Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

Péntek, 1958. április IC ÉSZAKMAGYAKORSZA* 5 cA. ImusKdi liimfejucfimU elöli ................. K eresik 60 esztemlő legjobb filmalkotását A brüsszeli világkiállítás kereté­ben olyan filmfesztivált terveznek, amilyen még sohase volt: az auditó­rium maximumban, a kiállítás fő­épületében le akarják vetíteni az im­már 60 esztendős filmgyártás 12 leg­jobb filmalkotását. így akarják meg­vonni a film eddigi történetének mérlegét, felhívni a közvélemény fi­gyelmét a múlt nagy mesterművei^ és bizonyságot szolgáltatni arra, hogy a filmművészet is képes halhatatlan «müvek alkotására. Meglehetősen bonyolult eljárással kísérlik meg, hogy legalább valame­lyes valószínűséggel megállapítsák a 12 valóban legjobb filmet. A világ 50 neves filmtörténészét felkérték, nevezzék meg azt a 20 filmet, ame­lyet az összes országok filmjei közül a legjobbaknak tartanak. Az 1955-ig bezárólag gyártott filmek jöhetnek számításba. Azt a 12 filmet, amelyet a legtöbbször megneveznek, levetítik a brüsszeli filmfesztiválon. Ameny- nyi'ben lehetőség van rá, a filmek alkotói is jelen lesznek a bemutatón. Egy írókból, rendezőkből, festőkből és zeneművészekből álló zsűrire vár az a nehéz feladat, hogy a tizenkét filmből kiválassza a ledobhat, ame­lyet az »1958. évi brüsszeli arany­éremmel« tüntetnek ki. A többi 11 filmet ezüstéremmel tüntetik ki. Az österreichische Volksstimme a hírt kommentálva, megállapítja: Már az is nehéz feladat, 60 esztendő film­gyártásának 12 legjobb alkotását ki­választani. De a leg-és legjobbat? Ki nagyobb: Shakespeare, vagy Goethe? ■— Már a kérdés feltevése is nevet­séges. A filmnél se más a helyzet. Eisenstein »Potyemkin páncolos«-a, vagy René Clair »Páris tetői alatt« című alkotása? Chaplin vagy de Si­ca, Griffith vagy Pudovkin, Fellini vagy Pabst? — Egy filmszakértő na­gyobb töprengés nélkül felsorolhatja azt az eddigi két, avagy három tucat legjobb filmalkotást, amely a maga jellegében mindeddig páratlan s ta­lán a jövőben sem lehet túlszárnyal­ni. De hogyan állapítsa meg a leg­jobbat, hogyan értékelje a technika fejlődését 60 év folyamán, hogyan lehet a némafilm-korszak mestermű­veit korunk színes hangosfilmjeivel összemérni? A döntés afelett, vajon melyik az eddigi legjobb filmalkotás, ugyan­olyan komolytalan, mint egy szavazás afelett, ki volt minden idők legna­gyobb festője vagy zeneszerzője. Eb­ben az esetben az ízlés fog dönteni, az előszeretet a probléma-film, avagy a vidám film iránt, egyes szakembe­rek gyengéje a képhatásra törekvő némafilm iránt vagy mások öröme a hanggal teremtett hatások felett. De a tervnek van egy jó oldala. Még ak­kor is, ha nem érnek el egyebet, minthogy értékes filmeket népszerű­sítenek, ha megmutatják, hogy a filmgyártás másra is képes, mint szennyalkotásokkal rossz befolyást gyakorolni, azt, hogy nagy művészi és etikai értékű műveket tudott elő­állítani, amelyek méltóan sorakoznak a művészetek más területein létrejött alkotások mellé, — már akkor is ér­demes volt azt a rengeteg előkészítő munkát elvégezni, amely a brüsszeli filmfesztivált megelőzi. Az idén május 23—június 2. kö­zött megrendezésre kerülő Ipari Vá­sár már arányaiban is kifejezésre juttatja lényeges fejlődését a tava­lyival szemben. A vásár területe csaknem a dupláját teszi a tavalyi­nak, s ebből a kohó- és gépipari vál­lalatok 7 000 négyzetméter fedett és 2 000 négyzetméter szabadterületet igényeltek, a könnyűipari vállalatok ki) 1 500 négyzetméterre tartanak igényt. Az Építési Minisztérium vál­lalatai 4 000 négyzetméter területen önálló pavilont építenek és lakásbe­mutatókat tartanak. Az élelmezési vállalatok 4 000 négyzetméteres terü­leten konzervkiállítást rendeznek, míg a nehézipar a számára fenntar­tott hatalmas — 3 300 négyzetméter­nyi — területen nagyszabású kollek­tív kiállítással vonul fel. A szövet­kezeti mozgalom tízéves évfordulója alkalmából az OKISZ irányításával két külön pavilonban szerepelnek majd a szövetkezeti cikkek, míg a hazai kisipar egy különálló tágas pa­vilonban mutatja be termékeit. A budapesti állami helyiipar 2 500 négyzetméternyi területen állít ki. A vásár jelentőségét csak még in­kább hangsúlyozza több baráti állam, ú. m. a Szovjetunió, Kína, Lengyel- ország, az NDK és Románia részvé­tele. Szovjet és koreai exoorlrendeiést kapóit a Borsodvidékí Gépgyár A Borsodvidékí Gépgyár szovjet konzervgyárak részére 210 emelő­kocsi készítésére kapott rendelést. A háromkerekű, négy mázsa teherbí­rású, árumozgatásra használatos ko­csik már elkészültek és azokat ha­marosan útnak indítják. Ugyancsak szovjet exportra 35 kü­lönleges hegesztőpalackszállító kocsi is készül a gyárban. Ezeket a jövő hónapban adják át. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság részére négy darab, egyen­ként többezer literes sűrített levegő tárolására alkalmas légtartály gyár­tását is megkezdték és azokat még ebben a negyedévben elkészítik. Hogy az üzemeknek a délutáni órákban szabaduló dolgozói minél kényelmesebben hétköznapokon is megtekinthessék a vásárt, a rendező­ség úgy határozott, hogy a vásárt ez­úttal naponta délelőtt 10 órától egé­szen este 10 óráig tartja nyitva. A Fővárosi Elektromosművek Buda­pesten még edejig nem alkalmazott különleges hatásvilágítással és újsze­rű fény testekkel, látványosságnak is beillő nappali világítást biztosítanak az esti órákban. Tekintettel a várható nagy érdek­lődésre, naponként hat divatbemu­tató is lesz a legújabb divatmodellek- böl. Az idén is megrendezik a számos értékes főnyereménnyel és egyéb nyereményekkel egybekötött tárgy­sorsjátékot. A vásár vidéki látogatói részére ezúttal is biztosítják a jelen­tős utazási kedvezményeket.------ooo----­— A tnályi téglagyár dolgozói az elmúlt évben terven felül 4 122 000 darab téglát gyártottak, ami 206 csa­ládi ház felépítéséhez elegendő. A jó munka eredményeként a vállalat vezetősége az elmúlt napokban nye­reségrészesedést osztott ki a dolgo­zók között, 20 napi átlagbérnek meg­felelő összegben. Cél: a vetőmagtermesztés Mi újság a nagymiskolci állami gazdaságban? — Mi újság? — így a gazdaság főagronómusa, — nagy újság! Behoz­tuk a késői tavasz okozta elmaradást. Elvetettük a tavaszárpát, zabot, má­kot, fajtaborsót, cukorrépát, takarmány borsót. Cukorrépából 42 kataszt- rális hold volt a tervünk, ezt megemeltük 84-re és el is vetettük. Har­minc katasztrális holdon salátát vetettünk, — magnak. Egyébként elha­tároztuk, hogy csökkentjük a zöldségkertészetet és áttérünk a magter­mesztésre. Az árpákra lóhere felül vetést alkalmaztunk és ezekkel nagy­jából már el is készültünk. Úgy. hogy — elmondhatjuk: optimális időbe kerültünk a vetésekkel és minden reményünk megvan arra. hogy a ta­vaszkésés okozta elmaradás ellenére jó termést takarítunk be az idén. --------------------------ooo-------------------------­Á z idei Budapesti Ipari Vásár minden eddigit meghalqdó látogatottsággal számol A tavaszi szántás és vetés mellett már növényápolási munkákat is végeznek a heiŐDODi traktorosok A miskolci KISZ-fiatalok társadalmi munkával segítik a csauyikvölgyi úttörőtábor és az avasi kilátó felépítését A miskolci KISZ-fiatalok az idén is nagy gondot fordítanak városuk szépítésére, csinosítására. A fiatalok vállalták, hogy a nyári hónapokban — egyenként — 25 óra társadalmi munkát végeznek. így — többek kö­zött — részt vesznek majd a Bükk legszebb részén, a festői Csanyik völgyi úttörőtábor építésében és az ellenforradalmárok által felgyújtott, s leégett avasi kilátó újjáépítésében. Ezenkívül mintegy 500 fiatal jelent­kezett eddig tisztasági őrjáratra. Ezek a fiatalok a városban sétálva, figyel­meztetik a szemetelő járókelőket, hogy a hulladékot ne az utcára, ha­nem a gyűjtőurnákba dobják. A tisztasági hónap sikeréért az üzemi KISZ-fiatalok — társadalmi munká­ban — öt ven szemétgyűjtőtartály el­készítését és felszerelését vállalták. •ooo­löldraizi vándorgyűlés Sárospatakon A TTIT Borsod megyei szervezeté­nek földrajz-geológiai szakosztálya és a Magyar Földrajzi Társaság mis­kolci osztálya 1958 április 20-án, va­sárnap földrajzi vándorgyűlést ren­dez Sárospatakon. A földrajzi ván­dorgyűlés Borsod megye geográfusai­nak nagy találkozója lesz. Résztvesz- nek ezen Miskolc, Sárospatak, Sátor­aljaújhely, Ózd, Mezőkövesd, Ka­zincbarcika és a megye különböző he­lyein működő földrajztanárok, geoló­gusok, hidrológusok és az érdeklő­dő nagyközönség. A földrajzi vándor- gyűlés célja: a földrajztudomány mű­velőinek szorosabb összefogása a tár­sulati élet, a tudományos és ismeret- terjesztő munka megjavítása érdeké­ben; továbbá a földrajztudomány szé­leskörű ismertetése, népszerűsítése. Ezreknek a célkitűzéseknek megfele­lően a rendező szervek az alábbi programot állították össze. Délelőtt fél 9 órai kezdettel tudo­mányos előadások lesznek a Rákóczi gimnáziumban. Dr. Peja Győző Kos- suth-díjas gimnáziumi igazgató, a Magyar Földrajzi Társaság miskolci osztályának elnöke »A Zempléni- hegység morfológiája« címmel ismer­teti legújabb kutatásait. Utána Szabó Gyula gimnáziumi tanár, a miskolci éghajlatkutató állomás vezetője »A Zempléni-hegység éghajlati sajátos­ságai« címmel, Gergely Károly, a sá­rospataki gimnázium tanára »Sáros­patak földrajza« címmel tart tudomá­nyos előadást. Az előadások után —• a TTIT járási titkárságának rende­zésében — városnézési körséta lesz, melynek résztvevői megismerkednek a híres pataki várral, főiskolával, kollégiummal, könyvtárral, múzeum­mal és a város műemlékeivel. A sárospataki földrajzi vándor- gyűlésre minden tagtársat, földrajz­tanárt és érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. (F) 1955 szeptemberében, amikor lap-» ßaink közölték Petőfi valahonnan előkerült egyetlen hiteles arcképét, egy ezüstlapon készült daguerrotyp- íelvételt, aki csak látta, lélekbizser- gető szent borzongást érezhetett. Hi­szen ahány festő, rajzoló megörökí­tette, mind-mind a maga idealizáló elképzeléseihez idomította a költő arcvonásait. Hogy mennyire más, mennyire többetkifejező volt Petőfi igazi arca, azt a fénykép mondotta el nekünk. A jövő évben ünnepli a világ a fényképezés megszületésének 120. évfordulóját. 1839 január 8-án tették közhírré Párizsban, hogy Jacques Mandé Daguerre egy készüléket szerkesztett, amely »oly híven adja vissza az arcvonásokat, mint a tükör és oly híven őrzi meg azokat, mint a márvány«. Az új találmány lázba hozta a világ akkori művészeit, íróit, tudósait, politikusait és csakhamar a polgárság, az egyszerű emberek körében is mind nagyobb érdeklő­dést keltett. Nálunk először Vörös­marty lapja, az Athenaeum méltatta 1839 március 7-i számában Jules Janin francia író tollából származó elragadtatott hangú cikkében a ta­lálmány jelentőségét: »Soha a leg­nagyobb művészek rajza nem terem­tett hasonlóbbat. Ha az egész csodá­latra méltó, részletei ismét végtele­nek. Gondoljuk meg, hogy maga a. nap az, mely egy egészen új mester­ség mindenható segédévé lön s e hi­hetetlen munkát végrehajtja.« Azóta óriási utat tett meg a fény­képészet a filmig, a képtávíróig, a televízióig. Daguerre masinájával kezdetben még órákhosszat kellett a fényképezendő tárgyat exponálni és ez lehetetlenné tette az arckép készítését. Büszkék lehetünk arra, hogy ennek az akadálynak a leküz­désében a döntő fordulatot a magyar Petzvál József számításai alapján készült 3.7-es fényerejű lencséje hozta meg, amely lehetővé tette az exponálási idő lényeges megrövidíté­sét, az arckép-felvételek készítését. HAZÁNKBAN a fényképezés út­törői Kawalky ötvös, Simonyi Antal, Heller József kitűnő arcképfestők, A fényképezés művészetének múltja és jelene ( Kis emlékeztető a miskolci fotóművészeti kiállítás alkalmából ) a velencei származású Marastoni Ja­copo és a szintén ötvös Strelisky Li- pót voltak. Az ebből a korból maradt daguerrotípiák legnagyobb része Strelisky gondos kezemunkájának nyomát őrzi. Az új találmány nemcsak lázba hozta a világot, hanem nagy vihart is kavart fel, elsősorban Daguerre hívei és a képzőművészek között. Pá­rizsban a klasszikus és romantikus festők, az akadémikus és individua­lista bohémek, a kritikusok és költők valósággal pergőtüzet indítottak Daguerre ellen, akinek a találmá­nyában a piktura veszedelmes vetély- társát látták. De a fotográfiát dia- dalútján nem sikerült feltartani — olvassuk Kreilisheim György »Régi magyar fényképezés« című könyvé­ben. »A fényképezés ... folytatta dia- dalútját, mert megfelelt a kor köve­telményeinek, mert a művészet leg­demokratikusabb formája volt. De­mokratikus volt nemcsak olcsóságá­nál fogva, hanem objektiv előadás­módja következtében is: egyformán hideg tárgyilagossággal ábrázolt ki­rályt és parasztot.« Egyik korai fényképész fia, apjá­nak egy német fejedelmi udvarban szerzett tapasztalatairól szólva el­mondja, milyen daguerrotipia-láz fogta el az egész udvart. »Mindenki, aki hozzá volt szokva, hogy hízelgő olajfestményeken, vagy elefántcsont- miniatűrökön lássa arcképét, most szembenállóit minden szépítés nél­küli arcmásával. Azok a hercegek, akik hozzászoktak, hogy Énjüket megdicsőítő átlényegülésben lássák, most őszinte vallomásokat kaptak a becsületes nap-képektől. Az ered­mény az volt, hogy az unalmas iste- nítés úgyszólván egy csapásra meg­szűnt.« A FÉNYKÉPEZÉS történetében újabb fordulatot teremtett a sokszo­rosítási lehetőségek feltalálása, amely a polgárosodás korszakában a töme­gek igényeinek könnyebb kielégíté­sét tette lehetővé. A fényképezés jö­vedelmező iparrá vált s Pesten a hatvanas években a fényképészek száma már megközelítette a három­százat. A növekvő konkurrencia újabb és újabb ötletekre késztette a találékony fényképészeket. Egyik ka­rácsonyi és húsvéti ajándéknak ajánlja a fényképet, medaillon és broche-képeket készít, a másik stereo fényképsorozatokat árul vagy muto­gat pénzért és ezekben a stereo soro­zatokban a nevezetes személyek ké­pei között már ismeretterjesztő földrajzi és zoológiái képek is akad­nak. Divatba hozták a névjegy he­lyett használt »látogató-képeket«. Sok fényképész már kivonul mű­terméből a szabad természetbe fény­képezni. Felbecsülhetetlen értékűek Kiősz Györgynek a régi Pest terei­ről, utcáiról készült fényképei. Dí­váid Károly a tátrai nyaralóhelyekre vonul ki 15—20 főnyi karavánnál — ennyi ember kellett az akkori gépek és hozzávalók cipeléséhez, kezelésé­hez, sátoráüitáshoz —, hogy a termé­szet szépségeit fotografálja. A hetvenes években a száraz le­mez alkalmazásával egyidöben indul el• az amat őr mozgalom, amelynek olyan neves művészi fényképészei akadnak, mint Pelri Mór és Lóczy Lajos földrajztudósok, Déchy Mór, aki a. Kaukázusba is magával viszi kamaráját, Konkoly-Thege Miklós és mások, akik a fényképezést egyrészt a tudomány, másrészt a művészet szolgálatába állították. De a művészi fényképezésnek már azelőtt is és az­után még több neves művelője volt. Az elsők között kell említenünk Barabás Miklós, Borsos József, Doc­tor Albert, Vizkelety Béla arcképfestő művészeinket, akiket az arcképfestés­nek a fotográfia népszerű södése foly­tán beállt időleges válsága sodort a fotóművészet felé. Tudjuk, hogy a későbbi időkben alig volt festő, aki a fényképezést ne használta volna segédeszközül, bár ezzel kevesen di­csekedtek. Munkácsy Mihály, aki ki­váló fotográfus is volt, jelmezes fényképtanulmányai alapján festette legismertebb műveinek nagyrészét, de senki sem mondhatja egyetlen művéről sem, hogy azok fényképek­nek ecsettel készült másolatai. Vi­szont az is igaz, hogy Munkácsynak még a fényképfelvételei is művé­sziek. Nem érdektelen ideiktatnunk Thomas Mann véleményét a művészi fényképezőről: »Az egyes tárgyat a jelenségek tömegéből kiválasztja, elszigeteli, kiemeli, jelentőssé teszi, lelket ad bele; szeretném tudni, mi mást csinált valaha a művészet, mi mást csináltak a művészek?« NAPJAINKBAN a fényképezés száz és százezrek kedvelt szórako­zása, öröme és sokezer amatőr foto­gráfus művészi törekvéseinek ki­fejező eszköze. Fotóművészeink fej­lődéséről. egyéni törekvéseiről ad számot — ha hiányosan is — a KPVDSZ fotószakköre által Miskol­con, a Herman Ottó Múzeumban rendezett III. országos fotóművészeti kiállítás anyaga, örvendetes, hogy a kiállításon ízelítőt kapunk egy NDK-beli fotóművészeti csoport és egy kassai csoport munkáiból is. Kávéik rávillantanak bizonyos álta­lános irányzatra, amely határainkon túl is jellemző. Fotóművészeink ma nem akarnak versenyt futni a képző­művészet különféle stíluskeresései­vel, sajátos formanyelvével, mint tették hajdanán, amikor végigkísér­letezték a festőművészet valamennyi izmusát a fotográfia eszközeivel, ha­nem azt a területet akarják a gép lencséjének szemével művészileg ki­aknázni, amire a festő képtelen, vagy ha mégis a fotográfus habáraira tör, maga is kénytelen a fotómasinát igénybevenni. Röviden talán úgy fogalmaz hat nők. meg a fotóművészet lényegét: művé­szien használni ezt az eszközt, amely alkalmas arra, hogy a valóság jelen­ségeit, élményeit pillanatok alatt rögzítse. A kiállítás széles skálájú anyagá­ban túlnyomórészt szívet-lelket gyö­nyörködtető mesteri felvételekkel ta­lálkozunk. A témák rávilágítanak szerzőik szellemi világára, érdeklő­dési körére, művészi egyéniségére, amely legtöbbször nem áll alacso­nyabb szinten, mint másfajta művé­szeink ilynemű sajátságai. Természe­tesen, amint a pikturában, így itt is belebotlunk a modorqsság, a mester­kéltség, a szokványokban való meg- rekedtség hibáiba. Általában azon­ban a képekből kisugárzó szellemi­ség művészi légkört áraszt a termek­ben. ÖSSZBENYOMÁSUNK mégis az, hogy fotóművészeink sok erényük ellenére sem látják világosan e mű­vészeti ág új perspektíváit, kimerít­hetetlen mai érvényesiUési'-lehetősé- gét. Lehet, hogy csak akkor fogják meglátni, ha az újszerű hivatásuk- beli meglepetések kívülről törnek rájuk. Amikor ráébrednek, hogy ez az a művészeti ág, amely leggyorsab­ban reagálhat a társadalom, az em­beriség rohamos fejlődésének jelen­ségeire. Amíg a. festő megfest egy kompozíciót, addig a fotográfus fej­lődésünk ezer jellemző jelenségét örökítheti meg művészi formában. Ezt az előnyt kiaknázni: a fotóművé- szét egyik legmegtisztelőbb, legszebb feladata. A mi korunk éppenséggel nem a piramisépítők lassú mozgású kor­szaka. A fürge lábakon járó fotómű­vészetnek adatott meg leginkább at a lehetőség, hogy pillanatok alatt eV évülhetetlen értékű dokumentuma* kát alkothat korának. Tehetségén, tudásán és politikai fejlettségén mú­lik, hogy dokumentumai művészi rangot biztosítsanak számára kortár­sai és utódai CíCít. HAJDÚ BÉLA pékét is ezekre a földekre irányítot­ták. A gépállomás a földművesszövet­kezeteken keresztül az egyéni dol­gozó parasztokkal is szerződést kö­tött a gépi munkákra. A hejőbábai földművesszövetkezet megbízottja például minden egyes dolgozó pa­rasztot felkeresett, s ismertette velük a gépi munka előnyeit. Ennek ered­ménye, hogy a községben már 46 hold tavaszi szántásra kötöttek szer­ződést. A földmüvesszövetkezetek azonban nem mindenütt dolgoznak ilyen jól. Sajóörösön és Sajószögeden eddig csak néhány hold tavaszi szántásra szerződtek a gazdák. Ezért a gépállo­más traktorosai elhatározták, hogy szabad idejükben felvilágosító mun­kával segítik a földművesszövetkeze­teket és ők maguk is kötnek majd szerződést a dolgozó parasztokkal. A késő tavasz miatt megszaporo­dott a munka a hejöpapi gépállomás­sal szerződést kötött termelőszövet­kezetekben. A traktoros brigádok ■— a jó időjárás minden percét kihasz­nálva — szinte egyszerre kezdték meg az őszi mélyszántások tárcsázá­sát, boronálását, a tavasziak vetését és a növényápolási munkákat. A gépállomás körzetében 450 hol­dat műtrágyáztak — és szombaton nyolc termelőszövetkezetben fejezték be a tavaszi árpa vetését. A hejöpapi Petőfi és a hejőbábai Üj Élet Ter­melőszövetkezetek bokrosodó őszi tábláin pedig három univerzál trak­torral kezdték meg a növényápolási munkákat. A két tsz-ben 230 holdat hengerelnek le — ebből 80 holdon már elvégezték a munkát. A növényápo­lás meggyorsítására most két vas- kernkű traktort gumikerekűvé sze­reltek át és a vontatókat húzó erőgc-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents