Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
Vasárnap, 1958. augusztus 18. GS ZAKMAG YARORS Z AG 7 „(J-őfr a oil ág . . ” Látogatás egy jubiláló kórusnál Nagy készülődésnek voltunk tanúi az elmúlt napokban a másik old MÁV Járműjavító egyik előadóteÉrmében. Olajos, tarka munkaruháé; öregek és fiatalok gyülekeztek, mintegy ötve- nen. hogy vasutaenapi műsorukat felfrissítsék; • A Járműjavító »Aranyéremmel« kitüntetett férfikarának tagjai voltak. (A kitüntetést még 1936-ban kaptáik.) A munkapad mellől jöttek ide egy röpke órára, feláldozva ebéd- idejüket, hogy B. Veszprémi Ilona karnagyuk vezetésével próbát tartsanak. Gyorsan előkerültek a szorgos munkáskezektől olajossá vált kották és rövid megbeszélés után Kodály Szabadság himnuszát, majd Bárdos Széles a Duna című műveit énekelték. Szép száma az együttesnek Gounod Faust-jának Katona-kórusa is. Nagyon szeretik a zenét, magát a kórusművészetet és nem utolsó sorban karnagyukat, akitől néhány év alatt sok szépet tanultak. Próba után a férfikar vezetőségi tagjaival. Kubi Lajos és Bálint Gyula elvtársakkal beszélgettünk a kórus munkájáról, eddig elért eredményeiről. — Ha visszagondólunk az elmúlt hónapokra, számtalan sikerkoronázta fellépésünkről adhatunk számot országos viszonylatban — mondották. . ----———-ooo A Miskolci Zenei Napok után Aba- újszár.tón, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon léptek fel, továbbá Budapesten, Székesfehérváron és még néhány helyen emlegetik jó szereplésüket. Most ők lesznek a vendéglátók — adják tudtunkra boldogan — mert az énekkar fennállásának 75. évfordulója alkalmából Országos Dalostalálkozót rendeznek szeptember 13-án és 14-én Miskolcon. A meghívásokat már szétröpítette a posta Budapestre, Szegedre, Debrecenbe, Szolnokra és Kecskemétre, vagy éppen Székesfehérvárra. De a megye és város néhány énekkarát is várják, így a 100 éves mezőkere^z- tesi parasztkórust, az abau'szántói vegyeskart, valamint a Miskolci Munkás Dalkört és a Zeneművészeti Szakiskola vegyeskarát is, hogy csak a nagyobbakat említsük. Ünnepi műsorukban a próbán elhangzott műveken kívül még Kodály Toborzóját is bemutatják és ezenkívül a résztvevő összes kórusok ajkáról egyszerre csendül majd fel: »Forr a világ bús tengere óh magyar! Jubileumi ünnepségek előtt a Magyar Rádió miskolci adója is közvetít műsorukból augusztus folyamán. Reméljük, jól sikerül ez a szép pro- grain és sikerül visszaadni azt a kedves fogadtatást, melyet eddig ők élveztek mostani vendégeiktől. — FA — Uj kínai film Idén augusztus 20—szeptember 3. rendezik meg Taskentben az ázsiai és afrikai országok filmfesztiválját. Ezen a kínai filmgyártás egyik legújabb alkotása is résztvesz. Liu Csing kínai iró »Csun nővére« című regényéből készülő film arról szól, hogy egy parasztlány határozottan szembeszáll a családban uralkodó régi hagyományokkal és becsületes, dolgos férje mellett találja meg élete boldogságát. Az új film címe: »A mama férjhez akar adni«. Ütts!á!a1os szelvény nincs, 22-en értek el négy taiáiatot a lottón A 32. játékhéten, nem végleges megállapítás szerint 2,560.883 lottó- szelvény vett részt a játékon, öt ta- lálatos szelvény nincs. A nyeremények a következők: Négytalálatos szelvénye 22 fogadónak van. nyereményük egyenként 87.302 forint. Három találatot 1.277 fogadó ért el. ezek szelvényére 752 forintot fizetnek. Az értékelők 38.406 kéttalálatos szelvényt találtak, ezekre 25 forintot fizetnek. (MTI) Kma külkereskedelme bő vül A „Pej csingcsou pao’ ’ című hetilapban a következőt olvashatjuk: „Idén Kína importja és exportja 8.6 százalékkal emelkedik a tavalyi évhez viszonyítva és mintegy 11 milliárd yuant tesz ki”. A hetilap konkrét példákkal bizo-' tnyítja a kereskedelmi forgalom növekedését. „Idén — írja a lap — Kí- tna 1.5-szer annyi külföldi árut vásárol, mint tavaly. Ezek az árucikkek elengedhetetlenül szükségesek mezőgazdaságunk érdekében. Csupán műtrágyából az év első negyedében félmillió tonnát hoztunk be”. A cikk megemlékezik a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal folytatott kereskedelem bővüléséről, de kiemeli az ázsiai és az afrikai országokkal lebonyolítható kereskedelmi forgalom távlatait is. Ezek az országok tavaly Kína import-ügyleteinek mindössze 16 százalékát alkották. Másodszor virágzó almafa Ózdon özv. Szedlák Pálné, Bartók Béla utcai házának udvarán újból kivirágzott az almafa. Érdekes látvány, az érett gyümölcsök mellett a tavaszra emlékeztető virágzás. Az ózdiak szerint erre emberemlékezet óta nem volt példa Ózdon. Az idősebbek hosszú őszre és enyhe télre következtetnek a ritka jelenségből. MILLIÓKAT VISZ A VIZ Boldvavölgyi gondok GALKÓ LAJOS az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke panaszolta, hogy a számadások szerint az idén júniusban mintegy 300 ezer forint értékű kárt okozott nekik a szabályozatlan medrű, szeszélyes Boldva folyócska vize. De ez csak a termelőszövetkezet vesztesége. A Boldva-völgyén végig, a kár jóval többre rúg egy milliónál, ha nem kettőnél! Igaz. hogy ebből az ősz- szegből jóakarattal le lehet számítani a hasznot, ami a kárból származik: a víz visszahúzódása után jobban terem a föld. ha a jobb termést máséven megint el nem sodorja az ár... Azonban ez csak töredék a milliós veszteségből. És erre a kárra mondják szomorúan Galkó Lajos bácsiék és a Boldva-völgyén végig, hogy: bizony, ezen már régen kellett volna segíteni!... S mivel nem volt, aki segítsen, azt sürgősen pó-' tolni kell. Pótolni, de hogyan?! A termelőszövetkezetben beszélték, hogy a közelmúltban vízügyi szakemberek jelenlétében szó esett a tennivalókról. Sőt: ki is számították:, mibe kerülne a folyó szabályozása, amely egyszersmindenkorra végetvetne az árvíz garázdálkodásának. A hírek szerint valamivel több mint egymillió forintból elvégezhetnék a munkálatokat. Tehát egyetlen áradás okozta elemi kár összegéből véget lehetne vetni a további gondoknak, bajoknak. Egymillió forintos befektetéssel millióidat lehetne megmenteni a környék termelőszövetkezeteinek. egyéni gazdáinak. AZ AKADÁLY AZONBAN mindeddig a hiányzó millió forint hiánya volt, s jelenleg is az. A Boldva-kör- nyékiek fejcsóválva emlegetik, hogy minden folyó szabályozása szerepel a tervekben, minden folyó mentén emelnek új gátakat, tatarozzák a régieket, csak éppen a Boldva szabályozása nem szerepel az állami tervekben, holott... Igen, ebben a „holott”-ban igazuk van a károsultaknak. Mert igaz, hogy mondjuk, ha a Tisza, vagy a Bodrog bizonyos helyeken kilépne egyszer a medréből, tetemes kárt okozna, azonban az is igaz, hogy a Boldva mint kis- medrű, gátaknélküli, szabályozatlan folyócska gyakran ki is lép és van rá eset, hogy egy év alatt kétszer is végigsöpri a veszélyeztetett területet. Tehát a folyó szabályozására mielőbb feltétlenül szükség van! Nem lehet megengedni, hogy milliókat vigyen el esetről-esetre a víz! Szabályozni kell, mert lehet és nem is ikerül túlságosan nagy összegbe! S miután ezt így kijelenti az ember, most már csak az a kérdés, miből, honnan lehet előteremteni azt a bizonyos milliót. Mert az sem könnyű dolog, bármennyire szükség is van rá. Egyénileg csakis a következő lehet az ember véleménye: a vízügyigaz- gatóság, illetve a folyamszabályozással megbízott illetékesek feltétlenül vizsgálják meg a helyzetet, nézzék meg, mit lehet tenni, milyen lehetőségek vannak némi anyagi biztosításra, hogy mielőbb elkezdhessék a munkálatokat. Erre alapos utána- nézéssel valószínűleg találnának is lehetőséget, bár a pénznek, a bizonyos milliónak — millió más helye is van. Azonban... (és ez az azonban nagyon fontos dolog) ehhez a szabályozási munkához jelentős segítséget kell nyújtaniuk a károsultaknak is; (Valószínűleg nem is zárkóznának el ettől a segítéstől.) Hiszen a kar elsősorban — és elég gyakran ismétlődve — minduntalan őket sújtja, tehát ha még a teljes összeget, egyetlen áradás okozta kár összegéi adnák oda a szabályozási munkálatokra, akkor is tízszeresen, százszorosán jól járnának, mert letudnák az esetleges veszély gondját. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK tagsága a lehető legnagyobb segítséget hajlandó lenne megadni, ha lenne, aki kezdeményezne, szervezné ezt a szabályozási dolgot, hiszen a legnagyobb kár őket éri. És bizonyosan ez lenne más károsultak, veszélyeztetettek véleménye is. S ha ez a helyzet, akkor nincs más teendő, mint vegye valaki kezébe ezt a dolgot! Beszéljék meg, szervezzék meg ezt a nagy és fontos munkát. Az állam szakemberek irányító munkáján, tervezésen keresztül és valószínűleg némi anyagi hozzájárulással is bizonyosan segít, amilyen mértékben csak tud. Csak legyen, aki elkezdje. legyen, aki tovább lép a panaszkodásnál. a „ha” emlegetésénél. És tovább kell lépni, mert nem lehet tétlenül nézni, hogy a Boldva-völ- gyén évente milliókat visz el a víz. (B. S.) Felhívása MagyarFö’drajziTársaság tagjaihoz A Magyar Földrajzi Társaság miskolci osztálya felhívja tagjainak szíves figyelmét, hogy szeptember hónapban, — egy évtizedes szüneteltetés után — társaságunk központi titkársága újból megjelenteti a Földrajzi Zsebkönyvet, a tanárok, diákok és a földrajzi kérdések iránt érdeklődők közkedvelt tájékoztatóját. Tagjaink, akik 1958 évre szóló tagdíjukat (évi 24 forintot) rendezték, vagy a 171.409—70-es csekkszámlán (a Magyar Földrajzi Társaság. Budapest, V., Nádor u. 7. sz. címére) október 1-ig befizetik, a Földrajzi Zsebkönyvet teljesen díjtalanul, tagilletményként megkapják. Egyben értesítjük tagtársainkat, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a MFT miskolci osztálya és a megyei tanács közös kiadványaként augusztus végén jelenik meg a Borsodi Földrajzi Évkönyv, mely megyénk természeti szépségeit, földrajzi érdekességeit és gazdasági életét mutatja be népszerű cikkek sorozatában. A Borsodi Földrajzi Évkönyv a TIT megyei titkárságán (Miskolc, Széchenyi u. 16. I. em.) és a könyvesboltokban kerül árusításra. Magyar Földrajzi Társaság Ötvenmillió forint értékű áru a mi skol ci ünnepi vásáron hosszú tablón fényképek és grafi- / konok ismertetik a tízéves állami kereskedelem fejlődését, eredményeit. Az alkotmány törvénybeiktatásának évfordulóján — az ellenforradalom óta először — rendezik meg a kétnapos miskolci vásárt. A Béketéren az állami boltok és a különböző szövetkezetek két kilométer hosz- szú pavilont építenek, amelyekben ötvenmillió forint értékű áru között válogathatnak a vásárlók. A vásár egyik érdekessége lesz a cipő- és a méteráru újszerű árusítása. A pavilonban kapható cipőkből a kirakatba különböző számokkal ellátott mintákat helyeznek, s így a vásárló a már előre kiválasztott cipőt kérheti az eladótól. A méterárukat pedig úgy helyezik el, hogy a vásznak és szövetek finomságát megvizsgálhassák a vevők. A vásár egyik kiemelkedő eseménye a mezőgazdasági kiállítás és a mezőgazdasági kisgép-bemutató lesz. Emellett számos halászcsárda, tájjellegű borkóstoló nyitja meg kapuit. A vásár bejáratánál két húsz méter Pontos időjelzés — Mennyi az idő? — A későnjövők már szállingóznak hazafelé, tehát öt perc múlva vége a munkaidőnek. TPrdekes statisztikát kaptam. Három bolt havi forgalma. Vas és műszaki szaküzlet, cipőbolt és földművesszövetkezeti vendéglő a sárospataki főtéren. HOGYAN ÉLÜNK? Egy „szürke hétköznap“ Sárospatakon A CIPŐBOLT: Csütörtökön reggel, nyitástól — délelőtt 10 óráig a bevétel meghaladta az ötezer forintot. Női szandált, férfi szandált és cipőket vittek érte. Azonban, annak ellenére, hogy Patakon más cipőbolt, vegyes üzlet is van, Kistóth Ferenc, az üzlet vezetője zúgolódik. Kevesli a két óra forgalmát. Azt mondja, hogy piaci napokon — amikor a Bodrogközből, a környékbeli tanyákról sokan bemennek portékájukkal a városba — ennyi idő alatt ez az összeg duplájára emelkedik. Nem akarom elhinni, de könyvelési jegyzékekkel bizonyítja. Sőt állítja: különösen megnövekedik majd most, cséplés után... Bár ez a jelenség máris tapasztalható. Két hete, amióta általánosságban beindult a cséplés, termény értékesítés, napról-napra emelkedik a bolt forgalma is. Tegyük hozzá mégegy- szer: a cipőbolté is, és vele együtt valamennyi sárospataki üzleté! Más-' szóval, jelen időszakban egy nap alatt 10—12 ezer forint a napi forgalom. Számoljunk átlagosan 300 forintot. Elosztva: ez 40 pár szandál, vagy cipő — naponta! Ezekután kíváncsi voltam egy régebbi statisztikára. Sajnos, nem találtunk, de emlékezetből tudták, hogy három, négy évvel ezelőtt alig a negyede, vagy legfeljebb, vásári napokon, a fele volt..; e VAS ÉS MŰSZAKI BOLT: Egy lépésre a cipőbolt mellett, közvetlen a tőszomszédságában. Amikor itt afelől érdeklődöm, hogy mennyi mostanában a havi forgalom, Joósz György üzletvezető egy tavalyi statisztilcát keres ki könyvei közül, mert ez többet beszél. Lássuk tehát: Kerékpárból eladtak 615 darabot. Ez éppen 6 vagon! Mosógépet eladtak 76 darabot. Többet is eladtak volna, de nem kaptak... Motorkerékpárt eladtak 39 darabot. Zömmel falura, bodrogközi fiatalok, éltesebb emberek, szövetkezeti tagok vitték. Varrógépet eladtak 51 darabot, rádiót 440 darabot! Ezek a jelentősebb cikkek. Az „apraját”, amely ugyancsak százezrekre, de bátran mondhatjuk: millióra rúg — nem 'is számolva. S az idén? Még csak augusztus közepe felé járunk, máris elérték ezt a mennyiséget. A VENDÉGLŐ, szemben a vas- és a cipőbolttal. Inkább az elfogyasztott ételmeny- nyiségre volnák kíváncsi, hiszen a hűsítő italok fokozottabb mérvű fogyasztása a forró nyári napokon amúgy is fellendíti a forgalmat. így is van, mert az italfogyasztás (zömmel a sör) júliusban 15 ezer forinttal volt több, mint májusban. Viszont sokkal nagyobb az emellzedés az ételforgalomban — éspedig a tavalyi, júliusi átlaghoz képest, amikor 34.955 forint volt a bevétel — ezévben 70.506 forintot könyvelték el. Postosan a dupláját! Ebben a hónapban csütörtökig 14.700 forint volt az ételforgalom. Tegyük hozzá ismét: Sárospatakon! — S kik járnak a szövetkezeti vendéglőbe? r=t Természetesen van egy törzsvendég-gárdánk — mondja Nagy László üzletvezető — hivatalnokok, bolti dolgozók, akik az üzemi ebédet fogyasztják. De ezenkívül még nagyon sokan: munkások, kőbányászok, átutazók, vásározók, földművesek, ismerősök és _ ismeretlenek. — Mikor van a legnagyobb forgalom? — Leginkább vasár- és ünnepnap. Vagy, ha valamilyen rendezvény van a városban. Múltkor egy alkalommal, amikor színészek jártak itt, azon az estén 120 adag bécsiszelet fogyott el — a többi között. — Milyen ételeket fogyasztanak általában? — Változatos. A legegyszerűbb és legolcsóbb menütől egészen a fatányérosig — mindent o T^gy kép jut eszembe. Egy Mó- ricz Zsigmond novella. Amikor a nagy magyar falukutató leírja, hogy éltes paraszt állítja meg szekerét a kocsma előtt. Zabostarisznyát húz a lovak fejére, őmaga is leemeli a széna közül a kendőbe kötött ebédet, az ostort az ajtóba támasztja, szembe ül a kijárattal, hogy figyelemmel kísérje a lovakat, s csöndesen falatozni kezd. Szalonnát, kovászos kenyeret, vöröshagymát. Nagy darab kenyér, kis falat szalonna és egy fél vöröshagyma. Azzal „bolondítja” magát. Bort vagy fröccsöt iszik hozzá. A legolcsóbb csigert, amit a kocsmáros amúgy is elkeresztelt... Mikor pedig ezen a szürke, egyszerű hétköznapon erről elmélkedem, egy másik, élő kép tárul elém: fél tizenkettő. Amúgy a város csendes. A vendéglő majdnem üres. Előbb egy asszony ül be a hűvös sarokba és 'nagy adag fagylaltot kér. Négyforintosat. Szatyor és egy kosár van nála. Vagy a piacon, vagy máshol volt. Parasztasszony Bodroghálom- ról. Próbálgatja, forgatja, két ujja közé fogja a kis ezüst kanalat és le- húnyja a szemét, amikor beveszi az ízes, hideg fagylaltot, mintha a templomban áldozna. Nemigen szokott hozzá az efajta etiketthez, de azért elfogy a fagylalt Meg a málna is, amit utána kér. Süteményt vagy tortafélét is vinne haza, de az most nincsen. így hát elmegy, otthagyva több, mint hat forintot. Az összeg nem sok. De lefogadom, hogy ez a parasztasszony, ha népi demokrácia nincs, soha nem fordul meg a vendéglőben! Legalábbis azért, hogy leüljön egy adag négyforintos fagylaltot ezüst kehelyből, ezüst kanállal elfogyasztani! Odakint a vendéglő előtt ugyanis, majdnem szemben a sarkon, háromkerekű biciklin árulja az utcai kifutó a forintos tölcséres fagylaltot. Az nem kellett... Az ajtóban kifelémenet ismerősével találkozik össze, ötven körüli, pipás emberrel. Köszönnek, az asz- szony megy, az ember leül. Sört kér, lehajtja és kocog a pohár oldalán: — Még egyet! Megkapja. Aztán: — Egy ebédet is! — Menüt vagy frissen sültet? — A menü az mi? — Ez, meg ez... — Mennyibe kerül? — Tizenegy forint... — Kevés. Hozzon egy nagy darab sülthúst. De költéret! Meg egy nagy- fröccsöt! Megkapja, fizet és elmegy. Mindez rövid idő alatt. Most lehet dél. o ff íváncsiságból bemegyek egy trafikba is. Meg a földművesszövetkezetbe, utána Bodroghalmon és Tiszakarádon. — Milyen cigaretták fogynák? — Kossuth és sok ember szivart is visz. — Magyardohányt nem? — Nemigen. Nincs papír, meg nem is bajlódnak vele az emberek. Jobb a kész... — Más mi fogy? — Minden a világon. Ruha, cipő, cukor, szappan, minden, ami kell. S csodálkoznak kicsit, hogy miért kérdezem. — Talán ellenőr? — I-igen. .. o /Vem mondtam még ki, amit akartam. Az életszínvonal emelkedését, alakulását kerestem. Arra voltam kíváncsi, tulajdonképp pen hogyan élünk? Mert az ember hajlamos arra, hogy helyzete javuld* sávál elfeledje: voltak évek az életép ben, amikor újságpapírba csavarta a kapadohányt, amikor a tölcséres fagylaltért is sajtálta a pénzt, mert ezer helye volt, amikor vöröshagymával és csiger borral bolondította a szája ízét. Amikor — mert innen indultunk el, hát térjünk is ide visz* sza: — a sárospataki cipőbolt ezek•* tői az emberektől ugyan bezárhatta volna az ajtaját, mert a szandál úri flanc volt... Az a hat vagon kerékpár eladdig tálán együttvéve sem volt meg az egész Bodrogközben, és a mosógép és a rádió és a villanybop rotva és a zománcozott fürdőkád... — akaratlanul is elmosolyodik az ember. Hát így élünk mi most, 1958 ®u- gusztusában! ÓNODVARI MIKLÓS
