Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

ÉSZAKMAG* i.‘SLÄ*,o»ivO zAC 3 KÖZÉLETÜNK ÉLHARCOSA! • MtMMMttMHIIIM««» Varga Károly megyei tanácstag K ora reggelibe vetikező hajinálai• A 407-es gyors már indulásra készen várakozik a vágányokon. Tíz perc múlva indul. Utoljára még kö­rüljárja a masinát, itt is, ott is igazit valamit az apró szerkezeteken, hozzá­nyúl egy-egy kis csavarhoz. A 'hatal­mas acélszörny jóllakottan, kényel­mes pöffenésekkel fújtat. Még egy kis olajat ötnt a dugattyúknak, hát­ha kevés lesz a hosszú útra — és minden rendben van. -. Mint egy kapitány a parancsnoki hídon, maga­biztosan, nyugodtan áll az indító­karok mögött... Villan az indító lámpa ja, a moz­dony nekii'eszül, kapaszkodó kerekei megindulnak a messzeségbeíutó síne­ken. Sasszeme a sötétséget fürkészi... Váltókon csattognak a kerekek, sze­maforok piros szemei hunynak lei, zöldek intenek; kis bakterházak — személyes ismerősei — köszönnek rá és iramodnak tova rohanó vonata mellett, sietős dolguk után... Fel­szakad a homály. Már látja a Mát­rát, távolban komolyan, méllóságo- san ringatózik messze, mint valami súlyosan fekete, lassújárású vihar­felleg az égboltozat oldalán..: A Zagyva fekete, nyurga hídja, mint valami hosszúlábú bogár áLl a folyó vizében. A mozdony sípjának olajos láncához nyúl, s a síp élesen, harso- gón rikolt bele a harsány kerék- kattogásba. Igen... talán így képzeli el most magában a korahajnali utak emlé­keit otthonában Varga Károly elv- társ, mikor ezeket mondja nekem: — Nagyon sajnáltam, fájt a szí­vem, hogy otthagytam az én szép mozdonyomat... Egy hónapig ülnök­nek küldtek a közlekedési bíróságra. Én Varga Károlyhoz, a megyei ta­nácstaghoz jöttem. Hiszen nyolc éve már, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgaiban fárad. Négy évig patro­nálta a miskolci MÁV igazgatóságot. Ma is felkeresik akkori választói. 1 hogy tanácsát, segítségét kérjék. Most Tardot, Cserépváralját. Rácsot ezeket a bükki völgyek közé szorult vonatközlekedéstől elzárt, távolesc hegyi falucskákat járja, látogatja szabadnapján; e három község gond- •jának-bajánaik ismerője, lelkiismere­tes intézője. Mindenütt tisztelik, sze­retik, becsülik, hallgatnak rá az em­berek. Egy-egy fogadóóráján annyiar vannak, hogy alig győzi fel jegy ezn panaszaikat, megnyugtatni a túréi • • met lenk edőket. Var ga e Ív társat sz e rétik az emberek, :mert ismerik, sze rétik, mert évek óta az ő ügyeikben fárad, őértük dolgozik. I egtöbb lenini-, elintéznivalói; *—• Tardon akad. 1954-ben búi túr házat, mozigépet harcolt ki falunak. Orosz Bertalannak, a tárd tanácstitkárnak lakást követeli Hosszú időn keresztül Mezőnyárád ról kellett bejárnia Tardna és ő, fia fal kora ellenére sem bírta ezt a fá rasztó és idegölő jövést-menést, esc ben. sárban. Lakás akadt, mert volt jegyzői lak üresen állt, a Rozs Ferenc Tsz használta raktárhely: kai« olvastam ki Varga Károly elv­társ tanácstagi naplójából, a két ke­ménykötésű kockás füzetből. Mert őmaga nem sokat beszél: — »-inkább a' munkám beszéljen!« — így mond­ja. És ebben a naplóban mindent megtalálok, amire kíváncsi vagyok, a dátumok alatt itt sorakoznak a fo­gadóórákon meghallgatott panaszok, községek szerint. Ebben a naplóiban dátum őriz mindent és szelíden dűlő, szálkás betűk. És itt vannak a leve­lek is mind, amiket Varga elvtárs kap és kapott választóitól. A becsü­letes munka, a személyét körülölelő bizalom, az önzetlen fáradozások dicsérete mindenik. Szabó Mithályné már rég elköltözött Rácsról Győrbe, de még onnan is levélben keresi fel Varga elvtársat, »'hogy így papíron keresztül, mint egy megértő ember­től« — akinek ő mindig hálás marad — tanácsot kérjen. P gyszerű ember Varga Károly elvtárs, olyan, mint sok más munkásember. Komoly, feketehajú, gyengén kopaszodó, megértő mosoly u. ül a széken, szemben velem, kezét összekulcsolja magaelőtt az asztalon. Kérdezgetem, halkan válaszol. — Szeretek dolgozni az. emberekért és örülök, ha jót tehetek. Ha egy- egy panaszt sikerül elintéznem, bol­dogabb vagyok, mint maguk a pa­naszosok. Azt mondta, »inkább a munkám be szeljen!« S a munkája — négy fontos pozíció viselője: műnk aérd emrend es mozdonyvezető, a Hazafias Népikor: megyei elnökségének tagja, pótkép viselő és megyei tanácstag — beszé is a munkája, igen. helyette is! Fá­radságos munkája van, tizenegy tizennyolc és huszonhárom órás szol gálátot lát el mozdonyán, szabadnap ján járja a falvakat, választói közöt van, mégsem érzi fáradságnak, teher nek a munkát. L-J a az ember örömmel vége ■ 1 valamit, nem érzi azt fárad sá-gnak sohasem — mondja búcsuzóu és így igaz. Az azonban már mégis csak szomorú és elítélni való, hog; Varga elvtárs, a közösség e kipróbál és önzetlen harcosa, családjával m a főjegypénztár irodáiból — egy köz fal felhúzásával — átalakított lakás ban lakik. PATAKY DEZS< A JÓ VEZETES sokmindennek as alapja BESZÉLGETÉS KÖZBEN sokszor elmondjuk, hogy ha már mindenhol megfelelő képes­ségű emberek len­nének, kevesebb lenne a bajunk. A jó vezetés sokmin­dennek az alapja. Az emberek nem születnek vezető­nek. Vannak kivé­teles képességűek, de ezekből úgy­sem jut minden­hová, így az átlag­emberből nevelőd­nek ki a jó veze­tők. Nem is olyan egyszerű dolog pél­dául földművesszovetkezeti felvásár­lónak lenni. Nagy türelem, hozzáér­tés és nem utolsósorban szív kell ehhez a munkához. A napokban olyan emberrel is­merkedtünk meg, aki a szorgalom mintaképe, olyan szenvedéllyel és lelkesedéssel végzi a munkáját, hogy párját ritkítja. Igaz, megvan ebből a saját jövedelme is, de ezen jóval túlnő az a siker, az eredmény, amit a közösség kap ebből, s nem utolsó sorban a szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődésére van jó hatással. Az egyik nap ellátogattunk Tisza- csermelyre. Nem nagy község, a köz­ség lakói valamikor cselédek, zsellé­rek voltak a környező földbirtokon. Ma a maguk gazdái — a juttatott föl­deken. Nem is gazdálkodnak rosszul. A földművesszövetkezet felvásárlási üzemága, melynek vezetője Gégény László, közel háromnegyed millió forintot; forgalmazott. Egy ilyen kis faluban ez nagy pénz. Ez egyben mu­tatja azt. hogy a falu szorgalmas la­kossága két jövedelemhez is jutott RÖVID SZÁMVETÉST végeztünk Nem volt nehéz megállapítani, hogy az összforgalomból — átlagosan — minden szövetkezeti tagnak 18 ezei forint jutott. Persze egyenként nerr ilyen az arány, mert van aki többet van aki kevesebbet kapott, mi az át­lagot vettük alapul. Gégény László ügyes, okos embei és érti a szakmáját. Erről inkább a; eredmények beszélnek, hiszen nerr volt egyszerű megértetni, hogy érdé mesebb helyben eladni az árut, min á piacra hurcolni. Sok fáradtságtó megszabadultak az emberek, taka Gégény László a szövetkezet fel- vásárlási üzemágának vezetője. rékoskodtak az idővel és ezt a ter­melésre fordíthat­ták. Az a 7 millió 800 ezer forint — melyet a község­ben szétosztottak —, az új gazdasági évben már szinte serkentőleg hatott. Nem véletlen, hogy a falu népe igen nagy érdek­lődést tanúsított a szerződéses na­poscsibe nevelés iránt. Eddig több mint 15 ezer da­rab naposcsibére szerződtek le. Ez ismét biztosítani fogja a jó jövedelmet. Mindenki úgy fogja hasznát érezni, amilyen . nagy szeretettel, hozzáértéssel gondozza a csibéket. Az átlagember úgy gondolja, hogy a felvásárlónak csak annyi a felada­ta. hogy átveszi az árut, kifizeti az érte járó összeget. Korántsem így van. Gégény László ablakából még éjjel két órakor is lámpa világít. Ál­talában éjjel szokta végezni a köny­velést. hogy el tudjon számolni a pénzzel, mert bizony könnyen előfor­dulhat, hogy még a legnagyobb vi­gyázat mellett is tévedhetünk. Éppen ezért jó, hogy mindennap ügyel a pontos nyilvántartásra, jöhet az el­lenőrzés, naprakészen talál mindent. A MINDENNAPI KÖNYVELÉS­NEK köszönheti, hogy neki még so­ha nem volt hiánya. Egy példát a naposcsibe elszámölásról: a keltelő állomás neki egy tételben számol el, ugyanakkor minden szerződő féllel külön szerződést kell kötnie. A ro­vátkákban igen sok tétel szerepel, amely pontos, alapos munkát igé­nyel. Minderre azért van szükség, hogy a szövetkezetét és a szerződő felet károsodás ne érje. Közel 100 család részére állított ki szerződést. Köztük olyan is akadt — igaz, hogy csak három —, aki két kereszttel je­lezte nevét. Az egyszerű falusi emberek nem szeretnek az írással bíbelődni. Ép­pen ezért a szövetkezet vezetősége igyekszik körültekintő irtunkat vé­gezni, hogy a bizalom.. .továbbra is tartós legyen. Biró Pétéi net ■ ... ---------­ta erte van. PATAKY DEZSŐ Kiállítási küldöttség utazott a Kémet Demokratikus Köztársaságba Kovács Mihály, a Földművelés- ügyi Minisztérium kiállítási irodája igazgatójának vezetésével szerdán kiállítási küldöttség utazott a Német Demokratikus Köztársaságba. A de­legáció tagjai megbeszélést folytat­nak a június 22—július 10 között Lipcsében tartandó mezőgazdasági kiállításon való részvételi-öl. (MTI» Készülődnek a horgászé vadra Borsodban Még hűvös, télies az idő, hideg, zavaros a víz, de a mintegy húszezer hold vízterületet magáénak valló Északmagyarországi Horgászegyesü­letben már több mint kétezer hor­gász váltotta ki jegyét az idei hor­gászévá. Ha hal nem is akad még horogra, a horgászok már készülőd­nek. A nyéki, bocsi és a többi tavak­ban tisztogatják az iszaptól az úgy­nevezett vezérárkokat, ahol majd a halat szüretelik’’. Megkezdték a fo­lyók, tavak halasitását is. A Hernád- ban, Boldvában és a tavakban száz süllőfészket telepítenek, ami körül­belül tízmillió ikrát tartalmaz. Több kilogrammos tejes és ikrás ponty-, harcsa- és süllőanyákat helyeznek el a tavaszon az egyesület területén lévő vizekbe. Esőkből ősszel mintegy száz mázsa halivadékot nyernek, amiket majd tovább telepítenek. ===== Egy belterjes középparaszt gazdaságban 'Jtin i j)ú\\i uJhf\ i ~Jhf\ \ i íjhfc d. ban élnek. A nagyapa — a nagyapák minden faluban — gyakorta mesél­nek a múltról. A legfiatalabb gazdát, Váradi Ernőt már kevésbé érdeklik mindezek. Fiatal, őt a ma érdekli. S ahogy érdeklődik ő és az egész Váradi-család, ezért dicséret illeti őket. Egy 15 holdas gazdaság lehe­tőségeit minden erejükkel kihasznál­ják. Belterjesen gazdálkodnak. Itt, ne arra gondoljanak olvasóim, hogy zöldséges táblákra, gyümölcsös kert­be kalauzolom önöket! Nem... Ilyen nincs Váradiék gazdaságában. Ezt azért mondom, mert sokan hajlanak arra. hpgy a belterjességet, így fe­lületesen értelmezzék. Váradiék bel­terjes gazdaságának a szép állatállo­mány az alapja. Tessék benézni az istállójukba: annak a tehénnek. Barna £<*n«*> agronómus a belterjes gazdálkodásról beszélget a Váradiakkal. amelyik ott áH a sarokban, nehéz párját keresni az egész Bodrogköz­ben. A többiek sem sokkal rosszab­bak. És milyen zsúfolt ez az istálló! Három tehén, 2 ökör, 2 növendék, 2 ló. Igen k.b. ennyi állat kell 15 hold földhöz. Akkor terem az a 15 hold'. Az ökrök nem dolgoznak, az szerző­déses. A ló dolgozik. A 3 tehén el­látja a háztartást tejjel is, pénzzel is. A tejet a Tejipari Vállalat veszi át. Amikor Váradiék mindhárom te­henet fejik, 3000 forint üti a marku­kat egy hónapban — csak tejért. Csak, mert — csupán a főbb jöve­delmi forrásukat említem — a szer­ződött, hízott sei-lések is szép pénzt hoznak a házhoz. AZ ÁLLATOKNAK takarmány is kell, jó takarmány. Váradiék 15 hold­jából 6 holdon termelnek takar­mányt. Ügy látják ez térül meg a leggazdaságosabban. A jó takarmá­nyozásnak köszönhető aztán a tej, a havi 3000 forint, aminek 4,2 százalék a zsírtartalma. De Váradiék nemcsak az állattartásiban tűnnek ki Karcsán. Barna János községi agronómus mondja, hogy annyi cukorrépája senkinek sem volt a faluban, mini nekik, de négyszer kapálták meg azt a répát. Ha ezután összeszámolnám, mennyi a Váradi-család évi jöve­delme! ... Nem is merem kimon­dani! Én tovább számolok, micsoda jövedelmet tudnának összehozni Vá­radiék és a többi középparaszt szö­vetkezetben! Barna János agronómus nagyrozvágyi ember s tudja, hogy ott alakult egy termelőszövetkezet, amely többségében középparasztok­ból áll. Talán 70 forintot is osztott egy munkaegységre, de nem merem száz százalékosan állítani, mert le­het, hogy 80-at is osztottak. Ez azop- ban# már nem ide tartozik, ez mar egy következő riport témája. NAGY ZOLTÁN bizony ők telhettek volna arról, hogy nekik jönniök-menniök keltett egyik uradalomból a másik,ba megélhetést keresve. TALÁN SOKAT IDŐZTEM a múlt emlegetésénél, de szükségét éreztem, mert ez a múlt mégcsak tegnapunk, ami ma is hat, él még köztünk. A Váradi-családban meg elkerül­hetetlen, hogy ilyesmire gondoljon az ember, hisz három generáció: nagyapa, apa és fia — igaz már ő is apa — egy családban, egy gazdaság­— A bárók tűzzel-vassal igyekez­tek megtartani a földjüket. Aki elle­nük szólt, arra azt mondták, hogy kommunista. Urak voltak ezek itt a kastélyaikban, meg a hivatalokban. Én mondtam' is akkoriban, hogy nem itt kell védeni az ősi földet, méltó- ságos urak, nem itt kell arról dön­teni, hanem a háborúban kelteit volna. Mert ki harcolt a háborúban, a »hazáért«, az »ősi földéi*!«! AZ ÖREG VÁRADI erősen harag­gal beszél a bárókról, viszont abban téved, hogy nagyatádi Szabó István kásgazdavezér, következetesen védte volna a magyar parasztság, köze­lebbről a kisgazdák, középparasztok érdekeit. Nem! Védte a nagy gazdál­kodókét! Igen. Amikor nagyatádi Sza­bó Váradi bácsiékhoz beszélt, akkor, mint jó parasztforradalmárhoz illik, a földreform kiharcolásáról bestell. Ez a harc azonban a kisgazdapárt részéről állandó visszakozást jelen­tett. Arról nem tud Váradi bácsi, azt gondosan tagadták — hogyan alku­dott nagyatádi Szabó az ő kárukra. Nagyatádi Szabó és a reakció' hir- hedté vált »kézfogásáról« mindmáig . nem hallott Váradi Ferenc. Csak azt ; látta, és az utódok is csak azt tud- ; ják. hogy szétosztottak 140 hold föl- > det, ami akkor 1925 táján nagy szó ; volt. 140 hold! És hány száz, hány t ezer maradt érintetlen az uraságok- c nak? Megváltozott-e ezzel csak egy 5 kastély élete is? És a cselédek? Ők / kaptak-e valamit? Mert ez is hozzá- t tartozik, ide egy középparaszt gwi- 1 dolatvilágáíhoz, aki erősen hajlil arra. hogy ne számoljon, az akkor !i cselédekkel! Még ma is találikoztan [- Karcsán ilyenféle megjegyzéssel hogy jött-mentek-nek nevezik a vol cselédeket, a mai tsz tagjait. Mimthi ŐSZ VÁRADI FERENCÉK gaz­daságával mondhatom véletlenül is­merkedtem meg. Ügy történt, hogy Barna János agronómussal jártam a falut. Karcsa sok tekintetben aíéle alföldi megjelenésű települése a Bod­rogköznek. Jó bosszant elnyúlik és az országutat leszámítva, köves út nincs a faluban. Csak azt nem lehet ráfogni, hogy vendégmarasztaló sál’ tartja vissza az embert. Nem. A ho­mokos locspocsbán elmeiül hét a vá­rosi cipő. de utána minden erőfeszí­tés nélkül továbbmehet. Ezt a hosz- szu és esős időben ugyancsak sáros falut kb. 3400-an lakják. A 3400 em­ber nagytöbbsége pedig a földből él, ami megintcsak bővében van Kar­osán, mert ritka nagy hátán- öleli körül a falut. A felszabadulás előtt két hatalmas uradalom terpeszkedett a falu hatá­rában. Ősz Váradi Ferenc bácsi jól emlékszik erre, mert többször össze­akadt a szekere rúdja az uraságéval. Amikor 1919-ben hazakerült a hábo­rúból. Ősz Váradi Ferenc kezébe vette a falu vezetését. Azzal kezdte, hogy a bolt raktárában lévő cukrot, petróleumot kiosztotta a köznek. Majdnem meg is lakolt érte. Bíróság elé állították Horthy fullajtárjai, de kiengedték, mert az igazságkedvelő középparasztnak nagy tekintélye volt a környéken. Meg az öreg tagja volt nagyatádi Szabó Kisgazdapártjának is. Ez már mégsem vágott a 920-as évek politikájának profiljába, hogy egy »nemzetfenntartó« kisgazdái meghurcolnak, s főleg, hogy errő’ sokan tudnak. Ezt követően 1926-ban Ősz Várad bácsi a helyi földosztó bizottság el­nöke volt. Hogy is volt az a földosz' tá® 1926-ban. n ségnek. A raktárt Varga elvtárs in- ^ tézkedésére máshová költöztették, a \ lakást pedig megkapta a tanács- ^ titkár. Ma már nem kell a fárasztó ^ utat megjárnia naponta, családját is _ Tardra hozta. Böcskei Lásziónénak 200 forintot nem számítottak fel adójába, pedig r ö idejében befizette ezt az összeget. . Varga elvtárs utánanézett és Böcskei ^ Lászlóné adójából törölték a 200 ío- .. rintot. Az történt ugyanis, hogy a ° tardi tanács ezt a 200 forintnyi osz- szeget nem Böcskei Lásziónénak, ha­nem névrokonának írta jóvá. * Érdekes esete volt Ináncsi László- € nak is. Vele az történt meg, hogy el- c adta ugyan takarmányát a falunak, 1 de pénzt nem kapott, egy árva forin­tot sem. Mindig azzal küldte el a s tanács: »csak várjon türelemmel!« i Bezzeg Varga elvtárs nem hallgatott i erre. nem vári, intézkedett és Inán- i esi László meg is kapta az őt jogo- t san megillető pénzt, 2100 forintot. , i De akad még ba j máshol is elég. 1 Itt van mindjárt a legfontosabb, leg- 1 kézenfekvőbb: a Cserépváralja és í Cserépfalu közötti bekötő út rendbe- • hozásának kérdése. Az illetékes szer- ' vek, útügyi igazgatóságok csak húz- : zák-halasztják az ügy végleges elin­tézését, — évek óta vajúdó problé­mája már ez a két falunak. Cserép- , váralján sok az apró-, lábas és szár­nyas jószág, a jószágnak darálni , kellene a szemest: daráló-malom pedig csak Cserépfaluban akad. Cserépfalu megközelítése a jelen­legi útviszonyok között nagyon körülményes és sok időt rabol el a parasztember drága idejéből. Hiszen óriási kerülővel juthatnak csak el Cserépfaluba, Kövesden vagy Keresztesen át. Csupán két kilomé­teres útszakasz megépítéséről lenne itt szó! Mégis ilyen áldatlan állapo­tokban. hagyják vergődni a falut! Pedig a jószágtartó gazdák és a cse­répváraljái parasztok mindegyike, két keze munkáját adná. társadalmi munkában fuvarozná, hordaná a kö­vet — Varga elvtárs mindent meg­szervezett —, csak már egyszer kez­denék el az útépítést! Űthengerlő keltene még, meg az a pénz, amit a megyei tanács pénzügyi osztálya ed­dig sosem tudott megadni, szűk l pénzügyi kereteire hivatkozva. Ezeket a dolgokat, beszédes »titko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents