Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-07 / 185. szám

2 ßSZAKMAGVARORSZÄG Csütörtök, 1958. augusztus 7­Ax Országos Béketanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) sen, ha pedig már most is elért — a szovjet tudomány dicsősé­gére — a csillagokig, tegye fé­nyessé a földet, ragyogóbbá, mint a csillagok. Ebben a műben legyen benne a mi munkánk, a mi erőfeszítésünk is — mondotta Szakasáts Árpád. A munka eredménye hatalmas erő a béke megvédéséhez A beszámoló után az elnöklő Dar­vas József melegen köszöntötte az ülésre időközben megérkezett Kris­nán Iyer keralai minisztert és fele­ségét, akik a stockholmi békekon­gresszusról jövet jelenleg hazánk­ban tartózkodnak. Krisnán Iyer bé­keszerető népének üdvözletét tolmá­csolta, majd a békemozgalomról be­szélt. Vető Lajos evangélikus püs­pök felszólalása után Bourhan Drak Sibaje sziriai békeharcos köszöntötte a tanácskozást. Felszólalt többek között Perlusz Gyula (Özd), aki elmondotta, hogy szőkébb hazájában, Borsod negyében a munkások ér­deklődéssel figyelték a stockhol­mi kongresszus minden mozza­natát, s ugyanakkor megkérdez- ,ték, mivel erősíthetik a béke­mozgalmat. Egyenes volt a vá- lász: jól kell dolgoznunk, mert a munkának eredménye hatalmas erő a béke megvédéséhez. Olyan békét akarunk, amelyben a dolgozó emberek szabadságban él­nek. Ezért harcolunk minden erőnk­kel. Ezért adunk több szenet, több acélt, a mezőgazdaságnak több esz­közt. Azért működünk együtt és han­goljuk össze munkánkat a szomszé­dos népekével, mert sökmillió ember munkájának eredménye adja meg az eszközt arra, hogy szembe tudjunk for­dulni a háborús uszitókkaL Erre a munkára kérek fel parasztot, bányászt, gyári munkást, értelmisé­git, mindenkit, aki velünk együtt akar haladni — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét. Darvas József javaslatára az Or­szágos Béketanács elnökségének tag­jává választották dr. Hász Árpád egyetemi tanárt, a béketanács mel­lett működő gazdasági bizottság el­nökét. A tanácsülés Darvas József elnöki zárszavával ért véget. Eisenhower elfogadta Hruscsov javaslatát a közgyűlés rendkívüli ülésének összehívására Washington (AP) Eisenhower elnök kedden este el­fogadta Hruscsov szovjet miniszter- elnök javaslatát arra, hogy hívják össze az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszakát a közép-keleti helyzet megvitatására. Ragaszkodott azonban az amerikai feltételekhez, s közölte, hogy utasította az Egyesült Államok állandó képviselőjét a Biztonsági Ta­nácsban: terjessze elő azt a már jú­lius 18-án benyújtott amerikai határ rozati javaslatot, amely azt kérte, hogy az ENSZ közgyűlése foglalkoz­zék e kérdéssel. Eisenhower elnök ugyanakkor »sajnálatát fejezte ki. afelett, hogy Hruscsov elutasította a Biztonsági Tanács keretében tartan dó csúcsértekezletre vonatkozó javas­latát.-« Hagertytől, a Fehér Ház sajtótit kárától megkérdezték, vajon Eisen­hower elnök résztvesz-e a közgyűlés rendkívüli ülésén. Hagerty rámuta­tott, hogy a közgyűlési üléseken a rendes körülmények között nem vesznek -részt kormányfők, de hoz­zátette: »nem tartom ezt lehetetlen­nek«. (MTI) Hirosima és Nagasaki még most is szedi áldozatait A második világháborúban Hiro­simára és Nagasakira ledobott két atombomba még az idén is éreztette súlyos hatását. Ez év január óta Ja­pánban 58 haláleset okát a ledobott atombombáknak tulajdonították. Japánban sok dolgozó, aki ezekből a városokból szárma­zik, arról panaszkodik, hogy el­bocsátják őket állásukból, mert munkatársaik nem hajlandók együí| dolgozni velük, s házastársat is csak azok közül vá­laszthatnak, akik ugyancsak túlélő áldozatai az atombombának. A támadás óta, az atomsugárzás okozta megbetegedések folytán 206 ezer 80 személy szorult orvosi keze­lésre. A legáltalánosabb megbetege­dés a fehérvérsejtek kóros csökke­nése. A legsúlyosabb panaszokat az égési sebek következményei okozzák. A japán közegészségügyi miniszté­rium megállapításai szerint Hirosi­ma és Nagasaki két speciális kórhá­zában máig is 6572 embert kezelnek. A sugárbetegségben szenvedők közül kevésnek van reménye ar­ra, hogy valaha még' normális életet folytathasson. 45 835 azoknak a száma, akik itt rendszeres időszakos klinikai keze­lésben részesülnek. A hirosimai kórház egyik gyakorló orvosa, Taku Komái doktor kijelen­tette, hogy a bombatámadást túlélő asszonyok közül tízből hétnek szelle­mileg elmaradott gyermeke született. Hirosima város közegészségügyi in­tézete hivatalos jelentésekben igazol­ja Taku Komái doktor megállapítá­sait. A Nagasaki-i szülészeti klinika egyik szülésznője kérdésekre vála­szolva, nemrégiben elmondottá, hogy személyes tapasztalatai szerint sugár- betegségben szenvedő szülők gyer­mekei igen gyakran torzszülöttek. A Közlekedésrendészeti Osztály felhívása A B. M. Borsod megyei Rendőr­főkapitányság Közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Osztálya fel­hívja mindazokat, akik a jövőben motorkerékpárvezetői vizsgát kíván­nak tenni, hogy a rendőrorvosi vizs­ga megejtése, valamint a jelentkezé­si lapok leadása után, -vizsgára csak a KPM Autóközlekedési Tanintézet­nek írásbeli kiértesítésére, jelenjenek meg. Aki kiértesítés nélkül jelenik meg a vizsgára, azt a vizsgabizottság nem fogja levizsgáztatni. A motorkerékpár vezetői vizsgára berendeltek a kiértesítési ívet, majd 3 darab 5x5-ös fényképet hozzanak magukkal. Kismotor vizsgához 60 Ft vizsgadíj, 11 forintos illetékbélyeg szükséges. Nagymotorból vizsgázás esetén 120 forint vizsgadíj, majd 11 és 3 forintos illetékbélyeg szükséges. A személyi igazolványát a vizsga színhelyére valamennyi vizsgázó kö­teles magával hozni. A Közrendvédelmi és Közlekedés- rendészeti Osztály július 10-tőI kez­dődően gépjárművezetői igazolványt helyben nem ad ki, hanem azt a le- vízsgázottak részére postán küldi ki, Mindazok, akik vizsgára nyertek be­rendelést és kismotor vezetői igazol­vánnyal rendelkeznek, azt is köte­lesek magukkal hozni a vizsga szín­helyére, amit ott' a vizsgabizottság­nak adnak le. A jövőben tehát csak azok fordul­janak a Közlekedésrendészeti Osz­tályhoz ügyeik intézése céljából, akik már gépjárművezetői igazol­vánnyal rendelkeznek és abban vál­tozást kívánnak eszközölni, illetve eszközöltetni- Például: név-változás, lakásváltozás, gépjárművizsgáztatás, átírás, vagy más gépjárművemből tett vizsgaeredmény bejegyzése stb. Akik már előzőleg tettek vizsgát gépjármű, vagy motorkerékpárveze« tésből, és a vezetői igazolványt még nem váltották ki, azok legkésőbb augusztus 31-ig a szükséges illeték* bélyeget és fényképet juttassák el a Közlekedésrendészeti Osztályhoz* hogy részükre a vezetői igazolványt mielőbb meg tudjuk küldeni. Felhívja továbbá a Közlekedésren­dészeti Osztály mindazon alapfokú gépjárművezetői igazolvánnyal és szakmásítási lappal rendelkező gép- járművezetőket, hogy a középfokú gépjárművezetői vizsga szünetel* azonban az alapfokú gépjárműveze­tői igazolvánnyal és szakmásítási lappal annak meghosszabbítása nél­kül az újabb rendelet megjelenéséig állást vállalhatnak. A Közlekedésrendészeti Osztály a jövőben gépjárművizsgáztatást csak az úgynevezett egynapos engedély alapján végez, amely előzőleg a Köz-* lekedésrendészeti Osztályon besze- rezhető. Úgy a gépjármű vizsgáztatása« mint a gyárilag megtörtént műszaki vizsgán átesett motorkerékpárok szám-beverése is csak a szerdai na-> pon, az egynapos engedély előzőleg történt kikérése alapján történhet. A motorkerékpárok és magánhasz* nálatú személyjárművek átírásához úgy az eladó, mint a vevő személyes megjelenése kötelező. Gépjárművek átírása a szerdai és szombati nap kivételével minden nap déli 12 óráig történik. Megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály. Szovjet tudósok ötven milliárd elek trón voltos részecskegyorsítót építenek Az Elektro fizikai Készülékek Tu­dományos Kutató Intézetének kol­lektívája új, hatalmas elemi részecs­kegyorsítót készít. Ez a gyorsító új elvre épül és ötven milliárd elek­tronvolt maximális energiával mű­ködik. Az új ötven milliárd elektron vol­tos szovjet részecskegyorsítónak elektromágnese fél kilométer átmé-t rőjű lesz, súlya eléri a 22 ezer ton­nát. Az új gyorsítónak több adata ér­deklődésre tarthat számot.­1956 OKTÓBER 28. Szürke katonai Pobjeda tű­nik fel Hejőcsaba felől és mér­sékelt tempóban suhan a las­san 'alkonyba boruló Miskolc belvárosa felé. Utasai — Koséovics Gyula, a nagydarab, markánsarcú alezredes, Fehér István, zömök, feketehajú százados és elől, a vezető mellett "Lőrinc Lóránt százados — dermedt hallgatásba merülve . néznek kifelé a kocsi ablakán. Látni az utca képéből, hogy valami szörnyű történt a városban, véres vihar kavarta fel az emberek életét, s a nép vezetőit elsöpörve, ismeretlen erők diktálják az ütemet, döntenek élet és halál fölött. Az utcán a becsületes polgárok helyett sötétarcú emberek gyülekezriek, rohangálnak nagy ügybuzgalommal, tekintetükben, ahogy a gépkocsi felé néznek, gyilkos, fenyegető láng. Meddig még!? A kocsi utasai a szovjet parancsnokságtól jönnek. A vá­rost akarták megmenteni. A parancsnok megértőnek mutat­kozott. Segíteni akart. Úgy volt, hogy a város katonai egyse- . gei szovjet fegyverek segítségével elűzik a hatalomra vergő­dött söpredéket, de ... igen, mindezt megakadályozta Földvári Rudolf, a párt megyei bizottságának akkori első titkára. Sze­mélyileg vállalt felelősséget minden polgár életéért, nyugal­máért, biztonságáért. Nyugalmáért, biztonságáért? Vajon ők látnának rosszul és a megyei titkár jól? Pedig most ez a pil­lanat alkalmas lett volna. A magyar katonai egységek ma még szilárd kézben vannak, És holnap?... A Pobjeda a Bocskay laktanya udvarára suhan be. A véres ármány ide is bekúszott. Rosszarcú emberek jönnek- - mennek, s valami „defenzív osztály” nevű új szervezet is el- küldte szaglászni a maga embereit. A GÉPKOCSI ZÖKKENVE ÁLL MEG a hadosztály épü­lete előtt. Az utasok kiszállnak, némán katonás léptekkel in­dulnak az emeletre. A mennyezetről lelógó csillár fényét vastag füstfelhő tom­pítja. A törzstisztek tehetetlenségükben, tanácstalanságukban t.. cigarettát cigaretta után gyújtanak meg és dobnak el. Simon , őrnagy, a hadosztály politikai tisztje és a többiek érdeklődés­sel tekintenek a belépők felé. Tekintetükben ott ég az örök kérdés: mi van, mi történt kint, mit kell tennünk? A belépő alezredes és a két százados nyugodt, semmitmondó pillantás­sal válaszol. A katonai telefon felberreg. Az ügyeletes tiszt füléhez emeli a hallgatót, valamit válaszol, aztán helyére teszi a Icagylót. Az alezredesnek valami eszébe jut, az íróasztalhoz lép, leemeli a városi telefon hallgatóját, s tárcsázni kezd. A hívó hang befut és a túlsó oldalon nem jelentkezik senki. Csak nem történt valami baj, rossz számot hívott volna talán. Újból tárcsáz. Hosszú ideig semmi válasz. Majd valami zörej, s nyugodtságot tettető, de belül idegességtől remegő női hang jelentkezik. ■— Tessék. Városi pártbizottság. —- Te vagy az? — kérdezi az alezredes és egy nevet mond. — Mi van a pártbizottsággal, hogy nehezen jelentkez­tek?... Mi... micsoda?... Le-tar-tóz-tattak ben-ne-te-ket?! Szava megdöbbentően cseng az irodában. A többiek is odafigyelnek. A túlsó oldalon valami történhetett, mert vala­mi zörrent és durva férfihang üvölt bele a telefonba. Az alez­redes homlokát összeráncolva, a férfihangot válaszra sem méltatva, leteszi a kagylót. — Mi történt? — kérdezi az egyik közelben álló törzs­tiszt. — Valami baj van a pártbizottságon. Furcsa dolgokról beszélt a... — s itt nevet említ —, ki kell menni a pártbi­zottságra. I SIMON ŐRNAGY MÁR INTÉZKEDIK IS, de ebben a pillanatban •felpattan az ajtó és szinte bezuhan rajta egy fia­tal hadnagy, Sípos elvtárs. A futástól, rohanástól szinte ful­dokolva kapkodja a levegőt. — Mi történt Sípos elvtárs? r-r kérdezi Simon őrnagy. Az kapkodva válaszol. te=> A városi pártbizottságra ... fegyveres huligánok. s. HÜ MARADT AZ ESKÜHÖZ Irta: Csorba Barna törtek be. Letartóztatták ... falhoz állították a... a... párt- bizottság tagjait. Segítségért jöttem. A tisztek megdöbbenten merednek egymásra. Hát már ide jutottunk? Az alezredes és a két százados szeme is össze- villant. “ — Itt már nem a hibák, hanem a páid: ellen folyik a harc — mondják egymásnak a szemek. Simon őrnagy pillantása körülnyargal a tisztek arcán. Lőrinc századosén állapodik meg. A zömök, szőke férfi csupa tettrekészség. Az arca szinte beszél. Megdöbbenés, harag, a párt féltésének beszédes jelei vilióznak az arcon. — Lőrinc elvtárs! — szól katonás rövidséggel. — Vegyen magához néhány embert és számolja fel azokat a banditákat! — Értettem! — hangzik a válasz és Lőrinc százados kezé­ben csörren a géppisztoly vasváza és nehéz, dübörgő lép­tekkel távolodik. A sötétségbe burkolózó katonai udvaron vezényszavak pattognak, katonai teherautó motorja duruzsol, zörgés, fémes csörrenések. Lőrinc százados beugrik a vezető mellé, valamit mond és a teherkocsi kirohanva a laktanyaudvarrál, szédítő sebességgel nekivág az utcának. A Széchenyi utcán embercsoportok álldogálnak, kavarog­nak. Részeg, rikácsoló hangok csapódnak a kocsi felé fenye­getően. * — Mentek munkásvért inni? — Pfuj! Undorító! Vérfürdőket, lincseléseket rendeznek és még ők... Ej. mondjanak, amit akarnak. A letartóztatot­takat meg kell menteni! Itt már nem az emberekről, magáról a pártról van szó! Talán már későn is érkeznek... A REFLEKTORFÉNYBEN RÉSZEGES ALAKOK IMBO- LYOGNAK, elmaradnak. A teherkocsi félelmetes zúgással falja a kilométereket. Már ott zúg a pártbizottság épülete előtt. Lőrinc százados tekintete az épületre tapad, fényt, moz­gást keres. Jó száz méterrel feljebb a vezetőre szól. — Állj! — Az a fékre tapos. Hirtelen előredőlnek., A harcosok csizmája élesen csattan az úttesten. Egy pil- lanat és már lent is vannak. Körülveszik a századost. Fegy­verükön fenyegetően villan meg a lámpa fénye. Gyorsan szemügyre veszi az embereket, s négy harcosra rámutat. — Az önök feladata — mondja lehalkított hangon —. hogy elzárják a pártbizottság utcai bejáratát! Senki se ki, se be! Fegyvert csak a végző esetben használni! Aztán másik,négy embert jelölt ki: — Önök a hátsó bejárathoz mennek... Önök pedig x- szól a többihez — velem jönnek! Átfésüljük az épületet. In­dulás! Négy harcos, kissé meghajolva, a szomszédos épület ud­varán fut a hátsó bejárathoz, a másik négy az első bejárathoz helyezkedik. Villogó, kemény, harcrakész tekintettel és lövés­re kész fegyverrel. Lőrinc százados a többivel a főbejáratnak indul. Furcsa érzés fogja el. Mintha nem is a vo.lásánot élné. A pártbizottság, a kommunisták féltett büszkesége ba.nditák martaléka. A pártbizottság, ahová mindig valami tisztelettel lénett be, most sötéten és fenyegetően áll, mintha belül csupa ellenség rejtőzne. Igen furcsa, hogy fegyverrel kell jönnie a pártbizottságra, hogy megtisztítsa a söpredéktől. A BEJÁRATNÁL EGY ZORD ARCÚ FEGYVERES el­lenforradalmár áll. A hirtelen roham szinte elsöpri és beso­dorja a telefonfülkébe, ahol egy fekete, göndörhajú férfi te­lefonál valahová. (Később kiderül, hogy ő volt a defenzív osz­tály egyik csoportjának vezetője.) Szinte torkán akad a szó a nekiszegeződő fegyvercsövek láttán. Zavara csak egy pilla­natra tart és már fölényeskedik, nagyképűsködik. — Mit keres itt? Ki küldte? — pattog feléje a kérdés. — A munkástanács — mondja úgy. mintha egy rettene­tesen erős és tekintélyes valamiről lenni» r.zó, amelynek pusz­tán neve említése is földig hajtásra kényszeríti az embere­ket. — Tudomásunkra jutott, hogy itt egy rádió adó- és vevő­állomás működik. A páftbi* zottság tagjai kapcsolatot - tar- . tanok ,a szovjettel és más Itom- munista országgal. ^ ^ fegyverét? —> hangzik keményen, parancsom lóan a szó. > — Kérem — rikácsolja amaz —, nekem igazolványom van. Ennek' még folytatása lesz. Nem jó kikezdeni a Deffel... —fenyegetőzik. . — Letartóztatom! — kong Lőrinc szava és két harcos már a huligán mellett is áll, elveszi a fegyverét és elveszi a má- síkét is. Lőrinc az emeletre indul. Már jóelőre felküldött több har­cost, hogy tartsák szemmel a feljáróhoz torkolódó két folyom sót és aki kilép valahonnan, abban a pillanatban fegyverez- zék le. Lenn — a „főnök” lármája miatt — nem ment csend- ben a. dolog, valami zajféleség felhallatszott az emeletre is, „Titokzatos” dolgok után kutató, sötétarcú huligánok egyik­másik irodából kidugják a fejüket. Kíváncsi tekintetük cso- dálkozóvá, majd jeges dermedné mered. Fegyvercsöve mered m mellüknek, s csattan a harcos hangja: Jöjjön ki... A fegyverét! — S a r ossz arcú fogásikory gatua, majd kezesbáránnyá szelídülve engedelmeskedik cs szé­pen odaáll feltartott kezekkél a többi mellé. Nagyon gyorsan zajlik mindez. A huligánok még észbe» sem kapnak és máris ott vannak kivétel nélkül a csapdában. Még a pártbizottság tagjait őrző kócos, mosdatlan, rosszarcú fiatalember is elődugja a fejét és szépen, engedelmesen a többi mellé sorakozik. ' V LŐRINC SZÁZADOS TEKINTETÉVEL VÉGlGSÍMO- GÁTJA a bátor harcosokat, gondolatban megveregeti vállu-* kát, rájuk mosolyog és belép á két párttitkár irodájának ősz-* szekötő helyiségébe. A másodtitkár szobájából hall valami zajt. Lenyomja a kilincset. Tekintete gyorsan körbefut & szó* bán, az aggodalom elröppen belőle. Megnyugszik. Itt vannak a pártbizottság tagjai. Csöndben ülnek, állnak. Bár népi kis veszélyben voltak, mégis nyugodtak. Tudták, hogy nem tréfa, amit csinálnak, mégis végtelen nyugalom ül az arcukon. Le­het, ha tudják a budapesti pártház történetét, ha tudják, hogy az egész provokáció, amely könnyen vérfürdővé válhatott volna, talán — talán akkor sem viselkednek másképpen. Lő­rinc századosra is — amint belép — megvető tekintetet vet­nek. Nem tudják kicsoda és miért jött. Azt gondolják, 6 is a huligánokhoz tartozik. — Jó estét, elvtársak! A barátságos, meleg, szívbőljövő, zengő férfihangra fél- figyelnek. „Elvtárs”!? Valóban elvtárs lenne, aki fegyverrel a kezében jön, s megszabadítja őlcet. Megálljt int a börtön­nek, vagy ki tudja minek, ami a kommunistákra vár, vagy ez is? ... — Lőrinc százados vagyok — mondja. — A banditákat letartóztattuk, az elvtársak szabadok!... Aki akar, hazame­het, akik maradnák, nyugodtan maradhatnak, őrséget bizto­sítunk a pártház számára. Egy pillanatnyi néma, döbbent csend, aztán valami me­legség suhan át a szobán. A tekintetek mind Lőrincre szege- ződnek, aztán a pártbizottság tagjai körülfogják a zömök szá­zadost és naqyon-nagyon melegen, meghatottan szorítanak vele kezet. Szó talán nem is hangzik, a kézfogás és a szemek pillantása mindennél többet beszél. — Nekem mennem kell — jelenti ki a százados röviden. — Jó éjszakát, elvtársák — tiszteleg, köszön, s elhagyja a* irodát. Visszaindul harcosai közé.-7- Felrakni őket a gépkocsira! — int a sötétarcúák felé. És a harcosok, köztük a sötétarcúák elindulnak a lépcsőn le- ‘elé, ki a pártbizottság épületéből. A MOTOR ÚJBÓL FELZÚG, néhány perc és Lőrinc szá­zados ott áll Simon őrnagy előtt, s jelenti: — A parancsot végrehajtottam... * Talán az is érdekes, hogy mi történt Lőrinc elvtárssal. Lőrinc Lóránt, ez a bátor, s esküjéhez hű, a pártot, népét sze­rető katonatiszt ma a miskolci járási munkásőrség parancs­noka. Jó kezekben van a fegyver!...

Next

/
Thumbnails
Contents