Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-26 / 227. szám

2 eszarmagyarorszäg Péntek, 1958. szeptember tß. DISKURZUS «■nniiiiif!iiimiii!iiiiHiHHiiIitiifjfiiiiiiijinH]tiiiiHitiiiiiniiiiiM]!fiuiiiHiiiiiiiiuiniMuiiitHüiiinHHiiMHfijiriIIInTnirrfmiTnnimrufnnm>riruiTíüiIn . 'ELLOBBANT AZ ALKONY. A zsoloai dombok fölött fehérlő ablak­nyi derengést is befeketítette az este. Az ongai állomás várótermébe las­san gyülekeznek az emberek, várja őket a gyár, a vasút, az éjjeli műszak. Megtelepednek a vasvázas lócákon. Diskurálnak. Nem sokáig időz egy-egy beszédtéma az unaloműzés szőnyegén^ Megered a földlágyítp, koraőszi eső, megkocogtatja az épület előtt álló fák sárguló leveleit, mintha fínomszemű homokot pergetnének a fák­ra.'Elakad a beszélgetés. Kifelé fülelnek, hallgatják az eső egyhangú, őszidőket idéző zúgását. Valaki konstatálja két ágvatkívánó ásítás között: esik. Rábólintanak. S ez az esemény új témát gurít a társalgók közé. — Nyughatna még — mondja feddőleg az egyik vasutas—, a kukori­cám még lábon. — Felőlem már csinálhatja. Pincében a krumpli, a kukoricával is végeztünk — járul hozzá egy másik a közös téma gombolyításához. — A krumplin már mi is túlvagyunk. — A kukorica még maradhat, eláll a lábán is, a fagyról is leszedhe­ted, nem árt neki. — Az már igaz, de van egy kis „ibrik”-kukoricám is, nem akarok vele várni. — Az meg mi? — hökkennek rá a többiek. — „Ibrik”? így szólítják. Cseréltem a vetőmagját. Nem bántam meg, úgy látom, jobban fog fizetni, mint a másik. Minden száron két cső, akkorák, mint a karom. HA SEJTÉSEM NEM CSAL, egy merítőedény nevével keresztelte el az atyafi a hibrid kukoricát. Ez a fajta „nyelvújítás” nálunk elég gyakori. így barátkozik a magyar ember az idegennevű jódolgokkal. Megmagyarosítja, hogy otthon érezze magát az idegenségből közénk •csöppent fogalom. Mit teketóriázzon vele az ember, ha nem akar a nyel­vére állni? Gazdag szókészletünk két kézzel kínálja a rokonhangzású szavakat. Hogy jelentésileg szakadék tátong a két fogalom között, annyi baj legyen, majd összeszoknak, megszökni úgyse’ tudnak. Előkotorászom csekélyke konyhasómat. Kisegítem őket. A hibrid görög szó, s ha jól tudom, keresztezést, több növényből egy új növény­fajta kitenyésztését jelenti. így állíthatták elő azt a kukoricafajtát is, mely az illetékesek szerint legalább 25 százalékkal többet hoz a kony­hára. Egyetlen fejbólintással tudomásul veszik a helyreigazítást, és szövö­getik tovább az unalom szemfedőjét. Magam is beszállok a társalgásba egy megjegyzés erejéig. — Sok szép ház épült Ongán. a legcsunyábbal is megelégednek, ha megajándékoznának vele — mondom, hogy új beszédtémával olajozzam a diskurzus kerekeit. — Mégpedig, legalább kétszáz — siet a válasszal ülőszomszédom.' — Ebben biztosan elsők vagyunk a megyében. És mind a proletárok épí­tették. , _ ..... . , — Nem proletárok már azok, hallöd-e — szól at egy tomottbajszu a másik székről. . .. — Már hogyne lennének! Cselédek voltak, annyi foldjuk se volt, amennyi a körmöm alatt elfér — erösködik szomszédom. — De már van, házuk is van. A proletárnak meg semmije sincs — pödörint bajszán diadalmasan a vitapartner. ^ , — Hátha úgy vesszük — hódol be a meggyőző szó előtt amaz, s hogy visszakozt ne kelljen fújnia, egy törődött arcú asszonyra mutat, aki hall­gatagon figyeli a beszélgetést. — Itt van ez a szegény özvegyasszony. Olyan házat épített, hogy az­előtt egy negyvenholdas gazdának se tellett ilyenre. Igaz, ha az állam nem segít neki, nem sokra megyen. Mások is kaptak állami támogatást. Komoly dolog ez. Az ember el se hinné, ha a saját szemével nem győ­ződhetne meg róla. hogy ilyen állam is lehetséges. ELGONDOLKOZIK MONDÓKÁJA FELETT, tűnődve maga elé mered, mintha a kőpadlón elszórt menetjegyeket tanulmányozna, majd « tömöttbajszúra villan mélyenülő szeme. — Bizisten igazad van abba’ a proletárdologba . ;. A jelzőharang tesz pontot a diskurzus végire. Felszedelőzködünk. El­állt az eső. Arclegyintő. könnyűded szelecske rázogatja nyakunkba a fák lombján összegyülemlett esőcseppeket. A távolban felparázslik a vonat tűzszeme. , ..... A személypályaudvaron elvállnak útjaink. Várja őket az ejjeli mű­szak, hétköznapi hőstettekre hívja őket az élet szeretete, az állam, álla­munk hogy holnap is teljen a szép házakra, az emberibb életre, min­denre. (Gulyas) Október közepén megkezdik a tetöcseróp kísérleti gyártását a mályi téglagyárban Már ebben 09 évben 300 ezer hornyolt cserepet kap a lakosság Városi tanácstagok fogadóórái Szeptember 28: Kormos György 17—18 óráig Prohászka u. 19. sz. Szeptember 29: Deli István 19- 21 óráig József Attila úti iskola, Farkas Gyula 18- 20 óráig József Attila úti iskola, Koma­romi József 15—17 óráig Papszer u- 1. sz. Paczera Gyula 16-18 óráig Diósgyőr Pus­kin u. 42/8, Csépányi Árpád 17—19 óráig Palota u. 70. sz. Kóródy László 15—17 óráig Dayka Gábor u. 6. általános iskola, Rémiás András 15—18 óráig M-Tapolca, Kőbánya u. 12. sz. Szeptember 30: dr. Arokszállássy Zol­tán 18 19 óráig Szépessy úti ovoda, Sol­tész József 14 16 óráig Papírgyár párt- szervezet, Szolga István 17—19 óráig Do­bó u. 11. sz. Vajda István 18 20 óráig Jó­zsef Attila pártszervezet, Gömöri Jenő 17—19 óráig Arany János u. 102. sz. dr. Pej a Győző 16—18 óráig Kilián György gimnázium. Cserepet, cserepet, egyre csak a tetőfedő ^cserepet keresték ebben az évben a Tüzép-telepeken a családi­ház-építők százai, akik takarékos gazdálkodással — építési kölcsön se­gítségével — önmaguk akartak enyhí­teni a súlyos lakáshelyzeten. Több- százan keresték, többszázan hozzá­jutottak, de igen sok azoknak a csa­ládoknak a száma is, akik nem tud­ták eddig befedni épülő otthonukat. Közeli és távoli falvak tanácsülése­in, fogadóórákon, a vezető szervek­hez küldött levelekben kérték az il­letékeseket, intézkedjenek, gyártsa­nak a téglagyárak több cserepet, hogy még gyorsabban, még többen építhessenek maguknak kényelmes családi házakat. A megyében mutatkozó nagyará­nyú cseréphiányt nem lehetett má­ról-holnapra megoldani. A párt és a kormány javaslatára az Építésügyi Minisztérium tervet dolgozott'ki a cse- réphiánv megszüntetésére, csökken­tésére. így került javaslatba hazánk egyik legnagyobb kapacitású és leg­modernebb építőanyagipari üzemé­nek, a mályi téglagyárnak korszerű­sítése, hogy a gyár alkalmas legyen cserép gyártására is. ötmillió forint a gyár korszerűsítésére A gyár korszerűsítésére — a ter­vezéssel együtt — több mint 5 mil­lió forintot biztosítottak, amelyből a szakemberek megoldhatják felada­tukat. Ebből az összegből több fon­tos beruházást eszközölhetnek. A gyár egyik legfontosabb üzemrésze — a bánya — most már megfelelő minőségű agyagot biztosít a gyártás­hoz. Mint ismeretes, a régi lelőhelyet megszüntették és egy kilométerrel távolabb nyitottak új bányát. Az új bányát eddig siklópálya közbeiktatá­sával kapcsolták össze a régi bányá­hoz épült kötélpályával. Ez a szállí­tási eljárás csak részben oldotta meg a kérdést, így most a kapacitás növelésével nélkülözhetetlenné vá­lik a modern kötélpálya. Ezer méter új kötélpálya épül A tervek szerint a gyártól 1400 mé­terre lévő bánya 1000 méter új kötél­pálya építését igényli. At kell azon­ban építeni a régi pályát is, hiszen annak iránya az új bányától eltérő szögbe esik. A fogadóállomás és a bánya közötti szállítópálya légvo­nalbeli kiépítése megköveteli a bu­dapesti műutat átívelő betonhíd át­helyezését iß. Az UVATERV tervei alapján a 6. számú Mélyépítő Válla­lat miskolci kirendeltsége már meg­kezdte a kivitelezési munkákat. A vasszerkezet építését a miskolci Ce­mentipari Gépjavító Vállalat dolgo­zói végzik. Ezzel egyidőben véglege­sen rendezik az új bányát, hogy a cserépgyártásra alkalmatlan meddő talaj még véletlenül se kerüljön' a csillébe. A két méter vastag vörös nyirok alatt kiváló minőségű agya­got találtak, amit eddig 25 méter mélységben műveltek ki. A bánya rendezésére, a kötélpálya építésére, a híd eltolására 2 millió 100 ezer fo­rintot fordítanak és 1959 második negyedévében adják át rendeltetésé­nek. Növelik a szárítási kapacitást Az agyaglelőhely és a szállítópá­lya rendezésével egyidőben a gyár épületében is hozzákezdtek a cserép­gyártás előkészítéséhez. Fontos fel­adatuknak tartották a szárítási kapa­citás növelését. Űj szárítóstelázsjk beszerelésével mintegy 1300 négyzet­méterrel növelik a szárításra alkal­mas területet. A 355 ezer forintos be­ruházás a cserépgyártás egyik leg­fontosabb problémáját oldja meg. A gyár három kazánja eddig 600 négyzetméter fűtőfelületet biztosí­tott. A cserépgyártásra való áttérés a fűtőfelület növelését is megköve­teli. A budapesti Radiátorgyárban már készül a negyedik kazán, amely­nek üzembehelyezésével 750 négy­zetméter fűtőfelület biztosítja majd a folyamatos gyártást. Nagy gondot okozott eddig a gyár­ban a felhasználásra kerülő víz nagyarányú homoklerakódása. A csövekben — két hónap alatt *— 10 —12 mm lerakódás keletkezett. Most, mielőtt a cserépgyártást, meg­kezdenék, 100 ezer forintos költség­gel vízlágyító és ülepítő berendezést helyeznek üzembe. Tervük: tovább növelni a gyár jó hírnevét Kettőszázhatvanezer forintért két cserépprést és két vágóautomatát szereznek be. Egy prés már megér­kezett, az automatát pedig a napok­ban várják. A dolgozók és vezetők gyors, lelkiismeretes munkájának eredményeként, október 15^én sze­retnék már megkezdeni a kísérleti gyártást. Az év végéig pedig 300 ezer cserép legyártását tervezik. ami mintegy 150 családi ház lefedéséhez lesz elég. A II. gépegységet 1959. második negyedévében helyezik üzembe. A tervek szerint naponta 26 —30 ezer cserép hagyja majd el a gyárat. Napjainkban a gyár dolgozói azon munkálkodnak, hogy a megye éjj az ország lakossága minél előbb, mi­nél több tetőfedő anyagot kapjon. Sokan akarják közülük megtanulni a cserépgyártást is. Bár a rossz köz­lekedési lehetőség miatt a munka­erőellátás nehézségekbe ütközik* a gyár vezetői mégis bizakodnak. A vállalat vezetősége — mint azt Ma- gonyi Antal, a gyár igazgatója él­mondotta — idejében felmérte az ezen szakmai részlegnél mutatkozó igényeket és úgy határozott, hogy más gyárak dolgozóinak segítségét kéri, akiktől az itteni munkások is megtanulhatják a cserépgyártás technológiáját. Tervük az, hogy a kormány által biztosított nagyszerű alkalmat felhasználva, kifogástalan minőségű cserepet gyártsanak és már a kezdeti termeléssel is enyhít­sék a napjainkban még sok család­nak gondot Okozó cseréphiányt. SZARVAS MIKLÓS A MIS^OICl RADIO MAI MŰSORA* 188 méteres hullámhosszon; Munkatársaink jelentik. A váltók parancsnoki őrhelyén. Régi magyar operettekből. Bányászok tíz perce. Kérem a panaszkönyvet. Őszi képek ... A miskolci adó II. vidám zenés fejtörő­je nyereményeinek nyilvános sorsolását ma este 8 órakor tartják meg a Polónia (volt Aranycsillag) étteremben. Zárszámadás előtt Tiszakeszin A SOKFÉLE gondolkozása és vi­lágnézetű emberek között jócskán akadnak még. akiik a saját nyugal­muk. boldogságuk megteremtésében látják az élet értelmét. S hogy mi van másokkal, nem az ő dolguk. És vannak emberek — egyre többen és többen —, akik előtt magasztosabb, emberibb társadalmi célok lebegnek. Az ő életükben eltörpül a saját gond, s annál több helyet foglal el a tár­sadalom boldogulásának ügye. Ilyen ember Strobek Gyula elvtárs is. Miskolcon az egyik csöndes mel­lékutcában. a Bezerédi-utca 5. szám alatt lakik egyszoba-konyhás laká­sában. Hosszú, több mint hat évtized nehéz, szenvedésekkel, harcokkal, tapasztalatokkal teli munkásélet áll mögötte, ö már megtette azt, amit a társadalom várt tőle. Most már gondtalanul élhetné a hátralévő éve­ket. évtizedeket. — Én nem tudóik munka nélkül élni! — mondja. — Nem. mert az ilyen embereknek a társadalomért való törődés jeleníti a nyugalmat. — Mondja. Strobek elvtárs — kér­dezem —. miben látja az élet értel­mét? — Miben? Felépíteni a szocializ­must, hogy minden embernek legyen kényelmes családi élete, és nyitva álljon fejlődése előtt minden út. Ez egy kicsit sablonosán hangzik, úgve? Megmagyarázom. A felszabadulás előtt nagy volt a munkanélküliség. A legjobb szakmunkások, értelmisé­giek százai, ezrei ácsorogtak a gyár­kapuk előtt, családi életük a sze­génység és nyomor miatt csupa ve­szekedés volt. Mennyi kiváló tehet­ség pusztult el, mennyi panasz hangzott el! Ki törődött akikor az emberi sorsokkal, gondokkal!.:: En­gem már akkor is hajtott a vágy: segítenem kell minden dolgozó tár­samon. hiszen a magam jövőjét is csak úgy tudom biztosítani, ha min­den dolgozó jövőjéért is harcolok. Régen ez nem volt könnyű. Börtön, golyó és bitó várt az emberre, mégis csináltam. Szükségét éreztem. STROBEK GYULA elvtárs már 1916-ban bekapcsolódott a munkás­mozgalomba. Ezért a frontra vezé­Gyula mindenkinek igyekszik eleget tenni. — Mindig örülök — mondja —. ha választóim felkeresnek. Jólesik érezni, hogy bíznak bennem és jól­esik, hogy segíthetek rajtuk. Strobek elvtársat Répáshuta, B ü kkszen 11 ászló. Bük k&zen tkeresz t. Harsány és Kisgyőr dolgozói válasz­tották megyei tanács tagúkká. Két- havömként ellátogat közéjük. A ta­Azt mondja Molnár József, a ti- szakeszi Alkotmány Tsz elnöke, hogy az idei tarlóhántásnak náluk kü­lön története van- Úgy történt az eset, hogy betegsége alatt nyáron a kórházban kezébe került az újság. Olvassa, olvasgatja és egyszer azon akad meg a szeme, hogy a gépállo­más agronómusa szerint ők — már­mint a tiszakeszi Alkotmány nem akarnak tarlót hántani,.. — Ejnye, a teremtésit! Ez nem igaz — így Molnár és azon nyom­ban odabotorkált a telefonhoz. Fel­hívta a mezőgazdasági osztályt, a ta­nácsot, a gépállomást, a szerkesztősé­get és mindenkit, akiket telefonon el lehet érni: alaposan megmondta a véleményét... Azután pedig, mikor hazakerült, első dolga volt a gépál­lomás vezetőségével tisztázni, hogy — fordítva áll a dolog: ők éppen­séggel akarnak tarlót hántani, ámde késnek a gépállomás gépei. — Márpedig ezt a hibát helyre kell hozni! Küldjétek sürgősen trak­tort! így esett, hqgy pár nap alatt több, mint kétszáz holdon elvégezték a Az élet értelme: DOLGOZNI A KÖZÉRT nyelték. A forradalom napjaiban tért vissza, részt vett a Tanácsiközi ársaság kivívásában, harcolt érte a 4. vörös hadosztályban. Amikor a Tanácsköz­társaság elbukott, ő román fogságba került. Onnan hazaszökött és megkez­dődött kálváriája. Kínozták Békés­csabán. Budapesten a Markó-utcá- ban. Szombathelyen, volt a szegedi csillagbörtönben. 1921-ben engedték szabadlábra. Annyira megbízhatat­lannak tartották, hogy csak 1939-ben kapott a DIMÁVAG-ban állandó munkát. Ekkor az illegális pártszerv arra intette, maradjon csendben, mert nagyon figyelik. A felszabaduláskor azonnal a har­cosok közé állt. Volt járási párt­titkár. üb. tag. nagyüzemi pártbizott­sági tag. 1950-ben a megyei tanács tagjává választották. 1954 óta vb. tag is. Emellett tagja a megyei tanács MSZMP csoportja vezetőségének, a hejőcsabai alapszervezet vezetőségé­nek és tagja a megyei népi ellen­őrzési bizottságnak. Száz és száz fel­adat vár rá. sok gonddal, bajjal for­dulnak hozzá választóik. És Strobek nácselnököknek meghagyta, hg bár­ki szeretne vele beszélni, lakásán is felkeresheti, akár személyesen vagy írásban. Előfordult már. hogy reggel 5 órakor bekopogtak hozzá, máskor pedig este 9-kor kérték, segítsen va­lamilyen ügyben. És Strobek elvtárs segít. Kisgyőrben. a faluhoz másfél kilo» méterre van egy település. Földút köti össze a faluval. Esős időben szinte lehetetlen a közlekedés. Szó- vátették neki. Nem hiába. Ma nnr csinálják, hengerelik a bekötő-utat HARSÁNYBÓL f*gyszer egy egész küldöttség kereste fel a lakásai. — Az aranyosiak elvették tőlünk a legelőt! — mondták. A kérdéses legelőrészt ugyanis mindkét falu magáénak vallotta. Az egyik is. a másik is kihajtotta rá a marháit, aztán veszekedtek miatta. Hosszú utánajárás jogi viták, doku­mentumok alapján aztán a harká­nyiak javára dőlt a két falu pere. Bükkszentkerészteu a mészégető* körül volt nagy vita. A Kelet bükki Erdőgazdaság — érthető ok ok Hó! —­munkát- Most — utólag örül, hogy így történt a baklövés, mert leg­alább gyorsan végeztek — készülőd­hetnek az őszi vetésekre. A másfélezer hold körüli földte­rületen gazdálkodó termelőszÖ- - vetkezető* különben -sok Jsár ér­te az idén. Molnár József mér­gelődve meséli, hogy 200 holdon pusztított az árvíz — számokban kifejezhetctlcn értéket vitt ma­gával, s befolyásolja a zárszá­madást is. Negyvenkét forintot terveztek egy munkaegységre — az árvíz és a ké­sőbbi aszály miatt azonban körülbe­lül harminchatot fizetnek majd. A termelőszövetkezet terméseredmé­nyei azonban így is magasabbak vol­tak, mint a falu egyénileg gazdálko­dó parasztjaié. Búzából 7 és fél má­zsás átlaggal számoltak és most a kukoricatermésben reménykednek. 50 hold hibrid és 30 hold rövidte­nyészidejű retking-kukoricát vetettek, az előbbiről 30, az utóbbiról 20 mázsás holdankinti átlagtermést várnak. A gondosan rendben tartott szép szé- rpskertben 36 vagon szálastakar-* mány van már kazalba rakva, de még most is kaszálnak. Az állatok téli takarmányozásával tehát nem 'lesz baj, eladásra is jut! Természe­tesen addig nem adnak el egy mg-1 'zsát sem — mondja Molnár elvtárs 1—, amíg pontosan ki nem számolják, 'hogy az állatállomány takarmánya 'az első kihajtási napig, illetve az- 'után is. biztosítva van-e? Arra pedig 'nagy gondot fordítanak, hogy to- 'vább szaporítsák állományukat. | Most, hogy az árvíz és »z aszá­lyos esztendő ellenére is meg­közelítik a tervezett munkaegy- 1 séget, jórészt annak köszönhető, 1 hogy a tiszakeszi Alkotmány 1 erőteljesen áttért az állattenyész- 1 tésre, szarvasmarha és sertéshíz- ' lalásra. i A leszerződött 300 darab hízoltser- .tésből nemrégen adtak át 150 dara- .bot és pár héttel ezelőtt adtak le 72 darab hízottmarhát is. Érdemes és kifizetődő dolog ezzel foglalkozni, mert az Állatforgalmi Vállalat már a szerződés megkötésekor jelentős előleget ad és ebből fedezheti kisebb kiadásait a termelőszövetkezet. A tiszakeszi Alkotmány tagsága lassan-lassan mindent betakarít föld­jeiről, összeadják évi számvetésüket és elosztják munkájuk gyümölcsét. A tagság sokat dolgozott az idén —• s ennek meg is van az eredménye? Most, pedig — mint, Molnár elvtársi a rövid interjú során elmondja —- már a jövőben járnak. Tervezgetik, hogy mit hova és mennyit vetnek? Úgy gondolják, hogy többek közölt megemelik hibridkukorica termelési 'tervüket is, mert a klementinái álla­mi gazdaságban a napokban átadott 1 és beindult hibridáló üzemtől sok 'vetőmagot kértek és ezzel — mint 'erről az idén meggyőződtek — na- lgyon érdemes foglalkozni. ' ip-m eltiltotta a mészégetés/t, mivel más-' képpgjn nem tudta megállapítani a' n^gy falopásokat. Igen ám. de a falu* népének a mészégetés a kenyeret je-1 lenti. Erre összehívott egy ankétot.' amelyen a Keletbükki Erdőgazdaság.1 az ügyészség, a tanács és a falu1 megbízottai olyan döntést, hoztak.1 amellyel mindkét fél megelégedett.1 Egy másik esetben egy kisírtszemű 1 asszony kereste fel. 1 — Azt tanácsolták — kezdte —.' hogy magához forduljak, mert tudj raj tünk segíteni. — Aztán elmondta, j hogy a férje rendes ember volna, j csakhát az utóbbi időben nagyon azj ivásir^ adta a fejét. Folyton attól ret- j teg. hogy ebből valami nagy baj lesz.j Strobek elvtárs felkereste az asz-! szon.y férjét a munkahelyén. } — Nekem ugyan g magánéletéhez! nincs semmi közöm — mondta —.! de mint egyik ember a másikkal., szeretnék magával beszélgetni. STROBEK ELVTÁRS az autómű-( szaki iskola egyik előadója is. tehát, jól ismeri az italozás okozta karam­bolokat. Elmondott neki egynéhány példát. Aztán hozzátette: | — Maga is így járhat. Mi lesz' a gyermekével, ha maga a börtönbei kerül? Erre nem gondol? < Az ember egészen meghatódott.' Azt mondta: l — Ha velem egyszer is így beszél-< gettek volna, nem jutottam volna* ide... De úgy érzem, még nem késő.' — A beszélgetés használt, mert le-* szokott az ivásról. ! így dolgozik Strobek Gyula elv-l társ, megyei tanácstag. És ha egyszeri számot kell adnia, hogyan tett. eleget! e megbízatásnak. szavazói megálla- ( pithatják: nem csalódtak benne. I (CsB)é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents