Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

8 GSZA&MAGYABOBSZAG Péntek, 1958 április ^-lagyfaátotfoan a napokban jelen­te tették be két új termelőszövet- ikezet megalakulását. Azért talakítot­tak két tsz-t mondják — ho§y nemes versenyben. vigyék előbbre az élétet: ki tud jobbat, ki tud szebbet alkotni? Majd elválik a versenyben! Szászfán, Pamlényban, Fáj ban naponta jelentkeznek új belépők _ a termelőszöve'tíkezetekibe. Néhány napja pedig Novajidrányban alakult új csoport. Az encsiek mondják, hogy járásukban forr, alakul az új élet. és egyetértenek abban, íiogy sokkal elő­nyösebb és jobb a közös gazdálkodás, mint a kisparcella. De nemcsak az encsi járásban, ha­nem szerte az egész megyében szó­beszéd tárgya a termelőszövetkezet: a dolgozó parasztok keresik a boldo­gulás útját. Az az egyénileg dolgozó, aki tovább lát a falu határainál, már régen rádöbbent arra, hogy mielőbb rá Íveli lépnie a társas, nagyüzemi gazdálkodás útjára, mert aki sokáig töpreng, az lemarad és sajátmaga vallja kárát. A z ENSZ mezőgazdasági jelenté­seiből ez állapítható meg, hogy a mezőgazdaság termelése 1955-56- ban 26 százalékkal múlta félül a má­sodik világháború előtti termelést. Természetesen a terméshozam és a termelési mutatók növekedése azok­ban az országokban mutatkozott meg főként, ahol a mezőgazdaságban a nagyüzem, az uralkodó. Á háborúütötte sebek begyógyí- tása után a világ első szocialista me­zőgazdaságában — a Szovjetunióban — <a termelés szintje 1950 óra rohamo­sam emelkedik. Az 1950. évi ered­ményt száz százaléknak véve, a ga­bonafélék termelése 1956-ban 157, a cukorrépáé 156, a napraforgóé 220, a lené 200 százalék volt. Az állati ter­mékek: hús, tej, tojás, gyapjú terme­lése 30—60 százalékos növekedést mutat. Az Egyesült Államokban a második világháború előtti időszak­hoz képest 50 százalékkal emelkedett a mezőgazdaság teljes termelése. Nyugat-Európában ugyanez a hely­zet. Mi vitte élőre ezt a növekedést? A világ traktorállománya két évti­zed alatt ötszörösére nőtt; A műtrá- gyafogyasztás pedig két és félszere­sére emelkedett. Terjed a vegyianya- gok felihasználása.' az új, nagyhatású biológiai módszerek alkalmazása. A népMbiziiiiságok javaslatára több Borsod megyei község villamosítását társadalmi hozzájárulással segítik a dolgozók A Borsod megyei népfront-bizottsá­gok eredményes muaikát végeznek .azért, hogy a dolgozók társadalmi hozzáj árulással és munkával segítséik községük fejlesztését. A bogácsi dol­gozók például elhatározták, hogy villamosítják községüket. Ennek ér­dekében a népfront és a tanács tag­jai felkeresték a falu lakóit és meg­beszélték, hogy ki milyen összeggel tud hozzájárulni a nagy munkához. A dolgozók családonként átlag 400 forint befizetését vállalták* Ugyan­csak a falu villamosítását tervezik a tiszaszederkényá és tiszatoesizá közsé­geikben Is. A népfront-bizottságok Az MSZMP megyei és városi pártbizottságának üdvözlete a kitüntetett vállalatok dolgozóihoz A Magyar Szocialista Munkás­párt megyei és városi bizottsága elismerését és köszönetét fejezi ki a Lenin Kohászati Művek, a Miskolci Személypályaudvar, a Miskolci Ruházati Bolt dolgozói, valamint párt-, gazdasági és tö­megszervezeti vezetők felé ab­ból az alkalomból, hogy az 1957-es gazdasági évben vég­zett eredményes munkájuk elis­meréseként elnyerték a Minisz­tertanács és a SZOT vándor­zászlaját. Az élüzem-cím elnye­rése alkalmából üdvözöljük és köszöntjük a Nehézszerszámgép­gyár, a Miskolci Pamutfonó, diósgyőri és miskolci Gömöri pályaudvar, valamint a Miskolci Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, Papírértékesítő Nagy* kereskedelmi Vállalat, a Mis-; kolci TÜZÉP Vállalat és a Mis- # kolci Téglagyár dolgozóit, vala­mint párt-, gazdasági és tömeg-* szervezeti vezetőit. Kívánjuk az elvtársaknak, hogy az 1958-as gazdasági évben érjenek el ha­sonló sikereket, ezzel segítsék valóra váltani pártunk és kor­mányunk célkitűzéseit, melyek szocializmust építő hazánk fel­virágoztatását szolgálják. Ehhez kívánunk a vállalatok dolgozói­nak és vezetőinek erőt, egészsé­get, eredményekben gazdag munkát. MSZMP megyei pártbizottság, Miskolc városi pártbizottság Társadalmi összefogással épül újjá a százesztendős Miskolci Nemzeti Színház A 100 esztendős Miskolci Nemzeti Színház korszerűtlen épületének új­jáépítését 1956 őszén kezdték meg. Azóta a társulat tagjai a város köz­pontjától távoleső diósgyőr-vasgyári Művelődési Házban és a szűk Ka­maraszínházban tartják előadásukat. A város dolgozói szeretnék, ha az építés alatt lévő színház az év végén megnyitná kapuit. Az építkezés ilyen meggyorsítása azonban jelentősebb költségekkel jár. Ezért a Hazafias Népfront Miskolc városi bizottsága elhatározta, hogy társadalmi össze­fogással egymillió forintot biztosit a színházépítésre. A dolgozók színház iránti szeretető és a széles társadalmi megmozdulás máris szép eredménye­ket hozott. A diósgyőri és ózdi kohá­szati üzemeik például vállalták, hogy a forgószínpad szereléséhez szükséges vasanyagot soronkívül ■— kiváló mi­nőségben legyártják. A Miskolci Üveggyár dolgozói társadalmi mun­kában — megtakarított anyagból mintegy 300 négyzetméter üveget ké­szítenek. A Miskolci Cementipari Vállalat gondoskodik - arról, hogy a több tízezer sokszínű mozaiiklapot, amely az építkezéshez szükséges, ter­ven felül elkészíti. A kibocsátott téglajegyeket ás szí­vesen vásárolják a város lakói. A Borsodi Szénbányászati Tröszt lelkes színházbarátai 15 ezer tégla jegy el­adására vállalkoztak. A perecesi bá­nyászok pedig már 6906 forint értékű téglajegy tulajdonosai. A nyereség­részesedés kifizetése alkalmába ezekben a napokban a Leauiin Kohá­szati Művekből újabb 5000 tégla­jegyet kértek eladásra a népfront- bizottságtól. A legutóbbi jelentések szerint eddig 107 ezer forint értékű téglajegyet vásároltak a borsodi dol­gozók.-----------—ooo--------------­Korszerűsítik a füzesabonyi pályaudvart A füzesabonyi vasuitállomás átépí­tését 14 millió forintos előirányzattal már korábban megkezdték. Eddig már meghosszabbították, több sín­párral szaporították a vágányhálóza­tot, megépítették a felüljárót. Az idén az átépítést tovább folytatják és erre négymillió forintot használ­nak fel. Ebből — a többi között —i bővítik a vonatíkísérőlakitanyót, szi- getperronokat létesítenek, elvégzik a ki térőcseróket. A tervek szerint az átépítés a jövő évben fejeződik be. o»: o u q < i o nQ u o h n ö t i 011 o 11 o n P u cd I ret) H cp i i o»i &iTg5Ti g5TTc57i o i t cb 11 chip h o i LJúszónkét esztendő telt el azóta, hogy Szabó Zoltán könyve: »A tarái helyzet« meg jelent és bom­baként robbant a Horthy-féle Ma­gyarországon. A kötet fedőlapján egy aklacsomó volt: „Az illetékesek­hez jelentése Szabó Zoltán budapes­ti lakosnak a tarái helyzet ügyében" — felírással, keresztben pirossal át­írva: „Sürgősen elintézendő". Az el­múlt két évtizedben sokat elővettem ezt a könyvet. Olvasgattam, talál­gattam, magamban, kíváncsiskod­tam, hogy vajon mi lehet Tar dón? Milyen az élet, változott-e? A felszabadulás előtt nem történt semmi. Pusztába kiáltó szó volt A tarái helyzet, a Viharsarokkal, a Puszták népével, az Ormánysággal és a Cifra nyomorúsággal együtt! . * Gondolatok az 1958. őszén hasonló címmel megjelenő könyvből. Amikor egy ködös, borongás téli napon elindultam Tarára, a régi fa­lut képzeltem magam elé, minden nyomorával, szennyével, a rozzant viskókat, a cifra nyomorúságot je­lentő népviseletet. Gondoltam, van ugyan változás, de nem sok, 20—30 új ház, villany és egyebek. Az országúton megálltam a falu névtáblájánál, hogy lefényképez­zem. Akkor még nem könyv írására, hanem szociográfiai ankét anyagá­nak a gyűjtésére készültem. Mikor a községbe értem, valami meglepő, furcsa érzés fogott el. A fülemben csengtek Szabó Zoltán szavai a nagy nyomorról és amit láttam, az más volt, szinte hihetetlen és csodálatos! Jóformán több az új ház, mint a ré­gi. Pedig ezek a házak nem ezer év, hanem csak tizenhárom év alatt épültek! Első kérdésem az volt, mennyi ma a parasztság földtulajdona? — Több mint duplája a felszaba­dulás előttinek! — jött a rövid, de mindennél beszédesebb válasz. Qzabó Zoltán idejében öt tanitó­u ja volt a falunak, öreg, három­tantermes iskolával, nagy tanuló- létszámmal. Ma tíz pedagógus végzi az oktatást, a régi, kitatarozott isko­lán kívül modem, új, két tantermes iskolát is kaptak. Régen a betegeket Mezőkövesdre, Miskolcra voltak kénytelenek zötyögtetni rázós szeke­reiken. Most szép orvosi rendelő és lakás fogad a körzeti orvossal, aki még ráadásul közülük is való.. Szentistvánl matyó gyerek! Mindez még 1947-ben is csak álom volt. Ezekről Rózsa József tanító írá­sa tanúskodik, aki segítőtársa volt Szabó Zoltánnak „A tarái helyzet" megírásában és először foglalkozott a felszabadulás utáni Tarddal. Álom volt a kultúrház is, ami ma már, ha szegényes külsőben is, de mégis csak megvan, az új szövetkezeti bolt épülete mögött. Csak egy változat­lan a faluban: a sár! A feneketlen sár! Ha nem vigyáz az ember, be­csap a csizma izárán! Bár az útszé- lén már ott púposodnak a kőrakások az útépítéshez. <. Itt már árnyék is vetődik a falu életébe, a sok öröm­teli fény közé. Villany még változat­lanul nincs. Az öreg ágasfás és új la­kóházakban még a petróleum lámpa fénye pislákol... Ezt a homályt tö­ri át hangjával az a 130 darab tele­pes rádiókészülék, amelyeken ke­resztül értesülnek a világ dolgairól. Hagy szó ez egy villany nélküli fa­luban. Nemcsak építkeznek, a földek na­gyobbodtak meg, hanem művelőd­nek is. Százhatvan újság-előfizető és ezen felül érkező nagyszámú heti- és egyéb képeslap, a szövetkezetből út­rakelő Móricz, Verne, Móra stb. könyvek bizonyítják ezt. A z ezeréves faluban nagyot for- dúlt a világ. Nem az ősi tele­pülés éli már nyomorúságos életét, hanem az új falu, a 13 esztendős, — a talán még annál is fiatalabb! De mit mond a temető? A harmadik fa­lu. Arra is kíváncsi voltam. Az örök­zöld cserjék, a kőkeresztek arról be­széltek a koratavaszi napsütésben, hogy esztendőnként kevesebben ér­keznek már Szent Mihály lován■ a tarái rög alá, mint ahány bölcsővel több ring minden új tavasszal a fa­lu házaiban! Az anyakönyv szerint a szaporodás 20—30 százalékkal na­gyobb. 1936-ban még 13 csecsemő, 1957-ben már csak 2 halt el egy éven aluli korban. A tüdővész 1936-ban 3 áldozatot vitt eZ4 1957-ben senkit. 1936-ban Szabó Zoltán megkísérel­te egyes részeiben a falu kereszt- metszetét úgy megrajzolni, hogy a legidősebb leorosztályú iskolásokkal dolgozatokat íratott: „Mi szeretnék lenni?" vagy „Mit ettem a héten?" Célszerűnek láttam megismételni. Kitűnt, hogy az 50 dolgozatot író gyerekből egyetlen egy sem kíván odahaza maradni a földön. Huszon­hét mesterség és foglalkozás között hányódnak gondolatvilágukban. Ér­dekességük, hogy 22 év múltán nem a nyugdíjas állásokat keresik. Érdekes az is, de még inkább meg­döbbentő, hogy amikor arról került szó, hogy tovább kell tanulni, közép­iskolába menni, megválni a falutól, visszakozt csinálnak. Ez adja a falu életében az árnyék nagyobbik felét! Itt szükséges életük mélyére nézni! A falu épít. Látható jelei az új há­zak nagy tömege. Földje soha nem volt ennyi. Nevelője és iskolája a ré­ginek duplája. Orvosa is van: Töb­ben születnek, mint meghalnak. A csecsemőhalandóság, a tüdővész ma már nem a régi, népet pusztító rém. A kultúra is behatolt a faluba a nagyszámú rádión és újságon ke­resztül, a könyvek vásárolt tömege is ezt mutatja. Ruházatuk is más, városias. Nem bort reggeliznek, ebé­delnek . és vacsoráznak a gyerekek, vagy sorozatosan üres kenyeret, híg levest, mint régen, amikor hiányzott a hús, vagy ritka volt étkezésükben a tej, tojás. Ma jóformán életük minden területén döntő változás ál­lott be, csak a gondolatvilágukban nem! Ebben csúcsosodik ki a falun, a népen belüli ellentmondás. A bi­zalmatlanság, az örök ellenzékijén. Az, amit a szerencsi járásban nem­régiben egy gyűlésen így fogalmaz­tak meg, hogy az „egzisztenciális görcs" nem tud feloldódni. De mi­ért? Volt valaki, vagy valamilyen szerv, mely próbált ezen segíteni? A párt ma kisebb létszámú, mint né­hány évvel ezelőtt a községben. A tanács sokat javult. Az új elnök, kit szeretnek, népszerű. De ahogyan a múltban, úgy még ma sem tudják az egész falut átfogni, formálni és nevelni. Vokszor csak maguktól mennek a dolgok, a fizilcai törvények szerint. Mintha nem is a felszabad dúlt Magyarországon lenne Tárd. Hiányzik életükből a formáló, neve- lő, irányító szocialista emberek sza­ra/ Inkább úgy mondhatnám, hogy a népfront! (Ezt akkor is kénytelen lennék megállapítani, ha nem mun­katársa volnék a Hazafias Népfront­nak!) Ez magyarázza meg apt, ho* gyan lehetett itt az előző években tsz-ellenes, politikai összeesküvést miért oszlott fel 1957 tavaszán a Ró-i zsa Ferenc Tsz, és miért oly nehezen látják a kibontakozást a mai két laki paraszti állapotból? A falu parasztjai pedig tudják, hogy nem jó az, ami ma megy, mert Juhász András sze­rint »úgy élnek, mint légy a tejfölm ben, amelyik nem tud belőle kimászó ni!« Tehát érzik, hogy nincs minden rendjén. De erről nem beszélt velük senki! T/annak álmok és vágyak, me- r lyek a kibontalcozást segítenék elő. A villany, megfelelő út a »két part« közötti sár felszámolására, a meleg és hideg vizű források kibon­tása. A gazdákkal leülve elbeszél­getni a paraszti életről, mezőgazda­ságunk jövőjéről! Arról, milyen a nagyüzemi gazdálkodás Keleten és Nyugaton. Milyen lehetne és lesz is Tardon! Ezek közelebb vinnék az örökké ellenzékinek könyvelt falut a szocializmushoz. Csak egy nyelven kell beszélni véle. A pártnak, a nép­frontnak, tanácsnak közös erővel kell megismerni és megoldani a közös problémákat, beszélgetni a falu min­den lakójával gondjaikról, életükről s így közelebb kerülni hozzájuk. Ez lenne az első lépés a segítés felé. Tárd hihetetlenül sokat fejlődött és sokat köszönhet a felszabadulás­nak, a szocialista államnak. Az idei új tavasszal a reménység rügyei bontogatják szárnyaikat Tar­don! A falu vezetőivel együtt mun­kálkodunk, hogy a májusi matyó na­pok, a tarái szociográfiai ankét és sok minden, együtt felrázza a tardia- kat, feloldódjon az »egzisztenciális görcs«! T?z a tavasz necsak a felszabadu- lás évfordulója legyen Tardon, hanem az egység, az összefogás, egy- másratalálás tavasza: az egykor nyo­morúságos falu hirdesse a szabadság diadalát! H. SZABÓ BÉLA A fejlődés útja elégítő képet. Szántó területünk nagy százalékán kisüzemi parcellás gazdái- I kodás folyik. Falvainkban meglehe- c tősen ritka még az olyan gazdaság, } amelynek földje egy tagban lenne, j Szakértők becslése szerint 1953Jban , például 20 millió parcella volt ha- * zánkban. Ilyen viszonyok mellett a ^ legkedvezőbb gazdaságpolitikai félté- i telek, a legnagyobb paraszti szorga- j lom sem viszi sokkal előbbre az éle- , tét. Hiszen, hogy kisparceUán minő­séget termelni nem lehet, ez ma már 3 mindenki előtt világos. De nem le- l hét versenyezni a világgal a mennyi- \ ségi termelésben sem. S ehhez még . hozzátehetjük, hogy bár állatállomá- ‘ nyunk a felszabadulás óta igen sokat j fejlődött, az állatsűrűség ma még * kiesd és a hozamok is alacsonyak. | • p el kell zárkóznunk! S ennék j 1 egyedüli járható útja a nagy- ' üzemi gazdálkodás további szélesí­tése, a szövetkezés. Nemcsak a régi módon: éjt nappallá téve, küszködve, a garast a fogunkhoz verve, primitív módon lehet élni — hanem a gépek, a modern technika minden vívmá­nyát felhasználva, a kulturált ember igényeivel, a közösségben rejlő erő < kibontakoztatásával élhetünk, nagy- ‘ üzemi szövetkezetekbe tömörülve. Biztosíték erre a munkás-paraszt \ szövetség, amely a felemelkedés üt- ! jára lépő dolgozó parasztság szá- J mára a faJ-u boldog, kulturált életé- 1 nek megvalósítását jelenti. NÉMETH IMRE \ mozgósító munkája nyomán eddig több mint 100 ezer forint hozzájáru­lást ajánlottak fel a két falu dolgo­zói. ' Vidékiek figyelem! ROSSZ rádióját visszautazásáig még aznap 6 hónapos garanciá­val megjavítja a Miskolci Villa­mosipari Ktsz. II, sz. gyors-ser­vice. Miskolc, Ady Endre u. 16. sz. A Béke-tér sarkán. Telefon: 15-658. Mindezeket pedig csokis nagyüzem- bein. lehet eredményesen felhasználni és alkalmazni; Az USÁ-ban például a farmerek nem« bírták a versenyt a nagyüze­mekkel és 1935-től 1955-ig 2 millió 32.500 farmergazdaság szűnt meg. A 400 hektár feletti nagyi armok száma pedig ezidő alatt 9 ezerrel nö­vekedett. Természetesen a mezőgaz­dasági termelés döntő részét 0 nagy farmok adják. A konzervatív Angliá­ban a 2—8 hektáros kis farmok az egész szántóterület 4.9 százalékát te­szik ki, a többi a tőkés nagygazdasá­gok területe. Franciaországban is az eltelt évek alatt majd 800 ezer kis­gazdaság szűnt meg — mert nem bírták a versenyt. # JUJ indezekiből világosan látható, hogy a fejlődés nemcsak a szo­cialista országokban, hanem a kapi­talista országokban is a nagyüzemek fellé tendál. A különbség a kettő kö­zött viszont az, hogy amíg a szocia­lista országokban a termelőszövetke­zetekbe való tömörülés révén átviszi kisgazdaságát az egyénileg dolgozó paraszt a nagyüzemi, szövetkezeti gazdaságba, ahol jövője biztosítva van, öregségére nyugdíjhoz jut, — addig a kapitalista államokban a nagyüze­mek egyszerűen felfalják a kisüze­meket és földönfutóvá teszik a pa­rasztokat. Nálunk a mezőgazdaság statiszti­kája még nem mutat mindenben ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents