Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-04 / 156. szám
Péntek, 1958. július 4. fíSZAKMAGYARORSZAG 3 A szakszervezetek Borsod megyei tanácsának nyilvános ülése a szocialista törvényességről Miskolcon a szakszervezetek Borsod megyei tanácsa csütörtökön 30 borsodi üzem, illetve vállalat képviselőinek részvételével nyilvános ülést tartott a szocialista törvényességről. A több mint száz résztvevő jelenlétében megtartott ülésen elhangzott beszámoló ismertette azokat a tapasztalatokat, amiket a szakszervezeti vezetőség az egyes vállalatoknál Q szocialista törvényesség megtartásával kapcsolatban a munkások felvételénél, áthelyezésénél, elbocsátásánál, a munkásvédelmi intézkedéseknél, valamint a vállalati egyeztető bizottságok munkájánál szerzett. A beszámolót követő vitában a megyei ügyészség képviselője a törvény- sértések megakadályozása érdekében az ügyészség és a szakszervezet együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. A többi felszólalás az üzemi balesetek elkerülésének módjaival, a munkafegyelem kérdésével, a vállalati egyeztető bizottsági tagok továbbképzésével, munkásvédelmi problémákkal, valamint a szak- szervezeti funkcionáriusok felelősségével és feladataival foglalkozott. Végül az ülés határozati javaslatot fogadott el, amely — a többi között — a szakszervezeti munka javítására. a nevelőmumka fontosságára, a munkásvédelmi szabályok megtartásának fokozott ellenőrzésére hívja fel a szakszervezeti vezetők figyelmét. A határozati javaslat szerint a szak- szervezet a TIT-el együtt a munkaügyi kérdések széleskörű ismertetésére előadásokat szervez. Ülést tartott a JMinisztertanács A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Napirend előtt Kádár János államminiszter beszámolt a magyar párt- és kormányküldöttség bulgáriai útjáról, utána Apró Antal, a Minisztertanács elnökének első helyettese beszámolt a KGST bukaresti üléséről. A Minisztertanács a beszámolókat tudomásul vette. Ezután a Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az 1958—1959. évi terményfelvásárlási tervet és úgy határozott, hogy változatlanul fenn kelj tartani az 1957-ben kialakított felvásárlási módszereket, s a felvásárlást a változatlan tavalyi árakon kell lebonyolítani. A tartási és a gondozási költség teljesítésének büntetőjogi védelméről szóló törvényerejű rendelet javaslatáról, a családi pótlékra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról, a magyar—bolgár állategészségügyi egyezmény jóváhagyásáról, végül folyó ügyekről tárgyalt a Minisztertanács. NYUGODTABBAN, OKOSAN! Mennyi frázis, elcsépelt szólam hangzott el régebben a túlfeszített tervek, az agyonhajszolt termelés érdekében. Dicsértük, példaként állítottuk és magasztaltuk a' térvtúlteljesítőket. Ma ilyen nincs! Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy nem kell a tervet teljesíteni! A terv teljesítése becsületbeli kötelesség, de túlteljesíteni csak abban az esetben lehet, ha a készített termékek elhelyezésére megfelelő exportpiacot biztosítunk, vagy ha csökkentjük a legyártott áruk anyagfelhasználását. Jelenleg ez a helyzet a vaskohászatban. Kohászatunknak, acéliparunknak ugyanis nem tudunk elegendő nyersanyagot biztosítani. Éppen ezért adva van a lehetőség, hogy nyugodtabban, ésszerűen, gazdaságosan termeljünk. A Lenin Kohászati Művekben például, miután alaposan megvizsgálták és felmérték a lehetőségeket, elkészítették a rnűsz'imtterveket, amelyekben előirányozták, hogy 1957.második fél-, évi eredményeit alapul véve 1958-ban 7 százalékkal csökkentik az önköltséget. Ennek megfelelően az első félévben sikerült is teljesíteniük, sőt kb. 1 millió forinttal túl is szárnyalniuk az előirányzott 7 százalékos önköltségcsökkentést. Különösen a nagy- olvasztó, a martin, a durvahengermű és az öntödék vállaltak ebben jelentős feladatokat. A nagyolvasztó 11 millió 777.900, a martin 14 millió 250.900 forint önköltségcsökkentést vállalt, ami azt jelenti, hogy tonnánként 30 forinttal termelnek olcsóbban. A martinban például ezt a selejt, a fűtő- anyagfelhasználás, a kokillafelhasz- nálás és az üzemi regie csökkentésével akarják elérni. A durvahengerműben, ahol szintén 10 millió 387.000 forintos megtakarítást irányoztak elő, az anyagkihozatal javításával és az üzemi regie csökkentésével járulnak e feladat megoldásához. Ez az egészséges törekvés máris érezteti hatását. A gyár össztermelését nézve, az utóbbi időben sokat javult a termékek minősége. Az 1956-os ellenforradalom előtti időhöz viszonyítva — amikor 3 százalék fölött volt a selejt — több mint egyharmadávai csökkentették a se- lejtet. Szép eredmény ez és a jövőben — mint mondják — még tovább akarják fokozni. Különösen az importanyagok felhasználásában terveztek többmillió forintos megtakarítást. Ezt segíti majd elő még az ez évben elkészülő érctömörítő és a földgáz bevezetése. Ahhoz azonban, hogy valóban fokozzák az eredményeiket, egy sor nehézséget kell leküzdendők. Mik ezek a nehézségek? Egyik ilyen gátló körülmény, hogy igen magas a ‘kokálla fajlagos fel- használás. Világviszonylatban a ko- killa fajlagos felihasználás 1 tonna acéltermelésnél 12—15 kilogramm körül mozog. A Lenin kohászatban viszont jelenleg is 24 kilogramm. Ahhoz tehát, hogy országos viszonylatban helyes, elfogadható felhasználási számhoz jussanak, legalább el kell érniük a 17—18 kilogrammos szintet. A másik fő tennivalót a fajlagos energiafelhasználás képezi. Az egy tonna acéltermelésnél a fűtőolaj felhasználást kb. 120 kilóra kell csök- kenteniök És van javítanivaló az anyagkihozatalnál is, noha az elmúlt félévben jelentős eredményt értek el ezen a téren. Van rá lehetőség, hogy legalább 60 kilogrammal csökkentsék az egy tonnára eső anyagkihozatalt. Sok kívánnivalót hagy maga után a munkafegyelem megszilárdítása is. Ritka az a hónap, amikor 400 alatt van az igazolatlanul kiesett műszakok száma, örvendetes jelenség azonban, hogy a műszaki vezetők már nem olyan elnézőek a fegyelemsértőkkel, mint korábban. Attól, aki egyszer hiányzik, a nyereségrészesedéskor 10 százalékot levonnak az őt illető pénzből. Két hiány után 30 százalékot, három hiány után pedig már 60 százalékot vonnak le tőle. Négy hiányzás esetében egyáltalában nem részesülhet nyereségrészesedésben. Komoly, megfontolt, alapos munkát követel ezeknek a hibáknak a leküzdése. E tekintetben sokat segíthetnek — és erre szükség is van — az üzemi pártszervezetek, az üzemi bizottságok és a tömegszervezetek. Tartós eredményt csakis úgy érhetnek el, ha mind a fizikai, mind a műszaki, kommunista és nem kommunista dolgozók összefognak és közös erővel látnak a munkához. Törötk Alfréd Necsak jelszó legyen a nők egyenjogúsága: Küzdjük le az előítéleteket! A magyar nép felszabadulása sorsfordulót jelentett a dolgozó nők életében is. Lezárult megaláztatásuk, kizsákmányolásuk, jogfosztottságuk korszaka. Hazánkban a nők jogilag egyenlőek lettek. Semmit nem von le ennek jelentőségéből, ha azt is megállapítjuk, hogy a gyakorlatban még nem teljes ez az egyenlőség. Már pedig, ahogy Lenin írta. a munkás- nőkhöz küldött üzenetében: »az a célunk, hogy a munkásnő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is legyen egyenlő a dolgozó férfival. Ehhez az szükséges, hogy a munkásnők egyre fokozottabb mértékben vegyenek részt a társadalmi intézmények igazgatásában és az állam kormányzásában«. Sokat kell még tennünk addig, amíg eljuthatunk oda, hogy bátran elmondhassuk: a nők valóban rátermettségüknek megfelelően vesznek részt a közéletben, az intézmények és az állam vezetésében. Becsüljük meg jobban a nőket! — ilyen vagy olyan megfogalmazásban gyakran hangoztattuk már a mi társadalmunkban oly sok tartalmait jelentő szavakat. S ahányszor elhangzik. mindig helyeslésre talál, általában vezetők és nem vezetők egyetértenek vele. Ügy gondoljuk azonban, hogy csupán az egyetértés korántsem elegendő. Minden elgondolás. terv csak akkor válik értékké, ha az a gyakorlatban megvalósítást nyer. Nem arról van szó, hogy a nők nagyobb megbecsülésében, erkölcsi, anyagi és jogi egyenjogúsága tekintetében nem értünk el eredményeket. A mi megyénkben is példák bizonyítják, hogy a társadalmi élet különböző területein találkozunk fontos beosztásban lévő, egyszerű, de tehetséges asszonyokkal, akik megállják a helyüket. Mindez így van rendjén! De az a hiba, hogy még korántsem elegendővel! Az okot nem nehéz megfejteni. Kétségtelen, vannak tényleges akadályok. Ennek egyike például, hogy amíg a »második műszak« gond-1 jait nem tudjuk kellően enyhíteni, addig a nők nem szívesen vállalnak vezető beosztást, hiszen tudvalévő, hogy a vezető beosztásban a munkaidő sokszor átnyúlik a 10—12 órába is. De bármilyen nagynak látszik is ez az akadály, sokkal nehezebb dolog elhárítani, leküzdeni az előítéle- Jteket. Sok vezető beosztásban lévő ►férfi szívesen hangoztatja a nők fokozottabb megbecsülését a munkákban, 'a bérezés terén, a családi gon- [dok enyhítésében —, de van a gyakorlati egyenjogúságnak olyan oldala [is, amely már nem találkozik ilyen ►egyetértéssel. Amikor arról van szó. ►hogy osztályvezető, vagy.egyéb fon- ► tos beosztású hely vár betöltésre, '»ügyesen« elzárkóznak attól, hogy ►azt nő töltse be. Ilyen esetekben [mindig ott rejlik a lebecsülés gon- ►lata: »a nők' nem alkalmasak a vezetésre«, — »nem tudnak elfogulatlannal gondolkodni, dönteni«... Előfordul, hogy érvekkel is »alátámasztják«, leggyakrabban úgy. hogy: »mi l lesz, ha teherbe esik? Hogy fogjuk he lye ttesíteni ?« Az il^en előítéletek hallatán — úgy gondoljuk —, nincs mit csodálkozni azon, hogy megyénkben a nők aránya a férfiakhoz viszonyítva a felelős posztokon, siralmas képet mutat. : Gyakran szinte természetes dolognak tartják, hogy a túlnyomó több- iségében nőiket foglalkoztató helyeken is férfi a vezető. De az élet más : területein is csak fehér hollóként t találni felelős vezetői beosztásban ídolgozó nőket. A Miskolci Paimut- * fonoda talán megyénkben egyetlen füzem, ahol a nők fontos beosztású, ♦vezető posztokon is képviselve van- tnak. Máshol sajnos, szomorú képet fckapunk. A nagymiskolci tantestüle- Jtekben a pedagógusok nyolcvan száI zaléka nő, s a vezetésben alig hat fő van képviselve. Még szomorúbb a helyzet, ha az államhatalom területét vizsgáljuk Az 1950-es tanácsAz új hároméves nép- gazdasági tervben a legtöbb beruházás az építőiparra jut. Minél olcsóbban, gyorsabban tudunk építeni, annál sikeresebben valósítjuk meg az új, a felemelkedést biztosító 3 éves tervet. Megyénk építőipari vállalatai már a korábbi években sok hasznos módszert alkalmaztak a költségek csökkentése érdekében, de sok helyen megfeledkeztek a legfontosabbról: a takarékosságról, a népi vagyon védéséről. A társadalmi tulajdon védelme napjainkban a legfontosabb feladatok egyike. Ha erről a kérdésről beszéltünk, eddig általában csak az egyik oldalát, az eltulajdonítást tettük szóvá üzemeinkben, pedig a hűtlen kezelésből keletkező károk is ma már törvényes eljárást vonnak maguk után. Amióta azonban az ezzel kapcsolatos rendelkezések megjelentek, kissé javult a helyzet. Különösen ebben az évben tapasztalhatjuk ezt. amikor számtalan értekezleten halljuk és jegyzőkönyvekben olvassuk, hogy a munkások egyre inkább a gazda szemével hívják fel a vezetők figyelmét, ha valahol pazarlást, vagy hűtlen kezelést tapasztalnak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyagraktáraik állapotát sem. Ezelőtt néhány évvel az építkezések raktárait az jellemezte, hogy az ott tárolt értékes anyagok és szerszámok többsége „ömlesztett” állapotban hevertek. Ha ma benézünk ezekbe a raktárakba, szinte alig találunk a földön szerszámot, anyagot. Mindent a szabályszerűen megépített polcokon tárolnak. Ezt elsősorban a megyei állami építőipari vállalatnál tapasztaltuk. Dolgozó népünknek felmérhetetlen károkat ókoz az egyes dolgozóknak a szocialista tulajdonhoz való rossz viszonya — állapította meg a kormány takarékossági felhívása. A becsületes dolgozók közül egyre többen elítélik azokat, akik a társadalmi tulajdont pazarolják Megmutatkozik ez abban is, högy a megye vállalatainál csökken az ebből keletkező károk összege. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1956-ban 1.5 millió forint kár származott, 1957-ben 350 ezer, ez év első negyedében álig néhány ezer forintra csökkent az az összeg, ami. a társadalmi tulajdon védelmének elhanyagolásából származott. 1957-ben 35 személy fizetett Kedvező jelenség kártérítést! A Borsod megyei Mélyépítő Vállalat ebben az évben 28 ezer forint értékű kárt szenvedett és a kártérítést 12 személlyel fizettették meg! Sajnos, még nincs mindenütt rend. Például a Bányászati Építő Vállalat borsodi főépítésvezetőségénél. Az elmúlt évben alig esett szó náluk erről a fontos kérdésről. Megfeledkeztek az éberségről, de az is lehet, hogy sokan nyitott szemmel nézték az értékes építőanyagok eltulajdonítását. Ha valakit rajtakaptak, nem vonták felelősségre. A sok bűntényre csak a közelmúltban derült fény, amikor az új vezetőség megkezdte az eltűnt anyagok felkutatását. Eddig több mint 80 ezer forint értékű ellopott és időközben visszahozatott anyagot tároltak össze a Szentpéteri kapuban lévő főépítésvezetőségnél! A tapasztalat az. hogy azok a vállalatok, melyek évek óta együtt dolgozó törzsgárdával rendelkeznek. éberebbek a nép vagyonának védésében. Ezt állapította meg az Építők Szakszervezete Borsod megyei bizottságának legutóbbi ülése is. Ezen az ülésen több fontos feladatot szabtak meg az üzemi bizottságok, az üzemi tanácsok részére, hogy milyen módszerekkel küzdjenek a pazarlások megszüntetése ellen. A társadalmi tulajdon védelmét fontos politikai feladatként kell kezelni. A gazdasági vezetőkkel karöltve, megalkuvást nem ismerve, szervekre és személyekre, valamint beosztásúikra való tekintet nélkül egységes harcot kell kialakítani a társadalmi tulajdon megvédése érdekében. Az üzemi bizottságok elsősorban a konkrét nevelés útján segíthetnek a gazdasági vezetőknek. Ez a feladat nem könnyű, de egyik legfontosabb formája és megelőzése a társadalmi tulajdon védélmezésének — állapították meg. Ez év tavaszán a Lenin Kohászati Művek dolgozói által kezdeményezett mozgalom, mely szerint a pazarlókkal szemben szigorúan kell eljárni, több értékes eredményt hozott. Figyelmeztetéssel, fenyítéssel, esetleg büntetéssel ébrednek rá az emberek arra, hogy mindaz, amivel dolgozunk, amit termelünk «« a közösségé, egy nagy családé, a miénk* Szarvas Miklós választások után a járási tanácstagok 23.4, a községi tanácstagok 29.8 százaléka volt nő. S ma, az ellen- forradalom után, ez a szám az előbbinél 17, az utóbbinál 11.5 százalékra csökkent. De vajon hány nő dolgozik a végrehajtó apparátusok fontos .posztjain? A községektől eltekintve, fölfelé a megyéig, nem találunk egyetlen női elnököt vagy helyettest, holott az ellenforradalom előtt 3 asszony járási tanácselnökünk volt. Nem kielégítő a nők részvétele a szakszervezeti és a pártvezetésben sem. A tapasztalatok arra mutatnak: minél magasabb valamelyik fórum, annál kevesebb abban a nő. A sokat hangoztatott jelszó tartalmával, a szó és a tett* egységével, bizony hadilábon állunk! Megtettünk-e mindent a nők fokozottabb megbecsüléséért? Nem! Sok nő van megyénkben is, aki 1945-től kezdve áldozatkészen, a férfiakkal együtt, kivette részét a küzdelemből. dolgozott nagy ügyünk előrehaladásáért. Asszonyaink, leányaink sokszor a családi gondok nehéz terhei mellett is tanultak, hogy szakmai, politikai és általános műveltséget szerezhessenek. Sokan közülük a mozgalmi élet különböző területein éjt nappallá téve álltak helyt, sokszor a családi élet rovására hoztak önzetlen áldozatokat s gazdag politikai es szervezési tapasztalatokra tettek szert. Ezeknek a derék asszonyoknak egy része az ellenforradalom után visszavonult — olykor akaratuk ellenére is —, másrésze pedig jóval képességein aluli munkakörben — sok esetben adminisztrátorként — dolgozik. íme a példák közül kettő: Bolobás Jó- zsefné műszaki képzettséggel, általános műveltséggel rendelkező osztályvezető volt a DIMÁVAG-bam. Jó munkájáért többször kapott elismerést. Ma adminisztrátorként dolgozik. Kovács Józsefné, aki hosszú évekig a városi pártbizottságon dolgozott és közvetlenségéről, puritánságáról ismert, ma a megyei kórházban mosogató.d) Többet is sorolhatnánk, de úgy hisszük e két példa is elgondolkodtató. Helyénvaló ez így? Nem! A nők vezetőposztra állítása — minden félreértés elkerülése végett — nem valami szociális, egzisztenciális kérdés, vagy egyszerűen „női kérdés”. Ez a mi társadalmi rendszerünkben a ,demokrácia kérdése! Hazánkban a lakosságnak több mint a felét nők alkotják. Megyénkben a bérből és fizetésből élő dolgozók közel 35 százalékát a dolgozó nők teszik ki. Ebből következük, hogy a nőknek számszerűségük arányában is részt kell biztosítani a közélet vezetésében! De nemcsak erről van szó. Hazánkban a nők jogi és gyakorlati egyenjogúsága a szocialista demokrácia szerves része, fontos feltétele és tartozéka. A nők igazi felszabadítása csak a szocializmusban valósulhat meg. Nem volt véletlen jelenség az, hogy a nők visszaszorítása a közélet vezetéséből már az ellenforradalom előtti időkben is megmutatkozott. Nem engedhetünk teret tehát a revi- zionizmusnak ebben a kérdésben sem! Nem hunyhatunk szemet az ellenforradalom által „szentesített” ama jelszó fölött, hogy: „nők vissza a fakanálhoz!’’. Nem nézhetjük tétlenül a gyakorlati életben a burzsoá erkölcsi felfogás érvényesülését, hogy a férfiak a teremtés koronái, hogy a politika, az üzemvezetés, a szakszervezeti és a pártmunka a férfiak dolga. A nők társadalmi súlya jóval meghaladja számszerűségüket. Az ő vállukra nehezedik elsősorban a család és a jövő generációja nevelésértek gondja. Éppen ezért az arra rátermett nőknek a vezetésben való részvétele a mi társadalmunkban fontos politikai kérdés — nagy erkölcsi nyereség! Ezért fáradozzunk minden erőnkkel a női vezetők iránti bizalmatlanság, a lebecsülés káros szemlélete, az emberek gondolkodásában és megrögzött szokásaiban lévő társadalmi előítéletek leküzdéséért. PÁL LAJOS
