Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

A BÉKE LEGYŐZHETETLEN HADSEREGE -A­A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZ­TÁLY helyzetéit a világ politikai ét, gazdasági arculatának gyökeres megváltozását jelentő Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom győzelme után, a felszabadult szovjet nép előtt megnyílt az út a szocializmus felé. A nemzetközi imperializm,us mindent elkövetett, hogy akadályoz­za a szovjet nép békés építőmunká­ját. A belső ellenség, a volt uralko­dó osztályok maradványai is szövet­ségre léptek a munkáshatalom ellen. Az 1918-as német támadás után az angol, francia, amerikai és japán hadsereggel az élen úgyszólván az egész nemzetközi imperializmus megrohanta a fiatal szovjet államot. Szinte órák alatt születtek az új volt, tőle várták felszabadításukat. Hihetetlenül nehéz napok voltak ezek a szovjet nép számára, mégis a szovjet ember nemcsak saját ma­gára gondolt, hanem az európai sza­badságszerető népekre is, és híven teljesítette felszabadító küldetését. 1944 júliusában már lengyel földre léptek a szovjet csapatok. A szabad­ságszerető lengyel nép könnyes szemmel, hálatelt szívvel várta a hős felszabadítókat. Aztán megkezdődött a szovjet hadsereg sorozatos győzelme, Euró­pa valamennyi államából kiűzte a megszálló németeket. Csehszlovákia után 1944-ben felszabadult Romá­nia, Bulgária, felszabadították a bal­káni területet. A szovjet hadsereg sikeres előrenyomulása a Balkánon nagy befolyással volt Albánia és Görögország demokratikus erőinek harcára. Szabadságot kaptak azok a népek, melyek évszázadokon át el­nyomásban, rabságban sínylődtek. 1944 elején a szovjet hadsereg megkezdte Magyarország felszabadí­tását. Nehéz harcokat vívott a Ti­szánál. Dunánál, a Balaton mellett és különösen Budapest felszabadítá­sára. Másodszor: nem ismerték a szovjet ország tömegeinek hősiessé­gét, a hátország politikai és gazda­sági szilárdságát, a szovjet hadsereg szellemét, a szovjet hadosztályok mennyiségét és minőségét, a hadse­reg vezetőinek szervező képességéi. Nem tudták és ma sem értik, hogy eb­ben rejlik a szocialista tábor katonai, történelmi fölénye az imperializmus és hadseregével szemben. Ennek kö­szönheti ,a szovjet nép világraszóló győzelmeit, hősi hadseregét; az élen­járó szovjet tudományt, mely a marxi—lenini forradalmi elméleten, a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén, a proletámemzetköziség elvén alapszik. A szovjet ipar, me­zőgazdaság, tudomány és technika biztosította a szovjet hadsereg mi­nőségi fölényét. Ennek köszönhető, hogy a Nagy Honvédő Háború utol­só három éve folyamán a szovjet hátország évente 120 ezer löveget. közel 40 ezer repülőgépet, több mint 30 ezer harckocsit és több új harci eszközt adott a hadseregnek. Nem utolsósorban a második vi­lágháború tapasztalatai azt is mutat­4, A Nagy Honvédő Háború idején a hát­ország dolgozói — köztük a nők is — kiváló hadianyagot gyártottak a haza védelmére. T A Katyusák működés közben. intették a kapitalista nagyhatalma­kat a német fasiszták háborús ké­szülődései láttán. Hitlert azonban nem lehetett el­tántorítani világuralmi törekvései­től, 1941 június 22-én a német fa­siszta rablók megindították orvtá­madásukat a Szovjetunió ellen. A háború kezdetén Hitlernek — aki­nek akkor az egész Európa hadiipa­ra rendelkezésére állt — több tank­ja és repülőgépe volt, mint a szov­jet hadseregnek. Modern, jól felsze­relt hadigépezettel kezdték meg a támadást, s azt a célt tűzték maguk elé, hogy pár hónap alatt egy vil­lámháborúban leterítik a világ egyik leghatalmasabb államát. Az impe­amikor 1943 nyarán a hitleristák új, nagyszabású támadást kezdtek, a szovjet páncélosok a sztálingrádi csatában szerzett tapasztalatok segít­sége révén, a kurszki kanyarban szétmorzsolták a fasiszta hadosztá­lyokat, támadásba mentek át, áttör­tek a Dnyeperen és sorsdöntő csapá­sokat mértek az egyensúlyát elveszí­tett német hadseregre. 1943 novem­berében már felszabadult Ukrajna fővárosa, Kiev. Ez az év meglepetés­szerű változásokat hozott a Nagy Honvédő Háborúban. A megszállt területek nagy része visszakerült a szovjet nép kezébe. A szovjet had­sereg mindent elsöprő előretörésével a téli hónapokban is folytatta a né­met csapatok megsemmisítését. Fellángoltak a partizánharcok, tönkrezúzva a németek utánpótlását, lllandó rettegésben tartva a néme­tek tartalékait. 1944 őszén a fasiszták kétségbe­esetten védekeztek, s amikor Ukraj- ia egész területéről kiűzték őket, ,rugalmas elszakadás”-ról beszéltek. Erőlködésük azonbaií hiábavaló volt, [944 őszén a német hadsereg vala- nennyi egysége kénytelen volt a \zovjet határokon túlra visszavonul- ti. AZ EURÓPAI NÉPEK ekkor még asiszta elnyomás alatt éltek, min­ien reményük a szovjet hadsereg sáért. A magyar nép szabad lett, tel­jesült évezredek álma, melyért oly sokat küzdött: függetlenséget, sza­bad életet kapott a testvéri szovjet néptől. 1945 április 4-én felszabadult hazánk egész területe és 1945 május 2-án már a fasizmus fellegvára, Ber­lin fölött lengett a proletámemzet­köziség vörös zászlaja. MIBEN REJLIK A SZOVJET EM­BER ERKÖLCSI EREJE, miért tu­dott győzni a Nagy Honvédő Hábo­rúban? A fasiszta hadvezetők éveken át azt hangoztatták, hogy a modern há­borúk sorsát •a technika, a gépek végzik el. Douhet olasz tábornok például azt mondotta: Nincs a vilá­gon semmi, ami a bombázó légierők tüzének ellenállhatna, ez bármely országot térdre kényszeríthet... A tankháború ideológusai váltig han­goztatták, hogy az embernek semmi szerepe nem lesz egy modem há­borúban, mindent a tankok végez­nek. ök is és többi társaik is keser­vesen csalódtak, mert a technika je­lentősége a háborúk menete folya­mán nem kisebbítette az ember sze­repét, mert az ember és a technika egységben léteznek és működnek. De ennek az egységnek vezető ele­me mégis az ember. A második vi­ják, hogy mérhetetlenül jelentős az erkölcsi, politikai tényezők szerepe. Egy nagy, korszerű háborúban a hadművészet képtelen a kedvező politikai, erkölcsi szellemet bármi­lyen modem gépekkel is helyettesí­teni. A fasiszta stratégák ezt is képtelenek voltak megérteni. A Nagy Honvédő Háború megmutatta az egész világnak: a szovjet állam po­litikai, erkölcsi ereje és tartalékai kimeríthetetlenek, az igazságos fel­szabadító háború pedig csak erősíti, ezt, szemben a rablóháború céljai- val, melyet nem segítenek az állan­dóan ható politikai, gazdasági és er­kölcsi tényezők. Ezek azok a tényezők, melyek sikerre vitték a szovjet hadsereg harcát, melyeket a hitleri fasiszta hadveze­tők nem ismertek, vagy lebecsültek. A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ győzelmes befejezése óta rohamlép­tekkel fejlődött és fejlődik a szovjet tudomány és haditudomány. Ez szük­séges is, hiszen mindaddig, amíg a háborúra spekuláló imperialisták fegyverkeznek, a Szovjetunió sem nézheti karbatett kezekkel a hábory,s készülődést. A szovjet államvezeiés külpolitikájával mindent megtesz, hogy megőrizze a világ békéjét, ugyanakkor fejleszteni is kell had­seregét, mert az imperialisták most sem mondtak le világuralmi törek­véseikről. Pedig a szovjet haditudo­mány fejlődése figyelmeztető azok számára, akik még nem tanultak a üj rakétafegyverek egy katonai díszszemlén. lágháborúban, a Nagy Honvédő Há­ború idején pedig a szovjet nép olyan igazságos és felszabadító háborút folytatott, mely a tömegek hősiessé­gét hívta életre. Persze az imperia­listák tudták, hogy a háború idején nem számíthatnak a nép támogatá­tek. Ebben a roppant küzdelemben a belső ellenség ellen is szüntelen harcot kellett vívniak. A párt az egész népet önfeláldozó, hősi muri- kára hívta. Életrekelt a munkás, a paraszt, a tudós alkotóvágya és az ötéves terveket siker koronázta. A második ötéves tervben az elmara­dott agrár országból ipari ország lett. Ezekben az évékben Németország­ban már a hitlerista erők ragadták kezükbe a hatalmat, egyre nőtt a Szovjetunió megtámadásának veszé­lye. Még nagyobb léptekkel kellett fejleszteni a vörös hadsereget. Az imperialisták szakadatlanul folytat« rialisták — a kezdeti sikerek láttán — biztosra vették, hogy Hitlernek sikerül levernie a szovjet államot. A szovjet nép azonban megmutatta, hogy ebben a hallatlanul veszélyes helyzetben is képes megállni a he­lyét. A traktorgyárak harckocsikat az óragyárak gyujtóberendezéseket a gépgyárak lövedékeket kezdtek gyártani, az ipar jelentős részét át­állították hadigazdálkodásra. 1941 őszén már közel 1400 nagyüzemet, gépek tízezreit és az emberek mil­lióit költöztették a keleti ország­részbe. A hadiüzemekben megin­dult a harc a percekért és a másod­percekért. Egyre több lőszert, fegy­vert küldtek a frontnak. Hitler pe­dig csodálkozott és eszeveszetten to- porzékolt, mert látnia kellett, hogy Lökhajtásos bombázó repülőgépek egy repülőtéren. történelem példáiból, a verhetetlen­nek kikiáltott német hadsereg vere­ségéből. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió páratlan sikereket ért el a bal­lisztikus rakéta fejlesztésében, a mesterséges holdak készítésében, az atomenergia békés célokra való fel­használásában. A szovjet tudomány rohamos fejlődésével maga mögé parancsolta az ugyancsak fejlett parral rendelkező nyugati állama­it. Ezt ma már az egész világ lá,t- 'a és maguk az imperialista politi­kusok, hadászati szakemberek is el- - merik. A 40 ÉVES SZOVJET TUDO­MÁNY a béke szolgálatában áll, s egy, az imperialisták áltál kirobban­tott újabb háború esetén olyan fegy­verekkel látja el a hadsereget, me- 'yek újabb meglepetésben részesí­tenék a béke, a haladás, az emberi­ség megrögzött eüensegen. SZEGEDI LÁSZLÓ munkás zász lóa íjak, új ezredek, az egész szovjet nép „győzelem, vagy halál” jelszóval harcba indult a túl­erő ellen. A rosszul és hiányosan fel- fegyverzett fiatal vörös hadsereg mégis csodákat művelt. Az évekig tartó harcokban tönkrezúzta a 14 imperialista állami hadseregét és a fehérgárdistákat. Az intervenciósok elleni harc győ­zelmes megvívása után új és bonyo­lult harcot kellett megvívnia a szov­jet népnek a gazdasági téren lévő elmaradottság ellen. A szovjet em­berek a párt vezetésével hozzálát­lak, hogy a cári rendszer romjain új, szabad világot építsenek. A külső és a belső ellenség tovább szövetkezett, az imperialisták bloká­dolt vontak a szovjet állam köré. Az új állam megdöntésének tervéről nem mondtak le, hiszen világosan látták: a föld egyhatodán elveszítet­ték pozíciójukat. A történelemben nincs példa arra a gigászi erőfeszítésre, amelyet a szovjet nép tett abban az időben. Üj ipart, új mezőgazdaságot kellett te­remteni az elmaradott, cári Orosz­ország helyén. Az ország katonai vé­delmének biztosítására új iparága­kat létesítettek. Űj szerszámgépgyára­kat, vegyi ipart, gépgyárakat, kohó­kat, automobil üzemeket építettek olyan rövid idő alatt, melyre a tech­nikailag akkor már fejlett imperia­lista államok sem voltak képesek. Megszervezték az új szárazföldi, légi és tengeri haderőt. A SZOCIALISTA IPAROSÍTÁS politikájának eredményei az impe­rialistákat is bámulatba ejtették, hiszen a gazdasági blokád ellenére hatalmas repülőgép, harckocsi, lő­szer- és gépfegyver gyárakat építet­Pokrovszkij szovjet kutató elkészítette a jövő atomrepülőgépének tervét. Képünkön a jövő repülőgépe látható. az általa elképzelt villámhábori csődöt mondott. A vörös hadsereg olyan csapásakat mért a német egy­ségekre, melyek teljesen megzavar­ták a fasiszta tábornokok elgondo­lásait. A német hadvezetők nem tudták és képtelenek voltak megér­teni, hogy miben rejlik a szovjet ember, a vörös hadsereg ereje. IGAZ, A KÉTÉVES EURÓPAI HABORÜ tapasztalataival rendel­kező német hadsereg a számbeli fö­lényben lévő repülőgépekkel és pán­célosokkal tíz nap alatt elfoglalta Ukrajna egy részét és gyorsan nyo­mult előre, de nem számított olyan hatalmas vereségre, melyet a vörös hadsereg mért rá a visszavonuló vé­delmi harcokban. Hitlerék már az első hónapokban felismerték, hogy nagy fába vágták a fejszét és elke­seredésükben százezrével gyilkolták le a szovjet polgári lakosságot. Hitler és vezérkara lebecsülte az ember szerepét a korszerű háború­ban és nem teremtették meg a mo­dem háború követelményeinek meg­felelően a gyalogságot és a tüzérsé get. Akkor döbbentek erre, amikor 1941 őszén napok alatt 1500 tankot vesztettek, amikor a félelmetes szov­jet tüzérség megmutatta igazi ere­jét. Sztálingrádnál megfordult a há­ború sorsa, 300.000 német katonát zártak körül és semmisítettek meg a szovjet egységek. A VILÁG SZABADSÄGSZERETÖ népei Sztálingrád felé tekintettek, ahol a szovjet ember katonai és er­kölcsi erejének fölényével eldöntöt­te a második világháború sorsát. Megmutatta, hogy miben rejlik a szovjet katona, a nép legyőzhetetlen ereje, fölénye az imperialista hadse­reg katonáival és céljaival szemben. Ebben az időszakban a szovjet tü­zérség pár nap alatt közel 1600 né­met harckocsit semmisített meg, s ták háborús uszításukat a Szovjet­unió ellen. 1927-ben már a provoká­ciók sorozatát követték el, 1929-ben a kelet-kínai vasút kérdésében kon­fliktust idéztek elő Kína és a Szov­jetunió között. 1932-ben Japán elfog­lalta Mandzsúriát és felvonulási te­rületnek akarta felhasználni a Szov­jetunió ellen. 1935-ben pedig már világossá vált: Olaszország abesszi- n*ai rablóhadjárata, majd ezt köve­tően a fasiszta Németország és Olasz­ország katonai szövetsége már a má­sodik világháború „főpróbáját” je­lenti. Hitler is megmutatta igazi arcát: 1938-ban a német fasiszta hadsereg lerohanta Ausztriát, 1939-ben pedig megszállták Csehszlovákiát. Ilyen körülmények között természetesen az ötéves tervek főcélkitüzése az ország honvédelmi erejének szaka­datlan növelése volt. a szovjet Állam vezetői mindent elkövettek, hogy megőriz­zék a békét, józanságra, óvatosságra

Next

/
Thumbnails
Contents