Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

4 CSZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1958. augusztus t A TÁRGYALÓTEREMBŐL A piac „üdvöskéje*'a vádlottak padján Néhány napja történt... Nagydarab asszony ül a vádlottak padján. Igazi kofa-típus. Zilahi Fe- rendiének hívják. Zilahiné a vásár­lók és a kiskereskedők előtt köz­ismert. A piac »üdvöskéje« mindkét félt egyformán becsapta. • meglopta és kihasználta. Ám amilyen nagy­vonalú volt »üzletszerzésben«, olyan szerény és illemtudó most a bíróság előtt. —A jószívem hozott ide. Segíteni akartam azokon a szegény kiskeres­kedőkön, a szegény miskolciakon, — mondja szánandó hangon. Zilahiné 1954-től dolgozik a »zöld­ség-gyümölcs szakmában«. Eleinte éppen olyan szerényen dolgozott és becsületesen élt. mint a többi kis­kereskedő. Ám észrevett valamit: azt, hogy egyik-másik ember külön­féle •»illegális« üzletek lebonyolításá­val, munka nélkül is nagy összege két keres. Elhatározta, hogy ő is ki­használja a »gazdasági lehetősége­ket«. tőkét gyűjt. A tőkegyűjtésre vannak bizonyos lehetőségek illegális csatornák. Magyarországon ugyanis jelenleg átmeneti szakasz­ban élünk még, amikor a mezőgaz­daságba a szocialista és szövetke­zeti gazdaságok mellett szépen virá­goznak a kisáru termelő gazdaságok is. A piacra a szocialista és szövet­kezeti kereskedelem mellett szaba­don hozza áruját az őstermelő, a kisárutermelő is. Mivel a szocialista és szövetkezeti kereskedelem egy- * előre még nem bírja teljesen kielé­gíteni a vásárlók igényeit, így lehe­tővé tették egyes, arra szociális szempontból rászoruló piaci kereske­dőknek, hogy a lakosság szükségle­teinek kielégítése érdekében vásárol­hassanak és eladhassanak árut, bő- vítsék az árufelhozatalt. Az ellenfor­radalom. után közvetlen, amikor a város és iiparterületek élelmiszer- ellátásában némi zavarok mutatkoz­tak, a városi tanács a jobb áruellátás érdekében hallgatólagosan abba is belement, hogy egyes kiskereskedők pénzüket összeadva, közösen hozat­hassanak vidékről árut. Egynéhány kereskedő kihasználta Miskolc szorult helyzetét és nem a megengedett módon, ha­nem a termelő és a kiskereskedő közé nagykereskedőként beékelődve, nagyban kezdte hordani az árut a piacra. Zilahinénak különösen az »alma- ezezon« jövedelmezett jól. Fogta ma­gát, leutazott almatermő vidékekre és megrakott teherautón tért vissza, ö maga is árusította, de az áru tö­megét kiskereskedőknek adta el és olyan ügyes »firmával«, hogy azok a végén hálásak voltak. Amikor a be­csületes kiskereskedő örült, hogy egy-egy alkalommal 60—100 kg-ot vásárolhatott tőle. ő 20—30 mázsás tételekben hozta az almát. Ä termelőktől igyekezett olcsón venni azzal érvelve, hogy ez a kis­kereskedőn keresztül jut el a fo­gyasztóhoz, ugyanakkor a piacon a kiskereskedőknek a piaci árfolyam szerint adta el. Mi következett eb­ből? Az, hogy a kiskereskedő is hoz­záadta a maga százalékát, amit ter­mészetesen a vevő űzetett meg. Újabb szállítmány esetén megint a piaci árfolyam szerint adta. és így az árak fölfelé emelkedtek. A háziasszony, amikor azon töp­rengett, hogy miért folyik el olyan I könnyen a pénz a piacon, nem is sejtette, hogy ebben benne van Zila­hiné (és még néhány más kereskedő, mint Bus. Meliher, KraVecz, Váradi, Jablonkai) keze is. Néhány adat a forgalomról. 1956 decemberében csak egyetlen hónap alatt. 115 mázsa almát szállított be vidékről, amit továbbadott megfelelő haszonnal a kiskereskedőknek. 1957 januárjában 75. februárjában 40 má­zsát hozott be. Márciusban érte el a csúcsforgalmat, amikor 10 TEFU- kocsival 245 mázsa almát szállított be. Zilahiné nemcsak almával üzérke­dett. Foglalkozott többek között dinnye nagybani árusításával és el­adásával is. Lekötötte például a Heiőpapiban lakó. Nagy Béla ter­melő összes dinnyéiét. Egyetlen hónap alatt 385 mázsa dinnyét szállított a miskolci, illetve a diósgyőri piacra, azaz továbbította a kiskereskedők­nek. A megegyezés ellenére azonban a termelőtől kizárólag csak I. osz­tályú árut akart átvenni. A termelő ragaszkodott a megállapodásihoz. Rendben van, elviszem mind! — jelentette ki rövid gondolkodás után. mindössze az volt a kérése, hogy Nagy Béla kérjen őstermelői igazolványt és írassa rá alkalmazott­ak, Balyi Józsefnét, aki egyébként az ő állandó kisegítője. Megetetem én azt a bányá­szokkal — mondta —, hiszen azok megeszik a ganéft is. így is tett. Balyinéval a dinnyét elhordatta a bányavidékek dolgozói­nak Tardana, Dédes, Dódestapol- csány környékére. Kilónként 50 fil­lértől 1 forintig sózta rájuk a rossz dinnyét, s ők pedig 30—40 fillérrel számoltak el Nagy Bélának, A piac »üdvöskéi^« ilyen és ehhez hasonló üzérkedéssel csaknem két éven keresztül szipolyozta a havi többtízezer forintos üzleteivel a kis­kereskedőket. de végső soron a vá­sárlókat, míg végre méltó helyére: a vádlottak padjára került. A bíró­ság árdrágító üzérkedés bűntette miatt nyolchónapi börtönre ítélte. Emellett elkoboztatta a lefoglalt 13 ezer forint értékű áruját és. még újabb 1090 forint vagyonelkobzásra ítélte. Igen érdekes, hogy Zilahiné­nak s az ő útján járó hasonszőrű kereskedőknek nem is ez, hanem a büntetésinek az a kitétele döbben­tette meg. hogy az ipar gyakorlásától örökre eltiltják. Van még egy érdekes .apróság a Zilahiné-ügyben. Érthetetlen például, hogy a TEFU-nál számára mindig volt kocsi. Például 1957 márciusá­ban tíz. augusztusában tizenegy és szeptemberben tíz esetben. Érthetet­len az is, hogy a TEFU-nál nem tűnt fel. hogy ez a spekuláns üzérkedésre használja fel az állam kocsiját. A Zilahiné-eset _ azt is mutatja, — ő és a tanúk is hivatkoztak arra —. hogy más zúg-nagykereskedők is működ­nek, akikkel szemben hasonlóképpen kellene eljárni. (Cs. B.) m 67fíKltmG VfíRORSlOít Lenoyelorszáa birkózó válogatottja Miskolcon Csütörtökön este kedves vendégek érkeztek városunkba. A világbaj­nokságot? résztvett lengyel birkózó válogatott csapat tagjait üdvözölték a vendéglátó diósgyőriek. A lepke­súlyú Malich, a légsulyú Knetter. a könnyűsúlyú Gondvik, a váltósulyú Kuczynski, a középsúlyú Trentjaczy, a félnehézsulyú Sidorowicz és a ne-* hézsulyú Walicht szerepelnek a lén- gyel válogatott színeiben a diósgyőri versenyen. A nemzetközi találkozót a diós­győri stadionban ma este szabad­téren ünnepélyes külsőségek kö­zött rendesek meg, Lengyelország és Miskolc válogatott birkózói összecsapása iránt máris nagy az érdeklődés. Ezért döntött úgy a DVTK vezetősége, hogy a ver­senyt a stadionban szabadtéren a le­látó előtti részen rendezik meg. A verseny nézői kényelmesen és nem túlzsúfolt tornateremben nézhetik végig az érdekesnek, színvonalasnak Ígérkező küzdelmet. Miskolcon ré­gen volt birkózásban nemzetközi ta­lálkozó éppen ezért a miskolci versenyzők különös gonddal készülnek: a jóképessé­gű lengyel csapat ellén sikerrel akarnak küzdeni. A miskolci válogatott csapat össze­állítása végérvényesen a verseny előtt dől majd el. Mindenesetre a leg­jobb miskolci birkózók veszik fel a küzdelmet a lengyel vendégekkel. A lengyel válogatott miskolci vendég- szereplése ünnepi eseménye lesz vá­rosunk sportéletének, mivel lengyel barátaink látogatása mindig nagyje­lentőségű volt fejlődésünk szempont­jából. így lesz ez most is. Bizonyára sokat fognak tanulni versenyzőink ebből a színvonalasnak Ígérkező nemzetközi találkozóból. őszinte barátsággal és meleg sze* vetettel üdvözöljük a lengyel nép városunkba érkezett kiváló sporto­lóit, és kívánjuk, hogy a két váló-* gatott csapat küzdelme még jobban mélyítse el a két népi demokrácia együttműködését, barátságát. Negfszeríisn szerepelte?! az MVSC női röpiabdázói a Balaton Eypo-versenyeken Cséplés — tarlóhántás — másodvetés sokban és különösen Homrogd, Ká­rolyfalva községekben. ' Az időjárás kedvező volt a másod­vetésekre, amit a tsz-ek, egyéniek — bár nem teljest mértékben —, de lé­nyegesen jobban kihasználtak, mint az elmúlt években. A termelőszövetkezetek 1000, az egyénileg gazdálkodók körülbelül 6000 katasztrális holdon vetettek másodvetést: főleg silókukoricát és csalamádét. Az idő még mindig alkalmas, hogy ezt tovább fokozzuk. Megyeszerte megindult és, jó ütem­ben halad a hordás. Mostanáig a le­aratott termény #35 százalékát hord­ták be. Ebben a munkában a mező- csáti, mezőkövesdi, szerencsi, szikszói és az encsi járások haladnak élen. Ezekben a járásókban megindult a cséplés is. (F.) Pénteken Budapesten sorsolják a lottót A tárgynyeremsnysorsolsson a 30. hét sze’vényei vesznek részt Az első augusztusi lottó-sorsolás is­mét kettős lesz. A 31. játékhét nye­rőszámainak húzását és a júliusi tárgynyeremény sorsolást augusztus 1-én, pénteken Budapesten a XIII. kerületi József Attila Művelődés* Otthonban rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A tárgynyere- mény-sorsoláson a 30. játékhét szel­vényei vesznek részt. Értesítjük a Labdarugó Játékveze­tői Tanács tagjait, hogy f. hó 2-án, szombaton délután 17 órakor lesz a kövérek és soványak közötti futball­mérkőzés a népkerti sportpályán. A mérkőzés után családias szalonnasü­tés az avasi nyomdász pincében. El­nökség. A miskolciak váltig azt hangoz­tatták a küzdelmeik megindulásakor, hogy ők csak tanulni mentek le a Balatonhoz. Az MVSC újonc NB. I-es csapata több NB. I-es ellenfelet kapott. Még az sem keltett feltű­nést,' hogy az Angyalföldi Bútorgyár csapatát valósággal „lelépték”. Ami­kor az ajkai csapat ellen is győztek, sokan feltették a kérdést. — Mi lesz velük az NB. I-es csa­patok ellen? Az NB. I-bein ötödik helyen vég­zett VTSK csakhamar tapasztalhat­ta, hogy mi lesz. Először csak moso­lyogtak a miskolci lányok erőteljes leütésein, de a 20:8-as félidő, majd a 32:19-es vereség után már nem volt kedvük mosolyogni! A döntőre titkos esélyesként lépett elő az MV­SC. A győri NB. I-es csapat legyő­zése után a VTSK ellen újból bizto­san győztek a miskolci lányok. A döntőben a BVSC-vel kerülték szem­be. A pesti vasutascsapat sokáig az NB. I. bajnokjelöltje volt. A BVSC már „illő tisztelettel” állt ki a mis* kolci VSC elleni döntőre. És hogy-a- tisztelet indokolt volt, mutatja, hogy 2 perccel a befejezés előtt még az MVSC vezetett. Végül is öldöklő küzdelemben némi szerencsével a budapesti csapatnak sikerült két ponttal megnyernie a mérkőzést, de ekkor már ez számított meglepetés-> nek! A tanítványok — jelen esetben az MVSC — ezen a tornán tanítottak és példát mutattak a lelkesedésből, küzdenitudásból, a korszerű játékra való törekvésből. Az újonc MVSC három NB. l-es csapatot utasított maga mögé és a negyediknek is na­gyon meg kellett „szenvednie” a minimális győzelemért. Az MVSC röplabdás lányai részére jó kis ta­nulmányút volt a balatoni „kiruc­canás”. Biztató bevezetés az NB. I-be. Igaza volt akkor a szaksajtó munkatársának, amikor az MVSC női röplabdacsapatáról megjegyez­te: — Jó lesz az MVSC-re vigyázni az NB. I-ben! Még csak annyit... Kik azok a já­tékosok, akik sikeresen szerepeltek? Megörökítjük nevüket a sajtóban is — mert megérdemlik: Homoláné, Ferenczi, Lévai, Kissné. Bánhegyi, Takács, dr. Szilágyiné, Kiss Eger- szegi, Perlaki. A játékosok teljesít­ménye mögött két kiváló, lelkes szakembernek az irányítása -áll. Dr. Smilyák Lajos szakosztályvezető és I-Iomola György edző irányításával dolgozik az MVSC női röplabdacsa­pata. Reméljük, még sok sikert arat­nak a jövőben. (leskó)-QOO­Tp gy nagy fehér lepedő úszik a síkság felett. Ontja a füstöt a hőerőmű két hatalmas kéménye. A szél lecsapja a földre, befújja a kukoricás közé és beszalad véle a faluba. — Eső lesz! — bizakodnak az em­berek. — Vagy csak szél... Eső kellene. Sürgősen... A diny- nyefélék, a kukorica, a másodvetés, meg mindenféle takarmánynövény Várják a csapadékot. Lucernából például egyszerannyi lenne, mint első kaszáláskor volt. Jó föld a Tisza mente: tavaszi áradáskor egy trágyá­zással felérő iszapot rakott le a víz. Erős gyökeret eresztett benne a nö­vény, de eső nélkül utóbb mégis csak senyved, fonnyadozik a meleg­ben. Imitt-amott kényszeredetten érik a dinnye, sárgállanak a papri­kák: valamennyiből jó termés ígér­kezne, ha esne ... A szél hirtelen magasba, kanyaro­dik, hátára kapja a füstöt és felsza­lad véle a felhők közé. — No, megette a fene! — Azért nem kell csüggedni, em­berek! — Majd csak esik! — Látjátok: most érne sokat az Öntöző berendezés.., Az igriciek, BIZAKODÓ EMBEREK Jegyzetek egy fiatal t&z-röl ! A Sátoraljaújhelyi $ Gépállomás \ az alábbi személygépkocsihoz á felhasználható, elfekvő alkatré­a székét kínálja fel ^ szére: közületek ré­* 10 db fékbetét á 20.— Ft 7 db anya 4.~ * i 6 db anya 1.70 * $ 8 db hengerfej csavar 16— * r 20 db kerékanya 8.-* ^ 1 db szinkrongyűrű 110— „ f 1 db szinkronagy 120— „ £ 6 db kardánkereszt 350— „ £ 1 db szinkronkerék 200— „ { 2 db szinkronbetét 40— „ | 1 db szinkronagy 120— i 8 db szívószelep 16— * ^ 8 db szeleprugó *0— íf t 20 db csavar 15— ^ A változatos és szeszélyes időjárás ellenére — termelőszövetkezeteink, allami gazdaságaink, gépállomásaink es az egyénileg dolgozó parasztok szívós, kitartó munkája nyomán — aránylag jó termést takaríthatunk be. Az aratási munkákat idejében megkezdték a megyében. Bár kez­detben akadályozta ezt az esős időjá­rás, a kenyérgabona aratását már befejeztük, a tavasziárpa 85—90. a zab aratását pedig 25-30 százalékban végezték el. A tavasziaknál a lemara­dás oka az egyenetlen érés. Az aratás üteme a mezőcsáti, me­zőkövesdi. szikszói és encsi já­rásokban volt a legjobb. A gépállomások gépei általában — a kisebb hibáktól eltekintve — jól dolgoztak. Örvendetes, hogy ezévben az aratással egyidőben fennakadás nél-. kül folyt a növényápolás, a takar­mánybetakarítás is. Megyénkben ed­dig a kapások 80—85 százalékán vé­gezték el a gazoló kapálást. A kapá­sokból általában jobb termés várható, mint az elmúlt évben. A lucernák és vörösherék második kaszálása is be­fejezéshez közeledik, a pillangósok második gyapja pedig — elsősorban a déli járásokban — közel dupla ter­mést adott, mint az első kaszálás­kor. Takarmányellátásunk tehát biz­tosítottnak látszik. A felsoroltakon kívül azonban meglehetősen súlyos a helyzet a tar­lóhántásnál. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, egyénileg dol­gozó parasztjaink egyaránt elma­radtak. A tsz-eknél kezdetben az gátolta a munkát, hogy igen lassú ütem­ben takarították le a tarlót, más­hol pedig — indokolatlanul — mellőzik a fogasolást és a hen- gerezést. Jobb a helyzet a megyei átlagnál a szikszói, encsi, sátoraljaújhelyi járá­meg a cigándiak ésszel éltek. Felőlük jöhet-mehet a szél, bekapcsolják a motort és meg maguk is alá állhat­nak, ha melegük van. — Lesz az is! — Lesz, lesz, de mikor? — Majd. Nem lehet mindent egy­szerre. Gondoljátok el, mivel kezd­tük — és most hol tartunk? — Az igaz. fliró Ferenc tsz-elnök ugyan- csak az eget vizsgálja: esik nem esik? Kint van még valamelyes lucerna, meg egy kevés árpa. Mái azt ma, vagy holnap behordják, ad­dig ne essen! Aztán jöhet, zuhoghat vagy két napig, ahogy csak bír! — Nem lehet mindenkinek egy­szerre teljesíteni a kérését... A gazdaság portáján, bent a falu közepén két befejezett, meg egy megkezdett kazal takarmány áll. — Ennyi az összes? — Ennyi, mert a többit eladtuk, a második pedig még kint van. A ta­karmánnyal jól állunk. Még ez a szerencsénk. Százhúsz mázsát ad­tunk el, abból fizettünk egy kis elő­leget. Ami hint vgyi, az is nagyon jó. A laposabb részeken térdig ér a lucerna. Ha a búza, a borsó, meg a gyapjú is ilyen jól sikerült volna, akkor most... így azonban nem mondhatnám, hogy már az idén gazdag emberek leszünk. A búzánk gyenge volt, a borsó elveszett, a gyapjút pedig megette a fene. Hát így jártunk! Még a tefiénre, ju- hokra is ráfizettünk. Kaptunk a te­nyészállatforgalmitól 150 darab ju­hot, ebből egy pár darab elhullott, nagyrésze pedig alkalmatlan a to- vábbtenyésztésre. Azon gondolko­dunk, hogy kicseréljük őket. Tejelő marhát a Dunántúlról küldtek. Szép kövér jószágok, de egy kicsit drá- gáljuk. Van köztük olyan, amelyikért több mint tízezer forintot fizettünk, de nem tejel. Ilyen jószágot sokkal olcsóbban helyben is kaphattunk volna. Kénytelenek vagyunk most a saját hasunkon megspórolni, amit rájuk költöttünk, mert a hitelt mind egy fillérig ki akarjuk fizetni. Sze­rintünk akkor ér valamit a közös gazdálkodás, ha magunknak kere­sünk és nem úszunk nyakig a hite­lekben. Valamivel emiatt kevesebb lesz a betervezett munkaegység ré­szesedés is. A palkonyai Petőfi Termelőszö­vetkezet az ellenforradalom után alakult újjá 13 taggal. Szétzilált ha­gyatékot vettek át, nem volt köny- nyű az újrakezdés. — Mindent hitelből kellett vásá­rolni. Vettünk lovat, magtakaró bo­ronát, morzsológépet, tehenet, juho­kat, van egy Zelorunk is — mindig és mindent állami hitelből. Aztán, mikor egy kis pénzünk került — tör­lesztettünk. Sokat, nagyon sokat kel­lett ezért dolgozni. 130 katasztrális hold szántón, meg a kaszálón napkel- tétől-napnyugtáig dolgozunk. 13 em­bernek egy kicsit sok. Koponyánként több mint tíz holdat művelünk, én például egyéb gondjaim mellett még a teheneket is gondozom, de megéri! így vannak ezzel a többiek is. 1 Ha ez az esztendő nem is úgy sikerült, ahogy vártuk, bízunk a következőben, meg az erőnkben. Az idén így is gazdagabbak leszünk, mint tavaly voltunk, jövőre meg még okosabban gazdálkodunk. Mert jó, nagyon jó dolog ez a szövetkezeti gazdálkodás, csak meg kell tanulni. (Omi) ■ - --wv ■ w mm ■ - - ­F ür cm história: Aki csak harminchétévé« kora óta „él“ Kishivadáiban (Oszaka közelében) él egy 63 éves farmer, aki az anya­könyvi hivatal felületessége miatt 32 éves koráig »nem létezett«. Eijiro Nisihikava 1895-ben született. Szülei megkérték a ház egyik barát­ját, menjen el az anyakönyvi hiva­talba és jegyeztesse be gyermekük születését. A barát megfeledkezett ígéretéről és ezzel megkezdődött Eijiro »nemlétezésének« kálváriája. Iskolaköteles korba került, de ne-m járt iskolába, mert a faluban »hiva talosan« nem tudtak létezéséről» Körülbelül 32 éves korában egy másik szigeten lévő barátjához ke­rült. Meg akart nősülni új lakó­helyén, s ehhez születési bizonyít­ványt kért falujából, ahonnan azt a választ kapta, hogy »ön nem léte­zik«. Végülis egy másik falu amyalkömyv- vezetője megsajnálta és 1907 február 20-i születési bizonyítványt adott ki neki. 1944 novemberében behívták kato­nának. Ekkor 50 éves volt, három gyermek atyja. Hivatalos kora azon­ban csak 37 év volt. A hadi tengeré­szet légi egységéhez osztották be ésr nála húsz évvel fiatalabb férfiakkal egyenlő fizikai megpróbáltatásoknak tették ki. Családja levelet intézett parancsnokához, megmagyarázta igazi korát és furcsa helyzetét. Hosz- szas ellenőrzés után végülis leszerel­ték. Az elkeseredett farmer az oszakai bírósághoz fordult és kérte, adjanak neki korának megfelelő születési „ bizonyítványt. A bíró nehéz helyzet- > be került, nem volt mire támaszKod- I nia. a férfi szülei meghaltak és nem i voltak iskolai bizonyítványai sémi; » Végül sikerült öt gyermekkori barát­iját felkutatni, s azok egybehangzó i vallomásából megállapították, hogy i valóban 1895-ben született.

Next

/
Thumbnails
Contents