Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

Csütörtök, 1958 május 22. ESZAKMAGYARORSZAu 5 ATERZENE MÖSORÁN: S2Ä AZ ELMÚLT VASÁRNAP dél­utánján másodszor is benépesedett a miskolci Szabadság-tér. A délutáni ■nap májr a fürdő épülete mögé csú­szott, a téren mindinkább megnőt­tek az árnyékok és mind több áll­dogálónak adtak hús oltalmat. A Szinva partján, az Avas oldalának sétányain, lépcsőin a korláthoz tá­maszkodva jócskán álldogáltak. A kevés pad mind zsúfoltan foglalt volt. A téren és közvetlen környé­kén mintegy ezer-ezerkétszáz ember ácsorgott, hullámzott, várta az öt órát, a térzene kezdetét, amikor a miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekar másodszor lép — szimfoni­kus zenekarnál szokatlan újszerű módon — térzenével a város közön­sége elé. Amikor az öreg avasi torony órája elütötte az ötöt, a zenekar tagjai el­foglalták helyüket a hevenyészett pódiumon, Rubányi Vilmos karnagy kezében lendült a pálca, és a tér zöld parksávjai, a díszcseresznyefák lombjai felett fenségesen szárnyaltak Strauss Cigánybáró-ja nyitányának dallamai. A nagy tapssal fogadott szám után Mascagni Parasztbecsület című operájának legszebb részleteit hallottuk, majd Lehár gyönyörű művének, a Mosoly országának dal­lamai töltötték be a teret. A műsor utolsó számaként Verdi Traviata-já- ból hallottunk részleteket. hetsége legjavát nyújtotta és olyan ügyszeretettel, olyan művészi átélés­sel tolmácsolta az egyes számokat, mintha nem térzenét adott volna a jövő-menő közönségnek, hanem a hangversenyterem dobogóján, a mű­nek kijáró, szent áhítattól parancsolt figyelő mozdulatlanságban ülő hallga­tók előtt adna számot művészetéről. A nemes törekvést ■— sajnos — nem koronázta és nem koronázhatta ma­radéktalan siker. A szimfonikus ze­nekari hangversenyre teljesen alkal­matlan térségen nem érvényesülhe­tett a tolmácsolt művek minden szépsége, különösen nehezen érvé­nyesülhettek az egyes hangszerszó­lók. Míg a Parasztbecsület kürtszó­lója fenségesen zengett, a koncert fnás szólói, a pianók — az akuszti­kai nehézségek miatt — bizony el­elsikkadtak és csak a közvetlen kö­zelben állóknak nyújtottak mara­déktalan művészi élvezetet. Hiba az is, hogy nemcsak az avasi torony harangütése hallatszik be a térre, hanem a Toronyalja utcán száguldó motorkerékoárok és autók puffogá- sa. a Széchenyi utca villamoscsö­römpölése, autóbusz-túráztatása és egyéb utcai lármája is. Mindezek a szimfonikus zene élvezetét erős mértékben befolyásolják és a zenei produkció értékét — a zenekar min­den törekvése és jó művészi munká­ja ellenére — csökkentik. Nem len­ne célszerűtlen azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a térzenét a Sza­badság-térről a város valamelyik más, központi, de zajhatásnak ke­vésbé kitett terére — például a Népkert valamelyik részére, a Sze- mere-kertbe, a Deák-térre — áthe­lyezzék. A CIKK ELEJÉN AZT MON­DOTTUK, hogy szimfonikus zenekar esetében szokatlanul, újszerű a tér­zene adása. Nagy örömmel üdvözöl­jük ezt a kezdeményezést, mert azt a célt szolgálja, hogy a város lakos­ságának legszélesebb rétegei ismer­kedhessenek meg az igazán művészi zenével, a zeneirodalom gyöngysze­meivel. Felkelti a szimfónikus ze­nétől eddig idegenkedő, vagy azt nem is ismerő hallgató érdeklődését is a térzenén nyújtott koncert és biz­tosak vagyunk benne, hogy a térze­ne látogatói közül számosat a jövő­ben a hangversenytermek állandó látogatói között üdvözölhetünk. Igenis helyes népnevelő, a dolgozó tömegek zenei érdeklődését helyes irányba terelő művészi munka a fil­harmonikusok- térzenéje, amiért csak tisztelettel és köszönettel tartozunk a zenekar kitűnő vezetőjének, Rubá- .nyi Vilmos karnagynak és a zenekar tagjainak, akik szívesen — a térzené­vel végzett kultúraterjesztő munká­juk tudatában — látják el ezt a fela­datot. Hihetőleg átérzi ennek a fela­datnak, ennek a művészre szinte hi­vatásából folyóan kötelező feladat­nak jelentőségét a zenekarnak az az egy-két tagja is, akik eddig mondva- .csinált okokra hivatkozva, a térzené­ben nem vettek részt, lebecsülték a széles néptömegeknek szóló koncert dobogóját. Ha a külső zajokból és a szimfo­nikus zene élvezetében még elme­rülni nem tudó kisebb hallgató-cso­portok beszélgetéséből, zajából adó­dó károsan befolyásoló tényezőket leválasztva, magát a koncertet von­juk vizsgálat alá, megállapíthatjuk, hogy a miskolci Liszt Ferenc filhar­monikus zenekar állandó fejlődés­ben van és hangversenyről hangver­senyre mindig újabb és újabb bizo­nyítékát adja művészi fejlődésének. Büszkék lehetünk városunk zeneka­rára és büszíkék lehetünk arra, hogy a zenekar ilyen széleskörű művészi nevelőmunkára is vállalkozott. Ka­roljuk fel ezt a helyes kezdeménye­zést és segítsük hozzá a zenekart és a műveket élvezni akaró közönséget, hogy megfelelőbb elhelyezéssel még nívósabb, még művészibb térzenei műsorral szolgálhassák a zenekultú­ra mindinkább közikinccsé tételét. ÉS MÉQ VALAMIT: a térzene a Szabadság-téren a Kossuth-szobor mögött folyik, a szobor előtt pedig ponyvasátoros alkalmi italmérés rontja ugyanakkor a város legszebb terének képét, a szimfónikus zene élvezete folytán a téren eluralkodó hangulatot. A kettő nehezen egyez­tethető össze. Vendéglői zene mellett szinte természetes az italfogyasztás, de a szimfónikus zene mellett meg­hökkentően újszerű. Segítsünk ezen az apróságon is! (benedek) A zenekar — a meleg és egyéb gátló körülmények ellenére — te­Kétszáz általános iskolás szavalóversenye N agy készülődés kezdődött a miskolci III. kerület általá­nos iskolában néhány hónappal ez­előtt. A diósgyőri Ady Endre kultúr­otthon felhívására mintegy 200 álta­lános iskolás tanuló fogott hozzá a verstanuláshoz, versmondáshoz, a versinondásban egymással való ver­sengéshez. A selejtezőt az egyes is­kolák háziverseny keretében végez­ték el és a legkiválóbb húsz verseny­ző került a közelmúltban az Ady Endre kultúrotthonban megrendezett döntőre, hogy megmérkőzzön a pénz­jutalomból, könyvjutalomból és ok­levélből álló díjakért. A versenyen egy kötött és egy szabadon választott vers volt előírva. A verseny célja prole­tárköltőink megismertetése és az ifjúság érdeklődésének felkeltése a versmondás művészete iránt. A verseny az általános iskolai szintet meghaladó eredménnyel zárult és a pedagógusaink jó előkészítő munká­ját is dicséri. Nagyon szép ered­ményt ért el a XXL sz. leányiskola és a Táncsics téri iskola. A verseny- bizottságot nehéz feladat elé állítot­ta a várakozáson felüli felkészülés és az eredetileg betervezett három díjon felül további díjak kiadására indította. A szabadon választott ver­sek közül igen kiemelkedő volt a Walesi bárdok, A rab, Arany Laci­hoz, A vén cigány című költemények előadása. A versenybizottság tagjai idegen iskolák pedagógusaiból tevődtek ösz- sze a verseny abszolút tisztasága ér­dekében. Az eredménykihirdetést nagy izgalom előzte meg. Az első helyezetteket nagy taps és öröm fo­gadta. Az első díjat Kovács Katalin, a XXII. sz. általános leányiskola nö­vendéke nyerte. Második lett Mezei Ildikó, a Táncsics téri iskolából, a harmadik díjon ketten osztozkodtak: Nemes Klára és Csaba Mária, mind­ketten a XXII. sz. leányiskola nö­vendékei, negyedik díjat kapott Kopcsó Ilona, a Táncsics téri általá­nos iskola növendéke. Dicséretben részesültek: Prunyi Márta és Molnár Eulália, a Táncsics téri iskola nö­vendékei, Krokos János, a XXl-es sz. iskola és Asztalos Gábor, a diós- győr-majláthi iskola növendéke. A szavalóverseny alkalmával Diós­győr dolgozói igen nívós kultúrális versenyben gyönyörködhettek. A kultúrház pedig az ifjú szavalok ré­vén újabb szereplőkkel gazdagodott, akiknek további szereplésére a jövő­ben is számítanak. Balogh Sándor kultúrotthon igazgató Az az akna, amelyikre az ellen­forradalom utáni nehéz időkben legjobban lelhetett számítani, már hónapok óta »gyengélkedik«. Mi le­het az oka? Régen jártunk az üzemiben, és a tervteljesítésii számokat nézve, azt hittük, nem élnek már azok az elv­társak, akik a sztrájkok idején a légaknán szöktek be szenet termel­ni. Talán kiöregedtek azok a fia­talok, akik önként vállaltak vasár­napi műszakot? Tévedtünk. Itt van­nak ezek ma is, sőt, a karhatalom­tól leszerelt elvtársikkal meg is erő­södött az Anna-bányaá kommunis­ták tábora. Akkor miért nem szól­nak bele a termelésbe? Miiért nem segítik hathatósabban a lemaradás felszámolását? Erre a kérdésre választ kapni, vá­laszt kutatni jöttünk mj is Anna- bányára. A gondokról, bajokról, s amiről senki nem beszél szívesen Már a fatelepien kezdődött. — Eszi a front a fát. Nem győz­zük. Pedig napi két vagonnyit fel­dolgozunk. Bírnánk mi, ha nem nyersen kapnánk a fát. De hát a lond'inák olyan vizesek, mintha teg­nap még a rigó fütyült volna rajta. Az üzemi bizottság irodájában Simon Mihály elvtárs ugyancsak »►nyakig« van a munkában. — Hiába jössz hozzám. Ha egy­szer nincs gumicsizma a raktárban, akkor nem tudunk adni! — panasz­kodik ő is a pan.a s zíkodónaík. S a panaszos dühösen elmegy.-.: — Mit tehetek? — fordul hoz­zánk — 180 pár kellene. A központi raktár nem küld. Az asztalon nyitott dosszié: »la­kásigénylők kérvénye«. — Itt van ez — mutatja =—, 40 igénylő és 3—4 a beígért lakás. Ezt, ossza él valaki úgy, hogy mindenki előtt igazságos legyein!... Bizony nehéz. De — mint több dolgozó panaszolta —, volt olyan al­kalom, amikor majdnem egyenlő arányban volt a kérvény a lakások számával. Sajnos, Anna-bányán visz- szaélés történt. Előkerül a tavalyi lakáselosztó jegyzőkönyv. 54 lakást osztottak szét. Nézzük a neveket: Zádor István, Kovács Vilmos, Király József né. — ök miért nem kaptak? — A munkájuk ellen semmi ki­fogás — ez Demeter üzemvezető főmérnök véleménye. — Az ellenforradalom alatt be­csiül et tel helytálltak —, ez pedig Simon elvtárs, üb. elnök • véleménye. — Akkor miért nem kaptak? — Erre nem tud senki válaszolni, sőt — Simon elvtársat kávéve — senki nem beszél róla szívesen. Persze, a névsort kutatva, találunk olyanokat, akik nyíltan az ellenforradalom mellé álltak, s ma háromszobás, összkomfortos lakásban laknak. (Akik pedig hallgatnak és nem szí­vesen beszélnek róla. azok maguk is ludasok...) Kapott olyan vezető ember is három szoba, központi fű- téses lakást, akinek azelőtt kétszo­bás lakása volt és — gyermeke sincs. Az ilyen ember nem törődik azzail, hogy például Király József né két gyermekével egy egészségtelen, kis albérleti szobában lakik. Megtörtént Anna-bányán az is, hogy vidéki dol­gozó eladta a saját lakását, s itt kapott az államtól. Sőt olyan esetet is említenek, hogy a sajátját, más­nak átadta és kiigényelt magának egyet. Tehette, mert a lakáselosztó bizottságban volt (!) Ezek nafyré­sze ma már nem vezető. De a hiba ma is megvan s erről a dolgozók be­szélnek. Az is biztos, hogy azok a becsületes dolgozók, akik megérde­melték volna a lakást és nem kap­nak, csökkentett munkakedvvel dol­goznak. Az Anna-bányai pártszerve­zet feladata, hogy a hibákat kijavítsa és vigyázzon, hogy a jövőben ne for­duljon elő hasonló eset. 2500 liter víz lecsapolása percenként Bánya járásra indulunk Demeter Tibor főmérnök kíséretében. A kül­színi szállítópálya mozdulatlanul áll. — Miért állunk? — kérdi a kap­csost Demeter főmérnök. — Tele-hiány. Ez a szó már Lassan megszokottá válik itt. A front lassan halad előre. Fodor János csapata van éppen mű­szakban. Gumiruh áhan dolgoznak, zuhogó esőben. Hogy honnan jön a víz, arra Demeter főmérnök adja meg a felvilágosítást. — A régi, 1942-ben abbahagyott vágatokban, — amely alatt a mos­tani front, a 6-os ereszke húzódik —, több év alatt víz gyűlt fel; közel 2500 litert csapolnak le percenként. Ehhez még 3—400 liter állandóan befolyó víz jön. — S ha előbb kezdik él a víz le­vezetését? — Sajnos, késve kaptuk meg a »Kréliusz« fúrógépet. Egy van mindössze ebből Borsodban s szinte sorba kell érte állni. S még ma is 15 ezer köbméter víz tárolódik a frw< A békéért és a népek barátságáért Huszonkettedikén délelőtt az egri érseki egyházmegyéhez tartozó ró­mai és görögkatolikus lelkipásztorok­kal és egyházi vezető személyisé­gekkel telt meg a miskolci zene­iskola nagyterme. A katolikus papok békebizottsága, az Opus Pacis béke- gyűlésre hívták egybe a megye pap­jait a népek barátsága hónapja al­kalmából. Az ima elhangzása után dr. Breza- nóczy Pál egri főkáptalani elnök. — aki tagja .volt a Szovjetunióban járt papi-küldöttségnek, a termet meg­töltő közel háromszáz főnyi paptár­sának beszámolót tartott szovjetunió­beli élményeiről, tapasztalatairól. Részletesen beszélt útjuk állomásai­ról: Moszkváról. Leningrad történel­mi nevezetességeiről, a litván nép egyházi életéről. — Amit elmondtam, elfogultságtól mentesen, a tapasztalatok tárgyila­gos megítélése alapján tettem — mondta befejező szavaiban. — Jó­akarat ú baráti országban jártunk, ahol személyesen meggyőződhettünk a szovjet emberek igazi békés szán­dékáról, arról, hogy mily nagyra be­csülik a mi népünk eredményeit, bé­kés törekvéseinket. Mindenütt amer­re jártunk, nagy tisztelettel fogadtak bennünket és mint barátra tekintet­tek ottartózkod ásunk egész ideje alatt. S mint barátot engedtek útnak is. A látogatás során a megismert valóság, az igazság megszabadí­tott azoktól az előítéletektől, amelyek bennünk rejtőztek — fejezte be élmény beszédét dr. Bre- zanóezy Pál. A továbbiakban dr. Mihalics Vid egyetemi tanár tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást az atom fel- használásáról. Ismertette a kataszt­rofális veszélyeket, amelyeket az atom háborús célokra való alkalma­zása okozna. — Az emberiség sorsa, a béke nagy és szent ügye hozott ma össze ben­nünket. 6 napjainkban nincs a földön ettől sorsdöntőbb kérdés — kezdte bevezető szavaiban. Érzékeltette a békemozgalom történelmi szerepét. Elmondotta, hogy a háború elleni küzdelemből a katolikus papságnak is ki kell vennie a maga részét. Mind a nemzetközi közvéleményben, mipd hazánkban hangot kell adni az em­berek -bókeakaratának, majd így folytatta: — A Béke-Világtanács keresi azok­nak az erkölcsi támogatását, akiknek ez érdeke és készek sorompóba állni a háború és az atomfegyverek veszé­lye ellen. Ezért mi katolikus papok is — akik hazánk hű fiainak érezzük magunkat — átérezzük felelősségün­ket azért a történelmi korszakért, amelyben élünk, amelyben súlyos tragédia, veszély fenyegeti az embe­riséget. Elítéljük azon erők törekvé­sét, akiknek érdeke a háború, a lom­tárba való atompolitika, mely a felett, a teknő alakú vágatban. Ezt a mennyiséget két lyukon keresztül csapoljuk állandóan. Innét van az a mostoha körülmény, hogy a fron­ton gumiruhában kénytelenek dol­gozni a bányászok. Demeter főmérnök véleménye sze­rint még három hétig terv alatt ter­mel az üzem. A víz eltávolítása és a régi bányaművelési rész elhagyása után teljes kapacitással dolgozik majd a hatos ereszkei front. Az it­teni szénmező másfél évig napi 31 vagonos termelésre képes. Ugyan­csak jobb termelésre van kilátás, ha az erenyői vágaton keresztül küldik felszínre a szenet. Az itt feltárás alatt lévő északi mezőben 8—10 évre napi 40 vagonos terme­lésre elegendő szén fekszik. Az objektív nehézségek leküzdé­sére, a terv maradéktalan teljesí­tésére Anuia-bányán is megvan 3 le­hetőség. Jobban figyelembe kell ven­ni már a kihajtási munkák megkez­désénél a kiöregedő akna lehetősé­geit. Az is üdvös lenne, ha ilyen ha­sonló helyzetű bányaüzemeket a tröszt azonnal ellátná fúrógéppel. S amiről nem beszélnek az Aima- bányai vezetők, de az elejtett sza­vakból és mondatokból megtudtuk, a murukafegyebemmel is elég rosz- szul állnak. Egyes csoportvezetők szabályellenesén vezetik a műszak­naplót és a gépészetnél különösen sok hiba van a gyors és pontos ja­vításnál. Mindehhez persze az szükséges, hogy az üzem kollektíváját össze­fogja a vezetőség. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha a gumicsizma ki­utalástól a lakás igénylésig igazságos intézkedéseket látnak a vezetők ré­széről a bányászok. Mert ezzel, saj­nos, sok hiba van Anna-bányán. Reméljük, nem sokáig! Baráfh Lajos rombolásba való átlépés küszöbét jelenti. Az atom — háborús célokra való felhasználása bűncselekmény lenne az emberiség ellen. Ezért egyetlen fegyver ellene: megtiltani, megakadályozni alkalmazását, követni kell a Szovjetunió példá­ját, amely minden előzetes tár­gyalás nélkül a maga részéről egyoldalúan megszüntette a kí­sérleteket. E mellett szállunk síkra mi katolikus papok is, a béke híveinek első vonalában állva, s ha kell egekig emeljük hangunkat* hogy hallják meg, ahol a nép sorsá­ról döntenek: az emberiség élni és alkotni akar. Ez a mi létünk feltétele is. Határozott békepoliükánk fegyve­rével mi is hozzá akarunk járulni a világközvélemény erősítéséhez, amely elriasztja az agressziót — fe­jezte be beszédét dr. Mihalics egye­tem tanár. Ezután dr. Száva János kanonok, miskolci plébános, dr. Grősz József kalocsai érsek, Opus Pacis elnöké­nek a népek barátsága hónapja al­kalmával a papi bélkegy üléshez inté­zett üzenetét olvasta fel, majd ez­után többen felszólaltak. Dr. Szántai Sáfemán István pápai prelátus, görög­katolikus érseki helynek arról szólt, hogy a felekezetek papjainak együtt és közösen kell munkálkodniuk a bókéért. Bartányi Andor mezőkö­vesdi plébános arra hívta fed pap­társai figyelmét, hogy a hívekkel együtt imádkozzanak és dolgozzanak a békéért, az atomháború elkerülé­séért. Hasonló értelemben szóltak hozzá mások is. A felszólalások után a békegyűlés megválasztotta a megye papságának, képviselőit a megyei békekonferen­ciára. ahol majd kijelölik küldöttei­ket az országos konferenciára. A küldöttek között vannak dr. Szabó János és Lókó Béla kanonok, dr. Szántai Szemán István görögkatoli­kus helynök és Petróczki Lajos es­peres. * Megyénk római és görögkatolikus papságának egységes kiállása volt ez a gyűlés a béke ügyének 6zent esz­méje mellett, az atomháború veszé­lye ellen. Csatlakoztak a világ jó- akaratú népeinek és kormányainak törekvéseihez, tevékenyen részt vál­laltak a leszerelésért, a nemzetek közötti békés együttműködés érdeké­ben kifejtett küzdelemhez. Síkra- szállnak, hogy a felelős hatalmak tárgyalások útján akadályozzák meg a szörnyűség felé vezető utat, annak a meggyőződésüknek adva kifejezést, hogy ez milliárdszor kevesebbe ke­rül, mint egy esetleges pusztító há­ború. Felelősségüknek és hivatásuk­nak érzik, hogy aktívan bekapcsolód­janak az V. magyar békék on gr esz- szus munkájába. Saját területükön a maguk erejével is elő akarják segí­teni, hogy a júliusban összeülő stock- »holmi béke-világkongresszus ered- Imenyesen fejezze be munkáját az [egész emberiség érdekében.-qOo­TTIT HÍREK ♦ „A házasélet biológiája” címmel májua ♦22-én este 7 órai kezdettel előadást reri- ♦dez az orvostudományi szakosztály a diós­győri Ady kultúrotthon,ban (Vár u. 4. sz.)4 ♦Előadó: dr. Nemecskay Tivadar egyetemi ■^magántanár, kórházi főorvos, az orvostu­dományi szakosztály elnöke. .Déryné kora Miskolcon” címmel májua j»22-én fél 5 órai kezdettel a történelmi Szakosztály népszerű előadást rendez a ►vasgyári kórház kultúrtermében. Előadó: »Bári Kamill ny. tanár. ♦ „Kína a világ legnépesebb országa’* Jcímmel május 22-én fél 3 órai kezdettel ♦népszerű előadást rendez a földrajzi éti ♦történelmi szakosztály a tűzálló téglagyár Jkul túrhelyiségében. Előadó: Marjalak! ♦Kiss Lajos ny. tanár. ♦ „A tüdősebészet és a gumókor” címmel ♦május 22-én este 7 órai kezdettel az Ertel- imiségj Klubban (Széchenyi u. 16.) Ar* ♦Kardos Kálmán főorvos tart előadást. ♦ A szabadegyetem művészettörténeti ta­gozatán (Zrínyi gimnázium) május 22-én 5este 6 órai kezdettel Feledy Gyula iestő­♦ művész „Rjepin, Szurikov” címmel tart ♦előadást. Városi tanácstagok beszámolói Május 23: Barkó Tibor 18 órától Ta- Jnáceháza III. udvar fszt. 2. 6Zoba, dr* ►Nagy Kálmán 15 órától Hámor, Palota u, ttanácsháza, Debreceni Lászlóné 18 órától ►Palóczy u. 4. sz. iskola, Tűzkő Géza 18 ►órától Vargahegy, Debreceni László 18 »órától Tapolca, tanácsháza, dr. Árokszál­lási Zoltán és Jecs Jánosné kerületi ta­nácstagok közösen a Szepesi utcai óvódá­sban 18 órától, Nádler Viktorné és Darvas ;Árpád közösen a Széchenyi u. 96. sz. ►alatti MIK kultúrteremben 18 órától. Május 24: Krabák József 18 órától Sze­ges úti iskola, Simon Jánosné 18 órától Ba­kcsó Béla úti ovoda, Vas Andrásaié 18 órá­dtól Majláth út, Kácsor Gyula 15 .órától Ti- ►zeshonvéd u. 23. sz. Gaál Imre 18 órától ♦Miskolc-Tapolca Zója úti iskola. ♦ Május 25: Da ragó Jánosné 18 órától Né- ♦meth István u. 28. sz. Kalóz Sándor 16 órától Pesti u. 53. sz. BÁNYAJÁRÁS Anna-bánya kettős gondja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents