Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

Vasárnap, 1958 április 13. ESZAKMAGYARORSZAG 3 JÓ, HOGY ITT JÁRTAK NÁ­LUNK kedves Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs! Jó, mert küldött­ségük közvetlen találkozásokon kö­zelebbről megismerhette hazánkat, Magyarországot és az embereket: bá­nyászokat, parasztokat, értelmisé­gieket, kommunistákat és nem kom­munistákat. Találkozhattak, tapasz­talatcserét folytattak a magyar kom­munisták. a kormánJy vezetőivel. Az ország túlnyomó többsége szívből örült látogatásuknak. Kitüntető megtiszteltetésnek vettük azt, hogy az első szocialista világhatalom mi­niszterelnöke, párt- és kormánykül­döttsége,, eljött szeretett hazánkba. A magyar népnek ezúttal alkalma nyí­lott arra, hogy közvetlenebbül meg­mutathassa őszinte tiszteletét, szere- tétét a szovjet nép, á szovjet kom­munisták és személyesen Hruscsov elvtárs iránt. JO, HOGY ITT JÁRTÁK NÁLUNK, - HRUSCSOV ELVTÁRS — GONDOLÁTOK. SZOVJET VENDÉGEINK LÁTOGATÁSA UTÁN — tf Megtisztelőnek éreztük, hogy kül­döttségük egy része szűkebb hazán­kat, városunkat, Miskolcot is meg­látogatta Kozlov elvtárs vezetésével. Sajnáltuk, hogy miniszterelnök elv­társ személyesen nem látogathatott meg bennünket. Sok Borsod megyei dolgozó nevében mondhatom ezt. Mondom ezt önöknek és azoknak a burzsoá újságíróknak, akik csodál­koztak és bosszankodtak azon, hogy — úgymond — Hruscsov elvtárs egyáltalán a magyar dolgozók sze­mébe ,,mef’ nézni. Olyan messze vannak ezek a kolléga urak a ma­gyar valóságtól, mint a magyar nép igazi érdeke és őszinte vágya az ő délibábos, letűnt világot visszaváró álmaiktól. Látták volna ezek az urak népünk igazi érzelmeinek meg­nyilatkozását.' Miskolcon járt kül­döttségük fogadásán gondoltam erre először, amikor Kozlov elv- társék kiszálltak a vonatból. Egy ifjú emberpalánta odalépett hozzám és megkérdezte tőlem: — Bácsi, tessék monda/ni, melyik a Hruscsov elvtárs — így mondta: Hruscsov elvtárs. Ez a kis úttörő ‘még nemigen sokat ért a világpoliti­káhozde bájos kíváncsisága a szü­lők érdeklődésének, szeretettnek a jele is volt. A borsodiak várták, hogy Hruscsov elvtárs a szemükbe nézzen, de nem olyan értelemben, ahogy önök gondolnak erről ott Hyugaton, kollega és egyéb urak, hanem azért, hogy Hruscsov elvtárs is lássa — úgy, mint ittjárt munka­társai látták — az öröm sugárzását a szemükben, a hála vonásait a mo­solyukban. A SZOCIALIZMUST AKARÓ MAGYAR NÉP mellett várakozás­nál . figyelte ezt a látogatást a bel­földön alakoskodó, megbúvó < külföldön hangoskodó reakció is. Várakozással figyelték, mert meg­tanulták, hogy ha a Szovjetunió miniszterelnöke beszél, annak —, i mint mi magyarok mondani szoktuk ,i nemcsak füstje, hanem lángja is , i van. Lángja, ami megperzseli az emberek szívét és, mint erős mág­nes a vasat, vonzza az értelmet. Az, > ö kommentárjaik, leplezetlen kíván-, i ságáradozásuk az emiatti dühödt bosszankodásuk jele. Mert — sajnos s— annyira ők sem korlátoltak, hogy, i valami ínyükre való szenzációt, sioryt vártak volna ettől a látogatás­tól. Nem. Ilyet nem és hiába is vár­tak volna. Olyannyira hiába vártak, hogy unaloműzésként, avagy dollár- éhségük enyhítésére kénytelenek ,i voltak jobb híján egy szocialista, i frakkban szalonképesített sovány kacsával beérni. Bélemagyarázták, i Hruscsov elv társ sztálinvárosi beszé­débe az ő vágyaikat. Mondván: ha, > Magyarországon mégegyszer ellen forradalom robbanna ki, a Szovjet- ,i unió nem nyújtana baráti segítséget., i Hogyan? Ha ellenforradalom rob-, i bánná ki? ... Igen. Pontosan értjük. {i Ott kint Nyugaton nem a szovjet segítséget óhajtják, hanem a nem- \ zeti szabadságharcnak titulált ellen- \ forradalmat, A magyar nép szeren- f cséjére ez nem rajtuk múlik, hanem elsősorban magán a magyar népen és azon, hogy mellettünk vannak ba­rátaink, a szocialista tábor, a Szov­jetunió, nem állunk egyedül, kiszol­gáltatottan mint kis csalétek a nagy ragadozó halaknak. A nyugati bele- magyarázóktól függetlenül a magyar dolgozók jól értették Hruscsov elv­társ sztálinvárosi beszédét és ez a fontos, — mert nekik szólt. HRUSCSOV ELVTÁRS ÉK LÁTO­GATÁSAIK soi’án jelképesen talál­koztak a magyar dolgozók egészével. Nekem, a magyar kommunisták egyikének különösen szívemhez szólt ceglédi látogatásuk. Amikor Hrus­csov elvtárs Cegléden 1848-ról és Kossuthról beszélt, testvéri meg­nyilatkozásnak éreztem a haladó magyar történelmi múltról kifejtett gondolatait. Gondolatban ott tapsol­tam a ceglédiekkel. Megvallom, hangosabban dobbant a szívem. Tap­solni támadt kedvem akkor is, ami­kor Hruscsov elvtárs a marxista politikus vaslogikájával választotta le 1848 és Kossuth korabeli haladó forradalmiságát a nemzetközi és ha­zai reakció által tudatosan össze­kevert 1956-os ellenforradalomtól. A magukat szocialista . hazafiaknak tartó magyaroknak jólesett a ceg­lédi látogatás, a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tisztelgése forradalmi múltunk előtt. Jólesett, mint a fiatalabb életkezdő testvér­nek jólesik az idősebb és tapasztal­tabb testvér figyelme, érdeklődése, bánat- és büszkeség-osztozása. Kos­suth, és a még régebbi múltra emlé­kezve Dózsa György ceglédi beszédét juttatta eszünkbe szovjet vendégeink ceglédi útja. Sokáig emlegetni fogjuk a buda­pesti értelmiség előtt a Tudományos Akadémián elhangzott beszédét. Azt, hogy milyen meggyőződéssel, hitet árasztóan beszélt a marxizmus, a szocializmus győzelméről. Akiket nem győzött meg a marxizmus elméleti igazsága, a szocializmus felsőbb­rendűsége a kapitalizmus fölött, úgy azok lássák majd gyakorlatban. Az életben fogjuk bebizonyítani, hogy a kapitalizmus által kátyúba juttatott haladást, anyagi életet és humánu­mot a marxizmus fogja továbbvinni a célig, a kommunizmusig. Erre az érvelésre a nem marxisták is kény­telenek ezt mondani: ez igen, ez egyenes beszéd, ez reálpolitika. A SAJTÓBAN ÉS A VILÁG­POLITIKA különböző fórumán Hruscsov elvtársat mind gyakrab­ban mondják reálpolitikusnak. Aki figyelmesen végighallgatta magyar- országi beszédciklusát, tapasztal­hatta e jelző találó igazságát. A Szovjetunió miniszterelnöke nem kedveli a szónoki üresjáratokat. A frázissá koptatott, úgynevezett »nagy mondásokat« szinte száműzte a poli­tikai köznyelvből. Ha beszél, lát­hatóan arra törekszik, hogy meg­találja a közös nyelvet a hallgatósá­gával, — a tatabányai bányászoknak vájáremlékeiről beszélt, a ceglédi parasztoknak napsütéses tavaszt kí­vánt. Semmit nem mond ex-katedra, kinyilatkoztatásképpen, mégis pati­násán határozott marad. Magabiztos, következetesen célratörő egyénisége még a politikája iránt fenntartások­kal élő embert is vonzáskörébe hívja. Jellemző példa erre egy tanár ba­rátom esete. Amikor Hruscsov elv­társat a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa miniszterelnökké választatta, fanyar iróniával kommentálta a hírt: — Hruscsov miniszterelnök lett, csak azt nem tudom: hogyan harcol ezután a személyi kultusz esetleges utórezgései ellen. — Most a rádió­ban végighallgatta Hruscsov elvtárs beszédeit. Lelkendezve újságolta ne­kem a benyomásait. — Látod, valahogy így kell ezt csinálni. így... Szívből tapsoltam neki... ' — Ejnye, ejnye, — mondtam én — te személyi kultuszt csinálsz Hrus­csov elvtárs körül. — Ezúttal ő vá­dolt engem fanyar. élettől elszakadt iróniával. AZÉRT BESZÉLTEM ERRŐL, mert bizonyos nyugat európai rádió­adások kommentátorai is fecsegnek valamiféle újjáéledő személyi kul­tuszról. Itt csak az a bökkenő, hogy míg mi marxisták okulunk a törté­nelemből, kijavítjuk, ha hibát követ­tünk el, addig ott nyugaton, most már nem tudom hányadszor, bebizo­nyítják, hogy végleg elszakadtak a valóságtól és képtelenek az okulás­ra. Csábít az alkalom, hogy némi kárörömmel megjegyezzem: ne is legyen másként. A magyar dolgozók azt mondják erre a fecsegésre: jó hogy itt jártak nálunk, kedves Nyi­kita Szergejevics. öntudattal mond­ják: jó hogy van nekünk egy ilyen rátermett vezetőnk. Nekünk! A ma­gyar munkások mondják így. Ne­künk, a szocialista tábornak. Ez az elismerés jele az embernek, az állam­férfinak, de ez az államférfi egy nép küldötteként járt nálunk, szólt hoz­zánk. Egy-egy Hruscsov-beszéd után felcsattant taps személy szerint a szónoknak is szólt, de főképpen az általa kifejtett gondolatoknak, a szovjet politikának, a baráti szovjet népnek. Hogyne lelkesedett volna a szov­jet miniszterelnök békét követelő beszédén az a budapesti fiatal, aki. naponként aggasztó híreket hall a rádióban: Anglia jölött hidrogén­bombákkal rakott repülőgépek röp­ködnek, Nyugat-Németország atom- feifegyverzéséről tárgyalnak. Ez csak beszéd? Ez csak propaganda? — mondják a Szovjetunió kezdeménye­zéseire. Hruscsovként ám próbálja ki az Egyesült Államok elnöke is, hisz úgy tudjuk, szereti, ha népszerű politikusként emlegetik A Hrus- csov-i politikát követve ám tegyen kísérletet Strauss hadügyminiszter úr a nyugatnémet ifjúsággal! Az atomháború melletti kardoskodás helyett törjön lándzsát a béke mel­lett, — nincs kétségünk, biztos lelke­sedni fog békepolitikájáért az ifjú­ság és füttykoncert helyett tapssal hallgatják majd beszédét. És min­den ember örülne ennek, aki a civi­lizáció romlását félti égy atom­háború Őrületétől. Jó, hogy itt jártak nálunk, Hrus­csov elvtárs. Jó, mert ahogy meg­mutattuk önöknek országunkat, lát­ták munkánkat, osztoztak gond­jainkban, a vendégek szemével mi is sok olyat láttunk meg, amit egyéb­ként a megszokottság miatt nem vettünk volna észre. Hogy önök be­csülték. bennünk is tudatosabbá vált eredményeink becsülése. Hogy tud­tunk mit mutatni másfél évvel az ellenforradalom után — ez büszkévé tesz minden magyar kommunistát és minden igaz hazafit. Látogatásuk sokáig emlékezetes marad számunk­ra. Lgy hisszük, vendégeink is gaz­dag élményekkel hagyták el hazán­kat. Mi is gazdagabbak lettünk. Ta­nácsaikat, tapasztalataikat nem fe­lejtjük el. Nagyon a szívünkhöz szólt Hruscsov elvtárs sztálinvárosi figyelmeztetése. Magyarországon mégegyszer nem lesz ellenforrada­lom. Nem lesz, mert a magyar mun­kásosztály, a magyar kommunisták, az önök példáját követve dolgozik. Nem kegyelmezünk az osztályellen­ségnek, megtagadjuk a revizionista pártárulókat, de vigyázunk arra, hogy az osztály fegyverével helyes irányba célozzunk. Nem hagyjuk, hogy az osztály ellenség,, mint 19$6- ban, a markába nevessen azért, mert nem mindig jól haszruíltuk az osz­tály fegyverét, s így a nép egy ré­szét félrevezethették. Azonban a marxistáknak éppen az az egyik jel­lemzőjük, hogy mindig az új felé törve, az újat, a haladót keresve, bírálják a rosszat, a hibákat. HÁLÁSAK VAGYUNK LÁTOGA­TÁSUKÉRT Hruscsov elvtárs! Jelenlétükben gazdagabb, színe­sebb volt április 4-i nemzeti ünne­pünk. S maguk az elhangzott beszé­dek. kifejtett gondolatok olyan ele­venítő hatással voltak a magyar mint kikeletváró életfakasztó tavaszi közvéleményre, földjeinknek az szél. NAGY ZOLTÁN Cél: nyolcvanmillió forintos megtakarítás Technikai konferencián beszélték meg feladataikat a diósgyőri kohászok Csütörtökön délután, a Lenin Ko­hászati Művek dolgozói a diósgyőr- vasgyári művelődési házban techni­kai konferenciát tartottak. A több­száz résztvevő jelenlétében megren­dezett konferencián Valkó Márton, a gyár Kossuth-díjas igazgatója mondott beszámolót. Bevezetőben megemlékezett a múlt év jelentő­sebb eseményeiről. Elmondotta — a többi között —, hogy a gyár 1957. évi termelési tervét 7.2, önköltségi tervét 2.5 százalékkal teljesítette túl. TÖRTÉNELMI PILLANATOK Soha nem volt még annyi ember a Ferihegyi repülőtér beton ján, mint azokban az órákban, amikor az ország népe a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét várta. A felvétel akkor készült, ami­kor a hatalmas csillogó gépmadár (a háttérben) megállt a repü­lőtér kifutóján. Nyolc napon át járták az országot. Beszélgettek ven­dégeink munkásokkal, parasztokkal, bányászokkal és ér­telmiségi dolgozókkal. Útjuk során mindenütt annak a mély barátságnak a megnyilvánulásával találkoztak, amely a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság né­peit örökre egymáshoz fűzi. Hazánk földjére lépve Hruscsov elvtárs a Magyar Népköztársaság minden dolgozóját köszöntötte nemzeti ünnepünk alkalmából« a ut?*? c:S0<Vllaí0s TU 104-es gép a magasba emelkedett volna, ®KÍ1 x ,™ép vezetői meleg baráti kézfogással pecsételték meg az immár 13 eves magvar-szovjet barátságot. — Találkozásunk a magyar néppel a megbonthatatlan szovjet­magyar barátság magával ragadó megnyilatkozása volt — mon­dotta Hruscsov elvtárs a búcsúzás pillanatában. A munkás-paraszt kormány intéz­kedésének eredményeként az elmúlt évben átlagosan 11 százalékkal emel­kedett a munkásak keresete. A kivá­ló dolgozóik jutalmazására — a műit év második felében végzett jó mun­káért — 300 ezer forintot osztottak ki. A gyár üdülőiben tavaly csaknem 2500-an nyaraltak kedvezményesen, kereken ötszáz leromlott egészségi állapotú dolgozó a gyár tapolcai éjjeli szanatóriumában részesült or­vosi kezelésben és ellátásban. Az üzemi konyhán étkezők részére kifi­zetett hozzájárulás egy év alatt csaknem meghaladta a hárőm mil­lió forintot. Többmillió forintot köl­töttek a gyári, valamint lakótelepi utak építésére. Kétszáznál több dol­gozónak utaltak Iká lákást, mindeze­ken felül pedig csaknem 19 millió forint nyereségrészesedést osztottak ki. A továbbiakban az üzemi taná­csok szerepének fontosságát hangsú­lyozta. Beszélt az egyes üzemekben elért eredményekről, majd a társa­ddal mi tulajdon védelmének fontos­ságát emelte ki. Az 1958-as feladatokról szólva el­mondotta, hogy az idén — tavalyhoz képest — átlagosan 11, ezen belül pe­dig hengereltáruból 29 százalékkal kell a gyár dolgozóinak többet ter- melniök. A magasabb, de reális terv teljesítésére és a takarékos gazdál­kodás további javítására műszaki (, intézkedési tervet dolgoztak ki. A műszaki intézkedési tervek között szerepel — többek között — például a nagyolvasztónál a kokszfelhaszná­lás csökkentése, a salakgranulálás i > fokozása, az érctömörítőmű építése. <| Az acélműben a csillapítatlan acélok { részarányának növelésével, a kokil- lák helyes kezelésével, célravezető tüzelési módszerrel, a folyamatos acélöntés emelésével akarják javíta­ni eredményeiket. A hengerművek­nél az anyagkihozatal javítását, az üzemek korszerűsítését, a nagyko- vácsműhelyben a dieselesítési prog­ram végrehajtását, a vasöntödében a kéreghengerek gyártásának fokozását tűzték Bd célul. Az alapanyag gyár- részlegnél erőteljesen növelik a sa- lakgranulálást és salaktégla gyártást, a kemenceépítő gyárrészlegnél pedig a magyar samott gyártást szorgal­mazzák. Mindezeknek, a gyárrészlegekre kidolgozott műszaki intézkedési ter­veknek a megvalósításával az idén több mint nyolcvan millió forintot akarnak megtakarítani és ezzel biz­tosítani ezévre is a nyereségrésze­sedést. Valkó Márton nagy figyelemmel kisért beszámolója után gyárrészle­gek szerint vitacsoportok alakultak és üzemenként külön-külön beszél­ték meg részletesen a gyár előtt álló feladatokat, kiegészítve a műszáki intézkedési tervet a felszólalók ja­vaslataival.

Next

/
Thumbnails
Contents