Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-02 / 181. szám

Szombat, 1958. augusztus 1. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 Közvélemény kutatás a közelmúltban épült lakásokban Hat martinkemencét már földgáztüzelésűre építettek át Diósgyőrött Az Építőipari Tudományos Egyesü­let miskolci csoportja elhatározta, hogy az 1953—1958 között épült la­kásokban közvéleménykutatás-szerű feltárást készítenek. Ennek a mun­kának elvégzésére külön munkabi­zottságot alakítottak, amelyben igen sok fiatal mérnök vesz részt. A mun­kabizottság tagjai végiglátogatják az új házak lakóit és az Építéstechni­kai és Építésgazdasági Iroda által, rendelkezésükre bocsátott kérdőívek kitöltésével állapít­ják meg a lakók őszinte vélemé­nyét az új lakásról. A kérdőívben nemcsak arra a kér­désre válaszolnak a lakók, hogy az általuk használt lakás tetszik-e, ha­nem sóik részletkérdésre is választ adhatnak. így többek között arra is, hogy a szobák mérete megfelel-e a család igényeinek, vagy kielégítő-e a fürdőszoba szellőzése. Ezenkívül jól tartja-e télen a lakás a mele­get, honnan hallja a legtöbb zajt, szeretne-e beépített szek­rényt, hol étkeznek általában, milyen hasz­nálati tárgyaknak nincs megfelelő helye, stb, A közel negyven kérdést és ugyan­annyi alkérdést tartalmazó kérdő­ívek országos statisztikája igen nagy segítséget nyújt majd az építészek­nek az elkövetkező években építen­dő lakások tervezésénél, a lakók jo­gos igényeinek, helyes meglátásaik­nak. észrevételeiknek figyelembevé­telével. Érdekessége a közvéleménykuta­tásnak még, hogy a kérdőív hátlapjára a lakás alaprajzát és berendezését váz­latosan felrajzolják, hogy jogos észrevételek esetén a tervezők még jobban megismerjék a té­nyeket. Megteltek a budapesti iparitanuló-intézetek otthonai Az utóbbi napokban több vidéki, általános iskolát végzett fiatal kérte felvételét az otthonnal rendelkező budapesti iparitanuló-intézetekbe. A Munkaügyi Minisztérium közlése szerint az otthonnal rendelkező bu­dapesti iparitanuló-intézetek helyeit az állami gondozott árvákkal, továb­bá azokkal a fiatalokkal töltötték be, akiknek szociális körülményei ezt feltétlenül indokolták. Az ipari- tanuló-otthonok helyei beteltek. Vi­déki fiatalokat ipari tanulónak bent­lakásos elhelyezéssel már csak a vájárképző intézetekbe vesznek fel. Többször hirt adtunk már arról, hogy az idén Tiszapalkonyától a di­ósgyőri Lenin Kohászati Művekbe is elvezetik a romániai földgázt. így a jövő év elejétől — a többi között — a martinkemencékben ezt a jó ha­tásfokú és olcsó fűtőenergiát hasz­nálják majd. Az acélműben — a ko­rábbi intézkedések eredményeként — eddig már hat martinkemencét építettek — igen jelentős tűzálló- tégla megtakarítással — át úgy, hogy azok földgáz tüzeléssel is üzemel­hessenek. Az év hátralévő részében még további két kemence átépítését végzik el.-----------o----------­T IT - HÍREK Kirándulás a Hórvölgybe. A TIT föld­rajzi szakosztálya és az IBUSZ augusz­tus 10-én, vasárnap autóbuszkirándulást rendez a délkeleti Bükk legszebb vidé­kére, a vadregényes Hórvölgybe. Útirány: Miskolc — Mezőkövesd — Bogács — Cse­répfalu — Hórvölgy. Az Odorvár alatt a TIT előadója ismerteti e terü’et termé­szeti szépségeit és földrajzi érdekességeit. Ezután egyéni program következik. A ké­ső délutáni órákban indulnak vissza Ré­páshuta — Bükkszentkereszt — Ho’lós- tető — Lillafüred érintésével Miskolcra. Részvételi díj: 39 forint, Minden érdek­lődőt szeretettel vár a rendezőség. Jelent­kezni lehet az IBUSZ miskolci kirendelt­ségén (Miskolc, Kazinczy u. 2. sz.) Uránia zsebmíkroszkóp árusítását rövi­desen megkezdi a TIT megyei szervezete. A töltőtollalakú zsebmikroszkóp ára 48 forint 50 fillér. Előjegyezhető a TIT me­gyei szervezeténél (Széchenyi u. 16.). Utak, útburkolólapok, építési anyagok kísérleti gyártása Diósgyőrben A salakfelhasználás új lehetőségei A kohászati üzemek egyik legna­gyobb problémáját a kohókból le­csapolt nagymennyiségű salak el­távolítása képezi. Éppen ezért, ahol kohók dolgoznak, ott közelükben megtalálhatók az úgynevezett sa- lakhányók, ahol az izzó salak tűz­pirosra festi esténkiht az ég alját. A salakhegy szép lassan nő, amíg határt nem szab neki a helyi adott­ság. A térség hiánya szükségessé teszi hasznosítását. A Lenin Kohászati Művek veze­tőségét egyre jobban foglalkoztat­ja a salakeltávolítás és felhaszná­lás kérdése, mert a rohamosan fej­lődő nyersvastermelés, valamint az óriáskohó üzembehelyezése által kétszeresére nőtt a salakmennyi­ség. A mexikói Sásas-völgyben tör­ténő salakdöntögetést a Nehézszer­számgépgyár építésével be kellett szüntetni. A vasgyári vasútállomás rendezőpályaudvarának kibővítése jóidéig alkalmat adott a salak el­távolítására, de később a terjeszkedő salakhányó lebontásra kényszerített egy egész sor vasúti kolóniát. Most szintén a lebontás veszélyével fenyeget 40—50 kertes családi ház­ból álló lakótelepet. Ez az állapot tarthatatlan. Ami­kor a városi tanács olyan nehezen tudja megoldani a romos, elavult — a városképet csúfító — viskók szanálását, akkor megengedhetet­len, hogy a salakhányó Nagymis- kolc kellős közepén lebontásra kényszerítsen szép családi házak­ból álló utcasorokat és terjeszke­désével elszűkítse a felsőváros amúgy is szűk területét. Város­egészségügyi szempontból is tűrhe­tetlen, hogy a folyékony salak dön- tögetésénél felszabaduló, egészség­re káros anyagok, mint például: kén, foszfor, stb. mérgezze a kör­nyék levegőjét. Általánossá vált az a vélemény, hogy a salakkérdést mielőbb meg kell oldani! Ennek szellemében épült több év­vel ezelőtt a salakgranuláló üzem, melynek malmaiban megőrölt sala­kot a cementipar használja fel pót­anyagul. A közelmúltban üzembe­helyezett salaktéglagyár is egyre kiválóbb minőségű téglák gyártá­sával nagyon sok folyékony salakot von el a hányákról. Azonban ez még mindig kevés. A salakhányó terjeszkedését nem szüntette meg. Az országos viszonylatban egyre komolyabbá váló salakkérdés meg­oldására úgynevezett salakértéke­sítő brigád alakult. A brigád célja a hazai salak fokozottabb felhasz­nálása. Ennek hatására a Lenin Kohá­szati Művek alapanyagüzeménél hasonló céllal salakfeldolgozó bri­gád alakult, melynek tagjai felada­tul tűzték ki a kohósalak felhasználási területének kikísérletezését, s egyben kiszélesítését. A kísérleti brigád fáradságot nem ismerve fo­gott munkához, s azóta szép sike­reket ért el. Azzal kezdték munkájukat, hogy ez év tavaszán a gyár területén egy kísérleti út építéséhez kezdtek. Anyagául a halnai kérget és gra­nulált salakot használták fel. Az utat június 14-én adták át a forga­lomnak és az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a célnak megfelel. Anyagköltsége négyzet- méterenként kb. 6 forint, ami azt mutatja, hogy az eddig használatos összes útanyagoknál sokkal olcsóbb. Hat kilométeres útszakasznál a meg~ takarítás összege 200 ezer forinton felül lenne. , A kísérleti út megépítésével az újítóbrigád nem fejezte be munká­ját. Elkészítettek egy négyzetméte­res útburkolólapot, valamint egy 40x40-es járdalapot. A kipróbálás sikerrel járt. A brigád ezután nor­málvágányhoz szükséges vasúti talpgerendát készített granulált sa­lakiszap felhasználásával. A kí­sérlet azt bizonyítja, hogy teljes mértékben pótolja a cementes vas­beton talpgerendát. A brigád ezután kerítésoszlopot készített. Ez annyira közszükségleti cikk, hogy ebből a tételből több­ezer rendelés várható. Ezenkívül készítettek még bányaidomkövet. járda szegélykövet , vasbetoncső- tartóelemet, szintén biztató ered­ménnyel. Az újítók tervbevették az úgynevezett habsalak készítését, és annak felhasználásával vertfa­lat és előregyártott épületelemek gyártását. Amennyiben habsalak­kal a szabványban előírt szilárdsá­got nem sikerül elérni, akkor a salaktégla anyagával kötve még jobb szilárdságú, megfelelő építő­anyag érhető el a salaktéglánál lé­nyegesen kisebb költség mellett. Háromhónapos munkájuk óta di­cséretesen jelentős munkát végez­tek. Az elért eredmények már most biztatóak, sok esetben pedig kielé- gítőek. A néhány esetben fennálló szilárdsági hibatényezők további kísérletek által teljes mértékben megszüntethetők. A brigád munká­ja a várt eredmény esetén felbecsülhetetlen értékű a népgazdaság számára. A kohó­salak ilyen nagymértékű felhasz­nálása lehetővé teszi a salakhá- nyón való salaköntés teljes meg­szüntetését. Az eddigi városképet csúfító, magából mérgező anyago­kat kilehelő salakhányó földréteg­gel behányható és oldalait gyepesí­teni, majd akácfákkal beültetni is lehet. Régen várt kezdeményezés a sa­lakfeldolgozó brigád kísérletezése. Legfontosabb tennivaló: a brigád munkájának megfelelő támogatása, az általuk megjelölt beruházások végrehajtása, hogy a salakhaszno­sítás üzemszerűen — az újítóbrigád áltál kidolgozott technológia sze­rint megkezdődhessen. KRISTON BÉLA CEMENTGYÁR-ÖRIÁS A romániai Bicazitan épült óriási cementgyár egyik fő erőssége a román építőiparnak. A modern gyár az építő­anyagok jórészének biztosítására képes. II Borsodi Szénbányászati Tröszt 1959. évi terve A Borsodi Szénbányászati Tröszt megyénk egyik legnagyobb és a nép­gazdaság fejlődése szempontjából egyik legjelentősebb vállalata. Jelen­tőségét emeli az a tény is, hogy az ország legnagyobb széntermelési egy­sége, hiszen az országos szénterme­lésnek közel 16 százalékát képviseli. Jelentős továbbá azért, mivel a bor­sodi ipar közelében helyezkedik el a szénmedence, s így közvetlenül elé­gíti ki a Borsod megyei ipar, az erő­művek szénigényét. Éppen ezért nem érdektelen fog­lalkozni azzal a kérdéssel, hogy a 3 éves tjerv keretén belül a következő év, vagyis 1959. vonatkozásában mit tervez a Borsodi Szénbányászati Tröszt. Elöljáróban meg kell említeni, hogy a tröszt ez év első felében szén­termelési tervét 103.8 százalékra teljesítette, s termelékenység vo­natkozásában is túlteljesítést ér­tek el. így ezek az igazán jó eredmények képezik az alapot a tervezéshez, ezekhez képest kí­vánnak fejlődést elérni, így mindjárt a széntermelés vo­natkozásában kezdve a tervjavaslat vizsgálatát, megállapíthatjuk, hogy jövőre, — figyelembe véve lehetősé­geiket, valamint az ipar és a lakos­ság szénszükségletét, — 6.8 százalé­kos termelésfejlődést irányoznak elő. Ezen termelésfejlődést elsősorban úgy biztosítják, hogy a meglevő bá­nyáknál jobb kapacitáskihasználásra törekednek. Ezt a törekvést támaszt­ja alá az, hogy az egy bányára eső átlagos napi termelés 7.4 százalékos növekedését tervezik. Széntermelési vonatkozásban nehézséget jelent a trösztnek az ormosi külfejtés idei kimerülése. Ezen úgy segítenek, hogy a jövő évben két új külfejtést — ne­vezetesen Sajókazincon és Szuhakál- lón — állítanak be a termelésbe. I Ezen új külfejtések előkészületi munkálatai már most megkezdődtek. A termeléssel szorosan összefügg a szén értékesítésének kérdése. A tröszt jövőre széntermelésének mintegy 81 százalékát az ipar fe­lé, míg 19 százalékát a háztartá­sok felé kívánja értékesíteni. Az előirányzott fejlődéshez kap­csolódnak a műszaki fejlesztési kér­dések is. Nincs alkalom ezek részle­tes ismertetésére, így csak vázlatosan sorolhatjuk fel azokat. Sajószentpéter II. aknán á Szov­jetuniótól kapott 3 darab Gornyák- kombájnnal kívánják a fejtési' mun­kát gépesíteni. A szelesi és Ella-bányán 3 darab magyar F 4-es gép fog üzemelni. A tröszt különböző bányáinál — a mindenkori szükségletnek megfe­lelően — 8 darab feltörés fúrógép fogja megkönnyíteni a vágathajtási munkát. Az elmondottakon túlmenően gon­dot fordít a tröszt a rakodási mun­ka termelékenyebbé és könnyebbé tételére s ennek érdekében jövőre 35 darab Kóta-féle és 8 darab Hi­dasi-féle rakodógép munkábaállítá- sát tervezi. Jelentős fejlődést irányoz elő a tröszt a vágatok korszerű biz­tosítására is. Ugyanis, míg eb­ben az évben erre előreláthatólag 17 millió forintot költenek, addig ezen munkára a jövő évben 28 mil­lió forintot fordítanak. Ez a munka, — habár pillanatnyilag költsége­sebb — végeredményben import bá­nyafa megtakarítást eredményez. Ezen túlmenően biztonságosabbá is teszi a bányaművelést, a bányamun­kát. Ugyancsak a műszaki fejlesztési tervek között szerepel s szintén im­portfa megtakarítást, valamint kor­szerűbb fejtési tevékenységet ered­ményez annak megvalósítása, hogy már az idén megkezdett kísérle­tek alapján 200 folyóméter front­fejtés! homlokhosszon acéltám- biztosítást fognak alkalmazni. Ezt a munkát egyelőre három telep­típusban — vékony, középvastag és vastag — széntelepekben kísérlete­zik ki s a pozitív kísérleti eredmé­nyek függvényében szélesíteni fogják alkalmazási körét. Ugyancsak már ebben az évben folynak Szuhakálló II. aknán és Al- berttelepen a famegtakarítást je­lentő főtecsavarozás üzemi kísérle­tei, melyek pozitív eredményei szin­tén korszerűbb biztosítási munkák vitelére adnak majd lehetőséget. Külön tervfejezetben foglalkoznak a munkaügyi vonatkozású kérdések­kel. így többek között a mélyműve­lésű bányáknál — annak ellenére, hogy a széntermelés aránya a ki­sebb termelékenységet biztosító vé­konyabb széntelepek felé tolódik el — 2 százalékos termelékenységemel­kedést terveznek. Ennek biztosítása a már felsorolt és egyéb műszaki intézkedések végrehajtása révén vá­lik lehetővé. Nehezebb probléma a magasabb termelési mennyiség eléréséhez, a termelékenység emelkedésével le nem fedezett hiányzó munkáslétszám biz­tosítása. Ennek biztosítása, valamint annak elérése, hogy az új dolgozók már bizonyos bányabeli gyakorlatra, a bányamunka munkafogásaira szert téve dolgozzanak a tervévben, igen komoly feladatot jelent a tröszt mun­kaügyi és az üzemek különböző szer­vei számára. Az önköltségi tervek kidolgozása most folyik. Erről csupán annyit le­het még megjegyezni: alapos meg­fontoltsággal úgy kívánja azt a tröszt megtervezni, hogy a legtelje­sebb összhangban legyen egyéb ter­veivel, illetve az alkalmazott gaz­daságpolitikává 1. Habár egy év tervéről van szó, mégis a tervet készítők előtt állan­dóan ott lebeg a távolabbi jövőnek a kérdése is. » Az 1959. évi tervet úgy dolgoz­zák ki, hogy az átmenetet je­lentsen a további évek fejlődé­séhez s a tröszt termelési vo­nala a későbbi években is állan­dóan felfelé mutasson. Ehhez kapcsolódik a beruházási tervek kérdése is. Nincs lehetőség a beruházások teljes felsorolására. Szükséges azonban a fontosabb té­telek megemlítése. A jövő érdekében a beruházások között szerepel a pereceskörnyéki Erenyő-bánya beruházásainak to­vábbi folytatása, hogy ez a bánya is mihamarább beléphessen a terme­lésbe. Ugyanilyen értelemben, foly­nak a beruházási munkálatok a nagybarcai, feketevölgyi, Szuhakál­ló II. bányáknál. Ugyanakkor a meg­lévő s már régebben üzemelő bá­nyáknál a tervezett rekonstrukciós munkák lehetővé fogják tenni a ka­pacitás bővítését vagy tartását, il­letve a biztonságosabb és korsze­rűbb bányamunkát. Ha nem is készül el teljesen, de nagy lépést tesz a megvalósulás felé a . lyukó—kondó—berentei kötélpá­lya megépítése, mely szűk szállítási keresztmetszeteket fog kiküszöbölni s üzemelése esetén kedvező hatással lesz a szén önköltségének alakulá­sára. Gondot fordítottak a beruházási tervben a szükséges gépek, gépi be­rendezések biztosítására is. Ez a té­tel a tervjavaslatban mintegy 44 mil­lió forinttal szerepel. A beruházási terv tartalmazza mindazon terveket is, melyek a bányászdolgozók kulturáltabb életét biztosítják. így többek között szerepel a tervek­ben kilenc üzemi fürdő megépítése, melyeknek hiánya, illetve a meglé­vőknek nem megfelelő volta jogos sérelme a bányászoknak. Ezen túl­menően tartalmazza a terv az ivó­víz megoldási kérdéseket, különböző kulturális- és sportvonatkozású épí­tési munkálatokat. Az elmondottad során csak vázla­tosan volt lehetőség ismertetni a Borsodi Szénbányászati Tröszt jövő évi tervjavaslatát. A terv magabiz­tos, a fejlődést szolgáló. Megvalósí­tása a borsodi bányászok hírnevé­hez méltó becsületes munkát kíván meg. Úgy gondoljuk, ehhez a bor­sodi bányászokban meg is van az akarat, az elszántság s a terv meg­valósítása során úgy fognak dolgoz­ni, hogy valóra váltsák jövő évre is bányásznapi jelszavukat: «-Termelé­kenyebb munkával több. jobb mi­nőségű és olcsóbb szenet a hazá­nak!« Sz. Másfélmillió forintos megtakarítás a DIMáVAG-ban A DIMÁVAG Gépgyárban az év elején takarékossági intézkedési ter­vet dolgoztak ki, amely részletesen felsorolta azokat a lehetőségeket, amik ezen a téren megvalósíthatók, illetve elérhetők. A párt-, gazdasági és műszaki vezetés és nem utolsó­sorban a gyári KISZ-szervezet va- ' amint a dolgozók összefogása ered­ményesnek bizonyult. így például a hideg- és melegüzemekben 120 tonna egyébként hulladékba menő anyagot használtak fed anélkül, hogy gyártmányok minősége romlott vol­na. A 10 és 20 méteres szállítószalag­nál olcsóbb, de tartós műanyag­csapágyat építettek be. Gazdaságos­nak bizonyult a felrakó hegesztés további kiterjesztése, valamint a héjjesapágyak alkalmazása, a koráb­bi tömör bronzcsapágy helyett. Min­dent összevéve, a különböző intéz­kedések megvalósításával az év első hat hónapjában mintegy másfélmil- a lió forintot takarítottak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents