Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
Vasárnap, 1958, szeptember 7. ÉSZAKMAGYARORSZAG ? Váratlan vendég Magyarul beszélő angol film Driestley angol író színmüve is- mert hazánkban. Játszották a felszabadulás előtt is, felszabadulás óta is. Mondanivalója, amely az angol úri osztály embertelenségét, cinizmusát támadja, mindig aktuális. Desmond Davis forgatókönyvíró és Guy Hamilton rendező filmrevitték Priestley színművét és a film most kerül a magyar közönség elé. A filmrevitel sikere vitatható. A film alkotói erőteljesen ragaszkodtak az eredeti színműhöz és végeredményben fényképezett színpadot látunk pusztán az azonos szobadíszletben mozgó hét szereplő játékában. Ez az erőteljes színpadszerűség szinte teljesen háttérbe szorítja a film- szerűségre való törekvést. A filmet vontatottá, sőt egy-két helyen unalmassá teszi. Keveset segít ezen a rendezési hibán a mintegy öt visszavetített, emlékeztető jelenet-sor. Hogy a filmet mindezen hibái ellenére is jónak mondhatjuk, az kizárólag a helyes eszmei mondanivalójának és az egyes szerepeket formáló színművészek kitűnő jellemábrázolásának köszönhető. A film rendkívül éles társadalomkritika, amely az angol úriosztálynak a csontjáig mar, a figurák pedig az angol sznobság hiteles példaképei, akiket hidegvérűségből csak egy — a film végén valósággá váló — lidércnyomás bír kizökkenteni. A drámai feszültségű cselekmény egy eljegyzési vacsoránál indul, ahová váratlanul betoppan egy detektív és kérdezősködéseivel megzavarta azt. Elmondja, hogy egy Éva Smith nevű lány megmérgezte magát és a kórházban meghalt. Az előkelő úri- család eleinte felháborodva tiltakozik az ellen, hogy nekik az öngyilkos lányhoz bármi közük is lett volna, de rövid idő alatt a család minden tagjáról lehull az álarc: valamennyien részesek abban, hogy a szerencsétlen lány öngyilkosságra kényszerült. A családfő gyárában dolgozott a lány, de kidobta, mert béremelést kért. Később a lánya dobatta ki egy kalapiizictbői, majd a vőjelölt tette a lányt szerencsétlen szeretőjévé. Ezt követően a család fiának lett titkos menyasszonya, a lány és amikor gyermeket várt, a fiú nem tudta anyagilag segíteni, az anya pedig, mint a jótékonysági egylet elnöknője, megtagadta a leendő anyától a segélyt és ezzel öngyilkosságba kergette. Egymástól függetlenül, egymás tettéről nem tudva követték el tetteiket, amelyek összességükben a lány tragédiáját okozták. Miután mind elmondták vétküket, a detektívről kiderül, hogy a rendőrségen nem is ismerik. Az úri család megkönnyebbül, hiszen akkor nincsen semmi baj és az élet mehet tovább úgy, mint régen, de ekkor cseng a telefon és jelzik a rendőrség valódi — most már V. Rozov és V. Ejszimont filmje a háború után felnőtt szovjet ifjúság életének, nevelésének, pályaválasztásának problémáit tárja elénk. Őszintén feltárja azokat a hibákat, amelyek a fiatal szovjet generációban — ha nem is jellemzőként, de mégis — jelentkeznek. Az egyetemi profész- szor fia egyáltalán nem is készül az egyetemi felvételi vizsgára, mert hiszen őt, a neves professzor fiát úgyis felveszik könnyen. Ilyen irányban próbálja befolyásolni barátját, a nagyon könnyen befolyásolható And- rejt is, akit apja — szintén egyetemi tanár — ugyan szigorú tanulásra fogna, de anyja majomszeretettel csügg fiain és mindent elkövet, hogy azok minél könnyebben, mind kevesebb tanulással, munkával és fáradsággal élhessenek. Rokonuk, Aljosa a messzi Szibériából jön hozzájuk, hogy egyetemre iratkozzék. A józan, talpig becsületes, vidéki fiú szorgalmasan tanul, s Andrej is nagyon megszereti, barátjává lesz és amikor nem veszik fel őket az egyetemre, nem lelkiismeretiurdalásban jelentkező — érkezését, mert Eva Smith valóban meghalt. A film az emberi lelkiismerethez szól. Azt mutatja be, hogy milyen tragédiákat okozhat a gazdagok kegyetlensége, a jóakarat, az emberség hiánya. A művészek a szerepük mélyére hatolva alakították figuráikat. Különösen jólsikerült alakítás a »Betörő az albérlőm« és a »Nevetés a paradicsomban« című filmekből ismert Alastair Sim remekbesikerült detektívfelügyelője. Elöljáróban elmondottuk, hogy a film színpadi kamaraműnek hat, mintsem a filmtechnika és filmművészet lehetőségeit kihasználó filmalkotásnak, de eszmei mondanivalójáért, helyes társadalomszemléletéért és jó színészi alakításaiért ezt a hibát némileg kiegyensúlyozottnak érezzük. — A közönség körében sikerre számíthat. együtt indulnak el Szibériába, hogy a termelő munkában állják meg a helyüket és váljanak a társadalom hasznos tagjaivá. Remek ember-típusokat sorakoztat fel a film és éles keresztmetszetét adja a szovjet fiatalok, de részben a felnőttek társadalmának is, megmutatja a társadalomban még fellelhető polgári csökevényeket (protekció stb.), de már megmutatja a kiutat is, amikor szembeállítja vele a — becsületes Aljosa képében — az új szovjet fiatalságot. A film cselekményének bonyolítása változó iramú, de mindvégig érdekfeszítő. A színészek közül különösen ki kell emelnünk az Andrejt alakító Haritonovot. — A Tizenkettedik órában mondanivalója nagyon is aktuális napjainkban hazánkban is és egyéb művészi értékei mellett, ez is értékessé teszi számunkra ezt a filmet. (bm) í tizenkettedik órában Magyarul beszélő szovjet film óg.ij, bőidmj. (latai pÁr Répáshután az elmúlt hét szombatján kötött házasságot Telekes Sándor és Flekács Adélka. A két KISZ-fiatal esküvőjére csaknem az egész falu hivatalos volt. A vendégek vidáman szórakoztak, lakmá- roztak, kocéint- gattak az ifjú pár egészségére, daloltak, táncoltak kivilágos virradatig. Emlékezetes lakodalom volt ez, amelyről nagyon sokáig fognak beszélni a faluban. (Tormái Andor felvételei) As esketéa után Zárt ajtó fogadta a lakodalmas népet, amikor megérkeztek a tanácsházáról. A nagy- vőfély kérésére nyitott ajtót az örömapa, s kívánt boldogságot a fiataloknak. A vacsora A vendégek és az ifjú pár is javában lakmároz- tak, amikor a postás egy csomagot adott át az újdonsült házaspárnak. A menyasszony kíváncsian bontogatta egymásután a papírokat s végül csak egy picinyke kaucsuk- baba volt benne. Mint a képen is látható, ezen derülnek mindketten. üc ULijr&f-dt/cuft A cárok órája megállt VII. NEM ÍRATOTT TESTAMENTUM, hogy e rengeteg kincsnek, melynek láttán káprázik a szem, ki légyen az örököse. A bíró szerepét a nép vállalta. Hiszen minden gyöngyszem, mely a kard markolatát burkolja, vagy a nehéz koronák aranyából elő- csállog, rég holt ősök egy-egy verej- tékcseppje; -.; A régi gőgből nem maradt más, csak ez a temérdek kincs. Az egykori pompát látod e termekben halomra gyűlve. Ennyi maradt. És corpus deláetiként csillogja az utókor szemébe: így éltek a cárok, mialatt nyögött a nép! csontjából, felülete aranyozott, körül topázkövek ékesítik. A legszebb trónszék azonban Alexej Miihajlovicsé: arany, ezüstlemezekkel borították, rajta 800 darab gyémánt dacol a nap ragyogásával. De mi ez a 800 kis gyémánt ahhoz a 2500 nagy gyémánthoz képest, ami I. Péter cári koronáját borítja! Az orosz cároknak ez az első és egyben legszebb koronája. Péter előtt bőrsapkával koronáztak, teremtette meg az új divatot; Kora akkora a dekoltázs, hogy a ma korának bármelyik divathölgye megirigyelhetné. Erzsébet pedig egyenesen túlzásba vitte az öltözködési hóbortot, Halála után 15 000 ruhát találtak szekrényében. Visszatérve Péterhez, kétségtelen, rendkívül haladó szellemű, szorgalmas ember volt. Talán az egyetlen nagy a cárok közül. Tizennégy szakmát ismert. Hajót ácsolt és csizmáit - maga varrta. Az egyik teljesen épen Mesébe illő pompában, gazdagságban. éltek. Pénzben nem is lehet kifejezni mindannak értékét, amit az öreg Kreml fegyvertárának termei őriznek. * A KREML ABLAKAIN ÁT bőkezűen ontja sugarait a nap. A fény megtörik a trónszék aranyveretén és élénken verődik a körülállók arcára. Csontos, bozontos szakállú kozák atamánok, holland hajóács, Perzsiából errevetődő kereskedő, litván követ, s egy egész sereg udvaronc járult a cárevicsek elé. Mert a minden oldalról »árt. csak élőiről nyitott írónszékben ketten ülnek, két gyerek: a mogorva, ridegtekintetű Iván. és a nyurga, eleven, akaratos Péter. De a szó, miket a jövevényekhez intéznek, nemi a saját fejükben fogam- zik. A tanácsokat a nővér, Szófia súgja a trónszék rejtett ablakán át;:. Képünk a Kreml főbejáratát mutatja, előtérben a Lenin—Sztálin mauzóleum; arrébb pedig a Vaszilij székesegyház. ...- íme, így elevenedik meg régmúlt idők történelme. Csapong a fantázia. Csaposig, mert az agy nem képes a látottak mindegyikét befogadni. Csak a szem falja, ami elébe kerül. A cárevicsek trónszékei közelében áll Borisz Gcdunov trónszéke. Valóságos remekmű. Perzsa kézművesek munkája — a sah ajándéka. A trónszék ölében kormányzópálca fekszik. Mesteri kezek készítették tengeri hal nak legmodernebb gondolkodású embere . volt. Az orosz viseletét megszüntette, de nem mindemben utánozta a nyugatot: sok tekint étben visszatért a római klasszicizmushoz. Ha itt-ott az urak körében ellenállásra is talált a modern divatot illetően, — nem így a hölgyeknél! A modern viselet terjesztésében maguk a cári hölgyek mutatták a jó példát. Az egyik üvegszekrényben még ma is látható Katalin ruhája, amelyen megmaradt, itt áll a sajátmaga esztergálta bot mellett. Péter emellett a feltűnőség, a gigantikus méretek híve volt. Leányának, Erzsébetnek aranyveretű szánját — mellyel mindössze egyszer utazott Pétervárról Moszkvába, apja koronázási ünnepségére — huszonhárom ló húzta! Akkor még nem lévén üveg, az úgynevezett — és igen drága — Mária-üveggel borították a szán- hintó ablakait. Viszont, ha nagy volt Erzsébet szánja, — úgy az Orlov herceg által Katalinnak ajándékozott kocsi óriási volt. Hála a francia Busche mesternek, akkorára építette, hogy használni sem tudták, s így eredetiben, restaurálás nélkül megmaradt — közszemlére. Mert van azon mit nézni! Legalább eszébe juttatta az embernek azokat a pletykákat, melyek a Katalin és Orlov közötti nexusról mindmáig fennmaradtak. A mély kapcsolat több tárgyi bizonyítéka látható e termekben. Például nem csekélység az a szervízkészlet, amely- lyel egykoron Katalin, lepte meg Or- lovot, s amelynek értéke 14 millió angol font! A porcelánok, kristályok, arany- kelyhek, gyémánttal kirakott dísztárgyak társaságában nem csak érték, de érdekesség tekintetében is sok a látnivaló. Ezek közé tartozik annak az imakönyvnek a fedőlapja, amelyen 3000 drágakő csillog. Orosz mesterek hét, évi munkájából született a műremek. Nem kevésbé csodálatra méltók a bizánci, perzsa és török szövetekből készített, igazgyöngyökkel kivarrott ruhák, palástok. No, meg aztán ki látott már aranyvonatot? Mert ilyen is van a termek egyikében. Igaz, csak kis méretű, de — színarany! Napoleon kedveskedett vele I. Sándornak, abból az alkalomból, hogy kikapott tőle Borogyinónál. A megszemlélt tárgyak egyik főérdekessége II. Katalin bronzalapon álló zenélő órája. Az óra felső részén egy sas éppen repülésre lendülne, ha nem lenne más hivatása. A sasnak az a feladata, hogy minden öt percben egy gyöngyszemet hulla jtson ki szájából. A szerkezet valamelyik rejtekéből pedig minden egész órában vízesés tör eflő. a;. Ezen az órán megállt az idő. A mutató jelezte éj delén véget ért egy történelmi kor. Nem maradt más belőle, csak ez a pompa. S néha el-el járnak hozzá az emberek, mert vonzza őket a kíváncsiság. A KREMLHEZ TARTOZIK három székesegyház. Az egyik a cárok keresztelésének. a másik koronázásának, a harmadik pedig temetkezésének színhelye volt. Itt temették el Ivánt is. a Rettenetest. Itt fekszik a márványkoporsóban, mellette fia, kinek felindultságában önkezűleg ontotta ki vérét. A székesegyházak mindegyike csodálatos építőművészeti műemlék. Az első, a Boldogasszony székesegyház mindmáig híven megőrizte Lübljov festőművész freskóit; a második, az Archangelszki székesegyház Szmecs- nikov építőművész művészetét őrzi az utókor számára. A harmadik szé- . kesegyház előtt ott áll az óriás-harang, súlya 200 tonna. Nagyon régi éke ez Moszkvának. A templom, amelynek sók évszázaddal ezelőtt tornyában függött, 1235-ben leégett, a harang leszakadt, s aljáiból letört egy akkora darab, hogy egy jónövésű gyerek átfér rajta, Bronzból és ezüstből készült; :;. Nem hívja tölbbé a cári családot halotti misére. Nincsenek többé cárok. A Kremlben 40 évvel ezelőtt megtörtént a nagy őrségváltása»# * VAN A KREMLNEK egy szerény kis épülete, amelyhez nem a kíváncsiság, hanem a kegyelet vonzza a szíveket. Benne két ember nyugszik; két ember, akik utat mutattak a jövőbe. Az egyik alacsony, a tudós arckifejezése ül sápadt orcáin; ez a kis ember rettenetes erős még most is — pedig holtan fekszik üvegkoporsójában. Mellette hű harcostársa, aki a maga korában szintén nagyot alkotott. A Mauzóleum előtt minden órában váltják egymást a mozdulatlanságba merevedő őrök. Feszes vigyázzmenet- ben érkeznek az őrtállók, s ugyanígy távoznak az őrt álltak. De ez nem az igazi őrségváltás. Lenin és Sztálin koporsója egy pillanatra sem marad őrizetlen. A Vörös-téren a nap minden — a kegyelet idejére kitűzött — órájában végeláthatatlan hosszú sorban kígyózik a tisztelgő emberek áradata. Oroszok és nem oroszok. Minél közelebb érnek a szerény márványópülethez, annál hangosabban dobban a szív. Érzi Lenin közelségét; Hűs szellő árad a folyosókon. A fény homályba csap. Mélységes csend, csak a léptek halk neszét, hallani. Még néhány lépés, s a tompa fényben megcsillan a két üvegkoporsó. Balról Lenin, a másik oldalon Sztálin. A két halott csendesen alusz- sza álmát. Béke. nyugalom:.; Szinte bántó ez a némaság, ha arra gondol az ember, hogy mi mindent átélt ez a két férfiú a nagy forradalom előtt, alatt és után..: S most itt nyugosznak mozdulatlanul. A szó fizikai értelmében meghaltak. De amit alkottak, abban tovább élnek. GAZDÁT CSERÉLT a Kreml. Cárok nincsenek többé. A cárok órája megállt. Az időt a Kreml toronyórája jelzi; : . (FolyJaliukl
