Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

2 f SZAKMAGYAR ORSZÁG Vasárnap, 1958. augusztus 10. A VASÚT LEGJOBBJAI — Kitüntették a vasút legkiválóbbjait — A nyolcadik magyar vasutasnapon kapták meg kiváló munkájuk jutal­maként kitüntetéseiket azok a vas­utasok, akik munkájukkal, fegyel­mezett magatartásukkal, a szolgálat pontos ellátásával kitűntek a többiek közül. KORMANYKITÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK: Nádasi János fő­tiszt, Szerencs; Barna Lajos főintéző, Miskolc, igazgatóság; Kiss Pál veze- tő-foelienőr, Miskolc, személypálya­udvar; Romenda Gusztáv kocsimes­ter, Diósgyőr állomás; Monostori Jó­zsef intéző, Özd állomás és Balogh Tibor szb. elnök, Miskolc, Gömöri pályaudvar. , »KIVALÖ VASUTAS« KITÜNTE­TÉST KAPTAK: Mag Bertalan vál­tóőr. Sajószentpéter állomás; Tóth István II. v. f. munkamester, Sátor­aljaújhely, PFT főnökség; Oláh Ká­roly tiszt, Miskolc, Gömöri pályaud- várj BÖkös József m. intéző, Diósgyőr fűtőház; Hornyák István, Miskolc, szerhélypályaudvar; Bécser István, igazgatóság', II. osztály vezető he­lyettese; Fabók János, m. főtanácsos, építési főnökség, Miskolc, Orbán Jó­zsef, igazgatóság, IV. osztály vezető helyettese. »•ÉRDEMES VASUTAS« KITÜN­TETÉST KAPTAK: Filep Miklós pá­lyaőr, Sátoraljaújhely, Márton Gusz­táv motorvezető, Sárospatak, Sipcki István szb. elnök, Eger, fűtőház; Se­reg István kazánkovács, Miskolc fű­tőház; Pelegrini István málházó, Olaszliszka-Tulcsva; Juhász Ferenc forg. szolg.-tevő, Maklártállya; Os- gyán Károly mozdonyfelvigyázó, Miskolc fűtőház; Boncsér Barna terv­ellenőr, Szerencs állomás; Szabó László főintéző, Miskolc, MÁV Igaz­gatóság; Cserháti Károly állomásfő­nök, Sátoraljaújhely; Beke Arpádnó intéző, MÁV Igazgatóság, Miskolc; Nagy István intéző, MÁV Igazgató­ság, Miskolc; Kovács Sándor intéző, építési főnökség, Miskolc; Pásztor Sándor felügyelő, MÁV Igazgatóság, Miskolc: Vécsei József, szakszerveze­ti területi bizottság munkatársa, Miskolc; Rónaföldi József, bánrévei fűtőház, Szunyogh László, m. főinté­ző, MÁV. Igazgatóság, Miskolc.-ooo­GÄGÄNETZ AURÉL: VASUTASNAPRA Tíz éve múlt már!... Csak lidérces álom Felszántott pályák, meredő sínek, Hol valamikor mozdony futott előre. Jövőt épített egy rongyos sereg... Tört erővel, de törhetetlen hittel Egy célért küzdött Öreg, fiatal, Hogy egyszer újraéledjen az ország S hősi sikerről szárnyaljon a dal. És sínek útján einduljon újra, Hirdesse szerte, száz határon át: Üszkös romokból hogy épült egy ország! — Egy célért küzdve, nincs előttünk gát. Emlékezz ma kilcncszáznegyvenötre. Idézd a múltat most magad elé; Mindnyájunk szava egyként, zengett akkor, Egy ország fordult a vasút felé. Az összeforrott vasutas seregnek Sok diadala győzelemre vitt Vasutasnap van már nyolcadik éve, Hogy köszöntse a vasút hőseit! Vasutasok, ma tietek az ünnep, Büszkén köszönt ez augusztusi nap! Előre, bátran új harcok, ha hívnak, Légy népedhez hű, magyar vasutas! TASZSZ-hirmagyarázat az amerikai-nyugatnémet katonai tárgyalásokról Bonn (TASZSZ) M. PaLsin, a TASZSZ munkatársa írja: Pénteken Bonnban Taylor tá­bornok, az amerikai szárazföldi had­sereg vezérkari főnöke, tárgyalt Strauss nyugatnémet hadügyminisz­terrel. . A Taylor és Strauss találkozóját megelőző napon a CDU-körökhöz közelálló Reinische Post közölte, hogy a nyugatnémet hadügyminiszté­rium a Taylorral folytatandó tár­gyalástól elsősorban annak a határ­időnek tisztázását várja, amikor a Bundeswehr rendes és atomtöltetű amerikai rakétafegyvereket kap. A sajtó rámutat arra, hogy Taylor a nyugateurópai országokban lévő amerikai helyőrségek „megszemlélé­sekor” találkozott Straussal. Mint is­meretes, az amerikai parancsnokság a közel-keleti katonai beavatkozás végrehajtására széleskörűen felhasz­nálta ezeket az amerikai helyőrsége­ket, különösen a Német Szövetségi Köztársaságban Állomásozó ameri­kai csapatokat. Mivel a közlemény azt mondja, hogy a Taylor—-Strauss találkozón „általános jellegű katonai kérdések” kerültek szóba, itt úgy vélik, hogy a tárgyalások az ameri­kai csapatok Közel-Keletre szállítá­sával, következésképpen az amerikai vezető körök közel-keleti katonai terveivel álltak összefüggésben. Hogy előbbre lépjünk... Dulles elérte célját: meghiúsította a csúcstalálkozót London (MTI) A. Tribune írja: — Dulles végre elérte célját. A csúcstalálkozó és a közép-keleti meg­egyezés megakadályozását célzó tü­relmes, szorgalmas erőfeszítései gyü­mölcsöt hoztak. Talán keserű gyü­mölcs lesz ez az arab népek, az an­gol és amerikai katonák és az egész világ, számára. Dullesnek nem volt könnyű dolga. Hruscsov a libanoni és jordániai beavatkozásra nem ha­sonló lépéssel felelt, hanem megbe­széléseket kért. Erre pánik tört ki az amerikai külügyminisztériumban. Hruscsov egyik engedményt a másik után adta, de a megegyezés ellensé­gei nem adják fel a harcot. Mindent elkövetnek, hogy előre hatálytalanítsák a találkozót s az ENSZ-szabályok segítségével kizárják a tágabbkörű vitát. Hruscsov július 24-i jegyzékében annak jelét adta, hogy türelme fogy­tán van és hogy unja a zöld disznó végtelen meséjét. De még mindig haj­landó volt találkozni a MacMillan javasolta feltételekkel, amelyeket Amerika sohasem hagyott jóvá. Mi­alatt Hruscsov Pekingben volt, az amerikaiak további ötezer katonát és erős harckocsi egységeket szállí­tottak partra Libanonban és még csak nem is tájékoztatták a libanoni kormányt. Erre jött a pekingi talál­kozóról kiadott közlemény és ez mu­tatta, hogy Hruscsov belátta: min­den fáradozása tárgyalások és kom­promisszum érdekében hiábavaló volt. Az újabb végzetes válság elhá­rítására Anglia tegyen alkotó ja­vaslatokat a feszültség enyhíté­sére a Közép-Keleten, fegyver­szállítási tilalommal, a határok bezárásával és a terület semlege­sítésével, továbbá Európában a kölcsönös visz- szavonulás tervének felelevenítésé­vel. Meg kell szüntetni Kína végzetes elszigeteltségét, a Nyugat butaságá­nak művét, ami olyan vészes követ­kezményekkel járt. Igaz, hogy aligha lehet ilyen javaslatokat várni az amerikai külügyminisztérium lon­doni fiókjától. Az ilyen program puszta említése aláhúzza azt, hogy Angliának új kormányra van szük­sége. (MTI) Ha arról lenne szó, hogy baj­ban van a szocializmus, meg vagyok győződve róla, hogy Tokajban két­száz kommunista kész a harcra, kész az életét is áldozni a szocializmusért — mondotta Balázs Ferenc elvtárs, a községi pártbizottság titkára, ami­kor azt kérdeztük tőle, hogyan politizálnak Tokajban a kommunisták? — Az ellenforradalom előtt 450 párttag volt a falubán. Az ellenfor­radalom alatt bebizonyosodott, hogy’ a 450 párttagnak csak a fele volt iga­zában kommunista, a többiek legfel­jebb szimpatizánsok voltak, akik. megriadtak az ellenforradalmi nyo­mástól, kishitűek lettek és kívülma- radtak a párton. A jelenlegi párttagok helytálltak az ellenforradalom alatt is és ha ar­ról van szó, hogy valahová le kell csapni, készek a harcra ma is, a szó szoros értelmében. De megint csak megkérdeztük Balázs elvtársat: — Hogyan politizálnak Tokajban a kommunisták? — Elgondolkodott a válaszon. — Közvetlen az ellenforradalom után aktív volt minden párttag. A sorok újjárendezése gyorsan, lendü­letesen ment. Teljes odaadással dol­goztak a kommunisták, mindegyikük talált magának munkát. Az ellenfor­radalom után a konszolidáció előre­haladásával párhuzamosan azonban az országos megnyugvás itt a tokaji pártszervezetekben is megnyugvással járt. — Hogy értsük ezt? — Az elvtáhsak most is harcra- készek, de politizálni... az már ne­hezebben megy. Nem szeretnek poli­tizálni az emberek. Most nem a kül­politikai, országos események iránti érdeklődés hiányára gondolok — ezek iránt érdeklődnek —, hanem arra, hogy itt Tokajban előbbre lép­jünk életmódban, gondolkodásban, párttagok a pártonkívüliekkel. Igaz, a szilárdság, az eszméért való harcrakészség elsődleges kommunista jellemvonás. A kommunista forradalmárnak he­lyén van a szíve, amikor harcról van szó. A tokaji pártszervezeitg^béb ilyen kommunisták dolgoznak s ezért elismerés, dicséret illeti őket. Igen, a tokaji elvtársak-is — még sok párttaggal egyetemben — készek megsemmisíteni az ellenséget. — ha nyilvánvaló az ellenség kiléte, de a napi politika sokszor bonyolult for­gatagában nem mindig a legjobban, a leghelyesebben állnak helyt. Ami­kor a keményfejű gondolkodás for­málása kerül sorra, elvesztik maga- biztosságukat, forradalmi, lendületü­ket. Ezzel* a témával azért is érdemes foglalkozni, mert nemcsak a tokaji kommunistáknak okoz gondot. Pél­dánk azonban Tokajra korlátozódik, maradjunk tehát ennél a községnél. Kezdjük talán a 60ÖQ lakosú község bemutatásával. Hét alapszervezet működik a‘faluban. Ez azt jelenti; hogy a. kommunistáknak a falu min­den részében, rétegében van szavuk, befolyásuk? biztosítva van a kom­* Az Egyesült Államok fokozza katonai készülődését Tajvan körzetében Peking (TASZSZ) Az Uj-Kína hírügynökség jelenti: Az amerikai imperialisták fokozzák háborús előkészületeiket Tajvan kör­zetében, hogy kiélezzék a nemzetközi helyzetet. Sajtó jelentéseik szerint amerikai sugárhajtású repülőgépek egy Fülöp- szlgeti támaszpontról Tajvan szige­tére repültek. Augusztus 6-án a 13. légiflotta parancsnoka a Fülöp-szige- tekről sürgősen Tajpejbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson az ot­tani amerikai flotta parancsnokával és a csangkajsekista klikk magas­rangú katonai képviselőivel katonai összeesküvés előkészítése végett. Az Egyesült Államok katonai kép­viselői fokozzák tevékenységüket csangkajsekista csapjatok által elfog­lalt szigeteken is. A tajvani amerikai helyőrség parancsnoka és helyettese egy héttel ezelőtt az egyik szigeten megszemlélte a csangkajsekista csa­patokat. (MTI) munisták vezető szerepe. Csakhogy megfelel-e az idő követelményeinek a szavuk, a befolyásuk? Ennek rész­letesebb elemzése előtt nézzük meg a tokaji emberek életmódjának, gondolkodásának alakulását. A kis városnak is beillő hegyaljai községet szorgalmas s mint mondani szokták, életrevaló emberek lakják. Igyekeznek száz százalékosan élni a lehetőségekkel. A lehetőségek meg kedveznek, így nem panaszkodhat­nak a szőlőtermelők, földművesek, kőbányászok. Azaz, hogy panasz mégis van. De milyen? Az egyénileg gazdálkodó középparasztok sajnál­koznak: nem kapnak munkaerőt a kapáláshoz, az aratáshoz. Azelőtt minden magát valamelyest is »gaz- dá«-nak tartó középparaszt — nem beszélve a zsírosokról — aratóval arattatta termését. Tehették, volt munkaerő. A gazdag szőlődombok árnyékában Tokajban igen jelenté­keny volt az agrárproletárok száma és mert sokan voltak, örültek, ha ne­gyedébe, harmadába kapálnivalót, hetedébe, tizedébe meg aratnivalót kaptak. Most? — Elmegyek én aratni, de csak fe­lébe. — mondta az egyik tokaji volt agrarproletár az ajánlattevő gazdá­nak. Emberünk nyilvánvalóan nem gondolta komolyan a feles aratást, de válasza jellemző a tokaji volt ag­rárproletárok mai életére, kereseti lehetőségeire. Itt, Tokajhegyalján, egy fizikai munkás idényben köny- nyen megkeresheti a napi 80—120 forintot. Ehhez vegyük hozzá, hogy mindenkinek van több-kevesebb sző­lője. A felszabadulás után minden agrárproletár, proletár és kisparaszt család kapott legalább félholdnyi szőlőt. A beszolgáltatás eltörlésével ugyancsak jelentékenyen megemel­kedett a parasztság minden rétegé­nek jövedelme. Minden okuk megvan tehát a to­kajiaknak az elégedettségre és elége­dettek is ők a maguk módján. Azt mondják: jó ez, ahogy most van, de maradjon is így. A kommunista párt politikája azonban tovább mutat en­nél: az egyhelybpn-topogós helyett tovább, előre kell lépni, még jobbá, kulturáltabbá kell fej­lődnie a tokaji gazdálkodók életének is. Ez az előbbrelépés falun nem más, mint a szocialista szövetkezés. A párt politikáját ismerik a tokaji gazdák, azt nem ellenzik, elvben he­lyeslik, gyakorlatban azonban húzó­doznak az újtól. Megnövekedett a termelési kedv Hegyalján is. Ezt bizonyítja, hogy egyetlen évben mintegy 10 hold szőlő pótlását végezték el, de egyeseknél indokolatlanul a bizonytalankodás jelei mutatkoznak. Az egyik gazdál­kodó például így beszélt jövő tervei­ről: —- Számításom volt trágyázni, de egyelőre várok, mert hallom, hogy megint gyakran beszélgetnek a tsz- ről. Nem kétséges, mennyire szűk­látókörűségre vall ez a kijelentés, de — van ilyen szűklátókörűség! tehát számolni kell vele. Eszmefuttatásunk itt kanyarodik vissza a helybeli kom­Ejtőernyővel a műtőbe A tavaszi tajga még hó aW-t pihent Egy utasszállíitó repülőgép szinte a fenyők csúcsát súrolva. leszállásra készült. A gép pilótája alkalmas helyet kere­sett, hogy simán föld­re tegye geológus uta­sait, akik az írkutszki terület zsigalovoi ke­rületeibe igyekeztek. Hirtelen kihagi/ott az egyik motpr. Le­szállásra alkalmas hely még mindig nem volt. A pilóta egy kisebb tisztást vett észre, ahol egy helikopter kényel­mesen leszállhatott, de a repülőgép nem. Más kiút azonban nem volt, s a kényszerleszállás a gép személyzete több tagjának súlyosabb sé­rülésével végződött. A kelet-szibériai poU Egy ugrás és feje fö­lött máris kinyílt a se- lyemernyő kupolába. A légáramlat messzire sodorta a bátor orvos nőt. Jó darabon mély hóban kellett gyalogol­nia kitűzött célja felé. A súlyos műszertáska is nagyon akadályozta. Végre azonban célhoz ért és az operációt si került eredményesen elvégeznie a szabad ég alatti »műtőben«. A hatalmas energiát igénylő feladat elvég zése után ájultan ros kadt a hóba. Másnap ejtőernyő­sök érkeztek, akik megtisztították a tere­pet egy helikopter le­szállásához. hogy a hős orvosnőt és megmen tett betegeit elszállít­hassa Irkutszkba. Husszein király amerikai csapatokat kér Az Al Ahbar című lap jelentése szerint Husszein király kérte az Egyesült Államokat, hogy küldjön megszálló csapatokat Jordániába. A király Murphy útján juttatta el ké­rését Eisenhower elnökhöz. A lap szerint Husszein király kö­zölte az angol parancsnoksággal is, hogy kevesli a Jordániában tartóz­kodó angol katonaságot, és kérte hogy küldjenek a2 országba újabb erősítéseket. Az Al Ahbar azt írja, hogy az an­gol kormány elhatározta: sürgősen újabb csapatokat küld Jordániába Ezek a csapatok már meg is érkez­tek Akaba kikötőjébe. Innen repülő gépen mennek tovább Ammanba, munisták politizálásának hogyanjá­hoz. A községről adott kép azt mutatja, hogy a község életében végbemenf fejlődés és annak gyors ütemé, a disszonáns zavarok mellett is vitat­hatatlan. A parasztok anyagi életé­nek gyors javulásával azonban nem tartott lépést gondolkodásuk válto­zása. Ez egyrészt természetes, tör­vényszerű jelensége az életnek, más­részt magából az adott állapotból kö­vetkezik a feladat: neveléssel segí­teni az előbbrelépést a gondolkodás­ban. Most, mindenekelőtt a kommu­nistáknak kell úgy irányítaniuk a község közvéleményét, hogy az igé­nyelje az anyagi és a szellemi élet továbbfejlődését. Ennek az igénynek a kinevelése csak úgy érhető él, ha ebben mind nagyobb számban támo­gatják a kommunistákat, pártonkí- vüli szövetségeseik. Itt érkeztünk el a napi politizálás sokrétű feladatához és ennek ho­gyanjához. Minden egyes kommunis­tának úgy kell élnie, dolgoznia, hogy pártonkívüliek és az ingadozók azt mondhassák: igen, ezeket érdemes követni, ezek a jobb jövőn dolgoz­nak! Mert nem elég kitűzni az országos célt. Bár láthatja azt szépnek, elfogadha­tónak az egyszerűen, de erős logiká­val gondolkozó parasztember, viszont csak akkor áll teljes szívvel-lélekkel az új mellé, ha környezetében is ilyen tapasztalatokkal találkozik. A mai kor a szocializmus nagy előiskolája. Ebben az iskolában a pe­dagógus forradalmár a kommunista legyen. Azt az igazságot pedig min­den pedagógus ismeri, hogy a meg­értő barátság, a türelem, a megbe­csülés a legjobb nevelőerő. Itt van példának az előbb említett bizony­talankodó paraszt esete. Egyes elv­társak hajlanak a könnyebb elinté­zési módra, legyintenek egyet, hogy: ha bizonytalankodik — bizonytalan­kodjék kedvére, azért középparaszt! Mit is várjunk tőle? Inkább speku­lál, . mintsem a szocialista úton való továbbjutásra gondol — mondják, és ennyiben hagyják. Ha megrögzött spekuláns volna az illető, akkor he­lyénvaló lenne ez a vélemény, csak­hogy nem spekuláns a példánk em­bere, hanem középparaszt. Ebben az esetben az elvtársak nem tesznek küTonbs'é^éT'spekurái'Ts éiT'itöZépfca- raszt között, lemondanak a középpa­raszt megnyeréséről. Pedig ellenke­zően kellene tenni: már akkor is se­gítettünk valamit, ha csak beszél­gettünk az illető gazdával. Az emlí­tett eset nem kimondottan tokaji sa­játosság. Sok más helyen is találkoz­hatunk ilyen és hasonló esettel. Milyen következtetést vonhatunk le ezekből? A falusi pártszervezetekben dol­gozó elvtársak egyrésze addig példá­san helytáll munkájában, amíg egy­értelmű feladat végrehajtásáról van szó; a bonyolultnak látszó, sokrétű feladatok előtt azonban megtorpan, bizonytalanná lesz. De nem oldol- tak-e már és nem oldanak-e meg a kommunisták nap mint nap nehéz­nek, bonyolultnak látszó feladato­kat? Hogy más példát ne idézzünk: itt volt az ellenforradalom és hagya­tékának felszámolása, a párt sorai­nak újjárendezése. Egy párttag igen találóan jegyezte meg ezzel kapcso­latban, hogy egyes elvtársak a rend­kívüli időkben a rendkívüli felada­tokat példamutatóan teljesítik, vi­szont a mindennapi politikai mun­kában kevés tanú jelét adják forra­dalmár elhivatottságuknak. Nem egyszer lebecsülik, szürkének tart­ják az ilyen munkát. Márpedig a hét­köznapokat és a hétköznapok embe­reit nem szabad lebecsülnünk. Az élet hétköznapokból áll. A párttag­nak — mindenkor máskor is, de ná­lunk különösképpen most — az a feladata, hogy közvetítsen a politika és az élet között. Ez azt jelenti, hogy a párt általános politikáját állandó­an terjeszteni, népszerűsíteni kell a pártonkívüliek körében. Híveket, szövetségeseket kell nyerni a párt, a munkásosztály politikája számára. A „mindennap jól politizálni feladat hélyertkirit emberenkint mást és mást követel, A tokaji termelő­szövetkezetben azt követeli, hogy tegyék szorosabbá, termékenyebbé a szakmai és a politikai vezetés együtt­működését. A területi pártszervezet­ben azt, hogy segítsék erősödni a ter­melőszövetkezetet, népszerűsítsék a szövetkezés gondolatát. A példákat tovább sorolhatnánk, de ez most mel­lékesnek látszik. A lényeg: a min­dennapi élet és a politika szoros kap­csolata! Mert, ha nem a kommunis­ták politikája uralja a mindennapi életet, az »egyszerű« ember gondol­kodását, szívesen helyettesítenek eb­ben mások, — ebből nem lesz haszna a szocializmusnak és a magyar gép­nek! Nagy Zoltán gáti repülési igazgató­ság elhatározta, hogy mentőgépet küld asze- i rencsétlenség színhe- \ lyére. Sebészre lett . volna szükség. Amikor ■ Ligyija Poljanyicskotól megkérdezték, ugrott- ■ e már életében ejtő­ernyővel, az orvosnő ; így válaszolt: — Nem, még nem. 1 De ez most egyáltalán nem fontos, hisz em- 1 beréletről van szó... 1 A gép már a tajga fölött repül. Mi taga­dás, bizony a szokott- ■ . nál jobban vert az or­vosnő szíve. Felhangzott a ve­zényszó: — Ugrásra felkészül­niJ Az orvosnő lassan a nyitott ajtóhoz lépett. .. . , noo----------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents