Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

Világ proletárjai egyesüljél eh l r \<%&T A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV évfolyam 103. szám Ára 50 fillér 1958 május 3, szombat Hegyalja Csillaga y így ünnepeltek megyénk dolgozói a 14. szabad május 1-én Mindannyiunk érdekében Heti rádióműsor Közel 80 ezer ember ünnepelte Miskolcon a 14. szabad május elsejét Május elseje . . h zen a virágbontó, rügy fakasztó, szép — első iga­■*-' zán — tavaszi napon nemcsak a természet eme kedves hónapját, hanem a MUNKÁT és a proletár- nemzetköziség nagy napját: május 1-ét dicsértük, ünne­peltük. Már a nagy ünnep előestéjén, április 30-án este a KISZ-fiatalok fáklyás felvonulásával, majd. a népkerti játszótéren gyújtott tábortűzzel megkezdődött az ünne­pi események sorozata. Aki csütörtökön reggel nyolc órakor az utcára kilépett, mind azt tapasztalhatta, hogy — megelőzték. Az emberek felöltözve, ünnepi hangu­latban készülődtek a népkerti nagygyűlésre. Egyelőre kisebb csoportokban: régi és új ismerősök a napos ol­dalra (vagy lehetőleg a sörsátrak környékére) húzódva dicsérték a szép időt, köszöntötték a nagy napot és em­lékeztek — különösen az öregek — a múlt idők har­caira. Kilenc órakor, amikor a kisebb-nagyobb csoportok a nagygyűlés színhelyére, a népkerti sportpálya felé elindultak, zsúfolásig megteltek az utcák. Elsőnek az úttörők, az iskolák csoportjai nyitották meg a menetet, majd az üzemek, intézmények, vállalatok dolgozói ér­keztek. Különösen nagy tapsvihar fogadta a pályára érkező derék munkásőröket és az öreg veteránok cso­portját, akik mintegy háromszázan, négyes sorokban menetelve, zászlóerdővel vonultak a tribün elé. Min­denki, aki ezen a szép napon a nagygyűlésen megje­lent, azt tapasztalhatta, hogy az 1958-as május elseje — bárha hiányoztak a korábbi évekből megszokott nagy­méretű transzparensek és az üzemek, vállalatok szinte '<ötelékbe sorolt felvonulása —, valami megnyugtatóan újat, kedvesen felemelőt mutatott. Sokkal, sakkal lob­ién jelentek meg a nagygyűlésen, mint a közelmúlt években. Nyolcvanezerre tehető azoknak száma, akik az ünnepségen resztvettek. A Népkert — most aztán igazán elmondhatjuk — zsúfolásig megtelt! Még tíz órakor is egyre érkeztek az üzemek dolgozói csoportosan beszél­getve. miközben a pályán összegyűlt hatalmas tömeg fölött repülőgép keringett és virágesőt szórt a földre. Majd pedig az MHS galambtenyésztő szakosztályának tagjai sebesröptü postagalambokat röpítettek a magasba, és tíz óra után néhány perccel kezdetét vette a nagy­gyűlés. A magyar, majd a szovjet himnusz elhangzása után Gyarmati Anikó, a Déryné Színház művésze Juhász Gyula: a Munka című versét szavalta. Maiiák István elvtársnak, a Miskolc városi pártbizottság másodtitká­rának megnyitó és üdvözlő' szavai után Prieszol József elvtárs, a Közvonti Bizottság tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára lénett a mikrofon elé. Prieszol József elvtárs ünnepi beszéde . Ma újra és felszabadulásunk óta 14-szer ünnepeljük boldogan és sza­bad népként május elsejét — kezdte ünnepi beszédét Prieszol elvtárs. — Álig van a világon -olyan hely. ahol a mai napon harcosan és lelkes el­szántsággal ne ünnepelnék május elsejét, a világ dolgozóinak legszebb ünnepéi. Munkások, szegény parasztok tün­tetve. jogaikat követelve, először, 1890-ben ünnepelték Európa orszá­gaiban május 1-ét. A következő esz­tendőben már világméretűvé vált. s ettől kezdve mind erősebbé, harco-. sabbó, szervezettebbé vált a nem­zetközi munkásosztály nagy sereg­szemléje. Ekkor rémült meg igazán' a nemzetközi burzsoázia és féle­lemtől reszketve bújt meg a dolgo­zók vérén és verejtékén épített pa­lotáiban. Minden május elsején a burzsoázia készenlétbe helyezte csendőrségét, rendőrségét és katonaságát, ennek ellenére mégsem érezte magát soha biztonságban. Hiába volt minden terror és megfélemlítés, a munkásságtól már .nem lehetett többé elvenni május elsejét, s nem lehetett többé megállítani a vörös zász­ló alatt menetelő tömegeket, amelyek már a szuronyoktól, de a soriiizektől sem féltek. Ismeretes, hogy 1890 május elsején. Orosházán az úri Magyarország gaz­emberei az alföldi munkásokra és szegényparasztokra vezényeltek sor­t-tizet. Huszonnyolc súlyos sebesült munkás és szegényparaszt vére fes­tette vörösre Orosháza utcáit. Más­nap pedig Békéscsabán tüzeltek a tün­tetőkre. Azt gondolták, hogy a fegyve­rek gyilkos tüzével örökre elveszik május 1 megünneplésétől az elnyo­mott nép kedvét. Ennek az ellenke­zője történt. A tüntetők seregszem­léje mind erősebb és erősebb lett. Amikor a burzsoázia látta, hogy itt már az erőszak- nem segít, meg­nyerte szövetségesének az opportu­nista és áruló szociáldemokratákat, akik megpróbálták lebeszélni a mun­kásokat és szegényparasztokat, hogy sztrájkolva, tüntetve követel­jék május 1-én az emberi élethez való jogukat. Jól nézett volna ki a munkásosztály ügye. ha hallgattak volna a Peyer-féle osztályárulókra. Bizonyára nálunk sem lett volna 1919, amikor a magyar munkásosz­tály és szegényparasztság a kommu­nista párt vezetésével kezébe vette saját sorsának irányítását. Ekkor érezték először a magyar dolgozók az igazi május diadalmas boldogsá­gát, amelyről: annyi májuson íolv- tofct lázongással álmodott a proletár jogtalanság, a proletárnyomor — ír­ta akkor a Vörös Újság. Először •harsogták viharos á térzéssel, száz­ezres tömegek Budapest utcáin, hogy éljen Lenin, a világ proletariátusá­nak vezére. A nemzetközi és hazai reakció túlereje legyőzte a proletár- fovradalmat és hosszú időn keresztül a legsötétebb terror és elnyomás évei következtek. 1945. évben végre újra eljött a szabad május elseje. A szovjet nép, a szovjet hadsereg felsza­badította hazánkat, dolgozó né­pünket a fasiszta elnyomás alól. 1945-ben vér és harc nélkül jutot­tunk a szabadsághoz. Nem szenved­tünk meg érte. és nem is vigyáztunk ia eiegge. Könnyelműen elbírtuk magunkat. Nem jutott eszünkbe, hogy belső ellenségeinket nem sem­misítettük meg: nem vettük észre, hogy ezek veszteség nélkül átmen­tették magukat, Visszavonulták és illegalitásba mentek. Amíg mi a szo­cializmus alapjait építettük, ők né­pünk külső ellenségeivel szövetkez­ve mindent elkövettek, hogy meg­dőli tsék. aláássák a proletariátus hatalmát. Ismeretes okok miatt 1956 Októberében az egész kapitalista vi­lág ujjongása mellett, alapos rom­bolást végzet! hazánkban az ellen- forradalom. Az ellenforradalmárok már az első órákban halomra gyil­kolták a becsületes embereket. Amikor a legnehezebb időket él­tük, újra a szovjet elvtársak sza­badítottak lel minket, és ezzel lehetővé tették számunkra, hogy ismét szabadon élhessünk, to­vább építhessük szocialista ha­zánkat. 1956-ban már nem kaptuk tálcán a szabadságot. Ekkor már mi is szen­vedtünk és verekedtünk érte. Elv­társaink közül igen • sokan fegyver­rel a kezükben vesztették el életü­most már szabadsá­ket. Egészen biztos, hogy jobban fogunk vigyázni gunkra. Ellenségünk nagy többsége me­gint simán megúszta népellenes tet­tét. Egyrészük disszidált, de sokan itt bujkálnák köztünk és ugrásra készen várnak az alkalmas pillanat­ra. amikor újra megtámadhatják népünk államát, ügy dolgozzunk, hogy erre -soha, többé tie tegyen le­hetőség. A közelmúltban itt járt Hruscsov ffvtárs vezetésével a szovjet' párl­és kormánydelegáció. Dolgozó né­pünk soha nem látott lelkesedéssel és szeretettel ünnepelte igaz és őszin­te barátainkat, a szovjet elvtársit kát. Ebben a lelkes ünneplésben benne volt és benne van dolgozó né­pünk hálája és széfetete a szovjet nép iránt, de benne van a mi pár tünk. központi vezetőségünk, kor mánvunk, dolgozó népünk munká­ja. Hruscsov elvtárs elismeréssel nyilatkozott munkánkról., s azt mon­dotta: jó utón haladunk. Arra intett bennünket, hogy most, ami-kor újból megszereztük a szabadságot, nagyon vigyázzunk rá. Ecy pillanatra se tűr­jük ellenségeink cselekedeteit. Dol­gozzunk továbbra is jól. legyünk olyan erősek, hogy saját magunk ere­jével legyőzzük külső, vagy belső el­lenségeink támadását. Mi 1919-ben — mondotta Hruscsov elvtárs — nem­tudtunk Önöknek, segíteni, hiszen akkor mi is nagy bajban voltunk. De' 1945-ben és 1956-ban teljesítettük proletár-internacionaliista' kötelezett­ségünket. és eljöttünk segíteni a ma­gvait* népnek, annál is inkább, mert- Önök ért kérték is tőlünk. • És, )ia szükség lenne rá a jövőben — bár ne legyen — újra meg fogjuk tenni, mert Önök is a szocialista tábor- or­szágaihoz tartoznak és ha valaki e táborhoz tartozó egyik országot tá­madni meri, az egész szocialista tá­borral találja magái szemben. A mi feladatúink, -hogy megszívlel­jük szovjet elv társaink, elsősorban Hruscsov elvtárs tanácsait, levonjuk: a következtetéseket áz elmúlt esz­tendő tapasztalataiból. Harcos élniakar ássál védelmez­nünk, erősítenünk kell a ma­gyar .proletárdiktatúrát, meg kell védenünk a 13 esztendős vívmá­nyainkat. Fokozottabb éberségre kell nevelnünk a dolgozó töme­geket. Következetesen folytatnunk kell aa ellenség elleni harcot, hogy -a Ma-« gyár Népköztársaság erői önállóan is képesék legyenek megvédeni a pro­letárdiktatúrát. Ezekre a feladatokra lelkesítsen és erősítsen bennünket- a mai májusi harcos és boldog sereg­szemle — fejezte be beszédét Prie­szol József elvtárs. Földe« li«/Ió elv tár« üdvözlő szavai Prieszol József elvtárs ünnepi be­széde után Földes László elv társ, a Központi Bizottság tagja és küldötte szólt Miskolc népéhez. Beszélt arról, hogy ezen a napon a világ minden országában összegyűlnek a dolgozók. Egy sor európai és ázsiai országban már szabadon ünnepelhetnek. Van­nak országok, amelyekben minden terror ellenére is, nyíltan ünnepük május 1-ét, de vannak országok, ahol a dolgozók ma még csak rejtve, la­kások. erdők mélyén ünnepelhetnek. — 1958 május l.-i ünnepség jelle­gét az egész világon az a. négyszerit és ember mi lilákat átható jelszó meg — mondotta —, amelyet st Moszkvában összejött 62 ország kom­munista pártja adott ki. Ez a jelszó; Békét a világnak! A magyar dolgozók. ’!-így Miskolc dolgozói is tudják milyen szörnyű a. háború, tudják mit jelent számukra a béke és készek harcolni a békéért; Engedjék meg, hogy- átadjam a Köz­ponti Bizottság üdvözletét Miskolc) dolgozóinak. Központi Bizottságunk bízik ab­ban. hogy Miskolc dolgozói is teljesítik békeíeladataikát, >laivia Loreuovicsova felszólalása A baráti Csehszlovákia küldői isi közül Maria Lorenovdcsova szólalt fel, .aki Kassa megye dolgozóinak üdvözletét tolmácsodba.- Elmondotta/, hogy Kassa megyében, de egész Csehszlovákiában nagy figyelemmel, kísérik eredményeinket, s nagyon őrültnek, hogy ilyen jó barátaik és- jó szomszédaik vannak, mint'a magyar nép. Elmondotta, hogy mórt készül­nek a Csehszlovák Kommunista Párt XI.-ik kongresszusára, azzal a cél­kitűzéssel, hogy véglegesen felépítik Csehszlovákiában a szocializmust. — Mi ugyanazon az úton haladunk a $z,ocia):izmus építésében. améJvoh a Szovjetunió, a szovjet nép halad. Rövid felszólalása befejezésekép­pen a csehszlovák nép üdvözletét tolmácsolta Miskolc népének és spk sikert kívánt a szocializmus építésé­hez. Az ünnepi beszéd és üdvözlések elhangzása után vöröshyakkendő® úttörők virágcsokrokkal árasztották el az emelvényen tartózkodó külföldi vendégeinket. Az ünnepség az In tér- náciomálé felemelő dallamával, ért; véget. Prieszol elvtárs beszéde és az üdvözlések után a nyolcvanezres tömeg legnagyobb része a Népkert zöl­dülő fái közé, a sátrakhoz igyekezett, hogy sörrel, vagy borral köszöntse egymást. S később, délután a tömeg még inkább nőtt és igazi májusi majális, önfeledt ki­rándulás színhelye lett a Népkert, ahol a szabadtéri színpadon a színház együttese, a Bartók Béla Zene­művészeti Szakiskola női kara és vegyeskara. a Szi%- vavölgyi Művészegyüttes tánccsoportja, a MÁV Erkel Ferenc kultúrotthonának férfi kara, valamint a KPV- DSZ tánckara szórakoztatta a közönséget. Az ünneplő embertömeg a késő esti órákig szóra­kozott, ezen a napon is igaz barátsággal pecsételte meg május elsejék Félmillió budapesti dolgozó színpompás május elsejei seregszemléje Napsugaras, derűs napra ébredt a főváros május 1-én, a munkás­ság legnagyobb ünnepén. A vörös és nemzetiszínű lobogókkal gazdagon díszített utak már a. koradélelőtti órákban benépesültek. Kilenc óra előtt megindult az ünneplők ezerszínű forgataga a Dózsa György út és a környező utcák felé, az egyes kerületek kijelölt gyülekező helyére. Csepelről, a munkásfellegvárból zászlóerdők alatt, vidám nótaszóval meneteltek ezrek és ezrek, s velük egyidőben indul­tak útnak a város szívébe Angyalföld, Kőbánya, Óbuda: és a többi kerü­letek dolgozói. A főútvonalakon fellobogózott, virágokkal díszített autóbuszok, villamosok zsúfolásig telve szállították az utasokat az ünnepi seregszemle színhelye felé. A várakozás perceit itt is, ott is vidám zeneszó, sűrűn felhangzó ének színesítette. A Thököly út és Dózsa György út kereszteződésénél a Ferencváros és a Józsefváros dolgozói készültek a felvonulásra, a Vili. kerületiek szinpompás menetének élén munkásőrök gyülekeztek — job­bára a deresedőhajú generáció képviselői. Az Abonyi utcában kékinges, piros nyakkendős fiuk, lányok gyü­lekeztek. Négyezer kiszista adott itt találkozót egymásnak — a főváros 22 kerületeinek legjobb ifjú kommunistái. Itt volt a legkicsattanóbb a jókedv, itt énekeltek, muzsikáltak a legderűsebb szívvel... Zúgott, zsibongott a legkisebbek, az úttörők háromezres serege isi amely a Városliget peremén, az Ajtóst Dürer-soron gyülekezett — tengernyi virággal, színes léggömbökkel, zászlóval, A Felvonulási tér ünnepi díszben pompázott. A diszemelvénnyel szemben, a Gorkij fasor torkblatánál a nemzetközi munkásmozgalom vezéreinek: Marxnak. Engelsnek és Leninnek hatalmas méretű képét helyezték el. Mindenfelé vörös és nemzetiszínű zászlók lengtek, a tribü­nöket a magyar párt- és állami vezetők, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok vezetőinek képei díszítették. Tíz óra előtt néhány perccel 7 oszlopban megindult a menet a tér széléig. A diszemelvényen elfoglalta helyét Dobi István, az Elnöki Tanács 'vöké, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke. A tribünökön a munkásmozgalom veterán harcosai, a fővárosi üze­mek, vállalatok, intézmények kiváló dolgozói helyezkedtek el. Innen te­kintették meg a felvonulást a külföldi szakszervezeti küldöttségek tag­jai, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A diszemelvénytől Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, dr. Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács végrehajtóbizottságának elnöke, valamint a budapesti pártbizottság és a magyar szakszervezetek több vezetője a térre érkező oszlopok elé ment, köszöntötte a felvonuló dolgozókat, majd'■ beállt soraik közé. Marosán György államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti pártbizottság első titkára üdvözlő beszédet mondott. Marosán György elvtárs üdvözlő beszéde Budapest dolgozói, kedves elvtár­sak, szeretett barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-naraszt kormány és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa forró testvéri üdvözletével köszöntőm önö­ket a nemzetközi munkásmozgalom mai, csodálatos szép harci ünnepén. Köszöntöm a budapesti dolgozókat, a magvar munkásmozgalom harcedzett, forradalmi csapatát, a budapesti munkásokat,. Köszöntőm soraik kö­zött az 1919-es magyar kommün ve­teránjait, fiaikat, leányaikat és uno­káikat, három harcos budapesti ge­neráció tagjait. Üdvözlöm a budapesti gyárak, intézmények, hivatalok dől-. gozóit. Üdvözlöm a budapesti édes­anyákat, akik gyermekeikkel együtt indulnak most baráti találkozóra a párt és a kormány vezetőivel. Kö­szöntőm Önöket, valamennyiüket, szi­vem minden melegével aibból az al­kalomból, hogy eljöttek ide benső­jük sugallatára, munkás öntudatuk akaratából, önkéntes és bizakodó hitvallást tenni a világ előtt. Barátnak és ellenségnek egyaránt mutatjuk: nézzétek szabad, derűs so­rainkat, nézzétek és lássátok, hogy akik itt menetelnek, győzelmet ünne­pelnek. Érzik erejüket és tudják; ahogy ma együtt menetelnek a szo­(Folyfatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents