Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-03 / 129. szám
Kedd, 1958. június 3. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 UJ MÓDSZER A kommunisták napról-napra fáradhatatlanul dolgoznak a párt Jr*m politikájának megvalósításáért. E munka közben állandóan keresik, kutatják azokat a módszereket, amelyekkel a feladatok a legjobban, a legsikeresebben megoldhatók. Ezt teszik a putnoki járási párt- bizottságon dolgozó elvtársak is. Egy példa: Magának a járási párttitkárnak, Füle János elvtársnak is borsódzott a háta, amikor Dédestapolcsány, vagy Szuhafő felé vezetett az útja. Kern szeretett erre a vidékre járni — nemcsak ő, a többi munkatárs sem —, mert akkor napokig nem tudott megnyugodni a súlyos hibák miatt, amelyeket itt tapasztalt. A megye négy legrosszabb termelőszövetkezete közül ugyanis kettő — a dédesi és a szuhafői — az ő járásában van. Sokszor a szemére is vetették és ilyenkor bizony szégyelte magát. Füle elvtárs sokáig töprengett, törte a fejét: mit tegyen. Feloszlassák-e a két szövetkezetei, vagy megszilárdítsák? Nehéz volt dönteni, mert ha a hibákra: az adósságra és arra. gondolt, hogy a termelőszövetkezeti tagok — néhány kivételével — nem dolgoznak, a közös tulajdont meg boldog-boldogtalan viszi, herdálja és ráadásul a dédesi elnök, Anga Lökös István, le akar mondani, a szuhafői pedig csak a kocsmát járja —. hasztalannak tartotta a vergődést. De amikor maga elé képzelte a becsületes tsz-tagokat, akik kézzel-lábbál ragaszkodnak a szövetkezethez, mégis a megszilárdítás mellett döntött. TPüle elvtárs a végrehajtóbizottsági ülés elé terjesztette a dolgot. A ahol meg is született az elhatározás. A vb. minden tagja több napon át a helyszínen vizsgálta a két szövetkezet munkáját és ott helyben, a szövetkezeti vezetők, tagok jelenlétében tartották meg a végrehajtóbizottsági ülést. Eddig ilyen még nem történt. Az volt a gyakorlat, hogy a pártbizottság egy-két tagja megvizsgálta egy-egy üzem, vagy szövetkezet munkáját, arról jelentést készítettek és a vb. ennek alapján megvitatta a kérdéseket. Most az illetékes szövetkezeti vezetők írták meg a jelentést és a vb. tagok személyesen győződtek meg a tények igazáról. Így közvetlenebb és hathatósabb segítséget adtak. Hat hete már, hogy ez történt. És, hogy helyes, eredményes volt módszerük alkalmazása, bizonyítja az a tény, hogy azóta a két szövetkezetben megjavult a munkafegyelem, orvosolták a bajokat, sérelmeket, és ha nehezen is, de elindultak a haladás, a fejlődés útján. a módszert — mint Füle elvtárs mondja — a jövőben is, al- kalmazni fogják. A járási tanács végrehajtóbizottsága hasonlóképpen már több községben tartott vb.-ülést, szintén eredményesen. Az új módszer alkalmazását javasoljuk a többi járási pártbizottságnak és a tanácsoknak is. (török)--------------------------ooo--------------------- ■ ______TŰJ HKflWYVlBTR: _______ S EREGSZEMLE UTÁN Jegyzetek és néhány tanulság a Ságvári kulturális seregszemle miskolci bemutatójáról IGAZ BARÁTOK MAGYAR FÖLDÖN (Kossuth) Az 1958 április másodika és tizediké között eltelt -napok emlékezetesek maradnak Magyarország történeiméiben: dolgozó népünk forró szeretettel és igaz barátsággal látta vendégül a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét. A Kossuth Kiadó e kiadványa ennek a látogatásnak emlékét kívánja megőrizni. A szovjet küldöttséget kísérő újságírók és fotóriportereik cikkekben, és képeikben örökítették meg a villanásnyi jeleneteket, hisz a szovjet vendégek és a dolgozó nép találkozása bővelkedett tolira és fényképezőlencsére kívánkozó jelenetekben. A kiadvány méltóképpen eleveníti fel a nagyjelentőségű látogatás emlékeit. Rónay György: PETŐFI ÉS ADY KÖZÖTT (Magvető) A könyv a Petőfi halálától Ady felléptéig terjedő korszak irodalmi életrajza. A XIX. század második felét az irodalomtörtónetírás általában hanyatló periódusnak tartja, melyet Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Vajda János művén kívül a szellemi értékek általános ‘kiegyenlítődése jellemez. Rónay György könyve igazságot szolgáltat, ábrázolja azt a küzdelmet, amit az irodalom az osztrák elnyomás, a megnyugodott tespedés korában létéért és fejlődéséért folytatott. Tatay Sándor: A SIMEON-HÁZ 2. kiadás. (Szépirodalma) Tatay regényciklusának mind kritikai, mind 'közönségsikere indokolttá tette a ciklus első részének újra való kiadását. Az olvasó szinte kapva kap az érdekes, nagy feszültségű eseményeken, a műértő pedig a kitűnően megkomponált fejezetekben vérbő figurákkal találkozik, akiknek viszontagságai hitelesen és hiánytalanul idézik fel egy hanyatló korszak — az első világháború légkörét. Ezenkívül külön nyereség a regény érett és művészi nyelvezete. Mindezeken felül meggyőzően szól hozzánk a regény világnézeti mondanivalója is: három életkörben — frontokon, hátországban, családban — bomlik az imperialista korszak magyar társadalma, sőt merész és elszigetelt kezdeményezésekben már valami biztató új is elindul útjára. Az öntevékeny kuiltúrmunkások hatalmas tömegeit megmozgató készülődés után vasárnap álltak a bírálóbizottság elé a Ságvári Endre kulturális seregszemle miskolci döntőjébe jutott együttesek. Délután két órától az SZMT megyei kultúrott- honábain a színjátszócsoportok és szavalók adtak számot felkészültségükről. A késődéiül-á;m és esti órákban a népkerti szabadtéri színpadon, az ének-, zene- és tánckarok, valamint a szólóénekesek nyújtottak ízelítőt művészi tehetségükből. A legnagyobb versengés a színjátszók között volt. Hat csoport hét színpadi mű bemutatásával versenyezett az elsőségért. Jobbára olyan színpadi műveket mutattak be, amelyek ? kuhúrversenypk óiinnr^g-r, visszatérő darabjai, régmúlt időket idéző egy fel vonásotokat. Csak a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házának egvik csoportja ' jelentkezett Nicodemi Tac®kó-ján«k utolsó felvonásával. Ezeknek a régi színműveknek bemutatása erősen próbára tette a csooortökat Nem használt a produkcióknak az sem, hogy megfelelő kosztümökkel nem rendelkeztek és a vegyes öltözet (például szí varrtai nú croő és másfélévszázados felsőruha) is kiábrándítólag hatott. Egyes csoportoknál a rendezés gyenge, volt. s inkább csak a csoport lelkes felkészülése érdemel méltánylást. Kivétel az LKM Bartók Béla Művelődési Ház színjátszóinak egyik csoportja, a Tacskó harmadik felvonásának bemutatásával valóban művészi orodukciót nyújtott amely messze kiemelte versenytársadnak mezőnyéből. A két főszereplő: Dob- ránsztoi Zoltán és Garadnad Anasztázia játéka, ember- és jellemábrázoló tehetsége már nem mérhető az öntevékeny színjátszók mércéjével. Ugyancsak nem mérhető azzal a gyakorlott öntevékeny rendező, Szép László munkája sem. A bíráló- bizottság úgy döntött, hogy igazságtalan lenne az évék óba összeszokott, már nagy sikerekre visszatekintő együttest az egyéb csoportokkal együtt elbírálni, azért versenyen kívül jutalmazta első díjjal. A versenyben az első díjat a József Attila kultúrotthon színjátszói nyerték el, akiknek produkciójában elsősorban a darab mondanivalójának helyes felfogását és a jó rendezést méltányolta a zsűri. A második díjat a LKM Bartók Béla Művelődési Ház stúdió-együttese nyerte, a harmadikat a Vízügyi Igazgatóság csoportja. A bodrogkereszturi színjátszókat a zsűri emléklappal jutalmazta. A versmondásban versenyzők is a legszélesebb skálán mozogtak. Jó felkészültségű, lelkiismeretes tanulás után kiálló tehetséges versenyzők és jóakaratú, de imég csiszolatlan versmondók váltották egymást. A bírálóbizottság legjobb verem ondónak Gyurkó Henriket, a József Attila kultúrotthon közlekedési vállalati csoport kultúrmunkását ítélte, másodiknak Stiher' Jánost a LKM martinacélmű Oprendék Sándor KISZ- szervezetónek tagját. Egy diák-versenyzőt, bár a kívánt mértéket megütötte, nem díjazott a zsűri, mert a bemutató jelentőségét lebecsülve, ingújjban, gyűrött nadrágban, piszkos cipőben állt ki a színpadra. Balladamondásban legjobb Csoport Csaba, a LKM Bartók Béla Művelődési Ház kultúrmunkása volt. A tánccsoportok közül legjobbnak bizonyult és kiváló minősítést ért el az SZMT KISZ-csoporti a. amelynek háromrészes tánckompozíciója, a Halálra táncoltatott lány balladája, öntevékeny kultú rmunk ásóknál szokatlanul magas művészi fokú élményt jelentett. A produkcióban a tánckaron kívül az együttes énekkara és Vadász Dezső vezette kitűnő népi zenekara is résztvett. Megdicsérjük a remek tánckompozíció koreográfiájáért Balogh Sándort, zenéjéért Horváth Kiss Lászlót, de meg ke1) díecárr,ür>ik az . e°vüites valamennyi szólistáját és minden tagiát. Jó minősítést nyert még a Miskolci Pamutfonó és a Vízügyi Igaz- ■ p'atcság tánccsonortia. A MÁV fűtőház tánccsoportja dicsérő elismerésben részesült. A népi zenekarok közül legjobbnak az SZMT KTSZ-zenekara bizonyult. második helyezést egy csoport sem ért el, harmadiknak a postás szakszervezet zenekarát minősítette a zsűri. Az énekkarok közül legjobb a LKM Bartók Béla Művelődési Ház vegyeskara volt. második ugyancsak a LKM Bártól? Béla Művelődési Ház kiskórusa lett. A szólóénekesek közül a zsűri Lubickii Lászlót, az SZMT KlSZ-csoport tagját tartotta legjobbnak, a .második helyezést Görög Kálmánná, a Vízügyi Igazgatóság csoportjának tagja érte el. A szimfonikus és fúvószenekarok versenyében a bírálóbizottság döntést nem hozhatott, miivel a LKM zenékara szókéi? hiányában nem léphetett fel. Meghallgatásukra a közel-i napokban kerül sor. Hiányos lenne ez a feljegyzés, ha nem emlékeznénk meg néhány hiányosságról is. Alapvető hiányosságnak tartjuk, hogy a Ságvári seregszemle miskolci bemutató ja nem tükrözte a város KISZ4?ultúrmun- kásai egészének felkészülését, .kul- túrmunkáját. Több ismert csoport — köztük olyan is, mint a Szinvavöl- gyi együttes — távolmaradt a bemutatótól. Hiba mutatkozott a szervezés körül is; az egyes csoportok bemutatói időben eltolódtak, zavart okoztak. Ugyancsak a szervezés terhére írható a székék hiánya. Hiányosság az is, hogy a közönség türelmetlenül nézte a bemutatókat, az SZMT kultúrotthómban állandó volt a mászkálás s ez a nézőket is, a szereplőket is zavarta. És végül: a KISZ által meghirdetett seregszemlén a KISZ és egyéb társadalmi vagy hivatali szervek képviselői hivatalosan nem vettek részt. A vasárnapi bemutató tanulságos volt, mért számot adott a KTSZ-fia- talok kultúra szeretetéről, s rámutatott egy-két olyan fogyatékosságra is, amelyeket leküzdve, a bemutatókat a jövőben még művészibbé, kulturális forradalmunk még hathatósabb segítőjévé tehetjük. — benedek — Felvétel a vájártanuló iskolába A Borsodi Szénbányászati Tröszt és az Ózdi Szénbányászati Tröszt vájártanulókat vesz fel. Feltételek az alábbiak: Két év alatt szakmunkás képesítést nyerhetnek azok a fiatalok, akik a 16. életévüket 1958 szeptember 1-ig betöltik, de a 18 életévüket még nem lépték túl. Három év alatt szakmunkás képesítést nyerhetnek azok a fiatalok, akik a 15 életévüket 1958 szeptember 1-ig betöltik. Bányászszülők gyermekei 14 életévük betöltése esetén felvételt, nyerhetnek. Felvételre jelentkezhetnek azok a fiatalok. akik a kívánt korhatárnak megfelelnek, elvégezték az általános iskola VIII, osztályát (indokolt esetben a VI— VII. általános iskolát végzettek is felvételt nyerhetnek,) egészségi szempontból a szakma követelményének megfelelnek* Felvételhez az alábbi iratok szükségesek: születési anyakönyvi kivonat, legmagasabb iskolai végzettséget tanúsító Iskolai bizonyítvány, alkalmasságot bizonyító orvosi igazolás, jelentkezési lan. Jelentkezni lehet a járási tanács vb. munkaügyi előadóinál, valamint, a községi tanácsok vb. munkaügyi megbi- zottainál. Megyei tanács vb. munkaügyi osztálya.-OOO Szabadtéri színházi esték A színházi idény végével — mint arról már korábban is hírt adtunk — a Miskolci 'Nemzeti Színház megkezdi vendégszerepléseit. Miskolcon két szabadtéri színpadon is élvezhetik a város dolgozói azokat a nagysikerű darabokat, amelyekhez az idény során esetleg nem jutottak el. Június 18-án, szerdán este fel kilenckor a vasgyári szabadtéri színpadon (Szabadságkert) a Megperzselt lányok című színművet, június 21-én, szombaton és 22-én vasárnap este á népkerti szabadtéri színpadon pedig a Mosoly országa című nagyoperettet mutatják be. Július 5-én, szombaton és . 6-é.h vasárnap este a népkerti szabadtéri színpadon a Bajadér című nagyoperettet, ugyancsak 6-án, vasárnap este a vasgyári szabadtéri színpadon pedig a Fruska című vígjátékot láthatja a közönség. A vidéki vendégszereplésekről és a vidéki szabadtéri játél?o>k>ról majd a későbbiekben adunk hírt. dó szerű elméleti kérdések : Miért szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezése? Amikor a munkásosztály megdönti a régi hatalmat s kézbeveszi az ország irányítását, jelentős lépést, tesz a dolgozó nép felszabadításában. A dolog nehezebb része és bonyolultsága azonban csal? ezután következik. Az ipar, a bánya, a bank és közlekedés népi tulajdonba, került,, de a népgazdasági rendszer egyik fontos ága, a mezőgazdaság, továbbra is elaprózott, szétszórt egyéni gazdaságokon alapul, ami miatt a falun továbbra is kapitalista és kisáruter- melés folyik. Azáltal, hogy dolgozó parasztságunk felszabadult a földesúri iga alól, a mezőgazdaság még nem vált szocialista gazdasággá. A munkásosztály egyik legfontosabb feladata, hogy a dolgozó parasztság felé olyan politikát, illetve gazdaságpolitikát folytasson, amely megfelel a dolgozó nép és a parasztság érdekeinek, és ezáltal állandóan erősítse a munkás-paraszt szövetséget. A fő kérdés mindenkor a hatalom kérdése — s a hatalom csak akkor biztosított, ha az a munkás-paraszt szövetségre épül. Csak fegyverrel nem lehet a hatalmat megtartani! Az 1956 októberi elleni orrad,alom idején az osztályháború megnyeréséről volt szó. E harc megnyerésében döntő szerepe volt annak, hogy a dolgozó parasztság megértette, hol a helye. A dolgozó parasztság többsége nem 'hagyta abba a munkát, s a termelő- szövetkezetek parasztsága — magára hagyva bár —, de vívta a harcot a termelőszövetkezetek megvédéséért. Több helyen volt rá példa, hogy fegyverrel, villával, kapával mentek ellentámadásba. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését sikeresen oldjuk meg, továbbra is meg kell őriznünk a bizalmat, amely a parasztság részéről árad a párt- és a kormány felé. Azt a hangnemet, melyet meg- kezdtünk a parasztság felé, tartsuk is meg. A régi módszerekből vessük el a rosszat és keressük az újat, amely elősegíti szervezőmunkánkat. Ebben a feladatban nagyobbak lehetőségeink, mint amit kihasználunk. Ezt meg is tudjuk oldani, ha abból a tényből indulunk ki, amely szerint mindenki szívügyének fogja tekinteni — és nem csak hivatalból, hanem a magánéletben is segíti — a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Kétféle jelenség van ma a mező- gazdaság szocialista átszervezését illetően. Az egyik részről az, hogy közömbösség mutatkozik a szervezési munkában, a másik részről türelmetlenek amiatt, hogy lassan halad az átszervezés. Sem az egyik, sem a másik nem vezet jóra, nem segíti elő az ügyet. Azt mindenesetre le kell szögezni, hogy megállni bűn volna! A meglévő közömbösséget, nemtörődömséget fel kell számolni. Ugyanakkor igen sok múlik azon, hogy milyen türelmesek vagyunk. Mint ahogy Kádár elvtárs figyelmeztetett, most kell erősnek lenni! Akkora léptekkel menjünk előre, hogy orra ne bukjunk. Ha lesz elég türelmünk lépésről-lépésre rpenni egy-két évig, meg lesz az eredménye. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy megállni nem lehet, az élet parancsolóan írja elő, hogy a mezőgazdáság szocialista átszervezése szükségszerű. Igen sok előadás, rádió, újság és folyóirat foglalkozik az átszervezés gyakorlati szükségszerűségével és jelentőségével. Elméleti szempontból is meg kell említeni néhány fontos kérdést.. hogy megindokoljuk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét. Abból a megállapodásból induljunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalmi-gazdasági, rendszer, amely egyesíti a társadalmasított termelőeszközökön és kollektív munkán alapuló ioart és mezőgazdaságot. A társadalmi fejlődés azt mutatja, hogy a tőkés országok mezőgazdasága nem jutott el az erősen koncentrált nagyüzemi termeléshez. Nincs olyan fokú társadalmasítás, mint az iparban. Túlsúlyban van a kisparaszti gazdaság. A gazdasági élet ilyen állapota már a korábbi időben is gátolta a termelés és a technika fejlődését. A marxizmus—lenini zmus — egyébként a történelem is bebizonyította, hogy a kisparaszti gazdaság rendszere nem szabadíthatja meg a parasztot a régi, megszokott, elavult állapotától és ami több, magában hordja a kapitalizmus visszaállításának lehetőségét, de nem csak, hogy gátolja a szocializmus építését és táplálja a kapitalista tendenciákat, hanem az emberek gondolkodását, világnézetét is olyan irányban formálja. Éppen azért, mert a szocializmus a kollektív munkán alapul, a kisáru- termelés nem felel meg a szocialista rendszernek. A kisárutermelés nem képes a szocialista gazdasági törvény követelményeire, nem képes a legfejlettebb technika alapján hozzájárulni az egész dolgozó nép állandóan növekvő szükségleteinek kielégítésére. Tehát új szocialista mezőgazdaságot kell létrehozni, magasabb fokú technikát bevezetni a mej^- gazdaságba. E feltételek megvalósításával válik lehetővé a termelőerők nagyarányú fejlődése és így biztosítható a népgazdaság, illetve a szocializmus egészének győzelme. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert a párt agrár- tézisei is főfeladatként határozzák meg a mezőgazdasági termelőerők fejlesztését. Fontos feladat emellett annak elősegítése, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű szocialista nagyüzemekké alakuljon át a szocialista ipar segítségével. A kapitalizmusban, mivel á kisüzem drágán termel, nem bírja a versenyt a nagyüzemekkel szemben. A kisparaszti gazdaságok tönkremennek, eladásodnak és földjeik fokozatosian a földbirtokosok tulajdonába kerülnek. A szocializmusban sem verseny- képes a kisüzem, de ami lényeges különbség, a kisparaszti gazdaság nem megy tönkre, az állam megad minden lehetőséget ahhoz, hogy többet és — ameny- nyiben a kisüzemnek módjában áll — jobbat termeljen. A nagyüzem kialakítása a mi viszonyaink között: önkéntes szövetkezés útján a parasztság saját elhatározásából történik, kisgazdaságukat nagyüzemekkel cserélik fel. Népi demokráciánk viszonyai között a nagyüzemi 'mezőgazdaság csak a szocializmus útján jöhet létre. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét ma azért hangsúlyozzuk különösen, mert ilyen mezőgazdasági termelési szinten nem lehetünk versenyképesek a világpiacon. A többi országhoz viszonyítva drágán termelünk, túl- magas az önköltség és ez azt mutatja, hogy alacsony a termelékenység színvonala. Ennek másik kedvezőtlen kihatás« az, hogy az ország gyorsan növekvő szükségleteit sem tudjuk arányosan kielégíteni. A mezőgazdaság mint népgazdasági ág jelentős szerepet tölt be a társadalom fejlődésében. A mezőgazdaság az ország lakosságának ma is 44 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei igen nagyok, adottságai kiválóak. Ezek megközelítőleg sincsenek kihasználva. Hozamai a külföldhöz képest igen alacsonyak. A mezőgazdasági termelés fellendítésének kulcskérdése: belterjesebb gazdálkodás kialakítása, a termelési kultúra növelése. Nagy gondot kell fordítani a talajerő-utánpótlás biztosítására. Közös gazdaságaink belső szerkezete — amennyire eddig el volt hanyagolva — a lemaradást máról-holnapra nem tudja pótolná. A termelőszövetkezetek belterjessége különösen a növénytermelés szerkezeti változásaiban mutatkozik meg. Nekünk a belterjességet elsősorban az állattenyésztés útján kell megvalósítani. Ezt indokolja a mezőgazdasági lakosság sűrűsége, a mezőgazdasági művelés alatt álló földterület csekély volta. Az állattenyésztés és a növénytermesztés mellett nagy lehetőségeink vannak a szőlő- és a gyümölcstermelés kiszélesítésére. Mindez azt követeli, hogy elmaradásunkat mielőbb pótoljuk úgy, hogy — mint már szó volt róla — türelmesen, de megalkuvás nélkül, a lehetőséghez mérten szorgalmazzuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, mely eszköze, fő módszere a mezőgazda- sági termelőerők állandó fejlesésének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. A termelés nagyobbarányú fellendítése pedig csak úgy lehetséges, ha fokozatosan, megfelelő ütemben kialakítjuk a mezőgazdasági nagyüzemeket; s ha a nagyüzemi mezőgazdaságok csal? szocialista módon, a kisárutermelők önkéntes szövetkezése útján alakulnak ki. SZEMÁJÍ MIKÜÖ6
