Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

Crttgiifik, 1958. szeptember 11. CSZAKMAGYABOftSZAG 5 Országos dalostalálkozóra készül a 75 éves miskolci vasutas Erkel Ferenc férfikórus 1883-ban, 75 évvel ezelőtt kezdte meg működését Miskolcon az a mun­kásdalárda, amely ma az Erkel Fe­renc kultúrotthon kebelében műkö­dik. tagjai mindvégig vasutasok, s amely kórus most, szeptember 13-án és 14-én országos dalos találkozó rendezésével ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. A kórus hosszú múltja alatt sok szép sikert ért el, amelyről nagyon sok emléktárgy is tanúskodik. Or­szágosan is közismert volt, különö­sen 1923 után aratott sok sikert kü­lönböző dalosversenyeken. Sopron, Szombathely. Budapest, Kassa, Rozsnyó, Székesfehérvár mind-mind, a sikerben gazdag út egy-egy jelen­tős állomása. 1938-ban Székesfehér­váron országos aranyérmet és ván­dordíját nyert. A felszabadulás után rövid időre vegyeskórussá bővült, de működése így nem volt múltjához képest sikeres, s ezért visszaalakult férfikórussá> 1949-ben a budapesti országos vasútasversenyen kiváló eredményt ért el, 1956-ban a buda­pesti handler Jenő versenyen har­madik helyezést kapott. Ugyancsak szép helyezést ért el 1956-ban a kas­sai csehszlovák vasutasnapi verse­nyen, majd az 1957-es miskolci Ko- dály-ünnepségeken, valamint a sze­gedi országos dalostalálkozón. Ezév- ben Székesfehérváron, Kecskeméten, valamint Sátoraljaújhelyen szerepelt nagy sikerrel különböző dalos­találkozókon. A 75 éves jubileum méltó megün­neplésére nagy lelkesedéssel készül a kórus és a jubileum méltó keretei­nek biztosítására nagy segítséget kap a kultúrotthon vezetőségén kí­vül a vasutas szakszervezet területi bizottságától is. A jubileummal kap­csolatosan rendezendő országos da­lostalálkozóra az ország különböző részeiből közel húsz kiváló kórust hívnak meg. A kétnapos ünnepségben 13-án este kerül sor a jubiláló kórus zászló­avató ünnepségére a MÁV-telepi gyermekjátszótéren lévő szabadtéri színpadon, magasszínvonalú műsor­ral. A műsorban a megjelent kóru­sok egy-egy énekszámmal szerepel­nek, azonkívül Kodály a Magyarok­hoz című művet az összes megjelent kórusok együttesen adják elő. Éjjel a város különböző pontjain éjjeli szerenádot adnak a kórusok. Más­nap, 14-én ünnepi hangverseny lesz a Bartók Béla Zeneiskola hangver­senytermében, majd a találkozó ta­pasztalatainak kiértékelése után tár­saskirándulás Tapolcára és Lillafü­redre. A vendégkórusok részére mú­zeumlátogatást, városnézést is szer­veznek. Előreláthatólag a jubileumi ünnep­ségek során veszik át működési em­lékérmüket a kórusnak azon tagjai, akik már huzamos ideje működnek az énekkarban. A kórus két tagja 40 éves, két tagja 35 éves, négy tagja 30 éves. három tagja 25 éves, kilenc tagja 20 éves. egy' tagja 15 éves, kilenc tagja 10 éves és hét tagja 5 éves működési emlékéremre jogosult. A vasutas szakszervezet területi bizottsága és a kultúrotthon vezető sége széleskörű operatív tervet dől gozott ki a dalostalálkozó, lebonyoli tására, hogy a miskolci vasutas kó­rustagoknak ez a ritka jubileumi ünnepsége mind szebb, felejthetetle­nebb és mind művészibb élményt nyújtson. (bm) Befejezték a Tiszapalkonyai Hőerőmű szénszállító berendezésének építését és szerelését A Tiszapalkonyai Hőerőmű nyolc óriáskazánjában naponta 700 vagon szenet tüzelnek majd el. Ezzel a szénmennyiséggel annyi gőzt ter­melnek, amennyivel ugyanennyi idő alatt csaknem 140 ezer kétszobás összkomfortos lakást' lehetné' fűteni: A kazánok táplálásához szükséges szén fogadására az erőmű területén közel 16 millió forintos beruházás­sal — több üzemrészből álló szén­szállítót és tárolót építettek. A bor­sodi és nógrádi bányákból a normál és tálbot vasúti kocsikon érkező szenet két — egyenként 160 méter hosszú — fedett bunkersorba ürítik. Ezekből különböző gépi berendezé­sek és szállítószalagok segítségével, két —• emeletes ■— átadó állomáson keresztül jut el a szén a kazánok­ba, illetve a tárolóhelyre. A korsze­rű, új' létesítmény építését és szere­lését a napokban fejezték be. SOROLÁSON Meleg szeptemberi pegettem a Szeles utcán. Az őszi reg­gel nyirkos hidegét lassan taszította ki a városból az emelkedő nap foko­zódó melege. A fák ejtegették levelei­ket, gyenge .szél bujkált az ágak kö­zött, simogatta, meg-megrázta a gallyakat, tépegette a sárguló leve­leket. Az utca forgalma sűrűsödött. Erős, izmos, egészséges fiatalembe­rek igyekeztek mosolyogva, nevetve, felszabadult, csapongó képzelettel az egyik épület felé. Beszélgettek. Egy- egy szót el is fogtam. megütötle a fülemet: — Én tüzér leszek!... — buggyan* ki a szó egy komoly, zömök fiatal­ember száján. — Az a legszebb!... — Én nem! — mondta a másik. — Repülős leszek!... Pilóta! Annál nincs szebb a világon, övé a végte­len tér. a beláthatatlan magasság. Röpül, mint a madár... — Az igaz, — állt meg egy hosz- szú. magas, csupaizom. csuoacsont fiú. — én határőr leszek! Az! A ha­táron őrködni, a hazát védeni a leg magasztnsabb, a legszentebb köteles ség... Én az leszek. Határőr! Aztán lejjebb ejtette a fejét, úgy tette hoz­zá: — Ha besoroznak ... Dobálták egymásnak a szavakat, beszélgettek. Sok ismerős is akadt közöttük. A fiam is ... Ott ment a többiekkel... Vígan, mosolyogva, ne- ve+ve ... ín V« velük irtottam. Az utam C,n IS veiUK is arra vitt. Az egyik épületen felírás díszelgett: »Üd­vözöljük a so'rozáson megjelent fia­talokat«. Néztem a felírat alatt füg­gő táblát: »Magyar Néphadsereg Miskolc Járási Honvéd Kiegészítő Parancsnokság«. Ide mentek a fiúk sorozásra. A kapuban tisztek fogad­ták őket. Szeretettel, komoly, katonás •kézszorítással. Itt kezdődött meg az ismerkedés. Aztán mentek be a pa­rancsnokság »foglalkoztató« termébe. Leültek. Kiss Ernő elvtárs, a sorozó bizottság elnöke üdvözölte őket. Sza­va katonásan, ércesen csengett. A fiatalok figyeltek. Érezték, hogy egy új és fegyelmezettebb világba ke­rültek. Kezdték kihúzni magukat. Feszesre, egyenesre. A szemük csil­logott, az arcuk égett. Öröm és büsz­keség járta az arcokat. Aztán meg­kezdődött az orvosi vizsgálat. Tető­től talpig. Alaposan. Egykek a szo­ciális bizottság elé kerültek. A te­remben maradók elméleti oktatás­ban részesültek. Szünetben a büfét látogattuk meg. Volt ott minden. Szendvicsek, üdítő itatok, csokoládé, cukorka, cigaretta, sajt, vaj ... Tejet is ihatott, aki akart. Ragyogó volt a tisztaság, a rend. Jóízűen ettek és ittak a fiatalok. Tele szájjal, nagy étvággyal... Utána filmvetítésen vettek részt, »ök voltak az elsők« c. szovjet filmet vetítették. Közben az orvosi vizsgálat és a szociális bizott­ság munkája folyt. Egymást váltot­ták a fiatalok csendben, szótlanul. Ebédszünet alatt ismét a büfét láto­gatták. meg. Újabb ételek és üdítő italok kerültek az asztalokra. Űj csillogás, új fény ragyogott, öröm volt nézni... Kénnel etem v»sszaugrott jó pár Kvep^eleiem €sztendöti valami huszonhetet-harmincat. Én is ott áll­tam a laktanya kapujában. Már ko­rán reggel. Alig múlott öt óra Fe­lénk se néztek. Félénken lapultunk meg a kapu alatt. Vártunk. Egyik óra követte a másikat. Szürkeség váltotta a fényes nappalt, amikor betereltek bennünket egy nagy te­rembe. Ott is folytatódott a végnél­küli várakozás. Suttyomban szök­tünk át a Fülöp Gazsi boltjába egy kis kenyérért, és tepertőért. így ver­ik el az éhségünket. Régen volt... Ennek már a nyoma sincs ... "Nem is kell!.. Ebéd után Domos János főhadnagy elvtárs beszélt a fiatalokhoz. Beszéde érdekes, színes, változatos volt. A fiúk figyeltek, élveztek minden szót. Perceknek, félórának tűnt az el­múlt idő, pedig a nap már jól bele­gyalogolt a délutánba. Négy óra kö­rül befejeződött az orvosi vizsgálat, véget ért a sorozás. A »foglalkoztató« teremben együtt ültek a fiatalok. Egészen mások voltaik már, mint reggel. Komolyabbak, fegyelmezet­tebbek. Az egyik besorozott fiatal valamennyiük nevében letette az esküt. Ezt követte a búcsúztatás. Búcsúztak a viszontlátásig, a be­vonulás napjáig. A [!:„,„„„ eléneklése után a be­4 Himnusz sorozolt fiatalok el­hagyták a parancsnokság épületét. Zsebükben ott volt a kis kék katona­könyv. Mentek hazafelé ... Szép, ka­tonás rendben ki az állomásra. A »Gömöri« pályaudvar felé vezető úton felhangzott a katona-nóta: »Gábor Áron rézágyuja ...« Péczeli Endre M'skolc ku'turális életének megjavításáért Az MSZMP művelődésügyi irány­elveinek valóra váltása, azoknak mis­kolci viszonylatban való következetes megvalósítása hatalmas feladatot ró a város kulturális életét irányító szervekre — párt-, társadalmi és hi­vatali szervekre egyaránt — valam'nt egyedenként azokra, akik a kulturá­lis élet bármely posztján tevékeny­kednek. Ezeknek a feladatoknak si­keres végrehajtása érdekében hívta össze a napokban az- MSZMP mis­kolci városi bizottsága Miskolc értel­miségének néhány képviselőjét, hogy a feladatokat megbeszélve operatív tervet dolgozzanak ki együttes erő­vel a város kulturális életének meg­javítására, az irányelvek útmutatása szerint ránk váró feladatok sikeres megoldására. A megbeszélésen Amriskó Gusztáv elvtárs, a városi pártbizottság mun­katársa, a kulturális ügyek fele’őse gondosan felépített, részletes elő­adásban tájékoztatta a megjelenteket az irányelvek főbb pontjairól és a feladatokról. Javaslatára bizottság alakult, amely felméri a város kultu­rális helyzetét és később, a fe1 méré­sek alapján kidolgozza a város kul­turális fejlesztési programját. Több hozzászóló, közöttük Mallák István elvtárs, a városi pártbizottság másod­titkára — számos értékes javaslattal, egyéni, munkaterületi élménnyel, ta­pasztalattal egészítette ki a beszámo­lót. A bizottság — amelyben pedagó­gusok, tömegszervezeti funkcionáriu­sok, művészek, tudományos dolgozók, újságírók foglalnak helyet — azon­nal megkezdte munkáját és a felmé­réseket szeptember 30-ig elvégzi. Előkészület a KMP 40. évfordulójának megünneplésére Az MSZMP megyei párt vb 1958. szeptember 5-í ülésén határozatot hozott a KMP. 40. évfordulójának megünnepléséről. A különböző rendezvények és a megyei ünnepség szervezésére, vala­mint az ezekkel kapcsolatos munka irányítására operatív bizottságot ho­zott létre, melynek elnöke: Prieszol József elvtárs, az MSZMP KB tagja, a megyei párt vb első titkára. Tagjai: Mazuch József, Benyák Béla, Man­dula Lajos, Koval Pál, Varga Zoltán és Laczkó Béla elvtársak. Megyei párt vb. Ua te- U&ytó-Natyi Ultid X. Lenihfcrád az orosz történelem azikpázd drágaköve. Idő. térben ki­fejezve. Ezt csak akkor érted, ha a szitáló esőben ott sétálsz a Nyéva- parton, a modem hajókon járod a várost és önkéntelen azokra a hajók­ra gondolsz, amelyek 250 évvel ez­meUett Cánsakoje faluban. Péter em­lékműve előtt megái lisz a Dekabris­ták Terén, rá gondolsz, de Puskint is idézi a szobor, hisz a »bronzlovas« előtt vagy. Aztán a vers után élén- kebb, feszítettebb ritmus zsong a füledbe — Glier zenéje, a »Bronz- lovas« balettből. A Téli Palota a Nyéva-parton. előtt haladtak el az akkor épülő Téli Palota előtt. Péter hajóácsait látod és a cár szálas alakját, aki maga is hajóépítő volt. Szél fúj a Nyéva mentén. ::. Sétálsz az utcán. Őszi idő van, de te most telet varázsolsz az őszbe, meg trojkát is az utcára. Csilingelő szán suhan el melletted, hátra is nézel. Puskin halvány-riad- ten csodálkozó arcát látod magad előtt. Itt élt a városban és a város Ágyúdörej riasztja a város csend­jét. A Péter Pál erőd ágyúja jelzi az időt és a történelmet. 12 óránkint szól az ágyú. Régen is így volt és a szokást máig megtartották. A Péter Pál erődben van az ágyú.:. A tör­ténelem lapjai a cári Oroszországot a népek börtöneként tartják számon. A Péter Pál erőd a börtönök bör­töne volt. Sötét és piszkos kazama­táiban sínylődtek az orosz múlt nagyjai; Az erőd falai elzárták a világosságot, a gondolatot, de a tűz annál erősebben égett.. j A kapu kitárul. Nem tudod, va­lóságban-e. vagy csak gondolatban, de ott állsz a Téli Palota bejáratá­nál. Látod a hatalmas boltívet, amit annyiszor láttál már filmről, képről. Látod az emlékoszlopot az Alexan­der-téren. amit a Napoleon seregei fölötti győzelemre emeltek. Ágyú dörren az Aurórán. Scsipacsov versét idézed, ».. .az Aurórán az ágyúk hangját, kik jelt adtak a történelem­nek.« A Péter Pál erődről vissza- válasziolmak az ágyúk. Célbaveszik a Téli Palotát. A kapu kitárult! Fel­fegyverzett munkások, matrózok nyitották ki. A szovjetek tanácsa két ultimátumot is küldött Kerensakij- nek. Védeni akarták a műemléket. Kerenszkij nem engedett. A cári junkerek tüzelnek. Ügyetlenül. A forradalmárok szuronyrohama két óra alatt beveszi a Téli Palotát. Ma is hallod a győzelmes hurrát! És látod amazokat az ajtókat is ki­nyílni, ott benn, melyeknek arany­borítású smaragddal díszített fogan­tyúi vannak. A szent forradalom megvédte az utókor számára mű­emléknek. Az ideiglenes kormány tagjait, Kerenszkij kivételével letar­tóztatták. És minden Lenint idézd a város­ban. a szovjet népek legnagyobbját: minden munkás — ha orosz, ha ma­gyar. ha angol — tanítóját. A Firrn- landi pályaudvar.:. Ideérkezett meg akkor száműzetéséből. Innen indult a páncélautón a Szmolnájba. A pán­célautó a Lenin Múzeumban van, fölötte az óra. melv azt a pillanatot jelzi, amikór Vladimir Iliics meg­halt .:: A Szmolnii előtt állunk. Ma itt székel a leningrádi városi párt- bizottság. Akkor a forradalom fő­hadiszállása volt. A forradalmi stra­tégia ezt választotta főhadiszállás­nak védettsége miatt. Az épület mö­gött a Nyéva folyik, két oldalán munkásnegyed terül el. Csak élőiről kellett védeni. De a Szmolnijnak a forradalom előtt is külön története van. Korábban apáca-kolostor volt neve azonban még élőbbről szárma­zik. Mielőtt a jelenlegi palota fel­épült volna, hajóépítők dolgoztak ezen a helyen, kátrán^yozták a hajót. Innen kapta a Szmolnij nevet — a kátrány oroszul: szmala. Sétálsz benn az épületben. Gyor­sabban dobog a szíved. Lenin szobá­jában állsz. Itt ólt Lenin feleségével. KrupszkajáváL, 1917 októberétől 1918 március 10-ig, amikor Moszkvába költöztek. A szoba annyira ismerős már képekről... Ismerős, kedves, de úton, minden, ami új. Öt és őket dicséri, a Forradalmat, és az Osz­tályt. Állsz a Mars-téren, ahol a Dicsőség Állandó Tüze lobog, jel­képezvén. hogy a forradalom hősei­nek emléke mindig él, mint a dicső­ség tüze. éjjel-nappal, esőben és hó­ban. A Mars-tér mellett találod a Nvári Kertet, a leningrádiak' legkedvesebb­jét. A hatalmas kertet sok emlékmű díszíti. Itt van Péter cár kedvenc nyári tartózkodási helye, a Ki§ Pa­lota. A második világháború alatt, amikor a leningrádiak éheztek, tüze­lőjük sem volt, inkább bútoraikat tüzelték el. de a Nyári Kert fáit nem bántották. Ha Leningrad ban jársz, feltétlen megcsodálod a világ legszebb helyén épült stadiont, a Kirov stadiont, a Finn-öböl partján. Körülötte félkör­ben a tenger. Kilátás Péterhof. Az Anyicskov-hid a Nyevszkij sugárúton. a szobában benn mégsem az íróasz­talt nézed, a telefont, amit Lenin használt. A nagy gondolkodóra em­lékezel. aki itt tanácskozott a forra­dalmárokkal. A forradalmár, a gon­dolkodó. a történelmet formáló aka­raterő nyűgöz le Lenin szobájában, ugyanúgy, mint a kongresszusi te­remben. ahol a II. kongresszust tar­tották. És sétálhatsz a Nyevszkij Proszpekten, vagy a Kirov sugár­Kronstadt irányába. Látod, ami a hajók befutnak a leningrádi 1 kötőbe, amely egyidős a várass Amikor ott jártunk, a 17.000 tonn »Grúzia« tengerjáró hozta utas Stockholmból. 450-en voltak, túr ták. Köztük angolok, nyugatnémet« lengyelek, skandinávok. Jöttek merlkedni Leningráddal. ( Folytat jú Észak Velencéje (2)

Next

/
Thumbnails
Contents