Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-24 / 147. szám
Kedd, 1958 június 24. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Hetven évvel ezelőtt született Karinthy Frigyes A századforduló első évtizedének végefelé a New-York kávéházban egy markánsarcú, széles, szinte kalimpáló mozdulatokkal magyarázó, ágáló, vitatkozó fiatalember tűnt fel. öltözete is feltűnő, hangja villámként csap ki a füstfelhő közül: ítél elevenek és holtak fölött. Híre is félelmetes.Mindenben benne van, mindenütt ott van, ahol valami meghökkentő történik. Barátaival, Kosztblányiékkal, állandóan tréfákat szerveznek, valóságos botrányokat okoznak. Karinthy Frigyes humoristaként döngette meg a köztudat falait. Humora nem választható el írói alkatától, életműve és élete, mint sok más szempontból, humorában is kiegészíti és magyarázza egymást. Ha élne, ma lenne hetven éves. Még diák volt, amikor első regénye megjelent a. Magyar Képesvilág hasábjain. Rövid egyetemi kalandozás után újságíróskodni kezd. Első eredményeit, humoros írásaival éri el. Sikere zavartalanul terebélyesedik. A humoristaság rangja akkor ragad rá és azt élete végéig joggal hordja. Karinthy írásainak ősét a magyar irodalomban hiába keresnénk. Jellegüket az író korának társadalmi sajátosságai magyarázzák és az író jellemének belső parancsai. A látszólag pillekönnyű írások mögött mély átgondoltság, rendszeralkotó szenvedély és izzó indulat lappang kora társadalmi rendje ellen. Haditudósító paródiáiban, újságcikkeiben, megrázó novelláiban bátran küzd az imperialista háború ellen. A Tanácsköztársaság bukása után tétován él. Filozófiájába dekadens áramlatok gyűrűznek. Az ellenforradalom, magamutogaiása azonban kinyitja a szemét, újra az embertelenség lelevlezőjévé, az emberi szabadsó,g messzehangzó szavú igehirdetőjévé válik. Halála írói működésének csúcsán éri ötven éves korában, 1938 augusztus 29-én. Maradandó életművet hagyott hátra. A legismertebbeken, az így irtok ii ■— gyűjteményen, a Tanár úr kérem köteten kívül említsük fel az Utazd* a koponyám körül című regényét, a Nem mondhatom el senkinek. és Üzenet a palackban című versköteteit. Krisztus vagy Barabás, Gyilkosok, Harun al Rasid című novelláskötétéit, fantasztikus utópisztikus műveit a Camlláriá-t, és az utazás Faremidóban-t, a Holnap reggel című drámáját. Még nem volt 40 éves, amikor már 80 megjelent kötettel Jbüs-'kélkedhetett. — JTarinthynak belső törvénúe, hogy „nevettessen” — a maga módján —, v sírva, elkeseredetten, harcolva, kétségek közepette. Minden egyes „neveltetése” az író belső drámája, szenvedélyes azonosulás azokkal, akiknek érdekében gúnyol, küzd. ágál; szenvedélyes támadás azok eilen, akik szeretett, eszméit gyalázzák. kompromittálják. A humoros köntös két okból is szükségszerű: írói alkatából is következik, tehetségének legalkalmasabb megnyilatkozási formája. A másik ok a kor ismeretében érthető. Az elnyomás szükségképpen jelbeszédre készteti az írót. Ez a jelbeszéd az egyes műfajokon belül is meateremti a maga törvényeit, azok közérthetőkké válnak, és mindenki kihallja belőlük az író mondanivalóját. TT úsz évvel ezelőtt ragadta el Karinthy Frigyest a halál, de írásai ma is elevenen hatnak és mind szélesebbkörű olvasottságuknál fogva navról-napra növelik Karinthy Frigyes tisztelőinek és rajongóinak sokszázezres táborát. (benedek) Uj eljárással javítják a lemezek minőségét Borsodnádasdon A TUDÁS VARAT ÉPÍTIK Arlőrt — mint a többi iskolában — befejeződött | a tanítás. Ebben az Ózd közelében | lévő kis községben a nyári vakáció I alatt ugyanúgy játszadoznak az ud♦ varokban és az utcákon a kis iskolá- I sok, mint egyéb községekben. A fő- | tér közelében azonban több a gye- X rek. Kocsink sebessége lassul, majd X a vezető megállítja. ♦ — Fiúk, hol épül az új iskola? — Z kérdezzük. ♦ — Itt ni, a tűzoltószertár mellett, S — mondják. X Kocsink előbbre megy. Előttünk jés utánunk gyerekek szaladnak. 5 Szinte versenyt futnak velünk; ♦ Amikor megállunk és rátekintünk | a szép új épületre, közrefognak ben♦ nünket. X — Ez lesz az új iskolánk! X — ősszel már itt tanulunk! ♦ — Ügye szép lesz bácsi? ♦ Mindegyik mond valamit. Az egyik ♦ barna kisleány — (azt mondta, Er♦ zsikének hívják) így dicsekedett: ? — Ez lesz nálunk a tudás vára! ♦ — Hol hallottad? X — A tanító bácsi mondta. | — Eddig is volt iskolátok, az talán ♦ nem az volt? ♦ — Nem bizony! t — Miért? ♦ — Mert ez emeletes lesz. Valósá♦ gos vár — mondja kissé kérkedve. ♦ Az új épület déli és nyugati hom- % lokzatát állványok veszik körül. A ♦ pallókon fiatal kőművesek szorgos♦ kodnak. Egyik helyen vakolnak, má- j sutt kőporoznak. Lent az állványok alatt^ segédmunkás lányok serényen készítik a felvonó kötelek végéhez az, anyagot. X Az építkezés művezetője, Tóth X Zoltán felénk igyekszik. Közben hár♦ ma-n is megállítják. Különböző szak- J májú munkások, főleg fiatalok taná-J csőt kérnek. < Zoli bácsi, hová rakjuk a párna- fákat? Vagy: ' ] . “ Néz^e már meg Tóth szak-társ,' jo lesz-e úgy. ahogy elkezdtem? ! A művezető ilyenkor nem tehet: egyebet; segít, utasít, tanácsot ad : Megszokott dolog ez az építkezése--' ken. J Együtt járjuk keresztül-kasul az' épületet. Az eddigi akadályokról és! a közéledő határidőről beszélgetünk:! — Kicsit nehéz volt. Most már* nyugodtabban fekszünk este. Van* anyagunk is. A festők is jöhetnének] már. ígérték, hogy ma megérkeznek:« A kőműveseknek ebben a hónapban' el kell hagyni az épületet. Az ütem-J terv így írja elő. Számukra már nem] sok munka van hátra. Lehet, hogy' még egy nappal előbb végeznék és folytatják a megyei építőipari vállalat másik munkahelyén, Bolyokon. Abbahagyja a beszélgetést. Az egyik segédmunkás leányka jött utána. — Zoli bácsi, tessék jönni, itt vannak a festők. Most jöttek, várják az útbaigazítást. A művezető 32 épit'<e2ÍS parancsnoka a festőkhöz siet. Rövid szóváltás és a csupa fiatalemberékből álló festő- és mázoló-brigád elfoglalja az egyik tantermet. — Itt lesz a főhadiszállásunk, — mutatja a brigádvezető. — Nem sokáig,'három hét az egész, — szól az egyik pirosarcú fiú. — Addig »megesszük« ezeket a piszkos falakat. Azután az építkezés kis irodájába mennek. — Erzsikét keressük, — mondják, amikor belépnek. A kis asztal mellett egy barna, jókedvű leány ül. ö szól hozzájuk. — Én vagyok az, parancsoljanak. — Ebédet szeretnénk rendelni a hét többi napjaira. — Tudja, nekünk első a hasunk, aztán megy ám a munka! — szól az egyik fiú. Hatan állnak az ajtóban. Nevetnek. Egyikük meg is jegyzi: — No, itt is jól bemutatkoztunk. Tovább folytattuk a beszélgetést a művezetővel. Elmondotta, hogy ezelőtt néhány hónappal még bizonytalannak látszott az iskola sorsa. Hiányzott a cement és a vas. — Legjobban az iskola igazgatója bánkódott, hiszen az új iskoláról sok szó esett a nevelők, a szülők és a gyerekek között. A faluban viszont nagy szükség van az iskolára, mert még a régi italbolt egyik helyiségét is igény bevették a tanteremhiány enyhítésére. Érthető volt tehát az izgalom, hogyan alakul az új iskola építésének sorsa. A szülők nagyrésze Ózdon dolgozik. így minden eszközt megragadtak a hiányzó anyagok beszerzésére. A művezető még most is szósze- rint idézi a szülők és vezetők válaszát: — Ha nincs anyag, majd lesz! Hengerlünk vasat terven felül — mégis felépítjük az emeletes iskolát. — Nem is volt azután fennakadás, — emlékezik vissza Tóth Zoltán. — Az anyag jött, mi pedig napról-nápra megváltoztattuk a környék arculatát. Vnlnhnn W lehetett. A kör aiouan zel ötezer lakost számláló községben kissé büszkén emelkedik a magasba az iskola. Mint ahogyan a falu lakói képzeletükben látták akkor, amikor tudomásukra jutott, hogy a munkás-paraszt kormány az arlóiaknak is biztosította az egymillió háromszázezer forintöt az új iskola felépítésére. Most már érthető a gyerekek állandó kíváncsiskodása. Örákihosszat ott settenkednek az épülő iskola körül, és szinte szemtanúi lesznek minden mozzanatnak, az új, a modern épület születésének. Az építők fnár ezt is megszokták. Sőt Gyorfi Miklós, a 33 tagú vegyesbrigád vezetője és többen mások így vélekednek: • — Hadd kíváncsiskodjanak, hadd érdeklődjenek, övéké lesz, ők tanulnak benne ;:; Szarvas Miklós Nyári szünet az Értelmiségi Klubban : TIT-HIREK Mi legren a gyermekem? — Emrp a fontos kérdésre ad váJ-asz* Demeter Gyula gimnáziumi tanár június 24-é.n délután 5 óraikor Tapolcán, az E.ijeli Szanatórium k u 1 tú rtérmébén. Munka — pihenés — szórakozás cimmél június. 24-éil délután 5 órai kezdettél Kálmán József igazgató tart előadást a MÜiSfc 116. sz. intézetben. Tavaszi cs nyári megbetegedésekről Dr. Sass Lajos orvos tart előadási, június 24-én délután 5 órai kezdettel JSükkszént- lásziló község művelődési otthonában. HAJDÚ BÉLA: AHOGY ÉN LÁTTAM Naptó/egyaetek a világháború utolsó éveiből xn. A KAZINCZY-UTCA 10. _ számú ház nagy óvóhelyén fekvőhelyem szomszédos volt Németh ’ Tivadar diósgyári vasmunkáséval, akivel évek óta bizalommal cseréltük ki véleményünket és értesüléseinket. Németh Tivadar és családja több más tagja beszervezett harcosa volt az ellenállási mozgalomnak. Tőlük és nyomdász barátaimtól tudtam meg akkoriban egyet-mást: mi történik a vasgyárban (ahol a munkások egy alkalommal kiverték a betolakodó nyilasokat a gyár területéről); mi történik a partizán fronton, a Bükk-' ben; hogyan tartják a kommunisták a. kapcsolatot a szovjet csapatokkal. (Ezeknek az ellenállási akcióknak és kapcsolatoknak fontos szerepük volt abban. hogy Miskolcot a szovjet haderők kíméletes, körülkerítő hadművelettel szabadították fel.) Ut a felszabadulás órája A DECEMBER 3-ÄRA virradó éjszakán pont éjfélkor hatalmas robbanás riasztott fel álmunkból. Összenéztünk Németh Tivadarral, és szinte egyszerre mondottuk: — A németek felrobbantották a Forgó-hidat! — Aztán felragyogott az arcunk: »Miskolc felszabadulth Nem volt nehéz levonni a következtetést: ez volt az utolsó náci gaztett. amely jelezte, hogy az éj leple alatt az utolsó résen kitakarodtak a városból. Kineszeltünk az utcára. Halotti csend. Sehol egy német katona. Kora reggelig kihalt a város. És virradatkor egyszerre szovjet katonák kemény léptei koppannak a Kazinczy- utcán, a Szentnéteri kapu felé. Az első katonát a bunker egész kitódult népe lelkesen veszi körül, meghívjuk egy pohár pálinkára. Szalonna, sütemény is kerül elő. A szovjet katona, akinek az alakja ma is úgy él bennem, mint aki szakasztott mása volt a később látott »Puskás ember« című szovjet film hősének, szerény mosollyal fogadja lelkendező örömünket és a szíves vendégelést. Negyedóra múlva feláll helyéről, kedvesen elköszön és megy tovább, mert hívja € kötelesség. Ki tudja» él-e még ez a drága »puskás ember«, vagy ott aránylik neve valamelyik hősi emlékoszlopon? Az élet visszatér NEM FELEJTEM EL SOHA azt a kedves fiatal, örökmosolyú szovjet katonát sem, akit már az első napon mindannyian megszerettünk. Nem felejtem el, amikor harmad- vagy negyednapon kipirult arccal robogott be az óvóhelyre. Jobbkezében egyetlen lapból álló újságot lobogtatott, a Szabad Magyarország első példányát. »Magyar újság! Magyar újság!« — kiáltozta boldogan, lelkendezve oroszul, mint aki velünk, helyettünk is örül a felszabadult miskolci sajtó első példányának. Lihegett a fiú, mert futva jött hozzánk. Cigarettát kért, aztán mint egy boldog kamasz, nagyot kacagva elterült az egyik fekvőhelyen. Nekem pedig nagyot dobbant a szívem: a kezemből kiütött tollat nemsokára ismét megragadhatom. * A HÁBORŰZŰZTA, kifosztott városba nem egycsapásra tért vissza az élet. A megmaradt lakosság csak most érezte igazán, hogy végigszántott rajta a háború, s mit jelentett a náci-nyilas rablóbanda féktelen rombolása és fosztogatása. Az üzemek nagyrészét tönkretették, nem volt élelem, villany, víz. A boltok betört kiralzatai üresen tátongtak. Csak azok vegetáltak*, valahogy, akiknek éléskamrájábamég maradt valami tartalék. A mozgási lehetőséget is "korlátozta, hogy a szovjet hadseregnek idő kellett, amíg az ittrekedt ellenséges elemeket elkülönítheti a demokratikus érzésű tömegektől. Hiszen ez hadműveleti-éberségi kérdés volt. AZ ÉLET LASSAN, de biztosan mégiscsak belezökkent a rendes kerékvágásba, mert így akarta a felszabadító szovjet hadsereg és így akarták a kommunisták, a jogaiba lépett munkásosztály. A nagynehe- zen helyreállított bányákban, gyárakban megindult a termelés. December 14-én a szovjet városparancsnok a városházára összehívta a város demokratikus közéleti tényezőit, hogy tájékoztassa őket a helyzetről és elindítsa a város új önkormányzati életét. (A bunkerben engem is felkeresett egy kis szervező küldöttség és meghívott a gyűlésre.) A városparancsnok üdvözlése után dr. Széman István gör. kát. érseki hely- nök tolmácsolta a városparancsnok tájékoztatóját és felhívását: álljon sorompóba mindenki. Kezdődjék a békés építő munka. DECEMBER 17-ÉN megalakult Miskolcon a Nemzeti Függetlenségi Front helyi csoportja, Tóth Béla, a MÓKÁN komité elnöke vezetésével. Délután a Korona-szállóban tartott nagygyűlésen ismertették a Front programját és az ideiglenes nemzet- gyűlésbe küldendők névsorát. DECEMBER 18. »Van villany a lakásunkban! Mintha az élet térne vissza« — olvasom bejegyzésemet. »Fekete Palitól igazolványt kaptam. A nyomdában fogok dolgozni.« 19-én délután résztvettem a képzőművészek első összejövetelén a Művésztelepen. Eled már a kulturális élet is. A NYOMDA! A Magyar Jövő volt nyomdája. Eddig keveset szóltam róla. Ez volt a kritikus időkben az ellenállás egyik titkos góca; számomra második szűkebb családi köröm, ahol Otthon éreztem magam. És a nyomdász elvtársak voltak azok, akik a legszükösebb ellátási körülmények között a napi betevő falatot számunkra biztosították. Sándor Nándor pedig a nyomdászok közös konyhájának lelkiismeretes gondviselője, aki a MÓKÁN révén »mindennapi kenyerünket megadta«. DECEMBER 21-ÉN megindult a villamosközlekedés! 30-án ez a bejegyzés jelzi az élet visszatérését: »Van víz!« Vízvezetéki viz. Igen, az élet visszatért, gyorsabban mint reméltük. Még nehéz, még zűrös, még háborús ez az élet, de már kifelé vezet a szakadékból. Debrecenben december 25-én ideiglenes magyar kormány alakult Dálnoki Miklós Béla miniszterelnökségével: öt kommunista, két szoc.-dem. és két kisgazdapárti miniszterrel. MI MÁR ÉLÜNK, LÉLEGZÜNK, mialatt január 1-i bejegyzésem szerint Budapest népe legválságosább óráit éli. A németek második Sztálingrádot csinálnak Budapestből. Még »sokat szenvedünk a hidegtől«, hűlés miatt lázas betegség gyötör, még ünnepszámba megy, hogy »Annus 60 dkg húst szerzett, — sajnos kenyerünk nincs hozzá« —, de már január 5-én két kiló kenyeret vehettünk: jegyre! És születésem napján, január 11-én feleségem két kiló fehérkenyérrel lephetett meg. Szabad szívvel, szabad tollal A DÓZSA GYÖRGY-UTCA — akkor még Werbőczy-utca. — 5. szám alatt volt a nyomda, ahol a Szabad Magyarországot, az Északmagyar- erszágnak e már történelmi nevezetességű elődjét 1944 decemberében és még sok évig kínkeserves körülmények között nyomták — flach (lapos) gépen. Mert a rotációs gépet, több szedőgépet, a nyomda más berendezéseit a németek és a nyilasok tönkretették. Mint minden új, a felszabadult magyar sajtó első miskolci terméke is fájdalmak közt született meg. Külsőre nézve rosszultáplált, rongyokba burkolt csecsemő volt, mint amilyen lerongyolt volt akkor az egész magyar nép. De homlokán már ott csillant a népek vörös csillaga és első kiáltása így hangzott: »PUSZTULJANAK A FASISZTA GYILKOSOK! HALÁL A HÁBORÚS BŰNÖSÖKRE!« Az illegalitásból előkerült, az élet feltámasztását irányító kommunisták és a mi derék nyomdászaink bábáskodtak a lap megszületésénél. A nyomdász elvtársak közül többen, mint Fülöp Józsi bácsi, Fekete Pál és mások kezdettől bekapcsolódták a politikai közélet vezetésébe is. . A bábáskodásban, attól kezdve, hogy szabadabb mozgási lehetőséget biztosítottak számomra, bizonyos részt vállaltam magam is. AMIKOR A LAP a papírhiány nehézségeit valahogy leküzdve — bár sokszor különféle színű, hol sárga, hol fehér, hol zöld, hol rózsaszínű plakátpapírosokon — négy oldalas terjedelemben jelenhetett meg és szervezett sajtóorgánum formáját öltötte, 1945 január 18-án engem is meghívtak belső munkatársnak. írhattam immár szabadon, ahogy a szívem, s a nép érdeke diktálta. Miskolc háborús embervesztcsége A miskolci szabad, sajtó megjelenése után kis naplójegyzeteim már nem rejthettek a világhelyzéttel kapcsolatosan elleplezett tényeket, mert a Szabad Magyarország gz akkori háborús lehetőségek között már híven tükrözte: mi történik a harctereken, a nagyvilágban. Ma áhítattal lapozom a lap néhány akkori megőrzött példányát, amelyek között az 1945 február 16-i számban egy részletét olvashatom: »A vasgyár megmentésének története« címmel megjelent cikksorozatnak. Ugyanebben a számban a magam nagyobb statisztikai riportjára bukkanok, amely arról, ad számot, mit vesztett Miskolc emberben g háború alatt. A 108 EZRES LÉLEKSZÁMÚ Nagy-Miskolc lakossága a háború folytán 70.154-re apadt. Legnagyobb arányban Miskolc lélekszáma csökkent: a 77.290 lakosból 43.428 maradt. »A lalcosság 43.8 százaléka hiányzik, tehát ez idő szerint Miskolcon, nem számítva azt, hogy a legutóbbi népszámlálás óta normális körülmények között a természetes szaporodás folytán nem 77.290, hanem jó pár százzal több kellene hogy legyen a város lélekszáma.« Később a hiányzó régi lakosok közül mintegy 8^—10.000 visszatért, de a hábar rús emberveszteség így is körülbelül 30 ezerre rúgott. 1943-AS ÉS 44-ES zsebnlfptáraim kis naplójegyzeteinek és hozzájuk kapcsolódó élményeimnek csak kis töredékét sűrítettem e cikksorozatba. Segítettem-e vele, hogy a múltat és ezen keresztül mai problémáinkat tisztábban lássuk, — azt döntse él az olvasó. — Vége. ~ A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerművében új technológiai eljárás üzemszerű alkalmazását kezdték meg. Az új eljárás, a védőburok alatti melegítés megvédi a hengerlésre kerülő acélt a gáz szennyeződésétől.- A - ki-hengerelt- -lemezek, felülete sima, rév ement es maradt. A kísérleti eredmények alapján a gyárban mintegy 10—15 százalékos minőségjavulás várható az új eljárás bevezetésétől. Műszaki vélemény szerint sokkal jelentősebb az a gaz-| dasági eredmény, ami a feldolgozó* iparban jelentkezik majd. f i ♦♦•♦♦»♦♦•♦» X A sajószentpéteri Il-es aknán? Gornyák-kombájnnal fejtik a szenet.* Az ezelőtti 30—32 vagon szénnel? szemben most a kombájn segítségé-* vei 43—45 vagon szenet küldenek a* felszínre. ♦ A Tudományos Ismeretterjesztő Társultát megyei elnöksége és az Értelmiségi ♦ Klub tanácsa értesíti a ts »társaikat és az ♦ érdeklődő nagyközönséget, hogy az Ér♦ telmiségi Klubban a nyári idényben mü- ♦sors-zünetet tartunk. A nvá"i hón.«Dókban I mindennap — vasárnap kivételével — ♦ délután 5 órától este 11 óráig szabad ♦ klubestet tártunk. Szombatonként élfél utáni 2 óráig táncestet rendezünk. Az Értelmiségi Klub soronk'vüh programjáról külön meghívó és az Eszaikma•»varország útján értesítjük megyei szervezetünk tagságát és a.z érdeklődő közönséget. Minden tagtársat és vendéget a szabad klubesteken szívesen látja a TIT megyei elnöksége és az Értelmiségi Klub tanácsa tAAAAáAAAAAAA ► Helyes testápolás, szépségápolás cím- ’ mel június 25-én délután fél 3 órái kezdet► tel Szederkényi Ferencné kozmetikus tart ► előadást a dimAvao könyvtárte-’-’ében. ► A TIT megyei szervezete és a Földrajzi ► Társaság helyi tagozata június 29-én, va- | sárnap tudományos találkozót és termé- i szetvédelmi ankétet rendez a Bükktennsíkon. Ebből az alkalomból a TIT és az ► TBUSZ külön autóbusza áfa tokát indít a l Nagymezőre. Részvételi díj: 24.— forint. ► Jelentkezni lehet az IBUSZ menetjegy- * irodában.
