Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-19 / 169. szám
Szánttal, 1958. július 19. 5 ÉSZAKMAGYARORSZAG __________________________ _________ N YÁRI VENDÉGJÁTÉKOK ÉRDEKEs 7JÖÍj-ek I_______________________ ÚJ GYÓGYMÓD: A H1DROION1ZÁCIÓ Az orvosok jól tudják, hogy az ionizált levegő gyógyító hatást gyakorol a hipertóniás és a reumatikus betegségekben szenvedőkre. Ez az elv vezérelte J, Csernyjavszkij szovjet professzort, amikor olyan bérén- ■clézést szerkesztett, amely mesterséges ionizált terét hoz létre, s így bárfai lehetővé teszi a beteg kezelését. A professzor nemrégiben a taskenti textilkombinát poliklinikáján bemutatta hidroionizáiorát, amelyet tréfásan „a fürgeség akkumulátorának.” nevezett. A berendezés két, egymás fölött elhelyezett edényből áll. Az alsó két, a felső pedig egy méter átmérőjű. Az alsó edény közepéből két atmoszféra nyomással víz tör fel, amely a felső edényben „szétporlad” és ionokkal telíti a levegőt. A betegek 25—30 percet töltenek kényelmes karosszékeikben a gép mellett. Egy-egy beteg átlag 15 kezelést kap. RÉMFILM ÉS »RÉMVALÓSÁG« pénzt a kultúrotthon pénztárában hagyták és megkezdődött az előadás. Magáról az operettről ez alkalommal csak röviden szólunk. Jó szórakozást ad, három kellemes órát, társadalmi mondanivalóba nincs, cselekménye a régi. agyontaposott ope- rett-úton halad, zenéje szép, kellemes, dallamai fülbemászók. Szövegében sűrűn csattannak a poének, derűt keltenek a fordító Gábor Andor verses tréfái. Egészében kedves, könnyű szórakozást ad. A dpislétszá- mú együttes jobb ügyhöz méltó buzgalommal és komoly felkészültségről, művészi tehetségről tanúskodó előadásban mutatta be az operettet a királdiáknak. Az előadást gyakran szakította meg a tetszés vastapsa és az előadás befejeztével a közönség hosszasan ünnepelte az országjáró színészeket, akik a hihetetlenül mostoha körülményeik ellenére, nem törődve az anyagiakkal, a darab és a körülmények adta lehetőségeken belül a legjobbat adták; s ezzel valamit javítottak is az Országos Kamaraszínház — más együttesek produkcióitól — kissé megtépázott hírnevén. A szereplők közül elsőként. Csákányi László nagyszerű öreg német kereskedő figuráját kell dicsérnünk. Közvetlenül mellette Csongor István Kemál pasáját és Farkas József Flóriánját, aki a táncoskomiku- si humor biztosítása mellett rendezte is az előadást. Gordos Ede Ahmed bei alakítása, a primadonnát alakító Illyés Iloná is méltán aratott nagy sikert. Süli Manyi és Darvas Marika, valamint Kostyál Gyula alakításai is dicséretet érdemelnek. Kedves színfoltja volt az előadásnak a három háremhölgy: Anday Zsuzsa, Bakay Klára és Szathmáry Olga. A négytagú zenekar remekül kísérte a darabot. Külön dicséretet érdemelnek Bercsényi Tibor -r vándorló színház viszonylatában még ném látott — ötletes, szép díszletei. Sportszereiéin Eisemann Mihály Sportszerelemmé átkeresztelt Zsákbamacska című zenés vígjátékával vendégszerepeit egy kislétszámú együttes a minap a miskolci népkerti szabadtéri színpadon, Baróti Géza átdolgozásában, Féleky Kamill fellépésével és a zenekar zongorájánál a komponista Eisemann Mihállyal. A sok régi, kedvelt Eisemann-me- lódiát magábafoglaló, könnyű, nyári vígjáték a régi bohózatok útját követi; teletűzdelve nagyon is átlátszó félreértésekkel, végletekig kiélezett helyzetkomikumokkal és a harmadik felvonásban hihetetlen, olcsó feloldással. A gyér létszámú közönség kedvtelve hallgatta a melódiákat, nevetett a tréfákon, félreértéseken, a „bemondásokon” és tapsolt a színészeknek. Feleky Kamill Kossuth-dí- jas rutinos komikus-ábrázolása mellett a legnagyobb tetszést Komlós József, a néhány év előtt Miskolcon működött remek komikus kitűnő alakítása érte el. Nagyon jó volt Tábori Nóra Jászai Mari-díjas; dicséretet érdemel Solymossy Imre, Raf- fay Blanka és Verebes Károly. Mérsékelt tetszést keltett Szántó Klára alakítása. Az előadás egésze a rutinos és tehetséges színészek jó összmunkájának, könnyű szórakö&ást adni törekvésének képét nyújtotta. (benedefy Ibolyántúli sugarakkal gyógyítják az agyrázkódást Curitíbia-ban (Brazília) egy rém- film előadása közben ijedtség és pánik tört ki, amikor az egyik néző hirtelen élesen felsikoltott. A többiek először azt gondolták, hogy a látottak izgatták fel, amikor azonban kivilágosodott a nézőtér, a filmszínház látogatói oly szörnyűség szemtanúi lettek, ami mellett nevetségesnek tűnt a rémfilm: hatalmas, kígyó tekergőzött az egyik férfi nyakán. A nagy lárma úgylátszik megijesztette az állatot, mert pillanatok alatt eltűnt anélkül, hogy kárt okozott volna. A nyár, a meleg esték és éjszakák, a könnyű fajsúlyú szórakozás és az ezt nyújtó vendégjátékok időszakát is jelenti. Számszerűleg nem panaszkodhatunk a vendégjátékokra, a legkülönbözőbb együttesek keresik fel Miskolcot és a megyét és produkcióik sokszáz embert vonzanak. Sajnos, a vendégjátékok között elég sűrűn találkozunk olyanokkal, amelyek alatta maradnak még a legköny- nyebb szórakozást jelentő színpadi produkciótól elvárható művészi mértéknek is, de találunk olyanokat is, amelyek — ha nem is nyújtanak hosszú időre emlékezetes művészi élményt, egy-egy kedves, értékes estét adnak. Az elmúlt héten két vendégjátékot néztünk meg, s az alábbiakban azokról szólunk röviden. Sztambul rózsája Az Országos Kamaraszínház művészeinek egyik csoportja a megye több helységében — Diósgyőrvas- gyárban is — vendégszerepeit Fali Leó Sztambul rózsája című operettjének bemutatásával. A királdi bányász kultúrotthonban tartott előadásukat néztük meg. Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg azokról a körülményekről, amelyek között ez a kis együttes az országot járja és amilyen körülmények között jutottak el például Királdra. A darab szereplői, a kísérő zenészek, s a műszáki személyzet egy levegőtlen, teljesen zárt bútorszóllító tehergépkocsiba becsukva utazik egyik helyről a másikra, bepréselődve a levegőtlen, forró és szűk kocsiba, a díszletek, kosztümök és kellékek (köztük bútorok) tengerébe. Ebben a rekke- nő hőségben igazán nem irígylésre- méltó társasutazás! Királdra érkezve, mintegy százhúsz néző várt és a pénztárnál értesültek az együttes vezetői a jegyelővétel összegének alacsonyságáról. A bevétel az együttes készkiadásainak mintegy a felét fedezhette. Tudni ■kell, hogy ezek az együttesek önellátó szervek, kiadásaikat a bevételből fedezik és a fennmaradó szűkös összegből fizetik a színészeknek a gázsit. Nagy tanakodás kezdődött. Ha az előadást megtartják, — amellett, hogy semmit nem keresnek — az összes közterhek (szerzői jogdí.i- szervezési díj, vendégművész fellépti díja .— a Csákányi Lászlóé — kamaraszinházi részesedés stb.), kifizetendők, de miből? Ha nem tartják meg, becsapják a királdi bányászokat, akik türelmetlenül várták az előadás megkezdését. Az együttes vezetői végül is úgy ’döntöttek, hogy — elsősorban a bányászok érdeklődésének kielégítése végett — az előadást megtartják, de pénzt nem fogadna^ el, mert az ingyenes előadás terhei is jelentékenyen kisebbek és ha nem is keresnek, kevesebbet fizetnek rá. A királdi bányászok ezt a megoldást nem akarták elfogadni, mondván, hogy nem kívánhatják ingyen másnak a munkáját. Végül is a A szovjet tudósok egy csoportja O. Vilcsur professzor vezetésével ú;i gyógyítási eljárást dolgozott ki. Az agyrázkódást szenvedett betegeket a sérülést követő napion ibolyántúli sugarakkal kezelik. Ezzel párhuzamosan az »aktív ágynyugalom« megA legújabb típusú szovjet televíziós vevőkészülék sokkal kisebb és 6 kilóval könnyebb, mint a régiek. Hogyan csökkenthették ilyen nagy arányban a készülék méreteit és súlyát? A válasz egyszerű: a vevő a képcsövön kívül egyetlenegy csövet sem tartalmaz, hanem ezeket félvezető műszerek helyettesítik. Ezeknek köszönhető, hogy a készülék csak nagyon kevés energiát fogyaszt. Míg az eddigi legkorszerűbb vevő működtetéséhez körülbelül 100 watt szükséges, addig az új félvézető-.tele- vizor mindössze 12 wattal működük. teremtése érdekében gyógytornát végeztetnek a betegeikkel. Az új gyógymódot eddig több mint 100 betegen próbálták ki s a kísérletek azt bizonyították, hogy a fenti eljárások nemcsak gyorsabb, hanem hatásosabb gyógyulást biztosítanak. Mondanunk sem kell. hogy az új készülék sokkal üzombiztosabb, hiszen a félvezető elemek tízszer olyan tartósak, mint a régebbi rádiócsövek. Az új televizor még egy nagy előnnyel rendelkezik. Energiaellátásához ugyanis 12 voltos akkumulátor is elegendő, tehát az olyan áramtelen, amelyeket a Po.bjeda, a Moszkvics és más szovjet gépkocsikban is megtalálhatunk. Az új berendezést a moszkvai televíziós laboratóriumban állították elő. Képcsöve 180 milliméter átmérőjű. A LABDA MEGÖLTE A VÍZILOVAT Egy teniszlabda megölte Pinot, a milánói állatkert vízilovát. Az állat jó étvágyának és egy Gyermekcsínynek lett az áldozata. A víziló már tíz napja nem volt hajlandó táplálékot magához venni. Az ápolók nem értették, mi történt Pinoval, mivel az állat szinte kielégíthetetlen étvágyáról volt híres és 3 éves állatkerti tartózkodása alatt elérte az 1 000 kilogramm súlyt. Az állatorvosok sem értették a titokzatos betegséget. És szegény Pino elpusztult. Csak a boncolás derítette ki, hogy Pino lenyelt egy teniszlabdát és az bélélzáródást okozott, AZ ÉLVEZHETETLEN HAL Hirtelen azonban zsákmánya kipattant a vízből, letépte fejéről a búvár- sisakot és dühös hangon rárivalt a megrettent horgászra: »Kicsit óvatosabban öregem.« A »hal« ugyanis amatőr búvár volt, akinek a fürdő- nadrágjába akadt a buzgó halimádó horga. A KLUBTAGSÁG Az amerikai Massachussetts államban á múltkoriban egy szenvedélyes horgász már előre örült a gazdag zsákmánynak, amikor úgy érezte, hogy nagyon erős súly nehezedik horgára. Minden erejét megfeszítette, hogy a hatalmas halat kiemelje és már összefutott a nyál a szájában, annyira örült a finom falatoknak. AZ ÚJGAZDAG ÉS Pat Pateman, az újgazdag angol építési vállalkozó a Longoliffe-i előkelő golfklub tagja volt, azonban tűrhetetlen viselkedésével oly kellemetlen feltűnést keltett, hogy a klub elnöksége nem volt hajlandó meghosszabbítani klubtagságát. Mii tesz ilyenkor egy újgazdag? Pateman megvásárolta a golfpályát a klubházzal egyetemben, amelyben a klub elnöksége székelt. „Amennyiben az elnökség nem változtatja meg sürgősen a modorát, úgy aligha leszek abban a helyzetben, hogy meghosszabbítsam tagságát” mondotta Pateman gúnyosan. MEG AKARTÁK VÁSÁROLNI A PISAI FERDETORNYOT... Bruce Lambert amerikai milliárdos olaszországi körutazása idején ajánlatot tett a pisai városi hatóságoknak, hogy megvásárolja a híres ferdetornyot. Lambert úgy tervezte, hogy lebonttatja a tornyot, és szülővárosában, a Massachussetts állambeli Deerpleeben újra felépítteti, *— csakhogy most már nem ferdén, hanem függőlegesen, nehogy összeomoljon. A szép terv azonban füstbement, a pisai városi hatóságok kijelentették, hogy a torony nem eladó. MODERN SZERELMI BÁJITAL Egy koppenhágai fiatal lány elment a rendőrségre és elpanaszolta, hogy barátja valamit tett az ételébe. „Attól tartok, hogy meg akar mérgezni.” A rendőrség beidézte a fiatalembert. A férfi bevallotta: „rgen, tettem valamit az ételébe, de az nem méreg, hanem hormonkivonat volt. Mert mindig olyan hideg hozzáih”. A koppenhágai rendőrség tanácstalan: törvénybe ütköző cselekedetet hajtott-e végre a. fiatalember? Megengedett dolog-e az, hogy egy „hideg” leányt, anélkül, hogy tőle beleegyezést kérnének, „felmelegítsenek?” Másrészt azonban a lány nem szenvedett kárt, és semmiképpen sem keletkezhettek volna kellemetlenségei a fiatalember bájitalától. Megint másrészről azonban a hormonkivonat szemm-élláthatólag hatástalan maradt. Másképpen ugyanis a leány aligha ment volna a rendőrségre...--------------------------uog-------------------------T elevizor félvezetőkkel Marika új otthont keres Egy tízéves kislány nagy problémája A tarcali bölcsőde fápas, füves udvarán szőke, rövidre nyírt hajú kislány robog végig-hosszig, pi- rosrafesteit háromkerekű kerékpáron. A látogatóknak, idegeneknek illedelmesen köszön, hanem a hozzáintézett kérdésekre már csak vállvo- nogatás, lehajtott fej a válasz. Azután megy tovább, folytatja a játékot. Hanem egy kérdésre mindenkinek határozottan felel. Ha azt kérdezi tőle valaki: — Hazaméssz-e a szüléidhez Marika? — a gyerek így válaszol: „Nem megyek, mert otthon bántanak, otthon ném jó. Nekem már van második anyukám ” Nem tudom, ki hogy van vele. Nekem már a gyermek első, lehajtott fejjél mondott szavaira összeszorult a szívem, összeszorult, mint embernek, s apának. Mert ugyan milyen elbánásban részesülhetett, milyen körülmények között nőhetett, nevelkedhetett eddig egy tízesztendős gyermek, aki ezévben is még mindig az első osztályt járta s — mint mondja — egyessel végzett! Milyen körülmények között növekedhetett egy tízéves gyermek, akit... De engedjék meg, hadd írjam le sorjában Marika, teljes nevén Lukács Mária rövid történetét. * Néhány nappal ezelőtt, pontosan július 14-én délután a tarcali vasútállomáson Gál Gábor fékező — szénportól fekete, kócoshajú kislányt adott át az állomásfőnökségnek. A gyermek nevéről, kilétéről nem adott pontos, határozott választ. „Lukács Marika vagyok, otthonról jövök, elszöktem. Nem jó nekem otthon.” Ennyi volt a szűkszavú felvilágosítás. A tehervonat, amely Ra- karriazon állt meg utoljára, tovább robogóit, s Marika, a kócos, nyírat- lan hajú kislány maradt. Az állomá- son alaposan megbeszélték, mit tehetnének, mert azt sem tudták, hová való a gyerek. S úgv határoztak, elküldik azokhoz, akik gyermekekkel, gyermeklelkekkel foglalkoznak elsősorban, a jóhírű tarcali bölcsőde vezetőihez. A bölcsőde vezetője, (a gyermekek „Marika néni”-je, Tom- csikné elvtársnő), mint igazán érző és megértő asszony, kedvesen fogadta az ismeretlen, vadóc gyereket, Az első percekben ugyan ő sem tudott még sokat a gyermek kilétéről, de látta, hogy elhanyagolt, összetört lelkű gyermekkel áll szemben, akin minden körülmények között segíteni kell. Azonnal átszólt a tanácsházára, s néhány perc múlva már Balling József titkárral együtt beszélték meg, mi legyen a teendő. Marika nem szívesen állt szóba senkivel. Mégis, hosszas beszélgetés, azután telefonálgatás után Bailing tanácstitkár megtudta, hogy a szenes teherkocsiban érkezett, a szurtos kislány Tokajba való. Tehát szülőfalujából Rrkamazra vándorolt el, s ott mászott fel a szerelvényre, ahol észrevették, Tarcalon leszállították, és jó kezekre bízták. A tanács és a bölcsőde vezetői még nem ismerték pontosan a gyermek előbbi körülményeit, a családi életét, de már akkor elhatározták, hogy akármilyen szülei legyenek is, Marikát nem adják, nem engedik többé vissza oda, ahonnan eljött. Mert, ha a gyermek megfelelő gondozás, igazi szülői szeretet mellett növekedett volna — bármüven *>ajkos len•*"»■« r.<? —. nem hagyta volna ott a szülői házat, s nem végezte volna 10 éves kora ellenére, s már harmadszor egyes eredménnyel az általános iskola első osztályát. A tanácstitkár és a bölcsőde vezetője megtudták, hogy Marika tokaji gyerek. Szülei pásztoremberek. Az áPja kondás. Nyolc gyermek apja, a legidősebb nem sokkal több, mint 14 esztendős. Marika időben a második. Tehát még hat kisebb testvére van. Ladomérszki elvtárs, — a tokaji tanács dolgozója — úgy nyilatkozott, hogy az apa nem eléggé komoly ember, nem jó családapa. Sok náluk a civódás. Ilyen események és értesülések után a tarcali tanács vezetői a bölcsőde vezetőjével egyetemben úgy határoztak, hogy Lukács Marikát, Lukács András leányát nem adják vissza szüleinek, hanem elhelyezik valamelyik nevelőintézetben, Néhány évre gyógypedagógiai iskolába, ahol a gyermek vadócságát, érdekes, szomorkás lelkiállapotát rendbehozzák. Mielőtt még a gyermek szülei meg- jeléhtek a tarcali bölcsődében, s véglegesen eldőlt a ki&lány sorsa — futótűzként terjedt a községben a hir Lukács Marika tragédiájáról. És ßmi igazán megható a történetben: eddig nyolc család vállalta, hogy gondoskodik Marika továbbneveléséről. * Balling elvtársék tehát intézkedtek. Szóltak a járás illetékeseinek, s kérték, járjanak közben, hogy a gyermeknetJelőintézetbé kerüljön. S hogy ez ■ mennyire szükséges, azt méginkább megerősítette az apa látogatása a tarcali bölcsődében. Bailing elvtárssal éppen Marika ügyéről beszélgettünk, amikor egy kislány rontott be a szobába a bölcsődéből és lélekszakadva újságolta, hogy itt van Marika apukája. Néhány perc múlva szemben álltunk Lukács Andrással. Marika édesapjával. Alacsony, vékony ember. Olyan, akivel hajdanában nem bánt rózsásan az élet. Lukács András már az első szavak után úgy nyilatkozott. hegy régen szeretnék, ha a kislány, Marika elkerülne tőlük, ha valamelyik nevelőintézetbe adhatnák... S ügye, már az ilyen szavakból világosan megérti az ember, miért szökött el Marika, miért hagyta ott szüleit, testvéreit, akiket — mint ezt nyíltan megmondja — nem szeret, Lukács András elmondja, hogy egyszerű pásztorember, nyolc gyermek apja. A tanácselnökkel szemben azt állítja, nem szokott inni, minden pénzt hazaad. A gyerek másként nyilatkozik. Szerinte az apja gyakran iszik, megveri őket, sőt édesanyját is. S ha a gyermek szavainak nem is lehet hinni teljesen, egy bizonyos: a családban nincs minden rendben! Elsősorban is a gyermekeknek nincs ruhájuk, s az étkezés sem a legkifoqás- talanabb. Továbbmenve, már magá- banvéve az sem helyes dolog, hogy Lukács András ilyen anyagi körülmények között egyszoba-konyhás lakás építésére adta a fejét. Mert noha szorgalmas és szép törekvés ez, de azért első: a család kenyere, ruházata. A gyermekszáj élelmet kér, a gyermeknek ruha kell, a gyermeket iskoláztatni, nevelni kell. Az apa panaszkodik, hogy a gyermek — sőt a legnagyobb lány is — gyenge felfogóképességű. — Marikán ez nem észlelhető, mert virgonc, élelmes, csak éppen elvadult gyermek. — De ha ez így volna is, miért nem kért megfelelő segítséget a tanácstól. Miért kényszerítették a gyermeket, hogy önkényesen váljon meg, tíz esztendős létére szüleitől. S mi lett volna^ha a gyereket baleset éri? Ha á vízbe fúl, vagy a vonat alá esik? Ki lett volna a felelős? Elsősorban és mindenekelőtt a szülők! Lukács András látszólag meg is értette ezt. Sőt, valóban bebizonyított ta, hogy Lukács András nem jó apa: nem is bánkódott, hogy Marika nem megy haza! Belenyugodott, hogy a tarcali tanács gondoskodik a gyér- mek elhelyezéséről. Marika már nem megy haza. AmU kor megtudta, hogy megjött az apja, elbújt, alig találtak rá. Az ő további neveléséről gondoskodik majd az állam, vagy ha úgy tetszik, valamelyik gyermekszerető család. Azonban a probléma ezzel még nincs teljesen megoldva< A többi hét gyermek problémája nyílt kérdés. Mert az ö helyzetüket is meg kell vizsgálni. Ez emberi, erkölcsi kötelességünk. Kötelességünk, hiszen nem sok ma már az ilyen családapa, szülő, aki fele-1 lőtten családjával, az élettel szemben. De ezekről a kevesekről— a gyermekeket, a jövő embereit illetően — a közösségnek gondoskodni kell. Úgy hiszem, mint ezt a tarcáli tanács vezetői, a bölcsőde Marika nénije — akit a kis Marika már anyty“ kángk nevez — megtették, megteszi még száz- és százezer család, s megteszi elsősorban az állam, a becsület tes emberek közössége. Mért a gyermek nem tehet szülei könnyelműségéről. ő nem hibás, mégis szenvedő alany. Az jó, hogy egyre kevesebb az ilyen eset... A többi? A többi tennivaló már a járás, a megye illetékes szerveit iU leti, S bízunk benne, hogy a Ly-kyds* gyermekek megkapják, ami őket ih leti. * ^Befejezésként közöljük, h<0ß időközben a szülők MariigI mégis hazavitték, azonban csak ro- vid időre, mert az intézetben törté- nő elhelyezéséről és még három-négy apró Lukács-gyerek további neveié- séről a közeljövőben illetékesek iit* tézkednek. BARCSA SÁNDOR
