Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-09 / 187. szám

2 esZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1958. angtisztus 9. Mindenütt békét óhajtanak! Irta: K. Lomtatidze, a grúz Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötte. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségével az év elején Szíriába, az Egyesült Arab Köztársaság egyik államába látogattam. Ha élményeim­ben kutatok az első. amely eszembe jut, hogy Szíriában a legfőbb óhaj: a béke; az arab népek egységének megteremtése és szuverénitásuk megőrzése. Szíriában megismerkedtünk a par­lament munkájával, ellátogattunk több nagyobb városba és beszélget­tünk gyárak, üzemek munkásaival, iskolák, tudományos intézmények, állami hivatalok dolgozóival. Öröm­mel tapasztaltuk, hogy Szíria lerázva magáról a gyarmati igát, hétmérföl- dcs léptekkel halad a fejlődés útján. A mezőgazdasági minisztérium köz­lése szerint például az ország függet­lenségének kivívása előtti években Szíriában évente átlag tízezer tonna gyapotot takarítottak be. Tavaly kö­rülbelül 110.000 tonnás gyapottermést értek el. Korábban Szíria gabonabehozatal­ra szorult, míg ma már mezőgazda­sága teljesen kielégíti a belső igé­nyeket. Ezenkívül — hangoztatták büszkén Szíriái barátaim — évente még 800.000 tonna gabonát exportál­ni is tudnak. Az országban nagy figyelmet for­dítanak a népművelésre. Ezt szemlél­tetően bizonyítják a következő szá­mok: míg 1945-ben mintegy tízmillió sziriai fontot fordítottak a népműve­lés céljaira, addig 1956-ban ez a szám megötszöröíödött és több mint 19.5 millió fontot tett ki. Szíria szomszédságában fekszik Libanon, ahová szintén ellátogattunk. A két országot magas hegygerinc vá­lasztja el egymástól. Libanon terü­lete fele akkora, mint Szíriáé. Mégis ez a kis ország mindig a világ figyel­mének középpontjában áll, mert földrajzi helyzeténél és stratégiai je­lentőségénél fogva fontos helyet fog­lal el az Arab-Kelet országainak sorában. Beirut a Földközi-teng er keleti részének egyik legnagyobb ki­kötője. A Közel-Kelet legkorszerűbb repülőterét szintén Libanonban ta­láljuk. Területén az iraki és szaud- arábiai olajvezetékek futnak keresz­tül. Ez az ország tehát kaput nyit a többi arab ország számára Közel­és Közép-Kelet felé. Érthető tehát, hogy erre a kapura már hosszú évek óta rá akarják tenni kezüket az ame­rikai imperialisták. Számos libanoni paraszttal beszél­gettem. Az egyik paraszt, akivel nyelvi nehézség miatt sehogy sem tudtam megértetni magamat, a kö­vetkező szemléletes képben adta tudtomra gondolatait: leszakított egy hosszú, nyílegyenesen álló virágot, amelynek piros szirmai és fehér le­velei az élet derűs színeit ábrázolták. »Bé%e« — mondotta a paraszt bácsi- ka és felemelte a büszkén felfelé nyúló .virágot. Majd leszakította a színes leveleket és szirmokat, s e szavakkal nyújtotta át a kopár ágat: »Ez pedig a háború.« Megértettük egymást... Akik elfelejtették, akik sokaséin felejtenek-ooo­A Közlekedésrendészeti Osztály * felhívása A B. M. Borsod megyei Rendőr­főkapitányság Közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Osztálya fel­hívja mindazokat, akik a jövőben motorkerékpárvezetői vizsgát kíván­nak tenni, hogy a rendőrorvosi vizs­ga megejtése, valamint a jelentkezé­si lapok leadása után, vizsgára csak a KPM Autóközlekedési Tanintézet­nek írásbeli kiértesítésére jelenjenek meg. Aki kiértesítés nélkül jelenik meg a vizsgára, azt a vizsgabizottság nem fogja levizsgáztatni. A motorkerékpár vezetői vizsgára berendeltek a kiértes^si ívet, majd 3 darab 5 x 5-ös fényképet hozzanak magukkal. Kismotor vizsgához 60 Ft vizsgadíj, 11 forintos illetékbélyeg szükséges. Nagymotorból vizsgázás esetén 120 forint vizsgadíj, majd 11 és 3 forintos illetékbélyeg szükséges, A személyi igazolványát a vizsga színhelyére valamennyi vizsgázó kö­teles magával hozni. A Közrendvédelmi és Közlekedés­rendészeti Osztály július 10-től kez­dődően gépjárművezetői igazolványt helyben nem ad ki, hanem azt a Ic- vizsgázottak részére postán küldi ki. Mindazok, akik vizsgára nyertek be­rendelést és kismotorvezetöi igazol­vánnyal rendelkeznek, azt is köte­lesek magukkal hozni a vizsga szín­helyére, amit ott a vizsgabizottság­nak adnak le. A jövőben tehát csak azok fordul­janak a Közlekedésrendészeti Osz­tályhoz ügyeik intézése céljából, akik már gépjárművezetői igazol­vánnyal rendelkeznek és abban vál­tozást kívánnak eszközölni, illetve eszközöltetni. Például: név-változás, lakásváltozás, gépjárművizsgáztatás, átírás, vagy más gépjármű-nemből tett vizsgaeredmény bejegyzése stb. Akik már előzőleg tettek vizsgát gépjármű, vagy metorkerékpárvezc- tésből, és a vezetői igazolványt még nem váltották ki, azok legkésőbb augusztus 31-ig a szükséges illeték- bélyeget és fényképet juttassák el a Közlekedésrendészeti Osztályhoz, hogy részükre a vezetői igazolványt mielőbb meg tudjuk küldeni. Felhívja továbbá a Közlekedésren­dészeti Osztály mindazon alapfokú gépjárművezetői igazolvánnyal és szakmásítási lappal rendelkező gép­járművezetőket, hogy a középfokú gépjárművezetői vizsga szünetel, azonban az alapfokú gépjárműveze­tői igazolvánnyal és szakmásítási lappal annak meghosszabbítása nél­kül az újabb rendelet megjelenéséig állást vállalhatnak. A Közlekedésrendészeti Osztály a jövőben gépjárműv.izsgáztatgst csak az úgynevezett egynapos engedély alapján végez, amely előzőleg a Köz­lekedésrendészeti Osztályon besze­rezhető. Ügy a gépjármű vizsgáztatása, mint a gyárilag megtörtént műszaki vizsgán átesett motorkerékpárok szám-beverésc is csak a szerdai na­pon. az egynapos engedély előzőleg történt kikérése alapján történhet. A motorkerékpárok és magánhasz- nalatú személyjárművek átírásához úgy az eladó, mint a vevő személyes megjelenése kötelező. Gépjárművek abraka a szerdai és szombati nap kivételivel mindennap déli 12 óráig történik. b Megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Kiadják a Nemzet-közi Geofizikai Év évkönyvét A Nemzetközi Geofizikai Év nem­zetközi szakbizottságának határozata alapján az elkövetkezendő 3—4 év­ben 10 kötetben kiadják a Nemzet­közi Geofizikai Év évkönyvét. Ez a sorozat a Nemzetközi Geofizikai Év kutatásaiban résztvevő 65 ország tu­dósainak tevékenységét fogja vissza­tükrözni. Az évkönyv kiadásával a londoni »Pergamon Press« kiadóvál­lalatot bízták meg. Az évkönyvet an­Vásárlás bosszúságokkal — Legyen szíves, egy 44-es halásznadrágot!... — Ne bolondozzon már, azt hiszi, fel tudja venni? A fiatal, kissé molett, de azért csinos nő mér­gében azt sem tudja, mit csináljon. Barátnője kérte meg a nyári sze­zon egyik legdivatosabb darabjának megvásárlá­sára. Ez már a harma­dik hely, ahol ilyen íz­léstelenül utasítják el, sértegetik mindenki fü- íehallatára. Hiába ma­gyarázza, hogy nem neki kell, — különben is, amit kér, azt adjanak, ha van. Bemegy a sportszer­boltba is. Utolsó próba­képpen. Ismét elhangzik a kérés. — Jött volna öt évvel ezelőtt, akkor talán jó lett volna magára — ne­vet össze két elárusító a vásárló nő zavarán és saját tréfáján. Követ­kezik a magyarázat, az ingerkedések, tréfák, mintha nem is üzletben, hanem cirkuszban len­nénk, ahol a bohócok egyre vadabb viccekkel szórakoztatják a közön­séget. Húsz perc múlva végre kezében a kívánt nadrág, sötétkék, kis zsebekkel. Már megy ki­felé, de még utánaen­gednek egy »tréfát«: — aztán vigyázzon szét ne repedjen! így történt a halász- nadrággal. Egész vélet­lenül voltam szemtanú­ja, talán nem is csinál­tam volna belőle »ügyet«, ha hasonló és még elrettentőbb, ízlés­telenebb eseteket nem hallottam volna a város legkülönbözőbb üzletei­ben. Szélesszoknyájú falusi nénike jön be a Ruhá­zati Boltba. Nyári kar­tonruhát kér saját ré­szére és kislánya számá­ra. A lányka a legszebb korban lehet, alig 16 éves. A néni — ha sike­rült korát kihámoznom a sok szoknya, rékli, kendő alól — 40 év kö­rüli. A szőkehajú kiszol­gálónő szintén lánya le­hetne. Becsüs pillantás­sal méri végig a nénit és kijelenti: — Magának nincsen. — Aztán kiválaszt a sok ruha közül egy sötét, di­vatjamúlt vászonruhát és odadobja a kislány elé — ez van csak magá­nak. — Félszemmel néz a két vidékire, akik azt sem tudják, hogy mond­ják meg, hogy a ruha bi­zony nem tetszik. Végül mégis másikat kémek, mire a nő fölháborodot- tan kezd kiabálni: — Nem tetszik nekik! Nézzék már, nem tetszik nekik! — fordul a vásár­lókhoz — nagyon jó ... ha... ha... ha. . be­jönnek Bürgözdpusztá- ról, aztán még nem tet­szik nekik! Menjenek vissza a falujukba... — kiabál tovább — válo­gassanak Ott! . . ; A két megrettent vi­déki ijedten hátrál ki a boltból, szégyen pírját kergette arcukra a ki­szolgálónő durvasága. A »Tünde« gyermek- ruházati boltban 10 éves leánykával vásárol egy fiatal anya. — Azt a középsőt sze­retném, a kék és zöld között, azt a szürkét — kéri bátortalanul. Ismét az a becsüs pil­lantás. Milyen egyfor­máéi tudnak nézni! Le­emeli a két szélsőit. — Ebből válasszon — dobja oda a pultra. A fiatalasszony igen békés természet. Nem szerelés nem is tud ve­szekedni. Pedig végigfut a fejében a gondolatsor: panaszkönyvet kérni, szólni az üzletvezetőnek, ... de kézenfogja a gyermeket és átmegy a másik üzletbe. Ugyanitt történt meg az is, hogy gyapjú bébi­holmit kerestek. (Gya­kori eset.) Az illető orvos­ló elmondta az osztályán fekvőknek, hogy nem kapott, pedig nagy szük­sége lenne rá. A betegek között egy jó »ismerős« akadt9 Másnap az ő ajánló szavaival az or­vosnő megkapta a »Tűn- dé«-ben a kívánt gyap- iűhölmit. Egyetlen szó elég (ál­talában egy név szokott ez lenni), a raktárak ki­nyílnak, az ember a leg­szebb áruk között válo­gathat, amelyek el van­nak zárva a »rendes« •levő szeme elől. De sokat lehetne be­szélni arról is, legalább is jó lenne megtudni, hőgy a kiszolgáló sze­gői és francia nyelven jelentetik meg. A Nemzetközi Geofizikai Év anya­gainak közzététellé természetesen, nem korlátozódik pusztán az év­könyvre. A Nemzetközi Geofizikai Év országos bizottságai is különböző kiadványokat adnak ki. A Szovjet­unióban például a Nemzetközi Geo­fizikai Év programjának minden ágáról értékes tudományos irodalom fog megjelenni. mélyzet miért mindig munkaidő alatt beszéd meg az elmúlt este tör­ténteket, miért ekkor tárgyalják meg a pro­gramot a következő va­sárnapra?! Es ilyen eset­ben, ha a vásárló kivár­ja a diskurzus végét, miért sértődnek meg, ha egy kicsit megmondja a véleményét? — Mindig minket szidnak — mondják a kiszolgálók, üzletveze­tők, elárusítók. — Azzal nem foglalkoznak soha­sem, arról nem írnak, ha nekünk is van pana­szunk a vásárlókra. Pe­dig sok vevő azt hiszi, hogy amiért most ő vá­sárol, mindenkinek ug­rálnia kell körülötte. Ki- hordatják velünk a leg­távolabbi anyagokat, le­szedetik a ruhákat, az­tán gyakran nem vesz­nek semmit. Erre ismét elmondok egy példát. A maradék boltban sötétkék sely­met kér egy asszony. Mindössze fél méter hiányzik. Mintát is ho­zott a régi selyemből — Ez itt maradék bolt — mondja felcsattanva a kiszolgálónő —, itt nem lehet csak úgy vá­logatni egy koszos kis félméterért! Az asszony úgylátszik nem ijedt meg a hang­tól. Egymás után kérte a végeket, végül majd­nem mindet leszedette a dühtől már nekivörösö­dött elárusítóval... az­tán nem vette meg az anyagot, mert nem talált kellőt. Tessék eldönteni ki­nek volt igaza! (u—n—r) KÖNNYŰ BELESZOKNI a jóba, könnyű elfelejteni a rosszat. így va­gyunk teremtve — mondják. — Há­lás emberi tulajdonság a feledékeny­ség. Csalódásokra, mély emberi fáj­dalmakra borít fátylat, behegeszti a lélek sebeit. Az élet egymásra rako­dó hétköznapjai, az új gondok, új örömök feledtetik az emberrel a múl­tat, hogy lelkileg megerősödve, fel­frissülve élje az életet. De a társa­dalmi fejlődésben nem éppen üdvös dolog a nagyfokú feledékenység. Az új lehetőségek, a jobb életkörülmé­nyek feledtetik az emberekkel az előbbi társadalmi forma rútságait, a nyomorúságot, a munkanélküliség rémségeit, a kilátástalanság lélek­romboló évtizedeit. Pedig, aki köny- nyen felejt, az könnyen meg is bo- csájt. De meg lehet-e bocsátani báró Hatvány Endrének azt, hogy saját repülőgépén néger nőket hozott vi­déki rezidenciájára, s miközben ő fene nagy mulatozásokat rendezett egzotikus kedveseivel, ezernyi cse­lédje vöröshagymán, száraz kenyé­ren és vizen aratott? Meg lehet-e bocsátani a fasiszta főjegyző úrnak azt, hogy a háború nehéz éveiben a segélyért folyamodó hadiözvegyet ezekkel a szavakkal eresztette útjára: ha döglőcjnek a kölykei, hajtsa ki őket legelni? •.. El lehet, el tudja-e felejteni a volt kepés, hogy amikor nem volt hajlandó tizenegyedikért levágni a nagygazda búzáját, a döly- fös zsírosparaszt csendőröket kül­dött rá, akik bikacsökkel magyaráz­ták meg a »piszkos kódisnak«, me­lyik oldalon az igazság? Sajnos, el lehet és el is tudják egyesek mind­ezt felejteni, sőt mi több, olyan em­berpéldány is akad, aki mai gond­jait felnagyítva, a múltba réved só- várgó tekintettel, mert akkor nem volt annyi gondja. Hát bizony nem volt! Ha éhség gyötörte, összébb rán­totta a nadrágszí iát. Elmorogta a beletörődés ősi igéit: »még úgy so­hasem volt, hogy valahogy ne lett volna« — és napirendre tért gondjai felett. Értelmetlennek látta a prob- lémázást, szűkre szabott takarója alól, bármennyire is összekuporodott, ki volt a lába. Álmokba, mesékbe fojtotta a kilátástalan jövendő nagy keserűségét. Mások voltak akkor a gondok, a betevő falatért is vérrel, verejtékezéssel kellett küzdeni. A mai tervezésben nem a mindennapi kenyér szerepel az- első--helyen, az már nem gond a szó szoros értel­mében, az agyonviselt régi vityilló helyébe tervezget egv új házat, szé­pet, módosat, és az ilyen tervet nem tartja megvalósíthatatlan álomnak, mert ha annak tartaná, nem sokat törné rajta a fejét, lemondana róla. BIZONY TÖBB a mai ember gondja, mert több a lehetősége. Az ember­piacon hétszámra ácsorgót, egyetlen nagy gond emésztette: kap-e mun­kát? Eltűntek a szégyenteljes ember­piacok, munkaalkalom van bőven, még válogatni is lehet. A munka- nélküliség rémét elűztük a családok felől. Magyarország ország-világ előtt közismert szégyenfoltját, a »há­rommillió koldus országa« elneve­zést máról holnapra letörültük or­szágunk arculatáról. S hogy ezt tet­tük, ugyancsak magunkra haragítot­tunk egy csomó embert, akik most kígyót-békát kiabálnak ránk- Az ősi földet kihúztuk a kutyabőrös nagy­urak lába alól és annak adtuk, aki megműveli. Ezek a nagyurak bizony sohasem fogják megbocsátani ne­künk, hogy tönkretettük őket, hogy a volt cselédek feldarabolták és ma­gukénak kiáltották ki az ő tíz- és százezer holdjukat, ök nem felejte­nek, mert kiebrudáltattak a jóból, mert a Magyarországon végbement társadalmi változás földönfutóvá tette őket. Nem felejtik el, hogy telj­hatalmú urai voltak ennek a dusan- termő, áldott honnak, hogy ők diri­gálták ezer évig embermilliók sorsát. A kulákokat is alaposan megsértet­tük a múltban és a jelenben sem pa- rolázunk velük. Nemcsak azzal sér­tettük vérig őket, hogy leapasztottuk kisemberek földecskéiből nagyrahí- zott birtokukat, hanem azzal, hogy már nekik is meg kell fogni a kasza nyelét, ha nem akarnak éhen veszni, mert az olcsó falusi munkaerőt el­halászta előlük a rendszerváltozás, a volt kepések, komenciósok, harmados kapások földhöz jutottak és nem mennek éhbérért dolgozni nekik. No meg, a régi jó világban rangos em­bernek számítottak, közülük kerül­tek ki a falusi társadalom közéleti személyiségei, a bírók, az esküdtek, szavukat kalaplevéve hallgatták a szegényebbek. Most meg nekik diri­gál az egykori cseléd, akit a nép bi­zalma tanácselnöki tisztségbe emelt. Ezt a roppant sértést nem képesek lenyelni és megemészteni, s mihelyst alkalom kínálkozik rá, igyekeznek visszamerészkedni a hatalom csú­csaira. Az ellenforradalom alatt bi­zonyosodtak be igazán az előbb el­mondottak. Akié a faluban a hata­lom, azé a föld. Októberben nagy- hirtelen megnőtt a volt módosok éh­sége a hatalmi posztok iránt. A szo­cialista mezbe csomagolt munkásta-' nácsi megfogalmazás mögött ők ész­revették az igazi tartalmat, újra el­jött a volt valakik ideje és kinyúj­tották csápjaikat a hatalom felé. Szemérmetlen nyíltsággal lépett po­rondra a múlt, hogy lepofozza a volt kódisokon a tizenkétéves népi hatal­mat a sértésekért, az elveszett zsi- rosparaszti reményekért tűrték fel ingújjaikat a nagygazdák és ivadé­kaik, hogy elborzasztó példát statu­áljanak a szolgák nemzedéke felé. Haláliisták szövegeződtek, akasztó­fákkal álmodták tele az országuta­kat, a bosszú vérbenforgó szemmel bujt elő a szelídséget színlelt atya­fiakból- De mielőtt móresre tanítot­ták volna a népet, füstbe ment a nagy történelmi lehetőség. Vissza­zökkentek tehát a békesség álarca mögé, a bosszú megint elrejtőzött a lelkek vadonéban — és megint vár­nak. ök nem felejtenek, naponta kell éreznünk, hogy kik voltak hajdanán és hová juttatta őket a demokrácia. Bíznak az időben, a volt szegények feledékenységében, amely kart-karba öltve jár a megbocsátással és az éberség elalvásával. DE MI IS TANULTUNK s tapasz­talataink értékesek, mert a magunk bőrén jutottunk hozzájuk. Nem fe­lejtjük a múltat, hogy értékelni tud­juk a jelent, amely régi harcok gyü­mölcseként gazdagítja életünket. Több a gond, mert a gond szülő­anyja a lehetőség. Gondjainkat ké­pesek vagyunk megoldani, mert miénk a hatalom. Csak nagyobb lel­kiismeretességgel vigyázzuk a ma­gunk hatalmát, és ne feledjük a múl­tat, mert ellenfeleink sem felejtik, ök sohasem felejtenek ... Gulyás Mihály Miniszteri utasítás^ az őszi vetőmagakcióról A földművelésügyi miniszter uta­sítást adott ki az 1958. évi nemesí- ! tett őszi kalászos vetőmagfelújítás­♦ ról, valamint az őszi takarmány és ♦ egyéb vetőmagvak központi ellátásá- t ról. ♦ A múlt évihez hasonlóan az ál­♦ lami gazdaságok, termelőszövetke­♦ zetek és az egyénileg dolgozó pa­♦ rasztok az idén ősszel elvetendő $ vetőmagvaikat nemesített vetőmag- j vakra cserélhetik ki. A termelők­ének elsősorban saját maguknak kell ♦ gondoskodni a megfelelő vetőmag­♦ ról. Támogatni kell a gazdák lcözöt­♦ ti vetőmagcserét is. Az állam clső­♦ sorban a kalászosok tervszerű fel­♦ újításához szükséges vetőmagot biz- j tosítja. Az utasítás szerint eredeti, ♦ nemesített és másodfokú szaporítá- | sú kalászos vetőmagot az erre a cél- £ ra kijelölt vetőmagszaporító álla­♦ mi-, tan- és célgazdaságok, továbbá 1 mezőgazdasági szövetkezetek kap- z naik. A vetőmagakció során legna- | gyobb mennyiségben — az összes I búza-, rozs- és őszi árpa ve teste rü­♦ letnek mintegy negyedrészére ele- Z gendő mennyiségben harmadfokú { szaporítású őszi búza. rozs és őszi árpa vetőmagot osztanak ki. Neme­sített kalászos vetőmag-ellátásban a termelők ott részesülhetnek, ahol a Z megyei tanács általános vetőmag- 1 cserét rendel el. Az általános v«tő- ♦ magcserére kijelölt területen a ki­jelölt termelőszövetkezetek és cso­portok. továbbá az állami tartalék- területet hasznosító tanácsok, gép­állomások és egyéni termelők egyaránt kaphatnak nemesített ve­tőmagot. Az előző évektől eltérően, a ne­mesített kalászos vetőmagvakért 10 százalékkal nagyobb mennyiségű szokvány csereterményt kell adni. Tudvalévő, hogy 100 kiló nemesí­tett vetőmag sokkal többet ér 110 kiló árugabonánál, az idén például 2—3 mázsával adott többet holdan­ként. Ha a termelő a saját gaboná­ját készíti elő vetésre, a tisztítás­sal, szelektorozással többet veszít 10 kilogrammnál. A 10 százalékos súlytöbblet egyébként a nemesített vetőmag előállítási költségét meg­közelítőleg sem fedezi, s az akció támogatására kormányzatunk jelen­leg is sokmillió forint ártámoga­tást nyújt. Az utasítás végül kimondja, hogy az előző évekhez hasonlóan az őszi vetőmagakcióban különböző más vetőmagféle: lucerna, t bíborhere, szöszösbükköny. pannonbükköny, őszi borsó, őszi káposztarepce és fűmag vásárolható központi kész­letből. Ezeket a vetőmagvakat mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők tik meg. (MTI) készpénzért vehe-

Next

/
Thumbnails
Contents