Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-24 / 173. szám

Csütörtök, 1938. julius 24. északmagyarorszAg 5 A mezőkövesdiek nyáron is forgatják a könyvet Szerény külsejű, kicsike bolthelyi­ségen jelzi a tábla, hogy itt lelt ott­hont a mezőkövesdi járási könyvtár. A picike bolthelyiségben zsúfolt, de példás rendben tartott könyvespol­cok között kedves, őszhajú nénike, Meiser Sárika néni foglalatoskodik az érdeklődőkkel, a kölcsönzőkkel, meg azokkal, akik az olvasótermet kívánják igénybe venni. Az »■olvasó­terem« meghatározás — sajnos — csak képletes, mert a picike köl­csönzőhelyiség egyik sarkában ellví- lyezett asztal és néhány szék jelzi azt csupán. A betűre vágyó mező­kövesdiek azonban jól érzik itt is magukat. Látogatásunkkor is többen olvasgattak, vagy böngésztek folyó­iratokban. A polcoktól üresen ha­gyott falrészeken rajzok, képek — a hálás olvasók ajándékai a könyvtár­nak — és faliújság szerűen kifüagesz- tett könyvismertetők (Zádori Károly könyvtáros munkája). A kis bolthelyiségből apróka iroda nyílik. Itt dolgozik a könyvtárvezető és, egy munkatársa, Mezei Erzsébet. Egyben raktárul is szolgál a helyi­ség. Zádori Károly könyvtárvezeiő elmondja, hogy a helyiség teljesen alkalmatlan, szűk (ezt mi is tanúsítjuk) és erősen gátolja a könyvtár munkájának fej­lődését. A közvetlen szomszédságuk­ban van egy rövidáru bolt, amit a tanács átadna nekik és ezzel a helyi­séggondjuk jelentősen enyhülne, de a Keletborsodi Népbolt egyelőre nem üríti ki a helyiséget, holott hasonló bolt Mezőkövesden bőven van. (Meg kellene sürgetni ennek a tanácsi ha­tározatnak a végrehajtását-) A könyvtár forgalmát vizsgálgatva, érdekes és figyelemreméltó adatokat találunk. A könyvek iránti érdeklő­dés nyáron sem csökkent túlzottan. Július 15-én például — a nagy me­leg és a mezőgazdasági munkák elle­nére — kilencvenhárom érdeklődő fordult meg a könyvtárban, részben kölcsönzés, részben helybeli olvasás végett. Érdekes az állandó olvasók megoszlása is: legtöbbet azok a me­zőkövesdiek olvasnak, akik naponta Miskolcra, illetve Diósgyőrbe járnak dolgozni. A hosszú fárasztó utazást használják fel önművelésre. Bár a dolgozó parasztság köréből viszonylag kevesen állandó látogatói a könyvtárnak, az állandó látogatók jelentős tömegét kitevő 14—18 éve­sek zömmel parasztok gyermekei és a tapasztalat szerint a fiatalok által kikölcsönzött könyveket a felnőttek is elolvassák, vagy éppen hangos fel­olvasás útján egyszerre többen is él­vezik. A könyvtár legidősebb állandó olvasója 89 éves. Mit keresnek a könyvtárban a mezőkövesdiek? Mit olvasnak? A fiatalok nagy számára tekintettel, nagy az érdeklődés elsősorban a ka­landos útleírások iránt, Verne Gyula művei nagyon kedveltek. A^mai ma­gyar írók közül Rideg Sándor, Sásdi Sándor, Tatay Sándor, Veres Péter és Dezséri László műveit keresik elsősorban. Sokan olvassák Kassák Lajos írásait is. Nagy az érdeklődés Prohászka szőlőművelésí szakkönyve iránt is, de ezzel a könyvtár nem szolgálhat. A hasznos szakkönyv új­bóli kiadása nagn<m kívánatos. Vi­szonylag gyenge az érdeklődés a ver­seskötetek és a politikai művek iránt. Nagy és értékes feladat vár a járási könyvtár dolgozóira, hogy a betűtől korábban idegenkedő tömegeket ne csak a szórakoztató olvasmányokra, hanem a közvetle­nebbül nevelő művekre is rászok­tassák, azokat megszerettessék velük. Nő a kövesdiek kultúréhsége és a kis könyvtár igyekszik azt a lehető­ség határain belül jól kielégíteni. A minap Tompa Mihály emlékestet rendeztek. Rendszeresen tartanak diavetítéseket, amelyeket még a nagy melegben, a fülledt, a lesötétítés miatt levegőtlenné zárt helyiségben is sokan látogatnak, felnőttek, gyer­mekek egyaránt. (Az ismeretter­jesztő filmek mellé, a gyermekek­nek mesefilmet is vetítenek.) A járási könyvtárak szocialista kul­túránk fontos bázisai a falun. A me­zőkövesdi könyvtár jól igyekszik fel­adatának megfelelni. Megérdemli a megbecsülést és megérdemelné a ha­tékonyabb támogatást még az olyan technikai kérdésekben is, mint a helyiség bővítésének ügye. (benedek) Tenkács Tibor tokaji gyűjteményes kiállítása JÜNIUS 15 ÉS JÜLIUS 5 között Tenkács Tibor festőművésznek a to­kaji gimnázium aulájában rendezett gyűjteményes kiállításában gyönyör­ködhetett Tokaj művészetkedvelő közönsége. Az a tény, hogy a néhány rövid hét alatt csaknem 800 látogató tekintette meg a kiállítást, annak nagy sikerét bizonyítja. Tenkács Tibor festőművésznek az utóbbi másfél. év terméséből össze­állított kiállítási anyaga azt bizonyít­ja, hogy a város, a táj és az emberek életét belülről és belső rokonérzéssel figyelő és ábrázoló művész látja az igazságot; azt, hogy a város és az em­berek élénk és építő tevékenységgel élik dolgos, mindennapi életüket. Tenlcács Tibor témaválasztása meg- kapóan széles skálával mutatta be nemcsak a tokaji tájat, a tisza- és bodrogpart intim, festői részleteit, a városka ódon utcáit és házait (Ti- szapart, Bodrogpart, Borpincék, ősz a hegben. Koratavasz, Őszi nyárfás, Tavasz a Csurgóvölcuiben. stb.), ha­nem — dicséretes pódon — bátran nyúl az ember és az emberi munka tematikus jellegű ábrázolásához is. (Pl. Uszály munkásokkal, Palló- rakók, Szőlőkarózás, Szüret, stb.). Mint művész-rajztanár Iskolaépítés. és Rajzórán c. képein közvetlen napi munkájával kapcsolatos élményeiről ás sajátos képi formában, művészi eszközökkel számol be. AMI TENKÁCS TIBOR képeinek művészi problematikáját, tartalmát és sajátos kifejező eszközeit illeti — bár az anyag viszonylag rövid sza­kasz terméke — három határozottan elkülöníthető csoportra osztható. Képeinek egyrészén a természetsze­rető művész megelégszik a kedves — valóban, önmagában is szép — táji motívumok tárgyiasabb, hű vissza­adásával. mintegy összegyűjtve a környezet benyomásait, de a látváfiy naturalisztikus megjelenítése mögött mintegy alárendelten, csak szeré­nyen húzódik meg az alkotó művész személyisége. A képek nagyobb része finom, kultúrált és ízléses impresz- szionisztikus szemlélettel készült, ahol már a tárgyi jegyeken túllépve, az atmoszférikus, optikai benyomás artisztikus, átírtabb. festőibb megje­lenítésével találkozunk. (Pl. Ősz a hegyen. Koratavaszi táj, Tiszaparti sétány, Hegyi táj, stb.). Tenlcács Ti­bor képeinek egy harmadik csoport­ján azonban túllép a hagyományok­ból táplálkozó impresszionisztikus- naturalisztikus szemléleten is, és az elvontabb, konstruktívebb, képi érte­lemben is teljesebb korszerű kifeje­zés útjára lép. Ennek a törekvésének legszebb példája a Pallórakók, a Tardosi komp, vagy a figurális té­mák közül az említett Rajzórán c. kompozíció. Ügy érezzük, hogy Ten­kács Tibor képeinek ez a harmadik csoportja tartalmazza azokat a kor­szerű kifejezési lehetőségeket, eleme­ket, melyeket — levonva az igen tartalmas és szép kiállítás tanulsá­gait — programmá tesz és további művészi munkájában követni fog. Ennek a munkának sikerét biztosíta­ni fogja megfelelő felkészültsége és tehetsége, munkaszeretete s segíteni fogja az erjesztő szellemi légkör ós közösség is. BEFEJEZÉSÜL még egy gondola­tot. Tenkács Tibor kiállítása nem­csak Tokaj fejlődő kultúrális életé­nek és a festő egyéni művészi fej­lődésének biztató állomása, hanem — művész-rajztanárról lévén szó — konszern rajzoktatásunknak és ifjú­ságunk képzőművészeti-esztétikai ne­velésének is remén ytkeltő biztosí­téka. Nem közömbös, hogy alkotó munkában is aktív és eredményes pedagógusod?; tanítják-e gyerme­keinknek a rajzot és a művészettör­ténetet. vagy munkájukat csak a szűk kötelességteljesítésre korlátozó „szaktanárok”. örülhetnénk, ha va­laha általánossá válhatnék az a szín­vonal, melyet Tenkács Tibor művé­szi és pedagógiai munkája ma rajz­oktatóink körében képvisel. Xantus Gyula T I T-HIRE K „Miért fáj a fogunk?” .címmel július 24-én déiután féd 3 árai 'kezdettel az or­vostudományi szakosztály előadást rendez a LKM téglagyárában. Előadó: dr. Fedor József rendelőintézeti orvos. „Milyen lesz az atomkorszak?” címmel július 24-én délután fél 5 órai kezdettel dr. Csordás Imre tart előadást a vas­gyári kórház kultúrtermében. „Fiatalkorú bűnözök és védelmük” cím­mel július 24-én délután fél 5 órai kez­dettel dr. Bognár József járásbiró tart előadást a Közlekedési Dolgozók Szak- szervezete kultur otthonában (Miskolc, Petőfi u. 39.). Ma temetik Medgyessy Ferencet Ma, csütörtökön délután helye­zik örök nyugalomra a Kerepesi te­metőben Medgyessy Ferenc szob­rászművészt, a magyar szobrászat világhírű mesterét, akit a imgyar népi hatalom kétszer tüntetett ki Kossuth díjjal, egyszer pedig a Vö­rös Zászló Érdemrenddel. Művé­szete nemcsak nálunk, hanem min­den kulturált államban elismerést keltett nagyvonalúságával, priomi- mentális jellegű összefogó, jellem­ző erejével. A kiváló mesterhez Miskolcot is erős szálak fűzik. 1957-ben avattuk fel a Herman Ottó múzeum név­adójának szobrát a múzeum előtt, Ez a mű a mester utolsó nagy al­kotása, amely köztérre került. Ugyanabban az évben a múzeum­ban egy kis gyűjteményes kiállítá­son ismerhette meg Miskolc kö­zönsége Medgyessy Ferenc néhány jelentős művét, rajzait, szoborter­veit, olyan alkotásait, amik izelíiőt adtak az ősz művész hatalmas élet­művéből. A megismerés közelebb hozta őt a miskolciak szívéhez. Büszkék vagyunk arra, hogy él:te alkonyán éppen ennek a városnak a szoborkul túráját gazdagította örökértékű művével. Ez a szobor kettős hagyományt őriz: Herman Ottó és Medgyessy Ferenc emlékét, a magyar haladó tudomány és a haladó művészet két nagy, örök alakjának emlékezetét. Miskolc társadalma lélekben ott lesz Medgyessy Ferenc végtisztes­ségén, hogy tisztelettel hajtsa meg a kegyelet zászlaját az igaz mű­vész előtt, (h) T uristaparadicsom Szlovákia legszebb tájai közé tartozik a Hernád-Gölnici Mészkő-hegység, Szlo­vákia „turistaparadicsoma.” A hegységet két folyó: a Hemád és a Gölnic sz^li keresztül. A képen a Gölnic-völgy látható egy szigetszerűen kiemelkedő mészkő- szirtte.'. Innen néhány száz méterre Dob sina világhírű jégbarlangja várja a ter­mészetbarátokat. Kirándulás a Garadna-völaybe A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csillagászati szakosztálya július 25-én. (pénteken) kirándulást rendez a Garadna-völgybe. A kirán­dulás célja — a pihenés és szórako­zás mellett — a szakosztályi tagok szorosabb összefogása és a csillagá­sza ti ismeretterjesztés időszerű kér­déseinek megvitatása. Ennek érdeké­ben a rendező szervek az alábbi pro­gramot dolgoztak ki: Frisnyák Sándor természettudo­mányi szaktitkár »A Bükk-hegység természeti világa«, Szabó Gyula ta­nár »A Bükk-hegység éghajlata és csillagászati tervek a Bükk-hegység- gel kapcsolatban«. Suba István szak­osztályi tag »A csillagászat gyakor­lati alkalmazásai« címmel tart nép­szerű előadást. Utána a résztvevők megtekintik a Garadna-patak június 12-i árvize során előállott patak­meder-változásait és a természeti szépségekben gazdag Garadma-völgy földrajzi érdekességeit. A csillagászati szakosztály Garad­na völgyi kirándulására minden tag­társat és érdeklődőt szeretettel vár. Találkozás resgel háromnegyed 8 órakor a LÁEV kisvasút állomásán. A tiszaluciak öröme (Tudósítónktól.) Júniusban korszerű cukrászda nyilt meg Tiszalúcon az egyik italbolt he­lyén, — a község lakóinak örömére —, ahol ügyeskezű cukrászok fino­TALÁLKOZÁSUNK előzménye: munkát ke­resni indultam el Mont- reálból az észak-ontáriói bányavidékre és elju­tottam Kapuskassingbe. TJtközben nemcsak, hogy munkát nem kaptam, de még az érré' a célra szánt 100 dollárom is el­fogyott. Itt találkoztam két fiatal ma-gyar család­dal, akik egy ézázdollárért vett 1942-beli rozoga truck-szerűséggel a Torontó mellett lakó nagy­bácsihoz igyekeztek. Elmondtam bajomat, ők. is a, magukét: nekik is elfogyott a pénzük, 6 és 10 hó­napos csecsemőiknek nincs mit enni adni. Kihez forduljanak? Gyerünk a rendőrséghez! Szerencsénk is volt: a rendőrség parancsnoka és a szolgálatban levő rendőrök — nem azt nézve, hogy miért va­gyunk ott és miért nincs pénz — nőket, gyerme­keket egy szállodában, minket a rendőrségi cel­lákban helyeztek el. Vacsoráról, reggeliről gon­doskodtak, az útra benzint, olajat adtak. Közben mi próbáltunk munkát is szerezni: hangsúlyoz­tuk, hogy kitakarítjuk a rendőrségi helyiséget és bármi alkalmi munkát vállalunk, mért mi in­gyen nem akarunk semmit. Erre nem került sor. — Folytassák útjukat! — mondták. Torontóig ez az eset mégegyszer megismét­lődött. Torontóban kihez forduljunk? Egy cent nem sok, annyi vénzünk sincs, se benzin, se élelem. Hol alszunk? A csecsemők erősen sírnak — éhesek! A telefonkönyvben megtaláltuk a róm. kát. plébánia címét. Elmegyünk! Keressük a plébános urat elegáns irodájában, ahol eov^jóindulatú fiatal férfi fogadott. A plé­^öaLálk&zás a pléháiw s s a l cikke. A torontói „Kanadai Magyar Munkás” c. lap bános nem volt bent. Hamarosan megjelenik egy alacsony, középkorú férfi. Én az előszobában állok. Rámkiált: — Vegye le a kalapját, ha velem akar be­szélni! A fejem tetején egy kis „svájci” sapka volt. A GYERMEKEK ATYJÁNAK egyike köz­ben mondja, hogy milyen irányú támogatást kér a plébános úrtól: a gyermekek éhesek, szállást az éjszakára és egy kis benzint, hogy 100 mérföl­det tudjanak menni. S ezért szívesen dolgozná­nak valakinek. A plébános úr be sem hagyta fejezni mon­danivalóját. Elvörösödve kiabálta: — Maguk csavargók! Ilyenek teszik tönkre a magyarság jó hírét! Magukat a rendőrségnek kell átadni. Maguknak ott a helye, ahová érkezésük­kor a kormány irányította! — De uram! Mi tudjuk mindezt, de idejutot­tunk. Most az ön segítségét, tanácsát jöttünk kér­ni . . . — Menjenek! Ez nem segélyhely! Figyelmez­tetem magukat, a rendőrséggel fog meggyűlni a bajuk!... Mi megrökönyödésünkben szó nélkül távoz­tunk. Kint tértünk magunkhoz. Minden bajunk mellett még ez a hang, ez a fogadtatás — egy paptól! Aki hirdeti a szószéken, hogy segítsd az utast, éhezőt, szomjúhozót. Mint a kutyákat, eb- rudalja ki a fiatal .,szabadságharcosokat”. Egyik 20 éves, felesége 19, gyermeke már Kanadában született, 6 hónapos. A másik 22 éves, felesége 20, gyermeke 10 hónapos. Én már nem számítok, bí­rom a megpróbáltatásokat. mabbnál-finomabb készítményei kö­zül válogathatnak a vásárlók. Különösen vasárnap nagy a láto­gatók száma. Ilyenkor a megnövelt létszámú személyzet is alig győzi a vendégek kiszolgálását. A községi italbolt forgalma a cukrászda Kiég- 1 nyitása óta érezhetően megcsapfSi.it. A cukrászda vízellátásával vafc még baj, de ez'is hamarosan megol­dódik* mert néhány nap múlva meg­kezdi a tanács a törpevizműhálózat bővítését, mely munkálatoknál több mint 800 méter új csőhálózatot fek­tetnek le és ebbe bekapcsolják a cuk­rászdát is. Bálint Gyula Tiszalúc.------oOo-----­M egyei tanácstagok fogadóórái Polonyi János július 26-4n 18 órakar Vizsoly, B-erdár Vince július 27-én reggel 8 órakor Tömör, Daikos Géza július 27-cf délelőtt 9 órakor Karcsa, Dobi Lajos jú< lius 27-én 18 órakor Rudabánya, Fetykó Bertalan július 27-én délelőtt 9 órakor Sárospatak, kispataiki iskola, Horváth Já­nos július 27-én délelőtt 9 órákor Mező- csat, Vámos Béla július 27-én délelőtt; 18 órakor Arló, Kiss Bertalan július 28-án 20 óraikor Mezőkeresztes I. karúiét,. Mi­ly ó István július 28-áf 14 órakor Forró, Nevetős László július 28-án reggel 8 óra­kor Kiskinizs, 12 órakor Halmaj, Sike Jó­zsef július 28-án reggel 8 órakor Takta- kenéz. Fetykó Bertalan július 29-én 18 órakor Sárospatak, MÁV irodában tart fogadóórát. — A DIMÄVAG Gépgyár generá­tor telepe annyira elavult, hogy üze­meltetése már nem biztonságos és nem gazdaságos. Most egy átkötő ve­zetéket építenek a Lenin Kohászat generátor üzemétől és onnan fogják a DIMÁVAG üzemeit ellátni gerne rá- torgázzalj Milyen világ ez, ahol l a pap így fogadja honfi- < társait? Én levettem sváj- < ci sapkámat, de ő nem < mondta: üljenek le. Pe- 1 dig a fotelok ott voltak... i ESZEMBE JUTOTTAK Tiszapolgár kápta-1 Ionjának summásai, mikor levett kalappal, mezit- < láb üres tarisznyával állottak Kiss kanonok előtt < és hallgattuk a munkára vonatkozó parancsait. ( Az is vize,t prédikált és bort ivott! ( Pedig az újkanadások a ,,Rózsabálon” össze- < táncoltak 1700 dollár tisztéi bevételt. * Még a rendőrség is milyen másként bánt ve- < lünk. . I Hogy mindez miért éppen a Kanadai Magyar ‘ Munkás-ban lát napvilágot? — oka van. (Legköz vetlenebb oka, hogy engem végül is a „Munkás”• szerkesztője segített ki: egyszeri találkozás után az első szóra felkínálta a Montreálba való visz- 1 szatérésem útiköltségét, amit másnap vissza is küldtem neki és itt is hálásan köszönöm.) 1 Visszatérve, mikor a plébániára beléptünk, * nem értettük, miért nyomják mindegijikünk ke-J zébe a „Magyar Élet” egy-egy május 31-i számát.' Hamarosan rájöttünk: a negyedik oldalon a: plé- ; bános urat magasztalják — ezért nyomták hát a ] kezünkbe a lapot! ] ELLENTÉTKÉNT a borsodnádasdi szerény vlébános jutott, eszembe, aki ma is istenébe ve- , tett hitével gondozza lelki életét azoknak, akik j annak szükségét érzik. A hozzáfordulóidat báto-' Htja az* élet rögös útjainak hönnvebben való já­rására. Szegény ember. De aki felkeresi plébá- ] niáját, mindig kap tőle — a jó szavakon kívül —j szíves kínálást is, ha többre nem — egy csésze tejre! * Ilyen pap ő, a „kommunizmusban”. Simon plébános urat másképpen ismerik meg, akik rá- ( szorulnak. t Egy volt káptalani summás. ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents