Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-25 / 174. szám

PMek, 1953. júHuff 25. gszakmagtarorszAg 5 Kicsinyek hízókúrája Vidáman élnek a gyermekek a sátoraljaújhelyi üdülőkben Vidám gyermekzsivajjal teli autó­buszokon utazunk Miskolcról Sátor­aljaújhely felé. A két Ikarusz negy­venegy vidám kislányt visz kétheti boldog üdülésre. A gyermekek szülei a borsodi bányák dolgozói, üdülteté­süket a Borsodi Szénbányászati Tröszt végzi. Amíg az autóbusz a kilométereket rója és amíg az eddig ismeretlen gyermekek egymással barátkoznak (no meg falatoznak, mire Szerencsre érünk több kilönyi szalámit fogyasztanak el reggeli- pótlásként), Rasztócki Józseffel, a tröszt pénzügyi osztályának vezető­jével beszélgetünk. Megtudjuk, hogy a tröszt ezévben 300 000 forintot fordít a gyermekek üdültetésére. Ebből tartják fenn a sátoraljaúj­helyi, a balatonszemesi és a leány­falui üdülőt. A sátoraljaújhelyire eb­ből az összegből mintegy 140.000 fo­rint jut. Jelentős anyagi áldozat ez a tröszt részéről és a szülők hi­hetetlen módon — mégsem élnek kellő mértékben a lehetőséggel. A most induló turnusban is még vala­mi harminc gyermeket tudtak volna üdültetni, de nem volt elég jelent­kező. Különösen gyenge az érdeklő­dés a leányos bányász-szülők részé­ről. A szülői hozzájárulás csekély, napi tíz forintot kell fizetni egy gyermekért, amiben az oda- "is visz- szautazás is benne van. A régi bá­nyászok, a kolonizáltak inkább élnek ezzel a kedvező lehetőséggel, de az új bányászok, a kétlakiak, a falusiak helytelenül — nem engedik gyer­mekeiket az üdülőkbe. Sátoraljaújhelyen a szlováknyelvű diákotthonban kapott otthont a ba- nyászgyermekek üdülője. Érkezéskor orvosi vizsgán esnek át és ezen felül naponta jár hozzájuk orvos. A szobákban példás a rend. A most hazainduló turnus — hetven­két fiú — még egy utolsót lubickol a strandon, csomagjaik már az ebéd­lőben várják őket. A kislányok, mint új honfoglalók, kiválasztják a leg­alkalmasabbnak tetsző ágyakat, szek­rényeket, rendezkednek, otthont te­remtenek maguknak két hétre. Négy nevelő vigyáz rájuk éjjel-nappal, gondoskodik pihenésükről, szórako­zásukról és nem utolsó sorban: neve­lésükről. Várady Sándor, az otthon vezetője büszkén mutatja a két hét minden órájára kidolgozott progra­mot. Van abban minden: játék, ne­velőcélzatú beszélgetések, sport, strandolás, kirándulások (Sárospatak, Hollóháza, Füzérkomlós stb.), üzem- látogatások, tanulmányi kirándulá­sok. És az étkezés! Egy »szürke hét­köznap« étrendje: reggelire kakaó j xxijasltenyérrel, tízóraira gomolya i zöldhagymával, ebédre karalábé- leves, töltött borjúhús burgonyával és pároltkáposztával, uzsonnára kis- kalács, vacsorára gulyásleves. Nem csoda, ha ilyen táplálkozás mellett — a sok strandolás ellenére is — gyorsan híznak a gyermekek. Az átlagos súlygyarapodás egy kiló hetven deka fölött van, de sokan híztak két kilón felül is, sőt öt kisfiú súlya több mint három kilóval gya­rapodott. Ezek most nagyon boldo­gok, mért a három kilón felüliek — a hízási verseny jutalmaként — egy jókora csokoládétortát kapnak bú­csúzóul. Amíg a frissen érkezett kislányok elhelyezkednek, a hazainduló fiúk pedig visszajönnek a strandról, fel­keressük a megyei és a miskolci ta­nács közös gyermeküdülőjét, ahol jelenleg 160 kisfiú és kislány piheni ki a tanév fáradalmait és tölt két boldog hetet. A megye minden sar­kából vannak itt gyermekek. Sajnos, a gyermekekkel nem találkoztunk. Látogatásunkkor éppen tanulmányi kiránduláson voltak a sátor'alíaúi- helyi dohánygyárban, de megnéztük elhelyezésüket, munkarendjüket, sőt konyhájukat is, ahonnan ínycsiklan- dóan áradt a forró zsírban sercegő vagdalthús illata. Bősze József né gondnok kálauzol- gatott az egykori piarista fellegvár hűvös, boltíves folyosóin, a lakószo­bákban, ahol katonás rendben sora­koznak az ágyak, kofferek. A gyer­mekek itt is napi ötszöri bőséges és ízletes étkezést kapnak, programjuk nagyjában egyezik a bányászgyer­mekek üdülőjének programjával. Állandó orvosi ellenőrzés alatt áll­nak, 12 nevelő gondoskodik róluk. A két tanács három turnusban üdülteti a gyermekeket, az első turnus egyben úttörő örs- vezetőképző tábor volt. A bányászgyermekek üdülőjében utolsó ebédhez ülnek a hazatérő kis­fiúk. Remekül sikerült az utolsó ebéd is. Húsleves volt metélt tésztá­val, remek borsostokány burgonyá­val és uborkasalátával, óriási ada­gokat mértek ki a szakácsnénik, de a kis lurkók étvágyán nem lehet ki­fogni. Van, aki többször is jelentke­zik repetáért. Ebéd után jön a nagy pillanat: a hízási verseny győztesei boldogan veszik át a csokoládétortá­kat. (Mire Miskolcar értünk, mind el­fogyott.) Még egy csomag útraváló (vajaskenyér, szalámi, gyümölcs) és két boldog hét és a nevelőktől való érzékeny búcsúzás után hetvenkét kisfiú felkapaszkodik a hazavívö autóbuszra. Az úton se vége, se hossza a sok kedves élmény mesélé- sének, s persze az evésnek sem, mert az útravalócsomagnak „nem szabad“ beérnie Miskolcra. (Szerencsig el is fogy mind.) Nem lennénk igazságosak, ha az üdülésről szóló írásunkban-nem em­lékeznénk meg Pácza Istvánné, a Borsodi Szénbányászati Tröszt mun­kásellátási főelőadója áldozatos mun­kájáról, aki nemcsak szervezte, szer­vezi és irányítja a gyermeküdülte­téseket, de a gyermekekkel is úgy foglalkozik, olyan szakértelemmel és olyan szeretettel, mintha nem hiva­talnok. hanem pedagógus lenne. A kis üdülők, ha visszaemlékeznek boldog nyaralásukra — nevelőik mel­lett —, sok szeretettel fognak gon­dolni a gyermekek Futó Zoltánra is, a miskolci bányák munkatársára, aki a gyermeküdültetések körüli te­endőkben egyik legjobb Segítőtársa Páczánénak, egyben egyik legjobb barátja a gyermekeknek. Nem tudnánk megmondani ponto­san. hogy egy-egy gyermeknek az üdültetése akár a tanácsnak, akár a Borsodi Szénbányászati Trösztnek mennyibe kerül a csekély szülői térí­tésen felül. Egy tény: népi államunk jelentős anyagi támogatással járul hozzá, hogy a dolgozók gyermekei, akik a maguk gyermekkorában erre nem is gondolhattak, boldogan tölt­hessék a nyarat. Amikor népi álla­munk sok-sok eredményét, segítő­készségét számba,vesszük, amikor mai életünket vizsgáljuk, erre is gondoljunk!... (benedek) Egy újítással 18 tonna bronzmegtakaritás A kohóknál használatos bronz fú­vóformák végei a nagy hőség követ­keztében viszonylag rövid idő alatt elégnek. A régi gyakorlat szerint az ilyen égett végű fúvóformákat már nem használták. Jaan Zoltán, az Óz­di Kohászati Üzemek hegesztője új módszert vezetett be az égett végű fúvóformák további hasznosítására. Az égett részt leesztergálta s új bronzfeneket tett rá. Az új javítási mód igen jól bevált s a nemrégen történt értékelés szerint egy év alatt ilyen módon, tizennyolc tonna bron­zot takarítottak meg az ózdi kohók­nál. A megtakarítás pénzértéke meg­haladja a százötvenezer forintot.---------------ooo--------------­— Százötven kiló smaragdot ter­meitek ki egy hét alatt belső Mongó­liában egy nemrég feltárt smaragd- bányában. — A sajószentpéteri Il-es aknán a tökéletes energia ellátás érdekében a Il-es számú jobb osztón transzfor­mátor állomást kötnek be. ÉRDEKES I ________________________ M atematikai számítások a rákkutatásban Alekszandr Csizsevszkij ismert szovjet tudós szerint matematikai számítások alapján lehetővé válik a rák korai felismerése. A professzor olyan egyenletet állított fel, amely kimutatja a vörösvérseitek mozgásá­nak törvényszerűségét a véredények­ben. Az egyenlet egyik tényezője az egészséges ember vérében meglévő vörösvérsejtek meghatározott száma. Ha a betegség felborítja az egyenle­tet, akkor különféle, újszerű mate­matikai műveletekkel megállapíthat­ják. hogy a rák korai vagy már elő­rehaladott állapotban van-e? A vakok a fülükkel „látnak“ Az innsbrucki Helga Domes orvos­tanhallgatónő három héten át vakon élt. Szemét sötét filcdarabokkal és egy fekete motoros szemüveggel ta­karta le. így került el az innsbrucki vakok intézetébe, amelyet azelőtt so­hasem látott. Ennek ellenére kiismer­Puskin E Ieningráűi Puskin-emlékművet Anyi- kusin szobrászművész alkotta, akit nem­régiben tüntettek ki Lenin-díjjal. te magát, nem szaladt neki »vakon«* az ajtóknak, vagy a falaknak. Mi­előtt akadályba ütközött volna, úgy érezte, mintha finom kendőt borítot­tak volna halántékára és arcára. Ez figyelmeztetésként hatott rá és idő­ben kitért az akadály elől. Vajon honnan ered ez a figyelmez­tetés? — tette fel magának a kérdést Helga Domes. Csupán egyszerű bőr­érzékenységről van szó, vagy talán füle érzékelte a falból kisugárzó hanghullámokat? Az orvostanhallgatónő végül is bi­zonyítékot szerzett arról, hogy ki­zárólag a hallásnak tulajdonítható, a vakok különösen fejlett tájékozódó­képessége. Erről úgy győződött meg, hogy bekötöztette az egész fejét, or­rát leragasztatta, hogy csak a füle maradt szabadon. így meggyőződött róla, hogy a tájékozódást egyedül fü­lének köszönhette. * Üjfajta oltóanyag Dr. Z. Dinter svéd tudós új mód« •szert fejlesztett ki a száj- és köröm­fájás elleni oltóanyag előállítására. Az új gyógyszer egytizedébe kerül a réginek, 100 százalékos hatású és a betegség különböző fajtáinak meg­felelően három változatban készül. Gyártásának lényege az, hogy az ol­tóanyagot kitermelő vírust frissen vágott borjú veséjében tenyésztik ki. Régebben az oltóanyag készítéséhez és kipróbálásához élő állatokat kel­lett használni. Dr. Dinter bebizonyí­totta, hogy a vesében a baktérium- kultúrák éppen olyan gyorsan fejlőd­nek, mint az élő állatokban, s ilyen módon az oltóanyag hatékonyságát jól ellenőrizhetik. * A makroergek titka Hogyan válik a szervezetben az égési folyamatok energiája gondolat­tá, mozgássá vagy más életfunkció­vá? — Ezt a problémát vitatták meg nemrégiben a Szovjet Orvostudomá­nyi Akadémia leningrádi konferen­ciáján. A jelenlévő tudósok nagy ér­deklődést tanúsítottak az úgynevezett makroergek tanulmányozása iránt Megállapították hogy ezek a külö­nös anyagok az anyagcsere eredmé­nyeképpen, minden élő sejtben lét­rejönnek. Fermentumok segítségével energiát halmoznak fel magukban, amelyek serkentik az életfunkciókat. Ha a makroergek nem gyűjtik össze ezt az energiát és nem adnak impul­zusokat a szervezetnek, akkor szfv- és véredénymegbetegedések, rossz­indulatú daganatok keletkeznek. Az orvostudomány tehát fontos feladatának tekinti, hogy mestersé­ges makroergeket hozzon létre. Az egyik ilyen vegyületet, az Adenozin- trifoszfor-savat már a gyakorlatban is alkalmazzák. Tudósítónk jelenti Brnxellesből t Az „Expó“ kizökkentette a belgákat megszokott életritmusukból Az egész kiállítás egy csodálatos panoráma Majdnem félidőnél tartunk már a világkiállításon, ami­kor ez a beszámoló készül. Az elmúlt hónapok alatt, a kirá­lyi megnyitó után az események hosszú sücálája zajlott lei különböző fogadások, ünnepségek, nemzeti napok megnyitói, államfők látogatása, sőt tűzeset is előfordult (osztrák pavi­lon) és esküvő is (Vatikán). — A franciák elkéázültek a mo­numentális üvegpavilon jukkái, az arabok is lekövezték elő­csarnokukat, s az utakat is mindenütt rendbehozták. — Mert bizony a megnyitáskor még sok minden meglehetősen „fal- kész” volt. Humorosan is hatott, hogy amint a belga király és a kíséretéhez tartozó egyéb méltóságok a megnyitást vég­rehajtván, elhagyták a kiállítás területét, szinte minden pa­vilonban nyomban megjelentek a szerelők, szállítómunkások, » velük együtt a ládák, létrák, szerszámok, egyéb limlomok halmaza, — úgy, hogy ismét előkészületi képet Öltött min­den. Egyedül Luxemburg pavilonja előtt díszelgett változat­lan büszkeséggel a tábla: „Elkészült és nyitott április 2-án!” Mindez azonban nem zavarta a látogatókat, akik a meg­nyitó óta — akár esik, akár fúj — szinte állandóan növekvő számban keresik fel a kiállítást — eddig mintegy 15 millióan , s csodálják az atomkorszak ragyogó demonstrációját. Ma az Expó (ahogy a brüsszeliek a házigazda bizalmas­ságával és megszokottságával rövidítik) méltán a világérdek­lődés egyik központja. Egy levél csak szűk keret mindenre kiterjedő, részletes beszámolóhoz, ezért ezen első híradásom­ban inkább általános képet kívánok nyújtani a világkiállí­tásról. Brüsszelt teljesen felforgatták a kiállítás miatt Nemcsak a királyi park — ahol a kiállítás helyet kapott változott meg topográfiailag, hanem a város is. Utcákat, par­kokat, tereket rendeztek át, annyi új alul- és felüljárót épí­tettek, hogy régi brüsszeli legyen a talpán, aki város-járása közben nem venné szívesen egy tájékozott idegenvezető se­gítségét! És végre valami, aminek a hirdetése győztesen veszi fel a versenyt a Coca-Cola-reklámmal! Sok nyugati útleírással azonosan — a repülőgépről leszállván —, valóban a Coca- Cola-reklám volt az első, ami szemembe ötlött. S azóta is lép- ten-nyomom, — ahogy a piakát is írja: „Toujours-partout: Coca- Cola”, mindenütt belebotlik az ember. Ennél gyakrabban csak az „Expo 58” felírás és az ötágú csillag látható. Utca­sarkon, villamosmegállónál, útkereszteződésnél jelzőtáblák formájában — de ezenkívül minden árucikken, a cipőtől. italtól kezdve, harisnyatartón, szépítőszeren, csokoládén ét, egyéb élelmiszerek, nyomtatványok, emléktárgyakig — az „Expo 58” jelzés látható. (Hiába. Nyugaton vagyunk, s itt mindenből üzletet csinálnak!) Az Expo kizökkentette a belgákat megszokott, higgadt életritmusukból. Üzleteik forgalma fellendült, a villamosok kezdenek pesti hangulatot árasztani (egy-két hét, s itt is utazhatunk végre ütközőn!), taxira forgalmasabb időpont­ban várni kell, (pedig különben rengeteg van belőlük, s min­dig, mindenütt található volt szabad kocsi). A színházak, mo­zik kezdenek félház előtt játszani (egyébként meglehetősen üresek), s végre érez az ember valami lüktetést a város életé­ben, (mert bizony a belgák elég csendesek, állandó sörös- kancsóikkal. s szűrt kávéikkal.) A város esti képe is más lett A rengeteg neonreklámot szinte elnyomva, ragyognak az Expo-hoz vezető utcák villany-virágfüzérei. A Palais de Jus- tice-tői, vagy más kiemelkedő pontról nézve, szinte úgy ér­zékeli az ember, mintha számtalan brilliánsfűzér lenne a városon keresztülfektetve, mely mind egy centrum felé cso­portosul, s ebben a centrumban ott. szikrázik, csillog-villog egy hatalmas drágakő: az Atomium. Valóban oly megkapó látvány, amikor alkonyattájt felgyúlnak a gömbök felületére beépített égők, s szinte pillanatonként váltakozva égnek, ki­alszanak — közöttük meg visszatükröződik a kiállítás déli­bábos képe ezer más fényével, — háttérben a mélykék ég­bolttal —, hogy nem csoda, ha az emberen lírai hangulat lesz úrrá. Goethe sorai jutnak az eszébe s azt go-ndolja: mi­lyen csodálatos látvány, ez az a pillanat, aminek azt monda­nám: Megállj! Ne tűnj tovább! A kiállítás — mint már utaltam rá — a királyi park egyik részében 'kapott helyet. Az ősszel visszarendezik a parkot eredeti formájába Ez elég komoly munkát jelent majd, hisz rengeteg tavat lé­tesítettek, mélyedéseket faragtak ki. dombokat halmoztak fel, utakat köveztek le, s ki tudná még felsorolni a rengeteg átalakítást. Egyedül fákat nem lehetett kivágni. Ebből aztán sok építési komplikáció adódott. Például megérkezésünkkor a személyzeti öltözőben egy vastag fatörzset találtam, de be­szorítva a padlótól a mennyezetig. Vajon valami díszlet lesz? De hogy tudták behozni? A rejtély megoldódott, amikor a tetőteraszon viszont egy törzsnélküíi, hatalmas gesztenyefa- kommát találtam. Azóta sok pavilonban láttam félig vagy egészen beépített fát. A parkírozott részek gyönyörűek. Mindenütt virágrenge­teg. Az első a nárcisz volt, de garmadával: fák, bokrok tövé­ben, tisztásokon, mindenütt. Sárga volt tőle az egész kiállí­tás. Közben kezdtek virítani a bódító illatú jácintok, s mi­előtt elmúltak volna, mindent elárasztottak a tarka tulipá­nok. S azóta is, a szezonnak megfelelően, állandóan újabb és újabb virágokkal, díszbokrokkal ültetik tele a parkokat. Csodálatosan szépek a szökőkutak A víz játékát nehéz szavakkal leírni, azt látni kell! Talán csak annyit, hogy az egyik fő látványosság a Fogadási Palota előtti tér szökőkút-rengetege. melytől a kiállítást keresztül­szelve, s az Atomiumot körülfogva, vízilépcső vezet az együk főbejáratig, ott ismét egy csodálatos szökőkútban végződve. Ezeken kívül csarnokokban, tavakban, utak mentén, virá­gok, fák közt, mindenütt szökőkutak. Játékukat 2—3 percen­ként változtatják, s alakzatukkal változik a rejtett megvilá­gítás színe is. Van egy „mű-szökőkút” is, üvegből, mely kü­lönösen esti kivilágításban szép látvány. Kevesebb elragadtatással szemléli az ember a szintén nagy számban elhelyezett szobrok némelyikét. (A képzőművé­szetekkel később részletesebben kívánok foglalkozni.) A kiállításon három gócpont alakult ki Az egyik maga a Fogadási Palota, mely a tulajdonképpeni fő-fo bejárat. Mint a neve is mutatja, rendeltetése az, hogy fogadja a látogatókat, azaz mindenkit ellásson kellő útmuta­tással, instrukciókkal. A nagy csarnokban található egy tájé­koztató iroda, ahol 7 nyelven adnak felvilágosítást, egy ide­genvezető iroda, ahol órákra, fél vagy egész napra lehet bé­relni vezetőt, az Expóra, — egy elhelyező iroda, mely segít a szállásszerzésben, egy utazási iroda, minden közlekedési eszköz igénybevételére, rendőrségi kirendeltség, csomag-meg­őrző, gyermek-megőrző, pénzváltóbank, posta, telefon, táv­írda kirendeltség, jegyelővételi iroda színház- és mozielőadá­sokra és ezeken kívül férfi, női fodrászat, minikűr, pedikűr, virágáruda, újság-, dohány-, emléktárgy-áruda, kávézó, büfé, automata cipőtisztító — szóval a belépő idegen mindent egy helyen megtalálhat, amire brüsszeli tartózkodása alatt szük­sége lehet. A csinos. mosolygó belga hostesse-ek (vendéglátónők) mindenütt jelen vannak, hogy segítségére legyenek a tájékozatlan turistáknak. A szükséges instrukció­kat, s kellő mennyiségű belga frankot megszerezvén. — mert nem olcsó mulatság a kiállítás-látogatás —, a látogatók in­nen a Belgium-térre lépnek, ahonnan — a tér szökőkút-arze- nálját kellőképp megcsodálva, s lefényképezve — megkezd­hetik kiállítás-járásukat. Az első út általában az Atomiumhoz vezet, mely mint egy mágnes, vonzza magához a láto@atéö5í. PAWL Jjmotsw

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents