Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

Szombat. 1958 július 5. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 El a kezekkel Petőfitől! A városi tanács népművelési csoportjának, igazgatási osztályának, mint engedélyező szervnek, valamint a Magyar Hirdető miskolci kiren­deltségének jóvoltából — az elmúlt hetekben —- a következő szövegű röplap került a járókelők kezébe: „DAL a cserépről. Mi piroslik ott a síkon távolba? Ez most minden házépítő nagy gondja. Nincsen cserép, mit tegyek a tetőre? Pedig van, csak be kell menni Péterre. Ott a HOLLÓS, gyártja ő a cserepet, Keresse fel, vehet ottan eleget. Ára olcsó, súlya könnyű, így tehát Gond nélkül fedheti be már házát! Kapható: HOLLÓS ARTHUR betonáru készítőnél. Sajószentpéter, Kossuth-út 174. Benzinkút mellett** Nos, mit szólnak ehhez kedves olvasóink? U'gy-e, förtelem! Mi más ez, ha nem kigúnyolása, lebecsülése legnagyobb nemzeti költőnknek, akinek műveit szerte a világon ismerik, becsülik, szeretik. El a kezekkel Petőfitől! Mielőbb vessünk véget az ízléstelen venselésnek, kontárkodásnak, mert maholnap Ady Endre forradalmi verseit is átkeltik majd egyesek — nagy „előszeretettel” — valahogy így: „Vörös jelek a hadak útján, ha Ön disznóölésre készül — forduljon hozzám bizalommal: leszúrom én vígan, vitézül, és maradok ezután is alázatos tiszteletiéi: Töhötöm Ubul 1 kisiparos, Miskolc, Nyakvágó-út 21S* * Az ember szinte beleborzong. f-ár) ■ooo­Újdonságok a miskolci Csemegében! Mi újság a Lenin Kohászati Művekben Járjuk az üzemet. A kohóban éppen csapolnak, a martinban a pó­diumon fürgén mozognak a berakódaruk, a durvahengerdében recségve- ropogva nyelik a hatalmas tüzes bugákat a hengerek, a firwmhengerdében kígyózva csúsznak-másznak a kinyújtott acélhuzalok. A gyár legkisebb üzemében is mindenütt szorgalmas, lelkiismeretes munka folyik. Egy olyan üzemben, mint a Lenin Kohászati Művek, igen sokrétű, szerte­ágazó és felelősségteljes a munka. Jó szervezettséget, előrelátást, nagy műszaki tudást igényel minden-minden, amit itt gyártanak. Hol üzem­zavar, hol egy kicsinek látszó, de mégis jelentős hiba, hol emberi prob­lémák, nehézségek, bajok állnak útjába a folyamatos, zökkenőnélküli munkának, de az egy pillanatra sem torpan meg. Az emberek ezeket a nehézségeket igyekeznek legyőzni és mindenkor le is győzik. Aki nyitott szemmel jár, sok mindenre ráakad az üzemben. • Több mint 2 millió forint megtakarítás ző üzemeket el tudták látni energiá­A napokban írtunk arról, hogy a miskolci Csemegebolt egy eddig nem gyártott f agylaltkülönlegessóget, jég- krémtortát. jégrakétát és parfét ho­zott forgalomba, a vásárlóközönség legnagyobb örömére. Most néhány héttel a nagy köz- íkediveltségnek örvendő fagylaltkü­lönlegesség után egy újabb árucikk érkezett a boltba. A neve: vácumo- zott, illetve légtelenített és vasalt el­járással csomagolt húsáru! Viszlai József boltvezető szerint ez a cikk is igen hamar megnyerte a vásárlóközönség tetszését. Már csak ízléses, gusztusos csomagolásáért is szívesen vásárolják a vevők. A cso­magolóanyag, amely duplafedelű ta- sak,- á levegőt, vizet, napfényt neim engedi át. Emiatt az áruk eredeti tulajdonságukat, kiváló minőségüket, Színüket és zamatukat megőrzik. Az árut higiénikus üzemiben gyár­tották. A burok a külső szennyező­déstől védi az árut, amely nem zsí­rozza, nem szennyezi a kezet, ruhá­zatot és más, vele együtt vásárolt élelmiszert; A fenti csomagolásban sonka, császárhús szeletelve, sonkás- szalámi szeletelve, kötözött lapocka szeletelve, csemegeszalonna és égyéb hentesárú érkezett 10, illetve 20 de- kás csomagolásiban, — aránylag ol­csó áron ! A sonka ára 10 dekás cso­magolásban 6 forint, a csemegesza­lonnáé 5 forint 10 fillér. Ezek után nyugodtan nevezhetjük a miskolci Csemegeboltot az újdon­ságok, »primőráruk-« boltjának.------------o-----------­T izennyolc mázsás terméseredmény SzomoJyán A mezőkövesdi járási tanács me­zőgazdasági osztálya jelenti: A szo- molyai Sarló-Kalapács Termelőszö­vetkezetben tegnapelőtt befejezték az ősziárpa cséplését. Az összesített adatok alapján meglepő, az idei idő­járási viszonyok mellett nem várt, 18 mázsás átlagos terméseredményt értek el holdamkint. A‘ nagyólvasztó-gyárrészlegnél mind a három kohó teljes kapacitás­sal dolgozik. Telhetetlen gyomruk­ban fő, izzik a nyersvas, ami elen­gedhetetlen tartozéka az acélgyártás­nak. Rozsdavörös füst száll az ég felé, megfesti az ég alját, a látóha­tár szélén már csak vibrálva int vissza, mintha búcsúzna a gyártól. Jó munkát végzett a kohó. Második negyedéves tervét 1 500 tonnával tel­jesítette túl. Természetesen ez még nem pontos adat, de Vincze elvtárs véleménye szerint ez a helyzet. Nem minden büszkeség nélkül — s jogo­san — bőszéinek arról, hogy az el­múlt negyedévben kereken 8 ezer tonna külföldi ércet takarítottak meg. Miiből gyártottak hát akkor nyersvasat? — kérdezheti valaki. A válasz kézenfekvő: mintegy 12 ezer tonnával többet használtak fel a ru- datoányai érdből. Jelentős és fontos esemény ez a kohónál, mert hiszen ezzel 12il6 000 forintértékű megta­karítást 'értek el. Miután külföldi érc megtakarításáról van szó, ezt az összeget »— devizaforintban szá­molva — több mint 2 millióra te­hetjük. Takarékoskodtak a koksszal is. Vincze így mondja: — Egy tonna nyersvas gyártásánál mintegy 20—25 (kg kokszot tudtunk megtakarítani. Ha számvetést csi­nálnánk, akkor tetemes mennyiségű fűtőanyagmegtakarítás lenne a vég­összeg. Pótolták az elmaradást A kohó szomszédságában egymás mellett sorakoznak a martinkemen­cék. Az egyikbe éppen a táplálékot adagolja a berakó daru, a másikból próbát vesznek, a harmadiknál csa­polásra készülnek elő. Pezseg, forr a munka. Itt Márton elvtárs #d tá­jékoztatást; •— Múlt havi tervünket 101,6 szá­zalékra sikerült teljesíteni annak ellenére, hogy a májusiban keletke­zett lemaradásunkat is behoztuk. Előzetes számításaink szerint ne­gyedévi tervünket 100,3 százalékra teljesítettük. A legjobb munkát az I-es kemence kollektívája végezte, de megemberelte magát a IV-es ke­mence is, ahol nem is olyan régen komoly üzemzavar, a kemencefenék fcilyukadása okozott visszaesést. Természetesen nem akarjuk a di­csőséget egyedül magunknak el­könyvelni, — el kell mondanunk, hogy a kohó is minden tekintetben elősegítette munkánkat.' Hetekkel ez­előtt — ezt a kohónál is elismerték — arról panaszkodtunk, hogy magas a nyersvas szilícium-tartalma; Az utóbbi napokban erre már nem volt panasz, minden segítséget megadtak. Azt szeretnénk, ha együttműködé­sünk még szorosabb, még eredmé­nyesebb lenne a harmadik negyed­évben. Jó energiaszolgáltatás A gyár minden üzeme »táplálékát-« a keleti erőműtől kapja. Ha ott va­lami hiba csúszik be, — s ha nem történik gyors intézkedés, — esetleg az egész gyár munkája megakadhat. A napokban is üzemzavar volt. A háziüzemben egy szakaszkapcsoló romlott el. Ez okozta a zavart. De perceken belül intézkedtek —, az országos hálózat segítségét kérték, emellett a Miskolci Villamosüzemek is támogatást nyújtottak. így a gyár valamennyi fogyasztóját, a fcülönlbö­Edvi Illés Aladárnak, a száz évvel ezelőtt született gépészmérnök-ipar­iskolai tanárnak érdekes és gazdag hagyatékával gyarapodott az utóbbi időben a diósgyőri központi kohásza­ti múzeum. Edvi Illés Aladár az 1800-as évek végén és századunk első éveiben széleskörű és rendkívül értékes munkásságot fejtett ki az ipari múnikásiképzés, az iparoktatás terén. Ezenkívül igen megbecsült ne­vet vívott k>i magának ipartörténeti munkáival is. Az iparoktatásra vo­natkozó korabeli dokumentumokon valy Orvosolják a kisgyőriek panaszát Az üzemi bizottságra Pásti elv­társihoz szerényen, de magabiztosan állít be a fíinomhengerdéből Czegiédi József. Panaszkodni jött: nem a sa­ját, hanem a vele együtt Kisgyőrből az ipari járaton a gyárba igyekvő dolgozók nevében. — Nem tartjuk helyesnek, hogy az ipari járatra privát személyeket is felvesznek, éppen úgy, mintha csak az ő részükre lenne rendszeresítve ez a járat. Pedig a gyár nagy össze­geket fizet az ipari járatok fenntar­tásáért, emellett a dolgozók is ha­vonta kifizetik az előírt hozzájáru­lást. Nélkülük is zsúfolt a hely az autóbuszokon. A mi kocsinkon pél­dául 40 dolgozó jár be és csak 23 ülőhely van. A többiek állnak. Már azat csináltuk, hogy közösen össze­adtunk annyi pénzt, hogy székeket vegyünk, ne kelljen senkinek állva utaznia. Ez az egyik dolog. A másik pedig ez: vasárnaponként miért küld értünk a MÁVAUT úgynevezett »fa- karusz-« kocsit, amikor egész héten Ikarusz kocsival járunk be, s —- mi­után ennek a díja magasabb —, ezért fizetnünk kell. Helyes lenne, ha a Lenin Kohá­szati Művek munkásellátási főosztá­lya megvizsgálná ezt a kérdést, fe­lülvizsgálná a MAVAUT-al kötött szerződést, hogy visszaélés ne tör­ténhessék. Ez a véleménye egyéb­ként az üzemi bizottságon Pásti elv- társnak ÍS; * Egy csepp a tengerben mindaz, ami-t itt a Lenin Kohászati Művek életéből elmondtunk. Sokkal több és sokkal szerteágazóbb problémák­kal is. találkozik az ember, amiről időről-időre szeretnénk ezután be­számolni­kívül — a többi között —» a hagya­tékban szerepel »A vas története Közép- és Északeurópábam a nép- vándorlásig-« című munkája, továbbá egy, a rézmetszéshez hasonló eljárás­sal díszített szarukürt is, amellyel az 1770-es években a felvidéki ol­vasztóknál a csapolás megkezdését jelezték; Az ipartörténeti vonatkozású anya­gokon kívül két nagyobb és egy ki­sebb biliárdgolyó is van, amelyekkel annakidején Kossuth Lajos játszott. Értékes anyaggal gyarapodott a diósgyőri körponti kohászati múzeum A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK nagyüzemi MHS szervezete az el­múlt héten négynapos táborozásra vitte az 1938-ban született, a gyár­ban dolgozó KISZ-fiatalokat, MHS tagokat. Ez a rövid írás arról szól, TÁBOROZÁSON Öt órakor már mindenki talpon volt. Reggeli tornával indult a napi program. Utána a fiúk megroha­mozták a tábor közelében lévő cso­bogó patakot, amely hamarosan za­varos, szappanos lett. A közel 150 főnyi fiatalt ezután szakaszokra, rajokra osztották. Ami­kor mindenkinek megvolt a beosz­tása, a helye, kezdetét vette a gya­korlat, a kiképzés. Különböző ka­tonai alapfogalmakkal ismerkedtek meg. Az egyik szakasznak Havrán József százados elvtárs, a rádió technikájáról tartott előadást, a má­sik szakasz a honvédelmi kör alap- ismereteivel és az alaki kiképzés­sel foglalkozott, míg a többiek a rangjelzéseket és a politikai kérdé­seket tanulmányozták. ÍGY MENT EZ NÉGY NAPON ÄT. amikor az utolsó estén — a tá­természet szilaj tambolását hallgat­ták. A táborparancsnok, Nagy Lajos elvtárs, eligazítást tartott, majd a tartalékos tisztek sorra látogatták a sátrakat. Beszélgettek a fiatalok­kal a négynapos programról, a tá­bor rendjéről, fegyelméről és más egyebekről is. Későre járt, amikor abbahagyták a szórakozást. A fiuk elszenderedtek, és nemsokára mély álomba ringatták magúikat. Csak az őrség volt ébren, csendben válto­gatták egymást. REGGEL A TÁBOR madárdalra ébredt. Valóságos zenélő, éneklő ma­dárkoncert volt ez, amelybe beleve­gyült a kakuk kiáltása, a rigó fü­tyülése, a harkály kopogása és a békák monoton brekegése, mintha csak aláfestése lett volna az egész­nek. Megélénkült és újra szelíd, moz­galmas lett a táj. A melegen símo­nás remegtette meg az esti alkonyt. A robbanás vadul visszhangzott a lyukói völgyben. A fiúk dermedten, ijedten nézték a robbanás irányába. Aztán néhány másodpercnyi tétová­zás után az ügyeletes őrség felis­merte a helyzetet, riadót kiáltott. A szakaszok rendben, fegyelmezetten csatárláncot alkottak és csatakiáltá­sokkal verték vissza az „ellenség” nek adtak kifejezést, hogy sokat ta­nultak és így bátran mennek majd ősszel katonának. Vacsora után a tábor két csoda­katonáján derültek a legények. Szől- lősi Istvánt Svejknek, Bindász Gyu­lát pedig Búmnak keresztelték el. Rájuk is illett, mert valóban esetle­nek, komikusak voltak, mókás csip­kelődésük, minden megmozdulásuk felidézte a filmben szereplőket. A táborozást vizsga követte, ahol a legjobbak könyvjutalomban ré­„Svejk és Bum”-katona egészen jól megértik egymást (Rőthy Béla felvételei.) támadását. A „harc” után jóétvágy- gyal ültek vacsorához .A tisztikar ezalatt értékelte a szereplést. — ÉRDEMES VOLT MEGSZER­VEZNI a tábort — mondta Jakus János elvtárs, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség nagyüzemi elnöke. Sokszor vettem már részt táborozá­son, de ilyen fegyelmezettséget még sehol nem tapasztaltam. Hogy valóban érdemes volt-e a tábor szervezése, arról maguk a fia­talok is beszéltek. Sebestyén János, Kéri Károly, Kiss László és a töb­biek is mind annak a véleményük­szesültek. * HASZNOS, TANULSÁGOS VOLT ez a táborozás. Dicséret illeti a Le­nin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottságát és az igazgatóságot, amiért nemcsak a jobb, gazdaságo­sabb termelésre törekednek, hanem ezeknek az eredményeknek a meg­védésére is. Lehetőséget, anyagi tá­mogatást biztosítottak a fiatalok képzésére. Török Alfréd Ebédelés közben . borparancsnokság előre megfontolt ; szándékkal, meglepetésszerűen par- i tizán „támadást” szervezett a tábor ellen — váratlanul hatalmas robba­gató napsugár megpárologtatta a csapzott, dús lombokat és ebben a szürke párában úsztak, fürödtek a zümmögő bogarak is. A kézigránátdobás első helyezettje hogy milyen volt a tábor élete, fe­gyelme. hogyan tanultak és szórakoz­tak a fiatalok. * A MÁSKOR KEDVESEN HÍVO­GATÓ, csalogató lyukói völgy,, a hí­res vadászlakával együtt most komo­ran, mogorván, ridegen fogadta ven­dégeit. A tájra szürke, ködös felhő ereszkedett, amely csak úgy rázta magából a-'kövér cseppeket. A nyur­ga bükkfák gömyedten himbálták magukat a szélben. Vadul zuhogott. A szél fukarkodva morzsálta szét az esőcseppeket, mintha alamizsnát po­tyogtatok! volna a föld fekete tenye­rébe. Ebben a cudar időben kezdtek hozzá a fiúk a sátorépítéshez. Aránylag elég ügyesen, hamar ké­szen lettek, noha egyeseknek ügyet­lenül, esetlenül ment a munka. Ezen a napon — hiszen későn érkeztek — a sátor építésén kívül más nem is igen történt. A legények behúzódtak védett helyükre, beszélgettek és a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents