Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

Kedd» 1958. augusztus 5. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Milyen lesz Ózd látképe tizenöt év múlva? Tlorsod megye nem dicsekedhet u szép városokkal. Miskolc sem mintaképe a rendezett, modern vá­rosoknak. Ózd még kevésbé. A két város fejlődése mind mostanáig mö­götte maradt ipari, gazdasági jelen­tőségének. A legközelebbi jövő hiva­tott pótolni évtizedek mulasztását, ózdon különösen van pótolni való. Ha a gyáróriás nem zavarná az össz­képet, nyugodtan nagyközségnek nézhetnék a települést — annak is rendezetlen. A gyáróriás azonban szerű lakóházak láthatók. A fejlesz­tési terv szerint modem üzletházak, irodaház, emeletes bérházak épül­nekf a helyükre. Majd .:. Egyelőre azonban itt még semmi sem sejteti a jövőt. Nem így Ózd másik részén, a második kerületben, a Béke-tele­pen. Építkezés és építkezés. A Béke­telep domboldalon épül, a régi Bo­lyok fölött. „Tetüdombnak” hívták mostanáig. A lakótelep — szépítsük meg egy kis optimizmussal a jelen­legi látképet — félig-meddig, ponto­koztunk, hogy az amerikai diplomá­cia őrült táncot jár a háborús sza­kadék szélén és a háború rémítő jö­vendő eshetőségeként nehezedik az emberek gondolatvilágára, alkotó­kedvére. Itt ózdon, a Béke-telepen átragadt rám az építkező élet nyu­galma, biztonsága. Itt minden a béke mellett szól. Nem lehet háború, hisz Ózdnak modern várossá kell épülni 15 év alatt...! Innen, a Béke-telepről teljességé­ben látható a mai gyár, a mai város. Ott alattunk, a sportpályától arrébb, a Sárli-telep. Jelenleg ez a kohászat alapanyagtároló helye, a töröművel, a vasúthálózattal együtt. Érc-, koksz- és ócskavashalmaz mindenfelé. Itt, az ócskavastároló helyen épül fel a 15 éves városfejlesztési tervben Ózd város központja. Itt emelkednek majd a város modern középületei, tanácsház, pártház, mozi, a nagy áruház és szálloda. A szállodára Képünk az új kórház melletti dombról mutatja Ózd városát. Jobboldalt az új SZTK rend előintézet. igen érezhetően itt van — ontja ma­gából a füstöt, a port, a gázt. Ügy tartják, hogy Ózdon annyi szennye­ződés van a levegőben, hogy az fel­ér napi száz cigaretta elfüstölésével. Különösen áll ez a kertvárosra, a ré­gi Istenmezőre, ahová az ércdúsító állandóan ontja a port. Külön riport­témának kínálkozik annak megvizs­gálása: vajon mi késztette az illeté­keseket annak idején arra, hogy egészségügyi meggondolásokat fi­gyelmen kívül hagyva, városköz­pontba, gyár mellé építsék az érc- dúsítót, mikor annak az ércbánya, vagy a forgalmi gócpont közelében van a helye. Egyszóval minden jel arra mutat Ózdon, hogy jóidéig az emberek vol­tak a gyárért és nem megfordítva. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz a Rimamurány—Salgótarjáni Rt. urai igen keveset tartózkodtak óz­don, így nem zavartatták magukat a Városfejlesztés gondjával. A felsza­badulás óta pedig még igen kevés idő telt el ahhoz, hogy minden or­szágos gond megoldódjon. Bár igaz, többet kellett volna tenni Ózdon. Még a felszabadulás utáni évekre is találó volt egy ideig az ózdiak mon­dása, hogy a kohászat állam az ál­lamban, a bánya pedig állam a ko húszaiban. sabban negyedében már készen áll. Legalábbis egy sor ház, a három- emeletes sor. Igen szellemesen old­ják meg a domboldal beépítését. A háztetők nem követik a domb emel­kedését, ellenkezőleg: versenyezni akarnak azokkal. A házak tetői egy- szintben lesznek a „Tetűdombbal”. Közvetlen a dombtető előtt földszin­tes házak épülnek, alattuk kétemele­tes sor következik, még lejjebb há­rom, lent, a Bolyky Tamás út men­már most nagy szüksége lenne a városnak. 36.000 lakosú város, jelen­tékeny forgalommal — szálloda nél­kül. Magunk mögött hagyjuk a Béke­telepet. A sportpályán vagyunk. Most fejezték be az építését. A sta­dion mögötti Hangony patakra néző völgybe tervezik a strandot. Erre is igen csak szüksége van ózdnak. A közeli Sajó alkalmatlan strandolásra — annyira szennyezett a vize. Ha az ózdi munkás vasárnap strandolni akar, Egerbe kell utaznia, vagy Miskolc—Tapolcára, noha mindket­tő 50—60 kilométerre van. A ter­vezett strand modern vonalaival egyedülálló lesz az országban. Az ózdiak igen szeretnék, ha már a há­roméves tervben felépülne. Ez azon­ban még bizonytalan. A 15 millió forint, amibe a strand felépítése be­Egy jellegzetes ózdi ház, a Velencének nevezett városrészben. (Martinecz György felvételei.) e ne vágjunk témánk elébe. Ez* úttal kivételesen legyünk any- vtyira nagyvonalúak, hogy hagyjuk a jelen bajokat. Nézzük meg inkább, hogyan fest majd Ózd 15 év múlva. A városi tanács építész főmérnöke szívesen elkalauzol bennünket 15 év­re előre is. Természetesen jövőt csdk jelenből lehet nézni, így hát a városi tanács elől Pobjedánkkal ki­kanyarodunk az új kórházhoz. Az új kórház mellett már tető alatt áll az új rendelőintézet. A régi közvetlenül tén ötemeletesek. A házak látható­an szép ütemben épülnek. Jó két éve még kopár domb volt a mai modern lakótelep. A városi tanács főmérnö­ke azonban láthatóan elégedetlen az ütemmel. Érthető a türelmetlensége, hisz az építész azt szeretné, ha ter­vei, elképzelései gyorsany azonmód megvalósulnának, hogy aztán megint újhoz kezdjen. lekerülne, egyelőre még fontosabb helyekre kell — hogy csak egyet említsünk: lakásépítésre. J gaz, a 15 éves távlat hosszú időnek tűnik. Tizenöt év alatt azonban lényegében új város épül ózdon a régi falu helyén. Az elkö­vetkezendő évek mindegyike évti­zedekkel ér föl. A 15 év alatt Ózdon megszalad az idő. Gyorsuló lükteté­se máris érezhető a vasvárosban. Amott, a Táncsics-telep jelzi, itt a Béke-telep. A Béke-telep előtt a ke­nyérgyár impozánsan modern épüle­te, mellette a MÁVAUT garázs ... Vagy említsük az útépítést. Három év alatt lényegében teljesen megja­vították az azelőtt botrányos rossz úthálózatot. Húszmillió forintot köl­töttek rá. Két-három évvel ezelőtt még nem volt a városban autóbusz­közlekedés, most van. Az idő gyorsul és a gyors idő újabb problémákat ad. Még 450 métert kellene építeni a Molotov úthoz, hogy Sajóvárkony alatt csatlakoz­hasson a bánrévei főútvonalba. Ez az út biztosíthatná Borsodnádasd Építkezők a Béke-telepen, felé az átmenő forgalmat. Teher­mentesítődnek a városi út. Egymillió kellene hozzá! Az iskolák?... Je­lenleg minden iskolában két műsza­a gyár tövében van, s mindennek megfelel, csak rendelőnek nem. viszafelé tartunk a kórháztól a vá­ros jelenlegi központjába, azaz: ez még a község központja. Ügy hall­juk, 15 év múlva sem lesz város- központ, azt másüvé helyezik. A je­lenlegi tanácsház környéke lakóte­lep lesz. A 48-as út és a Bartók Bé­la út közt jelenleg földszintes kis házak őrzik a régi idők emlékét. Már a legközelebbi jövőben az a ta­nács terve, hogy bérházakat építenek az üres telkekre. Ezekben a jelenle­gi házacskák tulajdonosai — ellen­értékként — örökláléást kapnak. A jelenlegi, úgynevezett Blaskó- Barokra sem ismer majd rá 15 év múlva az a látogató, aki csak most látta és csak 1970-ben látja ezt a városrészt. Most földszintes, kiszol­gált öreg üzletházak, arrébb bárok-­— 3000 lakás kellene Ózdnak egy év alatt, hogy teljesen megoldódjon a lakásprobléma — mondja s maga is mosolyog, tudván, hogy ezúttal igen csak maximalista megjegyzést tett. Benkő Zoltán, a megyei tanács elő­adója „torkolja” le. — Ne akarjatok világvárost Ózd- ból! — Két mondat, aztán kész a szakmai vita. — Állandóan fejlődik ám a gyárid — Fejlődik, tehát automatizálód- nak a munkafolyamatok, csökken a munkaerőigény — védi saját állítá­sát Benkő Zoltán. — Tévedés!... Nem a munkaerő­igény csökken, hanem a munkaidő... allgatom a vitát és arra gondo­lok, hogy mielőtt Ózdra jöt­tem, a szerkesztőségben arról vitat­kos tanítás folyik. Ha két éven be­lül nem épül iskola, baj lesz! ...A Béke-telepen már emelkednek a le­endő 24 tantermes iskola falai . . . Bizony nem valami esztétikus lát­vány a mai Gyújtó, Ózd üzletnegye­de. Mindjárt a szálloda melletti első földszintes ház például három, vagy négy színre is van festve, nem tudni, kik, vagy mik jóvoltából. Az ózdiak 15 év múlva, 1970—73-ban, moso­lyogva emlékeznek majd visssza a szűk utcájú üzletnegyedre. Akkor hatalmas áruház áll majd a mai há­romszínű földszintes ház helyén. s akkor, 1970-ben, újabb 15 éves városfejlesztési tervről ír a riporter... NAGY ZOLTÁN MOZAIKOK a tiány sznapí készülődésről nniuuuvib>A>vw<u..,vvvi.u.<ii. ««w-wukww uVU l/WVWVWWVW IU1/VWUWWU! ISUVUWVWIAAf Ki tudja, melyik volt a legszebb a nyolc közül? Talán az első... De az is lehet, hogy a tavalyi. Hisz akkor egy véres ellenforradalom után újra szabadon ünnepelhettünk. Többek véleménye az, hogy az idei lesz a legszebb, eredményekben leggazda­gabb. Ormosi képeslap A bányaüzem igazgatójának szo­bája előtt panaszosok várakoznak. Ma ugyan nincs panasznap, de a „szükség törvényt bont”. Egy barna fiatalasszony „biztatja” férjét az aj­tó előtt. — Majd én megmondom neki, ha te nem mered!... — Hagyjuk, asszony! Úgyis nekik lesz igazuk, — keres kibúvót a férj, akinek — úgylátszik — talpába szö­kött a bátorság. Az asszony nem hagyja. ^ Amikor kijönnek az igazgatótól, még dühö­sebben támad férjére: — Te szégyentelen! Nekem azt mondtad, hogy az orvosnál voltál! Szép ember vagy, mondhatom! Most mehetsz a hűségpénz után a kocs­mába! ... Ennyit hallottunk csak az asszony „munkafegyelemre intő” szavaiból, mert ekkorra már kiértek az udvar­ra; de bizonyos, hogy a folytatása sem maradt el! (?) Kevés idő jut fogadásunkra. A pa­naszosok mellett ezer a tennivaló: bányás2napi műsor-összeállítása, munkaverseny, a termelésnél adódó problémák. A bányásznapra beindí­tott munkaverseny díjazása után ér­deklődünk. — Az egyik munkaszakaszon az első hat, a másikon az első két he­lyezettet díjazzuk. A kézifejtők, elő­váj óik. TH-zók, falazok, külszíni fej­tőknél 1200-tól 600 forintig, a szállí­tóknál pedig 400-tól 200 forintig ter­jed a kitűzött díj összege. A munkaverseny állásáról Sebesi József statisztikus tájékoztat ben­nünket. Az aknák versenyében a Hl. akna az első, 12^.9 százalékkal; má­sodik a külfejtés: 107.2 százalékkal, a harmadik helyet pedig a IV. akna foglalja el 106.4 százalékkal. A brigádok versenyében Gyurkó István Kossuth-díjas vájár csapata a legjobb. A brigád egyéves átlaga 187.7 százalék! Szorosan mögé zárkó­zik Magyar József csapata, 181.3 szá­zalékkal. A bányásznapi ünnepségen Ormosbányán 50 bányász kapja meg „Az üzem kiváló dolgozója” kitünte­tést. Az öreg Winter nem öregszik A szuhakállói Lejtős-akna 1952 december 16-án egy országot felrázó tragédiát élt át. Víz öntötte el a bá­nyát. Hat és fél napon át tartott a hősi munka, míg sikerült a bentre- kedt bányászok életét megmenteni. Ma ez már csak rossz emlék Szuha- kállóban. A lejtő egyik oldalán ví­gan kocognak lefelé az üres csillék, a másik oldalon pedig, felfelé a szén­nel megrakottak. A faluban ismerősökkel találko­zunk, Boros Jánossal, a vízbetörés­nél bentmaradtak egyikével. „Szo­morúan” újságolja, hogy még meg sem kapta a hűségpénzt, az asszony már el is költötte! — Na.' nem butaságot, mosógépet akar vásárolni. Nem baj, kímélje, magát, módjában van ... Sokat hallottuk Szuhakállóban ezt a szót, hogy „módjában van”. Végül megtudtuk, miért van itt mindenki­nek „módjában”. A kis üzembert csak az ünnepi verseny győztesei kö­zött 50.000 forint jutalmat osztanak ki! Ehhez jön még a hűségpénz, s a napi 120—130 forintos kereset. így már érthető!... Minden út Edelénybe vezet — szeptember 7-én — A Borsodi Szénbányászati Tröszt központi ünnepségét Edelény- bep tartják meg. Közel 10.000 ven­déget várnak az edelényiek. így nem csoda, hogy mindenki lót-fut, tervez vagy végrehajt. Kevés idő jut ré­szünkre is. A bányaüzem párttitká­ránál érdeklődünk az előkészületek­ről és az üzemi tervteljesítés jelen­legi állásáról. — Két héttel ezelőtt még „szorí­tott” a terv — mondja Bállá János párttitkár. — 96 százaléknál álltunk. A műszaki és vállalati vezetőséggel felmértük a lehetőségeket s a kom­munista aktívák bevonásával agitá- ciót folytattunk. Személyesen felke­restünk minden csapatot. A bányá­szok megígérték: legkevesebb 102 százalékra teljesítik tervüket a bá­nyásznap tiszteletére. ­Az előkészületi munkák mellett még az üzemi problémákkal is fog­lalkozik a párttitkár. Legjobb lesz, ha mi sem zavarjuk most. * Valójában nem lehet eldönteni, melyik bányásznap volt eddig a leg­szebb. Mert ma éppoly nagy az izga­lom, mint ezelőtti években. Mégis, mintha ma vidámabban siklanának terhükkel a kötélpályán a csillék. Valamivel szebbnek ígérkezik az 1958-as bányásznap. Hisszük: így is lesz! Baráth Lajos Fejlődik Szí Szlovákia az utóbbi évek során óriási gazdasági fejlődésen ment ke­resztül A Statisztikai Hivatal leg­utóbbi jelentéséből kitűnik, hogy az 1957. évi beruházások négyszer szár­nyalták túl az 1948. évi szintet. Az ipari termelés ezen idő alatt három- és félszeresére emelkedett. Az elmúlt tíz év folyamán Szlovákia villamos­ovákia ipara energia termelése csaknem ötszörö­sére, kohóiparának és gépgyártásá­nak termelése pedig kétszeresére emelkedett. A gyorsütemű iparosítás Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa határozatainak megfelelően lehetővé teszi, hogy Szlovákia ipari termelése 1965-ben, 1957-hez viszonyítva, megkétszere­ződjön. Hírek a Lenin Kohászati Müvekből A húzóműhelyben átalakítottak két gépet, s így a második félévben 480 tonna olyan anyag húzását tud­ják elvégezni, amire eddig még nem volt példa. A munkaigényes anyag húzását a Budapesti Különleges Csa- varárúgyár és a Gyujtógyertyagyár részére készítik. « A diósgyőri elektroacélműben gyártott golyóscsapágyanyag egyre ismertebb lesz külföldön is. Most Románia rendelt 100 tonna golyós­csapágy anyagot, amelynek legyár­tása, illetve kipróbálása után, még ebben az évben 1000 tonnát rendel. A Lenin Kohászati Művek nagy- kovácsműhelyében egy 150 tonnás frikciós sajtolót. állítottak be tár­csadorong darabolásra. A sajtoló ed­dig a «Csepeli Vas- és Fémművekben kihasználatlanul hevert. Az új sajto­ló beállításával növelni lehet a nagy- kovácsműhely termelését. Argentin érdeklődésre vasúti sín­kereszteződések kísérleti gyártását kezdték meg a Lenin Kohászati Mű­vek acélöntődéjében. A kísérletek biztatóak. A nemesacélkovácsműhelyben nagyméretű szerszámacélok gyár­tását kezdték meg. Ez nagymennyi­ségű import megtakarítást eredmé­nyez. A harmadik negyedévben az acélöntődé dolgozói vállalták, hogy terven felül elkészítik a Lengyel Népköztársaság részére a nagytelje­sítményű hydroturbinát. A martinban a folyékony acél le- öntés.énél dezoxidáló port alkalmaz­nak. Ezáltal javult a kihozatal és gazdaságosabb az acél előállítása. A Lenin Kohászati Művek kohó­salakját, amelyet eddig nem használ­tak fel, ma már majdnem teljes egé­szében granulálják. A granulált sa­lak jó és olcsó építkezési anyag. A kislakásépítők korlátlan mennyiség­ben kaphatnak belőle. Az elektroacélműben kidolgozták albánércből a nikkelkinyerés tech­nológiáját. Minden remény megvan rá, hogy az eddig külföldről nehezen beszerezhető drága nikkelt, belföldön is elő lehet állítani. A diósgyőri nagyolvasztómű mű­szaki dolgozói kiküszöbölték a ferro- mangán gyártáshoz szükséges man­gáncsészék alkalmazását. Helyette a ferromangángyártás alkalmával kokszporból készült öntőágyas tömb­öntést Alkalmaznak. A nyolchavi utókalkuláció 320.000 forint megta­karítást mutatott ki. Liptai István, Nagy Károly, Szakolczai Dezső és Bodor Álbert már meg is kapták újí­tásukért a pénzjutalmat. A nagykovácsműhelyben az első félévben az egy fő egy napra eső ter­melési értékének növelése volt az egyik legfontosabb feladat. Az üzem 106.2 százalékra teljesítette féléves tervelőirányzatát. A harmadik negyedévben már az új homokház fogja adni az acélöntő­dének a homokot. Ezzel megszűnik a homok különféle helyen való táro­lása. Az új homokházból földalatti alagüton kerül a homok az üzembe. A diósgyőri kohászati művek mar­tinkemencéjében a pakura melegítő gőzének kondenzvize a szennyvíz csatornába folyt bele. Fehér Zoltán és Platthv Elemér újítása nyomán a 70—80 fokos kondenzvizet hasznosí­tani lehet. Az eddig fel nem hasz­nált kondenzvizet összegyűjtik és vissza táp1 alják a nagykovácsműhely kazánházába. Az újításhoz szüksé­ges berendezés építését megkezdték! :>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents