorozódtak. A faluról bejáró kommunisták nem választ­hatják el az üzem érdekeit a falué­tól. Pártszervezeteinknek segíteniük kell annak felismerésében, hogy a szocializmus ügyének előrehaladása a falun éppoly fontos, mint a váro­son. Ezért nem lehetnek közömbö­sek a falu ügyei iránt. Érdemes ezzel kapcsolatban visz- szapillantani az 1945 és az azt köve­tő évekre, amikor még az üzepiek azon kommunista munkásai is fel­keresték a falut, akik örök életük­ben a városban laktak. Segítették erősíteni falun is a párt tömegbefo­lyását, a falu és a város politikai kapcsolatát. Igaz. ma már gyökere­sen más a helyzet, mint a felszaba­dulás utáni években, de a megválto­zott helyzet ellenére sem mondhat­juk, hogy a falunak, a községi párt- szervezet elmek nincs szükségük az üzemek kommunistáinak támogatá­sára. Különösen nélkülözhetetlen ez ott, ahol csupán néhány tagú párt- szervezetek működnek, gyenge a pártépítési munka, szűk a pártszer­vezetek tömegkapcsolata, befolyása. A politikai munkával egyidőben másik fontos lépés a szervezeti in­tézkedések alkalmazása. Pártszerve­zeteink gondosan mérjék fel a falu­ról bejáró kommunisták számát, az eddigieknél összehasonlíthatatlanul jobban építsenek a bejáró kommu­nisták tettrekész erejére. Rátermett­ségük, a pártmunkában szerzett ta­pasztalataik figyelembevételével, bízzák meg őket pártmunkával, von­ják be a párt politikájának népsze­rűsítésébe. Ezzel adjanak választ arra az egyre gyakrabban felmerülő kérdésre is, hogy a faluról bejáró kommunisták mit tehetnek a párt­ért? E feladat megoldásánál fontos, hogy az üzemiv pártszervezetek te­remtsenek kapcsolatot a faluról be­járó kommunisták területi alapszer­vezeteivel. Ennek figyelembevételével térjenek rá arra a helyes gyakorlat­ra, hogy az üzemben dolgozó, de a környező községekben lakó pártta­gok közül néhány aktív kommunistát igazoljanak át elsősorban a fkislét- számú alapszervezetékhez, olyan megbízással, hogy rendszeresen lá­ANDREJ SZTARCEV orosz diákot 1914 nyarán Nürnbergiben éri a há­ború kitörése. Barátja Kurt Wahn, a tehetséges festőművész, akivel örök hűséget fogadtak egymásnak, esztelen sovinizmusában elfordul tőle, többé nem ismeri. Andrej rend­őri felügyelet alatt él. A háború má­sodik évében átköltözik a cseh ha­társzéli Bischofsburgba. Ott ismeri meg a szerelmet. Marie Urbachhail, egy félig nemesi, félig polgári szár­mazású, rebellis természetű fiatal lánnyal, egy kirándulás alkalmával találkdzik. Marie Andrej szeretője lesz, pedig togassák a területi pártszervezetet és ott munkát vállaljanak. Ezáltal megteszik az első lépést arra, hogy a faluról bejáró kommunisták tény­legesen résztvegyenek a párt életé­ben, ami megsokszorozná a falusi pártmunka hatóképességét is. ARRA A KÉRDÉSRE, hogy milyen munkával bízzuk meg őket, mit te­gyenek, mit csináljanak, ez a válasz: sokoldalúan segítsék elő a falu elő­rehaladását. Vegyenek részt a lakó­terület politikai életében, a párt-, illetve a tömegszervezetek rendezvé­nyein. Hozzászólásaikkal, tanácsaik­kal segítsél? necsak a párt szervezeti tevékenységét, de a politikai munka fellendítését is. Végezzenek szerve­ző és agitációs munkát. Segítsenek leküzdeni pártszervezeteinkben a még fellelhető befeléfordulást, mely gátolja a lakossággal való kapcsolat javítását, valamint azt, hogy a párt- szervezetek jelentős részében még nem tudják — főleg a becsületes dolgozó parasztok közül — soraikat új tagok felvételével erősíteni. Min­den rendelkezésre álló eszközzel ad­janak hatékony támogatást a tsz- mozgalomnak. Törekedjenek arra is, hogy helyes politikai és kultúrális munkával — a 45-ös évekhez hason­lóan — a pártházakban, a párthelyi- ségakben eleven, mozgalmas életet teremtsenek, azokat a pártonkívüli lakossággal megszerettessék, a falu második otthonává tegyék. Egyszó­val: tennivaló akad bőségesen! Természetesen, a fent kifejtett gondolatokkal nem akarjuk az üze­mi pártmunka elsődlegességét és fontosságát kétségbevonni. De mind­járt hozzá kell tenni: ez a segítség fontos kapocs falun a párt és a töme­gek között. Ma a falut számtalan szál fűzi a városhoz. Sok olyan kommunista van, aki városban dolgozik, de rend­szeresen, vagy időközönkint hazatér. Nem szabad, hogy ezek az elvtársak a jövőben közömbösen és tétlenül nézzék a falu sorsának, politikai éle­tének alakulását. Falun tartózkodá­suk idején mindig jut arra idő és al­kalom, hogy segítsenek előbbrevinni a falut. OSSZUK MEG HAT a munkát a faluról bejáró kommunisták között! Merítsünk bátrabban, mint eddig, a pártnak e tettrekész és arra alkal- : más erejéből is. Állítsuk őket olyan' feladatok elvégzésére, amelyek sok­oldalú, széleslátókörű, tapasztalt kommunistákká, a falu szemében is megbecsült pártmunkásokká teszik őket. másnak ígérte kezét; von zur Mijh- leui-Schötnau őrgrófnak, aki két évvel ezelőtt a nevelőintézetből megszök­tette. A fiatal őrgróf egyébként ka­tonatiszt és szenvedélyes; képgyűjtő. Kurt Wahmban sokatígérő tehetsé­get lát, ezért rendszeresen támogat­ja, de csak azzal a feltétellel, hogy Kurt senkii másnak nem adhat el képet. Kurt lealázónak érzi ezt az alkut, s tehetetlenül gyűlöli az őr­grófot. Mi lesz a szereplők további sorsa? Erre a kérdésire válaszol Fegyin kitűnő meseszövésű s nagy lélektani érzékikéi megírt regénye. PÁL LAJOS Uj könyvekről: KonszFantyin Fegyin: Városok és évek SZINHÁZNYITÁS ELŐTT Hétfőn tartották meg a Kamara- színházban a Miskolci Nemzeti Szín­ház évadnyitó társulati gyűlését a Művelődésügyi Minisztérium, a mis­kolci -pártbizottság, a városi tanács és más szervek képviselőinek jelen­létében. Pirosló arcokat és az arco­kon az új idény sikereihez fűződő pirosló reményeket tükrözött a néző­tér, ahol ezúttal a színház művészeti dolgozói töltötték be a közönség sze­repét. Ők hallgatták most feszült fi­gyelemmel Jákó Pál igazgató évad­nyitó előadását, Fehér Tibor színházi párttitkár és Kovács Miklós, a mis­kolci pártbizottság ágit. prop. titkára felszólalásai, valamint Diósy Ferenc színházi szb. elnök megnyitó és záró­szavait, amelyekről legközelebb rész­letesen emlékezünk meg. A társulati ülés az MSZMP kul­túrpolitikai irányelvei színházi vo­natkozású feladatainak tolmácsolása jegyében folyt le. Jákó Pál elvtárs beszédében és a többi felszólalás­ban hangsúlyt kapott az a célkitűzés, hogy a részben újjáalakult, felfris­sült társulatnak a jövőben célratö­rőbben kell elősegítenie azt, hogy a színház munkája jzzá járuljon a szocialista társadalom kialakításá­nak meggyorsításához. Az új évad műsora Az igazgató ismertette az új évad műsortervét. Mindkét színházban ok­tóber 3-án tartják az évadnyitó elő­adást, éspedig a Kamaraszínházban Hősek: Svejkjének bemutatásával, a Művelődés Házában pedig a Mosoly országával, vagy a. Bajadérral kez­dik az előadásokat. A Kamaraszín­házban a további bemutatók: Dulsz- ka asszony erkölcse, amelyet először tájelőadásban játszanak. Szinetár György Botrány című darabja,* Fried­rich Wolf: Cattaroi matrózok című drámája, az Erénycsőszök című né­met szatíra. További tervek. Alexej Tolsztoj: A szerelem bibliája, Hel­A MISKOLCI RADIO MAI Mr«ORA: 188 méteres hullámhosszon! 18.00: Sporthíradó 18.10: A nap eseményeiből. 18 20: Részletek Erkel operá’ból. 18.35; Borsodi hőforrások. Riport-össze­állítás. 18.50: Halló! Taxi! 18.55: Szülők iskolája.--------------------------ooo­t ai Jenő: Tündérlaki lányok, egy Calderon, vagy Aristofanész darab, esetleg Anna Frank naplója és az „Ilyen nagy szerelem”. Tervezi t színház valamelyik magyar író ké­szülő darabjának előadását. Sarkadi Imre, Földes Mihály, Fehér Klára, Gergely Mária írnak jelenleg dara-* bot, ezek valamelyikéről van szó. Két nyugati szatíra előadásáról is szó lehet: egyik a „Kék légy”, másik a „Tíz kiló arany”. A Művelődés Házában a rhűsor- terv szerint egy Beleznay—Virágh operett, utána Behár—Romhányt— Nádas: Szerelmes huszár és Paul Linóké: Luna asszony című operett­jének előadását tervezik. A gyermekelőadások keretében Hárs László: Piroska és a farkás cí­mű mesejátékát mutatják be. Táj­előadáson kerül színre a rudabá- nyai Nádasdy András „Vasderes”, vagy az „Oldott kéve” című darabja. A társulat új tagjai A társulati ülésen sorra bemutat­koztak a társulat új tagjai. Kecske­métről jött színházunkhoz Boros Já­nos táncoskomikus, Sülé Géza, Vass Mária, Máthé Eta és Kálmán Márta. A pécsi színháztól jött át Kőszegi Gyula és Fodor Teréz. További új tagok: Szécsi István, Kenessi Zoltán, Keresztes Pál, Verdes Tamás, Hász Miklós, Szabó Olga, Fejes Árpád, Leskó Mihály. Végleg a színházhoz kerül Kenderessy Zoltán, a tavaly már többször szerepelt tenorénekes. Üj rendezőt kap a színház Nyilassy Judit személyében, aki tavaly Shaw: Szerelmi házasság című víg játékának rendezésével már bemutatkozott kö­zönségünknek. Nyilassy Judit, mint színésznő is szerepelni fog az elkö­vetkezendő előadásokon. A társulati ülés résztvevői a fal-* szólalásolcat tapssal fogadták, meg­tapsolták a bemutatkozó új tagokat. Hozzászólás nem hangzott el. Este a színházi klubban baráti ismerkedést tartottak, ami elősegítette a kollek­tíva összemelegedését. Itt említjük meg, hogy a színház tájelőadásait borsodi falvakban már szeptember 4-én megkezdi. Ezzel egyidőben megkezdődnek a próbák és előkészületek a megnyitó előadá­sokra. (h) Kongresszusra készülünk (Tudósítónktól.) A MAGYAR VÖRÖSKERESZT a jövő évben ünnepli 80 éves fennállá­sát, és mint tömegszervezet I. orszá­gos kongresszusát. Az abaujszántói járás vöröskereszt szervezetei is ké­szülnek erre az alkalomra. Most tartják a járás területén a vezető­ség- és küldöttválasztó üléseket. Ed­dig már öt szervezetben történt meg a választás. A járás területén a községi párt­titkárok, tanácselnökök, tömegszer­vezeti vezetők fokozatosan ismerik fel a szervezet fontosságát és hat­hatós segítséget nyújtanak a válasz­tásnál. Göncön Spisák Jánosné vb. elnök, Tomyosnémetiben Stalter Sándor vb. titkár. Vizsoly községben Pieszikó János párttitfcár sok segít­séget adott az ülések lebonyolításá­hoz. Sok helyen azonban mereven el­zárkóznak a segítségnyújtás elől, & sem a tanács, sem a párt- szervezet részéről nem jelenik meg senki a választáson. Általában az ilyen községekben, ahol a veze­tők mereven elzárkóznak, vagy kö­zömbösek a csoporttal szemben, nem is várható jó. eredményes munkai. Pedig egészségügyünk fejlesztésé­ben. a bajok megelőzésében igen sokat tehet és tesznek is a helyi csoportok. Még igen sok a tennivaló- a hátralévő időben, különösen ott, ahol nem volt megtartva a választás. Ezért időben szólunk és kérjük a helyi állami és pártszervezetek leg­messzebbmenő támogatását. Kiss Gyuláné járási VK titkár* Abaujszántó Egy aggasztó tünet nyomában A NAGY1RAMŰ iparfejlesztés felszippantotta a mezőgazdaság em­berfölöslegét. de — sajnos — nem­csak a »fölösleg« hagyta ott a falut. A bő munkaalkalom, a magasabb kereseti lehetőség mágnesként von­zotta a parasztfiatalokat a városba, s m.a már ott tartunk, hogy a város­közeli falvakban csak elvétve akad­nak olyan 16 és 26 év közötti fiata­lok, akik kizárólag mezőgazdasági munkából élnek. A túlnyomó több­ség. alig kikerülve az iskolapadból, ipari foglalkozás után néz. A múlt hibás mezőgazdasági politikája erő­sen megviselte a parasztember föld- szeretetét. Az idősebbek egy életre eljegyezték magukat a földdel, ők már nehezen mozdulnak a város felé, de mivel egyesek nem hisznek már a földmagántúlaidon minden­hatóságában. gyermekeik jövőjét nem a földművelésben, hanem az iparban vagy a tanulásban látják. A parasztember most kezdi tárgyilago­sain értékelni a paraszti sors múltját. »Nézz más foglalkozás után fiam, mert ha a földnél maradsz, a kenye­red ugyan meglesz, de emberi életre nem találsz.« Ebből a keserűséges útbaigazításból kitűnik, hogy ezek a parasztemberek nem hisznek a fej­lődésben. a múlt kiábrándító tapasz­talatai alapján ítélik meg a paraszti jövendőt. És a falvak frisserejű »embertermése«, a fiatalság minden évben a városba vándorol. Az öre­gekre marad a föld. akik a hagyo­mányos eszközökkel és módszerek­kel. az ősök éjjel-nappali küszködé­sének útját járva túrják a jobb tersra érdemes anyaloldet* AZ ELLENFORRADALOM előtt és alatt az iparosításnak sok táma­dója alvadt. Történtek ugyan hibák az iparosítás tervezésében, de a szo­cialista iparosítás hatása határozot­tan pozitív, falvainkat illetően. A mezőgazdasági termelés nem emel­kedett lényegesen az elmúlt 13 esz­tendő alatt, mégis a falu szinte szemlátomást gazdagodott. Űj házal? — és nem is akármilyen házak! — sora épült, új közhasznú létesítmé­nyek: művelődési otthonok, orvosi rendelők, stb. jelzik a falvak gyara­podását. Ha statisztikát állítanánk össze az új háztulajdonosokról, ki­derülne, hogy legtöbbjük az iparfej­lesztésnek köszönheti házát. A vidék­ről bejáró dolgozók zöme kettős jö­vedelemmel rendelkezik, a föld meg­tenni a konyhára, ruházkodásra va­lót, a kétlakiság másik ága, az ipar félrerakható ezreseket jelent, mely­ből ház, bútor, motorkerékpár lesz a takarékosság eredményeként. Ne­künk nemcsak a városi munkanél­külieknek kellett kenyérkereseti le­hetőséget teremtenünk. A földosztás nem oldotta meg a falu volt nincs­telenjeinek megélhetési problémáit, öt-hat hold föld a mi elmaradott mezőgazdasági termelésünkkel nem képes eltartani egy négytagú csalá­dot s ha a néphatalom nem biztosít az ország gyorsütemű iparosításával munkaalkalmat, ezek a kevés föld­del rendelkező emberek menthetet­lenül a falusi kizsákmányolok, a ku- íákok robotosává válnak. S mind­emellett az iparosítástól függ a me­zőgazdasági termelés fellendítése is. A falvak a várostói várják sorsuk jobbra fordulását, akár tudatos ez a várakozás, akár nem. A mezőgaz­daság szocialista átszervezése lénye­gében iparfejlesztési kérdés: ha tu­dunk elegendő gépet, műtrágyát, stb. adni a falu gyorsabban lép előre. A NAGYCSALÁDOS szegénypa­rasztok nem alapozhatják gyerme­keik jövőjét arra a kevés földecské- re, amijük van. A múltban, amikor munkanélküliek ezrei zárták el a városba vezető utakat, ezek a kis- földű családok a falusi emberpiac. a nagygazdák számára nevelték a gyermekeiket. Most az ipar fogadja be őket és nyújt nekik emberhez méltó megélhetést. De, amint már említettem, nem­csak a »fölösleg«, a faluban meg­élhetést nem lelő fiatalok keresik boldogulásukat a városban. Az egyik Miskolc járásbeli község­ben százvalahány középparaszt csa­lád él s mindössze tíz 16 és 26 év közötti fiatal foglalkozik kizárólago­san földműveléssel. Az »öregek« küszködnek a földdel, idegen mun­kaerőt nem alkalmaznak, egyrészt nem mernek, másrészt nem kapnak. Mi lesz a földdel, ha az öregek ki­dőlnek a sorból? A városi élethez szokott fiatalok nem fognak vissza­menni a gazda nélkül maradt föld­höz. hogy a nyolcórás munkaidőt felcseréljék a vakulástól-vakulásig tartóval. A 6—8 holdas dolgozó pa­raszt is így vélekedik: »Minek ma­radjon itthon a fiam?* Magnak? Menjen csal? a városba.« Nem egy olyan dolgozó paraszt családot isme­rek. ahol 4—5 fiú is volt és mind­egyik elment az iparba. Itt is fel­vetődik a kérdés: Mi lesz a földdel? NEMRÉGIBEN elbeszélgettem egy sajóivánkai bácsival, aki földvásár­lás ügyében várakozott a tanács- házán. »Hatvan fele — hazafele« — válaszolt viccelődve, amikor évei után kérdezősködtem. Elmondotta, azért vásárol földet, mert van miből. Büszkén mesélt fiairól, akik komoly iparosok a gyárban, megbecsülik őket, jól keresnek, különb emberek, mint az apjuk, bár ő sem panasz­kodhat — és megkopogtatta az asz­talt —. mert hál’istennek van mit a tejbe aprítania. A termelőszövetke­zetre terelődött a szó. Lépjenek bele a fiatalok, mi már öregek vagyunk hozzá — mondotta. De hol vannak a fiatalok? Maga is iparba küldte a gyermekeit. S mi lesz a földjével, ha kihull kezéből az eke szarva? A fiai már nem akarnak paraszt lenni. Az öreg rámhökkent. Gondolkozott és a tanácstalanság ősi igéivel vála­szolt: Még úgv sohasem voK, hogy valahogy ne lett volna. si&Ä ■Sáöi Ez bizony vigasznak is rossz. Ä mezőgazdasági termelés elöregedésé­nek tünetei rajzolódnak ki a magyar mezőgazdaság egén. Az öregekkel a/, előrelépés tekintetében is nehezebb boldogulni. Bármennyire is csábítóak a közös gazdálkodós előnyei, az idő­sebb nemzedéket jobban köti a megr szokott, a hagyományos termelési mód. A magyar mezőgazdaságot megfiatalító termelőszövetkezeti mozgalom lehetőségeit és ígéretes jövendőjét is könnyebben értik meg azok, akik még maguk is csak ígére­tek és a jövőt, fürkészik leírhatatlan életkedvvel, akiknek még csak lesz múltjuk. Le kell küzdeni azt a lehe­tetlen és beláthatatlan következmé­nyek veszélyével fenyegető tévhitét* hogy a fiatalok nem találhatják meg számításukat a faluban. Meg­találják. ha lelkesedésük fiatalod lendületével, a föld és a haladás szeretetével fognak munkához, ha — ahogy egv parasztfiatal mondotta —* »felvágódnak a Zetorra és csomóra-* szántják a korhadt határmesgyéket«: AZ ÜJ FELÉ NEHEZEN mozduló idősebb korosztály egyre fáradó, las­suló energiával műveli a földet, s ha végleg eleresztik az ekeszarvát, az árván maradt földeket felveri a gaz; Ezt a készülő »betegséget«, melynek tünetei már felsejlenek, egyetlen gyógyszerrel tudjuk lebími: a gépe­sítéssel. De ez is csaik akkor használ, ha kezet fog az »enyém« a »mienk­kel«. s a géoek zajától- visszhangzó falu jövendőt ígérve visjszahó4ü.i» fiataljait a város-töt. GULYÁS MIHAL#'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents