Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-21 / 197. szám

Péntek, 1955, augusztus 22, ÉSZAKMAGYARORSZAG s Vidáman ünnepeltek megyénk dolgozói Eliizemavató ünnepség a Mályi Téglagyárban Bogácson kigvuli a tm Jóleső érzéssel és nem kis büszke- céggel gyülekeztek szerdán a kora délelőtti órákban a gyárudvaron a Mályi Téglagyár dolgozói. Nagy nap volt az számúikra. Jó munkájukkal elérték és kiérdemelték, és hivatalo­san az alkotmány napján kapták meg a büszke »élüzem-« címet. A gyár dolgozói nemcsak maguk örül­tek, hanem kettős ünnepükre meg­hívtak több dolgozó parasztot. A ki­tüntetett gyár dolgozói és a meghí­vottak az ünnepség után sok-sok kellemes órát töltöttek el egymás­sal. IskoIaavai᧠DétfesíagKJ&csáuyuu Dédestapolcsány községben az alkotmány-napi ünnepségen avatták fel a négy tantermes, modern, új is kólát. Az iskolát 750.000 forintos költséggel építették fel. Bollobás János elvtárs, a putnoki járási tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Méltatta az alkotmány jelentő­ségét. majd ünnepélyesen a község rendelkezésére bocsátotta az új isko­lát. Brosszmann Gyula tanácselnök és Urbán Árpád iskolaigazgató vet­ték át a község tulajdonába az iskolát és ígéretet tettek: szocialista szel­lemben nevelik a gyermekeket. Így ünnepeltek Szikszón Szikszón. a Béke kertben adtak egymás­nak találkozót a fiata­lok. idősebbek, hogy megünnepeljék az al­kotmány napját. Tóth István dolgozó paraszt, a Hazafias Népfront helyi elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Utána Hegyi Imre or­szággyűlési képviselő mondott beszédet. Az ünnepi beszéd után kedves jelenet­nek voltunk tanúi. Az óvodások léptek a szín­padra. s néhány mű­sorszámmal kedves­kedtek a megjelentek­nek. Ügyesen, közvet­len gyermeki bájjal mutatták be az »Ara­tás« című jelenetet. Nagy tetszést arattak. Sok anya és édesapa Saj őszen t péter boldogan szemlélte gyermekének első sze­replését. Utána a helyi KISZ-fiatalok tánccso­portja népi táncot mu­tatott be. Délután nagy sport - esemény zajlott le. T. I. Sravoj Sercovce (Gál. szécs) és a Szikszói Petőfi Labdarúgó csa­pata játszott barátsá­gos mérkőzést. A sajószentpéteri bányászok a fellobogózott »proletárkertben« ünne­pelték alkotmányunk kilencedik évfordulóját. Az ünnepi megemlékezés után késő estig tartó táncmulatság következett. Délután jelentős számú munkás utazót le Mezőkövesdre s vett részt az ott megrendezett mun­kás-paraszt találkozón. Mozik BÉKE: Augusztus 21-től: Feketeszem éjszakája. Magyar-francia film. Kezdés: 4, 6, 8, vasárnap: fél 3, fél 5, fél 7, fél 9 óra. Vasárnap délelőtt 10 és fél 12 óra­kor matiné: Cár és ács. Német film. KOSSUTH. Augusztus 22—27-ig: Chaplin parádé. Amerikai film. Kezdés: fél 5, fél 7, fél 9 óra. Vasárnap délelőtt 10 és fél 12 órakor matiné: Gróf Monte Christo. II. Francia film. HIRADÖMOZI. Augusztus 21—23: Chap­lin parádé. Amerikai film. Kezdés: 10 óra. Kisfilmek: Uj magyar híradó, Svejk I. Tánc, dal, muzsika. Vetítés: 12—2-ig, pén­tek: 12—3-ig. TÁNCSICS. Augusztus 23: A fejedelem bajnoka. Szovjet film. Augusztus 24—26: Chaplin parádé. Amerikai film. Kezdés: 6, 8, vasárnap: 4, 6, 8 óra. Vasárnap délelőtt 10 és fél 12 órakor matiné: Északi Robin­sonok. Szovjet film. ERKEL. Augusztus 24—25: Éjjeli őrjárat. Szovjet film. Kezdés: 5, 7 óra. ADY. Augusztus 24: A tettes ismeret­len. Magyar film. Kezdés: 5, 7 óra. NÉPKERTI SZABADTÉRI. Aug SztuS 24: A fejedelem bajnoka. Szovjet film. Aug. 25—26: Berlin, Schönhauser sarok. Német film. Kezdés: 8 óra. MISKOLC-TAPOLCA. Augusztus 23—25: A tett színhelye. Berlin. Német film. Kez­dés: fél 8, vasárnap: 5, fél 8 óra. PERECES. Augusztus 24—25: Berlin, Schönhauser sarok. Német film. Kezdés: 6, vasárnap 4, 6 óra. HEJÖCSABA. Augusztus 23: Éjszaka szépei. Francia film. Aug. 24—25: Hajsza. Szovjet film. Kezdés: 5, 7, vasárnap: 3. 5, 7 óra. Vasárnap délelőtt fél 11 órakor matiné: A mexikói. Szovjet film. műsora: MŰVELŐDÉS HAZA. Augusztus 23: Ez történt Belgrádban. Jugoszláv film. Kez­dés: 5, 7 óra. Augusztus 21—27: Hamis le­vél. Csehszlovák film. Kezdés: 5, 7 óra. Vasárnap délelőtt 10 órakor matiné: 101-es sas. DIÓSGYŐRI SAGVARI. Augusztus 23: Fekete arany. Román film. Aug. 24: Ki­rályasszony lovagja. Francia film. Aug.: 25—26: Te és annyi más bajtársad. Német, film. Kezdés: fél 6, fél 8, vasárnap: fél 4, fél 6, és fél 8 óra. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA* 18.00: Köznapi krónika. 18.12: Bányásznap előtt. 18.22: Bemutatjuk a Hangszerbolt újdon­ságait. 18.40: Riponuton Özdon és Tállyán. 18.47: Kérem a nanaszkönyvet! 18.50: A lengyel Wawrzynek zenekar mű­sorából.-----------OQO----------­P ÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Borsod-Abauj-Zemplén megyei tanács vb. építési és közlekedési osztály pályá­zatot hirdet csoportvezető mérnöki állás betöltésére. Feltételek: általános mérnöki oklevél. Legalább 10 éves szakmai gyakorlat mélyépítésben. Fizetés a közalkalmazottak részére megállapított bérezés szerint. A csaknem 3000 lakosú Bogács község lakóinak az alkotmány nap­ján régi vágya és álma teljesült. Egymillió 750 ezer forintos költséggel — amelyben benne van a község se­gítsége is — alig két és fél hónap alatt bevezették a faluba a villanyt. A nagy nap ünneplésére a bogácsiak a község művelődési házában jöttek össze. Nagy Sándor, a Hazafias Népfront elnökének megnyitó szavai után Kő­szegi Károly elvtárs, a járási párt- bizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. Beszélt arról — emlékeztetve a falu dolgozóit —. milyen nyomor­ban éltek a felszabadulás előtt, véres verejtéket izzadtak a Cobourg her­ceg és az egri káptalan birtokán. Az egri káptalan másfélezer hold földje ma tsz-tagoknak és egyéni parasz­toknak terem. A Horthy-rendszer 25 éve alatt mindössze negyven ház épült a faluban. A felszabadulás óta a római katolikus egyház házhelynek felosztott 100 holdnyi földjén s a község más területén 200 új ház épült és 40-et hoztak rendbe. Kikö­vezték a piacteret, 200.000 forintos költsíggel bölcsődéi kapott a község. És most itt van a villany ... Megtörtént a hivatalos átadás és Bogács község lakói már nem mé­cses, nem petróleum, hanem villany- lámpa fénye mellett élik tovább éle­tüket. Munfe-oaraszt találka?» Mácsonvban Az Alberttelep és környéki bányák dolgozóit Mucsony község látta ven­dégül. Délelőtt 9 órakor a tanácshá­za udvara benépesedett. A korán összejött hallgatóság megtekintette a községi Földművesszövetkezet által megrendezett mezőgazdasági kiállí­tást. A földművesszövetkezeten kí­vül 15 dolgozó paraszt mutatta be lermelvényét. Az első három helye­zettet díjazták. Fél 10 órakor megérkezett a vörös- nyakkendős úttörők zárt csapata. 10 órakor Kotán Sándor elvtárs, az ede- lényi pártbizottság munkatársa mon­dott beszédet több mint 609 ünneplő előtt. Kotán elvtárs beszédében mél­tatta alkotmányunk jelentőségét, majd a munkás-parasztszövetség fon­tosságáról beszélt. Az ünnepi beszámoló után a község úttörői és kiszesei érdekes kultúr­műsorral szórakoztatták: a közönsé­get. Izsó falva Délelőtt tíz órakor Gáli Endre ta­nácstag mondott ünnepi beszédet a kultúrotthonban nagyszámú hallga­tóság előtt. Majd az úttörők kultúr­műsorral kedveskedtek s köszöntöt­ték az »élüzem« cím elnyerésében hősies munkát végző bányászokat. Délután a sörkertben gyűlt össze a bányászfalu népe, ahol a 31. számú vendéglátóipari vállalat dolgozói gondoskodtak különböző meleg éte­lekről és italkülönlegességekröl. Hagyovüiési, munkás-paraszt találkozót rendeztek, ezer személyes étkezdét avattak Ózdon (Tudósítónktól.) A HAZAFIAS NÉPFRONT bizott­ságok gazdag programmal köszön­tötték Ózdon alkotmányunk törvény­beiktatásának kilencedik évforduló­ját. Délelőtt 9 óráig a város több pont­ján gyülekeztek az ózdi dolgozók, majd a felvonulók színes csoportjai elindultak a Liszt Ferenc Művelődé­si Ház Rózsakertjébe. Itt rendezték meg délelőtt fél 11 órakor az ünne­pi nagygyűlést, amelyen mintegy kettőezerötszáz ember vett részt. Itt voltak az ózdi kohászati üzemek dol­gozói, a város más vállalatainak és üzemeinek küldöttei, a második és harmadik kerület tsz és egyénileg dolgozó parasztjainak küldöttei. A gyűlésen résztvett a nőtanács ven­dégeként Ózdra érkezett mezőköves­di parasztasszonyok egy csoportja is. Az ünnepi beszédet Tóth Istvánné a városi tanács vb elnöke mondotta. Beszédében vázolta azokat a nagy politikai, gazdasági és társadalmi változásokat, amelyeket Ózd a fel- szabadulás óta elért, amelyekre az ózdi dolgozók jogosan büszkék. Be­szédében hangsúlyozta, hogy alkot­mányunk hűen tükrözi azokat a nagy történelmi változásokat, ame­lyeket a felszabadulás óta elértünk, amelyeket dolgozó népünk magáé­nak érez és a szocialista országok dolgozóival vállvetve meg is véd, minden ellenséggel szemben. — Közel egy évtized bizonyítja — mondotta —, hogy a Szovjetunió által felszabadított magyar dolgozó nép pártunk vezetésével alapvetően helyesen jelölte meg fejlődésünk út­ját, amelyről az ellenforradalom pusztító vihara sem tudta lesodorni népünket. — Pártunk és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány soha el nem múló érdeme, hogy a Szovjetunió se­gítségével és a testvéri szocialista országokra támaszkodva megszer­vezte és győzelemre vezette a mun­kásosztályt, megvédte a népi hatal­mat, helyreállította a közbiztonsá­got és az ország gazdasági életét, s ezzel sok szenvedéstől mentette meg a magyar népet — Alkotmányunk törvénybeiktatá* sának kilencedik évfordulóját a mun­kás parasztszövetség erősítésének jegyében ünnepeljük, az eddigi ered­ményeink felett érzett jogos büszke­ség tudatában. Elvagyunk szánva ar­ra, hogy alkotmányunk szellemében minden területen tovább erősítjük szeretett hazánkat, a Magyar Nép- köztársaságot — mondotta töbuek között Tóth Istvánné elvtárs. AZ ÓZDI DOLGOZOK ünnepi nagygyűlésén részt vett és felszólalt Dabranoki Gyula eivtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, aki tolmácsolta a párt Központi Vezetősége és a forra­dalmi munkás-paraszt kormány üd­vözletét. Dabranoki elvtárs felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány minden tekintetben bí­zik az ózdi munkásokban, akik ki­lenc év alatt és az ellenforradalom pusztító vihara után éppen az elmúlt napokban vették át tizedszer a ki­tüntető élüzem címet. Majd az ózdi dolgozók további munkájához a párt és a kormány nevében sok sikert és jó egészséget kívánt. A nagygyűlés után délben került sor az 5 millió 300 ezer forint költség­gel elkészült »Kék acél« étterem ün­nepélyes átadására, amelyet Herceg Ferenc elv társ kohó és gépipari mi­niszterhelyettes adott át rendelteté­sének. Délután a Hazafias Népfront nagy­szabású munkás-paraszt találkozót rendezett a harmadik kerületi föld­művesszövetkezetében, ahol az Ózdi Kohászati Üzemek és má6 helyi vál­lalatok munkáskülűöttei találkoztak az ózdi járási tsz és egyénileg gaz­dálkodó parasztküldöttségeivel. A munkás-paraszt találkozóra ellátoga­tott a párt és a kormány ózdon tar­tózkodó képviselője, valamint a he­lyi politikai és társadalmi élet sok más vezető személyisége is. AZ ÜZEMI ÉS VÁROSI NÖTA- NACS munkásasszonyai a mezőköves­di parasztasszonyok 27 tagú küldött­ségét látta vendégül, akik a szívé­lyes baráti fogadtatás után meleg szeretettel' vettek búcsút az ózdi asz- szonyoktól. Csépányi Lajos Szerkesztői üzeneték A Sütőipari Vállalat 1. sz. telep dolgozói ezúton mondanak hálás kö­szönetét az igazgatóságnak és a kony­ha személyzetének a jól sikerült ki­rándulásért. A. J. Telkibánya. Azt tanácsoljuk, hogy kérésükkel forduljanak a járási tanács ipari osztályához, ők segíthet­nek, hogy mint átképzősök, szakmát tanuljanak. Kovács Barnáné, a Megyei Nőta­nács tagja ezúton mond hálás köszö­netét az alsózsolcai állomás pénz­tárában dolgozó Lőrincz Editnek, aki ismeretlenül pénzt kölcsönzött neki, mivel a vonat indulása előtt néhány perccel vette észre, hogy pénztárcá­ját otthon felejtette. Ezzel a segít­séggel lehetővé vált, hogy egy igen fontos munkát el tudott intézni. Kerekes Béla, Miskolc, Somogyi B. u. 6. sz. A miskolci Ingatlankezelő Vállalat jogosnak tartja panaszát, ezért a konyha kibetonozásához szük­séges anyagot már biztosították. Amint a szoba felparkettázására ki­vitelezőt találnak, úgy a munkát azonnal megkezdik. (2. folytatás) III. Szovjet élei - szoviet emberek AMIKÉPPEN ÉN LÁT­TAM: az élet javai a szovjet ember ölébe sem hullnak ingyen”, munka nélkül, vagy kevés és látszatmunkával. Az apró reallitások egész tömegével, az egyenként csöppnyi konkrétumok ezreivel részletekbe menően is bizonyíthat­nám, hogy ez az ország valóban fölépítette már a szocializ­must, valóban a kommunista társadalom előkészítője már — és mégis: a szovjet emberek sem hevernek a renyhe jólét párnáin, nem heverhetnek, de: nem is akarnak így heverni!... Ott sincs „egyenlősdV, ott is meg kell dolgozni a „boldo­gulásért”, (amelyet mi még gyakran hajlandók vagyunk kis­polgári módon felfogni): becsületesen és hűségesen kell dol­gozni a jobb keresetért, a szebben berendezett otthonért, a nyaralóért, vagy akár a gépkocsiért (ezek bárki számára el­érhetők, legfeljebb várakozni kell, amíg az előjegyzés sor­rendjében az igényt teljesítheti az állam), csupán becsüle­tes és hűséges — no meg természetesen: hozzáértő! — mun­kával lehet diplomához, szaktudáshoz, kulturáltabb, többre értékelhetőbb munkateljesítményekhez eljutni. A szovjet életet — s ezt elsősorban ifjúságunk okulására írom — nem az teszi szovjet életté, minthogyha ott könnyen, gyorsan és rövid úton meg volnának szerezhetők az élet javai, hanem az, hogy a „boldogulás” nem helyzeti előnyök, vagy „szerencse” dolga, hanem kinek-kinek egyenlő lehetősége van hozzá, s magán az illetőn áll, mennyit tud és mennyit akar ezekből a lehetőségekből felhasználni. Mert a Szovjetunióban az aka­rat és tehetség, az arravalóság és a jellemesség együttese: mindent elérhet. Nem „fenékig tejfel” a szovjet ember élete sem, a Szov­jetunióban is vannak kicsiny keresetű, egyszerű „átlagos dolgozók”, akiket egyelőre még kemény és következetes ta­karékoskodásra sarkal a nyugodt megélhetés gondja. De: 1 A MUNKAHELYEK KÖZVETLEN s különösen köz- vetett szociális juttatása már sokkal bőségesebb, tnint nálunk. O Lényegesen kevesebbe kerül — a már nagyon erős szocialista állam gondoskodása folytán — a dolgo­zóknak a lakás, a világítás, a közlekedés és mindaz, ami kul­túra: olló, törülköző, háztartási kisgép, óra, gyermekjáték, tanszer, könyv, stb. 9 S végül: maga a szovjet ember emelte föl rendkívül magasra a saját életszínvonalát azzal, hogy egy, a múlt előítéleteiből már mit sem hordozó, lényegében is és minden izében is a szó legteljesebb értelme szerinti szocia­lista társadalmat megteremtve, annak kedvező légkörében fel­Egy utasás mozaikjai szabadíthatta és fel is szabadította magát egy csomó olyan fe­lesleges külsőségekre való költekezéstől, amelyeknek mel­lőzéséért nálunk ma még a közfelfogással, annak lenéző, gú­nyos megvetésével kerülne szembe, megbélyegzett „különc­ként” az ember!... Értem ezen azt,, hogy ott az embert mun­kája és tudása teszi, nem a ruhája. A szovjet emberek nem törekszenek a gyomormaterializmus élvezeteiben való tobzó­dásra, az egyszerű és változatos orosz étrend nerpcsak táp­lálóbb és egészségesebb az úgynevezett „jó magyar kony­hánál”, a mi egyik magunkat — tömjénező nacionalista „büszkeségünknél”, hanem — kevesebbe is kerül. Az sem szívük vágya, hogy okvetlenül mindig „a legutolsó divat sze­rint” öltözködjenek, s „skatulyából kihúzott eleganciájuk” legyen. Tudják, hogy legfőbb érték az ember, s ezt úgy ér­telmezik, hogy az embert sokkal inkább a könyvtára, mint a ruhája, sokkal inkább a szíve, a kedélye, a jelleme és a tu­dása, mint „társasági” modora és „jó fellépése” jellemzi. Ha például egy szakember közreműködését kérik, arra kíváncsiak: mit mond, s nem arra. mint még olyan sokan nálunk, hogy lepipálja-e öltözködésében, külső megjelenésében a kolle­gáit. Ott már nincsenek „úri emberek” és „úri társaságok”! Töb'bek között ebben is sürgősebben és szorgalmasabban kellene példaképünknek tekintenünk a Szovjetuniót, mint ahogyan eddig tettük! MINDEBBŐL VILÁGÉRT se gondolja a Szovjetunióban még nem járt olvasó, hogy ott valamiféle lumpenproletár lomposságáról volna szó, — nem! Csupán arról, hogy a szov­jet ember nem tulajdonít, élete semmilyen vonatkozásában sem, a külsőségeknek annál több jelentőséget, mint amik, és hogy a praktikusságot és egyéni jóízlést nem áldozza fel holmi Nyugat-Európából és Amerikából diktált kozmopolita divat- konformnak, divat-őrületnek, mely nem egyéb, mint az el­ferdült tömegízlés terrorja az egyéni jóízlésen. Ha például ők nyári éghajlatuk miatt hasznosnak tartják a nálunk már nevetségesen ósdinak ható szalmakalapot, hát viselik, ők efelől még mindig a világ legerősebb államának és legfejlet­tebb társadalmának polgárai és tagjai! — Egyébként: sze­retik a szépet, s különösen asszonyaik, leányaik igen ízlése­sen öltözködnek. A természetellenes és rút halásznadrágot, zsákruhát, utcán a shortot, vagy a lila hajat szovjet nőn látni nem lehet. Egy-két. csőnadrágos, kockás inges és rikító ka­bátos, hanyag járású, nyiratlan, de bodorított sörényű ifjút — szóval: tenyerünket pofozásra ingerlő jampecet elvét­ve ugyan látni —. de olyan egyszerű, jóízlésességgel öltöz­ködő leánykák társaságában, hogy az ember bízik: ennek a valamiképpen oda is beszürem- kedett aranyifjúi hóbortnak mihamarabb vége lesz (mint Rigában hallottam: küzdenek is ellene!), még mielőtt általánossá válhatnék! Ami nekünk esetleg ósdi, túlságosan színes, különös az ő ízlésükben (füg­gönyök, lámpaernyők, olykor a női ruhák is): annak bizo­nyos történelmi gyökerei vannak, — az valami visszamuta­tóis a cári idők pravoszláv pompakedvelésébe. (Más vissza- mutatás azonban nincs!) A SZOVJET EMBER: nyugodt, fegyelmezett, nem siet, nem tülekedik, nem rohan. Ez: a társadalom és állam s an­nak vezetői, funkcionáriusai iránti (s többek között a derek és figyelmes rendőrök iránti) feltétlen, tapasztalati meggyő­ződésen alapuló és immár teljesen általános és egységes bi­zalomból fakad, őszinte is a szovjet ember: ha teszem azt, egy műemléket eredetinek nyilvánít, annak eredetiségére akár mérget vehetsz, mert maga jelzi, ha már csak rekon­strukció. Jellemzi továbbá a kedélyesség, a humorérzék, az anekdoták és az anekdota-lehetőségek kedvelése, s olyan magától értetődően figyelmes, tisztelettől áthatott, a hagyo­mányos nemzeti „szertartás” formáit is őrző vendégszeretet, amely tálán a mi legendás familiaritásunkat is és a méltán dicsért kínai udvariasságot is felülmúlja. MIVEL ZÁRHATNÁM LE MÁSSAL e fejezetet, mint azzal, ami igazán az egyik legrokonszenvesebb vonása volt számomra a szovjet életnek? Azzal, hogy ott nyoma sincs „értelmiségi problémának!”. A szovjet értelmiség, szárma­zásától függetlenül, már népi, szocialista, marxista-—leni­nista értelmiség. Nem akar sem előjogokkal, sem vezető­szereppel, sem modorral, öltözködéssel, sem „különös meg- ■'ecsültetéssel” elkülönülni hazája más dolgozó osztályaitól és rétegeitől. S éppen ezért övezi különös megbecsülés tu­dását is, (ott annak, akit szakembernek, specialistának tar­tanak, vagyon kell tudnia!) munkáját is, nemes, a néppzl egybeforrott, azzal egy egyéniségét is! A szovjet értelmiség számára magától értetődően természetes: a dolgozó népet, a szocialista államot, a kommunista pártot szolgálni, követni, — hűségesen, őszintén, bizalommal. A szovjet értelmiség éppen ezért nem is zárkózik be a maga szakmai szervezeteinek ele­fántcsonttornyába, s nem csupán tiszteletet érdemlő kivételei találhatók meg a társadalmi és politikai munka minden te­rületén. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségeiben is. nagy örömünkre, leakiválóbbiaival mindig és mindenütt találkoztunk: fáradhatatlan kisérőink, kalauzaink is voltak. (Folytatjuk.) GYÁRFÁS IMRE: Szovjet élet -- szovjet emberek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents