Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-19 / 195. szám

Kedd, 1958. augusztus 19. ÉSZAKMAGYARORSZAG S Ha a fialalok öniudaiosabbak volnának Tulajdoniképpen azzal a szándék­AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE ELŐTT —........................... .................... B úvár dolgozik a tiszapalkonyai hőerőmű alatt lkai jöttünk az Ózdi Kohászati Üze­mekbe. hogy megtudjuk, vajon dol- gozriik-e éjszaka 18 éven aluli. Öröm­mel jelentjük: ilyennel nem talál­koztunk. De ha már idefáradtunk s a fiatalokról akartunk írná, hadd fog­lalkozzunk velük más formában. Május végén vagy június, elején hallottuk, hogy a kohászati üzemiben a KISZ-bizottság megalakította az »•ezerszemű öns-«-öt. Fillérekből lesz a torint •. • A fínomhengerműben érdeklődünk először, Králik István művezetőtől. Nem tud róla semmit. Fiataloktól érdeklődünk, őik sem. Az éjszakai műszak párt titkárát. Mustos elv tár­sat. is megkérdeztük: nem is hallott róla. Azonban azt elmondják, hogy mit tehetne egy ilyen fiatalokból álló önkéntes gárda. — Ha csak az eldobált csavarokat, késeket, eresztékeket szednék össze, — mondja Králik István — ezreket takarítanának meg. — És persze, mivel nincs, így az eldobált csavarok stb. maradnak szanaszét. — Nem éppen — mondja Mustos István—, mert időközönként aKISZ- szervezet vasgyűjtést rendez. Ilyen­kor aztán letisztítják a »placcot«. A fínomsori kifutónál látunk öt darab kapcsolóorsót. Ügy látszik, ré­gen volt vasgyűjtés az üzemben.;: — Jó lenne, ha a fiatalok minden mozgósítás nélkül felvennék az ilyen eldobált és még értékes szerszámot, — vélekedik Králik elvtárs. — Saj­nos a tapasztalat- az, hogy fiataljaink nem eléggé öntudatosak. Mert ha azok lennének, minden szó nélkül felvennék az eldobott segédeszközt és nem hoznának ki újat a raktár- hói.:, A kis család, — de itt is akad probléma Mindössze 15 ember dolgozik éj­szaka a Villamostekercselő Üzemben, többnyire fiatalok. A beteg villamos- gépeknek itt kell meggyógyulni, — mégpedig sürgősen. A gyár területén mintegy 350^—3800 villanymotor van, s ebből nem futja tartaléknak. Révai János művezető elmondja, hogy az utóbbi másfél évben három­szorosára emelkedett a minőségi .munka. Nincs elfekvő motor (1950-től 1956-ig 300 vodt). Ahol ennyi ifi dolgozik, nyilván akad probléma is. és nem árt véle­ményt kérni az »-ezerszemű örs-ről, —- ami sajnos csak papíron létezik. Itt sem tudnak róla. De Révai elv­társ örömmel fogadja. — Igazán nagyszerű ötlet! Ügy gondolják az elvtársak, hogy a szét­hagyott, féli gfelhasznált anyagokat gyűjtenék össze? — Igen. ez lenne a célja. — Ha lenne — keseredik el. — Itt igazán rendes fiúk dolgoznak, vi­gyáznak az anyagra, s bár időbérben dolgoznak, nem lopják a napot. De például a félighasznált kóccsomóval már nem törődik senki. Fillérekről van szó. igaz. de fillérekből lesz a forint... Naponta 2—3 mázsa csa­vart használunk fel az üzemünkben. Ebből 3—4 kg »elcsurog-«. Ha csak két-három kilogrammot gyűjtenének belőle össze, az több mint 40 forintot jelentene. Nem sok, de egy hónapban majd másfélezer forint. S aztán itt van még a benzin, s a különböző tisztítóanyagok. Arról még nem tud­tuk leszoktatni a fiatalokat,'hogy ne mossák benne a kezüket, mert ez A tiranai »Mihail Duri« nyomda dolgozói idén tavasszal értékes taka­rékossági mozgalmat indítottak el. A tiranai nyomdászok elhatározták, hogy számos műszaki és szervezési intézkedést léptetnek életbe, szigorú takarékossági rendszert vezetnek be és elsősorban nyers- és segédanyag megtakarításokat érnek el Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a külföldről beszerzett nyersanyagokat drága mulatság. Ha vasgyűjtésről, vagy kollektív megmozdulásról van szó, a fiaitalok szívesen vesznek részt benne, de az eldobott csavarért nem hajol le égy sem... * Két üzemvezető, s a fínomhenger- mű párttitkárának véleménye egybe­hangzó. Meg kell alakítani a valóság­ban iS az Ózdi Kohászati Üzemekben az ezerszemű őrsöt. Rá kell szoktatni a fiatalokat, hogy jó gazda módjára járjanak az üzemekben. Fel kell éb­reszteni a fiatalokban az öntudatot, mert minden bizonnyal ez megvan, csák szunnyad bennük. Talán elég, ha arról meggyőzzük fiataljainkat, hogy ez elsősorban az ő érdekük. BARÁTH LAJOS hazai nyersanyagokkal helyettesítsék. Ez a kezdeményezés gyorsan terjedt és ma már országos mozgalommá vált. Néhány hónap alatt különböző üzemek dolgozói csaknem 14 000 ta­karékossági javaslatot tettek. E ja­vaslatok közül Tiranában körülbelül 900 javaslatot már meg is valósítot­tak és csupán e javaslatok évente kö­zel 22 millió lekes megtakarítást eredményeznek; A tiszapalkonyai hőerőmű két 50 megawattos gépegységének üzemel­tetéséhez nagymennyiségű hűtővizet használnak fel. A megszűrt vizet; négyszelvényű vasbetoncsatornán juttatják el a már működő konden­zátorokba és onnan vissza a Tiszába. A csaknem egy kilométer hosszú hűtővíz csatornarendszert a kettes gépegység mellett ideiglenesen be­falazták, hogy továbbépítését, vala­mint a szivattyúk és zsilipek felsze­relését száraz helyen végezhessék el. Az alkotmányünnepi verseny, vala­mint a csehszlovák és a magyar dol­gozók közös összefogásának az ered­ménye, hogy a harmadik gépegység szerelése befejezéshez közeledik. A különböző gépi berendezések üzemi próbáit előreláthatólag a hónap vé­Mogyoróska községben a Hazafias Népfront helyi bizottsága a dolgozók kérésére elhatározta, hogy II. Rá­kóczi Ferenc bronzba öntött mell­szobrát a regéci várhegy alatti téren Az MSZMP Miskolc városi bizott­sága szeretettel üdvözli és elismeré­sét fejezi ki a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, az ÉMÁSZ, a Mezőgaz­dasági Gépjavító, az Épületanyagfu- varozó V., a Miskolci Közlekedési Vállalat összes fizikai és szellemi, valamint műszaki dolgozójának, gén kezdik meg. A gépek próbajára­tásához azonban jelentős mennyiségű víz is szükséges. Ezért a napokban hozzáfogtak a hűtővíz-csatorna két 40 centiméter vastag zárófalának el­bontásához. A szárazon végzett mun­kák után hétfőn délelőtt szállt le először a csatornába Fancsek György búvár, hogy a víz alatt légkalapács- csal törje szét a betonból készült zárófalat. A munka nagy ügyességet és szakértelmet követel. A csatorná­ból ugyanis a legkisebb betontörme­léket is el kell távolítani, nehogy azok a majd üzemelő szivattyúkat tönkretegyék. A búvár naponta 8—10 órát tölt víz alatt és a két fal ki­bontását a terv szerint augusztus 28-án fejezi be. állítja fel. A falu lakói a teret tár­sadalmi munkában parkosították és Tarr István szobrászművész alkotá­sát az alkotmány ünnepén avatják fel. * párt és tömegszervezeteinek abból az alkalomból, hogy a szocializmusért folytatott harcukban elnyerték a büszke »Élüzem-« címet. További jó munkájukhoz és újabb sikereikhez kívánunk erőt, egészsé­get. Miskolc városi pártbizottság. Mi újság a Miskolci Tervező Vállalatnál? Az Építésügyi Mi­nisztérium az elmúlt hetekben országos tervpályázatot hirde­tett — a lakáshelyzet megjavítása céljából — 6 lakóépületfajtára. A tervpályázaton a Miskolci Tervező Vál­lalat jónéhány tervező­je is résztvesz. Sólyom Dezső irányító-tervező, a tervpályázat feltéte­leivel kapcsolatosan a következőket mondta: — A tervpályázat igen nagy körültekin­téssel készített kiírása szakít — a nálunk már hagyományossá vált — felfogással és nem szo­baszámmal, hanem egy-egy lakásfajtára megszabott összalap- területtel, négyzetmé­terrel adja meg a la­kás nagyságát, melyen belül a tervet szaba­don lehet kialakítani. Ez a szabadság tág te­ret ad a tervezői fan­táziának és ezáltal sokkal színesebb, vál­tozatosabb anyag vár­ható a pályázaton. Módja nyílik a terve­zőnek arra, hogy a kö­zelmúlt sikeres »beépí­tett típus-konyha« pá­lyázat anyagát is fel­használva. — például a fiatal házasok szá­mára tervezett lakás­tervben — gazdaságos kiskonyhát tervezzen és az így »megtakarí­tótt« alapterületből a nappali szobát bővítse egy, a mellé helyezett kis étkező, dolgozó, vagy hálófülkével. Az úgynevezett félszobák alkalmazása már ha­zánkban is kezd meg­honosodni, mert ezeket az előbb említett cé­lokra — időbeni eltoló­dással esetleg más cél­ra is — különösen a többgyermekes csalá­dok nagyon jól tudják használni. A beépített és a kö­zeljövőben már gyári­lag sorozatban gyár­tott különböző konyha­berendezéseken kívül a pályázat beépített szekrények, vagy szek­rény-kamra alkalma­zására is utasítást ad, amivel a tárolás nehéz problémáját kívánja gazdaságosan megol­datni. Mindezeknek azért van óriási jelen­tőségük, mert a pályá­zaton legjobbnak ítélt terveket 1959-ben pro­totípusként az Építés­ügyi Minisztérium fel­építteti és ha a min­dennapi használatban beváltak, 1960-tól típustervként alkal­mazza. Örömmel jelenthe­tem, hogy a miskolci tervezők már nagy ambícióval kezdtek hozzá a munkához — tekintettel arra —, hogy a pályázat beadá­sának határideje 1958 november 3-a. Annál is inkább nekifogtunk, mert az Avasi Kilátó­ra kiírt miskolci terv­pályázat határideje mindössze pár nappal korábban, október 30-án van. És mint »jó miskolciak« azon is szeretnénk minél töb­ben indulni. Az a pár hónap viszont nem sok két ilyen nagyjelentő­ségű pályázat elkészí­tésére. Terjed a takarékossági mozgalom az Albán üzemekben Egyre több a külfejtésit bánya megyénkben A Borsodi Szénbá­nyászati Trösztnél a mélyművelésű bányák mellett jelenleg 4 kül- fejtósű üzemben ter­melnek szenet. A kül­fejtés gazdaságosságát mutatja, hogy az így termelt szén tormán- kint 20 forinttal ol­csóbb, mint amit a földalatti munkahelye­ken bányásznak. A már meglévők mellett most a sajóka­zinci völgyben készíte­nek el újabb külfej- tésű bányát. A mint­egy 300.000« tonnányi szónvagyon kitermelé­séhez közel 1.7 millió köbméter földet moz­gatnak meg gépek se­gítségével. A letakarí- tás előtt azonban a szénterületet ketté­szelő Tardona patak medrét kellett áthe­lyezni. Alkotmányunk ünnepének tiszteletére a csaknem másfél kilo­méteres új medret ked­den elkészítették. A víz levezetésére szol­gáló zsomp-rendszear, valamint a szalagárok kiásása után kezdik meg a föld letákarí.tást. A tervek szerint az év végére már az első szenet is kitermelik a borsodi szénmedence ötödik külfejtésű bá­nyaüzeméből. Színes üveget gyárt a Miskolci Üveggyár A Miskolci Üveggyárban hétfőn — elsőként az országban — meg­kezdték a színes üveg gyártását. A gyártás megkezdését eredetileg szep­tember elsejére tervezték. Az üzem műszaki dolgozói azonban augusztus 20 tiszteletére megígérték, hogy a gyártáshoz szükséges kemencét és gépi berendezéseket tíz nappal előbb rendbehozzák. A világossárga. kék. zöld, fekete és barna színben készülő üvegeket épületek falainak díszítésére használják. Az első megrendelést az ország műemlékeinek rendbehozá-- sára készítik. Az új üvegfajtából egyelőre naponta száz négyzetmétert készítenek. II. Rákóczi Ferenc szobrot avatnak Mogyoróskán Élüzemavató ünnepség Borsodnádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói első féléves tervüket 102,3 százalékra teljesítették és az önköltségcsökkentésben mintegy három­millió forint megtakarítást értek el. Ezért élüzem jelvénnyel tüntették ki a gyárat. Az élüzem ünnepséget hétfőn tartották meg. A borsodnádasdiak ezzel az ellenforradalom óta másodszor, 1952 óta pedig kilencedszer nyerték el az élüzem címet. BENÉPESEDETT ÉGBOLT Jól sikerült a budapesti repülőnap Az erősen tűző nap korong­ja közben az ég közepére kú­szott, az emberekről lekerült az ing, gyöngyözött a homlok, Ritkán látni ilyen szép, káprázatos légi parádét, mint amilyenben vasárnap a pes­tieknek a budaörsi repülőtéren részük volt. Vitorlázó, motoros és lokhajtásos repülők, ejtő­ernyősök sokasága mutatta be a pilótabravurok, a „bátrak sportjának” csodálatra méltó iskolapéldáját. Hadd adjak be­lőle egy kis ízelítőt... Már a kezdés is szívet melegítő látvány volt. Pontosan tíz órakor felhangzottak a himnusz akkordjai, több mint tíz­ezer galamb röppent a magasba, jelezve, kezdetét vette a légiparádé. A galambok álig hagyták el a „légteret”, három zászlós gép kanyarodik a repülőtérre — a középső gépen ma­gyar zászlót, a balszélsőn pirosat, a jobbszélsőn a béke kék zászlaját lobogtatta a szél. A földön közben a magyar hon­védelmi sportszövetség szakosztályai: vitorlázók, motorosok, ejtőernyősök, modellezők 1848-as huszáröltözetben, mint Bem apó pirossapkás katonái, lovon vonulták fel. t Akik az égre írnak A színpompás felvonulás még jóformán be sem fejező­dött, mikor egy motoros gép egy vitorlázót vontat a repülőtér légterébe. Három ezer méter magasan lehetett a két gép, amikor a vitorlás leoldja magát s mindkét szárnyából rózsa­színű füstcsíkokat eregetett a tiszta égre. De nem ám akárhogyan! A karcsútestű vitorlásgép be­mutatja, hogyan lehet „rajzolni” a levegőben. Különböző köröket, szabályos nyolcasokat, s díszítő elemeket láthatott a közönség az égre felírva. A közönség nagy tapssal jutalmazta a gépben ülő Tichit, a csehszlovákok neves műrepülőjét. A füstcsíkokkal még a légtérben játszadozott a gyenge szél, amikor kilenc darab „Super Futár” típusú vitorlás-gép vonta magára a nézők figyelmét. Olyan könnyedén repdestek a lég­térben, mintha mindegyik egy-egy pillangó lett volna. A ke­cses mozgású vitorlázó gépek utolsó bemutató körüket írták az égre, amikor Kisely Ernő „Béke” tipusu vitorlázó-gépe tűnt fel, amely ugyancsak csodálatba ejtette a nézőket. Férfiaknak is becsületére válna A motoros gépek bemutatóját Mandl Ernő „Pajtás” tí­pusú gépével vezette be. A nagytehetségű pilóta a repülés * minden szépségét, bravúrját mutatta be. Hatalmas sikert aratott Jarmila Vespevinova, a legjobb csehszlovák húszegynéhány éves női műrepülő, aki „akrobat” típusú motoros gépével jelent meg a nyári égen, hogy zsong­lőr-ügyességével csodálatba ejtse a repülőnq.p résztvevőit. Olyan fordulókat, orsókat és bonyolult műrepülő-gyakor- latokat végzett játszi könnyedséggel, biztonsággal és hideg­vérrel, hogy akármelyik férfirepülőnek is becsületére válna. Zúgott a taps, morajlott a több mint százezres tömeg, de már voltaképpen nem is lehetett tudni, kinek szólt ez, mert szédületes tempóban egy „fecske” és „ölyv” típusú motoros gép cikkázott a légtérbe, hogy bemutassa a műrepülés szép­ségét, merészségét, a leggyorsabb madár csapongását is megszégyenítő tudását. Űjabb és újabb gépek tűntek fel. A vakító napsugár két „Ifjúság” típusú gépről verődött visz- sza. Opicz Nándor és Fehér Miklós egymással szemben vé­gezték bemutató gyakorlatukat, s hogy jobban szemmel le­hessen őket kisérni, a szlovák gépekhez hasonló narancs- színű füstcsíkokat húztak az égre. Újabb csehszlovák pilóták következtek. A prágai hármasikrek, Filus, Kolczi, Sliz repü­lősök mutatták be szédületes tudásukat. A három gép olyan egyszerre végezte légi bemutatóját, hogy szinte egy gépnek nézte őket az ember. A mellettem* lévők közül többen meg is jegyezték, — nem hisszük, hogy nincsenek összekötve egy láthatatlan merevítőrúddal —, a légiakrobaták szédületes gyorsasággal mutatták be bravúros gyakorlataikat. Háton is repültek, bukófordulóztak, orsóztak — mindhárom gép haj­szálra egyformán. Virágesőt szórnak a helikopterek A repülőnap műsora közben állandóan pergett. A lég­térbe a „Jak ll”-esek hasítottak be. ölyvre emlékeztető vijjogásukkal, hat-hétszáz kilométeres sebességükkel ugyan­csak megnyerték a repülőnap résztvevőinek tetszését. Csaná­di Norbert rendkívüli sebsséggel fúrta a levegőt, s közben olyan bukfenceket csinált, hogy az ember hátán végigszaladt a hideg. Hol eltűnt a magasban, hogy szabadszemmel alig lehetett látni, hol pedig „rácsapott” a közönségre. Újra a csehszlovák repülőké a légtér. Vontatásos műre­pülést láthattunk, amely a világon szinte egyedülálló. A mo­toros és a vitorlázó-gép, amely drótkötéllel volt összekap­csolva, olyan hajszál pontosan végezte a gyakorlatokat, mint­ha csak egy ember irányította volna mind a két gépet. A lé­giakrobaták a legszebb produkciókkal örvendeztették meg a közönséget. Percekig repültek háton, majd spirál álakban közeledtek, hogy utána bukfencezve folytassák útjukat. A kö­zönség óriási tapsviharral köszöntötte a bátor csehszlovák re­pülőket. Újra nagy attrakció következett. Lökősök szágulták el a repülőtér feleit. A „MÍG. 15” típusú lokhajtásos vadászgé­peket néphadseregünk tisztjei vezették. A négy lökős gép az egyik pillanatban még a fejünk felett cikkázott, a másik pillanatban pedig már a Kamra erdők felett húztak el. A 3000 méter magasan végrehajtott bukófordulók, bukfencek, a töb­bi pilótabravúrok szinte felülmúlják az emberi elképzelést. Úgy száguldottak a tiszta égen, alig lehetett őket követni. De még csak ezután jött a java. Légiharc-gyakorlatot hajtottak végre. Üldözésnek és támadásnak lettünk tanúi. A üldözött hiába menekült, az üldözők nem hagyták megszökni. Az „el­lenségnek” nincs kegyelem. A hangnál is gyorsabb lökö- söktől nem lehet „meglépni”. a de senki sem hagyta el a. repülőteret. Nem bizony, mert újból világszám következett. Szovjet pilóták vezetésével he­likopterek bemutatói következtek. A két helikopter helyből szállt fel, s mint valami lift, úgy emelkedett a magasba. Meg­álltak a levegőben, jobbra-balra fordították helikoptereiket, majd a nézők felé szálltak alig pár méterre, s virágesőt szór­tak a tömegre. Szivárvány színeit felülmúló ejtőernyősök A bátrak sportjának bemutatói következtek. Annyi gép jelent meg a légtérben, hogy szinte betakarták az eget. A gépek azonban nem sokat időztek a repülőtér felett, megsza­badultak terhűktől — s máris tovareppentek. Először csak egy ejtőernyős tűnt fel, majd tíz, nyolcvan, száz, száz­ötven változatos színű, a szivárvány színeit is felülmúló ejtőernyős-sokaság terítette be az eget. Olyan gyönyörű a sok ejtőernyős himbálózása a levegőben, hogy szóban képtelen­ség kifejezni. Nemes vetélkedés alakult ki a magyar és cseh­szlovák ejtőernyősök között. Dézsi Gábor, az egyik legjobb magyar ejtőernyős, tusinói bravúrját ismételte meg. öt er­nyővel ugrik ki a repülőgépből, bizonyos szabadzuhanás után sorra nyitja az ernyőket, majd az utolsó két ernyővel a kö­zönség dübörgő tapsa között földet ért. Három csehszlovák ugró 2 és fél ezer méter magasból ugrott ki, hogy hosszú és merész zuhanó repülés után érjenek földet. Az ejtőernyősök úgy viselkedtek a levegőben, mint a sétáló emberek az asz­falton. S míg a levegőben műrepülők mutatványaiban gyönyör­ködhettünk, vitorlázó gépek szelték át a levegőt, s a helikop­terek óriási^darazsakhoz hasonlóan csüngtek a levegőben, a 1óidon is akadt látványosság. Lovasok, motorosok, idomí­tott kutyák és mesterlövész íjjászok mutatták be tudomá­nyukat. Zúgtak a modellezők gyüszűnyi motorjai, férfiak, nők tarka műsora váltotta egymást. Finiss következett: a repülőnapon részt vett összes gé­pek felvonulása. A legkülönbözőbb típusú motoros és vi­torlázó gépek húztak el fölöttünk. Lökösök, helikopterek ha­ladtak el fejünk felett, s ezzel végétért a csodálatos re­pülőnap. Riportom elején azt írtam, ritkán adódik olyan szép lát•* vány, káprázatos légiparádé, mint a budapesti repülőnapon, így igaz ez! Node a miskolciak sem panaszkodhatnak. Au- gusztus 20-án a miskolci repülőtéren hasonlóan színpompás pilótabravúrokban, csoportos ejtőernyős ugrásokban gyönyör­ködhetünk. Remélem, senki sem mulasztja el a kínálkozó alkalmat, s a budapestiekhez hasonlóan, a miskolciak aprn nagyja ott tekergeti majd nyakát a gépeket nézve. Viszontlátásra a miskolci repülőnapon! FODOR LÁSZIX)

Next

/
Thumbnails
Contents