Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
4 ÉSZAKMAGYARORŐZAG Vasárnap, 195«. augusztus 3. MIÉRT GYENGÉK? — Néhány kis tennelösxövetkexet nagy problémái — Megyénk termelőszövetkezeteinek többsége évről-évre jobban bizonygatja — különösen az ellenforrada lom óta —, hogy a szövetkezeti alapokon működő nagyüzemi gazdaságok jóval többre képesek, mint egy- egy erőd középparaszt. Többet termelnek, könnyebb a tsz-tagság munkája, mégis jelentősebb egy-egy termelőszövetkezeti család jövedelme. A tlszakarádi Uj Élet, vagy a karcsal Dózsa közös gazdaságokba például akárhányszor látogasson is el az ember, mindig talál valami újat, megnyugtatót. Most új épület emeléséhez kezdtek, máskor tiz, vagy százszám szaporodott az állatállomány. Mégis, annak ellenére, hogy száz- szám akad a jó példa, van néhány olyan termelőszövetkezet is a megyében, amely nem képes szakítani a gondokkal, nem képes változtatni a rossz munkamódszeren. A gondok, a hibák oka a fegyelmezetlenségben, a gyenge vezetésben, a rossz munka- szervezésben keresendő. S hogy ezekkel mindeddig nem tudtak szakítani, annak egyik oka néhány régi — ma már idejétmúlt, letűnt — módszer, nézet volt. Módszerek, nézetek, amelyek szinte lépten-nyomon kínálták a tsz-eknek a hitelt, de nem volt, aki azzal törődjön, hogy mire fordítják, hogy az a hitel jövedelmez-e, kifizetődik-e? A régi, rossz módszerek ma már a múlté Ma hitelt csak az olyan közös gazdaság kaphat és ikap, ahol az állam biztosítva látja a kiadott pénz gyarapítását, határidős visszafizetését. De ha a tagság a tervezettnél jobban dolgozik, él a nagyüzemi keret, a gépesítés adta lehetőségekkel, ha több árugabonát, aprómagot, ipari növényt termel, akkor a hitelből leírást, engedményt kap. Ez az igazi, a jó, helyes eljárás. Kizárja a ráfizetést, kizárja a csak érdekből, — dolgozni nem szerető emberekből — alakuló termelőszövetkezetek létezését. Ennek ellenére még mindig akad — mint előbb említettük — néhány nem rentábilis termelőszövetkezet. Nemrégiben megvizsgálták megyénk ötven termelőszövetkezetének — köztük a leggyengébbeknek — életét, gazdálkodását. A vizsgálat megállapította, hogy a megye jelenleg 158 működő termelőszövetkezete közül ma már mindössze hét azoknak a száma, amelyeknél a felfejlődés, a hibák 'kiküszöbölése nem látszik biztosítottnak. A bizottság javasolta, hogy ha ,az említett hét termelőszövetkezet a gazdasági év végéig nem számolja fel a fegyelmezetlenséget, a hibákat, meg kell vonni tőlük a működési engedélyt. Miért gyenge, miért nem életképes ez a hét közös gazdaság? Az említett termelőszövetkezetek közül mindegyikre áll, hogy nem megfelelő a termelőszövetkezet vezetése, nem megfelelő az elnök, de ami a legáltalánosabb: a tsz-tagság a csillagokat is eladná, hogy pénzhez jusson. A rakacaszendi termelőszövetkezet tagjai — sőt maga az elnök is — csak kimondottan a zsebük telt- ségére dolgoznak. Előfordult például, hogy az elnök és az egyik fogatos egy kocsi meszet vitt eladni és egy fillért sem hozott érte a közösnek, mondván, elment az utazást és ellátási költségekre! A dédesi termelőszövetkezet tagjai viszont erősen megsebezték egyik lovukat, hogy az államtól kedvezményes, jő árat kapjanak érte. A boldogkőujfalusi közös gazdaság tagjai pedig annyira nem törődnek a holnappal, nagyobb terméssel, jövedelemmel, hogy az istállótrágyát — felhasználás helyett — borravaló készpénzért eladták az egyéni gazdálkodóknak. Szuhafőn a juhász 120 darab saját juhot tart, adózás nélkül, mint tsz- tag. Ilyen, s hasonló okok miatt gyenge az említett hét termelőszövetkezet. Élnek, isznak a tsz-tagok, de nem dolgoznak, csak éppen tessék- lássék módjára. A hét termelőszövetkezet az év végéig kapott haladékot. Ha rendbejönnek, ha felszámolják a fegyelmezetlenséget, a hibákat, akkor jövőre mint erősebb, jobb közös gazdaság élnek, dolgoznak majd. Ha nem, megvonják tőlük a működési engedélyt. Egyik előbbi cikkünkben foglalkoztunk már a tsz-vezetés problémájával. A gyenge termelőszövetkezetek hibáiért is elsősorban a vezetők okolhatók. A jó vezetők megválasztása, beállítása a legfontosabb feladat. Jólképzett, becsületes elnökökre van szükség Szuhafőn, Dédesen, Zalko- don, vagy Tállyán. Becsületes, dolgozni akaró emberek mindenütt vannak, csak meg keli találni őket. BARCSA SÁNDOR A tarló yagy másodvetésről A rekkenő nyárelejl forróságra — váratlanul — hűvös, csapadékos július következett. A júniusvégi csók jól beáztatták a talajt és az azóta is megkapja esőben a kellő utánpótlást, nem kell félnünk a szárazságtól. Sok panasz volt a hideg, száraz, szeles tavaszra, majd a forró, aszályos májusra — ez bizony nem kedvezett a takarmányok első kaszálásának és a réti ^.nyaszénának! Kevesebb lett a termés, ritkábbak a boglyák. Most itt az ideje, hogy kisegítsük gazdaságainkat a szálastakarmány hiányból. Az időjárásunk kedvező a tarlóvetésekre. Természetesen nem szabad itt sem gondolkodás nélkül fejest ugrani, — mindenhol erőszakolni a kettős termelést. Tarlóvetést alkalmazunk azokon a már learatott területeinken, ahol a tervek szerint már csak 1959. évi tavaszi vetés következik. Nem szabad tarlóvetést eszközölni azokon a táblákon, ahová 1958. év kora őszén őszi takarmánykeveréket Vagy őeziarpát akarunk vetni, esetleg biborherének, őszi vetésű lucernának jelöltük ki a táblát. Nem ajánlatos most már, augusztus elején tarióvetést eszközölni azokon a tábláinkon sem, amelyeken őszi kalászosokat akarunk termelni, habár az csak kivételes esetben fogadható el, hogy kalászos után — kalászos következzen. Ellenben okvetlenül ki kell használni a kedvező Időjárást, talajaink nedvességtartalmát tarlóvetésre azokon a tábláinkon, amelyeken kapáét kívánunk termelni a jövő esztendőben. Mielőtt kiválasztanánk a tarlóba vetendő növényt, két szempontot kell mérlegelnünk: a) amennyiben a gazdaság trágya- hiánnyal küzd, és a talajunk talajerőgazdálkodása hiányos, úgy ajánlatos tarlóvctésként zöldtrágyanö- vényt vetni és hogy alászántásával a talajunk táperőgazdálkodását segítsük; b) amennyiben szálas-, vagy siló- takarmánygonddal küzdünk, úgy ezek pótlására és kiegészítésére alkalmas növényt keli vetnünk. Zöldtrágyanövényül savanyú, mész- ben hiányos talajokon csillagfürtöt vessünk. A homokos, lazább savanyú talajainkon sárgavirágú csillagfürtöt míg a kötöttebb, vályogos. de mész- ben szegényebb talajainkon a laposmagvú, fehérvirágú caillagfürf vetését ajánlhatjuk. Takarmánynövénynek a kölest és a muhart, savanyú homokon pedig (ha jó erőben van) a csibehurt vethetjük. Kedvező, hosszú ősz esetén mindegyikről magot is foghatunk! SHótakarmánynak korai fejlődésű kukoricát, éde$clrokféleséget, pohánkát, fehérmustárt vethetünk. A két utóbbi zöldtakarmányozható is (szecskázva és takarmónyszalmával keverve), de kivételesen jó ősz esetén még magot is érlelhetnek! A másodvetéssel növeljük jövedelmünket, biztosabbá tehetjük a takarmánybázisunkat és megjavíthatjuk a talajerőgazdálkodásunkat! A jó, kedvező idő az idén adva van, csak okos, ügyes gazda, agronómus kell, aki a lehetőségeket ki is használja. Benárd Géza mezőgazdasági mérnök Negyven ember barátsága Jegyzetek egy IBUSZ-kirándutásról GYÖNYÖRŰ A MI ORSZÁGUNK! Akármerre robog véled a vonat, száguld alattad az autóbusz: változatos, természeti kincsekben gazdag tájakkal, szorgalmas, dolgos emberekkel találkozol. Gyönyörködhetsz Aggtelek mesés földalatti birodalmában, amelyhez hasonlót csak Olaszországban találsz, megcsodálhatod a festői szépségű Dunakanyart Visegrádnál, pihenhetsz egy félórát Dobogókő magasságán; eléd tárul a történelem a Mátyás korabeli ásatásoknál, rég- idők építészeti kultúráját tanulmányozhatod Győr város élő házain, az esztergomi bazilikán, Pannonhalma, vagy Zirc híres templomain, amelyek még a török időkből valók; kóstolhatod Badacsony borát, s ettől felpezsdülve hires betyárnóta kél ajkadon, hogy: »Iszik a betyár a csapóéi, Sír a kislány az ablakon .; .» Lubickolhatsz a Balaton hűs vizében, visszafelesel néked a tihanyi visszhang; s mindenütt amerre Jársz,' amerre csak nézel — az Alföldön és a Dunántúlon; a Hegyközben és a szatmári síkságon, egész kerek e hazában — láthatod a má-t, a szocialista építő munka nagyszerű jelenét: Kazincbarcika Európaszerte ritka műtrágya gyárát, a Békevárost, a palkonyal hőerőművet, amelyből, mint karodban az erek — szertefut a fényt, a munkát, az erőt adó áram; bámulatba ejt Sztálinváros. s minden és minden — hiszen ki tudná azt felsorolni —, amit ml lassan másfél évtizede tudásunkkal, műveltségünkkel és két erős karunk munkájával építettünk és építeni szándékozunk! NAGYON JÓL TETTE az IBUSZ, hogy ismét felújftotta a már hagyományokkal rendelkező társaskirándulásokat. Hiszen minden emberben megvan a vágy: utazni, utazni, beutazni az országot; tanulni, látni, új emberekkel, új tájakkal megismerkedni; beutazni az egész világot! Annál többen vannak viszont, akik még nem voltak túl községük, városuk, esetleg a megye határain és nem ismerik saját hazánkat: múltúnkat és jelenünket. Ezért becsülöm én, s velem együtt minden ember, aki részt- vett a legutóbbi társaskiránduláson igen nagyra és követendő példaként, a kezdeményezést, amelyet az IBUSZ elindított az »Ismerd meg hazádat!» — mozgalom jegyében. Kettős érdemük van ezeknek a szervezett túráknak. Az egyik: a résztvevők aránylag kis költséggel beutazhatják a fél országot (egy-egy alkalommal), a másik: szoros'barátságot kötnek egymással is; összeismerkedik a gyári munkással a falusi tanító, a háziasszonnyal az orvosnő, paraszt emberre] az építőmérnök, újságíróval az olvasó. Értesüléseink szerint a miskolci fiók május óta küld rendszeres túrákat az ország különböző részeibe. Első alkalommal Pécsre és körül a Balatonon ment el negyven ember. Aztán már nem is kellett szervezni. Beszéltek az élmények és az emlékek, mert egy-egy ilyen négy, ötnapos kirándulás hosszú, ha a szabadságból kell elvenni, de igen-igen rövid, amikor már úton tölti el a kiránduló. Annyi élményt, annyi emléket szerez, hogy arról mesélhet még az unokáknak is. A ma egy hete megrendezett Északdunántúli túrán hasonló tapasztalatokat szereztünk. Amikor négy nap emlékei után hazafelé robogott fáradhatatlan utasaival a kényelmes »Ikarus 55», valamennyi utasa szívesen visszafordult volna, s ahogy a gépkocsivezető, a derék Németh II. József arcát és szorgalmát néztem, az ezerkilométeres út után, még ő is! Pedig kezdetben bizony nehezen indult a barátkozás. Voltak, akiik veszekedtek. Láb alatt volt egy bőrönd.. ■. — Rakják a hálóba! — Jó annak ott.»» — Jó, jó, de mégis: azért van a háló. Negyven ember zúdul fel egyszerre: • — Jól nézünk lei, ha már most.,« Aztán útközben szépen rendeződnek a dolgok. Nyitrai Istvánná, az IBUSZ-tól azért jött velünk, hogy az ilyen apró nézeteltéréseket elsimítsa. Diplomatikusan: — Kérem, fogjon mindenki kezet egymással! ÍGY TÖRTÉNIK, hogy az út elején összebarátkozik a gyári munkás a falusi tanítóval, a mérnök a technikussal, a hangszerész a törtéirész- szel és csillagásszal, a Koosuth-díjus tanár az órásmesterrel. S mire Pestre érünk, senki nem ismerne rá erre a nagy útra indult autóbuszra. Mert- hiszen így beszélgetnek az emberek: — Fontos, hogy ismerje tanítványai lelkületét a pedagógus. Ezt különben Makarenko mondta .»« Az órás: — Az én mesterségem sem könnyű^ Mert ugye .. s A mérnök: — Ilyen nagy gyára^ nem lehet akármilyen alapokra rakni. A paraszt ember: *— A búzavetés sem úgy megy, hogy felszántjuk, elszórjuk m kész. Fortélya van annak is.. , Mondom: ez nagyon jó dolog volt, mert miközben megismerkedtek egymással, megismerkedtünk Visegrád- dal, Esztergommal, Győrrel, Pannonhalmával, Veszprémmel, egész Észak« dunántúliak mint tozsa ELVTARS at IBUSZ-nél mondja: máskor is szerveznek hasonló túrákat. Aggtelekig a Mátrába majd minden vasárnap indulnak autóbuszok — és most, ebben a hónapban a Balaton körüli útra indul egy különvonat. Utasat nagyobbrészt bányász emberek lesznek. Dicséret illeti őket a kezdeményezésért, (önodvári)-oOoA Megyei Semmelweis Kórház pályázati felhívása A miskolci Megyei Semmelveis Kórház kétéves munkamelletti ápolónőképző iskolát indít Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és ózdon. Jelentkezhetnek mindazok az érettségizett leányok, akik a 30. életévüket még nem töltötték be és hivatást éreznek az ápolónői munka végzéséhez. Munkaidejük napi 8 óra és heti háromszor négy órás oktatáson kell résztvenniük. Fizetés 800 forinl. Jelentkezni lehet: Miskolc, Megyei Kórház, (Csabai kapu 9. sz.) oktatáson. Sátoraljaújhely, kórházigazgatóság. özd, kórházigazgatóság. Jelentkezési határidő: 1958. augusztus 15. A jelentkezők a kérvényhez csatolják: 1. érettségi bizonyítvány, 2. önéletrajz, 3. születési anyakönyvi kivonat, 4. orvosi bizonyítvány. Kórházigazgatóság. AMIMA-BAL TAPOLCÁIN! A z optimista miskolci bálozó közönség számúra a buszban kezdődött. — Szálljon le kérem, mert igy nem lehet becsukni az ajtót! — De kérem, nem szállók le, be lehet csukni azt az ajtót! , — De... — De...! Az ajtó becsukódott. Az indulás az első bálozó Annától valaki máshoz sodorta a rajongóját és a nevető harmadik Anna ölébe pottyant. A vesztes megkísérelte a visszatáncot. Nem bálozó lábára táncolt. — Na, le a lábamról! — rivalt rá egy bájos szőke basszus. Nézte a rajongó a rajongottját, nézte és szomorú szívvel látta, hogy az autóbusz három daliát préselt első bálozó Annája köré. A pesszimisták plusz 30 Celsiust mértek az autóbuszban, nyakkendő alatti árnyékban. A hangulat kezdetei emelkedettek voltak. A buszból kiszállt fiatalság egész este szék és asztal után kutatt. Mikor megunták, táncolni men- tek. Nem a terasz táncterére — ott nem lehetett táncolni —, a tóhoz mentek, csak ott volt tely. rT''ermészeiesen muíora is volt a ■* bálnak. A műsorból kiemelkedtek Megyeri Gabriella táncdal énekesnő népdalszámai... a közönségességükkel. Táncdalszámai merészen egyéniek voltak. Azonban — nagy jóhiszeműséggel — úgy véljük, hogy valami technikai hiba csúszott közbe. A bájosan és szellemesen konferáló Murányi Lili bizonyára elfelejtette bemondani, hogy ez esetben a tánc- dal-éneklés paródiájának vagyunk fültanui. Ha így van, gratulálunk a táncdal-énekesnőnek, azonban inkább hisszük, hogy nincs így és akkor nem gratulálunk a tapsoló „bon- viván-jelölteknek”. A miskolci bálozó közönség dicséretére legyen mondva, disztingváltan nagy tapsban részesítette a nagyszerűen éneklő Szilvássy Margit művésznő, az Operaház tagja, számait. Ugyanígy szép sikere volt Puskás Sándornak, az Operaház tagjának, valamint Pászti Tibor operaénekesnek. A táncdal-„par6dia" disszonanciáját leszámítva, a műsor színvonalas volt, illeszkedett a tapolcai Anna-bál hangulatához. A műsor után Harsányt László tánczenekara és Vadász Gyula népizenekara versengett a bálozók elismeréséért. Előbb azonban káprázatos tűzijáték szórakoztatta az Annákat. Ugyanígy a más névre hallgató bálozó hölgyeket és férfiakat. A tűzijátékot Nagy Károly tűzszerész brigádja rendezte a Könnyűgépgyárból. Az igazi tűzijáték azonban csak ezután következett a terasz táncterén. Ilyen zsúfoltságban ritkán táncolhat az ember és láthatóan mindenki élni akart ezzel az alkalommal. Ennek köszönhető, hogy különösen kezdetben, a tangó uralta a táncrendet. A rock and roll-ferdítők csak éjfél után jutottak térhez, akkor is csak az asztalok között. Az asztalokat a tokaji furmint, a rizling. a villányi burgundi, meg a többi híres-neves öregebbnél öregebb bálozó birtokolta klasszikus összevisszaságban. A z elfogyasztott bormennyiség- gél kapcsolatban legyen szabad egy-két irányszámmal szolgál- gálni. (Pontosan adatokkal nem rendelkezünk; az adminisztrációnk még most is piheni a bál fáradalmait.) A bálrendezőség 1500 vendégre számított. Az Anna-bál főrendezője azonban éjféltájban kissé pesszimistán látta a helyzetet, állítván, hogy négyezer bálozó gyűlt össze ezen a szép holdvilágos és átkozottul meleg nyáresten. Én kétezernek saccoltam a vendégsereget, de ezúttal inkább a harmadik út látszik igaznak — csak ezúttal! — és lehettek olyan háromezren, akik végűlis valami báli levegőhöz jutottak. Ezren fél- készbálozók maradtak, amennyiben felöltöztek az Anna-bálra, de autóbusz-zsúfoltság, miegymás miatt nemi jutottak el a tapolcai bálig. X A bálról természetesen megoszlott a bálozók véleménye. A 18-24 évesek általában azt mondják: sokkál jobb volt, mint a tavalyi. Az idősebbek viszont inkább arra hajlottak, hogy jobb volt a tavalyi. A még idősebbek. még természetesebben állították, hogy jobb volt a tíz év előtti bál. Az első bálozók például egyértelműen azt állították, hogy sokkal jobb volt, mint a tavalyi. p'gyébként a bál hősei, mint ál- tálában, itt is a gardemamák voltak, őket követték a pincérek, i akik nem győzték számbntartani ai rendeléseket. A szerencse az egész- X ben az, hogy a bált nem július 26-X án, szombaton, Anna napján tartót-a ták, hanem 31-én, csütörtökön, Ősz-a kár napján. Jó ötlet volt a rendezőkX részéről! Micsoda tömeg lett volna itt szombaton, vagy vasárnap!... Ezekután azonban azok se szomorodjanak, akik nem jutottak be az Anna-bálra. Vigasztalásukra Bot,si István, a miskolci vendéglátóipari vállalat áruforgalmi osztályának vezetője elmondta, hogy augusztus 19-én pót-Annabált rendeznek — Tapolcán. Ami a jövőévi Anna-bált illeti, az előreláthatólag jobb lesz az ideinél, mivel remélhetőleg addig kibővítik a tapolcai Anna-szálló teraszát és táncterét. Addig ix viszont-} látásra a pót-Annabálon, augusztus, 19-én. f Nagy jZoltán Közületek és állam) vállalatok részére eladásra felkínaija a vilmányi ÁMG a következő anyagokat. Fém csigafúró 20—30 mm-ig kb. 110 db, különböző méretű menetfúró kb. 100 db, forgatóvas menetfúróhoz különböző méreti} gyújtó mágnes 4 hengeres motorhoz, használt, 6 db. Golyóscsapágy: 6315 10 db „ 6309 5 db „ 6210 10 db „ 6208 10 db „ 6412 8 db „ N7 412 4 db Érdeklődni Vilmányi C-epaálcmtson. Telefon: Z.
