Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

Világ proletárjai egyesüljetek l

ajggwMfe

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNÁL LAPJA

JSyikita Szergejevics Eruscmm életrajza

XIV. évfolyam 78. szám

(rá 50 fillér

1958 április 2, szerda

'■-VVokV

BARÁTOK KÖSZÖNTÉSÉ

S

zovjet vendégek érkeztek hazánkba, hogy velünk ünnepeljék népünk felszabadulásának tizenharmadik évfordulóját. Közös ez a mi legnagyobb nemzeti ünnepünk a szovjet néppel, rnint- ahogy közös a harc is. melyet a világ haladásáért vívunk. Vendégeink az önnön áldozatukból létrekelt szabadság eredményeit tekinthetik meg ittlétük alatt, mert a szovjet emberek véráldozata, szabadságszeretete verte le népünk kezéről az évszázados rabság bilincseit. Nemzeti függetlenségünk. mely évszázadokon kereszUil a nagyhatalmak játékszere volt, 1945 április néggyel révbe érkezeit, a társadalmi haladás zászlóvivője, a nagy Szovjetunió vezette szocialista tábor fogadta magába kicsi nemzetünk sokat hányódott függetlenségének sorsát. írott történelmünk ezer esztendejének sok-sok példája bizonyítja, hogy önálló, független állami életet sohasem élhettünk, hol itt, hol ott kötöttünk ki uraink jóvoltából. Nem a népmilliók érdekei voltak az irányadók a szövetséges keresésében, hanem az uralkodó osztályok érdekei. Ma egyetlen nagy »uralkodó osztály», maga az erejének tudatára ébredt dolgozó nép tartja kezében az ország kormányzását, mintahogy alkotmányunk is mondja: nálunk minden hatalom a dolgozó népé. Ez a tény megszabja szövetségeseink társadalmi hovatartozását is, csak ott kereshetünk barátokat. segítőtársakat, ahol a magunkfajták, maga a nép az úr, ahol tiszteletben tartják nemzetünk függetlenségé t. egyenrangú félként tárgyalnak velünk. Mintahogy az egyén sem függetlenítheti magát attól a társadalomtól, amelyben él, ugyanúgy a nemzetek sem lehetnek függetlenek a világ társadalmaiéi, s különösen nem napjainkban, amikor két részre szakadt a világ: Nekünk is tartoznunk kell valahová és népünk érdekei az irányadók szövetségeseink megválasztásában. Nyugatra nem mehetünk szövetségesekért, mert odaszöktek ránk- fenekedö uraink, mert ott kapitalisták az urak, őket vonták keblükre a magukfajták, s nem kisebb dolgot várnak vendéglátó gazdáiktól, az imperialista nagyhatalmaktól, mint azt, hogy semmisítsék meg Magyar- országon a néphatalmat, hogy ültessék őket vissza Ősi birtokaikba, adják vissza nekik a föld és föld mélyének kincseit. Népünk érdekei ellen vétenénk tehát, ha volt elnyomóink illúzióit éltető nyugati államokkal szövetkeznénk. A mi szövetségeseink nem lehetnek mások, mint a Szovjetunió vezette szocialista országok, elsősorban a szovjet nép.

N

emzeti létünk, szocialista vívmányaink sorsát a szocialista tábor sorsához kötöttük. Közösek érdekeink, közösek harcaink. Felszabadítónk, a nagy szovjet nép telte lehetővé, hogy a magyar nép kezébe vegye sorsának intézését, hogy a társadalmi munka haszon- élvezőitől elvegyük a földet, gyárat, bányát, mindazt, ami nekik mérhetetlen gazdagságot, fényes jómódot teremtett. Természetes tehát, hogy a Szovjetunióban keressük és találjuk leghübb és legbiztosabb szövetségesünket, érdekeink azonossága alapozza meg barátságunkat. Közösek cédáink, a nép jólétének állandó emelése, a szocialista tábor erősítése. N épköztársaságunk függetlenségét, szuverenitását önerőnkből nem tudnánk biztosítani. Kis nép vagyunk, maroknyi nemzet, a világimpervaiiz- mus egyetlen mozdulással megsemmisítené a ránézve oly igen veszélyes magyarországi államformát, a proletárdiktatúra államát, ha egyedül, szövetségesek nélkül állnánk a nagyvilágban. A magunk bőrén tanultuk meg, mit jelent egyedül lenni. 1919 dicsőséges Tanácsköztársasága elbukott az imperialista agresszorok túlerejével szemben, hiába harcolt a magyar Vörös Hadsereg oroszlánmódra, nagy szövetségesünk, a fiatal szovjet állam is élet-halál harcát vívta 14 kapitalista állam intervenciója ellen. Nem jöhetett segítségünkre.

A szovjet—miagyar barátság, népeink szövetsége nem mai keletű, vérrel pecsételtük ™e9. A szovjet nép intervenció elleni önvédő háborújában részt vettek a magyar hadifoglyokból toborzott önkéntes vörösezredek. Százezernyi magyar védelmezte a világ népeinek reménységét, az elnyomatás sötétségét beragyogó első szocialista államot, mely széttépte az imperializmus világot átfogó láncát, elindította az emberiséget a szocializmus felé vezető úton. Orosz népi énekek szüléitek a magyar vöröskaionák bátorságáról, elszántságáról. A legendás Lukács tábornok, Zalka. Máté nemcsak a magyarságnak, a szovjet népnek is hőse, ő fogalmazta meg legvilágosabban a százezernyi magyar vöröskatona szabadságeszméjét, mondván: A világ bármely részén is küzdöl a szabadságért, a magyar nép szabadságáért is küzdessz... A szabadságért vívott küzdelem meghozta drága, gyümölcsét. A szovjet állam túlélte a háborúk megpróbáltatásait, megizmosodott és nagyhatalommá lett. A magyar vöröskatonáknak a szocialista állam léiéért hozott véráldozata nem volt hiábavaló, a testvéri segítséget visszaadták a szovjet nép hős fiai, felszabadították hazánkat a népelnyomó Horthy-fás izmus alól. 1945 április 4, népünk szabadságának születésnapja. Szovjet hősök vére öntözte hazánk hősi harcokat látott földjét, szovjet emberek teste porlad az arany kalászt érlelő magyar rögök alatt.

Drága áron kapott szabadságunk t izenharmadik születésnapján, a szovjet és magyar nép egymásra találásának közös nagy ünnepén a testvér és barát szeretetével köszöntjük szovjet elviársainkat. Magyar vendégszeretetünk minden melegével köszöntjük nagy barátunkat, Hruscsov elvtársat, aki elfoglaltságai ellenére is szakított ■magának annyi időt, hogy ellátogasson hozzánk.

H

ruscsov elv társ köze téti

kenységét ismeri a magyar nép. Nem közömbös számuméra, hogy mi megy végbe a Szovjetunióban, mi töi'ténik a szocialista tábor vezető országában. Nemzeti függetlenségünk, elért eredményeink, szocialista vívmányaink sorsa a szocialista országok szilárd, megingathatatlan egységén áll, vagy bukik. Ezt az egységet, szocialista jövőnk biztosítékát tette kockára az ellen- forradalom, a külső és belső ellenség támadása, mely a munkáshatalorn létére tört.

A Nagy Imre-Jéle árulók szemér- metlen nyíltsággal hangoztatták, hogy »revízió alá kell venni a Szovjetunióval való viszonyunkat«, ezalatt ők nem az esetleges hibák kiküszöbölését értették, hanem a teljes szakítást, eltépni országunkat a szocialista tábortól. A varsói szerződés felmondása egyet jelentett szocialista vívmányaink, nemzeti függetlenségünk feladásával. Miközben egy Ausztriához hasonló »ideális« függetlenségről, »nemzeti kommunizmusról« papoltak, megnyitották nyugati határainkat a népelienes elemek előtt,, az imperialista hatalmaknál kilincseitek segítségért, hogy »megvédjék a szabadságharc vívmányait«. A burzsoá Ausztriának köny- nyű függetlennek lenni, az imperialisták nem kívánják megdönteni a magukfajta burzsoá államformát, akár szövetségesek nélkül is meglehetnek, mert nem kell tartaniuk a szocialista tábortól, mi nemcsak szavakkal, tetteinkkel is bebizonyítottuk, hogy komolyan vesszüK a békés egymás mellett élés politikáját. De szocialista állam nem élhet meg a többi szocialista állam segítsége nélkül, a mi ellenségeink — ha lehetőségük adódik rá — nem mulasztják el az alkalmat, hogy megdöntsék a nép hatalmát.

1956 október végén, november elején már kirajzolódtak hazánk egén a rendszerváltozás szimptomái. A forradalmi munkás-paraszt koi-mány az utolsó órában lépett közbe, hogy megakadályozza a tragédia teljes bekövetkezését. A hatalmas Szovjetunióhoz folyamodott, hogy a varsói szerződés értelmében adjon segítséget az ellenforradalom fegyveres leveréséhez. November negyedikén megérkezett a várva-várt segítség. Nagy Imre és kormánya eldobta álarcát, nyíltan az imperialisták oldalára pártolt, a nyugati nagyhatalmakhoz fordult, hogy »mentsék meg Magyar- országotA nyugateurópai országokban létesített amerikai támaszpontok atomágyúi Magyarország felé fordultak, s ha elhangzik a parancsszó, az alomgránátok betetőzték volna a Nagy Imre-féle bábkormány katasztrófa-politikáját, Magyarországból kő kövön nem marad. A Szovjetunió segítsége jelentőségében túlnő a Magyar Népköztársaságnak nyújtott segítség keretein. Ha konszolidálódik a Nagy Imréék-tervezte magyarországi »államforma«, a szabadjára engedett barbár ösztönök, a na- j cionalista-soviniszta indulatok bo szorkánykonyháján fölmelegített ha- ^ tárkérdés, a revans megszállottái ha- i borús tűzfészket teremtettek volnaf Magyarországon. A pattanásig feszüli t nemzetközi helyzetben az emberiség békéje forgott kockán, még oly közel sohasem volt a világ a harmadik | világháborúhoz, mint a magyarországi ' ellenforradalom idején.

A Szovjetunió dicsőséges Vörös K Hadserege, a szovjet államférfiak, bátor fellépése elnyomta a magyar- , országi háborús tűzfészket. Az ellen- , forradalom leverése óta eltelt közel ( másfél esztendő bebizonyította, hogy , a magyar nép a szocialista■ építés, útját akarja járni, nem hajlandó, lemondani szocialista vívmányairól. , A nagy szovjet nép nemcsak jegy- , veres segítséget adott nekünk, az igaz barát nagylelkűségével sietett. a gazdasági összeomlás szakadék- szélére sodort magyar nép segítségére.

A bajban ismerni meg, ki a barát, ki az ellenség. A nyugati lapok kár- örvendően írtak a »magyar tragédiáról«. Ami nekünk szerencsétlenséget, véráldozatot, milliárdnyi értékek megsemmisülését jelentette, nekik a kommunizmus elleni rágalomhadjárat »eszmei« fegyvereit szolgáltatta.

A nemzethalál rémét festegették Magyarország egére, »dicsőséges« meghalásra buzdították a magyar népet. A magyar nép azonban nem a nemzethálál »glóriás« útját választotta, élni, virágozni akar, akár tetszik ez a nyugati uraknak, akár nem.

Ü

nnepelni jött szovjet elvtársainknak elmondhatjuk, hogy megérdemeltük a segítségei, a szovjet nép áldozatos támogatását. A Magyar Népköztársaság erősebb, mint bármikor tizenhárom éves történelme alatt, s hogy erősebb és megint érdemes élni ezen a véráztatta magyar földön, köszönet érte a szovjet népek testvéri szöveiséae- nek, köszönet érte népünk nagy barátjának, Hruscsov elvtársnak. Szeretetünk, hálánk szívből jövő élezésével fogadjuk hazánkban a szovjet nép nagy fiát. Nagy megtiszteltetés szamunkra, hogy felszabadulásunk, legnagyobb nemzeti ünnepünk alkalma ból vendégül láthatjuk a szovjet ál- lám vezetőjét. A világpolitika küzdőterén kifejtett áldozatos munkáját' figyelemmel kíséri a magyar nép., Hruscsov személyében olyan államférfit, politikust üdvözölhetünk, aki. szívén viseli a világbéke sorsát, határozott, bátor kiállásával már nem, egy esetben távolította el a világ, feje fölül a háború rémét. A hideg-1 háború nyugati megszállottái dühöd- ten támadják Hruscsovot, azt az államférfit, aki félredobva a rágalma-, zás nyugati eszközeit, higgadtan, a\ tények meggyőző erejével rombolja le a koholt vádak nagymestereinek t légbőlkapott állításait. A népek kö-\ zötti békés egymásmelleit élés politi-! kajának vezéralakja Hruscsov elv- ] társ, a Szovjetunió békeszándéka nyilvánul meg minden egyes levél-\ váltásban, melyekkel a nyugati ál-] lamférfiakat keresi fel, hogy békés] eszközökkel rendezzék a nemzetközi3 élet vitás kérdéseit. Az a nép, mely i minden erejével azon fáradozik, hogy) emelje életszínvonalát, új városokat] épít önnön boldogítására, nem akarhat háborút, nem azért épít, hogy egy { esetleges világégés elpusztítsa fára-' dozásainak gyümölcsét. \

A Szovjetunió belső életében az i utóbbi néhány évben végbement < mélyreható változások nem kis mér- i tékben Hruscsov elvtárs érdemei. A t szovjet életre rárakódott bürokrati- i kus kinövések elleni harcot, az ivar- < vezetés új, termelést gyorsító intéz- < kedéseit többek között ő kezdemé- < nyezte. A személyi kultusz marxiz- i mustól idegen »irányzatának« lerom- < holdsában tevékenyen részt vett. A < közelmúlt napjaiban forradalmi je- < lentőségű határozat látott napvilágot < a Szovjetunióban, átszervezik a szov- < jet mezőgazdaságot, a gépállomások < felszerelése a kolhozok tulajdonába <

folytatás a 2. oldalon.)

/V W«r 1894 április 17-én született & kurszki koí*

jy. os. RM.ru9y.suv mányzóság Kalinovka falujában, hányásacsa- 1 Iádból. Már gyermekkoraiban munkát kellett vállalnia, előbb pásztor volt. majd a Donyec medence különböző gyáraiban és bányáiban végzett lakatosmunkát. 1918-ban belépett a Kommunista Pártba. A déli fronton tevékenyen részt vett a polgárháborúban. Ennek befejeztével az egyik domyeci ércfejtőben dolgozott, majd a donyeci ipari főiskola mun- 1 kástagozatárnak hallgatója lett. Az arcvonalon, a bányáiban és a főiskolán | Hruscsov aktív pártmunkát végzett, több ízben párfcsejt-iitkárrá vólasz- | tottá'k. A munkástagozat elvégzése után Hruscsov vezető pártmunkát ! végzett, előbb a Donyec-medencében, majd Kijevben. 1929-ben beirat- ( kozott a moszkvai ipari akadémiára, itt megválasztották a pártbizottság ! titkárává. 1931 januárjában Hruscsov a moszkvai Bauman-kerület, ké- ) sőbb a Krasznaja Presznya kerület pártbizottságának titkára. Az 1932— ( 1934-es években Hruscsov a moszkvai városi pártbizottság másod-, ( majd első titkáraként és a moszkvai területi pártbizottság másodtitká- , rak ént dolgozott:. 1936-ban megválasztották a moszkvai területi és vá- ) rosi pártbizottság első titkárává, ezt: a munkakört töltötte ibe 1938-ig I Hruscsov. Ebben az időben nagyarányú szervezőmunkát végzett azok- I nak a terveknek megvalósítására, amelyeket a párt és a kormány I Moszkva újjáalakítására, a főváros rendezésére, a munkások és az ai- I kaim adottak életkörülményeinek javítására dolgozott ki.

1 1938 januárjában Hruscsovot megválasztották Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárává. 1947 márciusa és ^ decembere között az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, majd i 1947 decemberében ismét Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bízott- I ságának első titkára lett. Ebben a munkakörben dolgozott 1949 decem- I béréig. Hruscsov 12 esztendeig állt az ukrajnai pártszervezet élén. Ki- í magasló Szerejje^, 'tplföty.be UM-ájná- gazdasági* kulturális és- népjóléti ) feladatainak megöl dósában:

I Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Hruscsov a fronthadI seregnél teljesített szolgálatot. Tagja lett a kijevi, a délnyugati, a szta- ) lingrádi, a déli katonai körzet, majd az I. .ukrán front katonai taná- I csónak. Hruscsov tevékenyen részt vett Sztálingrád védelmében és a j német fasiszta csapatok sztálingrádi szétzúzásának előkészítésében.

, Egyidejűleg, mint Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának I titkára, élénk szervező munkát fejtett iki az ukrajnai partizánmozgalom- , ban. Kiváló munkájáért aJ tábornaggyá nevezték ki.

\ A háború befejezése Vff.p, Hruscsov a népgazdaság helyre- ’ ' állításáért es tovabbf-ejleszteseert m1 dított harc kiemelkedő szervezője. 1949 decemberétől 1953 márciusáig ' Hruscsov a párt Központi Bizottságának titkára és a moszkvai területi ' pártbizottság első titkára.

Hruscsov 1934 óta tagja a párt Központi Bizottságának. 1938-ban i megválasztották a Központi Bizottság Politikai Bizottságának, póttag- 1 jává, majd 1939-ben a Politikai Bizottság tagjává. Az SZKP XIX. kon- | gresszusán, 1952 októberéiben Hruscsov tartotta a párt szervezeti sza- bályzatának módosításáról szóló beszámolót. A kongresszuson ismét meg- választották az SZKP Központi Bizottsága tagjává, a Központi Bizottság ülésén pedig a Központi Bizottság elnökségének tagjává és a Központi Bizottság titkárává. 1953 márciusában a Központi Bizottság, a Minisztertanács és a Legfelső Tanács Elnöksége együttes ülésén amellett foglalt állást, hogy Hruscsov mindenekelőtt a Központi Bizottságban dolgozzék, ezért felmentette őt a moszkvai városi pártbizottság első titkárának tisztségéből.

1953 szeptemberében az SZKP Központi Bizottsága a Központi Bizottság első titkárává választotta Hruscsovot.

As SZKP XX. kongresszusán február 14-én Hruscsov ^ terjesztette elő a Központi

Bizottság beszámolóját, majd február 25-én a kongresszus zárt ülésén beszámolót tartott „A személyi kultuszról és következményeiről”. Az SZKP XX. kongresszusa ismét megválasztotta Hruscsovot a Központi Bizottság tagjává, a Központi Bizottság ülése pedig az elnökség tagjává és a Központi Bizottság első titkárává.

Hruscsov más szovjet vezetőkkel együtt ellátogatott a Kínai Nép- köztársaságba, Lengyelországba, Jugoszláviába, Indiába, Burmába, Afganisztánba, Nagy-Britanniába és más országokba. Részt vett a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1958 március 27-én Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé választotta.

A gazdasági építés vezetésében szerzett kimagasló érdemeiért, valamint a Nagy Honvédő Háború idején a párt és a kormány utasításainak eredményes végrehajtásáért Hruscsovot több ízben tüntették ki Len in-renddel. Birtokosa a Szuvorov-rend 1. és 2. osztályának, a Kutuzov-rend 1. osztályának, a Honvédő Háború-rend 1. osztályának, a Munka Vörös Zászló rendjének és három más kitüntetésnek.

A Szovjetunió ^e^eIső Tanácsa Elnökségének 1954 április 16-i ' törvényerejű rendelete a Szocialista Munka

Hőse címmel ruházza fel Hruscsovot. Ebből az al ka loan ból átnyújtották neki a Lenin-rendet, valamint a Sarió és kalapács aranyérmet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 1957 április 13-án Leninre nd del és Sarló és kalapács aranyéremmel tüntette ki Hruscsovot azoíkért a kimagasló érdemeiért, amelyeket a s/Ű7- éc parlagföldek megművelésére vonatkozó intézkedések kidolgozásában és megvalósításában szerzett. (MTI)

a:* a a a. a. a. a _ ■ ______________