Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

Peniefc* 1058» május ÉSZAKMAGYARORSZÁG „EDIT NÉNI" Í gy szólítják a növendékei, holott a „néni” megszólítás még se» hogyan sem illik hozzá. Amikor találkoztunk, azt hittem, hogy véletlenül az egyik kis diáklányt szólítottam meg a kémia-fizika szakos tanárnő helyett. Kislányos külsejű, kedves, fiatal nő dr. Vajdahunyadi László né, a miskolci Zrínyi Ilona leánygimnázium tanárnője, aki most ér a végére az első tanévnek, amelyben már nem a padban ülve figyelt a katedráról elhangzó tanításokra, hanem a katedráról magyarázgatva plántálta át tudását, a kémia és fizika ismereteit a padsorokban ülő nö­vendékekbe. Sok mindenről beszélgettünk. Nehéz szavakba formálni a gondola­tokat, nehéz megfelelő formát találni annak a rajongásnak az ábrázolá­sára, amellyel szinte még pályája legelején álló ifjú pedagógus a ne­velői, tanítói pályáról beszél. Küzdelmes gyermekkor, népi államunk segítőkészsége folytán diákotthonban töltött derűs esztendők után kapta kézhez középiskolai tanári diplomáját az alig huszonkétesztendős új nevelő. Kémia-fizika sza­kos tanár lett. Nem sokkal a diploma után pedig már hozta a vonat szülőhelyéről, Kispestről Miskolcra, a Zrínyi Ilona leánygimnázium ka­tedrájára. Férje ugyancsak Miskolcon tölt be fontos poziciót. Azután megkezdődött az. új tanév, amikor már nem a padba kellett ülnie, ha­nem a tanári szobában várta egy szék, meg hat osztályban is várta a tanári asztal, öt osztályban tanít kémiát, egyben fizikát. Mi tagadás, az első egy-két nap a szorongás napja volt. Gyakorló idejében mindig fiúiskolában tanított, lányokkal szemben még sohasem állt a pódiumon. Vajon hogyan fogadják a lányok? A másodikosok, har­madikosok, a tizenhat-tizenhét éves nagylányok? Nem fognak-e vissza­élni azzal, hogy a tanárnő és a növendéke között mindössze öt-hat esz­tendő az életkorbeli különbség? Az aggodalom feleslegesnek bizonyult, a szorongás egy hét alatt felengedett. „Edit néni” megnyerte tanít­ványainak a szívét. Nem tudná pontosan körülírni, mivel érte ezt el. de nagyon jólesik neki a lányok szerető tisztelete. Még fiatal pedagógus, még csak egy tanév van mögötte, de már érzi, tudja, hogy a legnagyobb juta­lom, amit a pedagógus kaphat, a növendékek szeretete, és ha a növen­dékek és a nevelő között a szeretet kölcsönös, a jó nevelői munkának, a tanulás és tanítás eredményességének egyik legfontosabb alapfeltétele adva van. Az első tanítási év sok-sok érdekes élményt nyújtott dr. Vajda­hunyadi Lászlónénak. Tizenhét esztendei tanulás után a gyakorlatban számot adni tudásáról, felkészültségéről, nevelőkészségéről újszerű feladat volt számára. Szinte minden nap újabb és újabb meglepetést, jobbára örömteli meglepetést hozott. Tizenhét év alatt megtanulta, hogy milyen öröm tanulni, most megtanulta, hogy milyen örömöt jelent tanítani, és hogy a két Öröm, a tanulás és a tanítás között milyen különbség van. Az első esztendő, az első gyakorlati tanításban eltöltött tanév meggyőzte erről, hogy jól cselekedett, amikor a nevelői pályát választotta élethiva­tásának. Azok az elképzelések, amiket egyetemi évei alatt forgatott ma­gában, gyakorlati valósággá váltak és ma már határozottan mondja: *,E1 sem tudok képzelni szebb hivatást”. . Dr. Vajdahunyadi Lászlóné a felszabadulás előtt még kisgyermek volt. A letűnt Horthy-korszak értelmiséget is nyomorító levegőjét nem ismerte csak hallomásból, tanulmányaiból ismeri az állástalan diplomá­sok „örömét”, ha hólapátoláshoz, vagy jobb esetben népszámlálásnál filléres statisztikai gyűjtőmunkához juthattak. Az ő ifjúkorát, tanulását, előrehaladását, állásba helyezését már népi államunk segítő keze vi­gyázta. Mindezt tudja és hálás is akar lenni érte. Meg akarja köszönni államunknak az évtizednél hosszabb segítséget, amellyel lehetővé tette, hogy tanuljon, hogy tanárrá legyen. Meg akarja köszönni, hogy olyan is­kolába kerülhetett gyakorlati munkájának megkezdésére, mint a mis­kolci Zrínyi Ilona leánygimnázium, ahol az igazgató és az idősebb peda- gógustársaík szerető támogatása féltő gondoskodással segítette- át az első kezdőlépések rreliézségein és segíti a jövőben is. Mindezt pedig úgy kí­vánja megköszönni, hogy növendékeinek tudása legjavát nyújtva, őket ismeretekben gazdag emberekké, szocialista hazánk hasznos építőivé neveli. A most következő pedagógusmapon dr. Vajdahunyadi Lászlóné mö­gött még nem állhat olyan nevelői múlt, amely kitüntetésben •nyilvánuló méltánylást érdemelne, de növendékeinek, társadalmunknak a pedagógusok iránti szeretetéből, megbecsüléséből egy bátorító fény­sugár reá is jut. (benedek) A több ócskavas emeli és gazdaságosabbá teszi az acélgyártást Látogatás a Lenin Kohászati Müvek martinrészlegében A KOHÖ- ÉS GÉPIPARI MI­NISZTER a takarékossági mozga­lom további erősítése érdekében tárcája dolgozóihoz felhívással for­dult. E felhívás a legfontosabb fela­datok közé sorolta.az import nyers­anyag felhasználásának csökkenté­sét és a hulladékok minél gazdasá­gosabb felhasználását. Erről a fon­tos problémáról Kertész Ede kohó­mérnök, az acélgyár technológiai osztályának vezetője ezt mondotta: — A minisztérium utasítása sze­rint a martinkemencék betétjébe ezidő szerint nagyobb százalékban kerül a folyékony nyersvas, mint az ócskavas, vashulladék. Az utasítás azt célozza, hogy a téli időszakra biztosítsuk a szükséges ócskavas tar­Munkavédelmi újítási hetet és munkavédelmi, hónapot rendeznek a DIMflVflG-ban A DIMÁVAG Gépgyárban munka- védelmi újítási hetet, ezt követően június 1-től pedig munkavédelmi hó­napot tartanak. A munkavédelmi hónapra — a párt, szakszervezet, vállalatvezetőség és KISZ bevonásá­val — részletes intézkedési tervet dolgoztak ki, amely a gyárban a múltévben és ezév első negyedében előfordult balesetek statisztikáját tartalmazza.’ rámutat a balesetek okaira és azok elhárítására. Az in­tézkedési tervet röpgyűléseken, cso­portos és egyéni elbeszélgetéseken ismertetik a dolgozókkal. A felvilá­gosító munkában mintegy 300 mun­kavédelmi, szakszervezeti és vörös­keresztes aktíva vesz részt. Ezen­kívül a gyár üzemegészségügyi szer­vei előadásokat tartanak a nyári megbetegedésekről, a helyes táplál­kozásról. A gyári KISZ-szervezet pe­dig ifjúsági ankétot rendez, amelyen betegségmegelőző. balesctelhárító, valamint elsősegeiynyuj tó előadások hangzanak el. Városi tanácstagok beszámolói Május 30: lajtos József 18 órától Budai János u. 2. sz. Pedagógiai Intézet, Medve Ferenc 1« órától Malínovszkij úti iskola, Kolonits Lajos városi és Gádor Imre ke­rületi tanácstagok ködösen, 1’5.30 órakor a perecesi általános iskolában. Május 31: Markovics Ferenc városi és Varga elvtára kerületi tanácstagok közö­sen. Í7 órakor a Bornemissza úti általános iskolában. — Az ózdi Ady Endre Művelődési Ház színjátszói május 25-én mutatták be Tamási Áron: »Énekesirnadár« cí­mű székely mesejátékét, Ristei Kál­mán rendezésében. Június 1-én Ka­zincbarcikán. mutatják be a darabot. talékot. Ez annyit jelent, hogy az egész világon hiány van ócskavas­ban, amelyre minden ország úgy vi­gyáz, mint a szemefényére és nem engedi ki külföldre. Pedig ha a ke­mencék betétjében több az ócskavas, növekedik a teljesítmény, gyorsul az acélöntés, jobb minőségű az acél és kevesebb frissítő ércre van szükség. Fontos az is, hogy ez esetben keve­sebb a salak, kevesebb tűzálló tég­lára van szükség, amelyhez a szük­séges krómmagnezitet külföldről kell behozni. Mindezeken felül ta­lán elég annyit mondanunk, hogy a nyersvas, kereken kétszer annyiba kerül, mint az ócskavas és a nyers­vashoz szükséges vasérc zömét kül­földről kell rendelnünk. — Annyi azonban bizonyos — fe­jezte be nyilatkozatát Kertész elv­társ —, hogy az ócskavas gyűjtése hazánkban még mindig hiányos, és vannak olyan rejtett tartalékok, amelyeket fel lehet és fel kell ku­tatni és az összegyűjtött anyagokat a kohóknak többtermelésük és ta­karékosabb gazdálkodásuk érdeké­ben átadni. A technólógiai osztály vezetőjé­nek nyilatkozatát megerősíti Farkas Imre, az alapanyagkezelőség osztály- vezetője, aki az üzem nyolctagú importbrigádjának eredményes mű­ködésére mutat rá. A brigád vezető­je Bozsik Pál főkönyvelő, az anyag- ellátási főosztályt pedig Simkó Jó­zsef vezető képviseli. A brigád tag­jai felparcellázták egymás között a feladatokat. Ilyen feladat az impor­tált frissítő ércek csökkentése. Ezt a különböző üzemekben összegyűlt ré­•-------------------------ooo v ek felhasználásával lehet elérni. Biztatóak a Diósgyőrben és Sztálin- városban folyó kísérletek, amelyek azt célozzák, hogy az érctömörít- vényt részben hulladékanyagból, részben szovjet anyagból állítsák elő. Ezzel az eljárással a drága kül­földi importot kétharmadára lehet csökkenteni. A nikkelhulladékok országos gyűjtésével nagy megtaka­rítást érhetünk el és célul tűztük ki, hogy már ebben a negyedévben 70.000 forintot jelentsen ez a meg­takarítás. Diósgyőr illetékes kohászati szak­értőinek nyilatkozataiból le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a közeljövőben az ócskavas gyűjtését sokkal eredményesebbé kell ten­nünk. Csakugyan vannak „rejtett tartalékai” az ócskavasaknak, ha rejtettnek nevezzük a pincék mélyét, a padlásokat, az éléskamrák sarkait, a szérűket, a földön, mezőkön eldo­bott értékes vasdarabokat. Vannak olyan üzemek is, ahol ritkán tarta­nak „nagytakarítást”. Hever még ócskavas egyes gépállomásokon,, ter­melőszövetkezetekben, állami gazda­ságokban. A megyei MÉH Vállalat dolgozóinak az a kötelességük, hogy mindenütt élénkítsék, gyorsítsák a vasgyűjtést. A több ócskavas fel- használása a kemencékben csökken­ti a kohászat alapanyagai külföldi behozatalát, olcsóbbá, gazdaságo­sabbá teszi az acélgyártást. Ez pedig nemcsak a kohó- és gépipar taka­rékossági mozgalmát segíti elő, de mindannyiunk életszínvonalának to­vábbi emelkedését biztosítja. it. k.) Uj gépek, új módszerek a szőlőtermelésben Ismét bemutatót rendeztek Tarcalon A TOKAJHEGYALJAI rekon­strukció megvalósítása érdekében egyre többet tesz, többet ad minden­ki, aki csak teheti. A szőlész-szak­emberek újabb művelési és termelési módszerekkel, a város egyre több és újabb — a munkát megkönnyítő, meggyorsító géppel, az állam egyre hathatósabb segítséggel — a terme­lők pedig? Egyre nagyobb kedvvel, szorgalommal járulnak hozzá, hogy Tokaj és környéke minél többet ad­jon az országnak. Az új módszerek kikísérletezése és terjesztése érdeké­ben sokat tesz az utóbbi időben a Szőlészeti és Borászati Kutató Inté­zet tarcali kísérleti telepe. A kutató- intézet ez évben már tartott egyszer bemutatót a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok, szőlő- termelők számára, ahol elbeszélget­tek a szőlőtermelés tapasztalatairól. Ezt a bemutatót a napokban újabb követte, amelyen megjelentek a To­kaj-Hegy aljáin működő állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek és élen­járó szőlőtermelő gazdák. Az első bemutató lényege a helyes metszési mód volt. Most pedig a met­szési mód alkalmazása révén létre­jött, megindult tőkefejlődést tanul­mányozták a megjelentek. Az azóta eltelt időjárás a szőlőnek kiválóan kedvezett, így a jelenlévők most iga­zán meggyőződhettek arról, mit je­lent, hogyan fejlődik a tőke, ha azt szakszerűen, helyesen metszik. Meg­győződhettek, hogy a helyes metszési mód után további tökekialakítássi munkára már nincs szükség. Mert a helytelen metszés többletmunkát kí­ván, az úgynevezett zöldválogatást, A fölösleges hajtásokat el kell távo­lítani, a tninőségi termés érdekében.; « LENGYEL BÉLA a telep vezetője, Jkiváló szőlész-szakember nemcsupán Ja gyakorlatban mutatta be a zöld- lválogatás helyes módját, hanem rész­letesen megmagyarázta: miért kell fezt, vagy amazt a hajtást eltávolí- jtani és melyek azok a tőkerészek, | amelyeket az idei termés és a tőke |továbbnevelése érdekében meg kell {hagyni. A megjelentek a bemutató {alkalmával kérdéseket tettek fel és {vita alakult ki egyes eljárások he­lyességét, vagy helytelenségét ílle- itöen. | A bemutatón a látogatók megis- ♦merkedhettek a Szőlészeti Kutató ♦ Intézet gépkísérleti csoportja által ♦szerkesztett univerzális fogatos éző­♦ lóművelő ekével, amellyel meg lehet ♦oldani a szőlők bakhátas fedését* ^nyitását és részben a kapálást is. Sa j- ♦nos a gépet csak könnyebb, lösz- ♦talajon lehet használni, köves talaj­ára nem való. így csak Tokaj-Hegy- ♦alja egyes területein alkalmazható. ♦ A következő gép, a két ember által ♦ hordozható porozó volt, amellyel — ♦ az eddigiektől eltérően — nedves po­ntozást is lehet alkalmazni, s így adott ♦esetben a permetezést helyellesít- ♦heti. A porozógép egyszerre négy-öt ♦sor beporozását végzi el. így perono- ♦szpóra-veszély esetén gyorsabb és ♦eredményesebb lehet a munka, mint ♦a régebbi, háti porozó gépekkel. $ LEGNAGYOBB SIKERE volt a ♦mozgatható, bárhol alkalmazható ♦szállító-berendezésnek. Ez, ahogy a $ jelek mutatták, megoldja majd To­♦ kaj-Hegyalja egyik legnagyobb prob­lémáját, a trágya, permetlé és más ♦anyagok meredek lejtőkön, történő ♦szállítását. És . természetesen a ter- ♦més leszállítását is. A szállitó-beren- sdezés teleszkópos rendszerű vaslába­ikon álló drótke télpólya, melyen mo­♦ torral vontatott csillék közlekednek; ♦A rakott csille kívánt helyen meg-* $ állítható és üríthető. 1 A bemutató után a jelenlévők meg- Ivitatták a látottakat, a további gépe­sítésre pedig ki-ki megtette javas­latát. | A bemütató jól sikerült, azt kérik, ♦ hogy a kutató intézet a továbbiaK- $ban is hasonló szaktanácsadásokkal, {bemutatókkal segítse a szőlőtermelők ^munkáját} j muM^a gazda (2 folytatás.) PEDIG AZ AJTÓ NYITVA VOLT, ezért a juhász nem is válaszolt* Érezte, hogy benne is felszabadul­nak az indulatok, mint ott a ma­gasban, ahol még csak fokozódott az égiháborű. Mégis türtőztette ma­gát, hiszen mit moüdjon? Mérges a gazda, mert csuromvizes lett s ha szól valamit, csak olajat önt a pa­rázsra. — Még nem is köszönsz?! Te bir­kakirály! — kiáltott rá a gazda, miközben gyorsan levetette átázott kabátját s körülnézett a szegénye­sen berendezett kunyhóban. — Jónapot, gazduraml — szólalt meg a juhász és hangja indulatos remegését a gazda is észrevette. — Hm .;: itt aztán elcicázhatol az asszonnyal.;; Mi?;;. Jó kis kunyhó .;: Irigyellek .:. De ;;: Szemközt nézett a juhásszal s sze­mében olyan gyilkos tűz égett, mint kint a villámcikózásban, mely mór távolabb húzódott kicsit, a Tisza másik oldalára. — Mit parancsoltam én neked? — lépett közelebb a juhászhoz. — Nekem? — Nem! A máriapócsi harangozó- nak! — ??? — Mit parancsoltam én neked? Tetí; tyúkeszű! — Mikor, gazduram? — Megkérdezed? Te birkakirály! Nem azt parancsoltam, hogy az akácos mellé is építs egy kunyhót? — Ennek már egy éve, gazduram, és. .5 A gazda dühösen közbevágott: — Mert, ha kunyhó lenne az akácos mellett, most nem jöttem volra idem te ni, te baromkirólyl *— kiáltotta torkaszákadtából s a juhász lábára lépett. — De mikor fát kértem magától, azt mondta, hogy nincs. Ahhoz pe­dig az is kell! — válaszolta a ju­hász, s hátralépett, mert most mér tudta, a gazda nem csillapul, ő pe­dig hirtelen nyugodt lett s elmo­solyodott: — Magának sem árt egy kis eső, — Te birkakirély! Te naplopó! — ordítozott a gazda s a kampósbot- tal szaporán osztogatta az ütéseket» — Az anyád úristenit! — kiál­tott fel meglepetéséből és a fájda­lomtól a juhász, s egyetlen ugrás­sal elkapta a gazda lábát. Lerán­totta a földre s olyan erővel súj­tott a gazda kezére, hogy az kiejtet­te a kampósbotot. A gazda egyetlen mozdulattal (elkapta a sarokban álló kampósbotot.; * gazduram. Úgyse jönne ide, ha a vihar nem kényszerítené.;; — Miii?! Hogy merészelsz?.;; •— emelte fel kezét a felbőszült ember. De mikor végignézett a juhász ha­talmas termetén, leeresztette az ök­lét. — Én talán állat vagyok? Maga embernek sem tart?! — szólt visz- sza a juhász s még mondani akart valamit, de elkésett; A GAZDA EGYETLEN MOZDU­LATTAL FELKAPTA a sarokban álló kampósbotot, s olyat sújtott ve­le a juhász lábára, hogy az egy pil­lanat alatt lerogyott a puli mellé, a szalmaágyra/ — Megfojtalak! Te hajcsár!. -. Te embernyúzó..; Te szoknyava­dász! — hörögte a juhász, de ez nem ment olyan könnyen. A gazda sem volt gyenge ember, s jóidéig hemperegtek a földön. Aztán két szorító kéz nehezedett a gazda nya­kára. Szakadt a, bőr, sercent a vér az ember kövér nyakán, de csak egy pillanatig, mert amaz olyan erővel nekifeszült, hogy kirántotta magát a szorításból, aztán, mint aki meggondolta magát, hirtelen fel­kapta a kampósbotot és kirohant. — Majd számolunk! — kiáltott vissza, s gyom léptekkel elindult az akácos felé. Ott leszek! Te hajcsár! — ki­áltott utána a juhász, és ekkor már kezében volt az éles, birka­nyíró olló, amellyel az állatok kör­meit szokta megrövidíteni. — Hagyd itt a botomat! Te szok­nyabolond! Az anyád . s A gazda vissza se nézett. Vitte a kompósbotot, s úgy eltűnt, mint a vihar, ahogyan jött, hirtelen .; -. Mert ekkorra mér tisztulni kez­dett az ég, ellentétben a juhásszal, akiben most kezdtek igazán tornyo­sulni a bosszúállás félelmetes vil­lámai; II. A VEREKEDÉSNEK HAMAR HIRE LETT, ezt tárgyalta a falu. Volt, aki kárötVendően nézett a sántító juhászra, mert a gazdaság­ban is akadt olyan ember, aki iri­gyelte a juhász könnyebb, szép éle­tét. Mások meg azt mondták: ne hagyd magad, nem vétettél te sem­mi rosszat. Menj a grófhoz! Éppen ideje, hogy megakadályozza a gaz­da embertelenségét. ö azonban nem ment panaszra. A gróf amúgy is értesült a dolog­ról. Azt mondta: intézzék el egy­más között, ök tudják, mi bajuk egymással. Ez pedig a juhász fülé­be jutott s még jobban felbátorí­totta. Különben is a gróf valaho­gyan szerette a jámbor természetű juhászt, s ha a cselédség közül szó- baállt valakivel, az leginkább a ju­hász volt. Szerette, mert híressé tette juhait, s mert amolyan de­rék, keménykötésű magyar ember­nek tartotta. S azt is tudta róla, hogy a szomszéd őrsön a csendőr- őrmester valamilyen rokona a ju­hásznak. De ezt csak mástól hallot­ta. Egyszer meg is kérdezte a ju­hászt: — Mondd csak, ki az a csendőr, az az őrmester? Úgy hallom, vala­milyen rokonságban vagy vele. — Igen, méltóságos gróf úr, roko­nok vagyunk, de csak olyan távoli.:; (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents