Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

r fiSZAKMÄGTARORSZÄC Péntek, 1958 április 4. M ünnich Ferenc elvtárs ünnepi beszéde egész gazdasági élet magasabb szintet ért el, mint 1956. első ki­lenc hónapjában. A magyar dolgozók munkája, a Szov­jetuniótól és többi barátunktól ka­pott segítsége tette ezt lehetővé, s most már azt a célt tüztük magunk elé, hogy az életszínvonal stabilizá­lása mellett lényegében saját erő­forrásainkra alapozva növeljek a nemzeti jövedelmet, az életszínvonal további emelésének egyetlen biztos alapját. Ez évi tervünk ugyanúgy, mint ké­szülő hároméves tervünk, a párt és a kormány hosszabb időre szóló gaz­daságpolitikájának részét képezi. En­nek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy az ország természeti adott­ságaira, a reális lehetőségekre, a dol­gozó nép öntudatos, jó munkájára és a baráti .országokkal fennálló együtt- lűködésre épü'l, s azzal számol, hogy 1 legésszerűbben használjuk fél le­ie tőségeinket, ilyen módon fokoza- osan, de biztonsággal haladjunk lőre a szocializmus építésének tit­án. A kormány megfelelő intézkedé­seket tett és tesz arra is, Jiogy a legfontosabb területeken bizo­nyos minőségi átalakulás történ­jék a gazdasági fejlődésben, ízért tűzte ki célul ez évi népgazda- ági tervünk az ipar szerkezetinek ökozatos javítását. A nehézipar le­hetőségeinknek megfelelő további fejlesztése mellett az eddiginél gyor­sabb ütemben kívánjuk emelni az üapanyagtermelő iparágak, vaia- nint a gazdaságosan exportálható íruoiikikeket gyártó iparágak terme- ését. A dolgozók helyeslésével ta- álkozott a kormánynak az az intéz­kedése, amely a dolgozók anyagi ösz- :önzése céljából kialakította a nyere­ségrészesedés rendszerét, amelyet a továbbiakban is ffcnin kívánunk tar­tani. Ennek alapjául a termelés gaz­daságosságát tekintjük. Ezzel is azt akarjuk előmozdítani — ami minden dolgozó érdeke —•. hogy többet, job­bat és olcsóbban termeljünk. Ez év­ben, az első alkalommal, egymillHárd forjnt nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgozóiknak. Számtalan más ténnyel együtt ez a tapasztalat is arról győzi meg munkásosztályunkat, műszaki értel­miségünket, hogy érdemes odaadóan fáradoznia a tervek teljesítésén, helyes és szükséges, hogy a saját­maga érdekében is magáévá tegye kormányunknak a takarékos gazdál­kodásra vonatkozó felhívását. Elsősorban az ipar és a mezőgazda­ság dolgozóin, velük együtt a tudó­sokon, a tudomány szakemberein, a technikai értelmiségen múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész nép­gazdaságunk további fejlesztésének fontos feladatát: Emeljük a termelés műszaki-technikai színvonalát és különösképpen ezzel a módszerrel te­gyük olcsóbbá termelésünket, ver­senyképessé exportra kerülő termé­keinket. Az állami gazdaságok, a gépállo­mások dolgozói, a termelőszövet­kezeti tagok és az egyénileg gaz­dálkodó parasztok azzal járulnak hozzá saját maguk és egész né­pünk életének javításához, ha mezőgazdaságunkat a belterjes­ség irányában fejlesztik, nagyobb gondot fordítanak az állatte­nyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükségletek kielé­gítésén kívül, adottságainknak megfelelően, mezőgazdasági ter­mékeket is exportálhassunk, s cserébe értük a termelőmunká­hoz és a vásárlási igények ki­elégítéséhez szükséges anyago­kat, termékeket vásárolhassunk. Minden dolgozó fibbarn a biztos tu­datban munkálkodhatik. hogy a párt­ós a kormány szilád, nem kapkodó és nem kanyargó marxista—leninista politikája — és ezen belül szolid gaz­daságpolitikája megteremti a nyu­godt., alkotó munka, a fejlődés, a to­vábbi gazdasági sikerek feltételeit; Az ünnepi évfordulón minden ta­pasztalatunk és visszaemlékezésünk számbavétele arról győz meg min­ket, hogy jó úton járunk, jó cél el­éréséért munkálkodunk. Népünk sza­bad, független, szocializmust építő nép. Magáénak érzi ezt a társadalmi rendet, megvédelmezi minden ellen­séges támadással szemben. Készen áll a munkára, hogy tovább halad­junk előre és felfelé, a szocializmus magaslatai felé. Népünk saját erejé- ben és nagy barátaink támogató ere­jében bizakodva néz a jövő elé! Éljen április negyediké — hazunk felszabadulásának, függetlenségének ünnepe! Éljen a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a világ dolgozóit egybefor- rasztó proletár internacionalizmus! Éljen a béke! Münnich Ferenc nagy lelkesedés­sel fogadott szavai után N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió KoirmmrííSíS Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke mondott beszédet. ^Folytatás az 1. oldalról.) mének hírei, a leninizmus terméke­nyítő eszméi. A magyar nép fiai ezer­számra áldozták életüket, amikor az intervenciósok, a szövetkezett kapi­talista hatalmaik meg akarták fojtaná a világ első szocialista államát. A testvériség szoros kötelékei a szovjet és a magyar nép között akkor fonód­tak, amikor népünk öntudatos har­cosai a szovjet nép fiaival együtt ha- láltmegvető bátorsággal küzdöttek a .betolakodó tőkések és a fehértiszti árulók ellen. Tovább mélyült a szov­jet—magyar barátság 1919-ben, ami­kor Tanácsköztársaságunk a minden oldalról megtámadott Szovjetország első szövetségesévé lett. A szovjet—.magyar barátság törté­netének további dicsőséges lapjai 1945-ben, s az utána következő esz­tendőkben Íródtak. A magyar törté­nelem számos olyan eseményt jegy­zett fel, amikor idegein hadsereg azént vonult be az országba, hogy győzelmének eredményeként rabság­ba taszítsa, tartományává, vagy gyar­matává tegye Magyarországot. Példa - nélkül- áll a magyar történelemben — de bízvást hozzátehetjük, hogy a múltban nem volt erre eset az egész emberiség történelmében sem —, hogy hadsereg azzal a szándékkal ér­kezzék az ország területére, azért folytasson ott harcot, azért áldozza fiainak vérét és életét, hogy a győ­zelem eredmény eként az az ország a népé legyen, .az az ország független és szabad legyen. A történelemiben először a szovjet hadsereg, a Szovjet­unió művelte ezt, mert a Szovjetunió, politikája leninizmus tanításain, a proletárintemacionalizmuscn, a más országok - szuverén! tásának tisztelet- bentartásán, a teljes egyenjogúságon épül. Ezek az elvek határozták meg mindig alapvetően a szovjet és a ma­gyar nép kapcsolatát. A testvéri barátság, a segítség­nyújtás nagyszerű bizonysága volt, hogy a Szovjetunió — ké­résünkre — 1956. novemberében segítséget nyújtott a forradalom magyarországi erőinek, támogat­ta a Magyar Szocialista Munkás­párt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által tömörített tömegeket abban, hogy fegyveresen leverjék az imperia­listák által szervezett, pénzzel és fegyverrel ellátott, uszító pro­pagandával támogatott ellenfor­radalmat. A veszélyben forgó nérphatalom meg­védéséért vívott harcunkban erkölcsi­politikai és anyagi erővel is oldalún­Hruscsov és Vorosilov elvtársak üdvözlő távirata hazánk felszabadulásának évfordulójára Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt titkárának, Központi Bizottsága első Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Münnich Ferenc elvtársnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének _ Budapest Kedves Elvtársak! Forrón üdvözöljük Önöket és az egész magyar népet a Magyar Nép- köztársaság nemzeti ünnepe, az ország fasiszta elnyomás alóli felszaba­dulásának 13. évfordulója alkalmából. 13 évvel ezelőtt a magyar dolgozó nép megdöntötte a földbirtokosok és tőkések uralmát és a hatalmat a maga kezébe vette. Az elmúlt évek alatt a magyar dolgozók nagy sikereket értek el a politikai és a gazdasági építésben, a nemzeti kultúra fejlesztésében és a népjólét emelésében. A magyar nép döntő csapást mérve a nemzetközi és belső reakcióra, amely 1956 őszén megkísérelte meg dönteni Magyarországon a dolgozók hatalmát és visszaállítani a fasiszta rendet, megvédte vívmányait és hű maradt a proletárinternacionalizmus eszméihez. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezeté­sével a szocialista országok testvéri segítségével gyorsan felszámolta az ellenforradalmi lázadás súlyos következményeit és helyreállította az or­szágban a forradalmi rendet. A szovjet emberek őszintén örülnek a magyar dolgozó nép sikerei­nek és egész szívükből kívánnak neki új eredményeket a szocialista épí­tésben. N. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke- K. VOROSILOV, a szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. (MTI) A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásai Az Országháziban a Minisztertanács üléstermében csütörtökön délben 12 órakor folytatódtak a tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, valamint a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttségei között. Magyar részről a tárgyaláson résztvett Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, dr. Münnich -Ferenc elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Apró Antal elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Fock Jenő elvtárs, a Magyar-Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula elv­társ, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kiss Ká­roly elvtáns, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Sik Endre elvtárs, a Magyar Népköztársaság külügymi- nászkere* Szovjet részről a tárgyalásokon résztvett N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, F. R. Kozlov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső' elnökhelyettese, A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tag ja, a Szovjetunió külügyminisztere. V. V. Grisin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bízott' ságának tagja, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának elnöke P. J. Seles2t elvtárs, Ukrajna Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, a kijevi területi pártbi­zottság első titkára, A. P. Bojkova elv társnő, a Szovjetunió Kommunis ta Pártja központi revíziós bizottsá gának tagja, a Leningrad városi párt bizottság másodtitkára és J. I. Gro mov elvtárs, a Szovjetunió Kommu nista Pártja Központi Bizottságának póttagja, a Szovjetunió magyaror szági nagykövete; A szívélyes és barátságos légkör­ben folyó tárgyalásokon folytatódott a két felet érdeklő politikai, gazda­sági és kulturális kérdések megvita­tása. A küldöttségek eszmecserét folytattak az aktuális nemzetközi ■helyzetről is. (MTI) kon állt a Szovjetunió és vele együtt a szocialista tábor, valamennyi or­szága.. Kedves Elv társak! Tizenhárom esztendővel ezelőtt nyertük vissza' függetlenségünket és szabadságunkat, s a mai évfordulón elmondhatjuk, megvan minden biztosítéka amaik, hogy ezt a függetlenséget és szabad­ságot megvédelmezzüik, soha többé el ne veszítsük. Biztosítéka ennek az, hogy a párt, a kormány, a dolgozó nép levonta és helyesen alkalmazza a 13 esztendő tanulságait. Pártunk erős és egységes, s mind szorosabbá váló kapcsolatok fűzik össze a ma­gyar dolgozó néppel. A Magyar Nép­köztársaság, a proletárdiktatúra ál­lama erős, szilárdabb, mint volt. A dolgozók akaratának megfelelően el vagyunk szánva arra, hogy nem tűrünk el semmiféle kísérletet, amely a néphatalom gyengítésére, aláásá- sára irányul Az ellenforradalom nagy tanulságot jelentett a dolgozó tömegek számára. A magyar munkások, dolgozó parasztok, a nép ügyéért tevé­kenykedő értelmiségiek nem kí­vánják vissza a kapitalista múl­tat, s 1956 őszén látták, hogy a függetlenség és a szabadság, a szocializmus forog veszélyben. A kiszolgáltatottság és a kizsákmá­nyolás visszaállítása került akikor napirendre. A politikai porondra lé­pett sötét erők az imperialisták szol­gálatában azt akarták elérni, hogy a nép ismét elveszítse jogait, az ország ismét elveszítse függetlenségét és újból az imperialisták vadászterületévé és gyarmatává váljék. Ezért sorakoznak fel most mind nagyobb számban a munkásokon és dolgozó parasztokon kívül az értelmiségi dolgozók is a párt és a kormány helyesnek bizo­nyult, a gyakorlat próbáját kiállt po­litikája mellett, s munkájukkal is tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a szocializmust választották, hívek a szocializmus, ügyéhez, a békét válasz­tották és megteszik kötelességüket a béke védelmeiben. Biztos alapokon nyugszik a mi függetlenségünk és szabadságunk azért is, mert a szocialista tábor egyenrangú és egyenjogú tagjai vagyunk, ahhoz a testvéri közös­séghez tartozunk, amelynek élén a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződésben egye­sítettük. Ez a védelmi szerződés vá­lasz volt arra a fenyegetésre, amit az ÉiSzakatlamti Szövetség keretében fel­támasztott nyugatnémet militárizmus jelent Európa és a világ békéje szem­pontjából. A mi szerződésünk szük­séges és helyes voltát még jobban alá­húzzák a legutóbbi idők eseményei, különösképpen az a tény, hogy az im­perialisták atomfegyverekkel is ellát­ják a nyugatnémet militaristákat. Dol­gozó népünk érdekében szilárdan ki­tartunk a varsói szerződés mellett és hűen teljesítjük a szerződésiből ránk háruló kötelezettségeket. A jelenlegi nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy szüntelenül növeked­nek a szocialista világrendszer, s kü­lönösképpen a szocialista tábor veze­tőjének, a Szovjetuniónak erői, — az jellemzi, hogy rendkívül megnöveke­dett és súlyában mind hatékonyab­bá válik a szocialista tábor és első­sorban a Szovjetunió nemzetközi sze­repe és a békéért folyó harca. A Szovjetunió célja az, hogy elősegítse a legégetőbb nemzetközi békés prob­lémák megoldását. Ezért terjeszti elő az építő javaslatok egész sorát. A magyar dolgozók e javaslatok mögött állnak, s ezért a magyar kor­mány minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse megvalósulásukat. A világ népei nagy örömmel látják a Szovjetunió páratlan technikai és tudományos sikereit, amelyek súlyos csapást mértek az úgyne­vezett erőpolitikára, keresztül­húzzák a hidegháború módsze­reit gyakorló és háborúra törő imperialist-a körök számításait. Ma már épeszűnek nem lehet, mon­dani azt az embert, aki nem veszi tudomásul, mekkora változások tör­téntek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven esz­tendő alatt a győzelmes szocializmus országában. Az 1957~es esztendő ada­tai szerint a Szovjetunió ipart terme­lése a cári Oroszország 1913. évi ipari termelésének 33-szorosára emelkedett. A Szovjetunió részesedése a világ ipari termeléséből az 1917. évi két- három százalékról annak egyötödre nőtt. A nehézipar gyors fejlesztése különösképpen pedig a termelési esz­közök termelésének eredménye lehe­tővé tette, hogy már méginlkáíbb nö­vekvő mértékben bővítsék a köz­fogyasztási cikkek termelését.. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának és kormányának politikája arra irányul hogy még bőségesebben lássák el a dolgozókat minden szükséges élelmi szerrel és iparcikkel. A negyvenedik évforduló alkalma ból tartott ünnepi ülésről a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa már azzal a felhívással fordulhatott a Szovjetunió népeihez, hogy a szovjet hatalom fennállásának kezdődő öitödik év­tizede a kommunizmus megvalósítá­sának évtizede legyein.! S ha ennek értékét kellően fel akarjuk mérni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szovjet államnak fennállása negyven esztendejéből nem kevesebb, mint 18 esztendőt kellett eltöltenie a szocializmus ellenségei által rakény- szerített háborúkkal, majd pedig a háborúkban igen súlyos károkat szenvedett népgazdaság talpraállítá- sával. A közismerten primitív és rend­kívül elmaradott cári Oroszor­szágból a szovjet hatalom 40 esztendeje a világgazdaság veze­tő helyén álló iparral és a tudo­mányban élenjáró legmagasabb felkészültséggel rendelkező óriási szocialista világhatalmat terem­tett. A szovjet tudósok alkották meg első­nek az interkontinentális rakétát, a Szovjetunió bocsátotta fel elsőként a mesterséges holdakat, s nyitott új korszakot az emberiség számára a természet megism. résében is. Semmi kétség affelől. hogy az a Szovjetunió, amely ekkora tudományos és techni kai sikereket mondhat magáénak, amely egyre növekvő erővel került ki a sorozatos támadások és megpró­báltatások viharából is, rövid idő alatt megoldja a most maga elé tű­zött feladatokat, s még gyorsabb lép tekkel fog előrehaladni a kommuniz­mus felé. A Szovjetunió ereje — a világ min­den népének ereje! A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitár tóan haladjunk tovább a magunk vá' lasztotta úton. Mint az egész világ közvéleményében, a magyar dolgozó nép millióban is óriási visszhangra talált a Szovjetunió Legfelső Taná­csának most született döntése, amely- lyel kimondta az atomikísérletek egy­oldalú megszüntetését. Mekkora erőt. önbizalmat fejez ki ez a döntés! A kapitalista országok népei en­nek a határozatnak fényénél még világosabban látják azt a valóságot, hogy a maguk orszá­gának imoerialista háborús uszí­tó körei félrevezetik és becsap­ják a népet, amikor a Szovjet­unió háborús készülődéseiről, tá­madó szándékairól hazudoznak. A világ népei békét akarnak, nem akarnak rettegni az atombom­bákkal terhes légi őrjáratok­tól, az atomtámaszpontok létesítése nyomán rájuk leselkedő veszélytől. A százmillióknak ez a békeakarata — szilárdan bízunk benne — arra fog­ja kényszeríteni a vezető kapitalista hatalmak politikusait, hogy a kor­mányfők találkozóján megvitassák a nemzetközi helyzet égető problémáit és közösen keressék megoldásuk gyors lehetőségeit. A Magyar Népköztársaság külpoli­tikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szocialista tábor tagja vagyunk, mert ez biztosítja, hogy csorbítatlanul megőrizzük állami pzuveirénitágunkat és tovább épít­hessük hazánkban a szocializmust. Politikánk célja az, hogy ingadozás nélkül hozzájáruljunk a szocialista tábor egységének további megszilár­dításához, erőinek növeléséhez, s a proletárinternacionalizmus szellemé­ben ápoljuk és elmélyítsük a szocia­lista országokhoz, elsősorban a Szov­jetunióhoz fűződő testvéri kapcsola táinfeat. A baráti országokkal való szoros testvéri együttműködés mel­lett — a békés egymás mellett élés alapelvéből kiindulva — a Magyar Népköztársaság kormánya arra tö­rekszik, hogy a nem szocialista or­szágokkal is az egyenjogúság alap ján rendezze és fejlessze politikai és gazdasági kapcsolatait, viszonyát. Ilyenirányú törekvéseinknek már varjnak eredményei. Kapcsolataink a kapitalista orszá­gokkal lényegében a korábbi nor­mális szinten teljesen helyreálltak, sőt több viszonylatban ki is szélesed­tek. Az ENSZ-ben és más nemzet­közi fórumokon — a magyar dolgozó nép nemzeti öntudatát és állásfog­lalását képviselve — barátaink segít­ségével sikeresen vissza tudtuk ver­ni az ellenünk indított ellenséges rá- gaJomhadjáratot, amelyet a szélsősé­gesen reakciós imperialista körök próbáltak a mg gyár nép ellen foly­tatni. Kedves Elvtársak! Pártjával és kormányával összefor­rott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április negyediké 13. évfordulóját. Ez az egység a záloga annak, hogy sikeresen mes a szo­cializmus építésében előttünk ál­ló további teendőket. Idei nép­gazdaság! tervünk ismeretes dol­gozó népünk előtt. Ezek a terv­feladatok reálisak, arra a biztos alapra épülnek, hogy az ellenfor­radalom által okozott súlyos gaz­dasági zavarok és vesrtésécek ellenére a múlt év második felé­ben általában már magasabb színvonalon folyt a termelés, az

Next

/
Thumbnails
Contents