Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-25 / 174. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Péniet, 1958. jútius 25. A szocialista országok segítségével épül Borsod megye több új ipari létesítménye 1960 első negyedévében megkezdik a pátére pörkölését a rudabányai vasércdúsítóban Az indiai ikrek „szenzációja64 A polgári világban úgy tartották a szerkesztők, hogy minden új-1 ságszámban gondoskodni kell az ordító, fantáziaizgató szenzációik mellett finomabb hangvételű olvasmányról is. Legyen csemege a reggelihez a polgár asztalán — ez volt a szerkesztők elve, A jól szituált körülményekben élő polgár magabiztos lassúsággal kortyolgatta reggeli kávéját, közben kinyitotta újságját a szokott helyen és kávézva olvasta a csemegét, az aznapi tárcát. A szegény újságírónak csak egyetlen szempontja volt, de az aztán kiadós: tárcája nem zavarhatta meg a polgár emésztését és kávézó kedvét! A negyvenes-ötvenes évek polgárához figyelmetlen a sors. Konstruált szenzációk helyett jelent és jövőt változtató események rontják reggeli kávéja ízét. Tessék példának elképzelni a közel- és közép-keleti olajérdekeltségek cégtársainak egy jó héttel ezelőtti reggelijét. Minden előzetes mennydörgés nélkül, tapintatlanul a cégtárs orra alá csapott a mennykő: megdöntötték az iraki királyságot! Ebéd mellé ott a tőzsdei vihar: zuhan az arab olaj árfolyama! Az olajhírre megjön a polgár étvágya és pánikba esik. Riadóztat és partraszállítja a VI. flotta tengerészgyalogságát. A tengerentúli pánik azonban, jellemző módon, nem tudja uralma alá vonni a világot. Csak maradjunk a polgároknál. Olvasom az „Ország Világ”-ban, hogy Bombayban egy Kripalini nevű kishivatalnok családja őszintén csodálkozott a tengerentúli polgártárs pánikbaesésén. A történethez hozzátartozik, hogy Kripaliníéknak egy évvel ezelőtt ikrei születtek: két makkegészséges fiúcska. A hindu vallási szertartás szerint a fiúk- nak egy éves három napos korukban lenyírták a haját. A szertartás után az ikerpár elégedetten ült a fényképezőgép elé. Ebből adódott a világszenzáció. A fényképet nézegetve a Kripalini rokonság felfedezte, hogy a gyermekek korunk két vezető államférfiára hasonlítanak, az egyik N. SZ. Hruscsov szovjet miniszterelnökre, a másik Eisenhower amerikai elnökre. A fénykép és saját ötletük annyira megtetszett Kripaliniéknaik, hogy a képet levél kíséretében elküldték a szovjet miniszterelnöknek. „Az ülő gyerekek tartásukkal hasonlítanak önre, és Eisenhower úr amerikai elnökre. A jobboldali fiú Eisenhower úrra emlékeztet, amint mé- lyen elgondolkozik azon, hogyan szárnyalja túl a szovjet mesterséges holdat, az óriási világsikert. A balra lévő gyermek nyugodtan mosolyog szomszédján és önre hasonlít. Remélem, önnek is tetszik majd ez a kép. Nagyon hálás lennék, ha igazolná levelem kézhezvételét. Ikreim és jómagam nevében kívánok önnek és az ön országának még több tudományos sikert.” — írta többek között Kripalini. Kripalini egyszerű indiai állampolgár. Kishivatalnokként dolgozik Bombayban, a Központi Vasutak könyvelésén. Békében, nyugalomban akarja felnevelni két fiát. A politikából elsősorban az érdekli, hogy marad-e a béke, vagy felülkerekedik a pánik. A képet bizonyára naponkint előveszik á családban, mutogatják az ismerősöknek. A szovjet mesterséges hold azóta mindennapi életünk természetes űrbéli társutasa lett. Az ikrek tartása azonban változatlanul jellemző a két államférfira. Eisenhower változatlanul bosszankodva elmélkedik, Hruscsov változatlanul mosolyog. A Szovjetunió miniszterelnöke csúcsértekezletet javasol, az amerikai elnök pedig azon gondolkodik, hogy milyen új diplomáciai sakkhúzással ellensúlyozza a szovjet kezdeményezést. A Bombay-i ikrek még igen keveset tudnak a világról. Ha felnőnek, csodálkoznak majd, hogy egyéves háromnapos korukban fényképükkel világszenzációt produkáltak. Világszenzációt, amennyiben nevüket szárny- ra vette a nemzetközi sajtó. Ez a szenzáció azonban egyszerű polgári szülők agyában született meg, s nem az újságszerkesztők asztalán. Tükrözi azt, hogy ők hogyan látják a világot, melyik politikát helyeslik, melyiket nem. A Bombay-i ikrek, ha felnőnek, mosolyognak majd a szülők humorérzékén, amellyel 1958-ban kicsit megtréfálták az amerikai államfőt. Talán nem is tréfa ez, nagyon is őszintén valóságba vágó vágy, s nemcsak Kripaliniéké, de sok-sok szülőé még rajtuk kívül! r r NAGY ZOLTÁN Egészségesen tértünk haza Rudaibáinyán — a hároméves tervben — befejezik a vasércdúsitómű első részének építését. Az új üzemrészekben a gyengébb vastartalmú pátércet megpörkölik és ezzel az érc felhasználása az eddiginél lényegesen gazdaságosabb lesz. A hatalmas mű pörkölőrészének üzemeléséig azonban még sok munkát kell el- végezmiiök az építőknek és szerelőknek. A bánya mélyművelésű munkahelyein nagy mennyiségben található 23—24 százalékos vastartalmú pátércet keskenynyomtávú vasútvonalon szállítják majd a dúsítómű csillebuktatójába. A 10 millió forintos költséggel épülő bányavasút földmunkái mellett már elkészült a 15 méter hosszú Szuihony úti felüljáró híd. A kisvasúton érkező ércet a csillebuktatóba ömlesztik. Ez az üzemrész a domb tetején épült fel és vasbetonból készült aláépítményét 22 méter mélységbe süllyesztették a földibe. Az épületbe törőgépeket, rostákat, láncos adagolókat és körbuktatókat helyeztek el. A gépek nagyobb részét a Német Demokratikus Köztársaság Ernst Thälmann gyárában készítették. Ä szerelési munkálatokat az év végére fejezik be. Az összetört pátércet a csillebuktatóból ferde szállítószalagokon továbbítják a tároló és hűtőépületbe. Ennek építése még folyik, de a napokban már megkezdték gépi berendezéseinek szerelését is. A szállító- szalagokon kívül automatikus myers- ércmántavevő készüléket is felszerelnek, amellyel megtörik, osztályozzák és laboratóriumi vizsgálatra előkészítik az ércet. Az üzem négy tároló- bunkeréből lassú forgású tányéros adagolók segítségével jut majd a pátére a pörkölő kemencékbe. A tároló- és hűtőépület a jövő évben készül el. A vasércdúsítómű egyik legfontosabb üzeme: a fűtő és adagoló épület, valamint a pörkölő lesz. A fűtő és adagoló épület között, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak irányításával — 10 méter magas tartóoszlopokra — két, 30 méter hosszú, forgatható pörkölődobot szereltek fel. A szabadban lévő kemencék tűzálló falazását szeptemberben kezdik meg. s a jövő évben a pör- kölő-üzem szerelési mimikáit teljesen befejezik. A pátvasérc pörköléséhez szükséges még a kazán- és generátorház felépítése. A munka itt is gyors ütemben folyik és o*3reláthatólag szeptember közepén hozzáfognak a generátorok és lokomobil-kazánok szereléséhez. A két üzemrész a jövő évben készül el. Emellett a pörkölt érc elszállítására 24 millió forintos költséggel korszerű rakodót készítenek. A nyolc sínpárból álló pályaudvaron másfél kilométer hosszú ormosbányai bekötővágány és csonkavágány építését már befejezték. A dúsítóműben — amelynek építése során eddig félmillió köbméter földet mozgattak meg — 1960 első negyedében kezdik meg a vasérc pörkölését. Január 1-től óránként 6 és félezer köbméter román földgázt égetnek el a Tiszapalkonyai Erőmű két épülő óriás kazánjában A Szovjetunió segítségével épülő Tiszavidéki Vegyikombinátban a földgáz felbontásával és különböző csoportosításával — a tervek szerint — műtrágyát, marónátront, alkoholt, őrlőn és PVC termékeket állítanak elő. A gyártáshoz szükséges nagy- mennyiségű földgázt 400 kilométer hosszú csővezetéken szállítják a Román Népköztársaságból a magyar üzem tárolóberendezéseibe. A csőhálózat építését rövidesen befejezik és az év végére megérkezik az első román földgáz-szállítmány. A jóminőségű és olcsó földgázt — •a különböző műanyagok gyártása mellett — igen gazdaságosan hasznosítják majd a diósgyőri kohászat acélolvasztó kemencéinek és a Tiszapalkonyai Hőerőmű kazánjainak fűtésére is. Az erőműben már felkészültek a borsodi szénnél négyszerié magasabb kalóriájú gáz fogadására és felhasználására. A tervek szerint, a jövő héten megkezdik a Tiszavidéki Vegyikombinát gáztároló berendezéseinek és az erőműt összekötő mintegy három kilométer hosszú csővezeték építését, amely előreláthatólag egy hónapot vesz igénybe. Emellett a ma még épülő, de ősszel már villamosenergiát termelő hármas számú gépegység két óriás kazánját pótgáztüzelésre állítják át. A csehszlovák tervek alapján rövidesen átrendezik a kazánok forresőhálózatát, hogy beépíthessék az olajégőket. A pótgáztüzelést biztosító berendezés speciális részét külföldi országból importáljuk, a többi alkatrészeket pedig az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat dolgozói készítik el és szerelik Össze. A két kazán forresőhálózatának átalakítását — az eredeti határidőre — szeptember és október 15-re elvégzik. A gázégők, valamint a nyomásszabályzó és biztonsági berendezések szerelésére azonban csak az év utolsó hónapjaiban kerül sor. így előreláthatólag a III. számú turbógenerátor gőzellátására épülő két kazánban 1949. január 1-től óránkint mintegy 6 és félezer köbméter földgázt égetnek el szénporral keverve. A szénporral kevert gáz tüzeléséhez berendezésre és a szerelési munkákra fordított beruházás igen rövid idő alatt megtérül és jövőre további kazánok átalakítását kezdik meg. Ebben az évben megkezdik a magyar 50 megawattos turbina szerelését A Tiszapalkonyai Hőerőműben — ahol két génegységgel már 100 megawatt villamosenergiát termelnek — újabb nagyszerű munkagyőzelmet értek el a csehszlovák és magyar szerelők. Az erőmű gépházában Jakub Hájek csehszlovák vezetőszerelő irányításával — a budaoesti Láng Géogyár és a Klement Gott- wald Villamossági Gvár dolgozói a hét elején megkezdték a III. számú turbógenerátor forgórészeinek beemelését. A nagv szakértelmet és gondosságot igénylő munka után. csütörtökön és pénteken véglegesen lezárták a nagy- és kisnyomású-.turbinaházat. Ezután összeszerelik a csaDágvakat és a tömbszelencéket, a szelepeket, majd a csővezetékek elhelyezésére kerül sor. Az új turbina előreláthatólag szeptember végén kezdi meg munkáját. Ezeket a turbinákat a csehszlovák pilzeni V. I. Lenin Művek dolgozói gyártották, — az erőmű negyedik s egyben utolsó turbináját pedig magyar mérnökök tervei alapján á budapesti Láng- Gépgyárban készítik. Ez a nagyteljesítményű áramfejlesztő berendezés a csehszlovák típustól eltérően: nagy-, közép- és kisnyomású turbinaházból áll majd. Az üzemeltetéshez szükséges »vasbetonasztalt« is új tervek alapján építik fel a hőerőműben. Az áttervezéssel lehetővé válik, hogy a magyar és csehszlovák gyártmányú generátor egyaránt kapcsolható legyen a turbinával. A »turbinaasztal« zsaluzása már jó ütemben folyik és előreláthatólag szeptemberben megkezdik az első magyar 50 magawattos turbina mintadarabjának szerelését is. Kármán János E pár sorommal szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni úgy a magam, mint négy kistestvérem nevében a füzérradványi gyermek- szanatórium igazgatójának, Orvosainak, nővéreinek, pedagógusainak és mindazoknak, akik fáradságot nem ismerve, áldozatkész munkájukkal azon fáradoznak, hogy minden gyermek újúlt erővel, egészségesen hagyja el a szanatóriumot. Ezt azért cselekszik, hogy társadalmunknak mi- nél több hazáját szerető egészséges if ja legyen. Köszönet illeti még a IV. kerületi tanács vezetőségét, amely lehetővé tette, hogy a szanatóriumba kerüU hettünk és onnan egészségesen térj tünk haza. Kovács Katalin és négy kistestvére Hejőcsaba, Sütő János-utca 19 Van kút, van viz, — és mégsincs A ceglédi Mélyfúró Vállalat címére Gesztely községben a dombra épült felvég lakóinak mindig nagy gondot jelentett a vízkérdés. A domb alatt lévő kútból hordták régen — és legnagyobb bosszaníkodásra, ma is — a vizet. Az állam elhatározta, hogy segít a felvégieken és kb. 160.0*00 forint értékben fúratott nekik egy ikútat. A ceglédi Mélyfúró Vállalat kábái üzemegységének dolgozói le is fúrtak 160 méterre, aztán felszerelték a kézzel hajtható szivattyút. A helybeli hivatalos szervek ünnepélyesem kipróbáltattáik a kutat. A kút percenként adott húsz liter vizet, a víz jó volt, s így a kutat át is vették. — Lesz már jó vizünk! — örvendeztek a kút körül lakók. Ám ez az örvendezés csak két óra hosszáig tartott, mert a kút megmakacsolta magát és nem adott több vizet. Nagy üzengetés, levelezgetés következett, aztán a Mélyfúró Vállalat kiküldte a maga emberét, aztán a kút megint jó volt két óra hosszán át, aztán megismétlődött mégegyszer, aztán mint addig, azóta is, a felvégiek a kerekes kútról hordják a vizet. A ceglédi Mélyfúró Vállalat üzemegysége egy évvel ezelőtt még ígéretet tett, hogy elküldi a vállalat embereit —. de úgylátszik időközben az emberek elvesztek! A községi tanács 1955-től 1957 májusáig telefonált, irkáit, különféle hivatalos szervekhez, intézkedjenek már végre. Sehol semmi választ! Aztán ők is abbahagyták. És most ott áll a modern, »■mélyfúróit« kút és a vízért menő felvégiek őszinte és szívből fakadó »jókívánságokat« küldözgetnek a ceglédi Mélyfúró Vállalat címére és mindaáfekhoz, akik ilyen »lelkiismeretesen« törődnek többszáz ember vízellátásával. •oooKét újfajtájú hábelgép mintapéldánya készült el a DIMÁVAG-ban A DIMÁVAG Gépgyárban újabb két különböző teljesítményű úgynevezett gyors-sodró kábelgépek minta- példányai készültek el. A vas, acél, réz, aluminium és egyéb huzalok készítésére szolgáló gépeket a héten adták át és azokat a miskolci Drótgyárban, valamint a budapesti Ká- belsodronykötélgyárban használják majd. Az ellenforradalom óta — a két géppel — már a tizedik újfajtájú kábelgép mintadarabja készült el a gyárban. A tárgyalóteremből: Xol vajok felett ítélkezett a bíróság Sulcz Béla 35 éves ózdi Iákos ellopta Szabó István ózdi lakos motorkerékpárját, azt a lakására szállította, szétszedte és az alkatrészeket értékesítette. Az ózdi járásbíróság ezért 1 évi börtönre ítélte. Nyíri László 20 éves sajógalgóci lakos bement a királdi szénbányához, hogy leszámoljon.. Leszámolás után. az öltözőbe ment és ott egy munkatársától ellopott egy karórát. Az ózdi járásbíróság 3 hónapi börtönre ítéite. Az ítélet nem jogerős. Kovács János 44 éves büntetett előéletű festősegéd, miskolci lakos, Sajószentpéteren ittasan szállt fel az autóbuszra. Cigarettáját nem oltotta el, az ajtónál tartózkodva akadályozta a le- és felszállást. A jegykezelőnőt durván sértegette. Ezért az utasok segítségével az autóbuszról leszállították. Amikor a kocsi újból megindult, Kovács fel akart szállni, a jegykezelőnő nem akarta engedni, ezért Kovács Őt gyomorszáján ütötte és a lábába rúgott. A miskolci járásbíróság Kovács Jánost 1 évi börtönre ítélte. rl ízéves a Petőfi-kilátó a Bálvány-csúcs tetején avagy: Karcolatok a zenélő Bükkről A MÚLT SZOMBAT-VASÁRNAPRÓL szól ez az „ének”. Csak olyan szép volt, hogy sokáig nem mertem betűbe önteni, féltem, hogy elröppen az élmény varázsa. Ügy kezdődött, hogy a LÁEV nyitott kocsijába telepedve kislányommal, egy élettől viruló vadászkalapos, de már fehérhajú bácsi a kezünkbe nyomta összes újságjait: „addig is tessék olvasni!” —. s maga leszállt még körülnézni. Úgy éreztük, hogy itthon Vagyunk. Ez a barátságos közvetlenség csakis egy vérbeli bükki turistától jöhet. Míg vonatunk Garadnáig feldöcögött, elmondtuk egymásnak, hogy mi Jávorkútra, a DVTK turistái pedig Bánkútra igyekeznek. Ezek túravezetője „Gyula bácsi”, a mi barátságos úti társunk. Meghívott minket ^ a vasárnapi kilátó-ünnepségre, melyet a 10 éves építmény tiszteletére rendeznek a kilátó építői: a DVTK- turisták. Nekiindultunk a Sebespatak völgyén fölfelé. Nem riasztott minket el a lefelé botorkáló két turista rémhíre sem, akik elmesélték, hogy ötször kell átlábalni a patakon, s még a csalánban is kell egy jó darabon menetelni. Mindezt átvészeltük. Igaz, hogy az utat elmosta a patak — akár Garadna és ömassa közt, ahol a mókás patak megirigyelve az emberektől, maga megy át a híd fölött. Miért? Csak az embernek szabad hídon járni? Egyszer játszhat ő is embert! Járjanak most ők a régi patak medrében, amit ő már megunt — és — átlépte az utat. Szóval, hol vízen át bukdácsolva, hol kőről-kőre kúszva, de csak felértünk Jávorkútra. Azonban számunkra ott nem vetettek ágyat, mert ki lehetne tenni a táblát, mint régen a zsúfolt villamosokra: „Minden hely megtelt.” Az egyetlen üdülő Jávorkút szívében nem a turistáknak, hanem az erdészet dolgozóinak pihenését szolgálja. Már ideje lenne, hogy a Bükk legnyugalma- sabb pontján egy turistaház is épüljön! ÍGY JÁVORKÚT fenséges fenyőinek búcsút kellett mondani s a remek turistajelzéseken, melyeket most festenek újból élénkre a szorgos turistakezek, elindultunk Bánkútra. Nagy volt a „hurrá”, mikor Gyula bácsi kislányom haj fonatának piros szalagjait megpillantotta a távolból. Nagy örömmel bemutatta nekünk a körülbelül harminctagú turista-társaságot, akik egy családiként ülték körül a leégett tetejű bánkúti menedékházat. Szalonnánk megpirulva, részben a sötétség, részben a hideg hajtott be a félig ebédlő, félig hálónak átvarázsolt emeleti nagy terembe. Az asztalokat összetolva, megmozdult mindenki nótafája. A turisták előbb csak hallgatlak Gyula bácsi obsitos élményeit, majd rá-rázendült egy-egy nóta. Egy órai ilyen hangulatos dalolás után vidám játékot kezdtek: „Ez a nóta-nóta, nóta-nóta körbejár” és rámutattak egy dalosra, aki vagy elkezdett sürgősen egy dalt, vagy fizetett egy üveg bort. így a dalinak se vége, se hossza nem lett, mindenki inkább elkezdte kedvenc dalát. Tizenegy óra körül' már ellankasztotta az erős magaslati levegő a fejeket, s nyugovóra tért a társaság. MÁSNAP BÁLVÁNYON a Petőfi-kilátó szép, új zöld ruhájában fogadta az ünnepélyt rendező DVTK- turistáikat, valamint vendégeiket: a MÁV és Özd város turistáit. Gábor Béla mérnök, turistaszakosztály vezető tartotta az ünnepi beszédet. Elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt hogy épült fel a kilátó. A gyár udvarán felejtett háborús anyagból békét hirdető torony épült, ahonnan a turisták kilátása nagy távlatot kapott, innen szemlélhetik a Bükkfennsík gyönyörű csúcsait és a szép völgyeket. Kifejtette, mily sok izzadság tapad a kilátó minden darabjához, melyet a vasgyári dolgozók saját1 kezűleg hordtak fel, s 988 méter magasan építettek egy remek vastomyot. Most is, e szorgos munkáskezek öltöztették új ruhába a természet színeivel összeolvadó szép zöld színbe vastestéi. A Petőfi-kilátó névtáblája köré gyári dolgozók feleségeinek szorgos keze szedte és kötötte a margaréta és vadszegfű piros és fehér virágait, azoknak az asszonyoknak, akik munkából is szeretettel. jó vacsorával várják haza párjaikat, de a sportban, természetjárásban is férfiként állnak társuk mellett. A megható ünnepség után megindult a gomba- és virágszedés. Délután újra figyelhettek az erdei madarak, mikor hol itt, hol ott csendült fel egy-egy hazafelé vonuló turistacsoport ajkán: „Bükki erdők közt”. .. „Ott, hol a Bükknék ölén”... „Diósgyőri vasas vagyok. Bagó a nevem!” NÉPDALOK VOLTAK, vagy műdaJok — mindegy! Ez is, az is itt termett, mindkettő a miénk, s a Bükk visszhangozta mindegyiket. ERDÉLYI hASZLÓNÉ
