Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-08 / 107. szám
Csöfflrtök, 1958. május 8. GSZAKMAGYARUBSZAg 5 A ZENEMUVESZETI SZAKISKOLA ÉNEK- ÉS ZENEKARI ESTJE A KISZ kulturális munkájának megjavításáért étfőn este tartotta nagyszabási ^ hangversenyét Miskolc legmagasabb zenei képzést nyújtó nagyhírű intézménye. A nagyterme- zsúfolásig megtöltő közönség boldog megelégedéssel hallgatta a maga: színvonalú hangversenyt, amelj olyan volt, mint egy friss, új boldog zenei tavaszi seregszemle. Maskoi hallottunk már növendék produkciókat, de ilyen színvonalút és enny élményt adót régen. A szakiskola művészi tanár kollektívája mindij szebb, újabb diadalok felé vezeti tanítványait sok dicsőséget, és elismerést szerezve önmaguknak, az intézménynek és sok büszkeséget a szülőknek és zenehallgatóknak, Miskol< Lakosságának. Felszabadult ország büszke fiai é: lányai muzsikáltak hétfőn este, akiknek ez a társadalmi rend, ez az ország és ez a nép adta meg a zenéin tudás gyönyörű lehetőségét és akii most felszabadultan hirdetik a zen« örök szépségét és ebben a hazábar a kultúrforradalom nagyszerű eredményét. Szerettük volna, ha mindenki hallja ezt a muzsikálást nemcsak 3—400-an, hanem sokan, aj egész város és a párt sok-sok funkcionáriusa, hogy büszkén hivatkoz hasson rá. Mi volt az teliát, ami örömünké ilyen nagymértékben kiváltotta, mi hallhattunk, ami ennyi gyönyörűséggel töltött el? A műsor első részében, vagy in kább egyrészóben a szakiskola nő karának művészi teljesítményét hal lot-tuk. Tizennégy kórusművel fel vonultatták a nőikari irodalom re mekeit. A magasrendű művész igénnyel összeállított műsorban hely kaptak a praeklasszikus szerződ ♦ Palestrina, Orlando di Lasso. Maren ♦ zio, Schein, a romantikus mester ♦ Mendelssohn és megszólaltak Bartók ♦ és Kodály legszebb nőikari művei. ♦ óriási repertoár; ha prózaiak len♦ nénk azt kellene mondanunk, még ♦ fizikai teljesítményként is nagy volt. X Ez azonban önmagában nagyon s.i♦ lány és kevés eredmény lenne, de ♦ még nem művészet. És mi éppen X arra vagyunk büszkék, hogy ezek X a kórusok olyan művészi hőfokokat ♦ értek el, amilyet elértek. Az előadás ihletettsége szinte számról számra nőtt. Szépen, de talán még fojtottam szólaltak meg a prae- kiastszikusok, s szívesebben vettünk volna már a Marenzio kórusnál nagyobb melegséget, mélyebb színeket, de ezeket is megkaptuk az előadás későbbi folyamán. A modern magyar’ mesterekben úgy izzót t, ragyogott az előadás intenzitása, úgy forrósodott a hangulat, ahogyan a művészi teremtés perceiben ritkán adódik. Mit emeljünk ki? A Zsoltár tömör fenségét, az Esti dal gyöngéd líráját, vagy a Bánat költői szomorúságát? Mind szép volt. De talán szóljunk a kórust vezető Kardosa Pál tanárról is. Szóljunk arról a könnyed, fölényes, de mégis elmélyült vezetésről, amellyel ezeket a műveivel megszólaltatta. Arról a tiszta nagyvonalúságról, ahogy a praeklasszikus mesterek bonyolult ■szövevényeit kibontotta és arról a melegségről, ahogy mai mestereink műveit ritkán hallott szépségekben szólaltatta meg. örülünk annak, hogy a szakiskolának ilyen kiváló kórusdirigensei vannak, mint az iskola vezetője és művészi irányítója, Horváth Kiss László és Kardoss Pál. TÍJjr KÖNYVEK Rónai Mihály András: nyolc Évszázad olasz költészete Kótszázegy néhány költő négyszáz-tizennyolc versében 800 év olasz költészete tükröződik Rónai Mihály András „Nyolc évszázad olasz költészete” című gyűjteményében. Hasonló szabású és teljességű gyűjteményt valamely nagy nemzeti költészetből ~ s kivált olyanból, mely az emberiség szellemi kincstárának alapvető része, de a magyar kultúrának még nem — irodalmunk eddig nem mondhat magáénak, tehát semmiféle más nemzeti költészet hasonló arányú átfogó bemutatását. A kötet összeállítója egyúttal a versek fordítója is. A gyüjtöményben önálló verseken kívül csak eposzi részleteket vett fel, verses színművek részletei nem szerepelnek benne. A gazdag jegyzetanyag csak félig adatközlés, inkább ismeretterjesztés és magyarázat. Lényegében külön kötetnyi tanulmány, mely a könyv bevezetését egészíti ki. Berkesi András: OKTÓBERI VIHAR Olyan eseményekről írni, amely közvetlen benyomások formájában még nagyon elevenen él az emberek emlékezetében — nem könnyű feladat. De különösen nehéz 1956 októberéről imi, amely a főkérdések tisztázása után még ma is millió és millió nyugtalanító gondolatot , kavar fel a gondolkodó emberek agyában. Mi történt akkor Magyarországon? Mi történt és miért? S ami egy szépíró számára legfontosabb, mi játszódott le az emberek agyában, szívében? Mennyi emberi tragédia zajlott le, mennyi könny hullott ezekben a napokban! S mindez miért? Diákok és ipari tanulók, orvosok és munkások, kommunisták és eilenforra- daimárok, megtévedt fiatalok és tudatos árulók alakjai villának fel szédítő kavargásban e kötet lapjain. S nem valami mesterkélten kiagyalt séma szerint, hanem színesen, elevenen és hitelesen. Olyan ember vall e kötetben októberről, aki maga is megrendültén állt e forgatagban, alá talán mindenkinél szenvedélyesebben kereste az események mélyén rejlő igazságot. Megvolt az oka rá. Éveket ült börtönben fasiszták, kémek, diverzánsok és közönséges gonosztevők között, ártatlanul. Van Közlemény A H. Rákóczi Ferenc Könyvtár ifjúsági részlege „Irodalmi véleménykutatást”- in-* dított a 10 és 14 éves ko-rú gyermekek körében. Az általános iskoláknak kiküldött és az ifjúsági könyvtárban kiosztott űrlapokat kitöltve 19ö3 május 10-ig kell beadni az ifjúsági könyvtárba (Szabadságtér 3.) Ezúton is kéréssel fordulunk az iskolákhoz és gyermekolvasóinkhoz, hogy az ürlapökat juttassák vissza, mert, a válaszok feldolgozása után értékes és fontos adatokat kapunk az ifjúság iro-t dalmi igényeiről és ellátásáról. Űrlapok még kaphatók a könyvtárban. A könyvtár vezetősége^ Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megalakult a KISZ városi kulturális bizottsága, amely a KISZ alapszervezetek kulturális tevékenységének irányítására, segítésére hivatott. A bizottság kezdeményezésére május 6-án mintegy 200 * íSZ-alap- szervi kultúr felelős jött össze az SZMT megyei klubjában, hogy megbeszéljék problémáikat, felmérjék lehetőségeiket és megszabják feladataikat. A megbeszélés elsősorban az ifjúság közötti kulturális munka bővítési lehetőségeinek felmérését célozta, s feladatát a várakozásnak megfelelően teljesítette is. A KISZ városi kultúrfelelőse vitaindító előadása után egymásután emelkedtek szólásra a kultúríelelő- 6Ök. A hozzászólások során a város területén szétszórtan működő KISZ- szervezetek kulturális életének megközelítő tükre bontakozott ki. Szóba kerültek az eredmények mellett a ICDnQMOjlgllSbllOllCDHQM AZ ELMÚLT VASÁRNAP délelőttjén felgördült a Kamaraszínház függönye, de a már ismert színművészek helyett ismeretlen arcok, fiatal lányok, fiúk jelentek meg a rivalda — számukra szokatlan — fényében. A miskolci színművészek a nézőtéren ültek. Részben mint vizsgabizottsági tagok, részben mint érdeklődő hallgatók. Negyvenhárom fiatal lépett kisebb-nagyobb drukkal a színpadra, hogy vélt, vagy ténylegesen felfedezhető művészi tehetsegéről számot adva, a színművészi pályára való all<almasságát bizonyítsa és ezzel arra indítsa a nézőtéren ülő bizottságot, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolára való felvételét javasolja. A színművészi pálya mindig nagy vonzerőt gyakorolt a. fiatalságra és sokan álmaik megvalósulásának netovábbját. látják abban, ha színművészt pályára, alkalmasnak találják őket. Sajnos, az önjelöltek és a jó- bará/ok által »született művészr-nek titulált jelentkezők szánra hihetetlenül magas a valóban tehetségesek számához képest. A különböző szűkkörű nyilvánosságú összejöveteleken való — rokoni és baráti tapsokkal fémjelzett — esetleges siker sok jelentkezőnél elferdít ette önmaga tehetségének önkritikus megítélését. Ennek tudható be, hogy nagy számban jelentkeztek olyanok, akik nem csak színi pályára alkalmatlanok, de a legszűkebb nyilvánosság előtti szereplésre való alkalmasságuk is erősen vitatható. A vasárnapi meghallgatás arról is AZ ELSŐ ROSTÁN Néhány jegyzet a színi pályára kívánkozók vizsgájáról ) tanúbizonyságot adott, hogy fiataljaink közöli jócskán akadnak olyanok is, akik a színművészeiét pusztán az esztrád-műsorokból ismerik és esztrád-énekesek és esztrád-komi- kűsok utánzásával próbálták »művészi tehetségüket« bizonygatni. Szomorú tünet, hogy az énekes szerepkörre jelentkezők — kevés tiszteletreméltó kivételiéi — általában olyan dalokkal akarták bemutatni tudásukat, amelyeket éjszakai szórakozóhelyek énekeseitől, vagy huszadrangú műsoros-estekről tanulhattak. Szomorú volt az a készületlenség is, ami sok jelentkezőnél megnyilvánult. A legelemibb, hogy azt a verset, amivel a tudását kívánja a jelentkező bizonyítani, meg is tanulja. Legalább a szövegéi. Sokan, a vers legprimitívebb módon való elmondása mellett, a szöveget teljesen felforgatták, Önkényesen kihag-ytak sorokat, vagy betűztek új szavakat. Volt olyan jelentkező is, aki Karinthy Frigyes egyik brilliáns humoreszkjét, mint »saját magánszámát« próbálta előadni, saját ízlése szerint módosított szöveggel. Arról nem is hallott, hogy azt Karinthy írta, ő csak »valami színészektől« hallotta. Ugyancsak egyéni magánszámmal próbálkozott egy lány is, aki a közismert színművész ismert házmester-számát, házmesternére átformálva »mutatta be«, hihetetlenül ízléstelen módon. Volt a jelentkezők közölt iskolából való eltávolítás előtt álló diák, aki — »egye fene ...« jelszóval — próbálta meg a jelentkezést. (Erről külön is írunk.) A sok nagyon gyengén felkészült jelentkező között volt egy nagyon becsületes fiatalember, aki bejelentette, hogy semmivel nem készült, de ha már itt van a világot jelentő deszkákon, úgy szívesen felolvas valamit. Nem rajta múlott, hogy nem hallgatták meg. NEM LENNÉNK HŰEK az igazsághoz, ha nem mondanánk el azt is, hogy a jelentkezők közölt akadt néhány olyan jelölt is, akik nem csak a gyenge mezőnyből emelkedtek ki toronymagasan, de bemutatott számaik valóban művészi tehetségről árulkodtak és reményt nyújtottak arra, hogy — megfelelő iskolázás után — valóban a színjátszás művészeivé válhatnak. Különösen kitűnt egy nehézszerszámg épgyári fiatalember Moliére Fösvénye Harpagon- monológjának igazán jólsikerült előadásával, egy ifjú tenorista, egy kitűnő versmondónek látszó lányka, valamint az egyik Ismert színmű egy jelenetét bemutató pár. Vagy négy óra hosszat váltogatták egymást a színpadon a jelöltek. Versek, monológok, dalok hangzottak el, néhány gyengén sikerült táncszámmal tarkítva. A bizottság tiszteletreméltó figyelemmel és türelemmel hallgatta végig a próbálkozásokat, jóindulatúan bátorítva még azokat is, akiknek reménytelensége már az első néhány szó, hajig után nyilvánvalóvá vált. *>A WALESI BÁRDOK«, »A XIX. század költőihez«, »A reményhez«, — ez a három vers mint állandóan visz- szatérő refrén legalább húsz jelentkező műsorában fordult elő. Ezeken a viár-már hagyományos vizsgaverseken kívül nagyon kevesen fordultak más költeményekhez, de elvétve hallottunk Goethe, Puskin, Schiller, Ady, Iszakovszkij verset is jó-rossz előadásban. A meghallgatás viszonylag gyenge eredménye elgondolkoztató és az érdekelt jelentkezőkön kívül el kell, hogy gondolkodássá a népművelési szerveket, kultúrcsoportok vezetőit is. Mindazok, akik bejöttek erre a meghallgatásra, kultúr csoportjuktól, falujukból, vagy valamilyen más kis közösségből azzal a bíztatással jöttek, hogy »benned művészi tehetség van, benned művészt látunk, színpadon a helyed, mi oda javasolunk, slb.«. Nos, ez a meghallgatás ezt a lelkesedést a jelentkezők zöménél sajnálatosan lehűtötle4 de le is kellett hű* tente. A hiba az, hogy ezt a lehűtést már korábban el kellett volna végezni a kultúrvezetőnek, vagy valaki másnak, vagy másoknak, aki, vagy akik a gyenge tehetségű jelentkező becsvágyát felfokozták oktalanul, elhitették vele, hogy »művész« és a sikertelen próbálkozás után csalódásnak, lelki összetörésnek tették ki. Hosszú, nehéz és rögös az út, amely a színpadi deszkákig, a reflektorok fényéig vezet és az úton való meg* induláshoz nem elég a puszta jóaka* rat, a baráti támogatás, a lelkesedés. Az alapfeltétel a tehetség. Ennek hiányában pedig a. hiú remények táplálása, illetve azoknak felkelte* tése bűnös, csalóka ábránd. A jövő* ben a jelentkezőknek nagyobb önkritikával kell megvizsgálniok saját tehetségüket, azoknak a népműve* lést, kulturális szerveknek pedig, amelyek a meghallgatásra beküide- nek egyes jelölteket, az erősebb és minden személyi vonatkozástól független kritika rostáján, hatékony, előzetes szelektálást kell végezniük. A SIKERES BEMUTATKOZÓK közül néhányat a bizottság főiskolai felvételi vizsgán való meghallgatásra javasolt. Ma még nem tudhatjuk, hogy azok majdan miként állják meg ott a helyüket és közülük hártyán kerülnek felvételre, hányból lesz valóban művész. Egy bizonyos, ez a meghallgatás, ez az első rosta csak olyanokat engedett át, akiktől várhatunk is valamit, s akiket majdan szívesen látnánk színpadainkon (benedek erkölcsi alapja ahhoz, hogy hozzányúljon ehhez a témához. Van — annál is inkább, mivel ilyen körülmények közölt is kommunista tudott maradni. Miről szól a. regény? Török Lászlóról, egy meglévedt páncélos honvédről, aki apja jogos sérelmeit akarja fegyverrel orvosolni s mindvégig kitart amellett az ellenforradalom mellett, amely végül is szükségszerűen saját édesapját lg elpusztítja . . . Menyasszonyáról, Erzsiről, akit a sors szeszélye az AVH-sok és kommunisták közé sodor . .. Szerelmükről, melynek lángjai az eddig szokott sémáktól eltérően, az éles politikai ellentétek ellenére • is magasan lobognak ... S az ő meghason- lásókkal, vívódásokkal teli életük lazán összefüggő keretében arcok tömege villan fel, majd tűnik el a szédületes zűrzavarban. Dr. Kálmán Aladár egyetemi adjunktus rendkívül érdekes alakja, Pis-« lógó és Csaia, a budapesti alvilág roppant markánsan megrajzolt jellegzetes figurái és még sokan mások. S mögöttük ott kavarog, hömpölyög az utca népe, a néha oly fenséges, néha oly félelmetes tömeg. Regény? Nem regény? Ne kutassuk most. Egy sokat szenvedett fiatalember szenvedélyes igazságkeresése bontakozik ki a könyv lapjain . .. Egy biztos: rend* kívül izgalmas, megrendítő és elgondolkodtató olvasmány ez a könyv, ugyanakkor vázlatos, elnagyolt és bonyolult, mint maga az élet. Érdemes elolvasni, tisztul a fej és tisztulnak az érzések általa. Mert bonyolult áttételeken át a szocialista Magyarországért küzdő emberek igaza csendül ki belőle. ismertük meg, amely eddig csak sejt-- hető volt. Ennyi lobogást, szenvedélyességet és ennyi alkalmazkodást, ilyen átélést <?s precizitást ritkán lehet hallani. Büszke lehet rá iskolája és nagyon örülünk teljesítményének mi is. Olyan művészi magaslatra vezette a zenekart, amely minden gáncs nélküli elismerést megérdemel. A szólista Ág Magda művésztanár ragyogó teljesítményt nyújtott Grieg a-moll zongoraversenyében. Kapha t- e művész nagyobb elismerést annál, mint azt, hogy szívből muzsikál? Nagyvonalú volt, zengő, gyöngéd, ha kellett bravúros. Külön elismerésként könyvelheti el, hogy már az évad folyamán hallót tok ezt a művet ... És ez az előadás nem maradt el. Szeretnénk, ha ezt a teljesítményt másutt is hallanák és reméljük mód adatik rá. A közönség viharos lelkesedése eredményeként a III. tételt szűnni nem akaró siker mellett megismételték még színdúsabb előadásban. örülünk szakiskolánk sikerének ést hisszük, lesz erő a továbbiakban hasonló nagy eredményekhez. V. ZALÁN IRÉN Ebben a megértő és egymást segítő iég'őrben fejlődhet ennyire szenimel- iatnatóan az intézmény. A szakiskola kórusai: női és vegyes kara az év folyamán olyan teljesítményeket nyújtottak, amire e városban még nem volt példa. Ez volt a műsor egyrésze. önmagái an is beillett volna teljesértékű estének. A hangverseny azonban mintha zsúfolásig meg akart volna tölteni élménnyel, még a zenekart is hallhattuk. Ha az ember behunyta a szemét, szépen hangzó, fegyelmezett muzsikálást hallhatott a Haydn Medve szimfóniában és drámai lobogást, szenvedélyességet, gyöngéd lírát a Grieg zongoraversenyben. Ha azonban mégis kinyitotta a szemét és nézett, boldog ámulattal láthatta, hogy mindez drága szöszi és barna, nagyrészt kamaszodé fiúk és lányok szívből jövő muzsikálása nagyszerű művészi vezetés mellett. Ilyen zongoraversenyt ritkán lehetett hallani. Ilyen összetanultságot, precizitást, átélést hiába keresünk hangversenytermek 2—3 próbával létrehozott előadásain. Ezt csak a szív, a tisztelet és a muzsikaszeretet eredményezheti. Gombás Ferencet, a Mtűnő csellóművészt olyan oldaláról < Kulfurmunkások i segítik a szerencsi kisiskolásokat „ . ISKOLAI CSENGŐ ÓRA-KEZDETET JELEZ. Osztályfőnöki \ orara készülnék a szerencsi általános iskola nyolcadikos leánytanulói‘ \ Találgatják, vajon miről is lesz szó az osztályfőnöki órán. \ _ , Biztosan Budapestről beszélgetünk majd — mondja az egyik \ kislány , mert az osztályfőnöknő azt mondta, hogy hozzunk az órára \ budapesti képeslapokat i A kislány jól sejtette. Az osztályfőnöknő valóban ezzel kezdte a < beszélgetést: \ ~ Kik voltak már közülelek szép fővárosunkban, Budapesten? 1 Es megindul a beszélgetés. Akik már jártak Budapesten, lelkesen * beszélnek élményeikről, a fővárosban látottakról. Sok gyermek azonban j csendben hallgat, sóvárogva lesi a másik ajkáról a budapesti beszá- « mólót. Sokan nem jártak még az osztály növendékei közül a fővárosban. í A beszélgetés közben felmerül a javaslat: az iskolai év végén az osztály *t menjen Budapestre tanulmányi kirándulásra. A gyermekeknek felra- \ gyog a szeme, boldogan veszik tudomásul és teszik magukévá a javas- j latot. Még azok is örülnek, akik már egyszer, vagy többször jártak Bu- 3 dapesten. Néhány gyermek azonban elszomorodva hallgatja a többiek ] lelkesedését. A szüleik nem tudnak 150—200 forintot áldozni erre a ki- j rándulásra. A gyermeksereg meghökken. Honnan teremtsék elő a pénzt? j Számolgatnak. Van ugyan az osztálynak némi pénze, mert ősszel szór- J galmasan gyűjtötték a vasat, a gesztenyét, de ez a pénz bizony kevés a ! budapesti útra. j Töprengtek, fontolgattak, számolgattak. A kis Mackó Kati ragyogó J ötlettel állott elő: « — Édesapám a vasutas kultúrcsoportban működik. Ök már adtak \ egy műsoros estet a fóti gyermekváros javára. Meg kellene kérnünk ! őket, hátha rendeznének egy újabb műsoros-estet, amelynek bevételét j az osztály budapesti útjára felajánlanák... J Megkísérelték ezt az utat. Mackó Kati édesapja készséggel vállal- * kozott rá. hogy a többi kultúrmunkásohkal megbeszélve, rendeznek egy < újabb műsoros estet és bevételükből a kislányok fővárosi utazásának < költségeit fedezik. Szívesen segítik a gyermekeket, hiszen vannak a kul- j túrmunkásoknak is gyermekeik. Munkába lépett a szülői munkaközös- \ ség is. Csutorás Mártonná a két nyolcadik osztály osztályfőnökével fel- \ kereste a szerencsi vasutas kultúrcsoport vezetőjét, Zemlényi Imrénét, < Perecsi Ferencet, a vasúti zenekar vezetőjét, Boncsér Barnát a vasutas ] szakszervezeti bizottság elnökét és Bodnár Béla járási úttörő-vezetőt. < Mindnyájan szívesen vállalták, hogy az est, illetve a tervezett utazás J sikere érdekében közreműködnek. Amikor a műsoros est menrendetése J már eldöntött tény volt. összehívták a szülőket is és közölték velük a < kirándulás tervét. A szülők nagy örömmel fogadták a javaslatot Dávid \ Jánosné, Szabó Istvánná, Deme Andrásné, Lada Istvánná, Rizner 1st- \ vánné, Sebes Istvánná, Novák Jánosné lelkesen indítványozták, hogy j a műsoros est után rendezzenek bált, a büféhez valókat pedig maguk a < szülők adják össze. így jelentősen meg tudják emelni az est bevételét, \ növelni tudiák a kirándulásra szánható összeget. 1 Az előkészületeket siker koronázta. A vasutas kultúrcsoport a kö- J zelmúlt napokban naaysikerű műsoros estet rendezett, utána, vedig folyt \ a bál, fogytak a szülői munkaközösség által készített szendvicsek. J Csak kérni kellett, megjött a segítség. Összefogott a szülői mun- \ kárközösség, összefogtak a szerencsi vasutas kultúr munkások, hogy ne « fájjon egyetlen nyolcadikos kislánynak sem a szíve, mind eljusson a < nyáron a budapesti kirándulásra. ’ A vasutas kultúrcsoport és a szülői munkaközösség lelkes mun- ! kajáért egy egész iskolai osztály kislányainak hálája lesz a köszönet. ! (Szmrekovszky Istvánná tudósítása alapján.) [ nehézségek, az apró, helyileg meg nem oldható, de a kollektíva összefogásával könnyen orvosolható bajok is. Az értekezlet például javasolta egyes kultúrcsoportcknak a fúzióját, illetve a helyisóghasználat céljából való »összeházasítását«, javaslatot tett például az építőipai*! KISZ-szelvezetek könyvtári állományának cseréjére, a nyomdai kiszesek hangszerügyében és így tovább egy egész sor kérdésiben hozott elfogadható és könnyen megvalósítható javaslatot. Az ismeretterjesztő munka megjavítása végett közvéleménykutatást indítottak és a közkívánságot az alapvető célkitűzésekkel összehangolva az SZMT-klu'bban a jövőben ismeret terjesztő ifjúsági előadásokat rendeznek. A megbeszélésen már megtették az előkészületeket a Súgván seregszemlére, amelynek bemutatóit június 1-én rendezik a Népkerti Szabadtéri Színpadon.
