Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

4 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1958. Julius 27. Újra a színházépítkezésről Még csaknem egy évet várnunk' kell jSok szó esett már erről a témáról! Hogyan halad az építkezés, mikorra készül el a színház? Munkatársunk felkereste Andrássy Károly építésvezetőt, aki megnyug­tató választ adott: — Mi is örülünk annak, hogy a korábbi nyilatkozatoktól eltérően ma már konkrét és biztató választ adhatunk a színházkedvelő közön­ségnek az építkezésről. A munka foly­tatásához szükséges hitelkeret ren­delkezésünkre áll. Ma már kívülről is látszik az építés üteme. Sőt, szer­kezetileg befejezett épületrészekkel is büszkélkedhetünk. Elkészült a régi épület teljes szerkezeti átalakítása, amihez az összes ruhatárak, dohányzók, társalgók, büffé és lépcsőberen­dezések tartoznak. Ezekben a helyiségekben már 80 százalékig elkészült a vakolás, a bel­ső díszítő munka és a márványpadló •burkolat. De elkészült a színpadhoz tartozó zsinórpadlás vasbetonváza is, mely Miskolc legmagasabb középü­lete lett. A díszletraktár és az öltözői toldalék részek szerkezeti munkáival augusztus végére készülünk el. — A sajtóban, így az »Északma- gyarország« hasábjain is annyiszor sürgetett és emlegetett belső díszítő és berendezési tervek jórésze már el­készült, de a Miskolci Tervező Iroda nem vette figyelembe az általuk már korábban megtervezett és elké­szített díszítő terveket, így ennek egy részét, — az új tervek sze­rint — le akarják bontatni. A népgazdaságot érintő kár — csak ezzel az egy helytelen intézkedéssel — mintegy 60—80 ezer forint lenne. Reméljük, hogy az illetékes szer­vek nem fogják ezt tétlenül nézni, s megakadályozzák a felesleges pénz- pocséklást. — Nem vagyunk Ígérgető emberek, de annyit mindenesetre már mond­hatok: 1959 június 15-re befejezzük a színházépítést!-ooo­Hartninctnillió forint megtakarítás A KISZ megyei bizottsága a II. ne­gyedév végén értékelte, hogy a KISZ-szervezetek hogyan hajtották végre a II. negyedévre kapott párt­megbízatásukat. A KISZ-bizottság megállapította, hogy megyénk KISZ- fiataljai az I. félévben kapott párt­megbízatások keretében 30 millió fo­rintot takarítottak meg a népgazda­ságnak. Többek között szép ered­ményt ért el a királdi bányaüzem KISZ-szervezete. A királdi kiszisták a II. negyedévben összesen 25 ezer 769 forintot takarítottak meg; BETEGLÁTOGATÁSON A betegek ne szegjék meg az orvos utasításátf ISMERETLENÜL, meglepetéssze­rűen, a megadott cím szerint kopog­tattunk be az ajtón. Csukva volt. Üres az egész porta. A szomszédtól érdeklődtünk: látta-e? — Nemrég ment el hazulról — mondta az idős, matyóruhás nénike. Egyedül van szegényke. Biztos a húgához ment. Nála étkezik. Alig vártunk néhány percet, ami­kor a fanyarból előbukkant, görbe botjára támaszkodva Csuhái József mezőkövesdi lakos, é Lenin Kohá­szati Művek dolgozója. Észrevette, hogy a kocsival ott állunk a kapuja előtt, ezért megszaporázta lépteit. Fáradtan, ziláló mellel ért hozzánk. Bemutatkoztunk, aztán a szobába invitált. — Javult-e már valamit a lá­ba? — kérdezte az ellenőrző brigád vezetője. — Igen. Sokat javult már — vá­laszolt —, de nem tudom, miért nem akar kiegyenesedni. Az orvos azt ja­vasolta, gyakran sétáljak, hogy erő­södjenek az izmok, de alig járok egy félórát, máris bedagad a bo­kám. Csuhái bácsi hat hónappal ezelőtt sérült meg. A lakótelep karbantar­tásánál dolgozott és leesett az egyik házról. — Nem bosszankodnék — mondta —, ha valami magas épületről es­tem volna le. Mindössze három mé­ter volt az egész (!) és most itt kell szenvedni. Ez tesz engem beteggé, a tétlenség, a semmittevés. Hat hónap óta talán többet öregedtem, mint azelőtt tíz év alatt. És ki tudja, leszek-e még valaha ember? Meleg, baráti szavakkal vigasztal­tuk, de ő folyton csak a gyárról, a munkáról érdeklődött. Dolgozni sze- . retne. Amikor elváltunk is, azt mon­dotta: — Jól esett, hogy meglátogattak, de legjobb lenne már ott, a munka­helyen találkozni. * ERŐSEN DÉLUTÁNBA hajlott már az idő, amikor Vencsellőre ér­tünk. Fecskó Béla vasszerkezeti dol­gozót ruhástól találtuk az ágyban. Nem aludt, csak pihent. Szüksége is van rá, hiszen a szeme sérült meg, a durvahengermű nagyjavítása köz­ben. Az ám, csakhogy megszokta ő is szegni az orvosi utasítást. Pihenés helyett kerékpárt javít és halászni jár a Tiszára, amely ugyancsak erős figyelmet követel. * ___Balsa. Tekervényes, szűk kö­zön jutottunk el Kovács József laká­sához. Nem találtuk otthon. — A szövetkezetbement — mondja a nővére. Utána mentünk, de t>tt sem talál­tuk. — Ma még nem is láttam erre­felé — válaszolt a boltos érdeklődé­sünkre. Megálltunk és azon tanakodtunk, hol keressük? Egy maszatosképű, 7-8 éves kisfiú szólalt meg mellettünk: — Tessenek jönni, megmutatom én, hol van! — Hol? — Kinn a falu végén, vályogot vet. Sietős léptekkel indultunk el a falu végére, Kovácsot azonban ott sem leltük. — Az előbb pedig még itt volt. Nem hazudnék... — erősködött a kisfiú! — Gyerünk a lakására! — mondta a brigádvezető. Kovács Józseffel útközben talál­koztunk. Talpig ünneplőbe volt öl­tözve. Már tudta, hogv őt keressük, de azért mégis érdeklődött a kilé­tünk iránt. Amikor bemutatkoztunk, a brigádvezető megkérdezte: — Miért nem tartózkodik a laká­sán, ha beteg? Erőltetett, beteges hangon vála­szolt: ­— Unatkozom ... — Az előbb még vályogot vetett? — Ééén? — Dehogy is dolgoztam! Alig élek, nemhogy még vályogot vetnék! — Hogy nem igaz? — szólt közbe önérzetesen a kisfiú. Hiszen én is láttam! Kovács József meghökkent és ide gesen, zavartan beszélt. Tekintetéből látszott, hogy legszívesebben meg- püfölné a gyereket. — Úgy bizony! Igaza van a kisfiú­nak — szólalt meg a brigádvezető. Ott is voltunk, ahol dolgozott. Kovács nem talált kibúvót és ezért siralmas hangon könyörgésre vette a szót. — Jobban éreztem magam. Már csak 150 darab vályog hiányzik, és építkezhetnék. Úgy gondoltam, las sacskán megcsinálgatom. Talán csak nem olyan nagy baj ez, hisz igyek szik az ember, hogy legyen vala­micskéje. Nagyon kérem, tekintse­nek el ettől... — Ugyan, hogy képzel ilyet? mondta a másik ellenőr. — Maga tbc-s beteg. Miért nem pihen? így nem fog meggyógyulni! Mit goncjo1 kinek tesz jót, ha ilyen állapotban dolgozik?' Az államot is becsapja, de elsősorban saját magának árt. * MIÉRT SZEGIK MEG A KIÍR­TAK az orvosok utasítását? S ha szólunk érte, azt mondják — zaklat­juk. De az ő érdekükben! — Szüksé­ges, hogy még fokozottabban ellen­őrizzük az üzemi betegeket! Török Alfréd Ami egy riporttól kimaradt AZ ÓZDI VASGYÁRBAN jártam, s már készülődtem hazafelé, amikor Sződi Pál fiatal művezető, a nagy­üzemi KISZ v. b. tagja elém állt: — A durvatengerműben van egy karbantartó Wigád, s igen szépen dolgozik. Keressük meg, megérdem­lik, hogy az újság írjon róluk. Szabadkoztam, hogy én nem egy brigádról akarok írni, hanem csak egy-két KISZ-istáról. Hiszen jó bri­gád olyan sok van, — karbantartó is a többi üzemrészek, karbantartóinak* összegyűjtik a fáradt hengerolajat, a rézhulladékot. A második negyed- évben a brigád nyolc beadott újítás sából ötöt bevezettek. Balesetmente­sen dolgoznak.. ( Erről beszélgettünk, s ezt mutat-* ják azok a számok is, melyek a dur- vahengermű-gépüzem KISZ-szerve-> zetének második negyedévi értéke- lésén szerepelnek. Ezen a kimutatá­son van egy hosszú számoszlop: mutatja a bejegyzés — de ez használt neki. Azóta sem­mi baj nincs vele. — Ö tagja a kialakuló törzsgárdának. Szorgalmas, ügyes fiú. Most emeltük fel az órabérét — jegyzi meg Kárpáti elvtárs. Kurmai István esete már mást mutat. Januárban még csak 80, áprilisban már 249 forint a selejtkártérí- tése. Többször szóbelileg is megfenyítették. —• Kurmai István nem való vasasnak. Már itt is hagyta a gyárat önkényesen. Odahaza, falun valószí­nűleg jobban helytáll majd. De itt szív kell, ami nála nem volt meg. Kárpáti elvtárs szerint a vidékiekkel több baj van, mint a helybeliekkel. Az igazolatlan hiányzás, késés gyakori náluk. Igaz, a munkába járás körülményei elég nehezek. De a falu, a föld is visszahúzza őket. Ott szü­lettek, nevelkedtek, visszavágynák óda előbb-utóbb. Fiatalokból lesz a törzsgárda A DIMÁVAG szerelőcsarnokának végében, mint végig az egész szereidében, esztergák és marógépek sorakoznak szép rendben. Az utóbbi félévben a hídmű- hely forgácsolóüzemét feltöltötték. Az átszervezés foly­tán ma már jelentős export gépalkatrészeket gyárta­nak az üzemrészben. Az üzemrész élete iránt jöttünk érdeklődni. A fő­művezető, Kárpáti Béla készséggel ajánlotta fel segít­ségét. ö kalauzol, mutatja be az üzemet és dolgozóit. Az üzem „magja“ A gépek fölé hajló esztergályosok, marósok több­nyire fiatalok. Az első gépen Kései Tibor esztergályos dolgozik. Fiatal segéd — ezévben szabadult. Mellette Kluknovszki Tibor, aki két éve érettségizett, techni­kusi képesítéssel, nagy becsvággyal hajlik a formálódó acél fölé. Amikor megkérdeztük tőle, nem szeretne-e jobban az irodában dolgozni, mosolyogva válaszolt: — Jó pár évig még nem. Előbb gyakorlati tapasz­talatra akarok szert tenni. Csak így tudok irányítani esetleg később, s így tudom igazán megbecsülni a fi­zikai munkásokat. A fiatalember KISZ-tag. Kívüle még három fiatal technikus dolgozik gépen. Az üzemben 33 ifi produk­tív termelő, ez az üzem létszámának kétharmada. A 33-ból 12 tagja a KISZ-nek. — Nagyszerű fiatalok — ez a véleménye Kárpáti Bélának. — A világot ki lehetne fordítani a sarkából velük. Csaikhát... az utóbbi időben csalódtak. Becsap­ták őket. Még a tavasszal történt. Lucsokban, hóban 70 ton­na ócskavasat gyűjtöttek. A KISZ-bizottság ígéretet tett, hogy az összegyűjtött hulladékért pénzt fizetnek. A fiatalok elterveztek egy egri és egy csepeli kirándu­lást. A kirándulásból, sajnos nem lett semmi, men nem kapták meg az ígért pénzt. Hiába érdeklődött mindezideig az alapszervezet vezetősége, a nagyüzemi KISZ-bizottság hallgat... A fiatalokban bízni kell — Én bízom bennük —■ mondja Kárpáti .elvtárs. A látottak is azt bizonyítják. Amíg az üzemet vé­gigjártuk, többen megállították: tanácsot kértek tőle. Végiglapozzuk a főművezető naplóját. Felfelé vagy lefelé ívelő grafikonvonalakká képződnek a számok, bejegyzések. Kluknovszki Tibort egyszer megrótták — meg másféle is — hogy akár egy he­tet is tölthetnénk a gyárban... Olyan KISZ-fiatalokat mutasson, akik helytállnak, példát mutatnak, újíta­nak, tanulnák, ismerik őket és... csak ezután szórakoznak. A fiatal, jómegjelenésű művezető nem tágított: — Akkor éppen helyben vagyunk, mert ez a brigád KISZ-brigád, s éppen olyan fiatalokból áll, amilye­neket az elvtárs keres. Továbbra is próbáltam lebeszélni, de hasztalan. Elindultunk, s fűtött a kíváncsiság: milyen lesz ez a bri­gád, milyenek a tagjai? Forró, lüktető üzemeken halad­tunk keresztül. Nemcsak a nehéz, izzó vasakkal, de a forró levegővel is birkóznak itt az emberek. Valóban küzdelem látható itt, a kígyózó, tü­zes vasak között. S az az ember, aki itt megállta a helyét, valóban ember, férfi a talpán. A durvahengerműben is rekkenő hőség fogadott. Azt mondják, átlago­san 60-70 fokos itt a melég, de aki hosszú idő óta itt dolgozik, megszok­ta. 1 -'-W­A BRIGÁD TAGJAI nehezen jöt­tek elő. A hatalmas csarnokban min­denütt serénykednek a karbantar­tók, nem könnyű Őket »összeránta­ni«. Mégis sikerült. A tíz főből álló Kun Béla KISZ-brigád ott sorako­zott a bejárati ajtónál. Amikor meg­jelentek, mindjárt arra gondoltam: mégiscsak jó, hogy eljöttem a fiatal művezetővel, mert a brigád tagjai — amíg beszélgetünk — hűsölnek egy kicsit. Milyen emberek? Fiatalok és lelke­sek. Olyan brigád, amely minden szempontból kiváló. Az újságíró, vagy a rádióriporter csak a legjobbakat mondhatja, írhatja róla. Ezek a fia­talok nem ismerik az igazolatlan hi­ányzást. Fegyelmezettek, mint a jó katonák. Az üzemzavart gyorsan el­hárítják. Újítanak. Segítséget adnak llend a lelke mindennek Mi a rendet az emberi jellemnél kezdjük. Az embertársakhoz való viszony épp oly fontos, mint a munkához, vagy a termelési eszközökhöz. — Mond is egy példát hozzá Kárpáti elvtárs: — Eipi János fiatal segéd szakállal, tornyos „hárival”, csúnya modorral ke­rült az üzembe. A fiúk kinevették, kigúnyolták. Ami­kor ez nem használt, tudtára adták, hogy ilyen kül­alakkal és magaviselettel nem tűrik meg maguk kö­zött. És ez használt. Másnap megborotválkozva, rendes frizurával jelentkezett munkahelyén. Az üzemben az a szokás honosodott meg, hogy szombaton, műszak után a gépeket leápolják. De fé­nyesre ám, mint a báli cipőt. Ez sem ment máról-hol- lapra. Kezdetben csak immel-ámmal csinálták. Ma nár senkit nem kell nógatni. A gépek ápolása meg­szokottá vált, mint mondjuk, a test tisztántartása. Gon­dozzák az esztergagépeket, annak ellenére, hogy már némelyik elavult, régi. Ezen azonban a gyár igazgató­ságának kellene segíteni. Nem is beszélve arról, hogy ez minőségi és mennyiségi termelésnél sokat jelent. Reméljük, rövidesen sor kerül a kicserélésükre. Már csak azért is. hogy az üzemben, ahol csupa fiatal dolgozik, s csupa fiatal műszaki vezet, ne legyen „bar­na folt”. B. h. 65.398.10 forint. Ennyit takarítottak meg a II. negyedévben. A brigád tagjai szerény emberek, nem szívesen beszélnek eredménye­ikről. Nagy Albert főgépész és Ju­hász Károly alapszervi titkár beszél helyettük. Elmondanak minden szé­pet és jót, amit csak emberekről* egy brigádról lehet. De mások is így vélekednek ezekről a derék fiatalok­ról. KÖZBEN FELTETTEM egy kér­dést. — A brigád megkapta-e már a kiváló címet? — Nem. — És a tagjai? — Még senki sem kapott kiváló dolgozó kitüntetést. — Mi ennek az oka? —Nem tudjuk. (— Hm. Akkor mégiscsak jó, hogy ide jöttem, s megismerem a Kun Béla brigádot.) — Más üzemben százan, meg szá­zan kaptak már kiváló dolgozó ki­tüntetést. Rólunk megfeledkeztek, ■—* mondja a brigád egyik tagja. — Egyedül az üzemi újság, az Óz- ÖAJ&was írt rólunk elismerő hangon — szóíT közbe egy másik fiatal. Ennyi az egész. S míg a fiatal mű­vezetővel ismét keresztül botorkál­tam a forró levegőt sugárzó üzeme­ken, egyre azon töprengtem: azt mondják, hogy a Kun Béta-brigád, az ózdi gyár egyik legjobb karban­tartó brigádja, és mégis: hol marad hát\a megbecsülés? Hol marad a di­csérő-szó, az elismerés? Mert, ugye­bár, még egy igazgatónak is jólesik, ha azt mondják: ezt jól csináltad, öregem. S ha a munkásnak azb mondják: nagyszerű ember vagy* megdicsérlek, s ezt esetleg a család­jával, hozzátartozóival is közlik, ta­lán egy jutalomnál is többet jeíent... SZŐDI PÁL fiatal művezetőt más­kor is megkeresem, mert igaza volt: erről a brigádról írni, szólni kell máskor is. SZEGEDI LÁSZLÓ Felhíyás A Vasutas Szakszervezet területi bizottsága felhívja a MÁV nyug­díjasok figyelmét, hogy saját, valamint arcképes igazolványra jogosult családtagjaik részére az új mintájú igazolványhoz 40x40 mm. nagyságú fényképet időben szerezzenek be. A fényképekre az október 1-én kiál­lításra kerülő igazolványokhoz van szükség. Fél évnél régebben készült fényképet nem fogadunk el. CUKORRÉPDTERMELŐK! Megkezdődött az 1959. évi cukorrépatermelés szerződéskötése. A gazdag cukorrépatermelés előfeltétele a jó nyári és őszi talajéi őkészítés. Szerződjünk minél előbb cukorrépalermelésre! A szerződést a helyi íöldművesszövetkezelek megbízottjai kötik A cukorrépa ára fizetendő súlyú répamázsánként: 10,— Ft és 3 kg kristálycukor természetben. Ha a termelő a kristálycukrot természetben nem, vagy csak részben kívánja átvenni, a cukorgyár mindern' kg cukor helyett 10,60 forintot fizet. Természetbeni juttatás: 65 kg egyszer préselt, vagy 35 kg kétszer préselt, vagy 3 kg száraz répaszelet és 0,50 kg melasz, térítés nélkül, tógazdasági termelőszövetkezeteknek, termelőszövetkezeti soportoknak, szakcsoportoknak, szakszövetkezeteknek, társu­lásoknak az előírt feltételek teljesítése esetén fentieken kívül mázsánként 3,— forint nagyüzemi feláí. Cukorrépatermelés = belterjes gazdálkodás Belterjes gazdálkodás = nagyobb jövedelem! CUKORGYÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents