Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

jß&ZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök,, 1958. május 1. to Egy kis gyár nagy története • •«•••a* OV«« IMftMM a • • aMa aoaa ■••••••• • aaaaa laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa« A DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR nem tartozik a nagyüzemeik közé. Mind­össze 200 embert fogLalkoztat. Szeré­nyen húzódik meg Diósgyőr és Há­mor között; aki először jár ezen a ■festői szépségű vidéken, szinte észre sem veszi. Az arányiéig kicsi gyár azonban olyan komoly múlttal dicse­kedhet, amely párját ritkítja. * 175 év telt el azóta, hagy a Stzinva vize először megforgatta a papírma­lom kerekeit. 175 év nem kis idő még egy gyár életében, sem. Sok minden történt azóta. Az első leg­nevezetesebb dátum a gyár életében 1870. Ekkor került a gyár a Kolba- család tulajdonába s csakn&m nyolc évtizeden keresztül az övé is- maradt. A papírgyár nem volt rossz befekte­tés ebben az időben. Búsás hasznot hozott a Kolba-családnak. Pfaff Hugónak, a gyár jelenlegi főmérnö­kének birtokában van egy régi jegy­zetfüzet, amely arról tanúskodik, hogy 1890-ben például 240.000 forint­ra rúgott a tiszta jövedelem. Az első világháború pangást ho­zott a gyárra, — s már-már bezár­ták .A Kolba-család úgy tudta megmenteni az utolsó hazai papír­gyárat, hogy részvénytársasággá ala­kította. A gyár vezetését azonban to­vábbra is a Kolba-család intézte. Az üzemet a részvénytársasággá alaku­lás utáni években többször építették. Ezek a munkálatok azonban csak alkalmi toldozások és foldozások vol­tak. A gépek nem villanyárammal működtek, hanem hajtószíjjal, s ha valahol hiba történt — az egész gyár leállt. A gépi berendezések is nagyon elavultak voltak. Ügy hogy amikor elvonult a második világháború vi­hara és a termelés újra megindul­hatott, arról tanácskoztak az illeté­kesek, hogy felszámolják a Diósgyőri Papírgyárat. Az üzem dolgozói azon­ban arra törekedtek, hogy a gyár to­vábbra is fennmaradjon. A Diósgyőri Papírgyár annak elle­nére, hogy ósdi, elavult berendezé­sekkel dolgozott, mégis szép ered­ményt ért el. Á gyár híres vízjele, amely kb. másfélévszázados márká­zlak számított, s a régi időkből fenn­maradt nyomtatványok arról tanús­kodnak, hogy a diósgyőri papír igen jóminőségű volt. Diósgyőri papírra nyomták pl. I. Ferenc József arc­képét. Az 1930-as években pedig már harminchét fajta papírt készí­tettek. Hamarosan a bankjegypapírt j is a diósgyőriek gyártották. A 175 ", éves gyár minőségi munkájáért i többször kapott dicséretet. Belley » Imre igazgató- szobája valóságos kis múzeumhoz hasonlít. Itt van a Kos­suth Lajos és Batthyány Lajos keze- vonását őrző papírlap, amely arról tájékoztat, hogy az 1846. évi harma­dik magyar országos ipainnűkiállítá- • son a Diósgyőri Papírgyár termékei felülmúlták a külföldieket. Az üzem ezzel a teljesítményével »nagy ezüst érdem-pénzt« nyert. A századfordu­lón pedig szintén újabb kiváló ered­ményt ért el a Diósgyőri Papírgyár. A világkiállításon kiállított papírjait aranyéremmel jutalmazták. A 175 ÉVES PAPÍRGYÁRBAN azonban, annak ellenére, hogy ilyen szép eredményeket értek el, még sem becsülték a munkást. A dolgozók ugyanolyan nehéz körülmények kö­zött éltek, mint a többi gyárban. Volt olyan dolgozó, aki 24—36 órát is dolgozott egyhuzamban. Az órabér 12 fillérnél kezdődött. Az elavult gyárban a munkakörülmények is í szinte kibírhatatlanok voltak. A gyárte lepig csak' egy földút vezetett,. ,s ha - esett ; az; eső, térdigérő sárban ( .lehetett csak bejutni az üzembe. Sok .volt a pinceszerű munkahely, világí­tás nélkül. Nem egyszer pusztított a tífuszjárvány a diósgyőri papírgyá­riak között. Aki nem beszélt a leg­nagyobb tisztelettel a gyár vezetői­vel; az már »gyanús« volt. 1930-ban listát készítettek a megbízhatatlan dolgozókról, akiket állandóan figyel-) tek. j Szente János, a gyár személyzeti! osztályvezetője, aki a felszabadulás j előtt fizikai munkásként dolgozott,! keserűen mondotta el: még a szom-a szédokat sem ismerte. Nem volt ide­jük egymással barátkozni, hisz jóf<rr- ; mán csak az éjszakát töltötték oda-* haza, látásiól-vakulásig a gyárbanj dolgoztak. ] 6 ! A gyár dolgozóinak élete a felsza- < badulással, illetve az államosítással, változott meg. 1948-ban a gyár álla-, mosdásával -kezdetét vette a nagy-, ütemű fejlődés. Korszerű transzfor-, mátorházat létesítettek és villamost-, tolták az egész üzemet. Körülbelül, tíz kilométernyi belső villany vezető-, két építettek, w ipari és házi szenny- , vízcsatornákat létesítettek, az első és, a második emeleten a félanyag hol-, landik és forgókazán munkábaállítá-, sával s a második emelet f elépítésé-, vei sikerült e telepet teljesen kor-, szerűvé tenni. A gyár valamennyi, tűzveszélyes tetőzetéi lebontották és, a munkahelyek fölé vasbeton tető­szerkezetet építettek. E munkával együtt megoldották a megfelelő ol­dal- és felső-világítást és megszün- fordulat állt be az üzem dolgozóinak tették a munkahelyek pinceszerű kulturális és szociális helyzetében is. zártságát. A befektetés eredményes- Mintegy egymillió forintból új mű­nek bizonyult. Az üzem évi termelése velődési házat építettek. Az épület ugyancsak megemelkedett. Később közepét nagy terem foglalja el, a mennyiségben némi visszaesés mu- amely egyúttal ebédlőhelyiség. Ehhez tatkozott, ez azonban örvendetes je- csatlalcozik egyik oldalról a gépesí- lenséget takart: ugyanis fokozatosan tett üzemi konyha, másik oldalról áttértek a minőségi papír gyártására, pedig a kulturális célokat szolgáló 1956 OKTÓBERÉBEN elkezdődött helyiségek: könyvtár, olvasószoba, a harmadik gyáralapítás, a rekon- üzemorvosi rendelő. Államunk gon- strukciós munkák elvégzése. A papír- doskodását bizonyítja“ az is, hogy a géptermet a követelményeknek meg- gyár dolgozói közül 20 család kapott felelően teljesen átépítették és új új, kényelmes otthont. Ez év július gépalapokat létesítettek. Az I-es, elsején pedig újabb 21 család költő- 11-es és Ill-as számú sajtó, néhány zik be a gyár kényelmes lakásaiba, szárítóhenger, hűtőhenger, simító- a GYÁR FEJLŐDÉSÉVEL együtt hengerállvány kivételével a teljes az emberek élete is megváltozott. A papírgépek és ennek meghajtó szer- államosítás óta munkásigazgatók ve- kezeteit átépítették. A rekonstrukció zetik a gyárat. A gyárnak 14 mű­során valamennyi munkahelyiséget szaki vezetője van, ebből 11 fizikai olajfestéssel láttak el, és minden munkásból lett műszaki vezetővé, munkagépet generáljavítás után a legtöbb adminisztratív dolgozó te ugyancsak újból festettek. Tíz esz- fizikai munkás volt régebben. Az tendő alatt beruházásokra és a re- államosítás óta 54 dolgozót emeltek konstrukcióra összesen 20 millió fo- ki az üzemből. Van közöttük mér- rintot fordított államunk. nők, katonatiszt, igazgató. A műsraW fejlesztéssel eayidőben A r\nmrnn"~*ák megváltozott éle­tét tükrözi az is, hogy a 200 dolgozó közül 84-nek van saját háza, jelen­leg 7 építkezik. A dolgozók megelé­gedésére, nyere­ségrészesedés ként 337.000 forintot fi­zettek ki. A gyár fennállásának 175. évfordulóján pe­dig — amit ez év­ben ünnepeltek — 36 dolgozó kapott kitüntetést és pénzjutalmat. A Diósgyőri Pa­pírgyár dolgozói úgy szeretik, be­csülik egymást, mintha egy csa­ládba tartoznának. Látszik is ez mun­kájukon, eredmé­nyeiken. S most, amikor újabb nagy feladatok megva­lósítása előtt áll­nak, nem felejtik el, mivel tartoz­nak a munkás- államnak a meg­változott életért. Munkában a papirsimítógép, Fodor László Tervük tuIteízesítésével köszöntötték május elsejét a borsodi bányászok A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói elhatározták, hogy május 1 tiszteletére ünnepi dekádot tartanak. Amikor ez az elhatározás megszüle­tett, a borsodi tröszt nem dicseked­hetett a legszebb eredménnyel. Ter­melésük elmaradt a terv mögött. Az ünnepi dekád kezdetekor ápri­lis havi tervüik .esedékes részét mind­össze 96 százalékban teljesítették, ma már biztatóbb eredményekről adha­tunk hirt. Április másodikétól a tröszt minden bányaüzeme teljesíti, sőt zömmel túl is teljesíti napi tervét. Ezek az eredmények segítették, elő, hogy 26-án a tröszt napi tervét 109 százalékra teljesítette. Bíztunk a bor­sodi tröszt dolgozóiban, hogy az ün­nepi dekád végeztével behozzák le­maradásukat, a havi tervüket telje­sítik. A sajókazinci bányaüzem dolgozói megfogadták, hogy ezer tonna terven felüli szén kitermelésével köszöntik a munka ünnepét. E vállalásukat 300 tonnával már túl is teljesítették. Különösen szép eredménnyel dol­goztak a herbolyai KISZ brigád tag­jai. Kimagasló teljesítményt ért el a versenyben R. Tóth Lajos brigádja, amely a termelési tervet 183 száza­lékra teljesítette. Nem sokkal ma­radt el mellette versenytársnak Po­gány István brigádja sem; 176 szá­zalékot teljesítettek. A sajókazinci üzemhez tartozó ak­nák közül a bánfalvaiak kerültek az élre 121.7 százalékos teljesítménnyel. A május 1 tiszteletére indított de­kádban ugyancsak kitettek magukért a sajóvölgyi bányavállalathoz tartozó aknák dolgozói is. Legszebb ered­ményt eddig 25-én értek el. Napi tel­jesítményük 114.6 százalék volt. Szép eredményt értek el a borsodi tröszt legnagyobb üzemének, az or- mosi bányának dolgozói is. Április 23-án 119.8, 24-én 121, 25-én 112.4, 26-án pedig 115 százalékra teljesítet­ték napi előirányzatukat. Ezzel bizto­sították, hogy április utolsó dekádjá- nak tervét 120, havi tervüket pedig 104 százalékra teljesítsék.-ooo­__ r A Borsod megyei Építőipari Vállalat több mint 26 ezer forint jutalmat tűzött hi az idei újítási feladattervek megoldására A Borsod megyei Építőipari Válla­lat műszaki osztálya — a gazdaságo­sabb termelés érdekében — újítási feladattervet dolgozott ki, amelyben összegezte, hogy a dolgozók az idén milyen újításokkal foglalkozzanak. A 12 pontból álló feladattervben szere­pel — többék között — a vakolatban maradt mész kápattogzásának meg­szüntetése, új könnyű kézigépek 3 mint például csempevágó és horony­maró gép, valamint csempefuró gép készítése. A feladattervek megoldá­sakor — a dolgozók között az újítási díjakon felül — több mint 26 ezer forint jutalmat osztanak szét.-000­Az öntödék első negyedévi országos versenyéten a diósgyőri acélöntődé lett az első Az év elején az ország nyolc nagy öntödéje között szocialista munka­verseny kezdődött a takarékos ter­melésért. A verseny célja: az öntödei selejt, a folyékony acél felhasználás, az önköltség csökkentése és az egy dolgozóra eső napi termelési érték növelése — a tavaly elért eredmé­nyekhez viszonyítva; A pontozásos alapon folyó verseny első negyedévi eredményeit a napok­ban értékelték a Lenin Kohászati Művekben. Ennek alapján az első he­lyezést a Lenin Kohászati Művek acélöntődé je nyerte el 127 ponttal. Második a Ganz vagongyár öntödéje 74. mig a harmadik a Vörös Csilláig traktorgyár 60 ponttal; Az első helyezést elért diósgyőri acélöntők az első negyedévben a ta­valyi 4.62 százalék átlagselejtet 2.68 százalékra csökkentették. Egy tonna öntvényhez mintegy három kilogram­mal kevesebb folyékony acélt hasz­náltak fel a megengedettnél, s 31 fo­rinttal javították az egy dolgozó egy napra eső termelési értékét is; A következő negyedév eredményeid a Wilhelm Pieck gyárban értékelik* (9zdon is megváltozott az élet sejékem illegalitásban. — künn a zöld erdő mélyén, mindannyiszor egy bol­dogabb, szabadabb május elsejére gondoltaik. C megérkezett a várva-várt idő. ^ 1945 május elsején, az első iga­zán szabad ünnepen a munkások tíz­ezrei vonultak föl, tüntetve a sza­badság, a proletárinternacionalizmus szent eszméje mellett A tizennegyedik szabad május el­sején az ózdi gyár előtti térségen ott lesznek az öreg veteránok és uno­káik. dédunokáik, akik boldogan él­vezik 14 esztendő gazdag eredmé­nyeit. Mert az elmúlt 14 esztendő Ózdon temérdek változást jelentett. A gyár imwikéslélszáma több mint duplájára emelkedett. Csaknem hasonló arány­ban emelkedett a gyár termelése is. A munkások ily hatalmas arányú létszámgyarapodása szükségszerűen megkövetelte, hogy új lakóházakat, szociális és kommunális létesítmé­nyeket állítsanak fel. Az ózd-bolyoki Táncsics-telepen új városrészt építettek. Ózd különböző pontjain frissen épített lakóházakkal találkozunk, amelyek felépítéséhez az állam adott hosszúlejáratú köl­csönt. ózdon a munkások nagymérvű el­szegényedése miatt a felszabadulás előtt nem volt szükséges a kereske­delmi hálózat bővítése sem. A felsza­badulás u*án a növekvő anyagi jólét szükségszerűen maga után vonta » kereskedelmi hálózat bővítését. Né­hány esztendővel ezelőtt felépült ^ a korszerű 'berendezéssel ellátott húsn üzem és hűtőház. Megépítették az álu lami áruházát. a kulturális igények ikielégíté- f^&ére a peremkerületekben, lét­rehozták a kultúrotthonokat, ahol a kohászok és bányászok százai töltik el kellemesen szabadidejüket. Ózd fejlődésének ismertetésére csak egy könyvíró vállalkozhatna. A gazdag eredményeket a munkások alkotó együttműködésének, a népi állam sdkárányú támogatásának tud­hatjuk be. Ezt ünnepük Ózd dolgo­zói, ezek megvédésére tesznek foga­dalmat a veteránok, az ifjúmunká­sok, a forradalmi harcokban edzett •kohászok. PÁSZTORY ALAJOS Az Ózdi Kohászati Üzemek saját vasúthálózattal rendelkezik, amely komoly forgalmat bonyolít le. 1957-ben két kohóval bővült az Ózdi Kohászati í^eniak kohó­egysége, Képünk a gyár kohóját ábrázolja, I A z 1930-as évek elején az ózdi i ^ lakosok közül százak és ezrek i fordultak könyörgő szóval Bíró Pál i »őfÖméltóságához«, a Rimamurányi ) Vasmű R. T. koronázatlan királyá­éhoz, hogy munkát adjon, hogy segít­ésen az éhezőkön. Rövidke válasz; é minden kérelmet elutasított. > Jakab K. József ifjúmunkás es- édeklő levéllel fordult a Rima urai- ■ > hoz. Idézzük sorait: > »Térdrehuliva könyörgök és kérem éa Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű [ legfőbb fejét, Biró Pál Öméltóságát, ; é hogy méltóztasson mély alázatos ké­résemre a somsályi vagy a farkas- ; [lyuki bányában elhelyezni, mert ha [nem méltóztat, akikor képes leszek öngyilkos lenni, mert nem bírom to­• vább az éhséget.« [ Halomszamra fekszenek a hasonló levelek az ózdi levéltárban. A mun- : kások sorsa csak a pusztulás, a nyo­mor, a mérhetetlen nélkülözés volt. Hasonló volt az értelmiség hely- ■ zete is. Egy kéisegbeesett pedagógus szintén Biró Pálhoz fordult segítség- téri. Munkát kért az ózdi gyárban , vagy valamelyik iskolában. Sajnos’ [nem kaphatott. > Igaz, megtörtént, hogy különböző I indokok alapján egv-egy pedagógust ^felvettek a gyárba, de annak rövidé­in mennie kellett. Az ózdi munkés- Imozgalom egyik kiemelkedő alakja, »Becht Gyula bácsi még ma is kese­rűen emlékszik vissza azokra az f időkre, amikor még á gyárban dol­gozhatott, mint tanító. így került ikapcsolatba a munkásmozgalommal. i-A gyár akkori mumlkáskórusának volt ja karnagya. A munkáskórus akkori- ^ban (ms—19-ben) a forradalom ízászlóvivőinek gyülekezőhelye volt iForradalmáiTá nevelték a munkások * Bernt Gyula bácsit is. 1919-ben, a ^Tanácsköztársaság vérbefojtása után r csaknem életével fizetett ezért. \ Csendőr pribékek kínozták az eszmé- P tétlenségig. v Á forradalmi múltú kohászváros f történelmében so'k, nagyon sok fBecht Gyulával találkozunk. Ezer- Jszer és milliószor emelték föl szavu­nkat az ózdi munkások a kizsákmá­nyoló Báró Pálofe elten.- A május el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents