Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 Vasárnap, 195? •gusztus 10. MIÉRT ÍGY VÁLASZTOTT ? Egy tfszakarádi* tsz fiatal életéről »KEVÉS NÁLUNK A MUNKA­ERŐ, kevés a fiatal. Ez az egyetlen komoly hiba. Aki legény, leány, in­kább a város felé kacsintgat. Azt mondják, ott könnyebb, többet ke­resnek.-« — így panaszkodott nem­régiben az egyik termelőszövetkezet elnöke. Hasonló probléma nemcsak ebben az egyébként erős termelőszö­vetkezetben volt és van. Annak elle­nére, hogy ma már egyre több köz­ségben hallja az ember: »ez a fiú is városon dolgozott, de meggondolta, amaz is hazajött a gyárból« — még mindig kevés a tsz-ekben a fiatal munkaerő. Azaz nem mindegyik kö­zös gazdaságban, mert a karcsai Dózsa birodalmában, vagy a tisza- karádi Uj Élet berkeiben már más a helyzet. Náluk bármerre menjen is az ember, fiatal asszonyok, férfiak, fiúk-lányok végzik a munka nehezét, javát. És alkalomról-alkalomra, év- ről-évre több a fiatal belépő. Pedig Karosán, vagy Tiszakarádon is ugyanúgy föld a föld, mint Mező- csát, vagy Edelény környékén. Ott is ugyanúgy fiatalok a fiatalok. Azonban valamire már rájöttek. Rá­jöttek, hogy nem minden az aszfalt. Nem éppen minden a gyár. a bánya. Falun is érték a munkáskéz. Sőt... A városnak is megvannak a maga nehéz, a paraszti munkánál — s kü­lönösen a holnap paraszti munkájá­nál — sokszor nehezebb, kényelmet­lenebb oldalai. Ezekről a problémákról, a fiatalok életéről a közösben, a keresetről, a holnapról beszélgetünk Páricsi Sán­dorral, a tiszakarádi Uj Élet tanyá­ján, árnyas nyárfák hűvösében. Négyen-öten hevernek a puha gyepszőnyegen, onnan figyelik a negyven-ötven méterre duruzsoló cséplőgépet, a gépkörüli sürgés-for­gást. No, nem csöndes szemlélők ők, hiszen alig néhány perce váltották fel őket: kit a szalmakazalról, kit a cséplőről, hadd pihenjenek. Az idei cséplésből alig néhány keresztnyi zab van csupán hátra és ezévben vége a kenyér betakarításának. Van hát idő a beszélgetésre. Felváltva beszélnek a közös életéről, a problé­mákról, de valahogy leginkább a jó jön szóba. Mert hibát jóformán csak annyit mondhatnak, hogy az idén nem 90—100, hanem csak 42—46 fo­rint lesz egy-egy munkaegység. Mert lehetne 100 forint is, s akkor kétszer- olyan jő lenne az-életr -mint így. De hol az az ember, akinek a jóból két- Bzerte több ne lenne még jobb!? S mivel a jelenlévő öt tsz-tag alul van a harmincon, hát a fiatalok problé­májára is terelődik a szó. OK A LEGILLETÉKESEBBEK írről nyilatkozni, mert a legfiatalab­bak. S valamennyiük között is Pári­csi Sándort illeti az elsőbbség. Élet­korban is, tagsági idejében is fiata­labb a többinél. Páricsi Sándor az elmúlt őszön még a néphadsereg egyenruháját vi­selte. Azután leszerelt, s ott állt va­lóban az élet küszöbén. Döntenie kel­lett, merre induljon, annál is inkább, mert három éve megnősült, s a csa­ládalapítás után már igazán meg­fontoltan kell hogy éljen, dolgozzon, gondolkodjon az ember. Ut sok állt előtte nyitott kapukkal. Szó lehetett a bányáról, gyárról, vagy a földről. S még itt a falun is kétfelé ágazott az ösvény. Egyénileg dolgozzon-e, vagy belépjen a gyorsan és jól fej­lődő Uj Élet tsz tagjai közé, ahol vele egykorúak, vagy nála idősebbek évek óta többen boldogulnak már. Páricsi Sándor néhány hónapi meg­fontolás után a falut, a nagy közös családot választotta. Hogy miért? Éppen ez a lényeg ... A legfontosabb érv — mert hiszen ez az első a megélhetéshez — a ke­reset, a várható jövedelem nagysága volt. Páricsi Sándor sok tsz-taggal beszélgetett a megélhetésről, a kere­setről. A téli hónapokban volt idő eldiskurálni a közös munkáról. Ala­posan megismerte az Uj Élet tagjai­nak terveit, közös munkáját. Szá- mítgatta, hogy feleségével együtt megkereshetnek — csak ez évben is, hiába későn lép be — három-négy­száz munkaegységet, ami 13—14 ezer forint keresetet jelent, a háztáji jö­vedelmet nem is számítva. S mit kell érte dolgozni? Megkapják kimérve a kapálnivalót, mákot, kukoricát, ré­pát, azt bedolgozzák. Tőlük függ, hogy mennyi idő alatt és hogyan végzik el a munkát. És hozzá a kö­zösen végzendő betakarítási és más tennivalók. AZUTÁN, AMILYEN BECSÜLET­TEL dolgoznak együttesen, olyan arányban nő évről-évre a gazdaság, gazdagodik a közös, gyarapszik az évi egy-egy munkaegységre kifize­tendő érték. Igaz, hogy mondjuk a városi élettel, ipari élettel ellentét­ben falun — itt Tiszakarádon is — vannak kényelmetlenebb dolgok. Na­gyobb a sár, ha esik, általában így nyáridőben korán kezdik, s későn végzik a munkát. Nincs jól működő színház, mozi, nem játszanak vasár­naponként nagy labdarúgómérkőzé­seket. Míg városon mindez természe­tes dolog. Vagy éppen a nyolcórás munkaidő sem megvetendő dolog. Azt itt nem lehet betartani. Legalább is, nyáron nem. Viszont az is igaz, hogy Páricsi Sándor nem megy le a föld alá, mint a bányász, hanem állandóan friss le­vegőt szívhat, napfényt élvezhet. Vagy nem kell esetleg egyetlen al­bérleti szobában szorongania, — mert városon még komoly probléma a la­káskérdés. Az pedig nem élet, hogy hetenként, hónaponként egyszer lássa a családját, s fele keresetét 1 utazásra, más elkerülhetetlen dol­gokra költse. Mert ez a legkomo­lyabb dolog; ez az, ami Tiszakarádra is, más községbe is egyre több vá­rosra vágyott fiatal hozz vissza szülő­falujába, ahol mint Páricsi Sándor megtalálja, ha egyelőre nem is a tel­jes városnyujtotta kényelmet, de a kiegyensúlyozott családi életet, nyu­godt munkát. Persze, ami a kényelmet, szórako­zást illeti, a falunak is megvan a maga szórakozása. Ez a falu szocia­lista fejlődésével párhuzamosan fej­lődik, közeledik tartalmában, érté­kében a városi szinthez. (Sajnos sok helyen a hibákat illetően is.) Falun is egyre több a jól működő sportkör, kultúrház, amelyek már nemcsak a téli hónapokban, de nyáron is egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek, egyre mozgalmasabbak ... Ezek a problémák — mondjuk — Páricsi Sándort már nem érintik olyan köz­vetlenül, mint a nála fiatalabbakat, a serdülőkorúakat. Hiszen elsősor­ban ők azok. akik holnapjukat ille­tően a város felé tekintgetnek. Azon­ban éppen a tapasztalatok alapján — és helyes központi intézkedések, tár­sadalompolitikai lépések következté­ben — ez a kimondottan város felé tekintgetés csökkenőben van. S még- inkább csökkenőben lesz, ha gyor­san erősödnek a falu termelőszövet­kezetei, állami gazdaságai, amelyek mind a kereset, mind a sport, a kultúra tekintetében biztosítják a megfelelő körülményeket falun is. EZ PERSZE nem megy egyik nap­ról a másikra, azonban — mint a tiszakarádiak, Páricsi Sándor és más hasonJókorúak példája bizonyítja — a helyes folyamat már megindult. A fiatalság felismeri, hogy a falu kereseti lehetőség, kultúrálódás, szó­rakozás szempontjából — és más adottságokat figyelembevéve — fel­veszi a versenyt a várossal, ha egy­előre vannak is még bizonyos téren éles elhatárolódások. De ezek ledön­téséért eredményesen harcol mind a falu, mind a város. BARCSA SÁNDOR Gépjármű és motorkerékpár vezetők figyelem 1 A miskolci rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a gép­jármű és motorkerékpár vezetők idő­szakos orvosi vizsgáját, vagy vizsgára jelentkezők megvizsgálását 1958 au­gusztus; 11-től kezdve naponként tartja szombat és vasárnap kivéte­lével 1958 szeptember hó 2-ig. 1958 szeptember 2-től újra a meg­határozott hétfői és szerdai napokon. A közlekedési osztály a zavar­talan orvosi vizsgálat érdekében a vizsgálatokat járásonként az alant felsorolt sorrendben végzi: 1958 augusztus 11-én: Miskolc I. kér. 1958 augusztus 12-én: ózdi járás. 1958 augusztus 13-án: sátoraljaúj­helyi járás. 1958 augusztus 14-én: Miskolc II. kér, 1958 augusztus 15-én: Miskolc III. kér. 1958 augusztus 18-án: kazincbarci­kai járás, Miskolc IV. kér. 1958 augusztus 19-én: miskolci já­rás. 1958 augusztus 21-én: mezőcsáti járás. 1958 augusztus 22-én: mezőköves­di járás. 1958 augusztus 25-én: putnoki já­rás. 1958 augusztus 26-án: abaujszán­tói járás. 1958 augusztus 27-én: szerencsi já­rás. 1958 augusztus 28-án: szikszói já­rás. 1958 augusztus 29-én: encsi járás. 1958 szeptember 1-én: edelényi já­rás. Felhívjuk a gépjármű és motorke­rékpárvezetők figyelmét, hogy min­den járásból, illetve kerületből a meghatározott napon jöjjenek orvosi vizsgálatra, mert ellenkező esetben megvizsgálását nem fogjuk eszkö­zölni. Miskolc, 1958 augusztus 7. ^ Megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti O. Készül a Mezőgazdasági Kiállítás Az idei mezőgazdasági kiállítás és vásár — már az előkészületekből is megállapítható — szebb lesz és na­gyobb is, mint az elmúlt évi volt. 6.720 kg a bemutatott tehenek átlagos tejtermelése Az I. és II. állatbírálat és az or­szágos feliilbírálat befejezése után Összeállították az idei kiállításra ke­rülő állatok termelési átlagát. A be­mutatásra kerülő tehenek átlagos termelése 6.720 kg tejet, 260.8 kg tej zsírral és 3.38 zsírszázalékkal ren­delkezik. Az állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek. valamint az egyéni te­nyésztőik teheneit két istállóban mu­tatják be. Ez a kiállítási rész lesz a szarvasmarhabemutató legértékesebb része. Itt sorakoznak majd fel azok a tehenek, amelyek már 2—3 éve 10.000 kg felett termelnek. Ilyen lesz például a csobokapusztai állami gaz­daság 82. „Cukor” nevű tehene. Ki­magaslik majd a bemutatón a mezó- hegyesi állami gazdaság törzstenyé­szete is. Híres mének a kiállítás lóistállójában A magyar lótenyésztés világhír­névre emelkedett. Ma is szállítónk külországokba gazdasági és sport­lovakat. Erről számol majd be a ló­tenyésztési kiállítás dokumentációja. 5 istállóban mutatunk be méneket, kancákat, a karámokba pedig a csi­kók kerülnek. A mének bemutató­ján a kisbéri fajtát a bábolnai álla­mi gazdaság „Danure” VI. nevű törzsménje képviseli, amely ivadé­kaival együtt kerül bemutatásra. A kancák négy istállóban kerül­nek bemutatásra. A bábolnai állami gazdaság arab, lipicai és kisbéri faj­takancákat, a mezőhegyes! állami gazdaság mező hegy esi félvér kan­cákat mutat be. 5.5 mázsás hízó is lesz a kiállításon A bemutatott sertések közül leg­kiemelkedőbb lesz a sárvári állami gazdaság 3 szovjet-import származá­sú. fehérukrán fajtájú, előhasú ko­cája. Ez a fajta nagy szaporasógóval és tejelékenységével tűnik ki. Ugyancsak a ságvári állami gazda­ság hozza a kiállítás legnagyobb hí­zóját. Súlya a kiállítás idejéig eJéri az 5 és fél mázsát. Nagyon érdekes lesz a nagykun­sági állami gazdaság „Zója” nevű kocája és annak néhány leszárma­zottja. A 10 éves mangalica koca életteljesítménye eddig több, mint 100 malac és jelenleg is 80 „lánya” van tenyészetben. 20 kilós pulyka, 3 kilós tyúkok A baromfitenyésztési bemutatón az állami gazdaságok a különböző csibenevelési módszereket mutatják be. Ennék során a látogatók elé ke­rül az infralámpás. a kolhozanyás, a téglakályhás és a mélyaalmos csi­benevelés. A nagyüzemi módszerek mellett sor kerül majd néhány be­vált kisüzemi tenyésztési módszerre is. Ezen a bemutatón n /ecsési ál­lami gazdaság szolgáltatja a „meg­lepetést”, Bemutatja egyik legkivá­lóbb Leghorn tojóját, amelynek életteljesítménye 3 év alatt több mint 600 darab tojás volt. Ugyancsak a vecsésiek hozzák a több mint 3 ki­lós tyúkot és egy 20 kilós pulykát. Érdekes lesz a méhészeti pavilon is A mag- és gyümölcstermelés foko­zása érdekében az állami gazdasá­gokban 1952 óta a méhek megporzó munkáját igénybe véve — nagymér­tékben fejlesztették a méhészkedést. Jelenleg 15.800 család van állami gazdaságaink kezelésében. A kiállí­tás méhészeti pavilonjában szemlél­tetően mutatják be majd a méhésze­tek szerepét* fejlődését, eredményeit. Ezenkívül igen érdekes lesz az üveg­kaptár, melynek falain át a látoga­tók figyelertímel kisérhetik a méhek munkáját. ÚTIKALAUZ XX. Parasznya, a dombok kozott GYALOGOSAN. Perecestől az er­dőn keresztül egy óra járásra fekszik, Sajószentpétertől 9 kilométerre van. Borovszky szerint neve a szláv »prazna« = üres szóból ered. Tudo­másunk szerint azonban ez a szó »porost« jelent. A szájhagyomány szerint eredeti neve »Paraszttanya« volt. Oklevelekben először a XIII. században említik »Peresne« néven. Egyesek szerint itt voltak elhelyezve a diósgyőri várkatonasághoz tartozó parittyások. 1286-ban már itt lakó nemesekről történik említés. A XIV. században a diósgyőri várhoz tartozik és az Ákos nemzetség birtoka. Eger ost­roma után a török elpusztította s 1556-ban mint elhagyott hely szere­pel. Mint hódoltsági falu, először Budára, majd Fülekre fizeti az adót. 1563-ban Ferdinánd király birtoko­sai veszik át az uradalmat, melynek Parasznya is tartozéka a következő javakkal: fél jobbágytelek volt 11, zsellértelek 6 és pusztult telek volt 6. 1641-ben egy jegyzőkönyv a török adózásról így szól: »Elsőben az pa- rasznyai summa volt 60 forint, egy vágó tehén, 20 itce vaj, szolgálat semmi nem volt, annak utána tize­det fogának, mostan mindenből tize­det adunk, de nem igazán veszi, ha­nem szemül kívánja, az kilája felette nagy, úgyhogy két tizedet is meg- teszen az, mit rajtunk vészén. Szol­gálatunk soha meg nem szűnik, vajat adunk 50itcét, szénát viszünk 35 sze­kérrel.« A falunak — bár igazán csak a török kiverése után erősöd­hetett meg — már 1555 körül, a var- bóival kb. egyidőben. megalakul re­formátus egyháza. Az egyház birto­kában »Rácz János 1693« felirattal szép ezüst serleg van, ami elég jó­módot bizonyít. A KÉSŐBBI IDŐBŐL nincs ugyan sok adatunk, tudjuk azonban, hogy 1785—86-ban templomot építenek. 1756-ban urbáriumban szabályozzák a falu szolgáltatását. Ekkor Parasz­nya 280 forint évi taksát fizet, 120 öl fát kell Miskolcra behordania, ebből 52 és fél öl ingyenes és marhával bíró emberek ingyen vágják, a többit a gyalogos emberek, de szintén in­gyen. Több kisebb szolgáltatás is van ezen kívül. Iskolája korán híres, diákjai Mis­kolcra és Sárospatakra mennek to­vábbtanulni. A mester (tanító) évi jövedelme 1753-ban: »A négy ökrös gazda tartozik másfél véka búzával. A két ökörrel szántó és kepés egy vékával. Mustbéli jövedelem: min­den szőlőmíves 5 öreg itce musttal tartozik és egy-egy véka zab. Taní­tásért: 1. Ábécét tanuló 8 polturával esztendeig. 2. Sillabizáló és olvasó 50 pénzzel. 3. Rudimentista és olvasó 70 pénzzel. Grammatista 1 magyar forinttal. 5. Syntaxista másfél forint­tal. 6. Minden leánygyerek egy-egy vonás forinttal...« A község lakosainak főfoglalkozása évszázadokon keresztül a földműve­lés, erdőmunka és szőlőművelés. 1745-ből való pecsétjében könyökben meghajlított kar egy szőlőfürtöt emel. 1842-ben nagy tűzvész pusz­títja el a falut, mely az iskolát és a templomot is megrongálja. HÍRESEBB TÖRTÉNELMI ese­mény nem történik a községben, az egyszerű ember életét pedig a kró­nikások évszázadokon keresztül nem tartották szükségesnek lejegyezni. Életük évszázadokon keresztül egy­forma: születés, lakodalom, temetés váltogatják egymást, öröm ritkán akad. A szőlő a pincékkel és a teme­tővel felhúzódik a domboldalba s szinte uralkodni látszik a falu felett. A téli esték fonóházaiban sokáig szólt a nóta, folyt a mesélés, Öröklőd­tek a szép szokások. A múltszázad végefelé megnyílt a Baross-akna s azóta kétláki a község nagyrésze. A régi szép szokások elhalványulnak ugyan, de a község terjed, gyarap­szik. Ma már majdnem teljesen össze van épülve a szomszédos Varbóval. A század elején a kalendárium mel­lett néha olvasnivaló is kerül a pa­rasztember kezébe, de a legszíveseb­ben Lehotay Ferenc varból és Tőzsér József, a híres kondói ácsmester ver­seit, históriáit olvassák. Tőzsér 1907- ben a falu összes lakosait is versbe­szedi és ez a verse ma is kézen forog. Egy-egy tragikus eset még a két világháború előtt is felcsigázza az érdeklődést s egy ügyes verselgető balladába foglalja az 1930-ban tör­tént szerencsétlenséget: Tudjátok-e Parasznyába mi történt? Rabbá tette egy asszony az életét. Megérdemli, mert az urát megölte, Ha bitófán hervad el is a teste. Patak partján sírdogál egy jó anya, Kinek halva fekszik kedves fia. Leborul a fűzfabokor aljába, Sűrű könnye hull a patak habjába. Megáradt a patak vize hirtelen. Mert belehullt az anya sűrű könnye. Szennyes vízről azt susogják a habok, Egy férjgyilkost kísérnek a zsandárok. — Ugyan, Julcsa, fájt-e akkor a szíved. Mikor szegény Kocsis Palit megölted? — Fájt bíz’ nékem, majd hogy meg nem hasadott, Mikor mondta: Jaj, Tóth Julcsa, meghalok! Gyászba van a parasznya! nagy utca, Kocsis Pajit most viszik végig rajta Utána megy édesanyja, testvérje, Édesapja, Parasznyának gyászba öltözött népe. De a tragédiát sokszor tréfás vers­be is foglalják. A parasznyai temető­ben ma is sok szép művészi kopjafa van, amire ügyes kis versikét farag­nak: Itt nyugszik egy öreg munkás, Kinek neve László András. Élt 77 évet — Rászakadt a méhes, Betört a homloka, Béke poraira! A jómód következtében a régi há? zak lassan eltűnnek, ma már kő* lábas, cseréptetős házakat látunk, » majd minden udvarban van nyári- konyha is. De nemcsak a magán* építkezések jelentősek, hanem álla­munk is komoly áldozatot hoz ezért a szépen fejlődő községért. Ebben az évben összesen hárommillió forintot kaptak egy modern, 4 tantermes is­kola és vízvezeték építésre. Persze a lakosság is kiveszi részét a mun­kából s mindig példamutatóan telje­síti kötelességét. AZ ANYAGI FEJLŐDÉSSEL együtt kell haladni a kulturális igé­nyeknek. Tízéves énekkarukban öreg-fiatal egyaránt részt vesz s a régi szép szokások, dalok bemutatá­sával számos alkalommal — és leg­utóbb is — első díjat nyertek. Per­sze probléma még van elég. Jó volna, ha a Pereces felé vezető út is kor­szerűbb lenne, hogy gyorsabban lát­hassák el Miskolcot és környékét áruval; s még sok-sok egyéb kívá­nalom is van. Mindezt szorgos és ki­tartó munkával elérni és ha a követ­kező évszázad krónikása nem is je­gyezhet fel majd nagy történelmi eseményeket, de csodálattal adózhat ennek az egykor jelentéktelen kis község fejlődésének. BODGÁL FERENCI ... ....................... A mozgalmi munka megjavításáról tárgyalt a Hazafias Népfront mezőcsáti járási bizottsága A Hazafias Népfront mezőcsáti bi­zottsága szombaton MezŐcsáton a já­rás több mint harminc küldöttének részvételével ülést tartott. Az ülésen a mozgalmi munka megjavításának, valamint a népfrontbizottságoknak a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sével, továbbá a terméshozamok nö­velésével kapcsolatos feladatait tár­gyalták meg. Elhatározták — a többi között —, hogy az ősszel fokozott mértékben foglalkoznak a falusi la­kosság szakképzésével s ezért a já­rás községeiben előreláthatólag tíz helyen indítanak ezüstkalászos tan­folyamot. Ugyanakkor az eddiginél szélesebb körben folytatnak politikai felvilágosító munkát is az időszerű kérdésekről. Az ülés dicséretben ré­szesítette a tiszakeszi népfrontbizott­ságot, amelynek komoly szerepe volt abban, hogy a községben nemrégiben 34 családdal „Lenin« néven új ter­melőszövetkezet alakult. Elkészült az ezer személyes ózdi üzemi étterem és konyha Özd dolgozói újabb nagyértékű lé­tesítménnyel gazdagodtak: öt és fél­millió forintos beruházással elkészült az ezer személyes üzemi étterem és konyha. Az új létesítményben 250 személyes étterem, továbbá büfé, söntés, espresszó áll a dolgozók ren­delkezésére. A gőzfőzőüstökkel és a legkorszerűbb felszereléssel ellátott konyhán egyszerre ezer adag étel ké­szíthető. Az étteremnek külön cukrá­szata van, a személyzet részére férfi és női öltöző-fürdő, szellőzőberende­zés biztosítja a tisztálkodási lehető­séget és egészséges munkakörülmé­nyeket. Az épület előcsarnokát, vala­mint az éttermet neves képzőművé­szek domborművei és festményei dí­szítik. Az ózdi dolgozók kényelmes étke­zését és szórakozását biztosító léte­sítmény műszaki átvétele péntek«p történt meg, míg véglegesen augusz­tus 20-án adják át ünnepélyes Kö­rülmények között rendeltetésén«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents