Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! fammmmiiic. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV- évfolyam 153. sxám Ára ÍO fillér 1958 július 1, hedd r ^ Gyorslista a Békekölcsön húzásról Mai jegyzetünk Még eredményesebbé akarjuk tenni a népfrontmozgalmi munkát Tűzvonalban j AZ 1958-AS GAZDASÁGI É» felének a végére értünk. Számszerű adatok még nem állnak rendelkezé­sünkre, de megái lapítható u k : me­gyénk ipara eleget tett féléves terv­előirányzatának. Legtöbb üzemünk, bányánk jóval a határidő előtt je­lentette a sikeres tervteljesítest. A Borsodi Szénbányászati Tröszt pél­dául hat nappal előbb fejezte be a féléves tervelőirányzatát. Kiemelke­dő eredménnyel büszkélkedhetnek megyénk építőipari üzemei. A . Bor- sodmegyei Állami Építőipari .Vállalat dolgozói az első félévben eredményes munkát végeztek. A legtöbb iskolát, amelyet szeptemberre kellett volna elkészíteniük, júliusban, augusztus­ban átadják. A mennyiségi tervtel-jesítés mel­lett komoly eredmények születtek az önköltség csökkentés területén is. P-z Ózdi Kohászati Üzemek is szép ered­ménnyel büszkélkedhetnek. A takarékossági mozgalom is előbbre lépett az elmúlt félévben. Je­lentősnek mondható az importanyag megtakarítás. Ebben elsősorban a December 4. Drótművek dolgozód mutattak példát. A félévi eredmények azonban nem tehetik el'bizakodottá megyénk ipari üzemeinek dolgozóit. Az első félév­ben elért szép eredményeket a máso­dik félévben újabb sikeres tervtelje­sítéssel kell betetézni. Az 19'58-as terv maradéktalan teljesítése nép­gazdasági érdek. A hároméves terv első évét nem lehet máskép befejez­ni. mint a tervek maradéktalan tel­jesítésével. Ehhez ázomban az elkö­vetkezendő félévben komoly erőfe­szítéseket kell tenni. Mert megyénk ipari üzemeiben még bőven van tennivaló. FÉtífeV'*Ű89«íB®*i~' üzemeiniknek nehéz tanácsot adni, hiszen minden gyárban, bányában »máshol szorít a cipő«.. Egy sor hasz­nos 'tanácsot' azonban nem .árt, ha megfogadnak ipari üzemeink veze­tői. dolgozói. A mennyiségi tervteljesítéssel álta­lában nincs baj. Legtöbb üzemünk, bányánk 'becsülettel teljesíti meny- nyiségii tervét. Nagyobb gondot okoz azonban az önköltség alakulása. Üzemeinknek, bányáinknak még nem sikerült jelentős fordulatot elérni a gazdaságosság területén. Még mindig igen drágán termelünk. Baj van a minőséggel ás. Ezen a téren különö­sen kohászati üzemeinkben és bányá­inkban van tennivaló. A borsodi szénmedence bányáiban a második félévben első és legfontosabb fel­adat: javítani a szén minőségén, Minden erővel arra kell törekedni, hogy a megadott kalóriaértékű szén­nel tud'ják ellátói iparunkat. A Bor­sodi Szénibányászati Tröszt például az elmúlt időszakban 2990 kalória helyett 2970 kalóriaértékű szenet tu­dott a felszínre szállítani. Ennek oka a szén túlzott robbantásában kere­sendő. Nagyon magas a borsodi bá­nyákban a robbanóanyag felhaszná­lás. A második félévben a minőség te­rén komoly tennivalók várnak kohá­szati üzemeinkre. Arra kell töreked- iniök, hogy minden esetben ragasz­kodjanak a programszerűséghez. Nem engedhető, meg a gyakori prog­ramé tír ás. EZ ÉV MÁSODIK FELÉBEN ko­moly tempi való vár iparj üzemeink dolgozóira. El kell végre érni, hogy ne csak beszéljünk a" takarékosság­ról, hanem cselekedjünk is. Helyes, ha ipari üzemeinkben felelevenítjük a régi, jól bevált takarékossági moz­galmakat. Gondolunk itt például az Ózdi Kohászati Üzemekben már nagy múltra visszatekintő »ezerszemű őrs« mozgalomra. Különösen takarékos­kodni kell a drága importanyaggal. Bányaüzemeinkben még mindig rosz- szul szabdalják a drága bányafát. A fokozott takarékossághoz tarto­zik a társadalmi tulajdonnal való törődés is. A »nem engedjük, hogy lopják, pazaroljáik a nép vagyonát« mozgalommal, amely megyénkből, a Lenin Kohászati Mű vek bői indult ki. fokozottabb eredményeket kell el­érni. A társadalmi tulajdon megvé­dése területén különösen sok a ten­nivaló a Borsodnádasdi Lemezgyár­ban, ahol az utóbbi hónapokban igen elharapódzott a lemezlopás. Most, az aratás idején komolyabb gondot kell fordítani az igazolatlan mulasztásra, a munkaidő jobb ki­használására. Üzemeinkben, de főleg bányáinkban nagyon sok a kétlaki dolffft^I. MfrfiL lilffij ,» módiát. meg a ketlaki dolgozók se ma­radjanak igazolatlanul távol. ,,Ya.f* tehát bőven feladat a második felevben. Üzemeinkben, bányáink­ban az elkövetkezendő napokban műszaki értekezleteken, termfelésd ta­nácskozásokon beszélik‘majd meg a részletes tennivalókat. Arra kell tö­rekedni, hogy a műszaki és a fizikai dolgozok bátran mondják el az első felevben tapasztalt termelésgátló kö­rülményeket. Tegyenek javaslatoikat hogy a második félévben zökkenő- menfesebben haladjon a munka. A üliíSSf1 !eZetŐk várjá’k a dolgozók javaslatait s a műszáki tudás páro­suiva^ a dolgozók kezdeményezés ével akarasaval, sikerre viszik a második feléves tervet. ÖSSZE MŰSZAKI VE- ZETO! Pártmunkás, fizikai dolgozó egyaránt, hogy a legnagyobb össze- f orrot tsággal, megértéssel és oda­adással biztosítani tudjuk az 1958-as tervév sikerét; Erőpróba előtt a gépállomások HA HŰVÖSEK, SZESZÉLYESEK is a nappalok — megkezdődött az aratás! A gépállomások újabb erő­próba előtt állnak. Ezekben a na­pokban indulnak a gépek termelő­szövetkezeti, állami gazdasági — s ahová jut belőlük és ahová kérték •— egyéni gazdasági búzaföldekre, gabonaföldékre — aratni! Komoly és felelősségteljes mun­ka! Traktorosaink becsületén, jóérzé­sén, munka- és ügyszeretetén múlik, hogy többet, vagy kevesebbet taka­rítunk-e be? Rajtuk múlik, hogy a termelőszövetkezeti paraszt, állami gazdasági dolgozó verejtékes mun­kájával földbe vetett és megmun­kált magból érlelődött termést az utolsó szemig, vagy csak részben si­kerül-e betakarítani. A traktoros lel­kiismeretén múlik, hogy abba a táblába, amelybe gépével beállt, va­lóban szocialista vállalat szocialista munkásához méltóan dolgozzék! AZ ASZÁLY, IMITT-AMOTT pe­dig a jégverés sok kárt tett féltve őrzött vetéseinkben. Egyik-másik tábla, különösen az egyénieknél na­gyon siralmasan néz ki. Kétszeresen, tízszeresen kell tehát ügyelnünk a szemveszteség mentes aratásra, a behord ásra, cséplésre. Ezt az ügyet képviselte a megyei igazgatóságnak az a rendelkezése, hogy a gépállo­mások alaposan vizsgálják felül és javítsák meg gépeiket, hogy a hely­színen, munka közben a lehető leg­kisebb hibaponttal dolgozzanak. Ezt az ügyet szolgálta az az értekezlet is, amelyet a múlt hetekben hívtak össze a megye gépállomásainak ve­zetői részére, ahol külön és hang­súlyozottan' felhívták figyelmüket a szemveszteség mentes aratásra. A traktorosok részéről már van­nak követendő példák. Vasárnapi számunkban közöltük Lőrinc István vattai zetoros felhívását, aki aratá­si versenyre hívta ki az ország va­lamennyi zetorosát. Kifejezte felhí­vásában, hogy zetoros társai — mi­ként ő — ügyeljenek a szemveszte­ségre és ügyeljenek a gépre is, amelyen dolgoznak. Múlt nyáron a mezőn járva-kelve gyakran láttunk elromlott, álló gé­pet, amely két napja várt a pótal­katrészre. Közben a termény ért, ért... pergett, a tsz-tagok sopán­kodtak, szidták a gépállomást. Idén ennek sehol, de sehol nem szabad előfordulni! Inkább most. még egy­szer nézzék át a gépeket, hotgy ha egyszer megkezdték a munkát, fejez­zék is be! S hadd tegyük hozzá: az is a traktoros lelkiismeretén múlik, hogy a gép üzemzavar nélkül mű­ködjön. Nem arról van szó, hogy rejtett hiba nem fordulhat elő, ha­nem arról, hogy sok hiba van a traktoros — gondatlanságából. GÉPÁLLOMÁSAINK ÉVRÖL- ÉVRE fejlődnek, munkájuk mind­jobban kiforr. Ez az év, a mostani aratás legyen egy újabb szakasz eb­ben a fejlődésben. (O. M.) Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának küldöttsége, amely baráti látogatást tett Bulgáriában. A párt- és kor­mányküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, államminiszter vezette. A küldöttség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Dögéi Imre földművelésügyi minisz­ter, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Péter János, a külügy­miniszter első helyettese és Némethy Béla hazánk rendkívüli és megha­talmazott nagykövete a Bolgár Nép- köztársaságban . A delegáció fogadtatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sán­dor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttag­jai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak számos, tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élei; sok vezető személyi-, sége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Dr. Münnich Ferenc elvtárs üdvözölte a küldöttséget A magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített repü­lőtéren a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lelkesedés­sel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tagját. A párt- és kormányküldöttség tag­jait dr. Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke köszöntötte: A párt- és kormányküldöttségek látogatása a baráti országokban rend­kívül fontos formája a Szovjetunió vezette hatalmas bóketábor tagjai között fennálló egyre jobban erősö­dő és egyre jobban megszilárduló testvéri viszony ápolásának. A mostani bulgáriai látogatás abban az időben történt, amikor a reakció, a nemzetközi impe­felhasználva azt a jogos és igazsá­gos ítéletet, amelyet bíróságaink a hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött kimondták. Beszéde további részében 'kitért a magyar és a bolgár párt- és 'kormány- delegáció tanácskozásaira. Egész népünk figyelemmel kisérte a dele­gáció munkáját — mondotta — és örömmel vette tudomásul azt, hogy közöttünk szilárd, megbonthatatlan elvi egység van és hűségünk is tör­hetetlen a szocialista tábor nagy vezetőjéhez, felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps. Felkiáltások: Magyar— szovjet barátság!) — Engedjék meg elvtársak, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kor­mányunk és az önök nevében szere­tettel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség tagjait. (Lelkes él- jenaés • - taps. - ütemes felkiiütáseíi«­Éljen a párt.) Beszéde után Kádár János emel­kedett szólásra. A küldöttség nevében Kádár János elvtárs válaszolt Kádár János beszéde elején is­mertette azt a lelkes fogadtatást, amelyben a bolgár nép részesítette a magyar küldöttséget. m$jd tolmá­csolta a bolgár dolgozók forró, test­véri üdvözletét. Kádár János ezután elmondotta, hogy a bolgár nép és a magyar nép között testvéri viszony van. Jó viszonyban vannak pártja­ink is, még pedig teljesen érthető okból: azok a kommunista pártok, ame­lyek szilárdan a marxizmus—Ie- ninizmus elvei alapján állnak^ mindig jóbarátok és mindig fegy­vertársak. Beszédét így folytatta: — Egyetértünk a szocializmus építésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdésé­ben. Harcában mindkét párt — bár a mienk súlyos és keserves tanulságok után — a tömegekre támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbékülni soha nem fogunk! (Nagy taps.) — A marxizmus—leninizmus egy­felől nagyon bonyolult tudomány: nem túlsók ember mondhatja, hogy már teljes mértékben elsajátította. Másfelől azonban rendkívül érthető tudomány, mert a marxizmus—le­ninizmus és a marxizmus—le­ninizmus vezette munkásmozgal­munk és pártunk célja a dolgozó ember életének megjavítása. A mi elméletünk azért van, hogy a dolgozó ember szabad, ki­egyenesedett emberként és^ jólét­ben éljen, ez a marxizmus—le­ninizmus célja. (Taps.) — Elvtársak! A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunista Párt vezeti, amely a marxizmus— leninizmus alapján áll és cselekszik. Nálunk, Magyarországon valószínű­leg scikan úgy gondolják, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköztársaság. Nem egészen így van. Mint a küldöttség tagja és mint kommunista Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hittel és meg­győződéssel mondottam —, hogy a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintetben utói kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Nép- köztársaságot. (Nagy taps.) — Amíg ugyanis a mi pártunk és népünk különböző elhajlásokkal, ki­lengésekkel. kitérésekkel, a külön­böző módon gáncsoskodókkal. a hi­bát elkövetőikkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy vissza- verékedje maigát az egyenes útra, azalatt az idő alatt a bolgár nép szi­lárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. Bulgáriában a szocialista társadalom az élet alapja Bulgáriában győzött a szocialista társadalom, városon és falun szo­cialista alapja van a társadalom éle­tének. Amikor azt mondom, hogy utói kell érni a bolgárokat, elsősor­ban arra gondolok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb le­rakjuk a szocialista társadalom alapjait, az élet minden területén. Az pedig elv társak. hogy ez milyen gyorsan törté­nik meg, vagy hogy meddig kés­lekedünk vele, a mi dolgozó né­pünk legöntudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán mú­lik. Ha népünk egységesen tö­ri örül, ha a párt mindig jól ve­zet, akkor ez meggyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szo­cialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik’ Be­széltünk bolgár parasztokkaL Ök tudják, hogy minden egyes kapavá­gásuk egy marék föld arra a ha­lomra, amelyet az egész világon szívesen púpoznának föl a dolgozó emberek ezer méter magasra a ka­pitalizmus sírja fölött. (Derültség, nagy taps.) A bolgárok annakidején harcoltak mint partizánok. Megvív­ták a politikai harcot és felülkere­kedtek a dolgozó osztályok. Most már ott tartanaik, hogy elmondhat­ják, népük már nemesek építi, ha­nem élvezni is elkezdte a szocializ­must. — A bolgár nép már megízlelte mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és jól él­nek. (Taps.) Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13 esztendő alatt mit fejlődött. Mező­gazdaságukat öröm nézni. Építkez­nek, elvtársak. — Jártunk Várnában. Ott sok üdü­lőt építettek, részben a dolgozók számára, részben idegenforgalmi meggondolásból. Mi is megnéztünk vagy öt hatalmas szállodát. Valaki közülünk, áki járt a híres francia Riviérán, azt mondotta, ott nincs olyan magas kultúra, mint fezekben az üdülőházakban. És ami a legtöb­bet mond: egy-két évvel ezelőtt ott csak homok volt. Most pedig saját szemünkkel láttuk azokat a 3—4 emeletes,, gyönyörűén berendezett szállodákat, amelyekben üdülnek a dolgozók és amelyek valutát hoznak az országnak. — Nekünk van Balatonunk, van Mátránk és még sok mindenünk. Mi is tehetnénk egyet, s mást, hogy dolgozóink egy kicsit jobban pihen­jenek és jövedelmet is szerezzünk az országnak. Vegyük át a jó példát, de ne másoljunk — Elvtársak! Nem kell szegy él­nünk. hogy bolgár elvtársaink egy­ben. s másban megelőztek bennün­ket. Megmondottuk a bolgár elvtár­saknak, hogy most utói fogjuk őket érni, versenyezni is akarunk velük, úgy mint 10 évvel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki építi job­ban a szocializmust. Gondoljunk úgy a Bolgár Népköztársaságra, mint amelytől mi is rengeteget tanulha­tunk anélkül azonban, hogy bármit gépiesen lemásolnánk. A bolgár elvtársaik helyesen al­kalmazzák a marxizmus—leni- nizmust a bulgáriai viszonyokra. erejük^egyik fórrá ura A XX. kongresszus után egy-két héttel talán még emlékeznek rá — elhangzott nálunk az a szerencsét­len megállapítás, hogy ..a XX. kon­gresszus mindenben minket igazolt1’. Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik „érde­mes” felelős. Bulgáriában nem is voltak olyan súlyos hibák, mint Ma­gyarországon, de a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsága neki­ült és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították. Elmondták, hogy soha olyan lel­kesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekintetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan tapaszta­latokat adhat nekünk, amelyek ne­künk hiányoznak. Küldöttségünk azonkívül, hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és kormányküldöttségek szo­kásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést na­gyon sok tekintetben, pártvonalon, állami, gazdasági és kulturális vo­nalon és ami legfontosabb, elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgár—magyar barátság még erő­sebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bol­gár—magyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocia­lizmus ügyének és a béke meg­őrzésének jelenleg leghatásosabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szo­cializmust és védelmezi a békét; aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocia­lizmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan te­szi ezt, akár nem. (Nagy taps.) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavalt. Egy dologra szeretnék válaszolni, a Nagy Irnre- ügyben hozott ítélet ügyére; Ko vet keze tegek voltunk, vagyunk, tegzünk Elvtársak! Aki nekivágott novem­ber 4-nek, vagyis a szocialista for­radalmi ellentámadásnak, annak vé­gig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt (Folytatás a 3. oldalon.) Uj félév küszöbén

Next

/
Thumbnails
Contents