Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

Péntek, 1958. május 23. KÖZÉLETÜNK ÉLHARCOSAI Remik István Hajnal félhárom. Egy mezőkeresz­tesi kis házikóban most gyúl ki a fény. Rémik István kiugrik az ágy­ból. s gyors mozdulatokkal csap­kodja magára a friss vizet. Sietni kell, nehogy lehesse a vonatot __ A kistáska már útrakészen áll. A gondos feleség még az este elké­szítette az ennivalót. Megcsókolja gyermekeit, a feleségét, aztán útnak indul. Az állomáson már gyülekezik a gyárakba indulók serege. Mosolyogva üdvözli az embereket, akikkel na­ponta együtt teszi meg a fárasztó kilométereket. A vonai kattogva rohan Miskolc felé. Egyebek szundikálnak, mások az otthoni apró-cseprő dolgokról be­szélgetnek. Rémik István hallgatja az embereket, töpreng gondjaikon és mindÁg ad valamit jótanácsol. A reggel a Lenin Kohászati Művek villamos motor javító üzemében éri. Félhatkor már készíti a villany- hegesztő gépet, hogy jó szerszámmal kezdhessen a munkához. Ezt nem­üzem párttitkára, s tudja, hogy a leg­jobb termelési agitáció a kommunis­ták, a pártvezetők jó példája, ö min­dig példát mutat nemcsak a fiatalok­nak, hanem nagyon sok esetben még íz idősebb szakmunkásoknak is. Rémik István 1952-től van párt­funkcióban. Az öthónapos pártiskola elvégzése után Mezőkeresztesre rá­osztották meg a községi pártbizotí- ág titkárának.' Négy éven keresztül lolgozott itt. Azután került a motor- avító üzembe. Eleinte — mint álta­lában az idegent — hűvösen fogad­ók a dolgozók. Később, amikor meg- smerték. megszerették kommunista oéldamutatásáért, emberiességéért. Vleg is választották párttitkárnak.: 4 dolgozók szeretik. Naponta fel-: keresik gondjaikkal — nemcsak a; oárttagok, hanem a pártonkívüliek\ is. Elmondják neki bánatukat, bajai-] kát, s ő nem csinál belőle aktákat hanem^ igyekszik gyorsan, s a tőle] telhető legeredményesebben el-] intézni. < < Munkatársait állandóan neveli. ta-\ l rútja. Véleményét mindig nyíltan,] l őszintén elmondja: a jó munkáért| i dícsér, a hibáért dorgál. Nagy meg-*, \ becsülést szerzett a pártnak is, ma-] t gának is az üzemben. ] ► • • • Amikor végetér a napi munka, *, ► újból vonatra ül, s megy haza a kicsi* l kertes házba. Még akkor' sem pihen. J t Hazatérte után a község ügyes-bajos \ t dolgaival foglalkozik, mert hiszen*, t községi tanácstag is. És bizony ott is*, t vannak problémák, mégpedig szép\ \ számmal. És Rémik István ennek a\ t meQbizatásnak is igyekszik eleget*, l tenni, n < \ <H. J.)\ • • * * • ^ .é FELHÍVÁS ] ► A VII. pedagógus nap megünneplésére! , június hó l-én kerül sor. Ezen a napon« ; tisztelettel és megbecsüléssel fordul neve-« , lóink felé megyénk egész dolgozó népe,! | tanulóifjúsága. A VII. pedagógus nap je-1 ’ lentőségét növeli az a tény, hogy egybe-* ■ esik iskoláink, óvodáink államosításának] ; 10. évfordulójával. Szükséges, hogy ezekj az ünnepségek tartalmukban és külsősé-« gükben is méltóan fejezzék ki becsülete-] sen dolgozó nevelőink iránti elismerő-* sünket. $ Ennek érdekében az MSZMP megyei bi-] zottsága, a megyei tanács végrehajtó-? bizottsága, a Hazafias Népfront, a nóta-« nács, a KISZ, a megyei művelődésügyig osztály és a Pedagógus Szakszervezet* területi bizottsága — képviselőiből alakult« előkészítő bizottság felhívja megyénk va-í Iamennyi párt-, állami, társadalmi szer-« vezetőt; a szülőket, megyénk tanulóifjú-* ságát, hogy a már hagyományossá vált? pedagógus napon, pártunk értelmiségi« politikájának szellemében járuljanak hoz-] zá ennek sikeréhez. Az ünnepségek jó megrendezése érdekében hozzanak létre járási, községi szinten is operatív bizott­ságokat. \ Érezzék pedagógusaink, hogy nagyra értékeljük azokat, akik iskolai munká­jukat és azon tül, társadalmi feladataikat példamutatóan végzik. A VII. pedagógus* nap fejezze ki tehát becsületes, jól dől-} gozó nevelőink iránti bizalmunkat, elis-f mérésünkét és megbecsülésünket. 2 A VII. pedagógus nap megyei« előkészítő bizottsága. ^ A MISKOLCI RADIO * MAI MtJSORA; ♦ 18.00: Hírek, riportok, tudósítások. « 18.10: Száll ez a haik szerenád... Má-Í jusi szerenád-est. ♦ 18.25: Tapolcai képeslap. 4 . 18.30: Kérem a panaszkönyvet! . « 18.34: A Diósgyőri Művészeti Együttes? énekkarának műsorából. Vezényel: For-« rai István. ] 18.52: A technika világából. X 18.56: Könyvekről. * csak azértt teszi, mert jó munkás- ember, hanem azért is, mert ő az Nemcsak Borsod megyében, de az ország különböző építkezésein is, ma még gondot okoz a tetőfedő cserép beszerzése. Ezért — az első ötéves tervben épült — mályi gyár vezetői elhatározták, hogy a téglán kívül cserepet is égetnek. Az új üzem léte­sítésére az idén több mint 2 millió forintot fordít államunk. Ebből az összegből az anyagszállítás meggyor­sítására egy kilométeres szakaszon új kötélpályát szerelnek fel áz elmúlt évben f eltárt agyagbányáig. Az üzem­ben két korszerű cserépprést állíta­nak munkába. Egy-egy berendezés­Háromezerhatszázan részesülnek az idén kedvezményes üdülésben a diósgyőri kohászatból £ Tudományos diákegyesületi konferencia ja Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen Hősök re em lék ezun 1919 május 21. Miskolc újra szabad. A főleg diósgyőri és mis­kolci munkásokból alakult vörös zászlóalj nem áll meg, továbbűzi az ellenséget, egészen a cseh határig. Bélapátfalvánál kemény összecsaiAásra kerül, sor. Az ütközetben 56 vörös katona vesztette életét, ötvenhatan hal­tak meg, igazi hősként a szabadságért, a proletárdiktatúráért. Bátor, önfeláldozó harcuk a miskolci és a diósgyőri munkások, a bélapátfalvi dolgozók előtt örökké emlékezetes marad. Megemlékeznek róluk ma is, mint már annyiszor. Sírjukon újra és újra friss virág nyílik... A megyei és a városi pártbizottság mellett működő régi munkás-* mozgalmi ügyekkel foglalkozó öregek tanácsa és a bélapátfalvi községi tanács, valamint a pártszervezet május 25-én, vasárnap tartja a gyász- ilnnepségét. A gyászünnepségre Diósgyőrből és Miskolcról körülbelül kétszázan készülnek Bélapátfalvára. Volt vörös katonák, bajtársak, mun­kások és az elesettek hozzátartozói mennek el, hogy leróják kegyeletüket a hősök sírja előtt. A sárospataki Rákóczi-vár kertjében ezer dalos egyszerre enekli Kodály: Magyarokhoz című művét A borsodi dalos ünnepek egyik ki­emelkedő eseménye lesz az ország legkiválóbb énekkarainak találko­zója Sárospatakon. Az ünnepi napra — hazánk minden részéből — ezer dalost várnak. A 16 kórus — köztük a MÁVAG Acélhang, a szegedi, bu­dafoki, székesfehérvári és makói énekkar — a Rákóczi-vár kertjében ad hangversenyt. Ezen a napon az összes kórusok, mintegy ezer dalos, egyszerre énekli Kodály: Magyarok­hoz című művét. Az országos dalosnapot június 29-én rendezik meg Sárospatakom. TIZENNEQY HOLD MARADISAQ TALÁN EGÉSZEN MÁS keretbe ágyazva, másféle gondolatokkal író­dik meg az a riport, ha nem játsza­nak közre bizonyos körülmények. Azonban közrejátszottak. Elsősorban az. hogy alig ültem le az írógép mellé, egyszerre csak az »esti kró­nika« műsorában bemondja a rádió, hogy sikeresen felbocsátották a har­madik szovjet mesterséges holdat. S a több mint tizenhárom mázsa súlyú, precíz felszerelésekkel ellátott kúp- aiakú műholdacska már ott kering közel kétezer kilométernyire a föld körül. Kering és adatokat szolgáltat rádióadója segítségével a légkör felső rétegeinek összetételéről, nyomásá­ról, a pozitív ionok koncentrációjá­ról, a nap korpuszkuláris sugárzásá­nak, erejéről és más hasonló dolgok­ról. Hallani is néhány másodpercig a magetofonszalagra rögzített szpui- nyik-hangokat. Ilyen dolgokról beszél a rádió, mi­közben nekem riportot kell írnom D. János bácsiról, akinek tizennégy holdja van. Dolgozik becsülettel kora hajnaltól későn estig. És hogy dol­gozik? ... Csendesen ballag a két címe­res, hosszúszarvú magyar ökör a ba­rázdában. Húzza, vonszolja a régi­módi favázas ekét. Nyugodt, évtize­dek alaitt megszokott tempóval lép­ked az eke után János bácsi. Még hátrább, harminc-negyven méternyi­re a felesége. Szórja, szórogatja a sárga kukoricaszemeket. Féllépésen­ként egy-két szemet otthagy a ba­rázda mélyén. Hadd takarja majd be a következő fordulónál a feketés- színű, alig humuszos nyirok. S az­után nőjjön, termest hozzon... Ter­mést, de mennyit? AHOGY BESZÉLGETÜNK a mun­káról, az életről, körülölelve a határ pacsirtahangos csendjétől, nem ér­ződnek úgy az ellentétek. Az ellen­tétek: a szpuinyik és a faeke, az ionok koncentrációja és a barázdába kézzel szórt kukoricavetési mód. De az életben, mai életünkben igenis érződnek és egyre jobban érződnek ezek az ellentétek. D. János bácsi szerint ugyan nincs különösebb hiba. Lassan, — de sok­szor embertelen fáradtsággal — be­dolgozgatják a maguk tizennégy holdját. S mondja, az ekeszarvnak dőlve: Most, hogy beadás sincs, nem panaszkodhatnak a jövedelem miatt. Kettejüknek bőven elég. Kettejük­nek, mert a lányuk kitanult óvónő­nek, s százötven kilométerrel az ott­hontól keresi meg a megélhetését. A fiú sem maradt meg a földnél. Már mint az otthoni földnél. Mert földdel dolgozik, de mint brigád­vezető az állami gazdaságban. Rájuk hát nincs gond. Ám ahogy sorolja, viharvert kalapját hátratolva, sóhajt egyet. Mélyet, kesernyésízűt. De az okát már a felesége mondja el. Bánt­ja az urát — no meg őt is, hogy ma­gukra maradtak. — Nem szeretik már ezek a mai fiatalok a földet. Elvágynak tőle, a könnyebb élet után. — HÁT NEHEZ ÉLET EZ? — A kérdésre egymásra pillantanak. Az ember felel: — Hajnaltól éjszakáig menni, így ötvenen túl már nehéz. Míg fiatal az ember, észre sem veszi. Bírja. Mi is bírtuk, amikor összekerültünk. De eljárnak az évek... — Ahogy elhall­gat, a felesége megtoldja: — Bizony, a parasztnak meg kell dolgoznia a falatért. Igaz, ha beüt az esztendő, akkor van haszon. De hányszor nem üt be és görnyed az ember egész éven át — semmiért. — És ezen nem lehetne változ­tatni? Ezen a görnyedésen? Meg azon, hogy nagyobb haszon legyen? — Hogy nem szólnak, megtoldom a kérdést. — Mondjuk, úgy dolgozni, ahogy az állami gazdaságban csinálják. Nem faekével szántani, kézzel vetni, hanem géppel. Talán több lenne a termés is! Az ember arcát figyelem. Előbb elmélyülnek rajta a ráncok, azután kissé mosolyogva, de határo­zott keménységgel felel. — Nincs nekünk pénzünk trak­torra, gépekre. Meg azután. ha vala­mit megszokik az ember, újat nehéz megtanulni. Tanulják meg a fiatalok. Nekünk már lassan lejár. ' — De ha az új könnyebb, tartal­masabb. Az ötven esztendőtől mesz- sze van még a hetven. Vagy lehet, hogy a nyolcvan. És gépet lehet kö­zösen is vásárolni. Közösen használ­ni. — Nem mondom ki, de megértik, mert az asszony lekuporodva a ba­rázdaszélre, válaszol a ki nem mon­dott kérdésre: — Sokat kell dolgozni a termelő- csoportban is. Van a közelünkben, látjuk. Meg azután, aki nem szokta a parancsolgatást, aki a maga em­bere, az nehezen hajlik másfelé, ha nem kényszerítik. — HÁT NEM KÉNYSZERÍTŐ a hajnaltól éjfélig tartó munka? Meg az, hogy kevés a termés még jó esz­tendőkön is? Mi lesz, ha igy megy tovább? Mi lesz, ha leszorulnak majd a terményárak? Hova teszi akkor, János bácsi, amit termel. Mert külföldről olcsóbban szerezheti be az állam is, mint magától. Az öreg cigarettát kotor elő. Rá­gyújt. Nézi a két lihegő ökröt, amint süllyed és emelkedik a horgászuk. Látni, küszködik a gondolatokkal. Hallhatta már ugyanezt másoktól is. Hallotta a fiától is. — Az a néhány év, ami még hátra van, csak leszalad valahogy. Meg­látjuk, mire végezzük. Ez a felelet, ahogy meggyullad a cigaretta. Mert ma még jó a ma. A tavalyi jó esztendő hozott búzából holdanként hét mázsát. (!) A kuko­rica is meghozta a húszat, csöveseit, úgy törési súlyban. (!) A szőlő ugyan sajnos, nem volt biztosítva. Pedig ke­resték kétszer is érte. Dekát tartotta magát a régi elvéhez. És veszített hat- nyolcezer forintot. így nem tüdtá rendbehozni az istállót ősszel. De hátha most meglesz. Persze, ha nein jön közbe valami újabb csapás, ami így, ha maga küzködik az ember, visszaveti kéi-három évvel is az elő­rejutásban. .. Közösen, géppel köny- nyebb lenne ugyan. Nem mond ez ellen semmit sem ő, sem a felesége. Csak... Csak né lenne az a félsz az újtól. Az a félsz, ami miatt any- nyit gürcöl még ma is látástól- vakulásig. És még néhány tíz-, száz­ezren. D. JÁNOS BÁCSIÉK szívesen hallgatják a szót. Nem mondanak ellent a tényeknek. Talán gondolkoz­nak ezeken a problémákon máskor, otthon is. Még különbséget is-tesz­nek a kettő között, az új, a moder­nebb javára. A hiba csak ott van, hogy múlik-múlik az idő. Múlnak áz évek. S fent a magasban hiába ku­tatja, készíti már az ember a csilla­gok. meghódításának útját, a D. Já­nosok még mindig ökörvontatta fa­eke után ballagnak a nuirkos baráz­dában ... BARCSA SÁNDOR 9 Uj falu — új emberek KÖZEL KÉTEZER holdnyi földterület veszi körül Onga község get. Nagy falu, több mint ötezren lakják. És ez a sok entber a múlt­ban mind cseléd, sumrnás volt. A dúsan termő rónaságot nyolc úr — a két Bárczay testvér, Műnk Károly. Szálai, Eötvös, Darvas, Guttmán, Farkas nevű földbirtokos — bitorolta. A faluban alig akadt 2—3. egyé­nileg gazdálkodó kisparaszt. A keserves évek emlékei még nem mentek feledésbe. Az óngai és környékbeli tanyasi parasztok még ma is emlegetik, mily én szörnyű, kínos volt a cselédsors. — Tizenegy éves voltam — mondja Szatmári Ferenc — és már nagy kepére szegődtem. Kellett, hogy enyhítsek a család gondján. Is­kolába is csak télen jártam, mert amikor beköszöntött a tavasz, vért a munka. így volt ezzel nemcsak Szatmári Ferenc, de más is, sokan ft, fa­luban. Dolgozni, robotolni kellett napkénétől napnyugtáig. Ég miért? Mint mondják: az éhenhaláslwz sok volt, a megélhetéshez pedig kevés a verejtékes munkáért szűkösen kimért kommenció. Nincs érzékeltető szó, amely hűen kifejezné a cselédség lalcás- viszonyát. Találóan mondta az egykori öreg cseléd. — A disznóknak ma különb ólakat építünk, mint amilyenekben mi akkor laktunk. ELVISELHETETLEN, bűzös, penészes tanyasi lakásokban nyo­morogtak, két-három család összezsúfolva egyhelyen. Kínszenvedés volt így az élet, nem is beszélve a civakodásokról és veszekedésekről, amelyet• a közös konyha, de még inkább a közös nyomor okozott. A réginek ma már nyoma sincs Ongán. A régi, Vályogból és sárból vert uradalmi épületeket lebontották és helyükbe új, tégla-kőhazakat építettek, egy egész falura valót, új falu lett Ongaújfalu. Amerre já­runk, új házak, új lakónegyedek vannak. Szinte megújul benne maga az ember is. Kevés család van Ongán, Ongaujfalun,és a környékbeli ta­nyákon. akinek ne lenne saját háza. A felszabadulj óta több mint 300 ház épült a régi és az új faluban. '. ... Az átkos Horthy-rendszert híven kiszolgáló földbirtokosok, így az ongai urak sem gondoskodtak arról, hogy megfelelő orvosi kezelésben részesítsék cselédeiket. Ha valaki megbetegedett, annak vagy Szikszóm,- vagy Miskolcra kellett bemennie kezelésre. Ma már nem kell fáradozni. Orvosi rendelőt kaptak és rendszeres orvosi ellátásban részesülnek a betegek. Az sem volt fontos a múltban, hogy a szegény ember gyermeke tanuljon, iskolázott legyen. Mint mondták: „Elég a parasztnak csak annyit tudni, hogy ha esik az eső, az eresz alá álljon'’. Ha valaki- 2—3 osztályt elvégzett, az már nagy dolognak számított. Nem is volt lehető­ség a tanulásra. A községben csak egy szűk háromtantermes iskola volt. Most? Hat tantermes iskola van és a jövő évben egy új, modem, emeletes, nyolctantermes iskolát kap a falu... Kultúra? A cselédség nem művelődhetett, hiszen nem is volt rá ideje, módja. Szórakozásu­kat egyedül a kocsmában - találták, ha — volt miből. Rádió, könyv — ismeretlen fogalom volt előttük. Ma már valóság. A községnek mozija, könyvtára, kultúrháza van, s majdnemi minden házban szól a Vódió. Mo­torkerékpár ma több futkos a faluban, mint azelőtt bicikli. A KÖZSÉG irányítói, vezetői között egyetlen proletárt sem talál­hattunk a múltban. A képviselőtestületben csak a zsírosgazdáknak volt helyük. A tanácsot mindenki bizalommal felkeresi, mert tudja, hogy a nép egyszerű fiai szívükön viselik ügyüket. De nemcsak a tanács­apparátusban láthatjuk az egykori cselédek gyermekeit, hanem más posztokon is. Szegvári Györgynének két fia katonatiszt. Vinter Sán­dor — akinek apja urasági cseléd volt — állatorvos. És sorolhatnánk tovább a neveket. Mind és minden azt bizonyítja, hogy ebben az or­szágban a haladás, a fejlődés útja minden dolgozó előtt nyitva áll. TÖRÖK ALFRÉD A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen csütörtökön tudományos diákegyesületi konferenciát tartottak. Simon Sándor docens, a Tudományos Diákegyesület elnökének megnyitója után a gépész- és kohászmérnökhall­gatók három csoportban kilenc elő­adásban számoltak be kutatásaik eredményéről. A tanszékvezető taná­rok elnökletével megtartott előadá­sokhoz az egyetem tanárai, oktatói szóltak hozzá. id ÉÉáááéáftááá. gyermek tölt vidám napokat — há-i romhetes váltással — a gyár girincsi! és siófoki üdülőiben. ] A diósgyőri kohászat üdülőinek« rendbehozatalára, kisebb átalakítá-» sokra, javításokra és a berendezési! tárgyak, felszerelések pótlására azt idén ötszázhatvanezer forintot köl­töttek. | & Lenin Kohászati Művek siófoki, Hajdúszoboszlói, mezőkövesdi üdülői­ben, valamint SZOT beutalással ke­reken kétezernégyszáz kohászati dol­gozó részesül az idén kedvezményes üdültetésben. Az üdülők első száz- huszas csoportja csütörtökön indult el kéthetes nyaralásra. Ezenkívül az iskolai év végeztével 1200 kohász­sel majd műszakinként 15—16.000 jóminőségű tetőfedőcserepet présel­nek. A tervek szerint egy préssel már az őszi hónapokban megkezdik a kísérleti cserépgyártást. Ezenkívül egy 150 négyzetméter fűtőterületű kazánnal is gyarapodik a gyár. Ezt a kazánt a budapesti radiátorgyár­ban készítik és rövidesein megkezdik szerelését. A kötélpálya és a kaizán építését jövőre fejezik be és 1959 végén kez­dik meg a tetőfedőcserép üzemszerű gyártását. Az év végén megi< ezdik a tetőfedő cserep kísérleti gyártását a mályi téglagyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents