Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

Kedd, 1958 májú« 6.

MCAfOKAGTAKOKSZAO

3

EVEK ÉS ADATOK

megyénk termelőszövetkezeteinek életéből )

Az ellenforradalom utáni év a termelőszövetkezeti mozgalomban a gazdasági és politikai megszilárdítás éve volt. 1957. elején falusi pártszervezeteink egyik fő feladata az volt, hogy az erőszakkal feloszlatott tsz-eket újjászervezzék, illetve a tsz-ek jogtalanul elhurcolt vagyontárgyait visz- sza juttassák.

1956 októbere előtt megyénkben 257 termelőszövetkezet működött. Ebből változatlanul megmaradt 98. Az ellenforradalom után újjáalakult 53 termelőszövetkezet, ebből 7 szövetkezet újonnan alakult, olyanokból, akik azelőtt egyénileg dolgozó parasztok voltak.

Megyénk területén ezidőszerint 154 termelőszövetkezet van, 5700 taggal és 58,800 kh. földterülettel.

A jobb gazdálkodás, a munkafegyelem megszilárdulása és a politi- •kai munka javulása következtében az elmúlt évben lényegesen növekedett a tsz tagok jövedelme, mint ahogyan ezt az alábbi adatok ás bizonyítják:

Egy munkaegység értéke megyénkben:

1955-ben 1956-ban 1957-ben

32.81 Ft. 30.11 Ft. 42.48 Ft.

Az elmúlt évben tehát megyénk termelőszövetkezeteiben egy munkaegység értéke 42.48 Ft volt. A legjobb eredményt elérő termelőszövetkezeteknél a munkaegység értéke elérte a 60—70.— forintot is. Ezek közé tartozik az edelényi »Alkotmány-«. ahol 80.— forint és a bor- sodivánlkai »Kossuth« ,+sz., ahol 87.- forint volt egy munkaegység értéke.

A közepes tsz-e,knél, mint amilyen többek ‘között a göncruszkai »Szabadság«, az ónodii »Rákóczi« és a mezőkeresztesi »Táncsics«, munkaegységenként 35—45.-t- forint értékű részesedésit érték el a tsz tagok. Ennél kevesebbet csak néhány gyengébb termelőszövetkezetnél érték el. A gazdasági megerősödést bizonyítja többek között az a tény is, hogy az elmúlt évben lényegesen csökkent a tsz-ek adóssága. 127 tsz mérlegtd’tfMettel zárt és csupán 18 termelőszövetkezetnél volt mérleghiány.

1957-bem egy tagra átlagosan 251 munkaegység - jutott. Ennék alapján a közös gazdaságból egy tagra 10 685 forint jövedelem jutott, ami havi 884.— forintnak felel meg. 1956-ban a tsz-tagok évi átlagos jövedelme csak 7 588.—? forint értékű volt, vagyis

3 008.— forinttal kevesebb, miint 1957-ben. Miind az 1956-os, 1957-es

részesedéshez hozzá kell számítani a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, ami 1957-ben tagonként, illetve családonként átlag 6008.— Ft volt. A jövedelemhez kell számítani még a közös gazdaságba saját erőből beruházott értéket is, ami tagonkint 1600.— forintra tehető. A jövedelemrészesedés családokra átszámítva (egy családra 1,5 tag jut a bevont családtagokkal együtt) közel 25 ezer forint. Ez családonként meghaladja a havi 2 080.— forintos jövedelmet.

Megyénkben átlagosan kb. ennyire tehető az egyénileg gazdálkodó középparasztok jövedelme is. Határozottan állíthatjuk tehát, hogy a termelőszövetkezeti tagok zömének jövedelme eléri a 8—12 holdas középparasztoök jövedelmét.

Termelőszövetkezeteink jövedeL- mének alakulását nagymértékben befolyásolták a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségek és a

szakszerű gazdálkodás által elért, az egyénieknél jóval magasabb termés- eredmények. Termelőszövetkezeteink a tervezett termésátlagot túlteljesítették.

1957-ben megyénkben a következőképpen alakultak a termésátlagok holdamként:

tsz-éknél: egyénieknél:

Búza 10.9 mázsa, 8.3 mázsa,

Rozs 9.3 mázsa, 6.3 mázsa,

Árpa 11.9 mázsa, 9.9 mázsa.

A jó terméseredmények eléréséhez a kedvező időjárási viszonyok mellett hozzájárult a tsz-ekben az évek óta alkalmazott helyes vetésforgó, a megfelelő gépi talajművelés, a műtrágyahasználat, a gépi betakarítás és egész sor egyéb tényező.

Egy jól működő tsz eredményei

Az edelényi »Alkotmány« tsz megyénk legjobbjai közé tartozik. Nemcsak az elmúlt évi eredmények alapján lehet ezt elmondaná, hanem a megalakulástól kezdve éveken át folytatott tervszerű és példás gazdálkodás is bizonyítja. A tsz 1952- ben alakult 300 ikh. körüli 4öldterü- lettel és 44 taggal'. Azóta a földterülete nem változott lényegesen, de a taglétszám tízzel emelkedett. A

vezetőség évek éta a belterjes gazdálkodás megvalósítására törekszik, hogy az aránylag Ikis területtel rendelkező tsz a növekvő tagságnak biztos megélhetést és emelkedő színvonalat biztosítson. Ebben a törekvésükben sikerült elémíök egy, me gyei viszonylatiban is mintaszerű konyhakertészet megteremtését. A tsz fejlődésére, gazdasági felemelkedésére az alábbi adatok jellemzőek:

A tsz. összvagyona 1952-ben:

A tsz. összvagyona 1953-ban: ■

A tsz. összvagyona 1957-ben:

Egy munkaegység értéke: 1952-ben: Egy munkaegység értéke: 1957-ben:

1 millió 22 ezer forint. 1 millió 220 ezer forint. 3 millió $27 ezer forint.

23 forint, 72 forint.

A tsz állat állományának növeke- j vésőiket bizonyítja. Ez egyben, a <ma- dése is a belterjességre való törefc- | gasabb jövedelem forrása is.

szarvasmarha: sertés: ló:

1954-ben: 34 db. 30 db. 17 db.

1957-ben: 45 db. 177 db. 9 db.

Az edelényi »Alkotmány« tsz vezetői és tagjai idejében felismerték, hogy az aránytalanul magas lóállomány nem gazdaságos, ezért csökkentették azt. Ehelyett növelték a jó jövedelmet biztosító tejelő tehenek számát. Ezenkívül nagy figyelmet fordították a sertéstenyésztésre is. A tsz szákszerű vezetése és a tagok fegyelmezett munkája eredmé- myekémt az elmúlt gazdaságii évben különösen jó eredményeket értek el.

Holdanként! átlagtermés a tsz-beati Búza , 18 mázsaRozs 16 mázsa

Árpa 16 mázsa

Csöveskukorica 28 mázsa

Cukorrépa 17 mázsa.

A tsz gazdálkodására jellemző, hogy a vezetőség biztosítja a minta

alapszabály betartását és szigorúan ragaszkodik évi tervük betartásához. Az edelényi -»Alkotmány« tsz minden tekintetben példaként áll megyénk .termelőszövetkezetei előtt.'

SZEMES ISTVÁN a megyei pártbizottság, munkatársa

Új müvén dolgozik a 90 éves néger író

Akikre nem jut a rivalda fényéből

IX. Ugyelő: Csík Sári

AZ ÜGYELŐ nehéz és felelősségteljes, nagy színházi szakismeretet, jó idegeket és lélekjelenlétet igénylő munkájáról már írtunk ebben a sorozatban a színház egy másik ügyelőjének bemutatása kapcsán. Most, a munkájának részletes ismertetését mellőzve, magát az ügyelőt szeretnénk bemutatni.

Azt az ügyelőnőt, akinek munkáját a legutóbbi időkben a Fruska, meg a Szerelmi házasság előadásaiban kellett volna meglátnunk (ha az ügyelő nem a közönség elől elrejtve végezné munkáját), aki a Kamara- színház színpada és öltözői között, vagy a vidéki előadások színpadai és eldugott öltözői közötti utak hosszú kilométereit futkossa be, intézkedik, színpadra hív, külső zajt ad, bonyolítja az előadást, mindenütt ott van, ott terem elevenen, mint a csík: Csík Sári ügyelőt.

CSÍK SÁRIT a miskolci közönség még a színpadról ismeri. Sokat tapsoltunk rieki még néhány évvel ezelőtt mint szubrettnek, mint szólótáncosnak, mint a legkülönbözőbb, kisebb szerepek alakítójának. A színházak' államosításáig különböző vidéki színházakban lépett fel, majd az államosításkor, 1949-ben került a miskolci színházhoz. Nem tudnánk hirtelen felsorolni, hány szerepben láttuk, amíg a vakító rivaldafényt felcserélte az ügyelő kulissza-mögötti asztalával, a jelmezt a kék munkaköpennyel és a tapsot köszönő meghajlást a szereplő színművészeknek ----------.----------------ü

j •' W' 'i'M >

pw %

a taps megköszö- nése végett függöny elé szóUtásá* mi.

SZERETI A MUNKAKÖRÉT, feladatát lelkiismeretesen és pontosan látja el, féltő gonddal vigyáz rá, hogy a darab az előadásokon úgy menjen, ahogy azt a rendező felépítette és ahogy azt a rendezőtől a premieren átvette, semmi zökkenő ne adódjon közben és a közönség azt az illúziót kapja, amit a darabtól vár, s ne is gondoljon arra, hogy az egészet valaki hátulról mozgatja. Szereti a munkáját, de úgy érzi, hogy nem elégíti és nem elégítheti ki művészileg. Mint komika nagyobb hasznára lehetne a színháznak. (Csík Sári még fiatal és a beosztásnak nem kell örökre való beskatulyázottságot jelentenie!) Legkedvesebb darabjai: a Montmartrei ibolya, Tosco, Pillangó- kisasszony, János vitéz, Warrenné mestersége; a mostani szezonban a Megperzselt lányok, a Fruska, a Szerelmi házasság és a Kamaraszínház most következő darabja, a Koldusopera. Szeret Horvai István kétszeres Kossuth-díjas rendező mellett dolgozni, mert sokat tanul tőle és nemcsak a jó pap, de a jó ügyelő is holtig tanul. — A színpad szerelmese vagyok — mondja —, most az ügyelői posztra állították, itt állók helyt becsülettel.

A KOLDUSOPERA nemsokára a közönség elé kerül. A minden bizonnyal sikeres előadásban Csík Sári jó munkája is benne lesz, mini a siker egyik fontos alaptényezője.

(bm)

10 -.......-----------------A

z amerikai négerek történetén dolgozik William Dubóis, a 90 esztendős amerikai néger író, aki hosszú élete folyamán számos regényben és cikkben harcolt a faji megkülönböztetés ellen. Történeti műve első kötetét, amelynek tárgya 1870-ig nyúlik vissza, nemrég fejezte be.

Az Ózdi Kohászati Üzemekben egy régi, eddig más célra használt épületet csaknem 900 ezer forintos költséggel öltöző-fürdővé alakítanak át. Az új szociális létesítményt > --------------------------000m

ég a nyáron átadják rendeltetésének és abban a nagyolvasatómű 4Ö0 dolgozója jut kényelmes tisztálkodási lehetőséghez.

IMLotorosmegbaitású borsajtolót készítenek a Borsodvidéki Gépgyárban

iiQilcpnaiic,

r—HMir—ur-iir-iir—iir—Tir-iir—m-iii-iii-iii-iti

terveken már dolgoznak és az első példány előfeláthatólag a szüret idejére elkészül. A mintapéldány kipróbálása után — a rendelésektől függően — megkezdik a sorozat- gyártást.

i«&»i^T7Qnoiio»icDirc3nonöTroiicz?ticDitoii<iDi»o»ict>Mc^>»ic:

A Borsodvidéki Gépgyárban eddig kézi műkö&jetésü folyadéknyomásos borsajtolókat készítettek. Az idén — főként a külföldi érdeklődők kívánságára — motoros meghajtású sajtoló mintapéldányát készítik el. A

Tf égre egyenes, nyílt beszédet is hallhattunk a tőkésrend védelmezőitől. Amikor az ember már azt se tudja kire figyeljen a szózsonglőrök közül, a »népivé« vált kapitális mus dicsőítőire, vagy a »demokratikussá« vált tőke hirdetőire, amikor könyvtárnyi mű bizonyítja, hogy immár a munkások tőkések, az imperializmus pedig szocializmus, a farkas szelíd bárányka és a fekete az tulajdonképpen fehér, akkor akadt két amerikai »tudós«, akik fittyei hányva erre az egész vásári handa- bandára, kijelentették: nincs szükség sem csalásra, sem ámításra, a kapitalizmus minden szépítgető csomagolás nélkül is jó, úgy, ahogyan van.

Bátor emberek Louis A. Kelse és Mortimer J. Adler, a Kapitalista Kiáltvány szerzői, nem azért, mert a tőkésrendet védelmezve nehéz és há- ládatlan feladatra vállalkoztak —, ez megesik másokkal is. A két derék »tudós«, a kapitalizmusban rejlő »forradalmi erő« felfedezői nem félnek a legrettenetesebbtől, a nevetségességtől. Talán még Don Quijote, a letűnt lovagkor dicsőségét élesztő hidalgó is megrettent volna, ha idejében észreveszi kortársai gúnyos pillantásait, a kapitalizmus búsképű lovagjai azonban mit sem törődve sem a nagy előd szomorú tapasztalataival, sem a valósággal, szélmalom- harcba fogtak a kapitalizmus becsületének védelmében és méghozzá nem is szélmalmok ellen. Ám becsületükre legyen mondva, ezt jóval kevesebb naivsággal teszik, mint elődjük: a nagy álmodozó kései utódai igen reálisan számító embereknek bizonyultak

A kiáltvány szerzőinél a középkor lovagias szellemét, méltó módon váltja fel az a természetjogi és etikai szemlélet, amely azon alapszik, hogy a kapitalizrhus — függetlenül attól, mit eredményez az emberiség számára — igazságos. S ha ez a szemlélet nem is hivatkozhat a tőkésrend eredményeire, annál inkább kecsegteti az embereket a kapitalizmus nemes célkitűzéseivel. S mi, akik eddig abban a meggyőződésben éltünk, hogy a tőkések célja a profitszerzés, el kell ismernünk a szerzők zsenialitását. Olyasmit fedeztek fel, amiről, mi még

• Megjelent a Román Népköztársaság Előre c. lapjában.

fjTlKALAAffi

r *

A TŐKÉS PARADICSOMBAN

csak nem is álmodtunk. A kapitalizmus célja ugyanis nem az emberi munkakifejtés, hanem... az üdülés.

Az érdemes szerzők nem úgy értelmezik az üdülést, mint szórakozást vagy mint a munka utáni megérdemelt pihenést, hanem mint a semmitevésnek azt a paradicsomi állapotát, amely — nem az Édenkertben —, hanem az antik görög államban valósult meg első ízben. A rabszolga- rendszer mentesítette a rabszolga- tartó görögöket minden erőkifejtéstől és ezért aztán megvalósíthatták az »igazi« demokráciát. Igazi volt ez a demokrácia, mert nem vonatkozott a rabszolgákra, csupán uraikra. Nos, az újdonsült Kiáltvány szerzői természetesen azt is kinyilvánítják, hogy ma a kapitalizmus egyet jelent a demokráciával s ha ezalatt ilyen »ógörög« demokráciát értenek természetesen csak helyeselhetjük megállapításukat.

/V e vádoljuk azonban ezt a két

L 1 derék tudóst, akik a. jogtudomány és a filozófia polgári fegyvertárával védelmezik a kapitalizmust, azzal, hogy a tőkésrendet fel akarják cserélni a rabszolgatartó társadalommal. Szó sincs ilyesmiről, sokkal meggyőződésesebb hívei ők a kapitalizmusnak, semmint felcserélnék akár egy háromezeréves társadalommal. Nem, szerintük a kapitalizmusnak a legfejlettebb technika segítségével a tőkés magántulajdon alapján kell újból megvalósítania a rabszől- gatartók paradicsomi üdülését. A rabszolgák szerepét a robotgépek töltenék be ebben a tökéletesített társadalomban (képzeljük el; a gépek nem kémek sem fizetésemelést, sem nyugdíjat, még sztrájkot sem szerveznek) és az embernek egyetlen munkát kell elvégeznie, a vezetés munkáját. Szinte látjuk is már lelki szemeinkkel amint egy-két tröszt- vezér az íróasztalára szerelt gombok*

kai irányítja a hatalmas robotüzemek munkáját. Szegény tőkések — úgy látszik ez] a tökéletes társadalom még sem lesz egészen tökéletes —, hiszen ők akkor is hátrányosabb helyzetben lesznek: ők nyomdossák a gombokat és ők végzik a töméntelen haszon bezsebelésének nehéz munkáját is.

'T'ehát akkor is ők húzzák majd a rövidebbet... Akárcsak manapság. Ügy bizony, mert a szerzők kimutatják, * hogy most is amikm' a kapitalizmus még tökéletlen állapotában leledzik, mint például az Amerikai Egyesült Államokban, szegény tőkéseket kizsákmányolják. Felfedik, hogy Marx és Engels szörnyű tévedés áldozatai, mert a kialakuló kapitalizmus korában azt a hibás következtetést vonták le, hogy a tőkések kizsákmányolják a munkásokat. Mégha a kezdet kezdetén ez így is látszott — mondják —. ma a fordítottja az igaz, a munkások aránytalanul sokat kapnak a nemzeti jövedelemből és a tőkések hozzájárulását nem méltányolják eléggé, főként anyagiakban. Az amerikaiak a számok emberei, szeretnek mindent kiszámítani, felmérni. Ez az égbekiáltó igazságtalanság is pontos statisztikai adatokkal bizonyítható, csak éppen visz- szájára kell fordítani a dolgokat. Hiába, az ember úgy segít magán ahogy tud. így lesz a kifosztottból kifosztó, az éhezőből dúskáló. Ügye milyen egyszerű? Az amerikai Haller bizottság, amely társadalmi-gazdasági kérdések tanulmányozásával foglalkozik, kimutatta, hogy egy négytagú amerikai család heti létminimuma 105.11 dollár volt 1955- ben. Nos, ezek a kizsákmányoló munkások annyira megrabolják a szegény tőkéseket, hogy fényűző életüket 79.52 dolláros heti átlagbérből fedezik. Az, hogy az amerikai családok 69 százalékának jövedelme nem

éri el a hivatalos létminimum szintjét, az ugyebár szintén perdöntő bizonyíték arról, hogy a nyomorgó tőkéseket mennyire kizsákmányolják a munkások. Nem is csoda, ha az amerikai trösztök urai nyomorognak, hiszen alig jut nekik valami az ország jövedelméből, mindössze ennek

65.4 százaléka, pedig a lakosság 7.4 százalékát alkotják. És ugyanakkor a kisemberek, az ország 92.6 százaléka, horribile dictu megkapja ami még marad. Szabad így bánni szegény védtelen tőkésekkel?

Ezek után merje még valaki azt állítani, hogy a mai kapitalizmus nem fosztja ki a tőkéseket. Ezt az állapotot igazán nem lehet tűrni és a Kapitalista Kiáltvány derék szerzői nyomban konkrét javaslatokat is tesznek korszakalkotó művükben ennek a helyzetnek a sürgős orvoslására. így többek között — anélkül, hogy elmosolyodnának — azt követelik: töröljék el a vállalatok jövedelmi adóját, szüntessék meg az örökösödési illetéket és így tovább ...

A mi igaz, az igaz, a kapitalizmus mindezek ellenére megkezdte az általános üdülés édeni állapotának megvalósítását. Ezt még a rosszindulatú kapitalistaellenesek sem tagadhatják le. Tessék szétnézni, ott ahol kapitalizmus van, ott mindenütt akad egy-egy iparmágnás, ültetvényes, bankár, akinek életmódja teljes mértékben igazolja a paradicsomi állapotok létezését. No, de ez még nem elég az általános boldogsághoz, hiszen mi lesz azokkal az embermü- liókkal, akiknek a kapitalizmus egyelőre üdülés helyett, robotot nyújt, csupán? Ezekre vajon nem gondolt Kelse és Adler? Dehogynem, ilyesmit még feltételezni sem szabad. Rázzák le ők is magukról a munka nyűgét és térjenek át a szellemi javak alkotásának és élvezésének ziumi területére, ~ javasolják a

munkásoknak. Egyszerű az egész: szerezzenek maguknak ők is robotgépet. Hiszen amúgy is kizsákmányolják a tőkéseket, jut nekik abból a heti 75 dolláros átlagból.

S ha kissé körülnézünk a tőkés- világban, azt tapasztalhatjuk, hogy a kapitalisták igazán nem sajnálják az áldozatot az üdülési életforma megvalósítása érdekében. A paradicsomi üdülés állapotát nem csupán Kelse és Adler ajánlotta módon teremtik meg, hanem felhasználják az egyéb lehetőségeket is. Pedig ezek. kizárólag a munkások használatára szolgálnak. Pl. az az 5,200.000 amerikai munkanélküli igazán nem panaszkodhat, hogy túl sokat kell dolgoznia. Ha pedig ez az üdültetési akció még sem elégítené ki a kívánalmakat, hajlandóak megszervezni ennek sokkalta eredményesebb formáját, bár ez azzal a csekély módosítással jár, hogy a paradicsomi állapotokat a túlvilágon kínálja fel Az imperialista gyújtogatok páncélszekrényeiben készen állnak a tervek, amelyek százmillióknak biztosítanának örök nyugalmat és üdülést a paradicsomi tájakon. Egyelőre atomban ennek a tervnek a kivitelezése érthetetlen módon minduntalan alza- dályokba ütközik ...

Az egyenes és nyíltszavú amerikai szerzők mégsem annyira egyenesek és nyíltak, hogy az utóbbi megoldást felvessék. Lehet, hogy biztosak abban: a gyakorlatias tröszt vezérek maguk is rájönnek erre a megoldásra. Ám, az is meglehet, attól tártának, hogy a túlságos részletezéstől az egyszerű amerikaiak esetleg kedvet kapnak... az üdültetők meg- üdültetésére.

A z üdülés, mint tőkés életforma nagyszerű távlatokat nyit az emberiség számára, és kár volna á szót vesztegetni: a kapitalista gondolkodás nem, vesztette el képzelőerejének finomságát, Ötletességét. Nyílt, és egyenes meghirdetése kétségtelen nagy hatást gyakorolna, de az illetékesek mégis jobbnak találják, ha nem adnak túl nagy publicitást ennek a korszakalkotó műnek. tJgy látszik jobban ismerik mint a mű szerzői a nevetségesség gyilkos ereKOVÁCS JÁNOS

Négyszáz személyes öltöző-fürdő épül az ózdi kohászatban